Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-27 / 48. (1086.) szám
1926 február 27. Szombat ^RX<MMAGfcARHIRI»AB uöi a ta Nem az erdők sötét lombu óriásáról van szó, melyet az apró ember még apróbb szer- . számlával, de tudásával vagdos ki a földből, sem azon magányos utszéli fáról, melyet a ^ vihar csavar ki tövestől, hanem életünk fá- ^ járói, melyet ügyetlen, talán rosszindulatú r kezek mint vásott gyerekek irtanak azáltal, , hogy gyökereit játékból, meg nem értésből , vagy micsodából, egyenként vagdosnak el s közben nem gondolják meg, hogy a kidülö S fa elég nagy arra, hogy őket is maga alá te- c messe,esetleg úgy, hogy nem lesz szabadu- ^ lás onnan s vele pusztulnak ők is. Életünk , fája ez a szlovenszkói őslakosság életfája, a szlovenszkói ipar és vele a kereskedelem, * amelynek gy ők érszálai javarésze elvágva, már-már recseg,ropog a többi is és a gyenge szellő kidöntéssel fenyegeti és a gyerekek még mindig játszanak s nem látják a veszélyt. A szlovenszkói ipar a háború végéig Ma- gyarország ipara volt, melynek teljesítő ké- pessége nem fedezte az ország szükségletét j s igy biztos vevőre talált minden készitmé- ( nye egyrészt, de az ország dédelgetett ked- , vence volt s még áldozatok árán és pedig ^ aránylag elég nagy anyagi áldozatok árán j fejlesztetett, hogy egyszer oda jusson hogy az ország szükségletét fedezze. Helyes meg- j látás azt parancsolta, hogy az alföld a mező- ^ gazdaságot, a hegyvidék, ahol ez lehetetlen ^ vagy csak korlátoltan lehetséges, pedig az , ipart válassza kenyeréül. így is volt elosztva , és eredményes csere volt annak a követkéz- j ménye, mindkettő megtalálta a másiknál, , amije neki hiányzott és meg volt elégedve, < sőt az alföld nem sajnálta a hegyek felé kül- , dött áldozatot, a segélyt, mert hisz végül neki termett az, mint a jó földbe elvetett ( mag. A hegyvidéken kifejlődött egy szorgal- ^ más néposztály, mely dolgos kezekkel vég- , zstt gyári munkája mellett még arra is rá- j ért, hogy seregeket küldjön le az alföldre a ' termés betakarításánál segíteni s szívesen ' tette, mért tudta, hogy neki is jut abból a | betakarított termésből kenyérre. Amikor aztán a békeszerződés elszakított bennünket, termelésünk fogyasztóitól éá ' fogyasztásunk termelőitől, a viszony erősen megváltozott. Oda csatoltak minket a gyenge iparunkkal gyerekésszel meggondolatlanul egy nagy ipari államhoz. Ez volt az első el- ■ vágott gyökere iparunk fájának. Ezt akkor meg sem éreztük, sőt voltak egyesek, akik még át nem látva a helyzetet, örülni is tudtak a változásnak, hisz a szép szavakkal hirdetett felszabadulás és önállóság érkezett el s itt van. Azonban az ég már borulni kezdett, az öröm sem volt valahogyan teljes. Uj gazdánk gyűlöletében és soha ki nem elégíthető mohóságában elzárta körülöttünk a világot, nem látva, hogy maga líörül is becsukódik a fal velünk együtt, nem tudtuk már ipari termékeinket kivinni, természetes fogyasztónkhoz el volt és van is zárva a határ, ez volt a második erős gyökér, melyet dórén elvágott a gyermek. Hogy uj gazdánk a maga bennrekedt ipari cikkeit legalább részben elhelyezni tudja — hiszen ő is elvesztette biztos fogyasztóját a feldarabolt monarchiával, s a fal, melyet körénk a gyűlölet vont, neki is elzárta a kifelé vezető utat — minket szemelt ki a maga fogyasztójául s kiadták a jelszót, hogy Szlovenszkót dezindusz- triálni kell. Meg is kezdődött az, de hogy mivel foglalkozzék a kettépárositott Szloven- szikő, azt nem mondta meg senki, csak a szorgalmasan kötött kivándorlási szerződések mutatták az utat s azt, hogy arra vagyunk kiszemelve, hogy helyünket uj gazdáink fiainak engedjük át. Nem mi kellettünk neki, hanem az a kannán, mely a mi munkánk által vált azzá s rövidesen még bokrot sem termő kavics sivataggá változik. Ezen harmadik gyökerünk elvágása volt az, amit ki nem heverünk soha, még oly megértő gyógykezelés mellett sem, mert kizsarolták földünkből a termő erőt, a szorgalmas munkáskéz az elment s itt maradt a politizáló, de dolgozni nem akaró munkás. Aztán jött a mitőlünk kipréselt, keservesen összokuporgatott garasunkon meghizlalt iparnak erős konkurenciája, mely a már erősen meglazított fát ide-oda cihái ja, hogy hol van még gyökere, amit el lehet vágni s a gyerekek még mindig a gyökerek körül faragnak s közben nem látják, hogy már kezd a saját házuk is lángot fogni. Az ő iparuk redukált igényű fogyasztása sem megy már úgy, ahogy azt remélték, mi már nem tudunk venni s messze idegen országokba kell menni, hogy valamit nehezen és elég gyenge áron eladhassanak. Jött a sok adó, mert az államnak pénz ke1!, de más jövedelme mnes, hát elő a prést! — s izzadtunk. Igen ám, de már nagyon szárazak vagyunk, az izzadás is nehezen megy, már a préselők is izzadnak és még sem megy. Az államháztartás vagyon oldalán elkönyvelt négy milliárd adótartozás dehogy is vagyon, azt mi tudjuk legjobban, hanem nagyon is kétes követelés, melyet jó volna körültekintő kereskedő gondosságával idejében leírni. Recseg-ropog már a fa s még most a tizenkettedik órában sem látják és hallják a veszélyt, hanem délibábok után szaladgálnak a — gyermekek. Igaz, nagyon szép képeket festegetnek elénk, de megfogni nem lehet, azok csak messziről szépek. Szociális biztosítás, a nagy és kisántánt, nagyhatalom, európai békeoszlop, keleti Locarno őre stb.: milyen szép szines képek, de íme Soha sem volt az éredklődés nagyobb a technikai kérdések iránt, mint napjainkban. Éppen ezért nagyon csodálatos, milyen keveset ismerünk a technika történetéből. A legkevesebbet a vaskohászat fejlődéséről tudunk. Éppen ezért nagyon tanulságos az a könyv, amely bő illusztrációkkal ellátva „A vas története" címen most jelent meg a néa fa ropog s a tizenkettedik órában talán mégis észreveszik, hallani hangokat, hogy komolyan foglalkozni kell, meg kell menteni, ugylátszik már érezhetik a bajt a — gyerekek is. Komoly embert ide, aki látni és érezni tud, aki azt mondja, el onnan gyerek, mert a fát már csak az Isten mentheti meg, mentsd meg legalább magadat. Hol az a megváltó, aki tudjon is, szive, esze és szeme legyen, de legyen segítő keze, — hol van, siessen, mert már is késő, nagyon ropog a fa, és ha egyszer kidőlt, akkor nincs az a Megváltó, aki fel tudja támasztani, tehát addig, amig nem késő. Gyorsan, mert nagyon ropog a fa. Bayer Ferenci, A középkori vaskohók története izzó acélt, mert különben a levegőnek oxigén- tartalma a vasba szerencsésen bevitt szén- enyt újból elégeti és így az acélból vasat csinál. Ezek körülbelül a középkori vas és acél- készités fizikai és kémiai alapjai. A munkát nyílt kovácstüzhelyen, vagy pedig kohókban végezték. Mellékelt képünkön egy ilyen vasolvasztó kohót mutatunk be. Az olvasztómester kendővel védi arcát a mérges met könyvpiacon Ottó Johannsen dr. tollából. Mig az ókorból a vaskohászatról nagyon keveset tudunk s ezt a keveset is a költészet íorrásaiból kell rekonstruálnunk, a későbbi időből már több adatunk maradt főim. A nép- vándorlás hullámai már lecsendesültek s a városok és az egyház hatalmas mértékben fejlesztették az ipart. A vizikerekek feltalálásával az ember hatalmas természeti erőt állított szolgálatába s ezen az alapon fejlődhetett a vaskohászat. Csak olyan érceket használhattak a vas előállítására, amelyek a föld felszínének köze’ében fordulnak elő s igy könnyen hozzáférhetők voltak. A bányászat még nem volt kifejlődve. Igen egyszerű tárnákat vágtak a rétegekbe, amelyek nem voltak 10 méternél mélyebbek. A középkori bányász előtt a vasérc nem volt olyan értékes, hogy intenziven foglalkozott volna bányászáéval. A kohászok legszívesebben oxidikus érceket használtak fel, vagyis olyanokat, amelyekben a vas oxigénhez van kötve, mert ezeket nagyon könnyen lehet szénnel redukálni, vagyis kohászati eljárás közben áz oxigént a szénahyaghoz kötni s igy mint szénoxTdót vagy szénenyt elvezetni és ilyen módon me- tallikus vasat nyerni. Már pedig éppen a föld felszínének köze’ében levő ércek ilyen összetételüek s azért használta a középktri kohász különösen ezeket. Égető anyagul a faszén állott rendelkezésre. Fujtatónak a legegyszerűbb tömlőket használták, amelyeket kecske-, ló- vagy marhabőrből készítettek és fafédővel láttak el. A fujtatéknak nem volt szélgyüjtőjük, ezért rendszerint két tömlőt használtak s az egyikből fújtattak, mig a másik levegőt szedett fel. Ilyen módon érték el az egyenletes légáramlatot. A fujtatót nagy emelőkarral működtették, vagy pedig taposómalommal. Az újabb időben a vasat és acélt nyers- vasból szokták előállítani, mert ez a mód gazdaságosabbnak bizonyult A kohóban az ércet vassá redukálják, miközben a kohót oly magasra fütik, hogy az előálló vas azonnal R—4 százalékig szénenyt vesz fel, ami által olvadási pontja jelentékenyen alacsonyodig A i folyékony nyersvas azután kifolyik a kohóból. Ez az anyag azonban vörösen izzó állapotban nem kovácsolható. Az acélművekben különös kezelés által a vasból a szénenyt ismét annyira elvonják, hogy az anyag kovácsolható lesz. A nyers vasnak előállítása feltétele tehát a kohónak forró állapotban való tartása, hogy a szükséges szenesedést elérjék. Erre azonban a középkorban a technikai segédeszközök, különösképpen a fújtatok nem voltak elegendők. Azonkívül nem értettek ahhoz, hogy a nagyobb széntaitalmu vasból a szénenyt újból elvonják, abban az esetben, ha véletlenségből mégis egyszer nyers vas állott elő. Ezért arra kényszerültek, hogy az ércből azonnal kovácsolható vasat állíthassanak elő. Elméletileg ez igy megy végbe: 4 kohóban az ércet szénnel oly erősen hevítjük, hogy az teljesen redukálódik, a hőmérséklet azonban nem olyan magas, hogy a képződő vas olvadásba jönne. Csak az ércekhez tapadó anyagok, mint a kaik, kvarc, stb. lesznek folyékonyak és folynak el legnagyobbrészt, mint salak. A vas legnagyobb részben csak pépes állapotba megy át Mégis ebben a pépes állapotban felvesz egy kevés szénenyt, még pedig annál többet, mennél forróbb. Mivel a vas és az acél általában csak a széneny tartalom bán különböznek, a kályhának forrő, 'agy kevésbé forró üzembentartása által mód van arra, hogy a kívánt anyagot előállítsuk. Mindazonáltal az acél készítésénél arra kell vigyázni, hogy a fújtató szele ne érje a kályhában az kályhagázok ellen és faszenet önt be a kályhába, amelybe ércanyagot helyeztek el. A vasipar legfontosabb terméke abban az időben a fegyvergyártás volt. Különben sok láncpáncélt készítettek. Ennek gyártására drót volt szükséges, amelynek előállítása nagyon fáradságos volt. Egy táblán különböző nagyságú lyukak voltak és ezeken keresztül húzták át a kályhából kikerült vasat, mindaddig, mig a megfelelő finomságot elérte. A középkor késgyártása szintén igen virágzó volt Barbarossa Frigyes Solingenben hatalmas késgyártó ipart fejlesztett ki. A so- lingeni iparosok mindig tökéletes mesterek voltak, mindegyik mesternek külön jele volt, amelyet a kovácsolt késbe vésett Ezeaet a cégjegyeket örökölni, elzálogosítani és eladni is lehetett. A Weyersberg cégnek ma is használatos solingeni jegyét 1774-ben szerezte meg Weyersberg Péter Johannes Wundes híres késkovácstól. A kés előállítása különben három céhhez tartozott A nehéz kovácsok kovácsolták ki a nyers formát s köszörűsök és a keményítők adták meg keménységét és metszését, végül a kardélesitők kicsiszolták. Különösen a kardlcészités fejlődött mindig jobban. A keresztes lovagok nehézkes kardjait csakhamar kiszorították a spanyolok szúró kardjai, amelyek Amerika fölfedezésének idejében jöttek divatba. Johannsen dr. nagyon érdekes könyvének tanulmányozását melegen ajánljuk az ipar története iránt érdeklődő iparostársaink figyelmébe. Régi koronatartozások behajtásának felfüggesztése Ausztriára vonatkozólag. Az 1925. év december 15-én 249. sz. a. kelt kormányrendelet ismét meghosszabbította azon rendelkezés érvényét, amely szerint az Ausztriával való viszonylatban régi koronatartozásokra vonatkozó peres eljárások megszaki- tandók. Azon kötelezettségek, melyek 1919 február 26-ika előtt keletkeztek, vagy 1919. i évi február 26-ika előtt kötött szerződések í vagy egyéb jogi ügyletek folyományaként keletkeztek és amelyeknél épnen ezért a pénzérték, melyben kiegvpnlitendők kétséges, nem hajthatók be törvényes utón. A birósági ! eljárás hivatalból vagy indítványra felfüg- i gesztendő, a végrehajtás nem engedhető meg. illetve elodázandó. Ezen kormányrenddel j 1926 január 1-től addig bir érvénnyel, amig í érvénye egy külön a törvények és rendele- j tek gyűjteményében kihirdetett rendelkezés- jsel meg nem szűnt UJ TÖRVÉNYEK ES RENDELETEK A vizierők adójának mérséklése. A pénzügyminiszter legújabb rendelete szerint a vizerő adópótlék lóerő óránként az eddigi 2 fillérről 1 fillérre szállíttatott le. Ezen rendelettel az uj vizerőtelepek egyben adómentességet kapnak. Az állam ezzel mintegy 4 milliót vészit ezen a címen adókban, azonban ez bőségesen meg fog térülni a vállalkozási kedv uj fellendülésével. Ilyen módon a gép- és építőipar is munkát kap, aminek viszont más utón kapott adóban az állami jövedelem fogja bőséges hasznát látni. A munkanélküliség bejelentésének aj rendje. A szociális ügyek miniszterének egy rendelete alapján a munkanélküliek jelentkezése a következőképpen történik: Azon munkanélküliek, akiknek lakhelye valamely munkaközvetítő helytől 6 kilométernél köze- lebbre fekszik, hetenkint háromszor tartoznak ott jelentkezni, ha távolabb laknak, úgy bármely nyilvános munkaközvetítő helyen jelentkezhetnek, ott nyilvántartó lapot kapnak és megadják a további utasításokat arra nézve, hogy hol jelentkezzenek azután. Ha valaki munkát kapott, köteles ugyanazon munkaközvetítő helyen lejelentkezni, ahol először jelentkezett. Külföldieknek csak akkor van igényük munkanélkülisegélyre, ha valamely hazai ipari szervezetnek tagjai, ha hazájukban a viszonosság fennáll és eleget tettek a törvényben előírtaknak. Ebben az esetben még akkor is segélyt kapnak, ha előzőleg külföldön dolgoztak volna. A genti rendszer a munkások aggkori biztosításánál. A munkások aggkori biztosításának tervezetében a pénzügyminisztérium azt javasolja, hogy oélszerüség és olcsóbbság szempontjából a genti rendszer alkalmaztassák. Ezt úgy vinnék keresztül, hogy az elöregedett és segélyre szoruló munkást a község segélyezné és a községi segély 100 százalékával járulna az állam az aggkoruak segélyezéséhez. Attól tartanak ugyanis, hogy ha az aggkori segély tisztán az államot terhelné, úgy a községi elöljáróság a segély szükségességének és mérvének megállapításában nagyon adakozó lenne, mig igy a saját pénztárát is megterhelve, alaposan fontolóra veszi a segélyezendő anyagi viszonyait. Elméletben ez igy szépen hangzik, a gyakorlatban azonban úgy fog alakulni a helyzet, hogy a szegényebb községben kisebb segély- összeget szabnak meg, mert többet a község nem bir el és a segélyezett a kétszeresen kiutalt kis segély mellett éhenhal, vagy pedig az aggkori segélyezésben a pártszempontok fognak kártékonyán érvényesülni. DÖNTVÉNYEK A kollektív szerződések kötelező volta. Múlt számunkban hasonló című cikkünket azon óhajtással fejeztük be, hogy kívánatos volna oly irányú döntés, vájjon a kollektív szerződések kötelező volta dacára köthető-e azoktól eltérő egyéni szerződés jogérvényesen. Ezen kérdésre adja meg a választ a legfelsőbb bíróság december 22-én 2. Rv-II. 892/24. sz. döntése. Ebben az foglaltatik, hogy: Még abban az esetben is, ha mind a két fél tagja ama szervezetnek, melyek a kollektív szerződést megkötötték, jogukban áll olyan egyéni szolgálati szerződést kötni, mely a kollektív szerződéstől eltérő. Az indokolás hivatkozik a kereskedősegédlörvény 6. §.-nak 2. bekezdésére, mely azt mondja, hogy a kollektivszerződés csak annyiban bir érvénnyel, amennyiben azzal ellentmondó megegyezés nem történt. Ha tehát a törvény a kollektív szerződéssel ellenkező megegyezést megenged, úgy ilyennek megkötése nem lehet^ immorális. A továbbiakban hivatkozik az ipartörvény 114. §.-ában foglaltakra, mely azt mondja, hogy egy ipartársulat és segédek egyesülete között kötött egyezség ugyan kötelező mindkettőnek tagjaira, azonban csak annyiban, amennyiben megegyezés révén ettől eltérő egyezség nem köttetett, tehát külömbséget nem tesz aközött, hogy ez a kollektivszerződéstől való eltérés a munkás vagy a munkaadó javára van-e. Ugyanekkor megdönti az iparbiróságok azon téves jogi álláspontját, mely szerint erkölcstelen, a szociális érzék ellenére volna, ha a munkás egy külön megegyezés alapján lemond a kollektív szerződésben biztositott , valamely előnyről. A fenti döntés fedi a mi nézetünket is s örömmel üdvözöljük, mert az emberek elkobzott önrendelkezési jogának egy kis részét adja vissza. Készithet-e kosárfonó gyermekkoraikat? Kosárfonó csupán oly gyermekkocsikat készüket és áruikat, amelyek kosara kosárfonó munka, azonban olyanokat, amelyeknek kosara pl. kárpitos munka, már nem. Minden iparosnak, aki a gyermekkocsi 7
