Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-27 / 48. (1086.) szám
London, február 26. A japán kormány tegnap este Londonban, Parisban és Brüsszelben szenzációs nyilatkozatot adott ki. A nyilatkozat kijelenti, hogy Japán Németország fölvételén kívül ellene fog szavazni a tanács minden további kibővítésének. Brazília ugyanekkor visszavonta a tanácstagságra aspiráló kérvényét, de ígéretet kíván arra, hogy később újra felveszik vele az erre vonatkozó tárgyalásokat. Beavatott körök szerint Brazília magatartását Északamerika nagy nyomása befolyásolta. Washington pedig a népszövetség kérdésében határozottan Németország pártján áll. A londoni kabinet és a domíniumok legutóbbi jegyzékváltásából kitűnt, hogy az utóbbiak egyhangúan a népszövetségi tanács túlzott kibővítése ellen foglalnak állást és csupán Németország bejutását tartják magától értetődőnek. A Chicago Tribüné szerint az angol kabinetben Baldwin, Cecil és a gazdasági tárcák miniszterei a legélesebben ellenzik a tanács kibővítését. Hivatalosan jelentik, hogy amiképpen Németország Stresemannt és Luthert, úgy Anglia is kéttagú bizottságot küld a genfi márciusi ülésszakra s Chamberlainon kívül, mint egyenrangú képviselő, Lord Róbert Cecil is Genfbe utazik, holott ő eddig csak abban az esetben ment Anglia képviseletében, ha a külügyminiszter bizonyos belpolitikai okok miatt volt kénytelen otthon maradni. E kettős küldetés is mutatja, hogy mily nagy jelentőséget tulajdonit London Németország fölvételének. Varsó, február 26. A szejm tegnapi ülésén Skrzynski miniszterelnök nagy beszédet mondott, melyben körülhatárolta Lengyelország népszövetségi követeléseit. A népszövetségi paktum 4. pontját interpretálva, arra a meggyőződésre jutott, hogy e terv szerint Németországnak és Lengyelországnak egy- j szerre kellene bejutnia a tanácsba. Azonban; lanyhán védte a francia-lengyel álláspontot I s expozéján látszott, hogy a külföldről meglehetősen pesszimisztikus hírek érkeztek V arsóba. Berlin, február 26. Skrzynski lengyel miniszterelnök beszéde, amely formájára nézve i ugyan mérsékelt volt, de tartalma hemzsegett a Németország elleni nyílt és elrejtett támadásoktól, végeredményében mégsem okozott nagyobb feltűnést Berlinben. Mindenki el volt készülve arra, hogy Lengyelország Francia- országgal egyetértőén hivatalosan is védeni fogja álláspontját. örömmel állapítja meg azonban a német sajtó, hogy a lengyel miniszterelnök szavaiból nem a legnagyobb bizalom csendül ki és az elmúlt hetek győzelmi biztonsága mintha eltűnt volna. Ha a német diplomáciának sikerül elérnie, hogy Németorkibővitésébe. Ma kabinetülés veit, mely kizárólag ezzel a kérdéssel foglalkozott. A parlament népszövetségi bizottsága tegnap rendkívüli ülést tartott. Az ülés után a bizottság elnöke, Sir Hurne Wiliiam (konzervatív) hosszasan tárgyalt a miniszterelnökkel. A munkáspárt végrehajtó bizottsága ugyancsak a kibővítés ellen hozott határozatot. A Times hat konzervatív képviselő levelét közli, melyben azok felszólítják a kormányt, hogy nyilatkoztassa ki határozottan elutasítását a lengyel és egyéb aspirációkkal szemben. A konzervatív párt sem tartja megengedhetőnek, hogy Németországon kiviil most más állam is a népszövetségi tanácsba kerüljön. A liberális lapok egyhangúan a német álláspontot képviselik. Hétfőn az alsóházban konzervatív részről meginterpellálják Chamberlaint, vájjon a kormány politikája-e az, hogy Lengyelország aspirációit bizonyos népszövetségi elemek támogatják. Ila igen, akkor rosszalásukat fejezik ki- Chamberlain birminghami beszéde nagy nyugtalanságot okozott, mert úgy látszik, hogy a miniszter még pártja ellenére is ki akar tartani Briand- nak adott ígéretei mellett. A frankwita harniaceik napja a ma^sras* parlamentben Hegymegi-KissPál előterjesztette a parlasrients vizsgálóbizottság kisebbségi ktliőnvéieményét A magyar parlament mai ülésén a Dé- nes-ügy után a napirend értelmében Hegy- meghi-Kiss Pál terjesztette elő a frankbizottság ellenzéki tagjainak Vázsonyi által szerkesztett kisebbségi véleményét. Ismertette a bizottság megalakulását, a Vázsonyi elleni inzultust, továbbá Peyer Károly képviselőnek 30 napra szóló kitiltását. A baloldalon egyre növekszik a zaj. Hegymeghi-Kiss: A kisebbségi vélemény éles támadás az Üzletszerűen űzött hazafiság ellen. Tiltakozik az ellen, hogy a kisebbségi vélemény szülője a gonoszság volna, mint azt Bottlik mondta. Esetleges többségi szavazással a kormány ugyan megkaphatja a felmentvényt, de az igazság és az erköícsiség a politikai konzekvenciák levonására kell, hogy kényszerítse őt. Az ellenzéknek célja az volt, hogy megállapítsa a kormány politikai felelősségét Az anyag feltárása beigazolta a kormány bűnösségét, mert nemcsak a hamisítás bűn, hanem a felelősség lokalizálása és az egyes körülményekre való rá némi világítás is az. Épp ezért távozzék a kormány a helyéről. A legsúlyosabb hibát szerinte Bethlen követte elA jobboldalon óriási zaj támad erre. A kormánypárt képviselői tapsolnak, úgy éltetik Bethlent. A szocialisták helyükről felugrálva, a padokat verik és kórusban kiáltják Bethlen felé: Mondjon le! Hegymeghi-Kiss: A Vázsonyi szerkesztette kisebbségi vélemény ismertetéséhez tolla forgott, amely keskeny szalagokra hasított egy lila selyem pongyolát s a reccsenve szakadó kelme sebéből piros bugyborékolással omlott a párázó meleg vér, szétmosódva, fölhigulva a nagy, kék tengervízben, amely már lüás kezd lenni tőle és káprázó szeme előtt fehéren, melegen göm- bölyödik elő az acél-kék takaró alól egy puha assz'onytérd kalácskája. — De miért hívják ezt holdnak? Valahonnan messziről dadogó szavakat hallott: ... A-bűnös asszony... a férj joga... Van-e bűn és van-e ilyen jog s ha van, miért fáj aztán mégis ily veszettül? Ki mondja ezeket és miért? — Pálinka kellene, sok erős pálinka, mert agyonnyom ez a sok hideg, sikoltő, selymesen suhanó viz. Helfgott Albert bezörgetett a palánkos kapun. — Mindjárt kapunk pálinkát. Igazi barack- pálinka ez. őszinte, erős, nyers. Nem kendőzi magát finom likörpancsnak. Olyan, mint az igazi férfi... Zsuzsika! — kiáltotta most — Ejnye a kutyafáját! Zsuzsika! Hát meghaltatok? Pedig még ébren van az asszonykám. Hja a regények... Sokat olvas ... Ebben az álmos városban mit tegyen mást? Unatkozik ... Zsuzsüia nem halt meg. ő volt azonban a leányzó, aki nagyon mélyen aludt. Kisvártatva mégis, dohogva és ásitozva, de mégis csak végigbaktatott a téglás tornácon a kapuig és tisztességtudóan kö- szöuve, bocsátotta be a két tekintetes urat: a gazdáját és az ismeretlen vendéget. III. — Elza! Elzácska! Vendéget hoztam. Gyere szép kanárim, pacsirtácskám. így. Üdvözöld kedves, kitűnő vendégünket, Tomka Péter urat A pacsirtácska zsemlyearcu, szőke, uagvesontu, álmatag asszonyság volt. Szeme elborultan parázslóit, mintha a sohsem kielégült vágy örökös bódulatában élne. ajka ez a piros, szomju ajak, kissé duzzadtan bimbózott elő s keze — a keztyüben takarító vidéki uriasszonyok Margit-krémszagu keze — remegett, amikor Tomka Péter felé nyújtotta. Valami folytó belső zavartól lihegett ez a nagy darab asszony s ugyanerről árulkodott az az efkényszeredett mosoly, ami ott vonaglott az ajka körül. Még a férje is észrevette az asszony nagy elfogódottságát. Megveregette az asszony arcát. Feli kellett ugyan ágaskodnia kissé ehhez a ; művelethez, de azért a gyerekhez leereszkedő | gügyögés muzsikája volt a szavában, amikor ezt ■ mondta: — Meg vagy illetődre, ugye bogárkám? Nem is csodálom. Végre egy egész férfi, aki egyenest a Jókai regényeiből jött ide a Rozmarin-utcába, hogy éjféli vizitát csapjon az én regényfaló, édes asszonykámnál, örülsz, ugye? — Ó hogyne, kedves Albert... — Hehehe! Látod? Fölmentettek minket. Pardon, hogy is mondom, de olyan szivből örülök neki, mintha engem is fölmentettek volna. Teringet- tét! Végre is nem kis dolog bosszutállni és diadalmasan kerülni ki a bitófa árnyékából... Az asszony, aki csak ebben a pillanatban eszmélt rá, hogy késői vendégük a híres családi í dráma hőse süket, idegen hangon, rekedten sut- i | togta, mintha nem is ő beszélne, hanem valaki í j más: — Ó igen, Albert. — Most pedig elő a tudományoddal, Elzácska. Mi jót tudsz adni ritka, kedves vendégünknek? Egy-kettő! Minden ember a fedélzetre. Zsuzska, gyújts tüzet. Én leszaladok a pincébe. Barackpálinkát parancsolsz, ugyebár? j — Igen, ha lehetne. Közben már előkeritette a soha meg nem gyújtott, sodrotthusu, piros diszgvertyát az iróasz-; tálról és tapogatva a felesége gömbölyű nyakát, 1 valósággal tolta az ajtó felé, hogy egy perc se ! teljék hiába. — Röpülj, fehér galambocskám! Nagy örömünnepet ülünk ma! Egy-kettő! Röpüljünk bogárkám és elő mindennel, arai „szemszájnak ingere ...“ A folyosóról még behangzott. ahogy folytatta a ; walesi bárdokat IV. Tomka Péter magára maradt a félig ebédlőnek, t félig szalonnak berendezett szobában. Mint a mgójatörött bab, — úgy csuklóit bele I a kályha felé forduló ódon, öblös karosszékbe. Idegei végképp felmondták a szolgálatot. | Az ólesódiszü, polgári ízléstelenséggel teli- j zsúfolt szoba birsalmaszagu levegője valósággal kezd. Sokkal többet akartunk kihallgatni, — mondja — mint amennyit tényleg kihallgattunk. A többség azonban 64 indítványunkat vetette el, mert egyesek köztisztviselők voltak. Urbanic8: Nem mint hivatalnokok hami sitottak! (Nagy vihar.) Esztergályos: De igen, mint köztisztviselők! Hegymeghi-Kiss: Bár nem merítettük ki teljesen a bizonyítási anyagot, mégis megállapítható, hogy a kormány felelőssége tekintetében a bizonyítás kétségtelenül eredményes volt. (Helyeslés baloldalról.) Megállapítottuk a kormány felelősségét a mulasztások miatt is, hogy az akciót minden vonatkozásaiban nem deríthetjük fel. Kállay Tamás: Szégyen ezeket itt igy per- traktálni! Hegymeghi-Kiss: Azok szégyenkezzenek, akik résztvettek benne és szabadon járnak. Sütő (szocialista): Baross Gábor még mindig szabadon jár. A zaj állandóan fokozódik. Az elnök több rendreutasítást oszt ki s folytonosan csönget. Hegymeghi-Kiss: A következő megállapításokhoz jutottunk: a kormány felelős azért a rendszerért, amelyben ilyenek történhetnek. Másodszor felelős azért, hogy azt az akciót, amelyről előzőleg tudott, nem akadályozta meg- Felelős továbbá azért, hogy segédkezet nyújtott a bűnjelek eltüntetésében azáltal, hogy mulasztásával a nyomozás eredfojtogatta és be kellett hunynia a szemét, mert a pohos ebédlőszekrény, a térés asztal, amely fölött békességesen világított a papirvirággal díszített nagyernyőjü lámpa, a tarka huzatokba bujtatott székek, mint egy mindörökre elsülyedett világ kísérletei keltegették az emlékezetét, az iszonyatát, az ő régi otthonát juttatta mindez az eszébe... Micsoda őrült gyávaság volt tőle, hogy ide hagyta magát vonszoltatnij amikor olyan jó lett volna megbújnia valami egészen züllött kis korcsmában, ahol semmi sem emlékeztetné arra a szörnyűségre, ami megtörténi s ami azelőtt volt. És jó, sötét, buta mámort lehetne ott kapni, miközben jómagához illő koldusnyomorultak részeg gajdolása kavarogna az agyában s kimosna onnan mindent, ami emberi, tehát ami fáj... És ebben a pillanatban, amikor már az a gondolat tört rá, hogy föltépi az ablakot és kiugrik az utcára, mielőtt a pipogya szónokló-masina és az a férfiéhes, nagy, mosolygó, zavarodott nőstény visszatér és újra kínozni kezdik: — ebben a pillanatban halk, puha koppanás hangzott a szomszédszobába vivő ajtón: — Köp, köp, köp! — É3 egy pillanatnyi csönd. Tomka Péter riadtan húzta össze magát az öblös karosszékben, mint a gyerek, amikor nagyon borzalmasra fordul a mese. Az ajtó óvatosan, aprózott kicsiny reccsené- sekkel nyílt föl és — (Tomka Péter rémülten, el- j fulladó lélegzettel látta ez a tükörből) — egy fiatal,! mesteriegóny-formaju ember hajolt előre a szomszédszoba sötétjéből az ajtórésen: — Lefektetted az öreg ürgét, anyus? Izgalomtól száraz torokból jött ez a rekedt j kérdés. A hang legénykedő és hányaveti igyekezett j lenni, de valójában riadt volt és e tilosban járó j tolvajok szorongó félelmétől fátyolos. Tomka Péter agyát végpépp elöntötte a téboly j piros hulláma. A kétnapos tárgyalás alatt elszenvedett élve-! boncolás minden gyötrelme valami szörnyű reak-; ciőban robbant ki belőle. Egy pillanat alatt végig- ! viharzott benne a rémes ítéletnap minden gyötrel-; me: ahogy elébe teregették megölt asszonyának : minden becstelenségét, véres ruháit, az igazságtevő i kegyetlen kést. Ujralátta undok nyomorúságának’ ezt a kirakóvásárját, megaláztatásának, vergődő- j sének, bosszú szomjának, jajos, átkozott szereimé- i ’ ményességét meghiúsította s régül felelős a 'kormány n magyar társadalom előtt azért, ; hogy az ország létét veszélyeztető bűntényt hazafias vállalkozásnak tüntette föl. A legsúlyosabb felelősség Bethlené. Raj- | ta kívül azonban felelős még Prónay allair.tM- i kár, Rakovszky be ügyminiszter, Pesthy igaz- j ságügyminiszter és Csáky honvédelmi miniszter. A frank és szokolbamisitás között megvan az összefüggés. Windiscbgraetz Mészáros utján jutott a pénzhamisítás gondolatához. Igazságtalan, hogy a térképészeti intézet alkalmazottai tettestársakként szerepelnek, inig Nádosy csak bűnsegéd. Amikor Bethlen először értesült az akcióról, Windischgraetzet mindjárt le kellett volna fogatnia, mikor megkérdezték Windischgaretzet benne van-e az akcióban Ludendorff, Gömbös, vagy Albrecht, valamennyi kérdésre nemmel felelt. De orra a kérdésre, hogy vájjon a kormány is benne van-e a mozgalomban, megtagadta a választ. Pestliy igazságügyminiszter: Mert január o-én már azt vallotta, hogy a kormány nem tudott róla. Hegymegi-Kiss: Bethlen két ízben is megakadályozhatta volna a botrányt Először 1922, vagy 1923-ban még csirájában, másodszor 1925-ben genfi útja előtt Nádosy és Rakovszky között az ügy kipattanásakor alkudozások folytak. Rakovszky tiltakozik. Hegymegi-Kiss: Levonandó konklúzióként az ellenzék követeli a kormánynak mielőbbi eltávolítását, mert amig ez a kormány áll az ország élén, addig a frankügy politikai hátterének teljes kivizsgálása a bűnösök ösz- szefogása miatt lehetetlen. Az ország csakis szilárd erkölcsi alapon maradhat meg. A baloldal hosszasan éljenzi Hegymegi- i Kisst és beszédének végeztével számosán üd- vözlik. Ezután Búd János pénzügyminiszter ter- I jesztette be az 1926—27-ik évi költségvetést ! Beszédét majd akkor mondja el, ha Géniből j visszatért Az ülés ezzel délután 3 órakor vé- ! get ért. A napirend szerint a frankvitát holnap folytatják. A vitában valószínűleg legelőször az egységespárt első szónoka szólal fel, majd utána Farkas István szocialista és egy legitimista, talán Apponyi. Az ellenzék a vitában résztvevő képviselők listátját már elkészítette. Kitűnik, hogy csaknem kőt hétre való szónok áll rendelkezésre. A kormánypárt is nagyszámú szónokot vonultat fel. Ellenzéki körökben nincsenek teljesen megelégedve a Vázsonyi által szerkesztett kisebbségi véleménnyel, nem tartják azt teljesnek, különösen azért, hogy a frankügy pótnyomozása során újabb mozzanatok merülhetnek fel. Ezért szimpatizálnak Farkas Tibor indítványával, hogy a bizottság folytassa tovább működését. ! nek minden förtelmes emléke újra megrohanta. Valami nyavalyatörés, vad rángógörcs kapta el és egyetlen, durva markolással kitépve a karosszékből, odalóditotta a pelyhedző bajszu, tilosban járó him elé, aki fakóvá sápadtan torpant vissza, mintha a végzettel találná magát szemtől szembe. Nem is ember volt már Tomka Péter, hanem csakugyan a Végzet. Rávetette magát áldozatára. Pár pillalnatig lihegve, kuszán kalimpálva fonódott ősze a két küzdő test és izmaik szinte hangosan recsegtek az élet-halálharc gomolygásá- ban. Végigzruhantak a szőnyegen, pár rövid káromkodó szó kaffant s végül a végképp felülkerekedő Tomka Péter most már hörögve előbugyborékoló hangon üvöltötte: — Piát itt is? Hát te is? Ezt a szegényt? Ezt a nyomorultat? Ezt csaljátok? Torkon ragadta a szükölő, fuldokló legényt és fejét odacsapkodta az ebédlőasztal lábainak szögletes cirádáihoz. — Nesze! Nesze! Fizetek! Neked is megfizetek! Valami lucskos, cuppogó hangot adott közben a ronggyá szakadó hús. Odaejtette aztán a véresen összeesuklé tetemet a szőnyegre és feltápaszkodcli. Mint valami elnyúlt, bemocskolt tőcbábu, | úgy hevert ott a véres, még hörgő, egyre lassúdé | rangosokkal vonagló — másasszony szeretője. Fáradtságtól zihálva, csapoitan, támolyogva állt fölötte Tomka Péter. Kábán és arcán torz vigyorgással nézte a mozdulatlanságba zsibbadó tetemet. Nem vette észre, hogy nyílik az ajtó, nem hallotta, hogy valami némber hisztériása a trillázva sikolt bele a szobába valami állati jajongá?!. — És nem vette észre — (hiszen valami vérharmatos. kusza rengetegben száguldott sz öntudata, valahol messze: lila és rozsdabarna meszsziségben). — Nem vette észre Helfgott .Albertét sem, aki halálos izgalommal nyúlt az ajtófélfához s míg magához ölelve szorongatta a nágv barackpálinkás üveget, háztól és dőbbmicff'H vacogó fogakkal mosolyogta: — A hős .. .! A hős . ..! Megölte "cl i?... Ö ölte meg, pedig én is tudtam, én is tudtam. Stresemann a biztos győzelem felé Jsp&n a Rémei álláspont meESett — SraziHa vissraventa Jelölését - Az angol konzervatívok Chamberlain lengyelbarátsága ellen JL «t>»*\l> 4 *W ^ t • - l* * n—anaiBj szájon kívül más államot márciusban ; nem vesznek fel a tanácsba, úgy ez Strc- semann újabb nagy diplomáciai gyözel- j mét jelenti Franciaország fölött. Ennek értékét az is hatványozza, hogy közben volt idő, amikor Anglia maga is hajlandó volt támogatni a franciák nézetét. Stre- semann a semleges államokon keresztül igyekezett hatást gyakorolni Angliára s a körülmények azt matatják, hogy akciója kellő sikerrel járt. Állítólag az angol közvélemény irányításában is nagy része van Strescmannak, aki a birodalmi sajtó és az angliai összekötteté- ! sei révén elérte, hogy a britt sajtó egyhangúlag a kibővítés ellen foglalt állást, j London, február 26. Az angol közvélemény napról-napra nagyobb nyomást gyakorol a kormányra az irányban, hogy ez ne egyezzék bele a népszövetségi tanács túlságos i
