Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-27 / 48. (1086.) szám
se Íi**o ititu uár <íí«. oloiuÍMt * Üsöreg csillagok Irta: Márai Sándor. Párig, februárban. Most, hus&évi szereplés után, kezd taná- esős lenni mindenkinek, aki Parisba jön, elmenni a Moulin Rouge-ba és megnézni Mis- tinguett-et. A Moulin Rouge, ami a háború alatt leégett, egy esztendeje megint felépült és csodára magához tért. Mistinguett is fölépült és csodára magához tért. Minden este megjelenik a színpadon, csak egy strucctoll a ruhája, kétezer ember előtt, fehér teste ragyog, szikrázik és vakít, s a hatás, amit publikumából kivált, őszinte és nagy. Mármost ez az asszony, a párisi revuenek ez az állócsillaga, 58 éves. Nem hatvan, ahogy rossz nyelvek mondják; szép asszonyok korát öregbiteni különben sem udvarias dolog. Mistinguett, ez a bakfis, Isten és az anya- könyvvezető előtt 58 éves. Csak a reflektor előtt nem annyi... A francia színpad gazdag klasszikus romokban. Mistinguett is egy ilyen rom. De a balkánturista, aki Párisba vetődik, mégis el- csodálkozással áll meg a káprázatos ruina előtt. Tud még hatni, tud még illúziót kelteni, s ami fontosabb s majdnem lehetetlen: női illúziót tud kelteni, — ma, 58 éves korában, meztelenül egy revueszinház színpadán, vakító reflektorok fényében. Az ötletben van valami borzalmas, a látvány lenyűgöző és megható. Azt mondják róla: „Hangja nincs már szegénynek... de a teste!...“ Ha néha bevetödök a Moulin Rouge-ba s látom éjszaka a színpadon a tapsoló tömeg előtt, megindulással és tisztelettel kezdek tapsolni neki. Micsoda teljesítmény ez, micsoda energia, mennyi erő, ez a minden nappal megújuló harc a természet ellen, ez a fanatikus hit önmagában — sminké és masz- szor nem elég ahhoz, paktumot kell hozzá kötni az ördöggel, aki szemmelláthatólag nagy kozmetikus és csodákat tud művelni a testtel, ha az ember eladja neki a lelkét. • Sarab, az isteni, 84 éves korában kőzis- meretesen még ’L’Aiglon’-t játszotta, — féllábbal, félvakon, elsötétített színpadon. Mistinguett igazán süldőlány ehhez az egykori hősnőhöz képest. De Sarah gondosan felöltözött, ha a színpadra lépett, mig Mistinguett gondosan levetkőzik ilyenkor — Sarah, hogy az igazat szóljuk, borzalmas látvány volt az utolsó években, sokan elmentek a színházból, mert nem bírták néni, s a dráma, amit játszott, kettőzötten tragikus volt. Maximilian Harden jegyzi föl róla, az akkor legalább hetven évesről, hogy egy látogatás alkalmával egy nagy febérnemüház követét bocsátották be, aki számlát hozott finom fehérneműről. Sarah mosolyogva fogadta a vendégei előtt: „Húszezer frank? De nekem nincsen, igazán nincsen... Talán egyszer máskor!” S a hajlongó, a szédülő és alázatos legénynek egy királynő mosolyával s egy kokotte könnyelműségével nyújtotta az aggastyán kézcsókra az ujjai hegyét... Ezzel a mosoly- lyal állt, félig vakon, utolsó kedvesével, egy geH és fiatal legénnyel a színpadon, reszketve ölelte át a féllábu a fiút, aki háta mögött szemtelenül és gúnyosan nevetett a közönség felé... De Mistinguett még mindig nő is tud lenni, asszony, akinek gáláns kalandjai foglalkoztatják Párist, akit megkívánnak lokálokban, aki hat és tud hatni. Az emberek megállnak, ha elmegy az utcán, csettintenek a nyelvükkel és mondják: „C’est une femne ...” Érthetetlen, mint egy természeti erő, 58 éves korában még fiatal emberek sóvárognak utána, az évek lehullanak róla, ő Mistinguett marad. Nyugodtan el lehet mondani: bis bundert. * Ez a harc az öregség ellen, s még sokkal inkább az öregségnek ez a szinháza tipikusan francia. Sehol a világon nem látni olyan különös öreg asszonyokat, mint Parisban. A francia nő, helyesebben a párisi nő gyorsan öregszik; az arc vonásai már harminccal masculinek, s negyvennel kezdenek csak rózsásak és bakfisszinüek lenni. Mégis ritkán történik meg Párisban, hogy egy asz- szony idejében köszön le a színpadról, — nem is követelik meg tőle. Madame Simoné egy Gretchen ezek között a tragikák és tándl * A A AÁÁ A A A A A AA A AA AAAA A A A AAAAXAA mindenki csak (Galerik és Tsa UaitöliázSta föraíIsíava ftadnfóná ti! Telefon 102n ás 23(1 i. cosnők között, amilyen a Duncan, kinek fia bár mezítláb, de ősz fejjel és ötvenévesen sétál Párisban, mig az anya Nizzában szórakozik és táncol, válik orosz költőktől és kinyomatja angol arisztokraták szerelmes leveleit, szóval egy virágzó ifjúság minden jelét árulja el. Ritkán veszi észre Párisban egy híres asszony, hogy mikor jött el a távozás ideje. A franciák udvariasak, megadták magukat a nőknek s nem figyelmeztetik őket, hogy mikor van vége az előadásnak. * Anatole Francé bölcs, és hosszú életének utolsó éveiben szeretett reggelenként cer- cle-t tartani: barátai és tisztelői már korán reggel összegyűltek a Villa Said szalonjában, s a Mester szívesen látta, ha jelenlétükben folyt le a reggeli toilette, — előttük vette föl a reggeli köpenyt, jött a borbély, s megiga- zitotta a szakállí és a bajuszt, mialatt a ii huh ■'« inni iiibi llll^Wlml■nll■■■l^ll■^lll^—^ ii Mester k la Petronius megbeszélte vendégeivel a kis és nagy világ eseményeit... E;. is színház volt? Minden francéiban van valami egy nagy komédiásból g ha az öreg bölcs Francé, csakúgy, mint XIV. Lajos, örömet leltek abban, ha udvaruk jelenlétében öltöztették őket, akkor ez egyszerűen csak francia vonás volt a jellemükben. Fontos csak az, hogy igazán „csillag” legyen az ember, s akkor nem kell félnie Párisban attól, bármit csinál is, hogy nevetségessé válik. Ezek a párisi csillagok még életűkben valahogy a saját múltjuknak viaszba merevedett panoptikum-figurái lesznek. így áll ma is Mistinguett, 58 évesen, meztelenül és ragyogóan minden este a reflektor kegyetlen szeme előtt. Színházat játszik és nem veszi észre, hogy nem az az attrakció, hanem ő maga. A földbirtokosok megmozdulása a földreform revíziója és igazságos megváltoztatása érdekében A keletszlovenszkói gazdák memoranduma II. A földreform megindításának legfőbb indoka politikai volt. Kitűzött cél volt ugyanis: a kisajátított területeknek megbízhatónak látszó elemek között való kiosztása által ezek rokonszen- vét és állandó támogatását a kiosztó kormányrendszer részére megnyerni és állandóan biztosítani. Ezen a téren mindjárt kezdetben egy, többé jóvá nem tehető politikai hiba lett elkövetve. A forradalmat követő izzó hangulatban a különböző agitátorok, párttitkárok által, soha felülről meg nem cáfolva, annyi -lett Ígérve, oly étvágj- lett felébresztve, melynek kielégítése többé senkinek nem állt hatalmában. Ameddig csak az Ígérgetés folyt, — melyik kisgazda nem lelkesedik nemzetiségi különbség nélkül, neki kiosztangó tngyen- földért? — addig nagy volt az öröm és feszült a várakozás; ahol azonban a földreform tényleg végre lett hajtva, ez mindenütt óriási csalódást, sőt elkeseredést okozott. A gazdaságból eddig biztos megélhetést nyert elem: gazdatisztek, cselédek, részesek, negyedesek, napszámosok arra ébredtek, hogy egész exisztenciájukat elvesztették, kenyér nélkül maradtak, minden kilátás nélkül arra, hogy valahol el tudjanak családjukkal együtt helyezkedni. A nekik kártalanítás ciméu nyújtott végkielégítés, mely nem teszi ki eddigi biztos évi jövedelmüknek a felét, valódi gúnynak tűnik fel előttük és reménytelenségükben, kétségbeesésükben kész prédái a mai társadalmi rend legszélsőbb ellenzékének, a kommunizmusnak. Az az ©lem pedig, melynek érdekében és javára történt mindez, szintén csalódottnak érzi magát. Senki sem kapta meg azt a földet és any- nyit, amennyire számított és neki, nem hivatalosan ugyan, de ígérve lett. A fizetendő ár neki tuknagasnak tűnik fel, annál inkább, mert tudja, mit kap érte a volt tulajdonos és nem érti, hogy a régié azt annyira megdrágítja. Felébred a falusi irigykedés. Mindegyik azt hiszi, hogy ő meg van rövidítve. Nem bírja felfogni, hogy ő a neki kiosztott és általa megfizetett földnek nem szabad tulajdonosa, azzal nem rendelkezik. Azt még kevesen tudják, de lassan rájönnek, hogy a lekötöttség még eddigi szabad tulajdonukra is kiterjed, sőt még végrendelkezésükben is korlátozza; többé már nem független, szabad gazdának, de függésbe került állami zselléreknek érzik magukat. Egyszóval: ezek az elemek, kiknek javára leitek más rétegek sújtva, ezek is csalatkoztak felköltött remé- nyükbea és el vannak keseredve. Érdekes lenne egy statisztikai kimutatás arról, mikép szavaztak a polgárok oly községekben, hol a földreform még csak ígérve leit, és ahol már vegre lett. hajtva. Szociális szempontból is nagyon kedvezőtlen a helyzet, mert sokkal nagyobb és pedig legszegényebb ué'préteg (gazdatisztek, gazdasági cselédek, munkások, részesek, negyedesek) vesztette el reménytelenül anyagi exisztenciáját, mint amennyi kiosztott föld révén kenyérhez jutott. * A tapasztalati élet ezen tanulságai indokolttá, sőt elkerülhetetlenné teszik a földreformról szóló törvénynek revízióját és az ab* | bari károsnak bizonyult, intézkedések megváltoztatását, mely tény emelné az állam tekintélyét, szolgálatot tenne pénzügyi és gazdasági érdekeinek, az eljáró kormány csak államférfim belátásának és bölcsességének adná tanujelét, általános megnyugvást keltene és megfelelne a közhangulatnak. Szerény véleményem szerint a következő intézkedések válnának szükségessé: 1. A most folyó kisajátítási eljárásnak azonnali szisztálása, illetve revíziója. Köztudomású dolog, hogy ezévben a kisajátítási, illetve átvételt eljárásoknál már túlságosan dominálnak a politikai, jobban mondva párt- szempontok és azok nagy felületességgel lettek intézve. A törvény előírja, hogy egy bizottságnak a helyszínen kell meggyőződnie az ott uralkodó viszonyokról, határoznia az átvétel mérveiről és módozatairól. Ehelyett a nyár folyamán egyes központokba lettek a tulajdonosok beidézve és ott egy nap 40—50 birtok átvétele lett elintézve a körülmények és viszonyok ismeretének teljes mellőzésével Kicsinyes, de az eljárásira nézve jellemző dolog, hogy ezen bizottság költségeit a kisajátítást szenvedő birtokosok előre voltak kénytelenek kifizetni, egy 1854-ben kelt osztrák miniszteri rendelét alapján, miután úgy lett magyarázva, hogy ez a hivatalos eljárás a birtokosok érdekében történik és igy általuk fizetendő. 2. A 150, illetve 250 h. birtokminimum felemelése, mert itt Szlovenszkön ez a terület egy lehetetlen birtoktipust teremt. Ez kis* birtoknak nagy, de középbirtoknak, mely hivatva lenne egy intelligens család megélhetését biztosítani, kicsi. Egy ilyen kiterjedésű birtokon lehetetlenné válik a jubtartás, mely állattartás pedig legtöbb és éppen leghegvesebb birtok gazdaságának alapját képezi. Juhállomány nélkül sem a hegyes, rossz legelőket kihasználni, sem a magasfekvésü, hozzáférhetetlen szántókat trágyázni nem lehet. Lehetelenné válik ily kis terület mellett a mezőgazdasági szeszfőzdék üzemének biztosítása, hiszen a törvény megköveteli, hogy a nyersanyag túlnyomó részét maga a birtok termelje. Nálunk szövetkezeti alapon ezesz- főzdés üzemet fenntartani nem lehet Példa erre a volt Sárosmegye Jarovnice községe, ahol az egész mezőgazdaság, még három év előtt az ottani kisgazdáknak szabad kézből el lett adva és egy teljesen modern szeszfőzde berendezése ezidén mint ócskavas lett értékesítve, mert két év alatt sem sikerült a kisgazdákat szövetkezetbe egyesíteni. 3. Általános közgazdasági szempontból feltétlenül szükséges lenne az erdők átvételének beszüntetése. Erdőüzeni folytatására sem az állam-, sem pedig a kisgazdakezelés nem felel meg. Az állami kezelés nem, mert az nemcsak nálunk, de más országokban is oly nehézkes, oly költséges, annyira nem alkalmas a mulatozó üzleti konjunktúra kihasználására, hogy az állami erdővagyon sehol sem jövedelmez, vagy legalább az abban fekvő tőke kellően nem kamatozik. A kisgazdái üzem pedig egyenesen ellenkezik az erdőüzem természetével. Az erdőkiosztás azon módja pedig, mint az a földreform révén legtöbbször megtörtént, hogy a kisgazdák csak azért vették az erdőt, hogy azt rögtön kivágva, üzletet csináljanak, nem felel meg a földreform céljának és egyenesen közvagyon pusztítását jelenti. 4. Szükséges, hogy a földreform kapcsolatba. és arányba hozassák a vagy on dézsinával és lehetővé tegye a vagyondézsmának földdel való törlesztését. Lehetetlen állapot, hogy a birtokos a tőle elvitt területekért kártalanítás elmén még annyit se kapjon, amennyit vagyondézsmára kellene fizetni és midőn semmi más lehetősége nincs a dézs- ma fizetésére, mint birtoka egy részének erre a célra való fordítása, ezt se tehesse, mert földet eladnia nem szabad, földet fizetésbe el nem fogadnak, a kisajátítás! ár pedig, még ha a birtokos azonnal meg Is kapná, nem elégséges. Feltétlenül szükséges lenne végre a földhitel kérdésének rendezése, illetve lehetővé tétele annak, hogy a földtulajdonos birtoka tényleges értékének arányban álló, konszolidált és méltányos kamatozású hitel felett rendelkezhessék. 5. Feltétlenül szükséges, már a múltban is minden tekintetben leghelyesebb megoldása lett volna — úgy a földreform-, mint a vagyondézsma-kérdésnek - az a mód, hogy megengedtessék, miszerint a gazda, állami felügyelet és haszonrészesedés mellett (10%) birtokából annyit eladhasson, mennyi a nép jogos igényeit kielégíti és saját terhein köny- nyit Ez a legtermészetesebb és legegészségesebb módja a földnek a nép kezére való juttatásának. Ily módon az jut földhöz, kinél megvan a lehetőség is, hogy’ azt észszerűieg mívelhesse. Pénznélküli telepeseknek, tőkével nem biró cselédeknek, munkások- vagy kisgazdáknak földet kiosztani mindenképen káros és céltalan. Az állam ilyen lehetetlen gazdasági ©gyedeket hogy teljesen tönkre ne menjenek, folyton segélyezni kénytelen, a termelés számba sem jön és az Illetők egy megélni nem tudó, tehát folyton elégedetlen, minden izgatásra fogékony elemet képeznek. A tapasztalat által igazolt tény, hogy az érdekeltek nagy része — egyes desperádó- kon kivtil, kiknek nincs vesztenivalójuk, de kiken a földosztás sem segít — sokkal nagyobb megnyugvással veszi, ha drágább áron is, szabad kézből a földeket, melytől most el van tiltva, — ennek lehetővétételéért őszintén hálás lenne a kormányzatnak, meTt a földosztás mostani módja ellenkezik jogérzetével, a bizonytalanság érzetét kelti benne és a szabad rendelkezésben beálló korlátozásban bizonyos retrográd irányzat érvényesülését véli látni. Mindezek alapján tisztelettel felhívjuk az illetékes tényezők és a törvényhozás figyelmét a földreform kérdésére, azon meggyőződéssel, hogy’ a közérdeknek teszünk szolgálatot, mert ezen aktuális kérdés közmeg- nyugvást keltő elintézése sok el ég ed et1 en- ségnek és izgalomnak vetne véget, nagyban emelné az állam tekintélyét és hatalmas lépéssel vinné előbbre annak konszolidációját. A Kosioe-nagyzsupai Gazdák és Bérlők Egyesülete nevében: Bnjanovic8 Gyula s. k., elnök. — Végétért a magyar nemíoti párt érseknivári és lévai siaktanfolyama. A magyar nemzeti párt mezőgazdasági szakosztálya Érsekújváron és Léván rendezett szaktanfolyama végétért s a tanfolyamot befejezd vizsga pénteken e bő 26-án volt Érsekújváron és 27-én szombaton Léván. A lévai tanfolyammal kapcsolatban a tanfolyam előadói a vidéken is tartottak előadásokat igy Alsőszecsén, Kissárób.au és Zselizen volt sikerült szakelőadás. — 3fegn!akn!t a magyar nemzeti párt zsemlyén srerTezete. Az elmúlt vasárnap a barsmegyei zsemlyéren megalakult a magyar nemzeti várt helyt szervezete. Az alakuló ülésen Belnrohr Dezső titkár ismertette a nárt próbám iát. A helyi szervezet elnökéül Juhász Lászlót, ügyvezető elnökül Gubik Lászlót választották meg. — Esrv mavrar kénvieMő szahaflieírvsffér’a. Budapestről telefonálja tudósítónk. A rarlnmmit mai illésébe egy érdekes ügy hozott változatossá, mit a frankai'ér izgalmaival telitett tárcrvalésm'hn. Még a múlt év máiusában Dénes István ér. képviselő lejárt kénvisel':‘Tazolt’ánnval utazott a villanyoson. amiért a villamos jeov.i'--f>iág miatt feli-Mentést tett ellene. Később a v'n.nmcs- vállalat visszavonta a fóti Mentést, mert Dénes az ‘'gvik teremh’rtostól mezoivém-t szerzett, ho"v vil* lanvos i<tazolvánvát már ánr'lG 80-án kiváltotta. \ bénviselMiáz elnöksége a termobiztost füveim! el. iárás alá vonta, Dénes István i'ove TuMig a menteim’ bizottság elé került é', i-v ker>'ü» s-őr»--,TT(, a parlament ma! tárt-•Mér*. Kae-ü.-.ti, .b-v.iő nagv heieÍPTüotte hoev n b?ró*á^ ‘'-Más fogja folytatni at eljárási Dénes ellen. mmarmvamanamm------— ia—bmttií i miftiMMMMaaMMM—————
