Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-28 / 49. (1087.) szám

10 ^RKCMiV^G^ARHIRLAB 1926, február 28, vasárnap. Ellenünk, vagy mellettünk? Egy iró kérdése egy irodalompolitikai riadó írójához A P. M. H. „Nagyasszony"' cirnü mellékletében minap Zsemle Lajos tollából egy cikk latolt nap­világot „A modern destruktív irodalom és a ma­gyar nők" cimen, amely harcba hívja a magyar nő­ket meg nem nevezett Írók ellen, csupán egy fran­cia regényt említve fel. A támadás a „modern destruktív irodalom'*, és a „dekadencia" ellen szól. A cikk a szlovenszkói magyar asszonyok — tehát az itteni olvasók jelentős felének — lapjában jelent meg. Legyen szabad nekem, aki itt élő iró vagyok s akinek — éppúgy, mint a szlovenszkói magyar irodalomnak — olvasóközönségét a szloven- szkóiak adják, pár szóban felvilágosítást kérnem a cikk Írójától a cikk homályos részleteiről — hisz ez csak neki érdeke. Merem ezt azért tenni, mert a melléklet igen tisztelt szerkesztője pár oldallal odébb e szavakat irta le: „Ugv-e hisztek az őszin­teség diadalában?" Hittel az őszinteség diadalában, őszinte leszek én is és sajnálattal állapítom meg, hogy' a cikk — amely mélyen és súlyosan nyúl be az olvasók és Írók viszonyába — nem mindenben hordja magán a maradéknélküli őszinteség kellékeit s tán rövid­ségénél fogva, de mindenesetre több főpontban ho­mályos marad s igy itteni kulturális életünkre sú­lyosan kiható esetleges félreértéseknek hagy nyi­tott ajtót. így szinte kötelességemnek érzem, hogy a cikk Írójának módot adjak láthatólag fontos mon­danivalói maradéktalan kifejezésére, hogy állásfog­lalása tiszta és világos legyen úgy az olvasók, mint az irók előtt is, akiket természetszerűen közelről érint minden irodalmi harc. Súlyos hiba történne, ha egy jószándéku cikk homályos kitételei, vagy' elhallgatásai miatt az itteni rengeteg nehézséggel küzdő irodalom — a cikkíró által esetleg nem is szándékolt — megrövidülést szenvedne. A cikk nem mondja meg, mit ért „modern destruktív irodalom" és „dekadencia" alatt, ami el­len védekezésre hívja föl az olvasókat. írója theo- lógiai előadó tanár s igy bizonyára nem megveíője az ilyenkor igazán nem nélkülözhetetlen pedanté­riának s ezért nem igen hiszem, hogy idegenkedne attól, hogy ezen fogalmakat az általa használt érte­lemben világosan definiálja, — különben jelszavai káros hatást tehetnek az olvasók lelkében. A magyar nők hivatása „hadat üzenni a mo­dern destruktív irodalomnak ...“ „Ne tűrjék .. „a dekadens irodalom" méíelyező rombolását — ez a cikk lényege. Az őszinteségre és a kívánatos vi­lágosságra hivatkozva, kérem a cikk Íróját, legyen egészen őszinte és mondja meg nyíltan, van-e a szlovenszkói irók és költők között olyan, akire fenti harcba hívását és anatémáját értette és hasz­nálta? Mivei az itteni olvasókhoz skól, föl'kell téte­lezni, hogy tisztában van az itteni irodalom, jelen­ségeivel.is s ezeket .nem is hagyhatja, figyelmen.kí­vül. Egyszerűen megfogalmazva téliát, ez a 'kéfdé?' som: A cikkíró modern destruktívnak és deka­densnek tartja-e Darká, Darvas, Fábry, Györy, Lá­nyi, Márai, Mécs, Neubauer, ölvedi, Rácz, Sebesi, Szenes, Sziklay, Tamás, Vozári egyéniségét és ezek Írásait? Ezek írásai szinte hetenkint jutnak az itteni magyar olvasók kezébe. Ezekkel szemben ma már muszáj állást foglalni akkor, ha ilyen irodalmi ál­lásfoglalásról van szó. Ezt a fontos pontot azonban a cikkíró — sajnálatos és különös módon — vagy elrejtette, vagy elhallgatta, de viszont nem vette ki az általános riadó alól. Aki harcot hirdet, tudnia kell, mit akar a közvetlen közelben is. Ha ezek ellen is értette a riadót — érthetetlen az elhallgatás. Ha pedig nem, akkor miért felejtke­zett el a „tiszta irodalom" támogatását hirdető sza­vai közben — a legegyszerűbbről: az itthoniak ajánlásáról, hisz ha segíteni akar, ezzel segíthetett volna. Az irodalom támogatását is, az irodalom el­leni harcot is csak itthon lehet elkezdeni. A cikkíró ur bizonyára igazat fog adni abban, hogy az ember harcos igazságok hirdetésekor nem elégedhetik meg azzal, hogy in abstarcto mozogjon s ne tudja, hogy harcot csak in concreto lehet vívni, — hacsak hátsó gondolatok nincsenek, amit azon­ban a válaszig fel sem szabad tételeznünk. Gyűrj’ Dezső. A szűz Még nem süti le szemét, mely tiszta, mint az özeké, a táncban nem hajlik meg teste, mereven lép és kényeseny a keze hűvös, — homlokán titkos kérdések még nem égnek. Misére megy fehér ruhában, kezében kapcsos imakönyv, a lelke sima tótükör, nyáréji fényes holdvilág, a vágyai ott lengenek a föld és c, közt álomhintán. Nem érzeti szája férficsókot, kéz derekára nem fonódott, szive még nem vert gyors ütemre, mint tébolyult vad zongora: hattyút ki életem taván ezüst köntösben leng tova. Oh hogyha egyszer két kezem a két kezére rásimulna remegve a szemembe nézne és látna benn örvényeket, ha kék szemét, a tiszta tükröt, megfelhőzné a vágy köde, érezném, mint reszket karomban, mint indul forrón szive vére: elvinném messze zöld ligetbe, hol álmodozva jár a hold és csókkal hullanék kezére, mely sápadt5 mint a liliomok. Gogh Illés. Ég és Föld között Tárnák vak öblében tudjuk egymást, ha tudjuk és keresztet se vethetünk, nehéz kezünk messzire lódult a szívtől, torkunkból önfeledt kacaj sohasem buggyanhat, föl, lám: szájunk pitvarában keserűn busul a csóktalan ínség. Almok olcsó görögtüze is a néma semmibe puffog, s még sose született meg alkony nélkül a hajnal. Szivárványok kapra tüzén felfrissítjük az ábrándok pogácsáit és nehéz kamatokat vinnénk a Remények tárházába, se fixfizetésünk sincsen és a meteorok lángját is kihűlt hamunak látjuk a részvétlen horizontokon. Tudjuk: vágyaink hamisak, min a decemberi Napsugarak és hiába birizgálják pomádés űstökeink a fölényesen szikrázó csillagokat, pedig dizőzök illatos énekét is belecsentük bánattól zugó fülünkbe, mégis irigyeljük a süket galambokat, mert. ök szűz levegőben fürdetik kis lelkűket — már látjuk: újból kellene kezdeni mindent: az életei, a haldoklást is, mindent, mindent élűiről: akárcsak egy unalmas és fáradt színpadi próbán! „ Sebesi Ernő. Erdélyben hat év alatt 1066 magyar könyv jelent meg Dr. György Lajos: „A? erdélyi magyar irodalom bibliográfiája" cirnü könyvéről. Dr. György Lajos a kolozsvári „Pásztortüz" szer­kesztője rendkívül érdekes könyvet adott ki, amely részletesen tájékoztatja az olvasót az erdélyi irók 1919-től 1024-év végéig megjelent müveiről. A könyv statisztikai adataiból jellemző következtetése­ket von le a lelkiismeretes szerkesztő, melyek közül sok alkalmazható volna a mi szlovenszkói irodalmi viszonyainkra is. A két elcsatolt terület közül kétségtelenül Erdély ébredt hamarabb ön­tudatra. Párhuzamos jelenség az, hogy az uj ura­lom alá került magyarság feleslegessé vált ener­giája levezető utat talált az irodalomban, amelynek fontossága meghatványozódott a megváltozott körül­mények következtében. Ennek a fejlődésnek alapjai sokkal inkább meg voltak Erdélyben, mint nálunk, ahol a függés viszonya igen eres volt Budapesttel. A figyelemreméltó összeállításból idézzük a követ­kező részletet: „Aki az utóbbi években szellemi életünkön tartotta szemét, a múlthoz képest szokatlan élénk­séget vett észre, s a köztudatba is meglehetősen átment az az örvendetes megállapitás, hogy a magyar irodalom Erdélyben mennyiségre és minő­ségre egyaránt figyelemreméltó virágzást mutat.. Ennek a megállapításnak adatszerű igazolását nyújtja az a bibliográfia, mely az 1919—1924 közti G-esztendőből 1066-könvvet sorol fel. E végösszeg értékelésénél tekintetbe kell venni azt, hogy e pár ‘esztendő jelentékeny számot tevő könyvtennése az 1918-iki fordulót meglőző, legalább is két évtized termelésével ér föl. így pld. az 1913-iki eszten­dőben azon a területen, mely a régi Magyarország­ból ma Romániához tartozik, mindössze 77 könyv jelent meg, tehát kb. annyi, mint a poltikailag és gazdaságilag legsúlyosabb 1919-iki eszetendőben. Ezt az aránytalanságot az okozta, hogy Budapest a könyvkiadást és terjesztést is egészen kisajátította, s mellette a vidék ezirányu tevékenysége teljesen jelentéktelenné törpült. Még Kolozsvár is, mely pedig egy országrész szellemi központja volt, kü­lönösebb jelentőségre vergődni nem birt, s évenkint alig 20—25-könywel gyarapította irodalmunkat. Kiszakadásunk tehát a magyar szellemi élet közép­pontjából nem lankasztotta el az erdélyi magyarság lelkét, ellenkezőleg önbizalomra sarkalta és bátor kezdeményezésekre lendítette. Ezek a belső ténye­zők olyan munkát végeztettek vele, ami a kisebb­ségi életünknek a leghangoltság csüggesztő érzése nélkül végigtekinthető egyetlen eredményes terüle­tét tárja fel előttünk. Az 1919- és 1920-ik háború utáni nehéz eszten­dők, — bár még sok bátortalanságot és bizonyta­lanságot mutatnak, — már jelzik a megmozdulást. Hosszúra nyúlna annak részletezése, hogy. rövid ideig tartó kábultság után mint ébredt az erdélyi magyarság annak tudatára, hogy az uj határvonalak teremtette elszigetellségében saját magának kell gondoskodnia szellemi szükségleteinek fedezéséről j és éppen irodalmi, kulturális téren kell kisebbségi 1 életének erős gyökereket eresztenie. Az első két év lennek a kulturális öntudatnak a felébredése és ki­alakulása. A viszonyokba bizonyos megáilapodott- ! ságot hozó 1921-ik évben eredménye már észreve­hetően mutatkozik abban, hogy az előbbi évhez képest a könyvek száma majdnem megkétszerező- ! dik. Ettől kezdve évenkint fokozatosan emelkedik I (átlag 40—60-nal) s a feldolgozott legutolsó eszten­dőben, 1924-ben nemcsak a megjelent könyv­mennyiség (292) a legtöbb, ami az 1919-ikinek ötszörösét teszi ki, hanem az átlagos szaporulat is (64) a legnagyobb. Megállás bizonyára itt sincs és még nem is lehet, mivel 1924-ben Erdélyben átlag még 5050 magyar lélekre esik csak egy könyv. A hét csoportba különített könyvanyag leg­nagyobb hányadát, éppen ‘/s részét (33%) foglalja le a szépirodalom (352 drb) s benne a széppróza a vezető műfaj (52%), de tekintélyes mennyiséget képvisel a verskötet is (35%), míg a könyvbe zárt színdarab természetesen a legkisebb egység (13%). A kritikai értékmérő is itt ereszkedhetik a leg­mélyebbre, valószínűleg ebből a csoportból válogat­hat ki legtöbb becses munkát. Utána mindjárt az egész mennyiségnek közel egy negyedére (22%) rugó tankönyvi irodalom következik (244 drb). Ennek a könyvágnak a szaporasága természetes összefüggésben van azzal, hogy a kormányrendele­tek egyrészt a m. kir. VKM. által jóváhagyott régi tankönyveket a magyar iskolákból kitiltották, másrészt lényegesen uj tanterveket léptettek életba A berendezkedés ezen a téren befejezve még nincs, de mint a legutolsó évnek csökkenő számából észre­vehető, javarészben a szükséglet már ki van elégít­ve, ugv hogy a következő években ez a csoport egyre keveseb mennyiséget fog termelni. Harmadik helyen a szaktudomány és a népszerűsítő irodalom szerepel (196 drb) a végösszegnek közel Vs-ével (19%). Tekintve azt, hogy a kolozsvári magyar egye­tem és a tudományos intézetek átvételé éppen ezen a téren bénította meg leginkább a munkalehetősé­get, másrészt pedig az egyetem tudós tanári testü­letének eltvávozása éppén ebben a körben akasztotta meg legészrevehetőbben a munkaerőket, még min­dig elég tekintélyesnek mondható, amit a magyar­ság ezen a téren felmutathat, a könyvkiadásra nem is a legkedvezőbb években. Kb. egyforma számmal szerepel a vallásos iroda­lom (70 drb) és az albumokat, almanachokat, cím­tárakat és naptárakat egyesitő időszaki iroda­lom (74 darab). Ezek egyenkint az egész meny- nyiség 7 százalékát teszik. Darabszámra legkevesebb a jogi irodalom 39 darab, mindössze 4%, nagyobb részt a változott helyzetre vonatkozó törvények és rendeletek fordításai, n kAF'mélé1- csoportjában 91 adat van felsorolva (S%). Az 1066 könyvnek */io-e (122 drb) fordítás, a többi (944 drb) erdélyi szerzők eredeti munkája (89%). A fordítás fele (61 drb) a szépirodalomra esik, a többi a népszerűsítő (16 drb), vallásos (13 drb) és a jogi irodalom (32 drb) közt oszlik meg." * Igen érdekes a szerkesztőnek az a megállapí­tása, hogy a Romániához csatolt erdélyi részeken 238 nyomda dolgozik, amelyek közül 147 (61.8%) a magyar nemzetiség kezében van. Ez a tény magá- banvéve is a magyarság kuliurerosségének bi­zonyítéka. Méginkább kidomborodik ez a nagy kul­turális fölény, ha tekintetbe vesszük azt, hogy Er­délyben 361 hivatásos könyvkereskedés van, melyek közül 225-nek (62%) magyar a tulajdonosa és csak 22% a román. A szerkesztő munkájában rámutat arra a ná­lunk is sajnálatosan tapasztalható körülményre, hogy a magyar közönség — különösen kezdetben — nagyfokú bizalmatlanságot tanúsított az ottani szerzők munkái iránt. Még ma is sokkal szíveseb­ben vásárolja a pesti könyvkiadó cégek márkájával ellátott könyveket és a külföldi irók munkáit, mint az erdélyi könyvpiac termését. Jórészben oka ennek a könyvkereskedők közömbös magatartása, a ki 1c még a közönségnél is szervezetlenebbek. Neves er­délyi írókat is arra kényszerítőit ez az áldatlan ál­lapot, hogy körlevelekkel, hirdetésekkel nem ritkán- házalás utján toborozták legalább a nyomdai költ­ségek fedezésére elegendő összeget. Alii tudja, hogy minő nehézségekbe kerül itt Szlovenszkóban egy magyar könyv kiadása, az nem fog csodálkozni ezéti az irók önérzetét alaposan megalázó eljáráson. Sőt ellenkezően elismeréssel fog adózni az erdélyi magyarságnak, amely ilyen körülmények között is hat év alatt 106" könyvet tudott magyar piacra vetni; Hogy csak egy példát említsünk 1924-ben 65 szép­prózai munka jelent meg erdélyi Íróktól és mi sze­gény szlovenszkóiak nagyra taksáljuk könyvtorme-- lésünket ha az egy évben megjelent elbeszélés és . regényköteteink számát 10-ben állapítjuk meg. Kár, hogy György Lajos összeállításából kima­radt az erdélyi szépirodalmi és politikai folyóiratok, hírlapok jegyzéke, mert ez érdekes összehasonlító- okra adhatna alkalmat. Erdélyben már évek óta több magyar szépirodalmi lap jelenik -meg, melyeknek nívója versenyez a fővárosi lapok tartalmi értéké­vel. Mi ellenben a szlovenszkói irodalom széfiago- zottsága, íróink divergáló törekvései és a közönség részvétlensége miatt napjainkig, tehát 7 év alatt sem - tudtuk egyetlen szépirodalmi lapnak fönnmaradását biztosítani. Nem csoda tehát, ha jobb Íróink erdélyi és magyarországi irodalmi szervezetekbe kapcso­lódva keresik az érvényesülést. Fölemlíthetjük a kolozsvári „Pásztortüz“-et, mely éppen György Lajos célját tudó, buzgó munkássága következtében a szlovenszkói magyar irók szép gárdáját cso­portosítja maga körül. Nem lehet célunk a szlo­venszkói magyar kultúrának minden áron való fej­lesztése, mert ez könnyen a dilettantizmus pártfogá­sához vezet, viszont az is kétségtelen, hogy nálunk még az irodalom túlságosan, külsőleges mpgnyilat-. hozásokban él, és meglehetősen nélkülözzük a komoly, éredekmentes, értékelő és registráló mun­kásságot. Ezekre a hiányokra figyelmeztet minket György Lajos dr. könyve. (t-----) «| » Sérvte síiről® «f» Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék here. comb és kölööksérvné! a mi tökélete­sített rugónélküli sérvkötönü, mely éjje-i is hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has. gyomor- és anyaméhsiiiye- désnél. Szabadalmazott ludtaipbetét. Fia- nell has- hát- és melimelegitő JvaiBa" Röíszerltáz Bralfslova, öuaa*a. 31. Árjegyzék ingyen A vidéki felek még aznap elintézíetnek „Ize1* Szépségápolás „lZ8“ Az „IZA“ tavaszi tanácsai. Kér választó’-yeget mellékelni. Ajánlom a nagyra becsült -hölgyeimnek a komoly arcápolást. Szeplő elleni garnitúra . 37.— Mitesszer és pattanás elleni garnitúra 37.— Hajápoló garnitúra 47.— Szemápoló garnitúra 37.— Mindennapi toilette arcápoló garnitúra 47.— VörÖ9 orr s vörös arcerek dl. garn. 37.— Hajtalanitó garnitúra 37.— Kebelápoló és fejlesztő garnitúra 77.— Libabőr elleni garnitúra 40.— Monoton petyhüdt arcbőr ell. garnitúra 87.— Bőrujitó garn. (Iza-rekordszerek) 80.— Szemölcs, anyajel ellőni garnitúra 48.— Kézápoló garnitúra 37.— Orr- és ujjf orrnál ók, valamint hon'ok-, nyakránc stb. simító handageok, a legjobb íi- pusuak, állandóan raktáron. A fenti garnitúrák a legkiválóbb szerek­ből vannak összeállítva. Tessék pontosan körülírni e.z arcát s bár­milyen arctisztátalanság ellen küldök meg.Ve­lő garnitúrát, pontos használati utasít issal, postán, Utánvét meneti. A köteles diszké reió miatt levelezésünk és küldeményeink cégjelzés!e’emek. Naponta mostai stcHYüVK'* ,J/V‘ kosrnetikai iat’vvt Bratislava, Stdanik-ul 19. H. é % Dr. Pick Imre I V \ y> kórházi orvos v A A röntgen, kvarc és ^ %. diathermia intézete 4 h x | Léva, Teleki-utca 15. sz. 4 Telefon 75. 4 ! d i A legmodernebbül felező- A 4 ralt röntgen intézet, a be- ^ <Á tegségsk megállapításán A X kívül fel-Uetas és mély the- ^ tó ráplát (gyágy erelés ) Is A Sj eszközöl — Dlatherrnláje v£ A kró Ikus nöl betegségek és „y A mindennemű reumatikus vj; X fájdalmak gyógykezeléséi \ A eszközli -*>Ö% 3> I n $ I D § 4 Délszlovenszkó legmodernebbül N 4 felszerelt közege: zségügyi intézete \ v x

Next

/
Thumbnails
Contents