Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-26 / 47. (1085.) szám
6 V UtVVA'WfríAÁ* » >■*: 1926 február 26. Péntek. nak. A nők megragadják a modellt, ledobják a felsőruhát magukról és combinében szaladnak a tükör elé, próbálnak, igazgatnak ... A kép néha paradicsomi. De az atmoszféra ilyen napokon olyan forró és túlfűtött, a szenvedély olyan mindent leigá- zó és őszinte, hogy, a magányos és szemlélő férfiakon kivül, a vetkőző nőkre senki nem figyel. Különben rendszerint több van a nőkön, mikor combinében állanak a tükör előtt, mint később, mikor már felvették a ruhát. Ha az ember egypár évig hallgatja ezeknek a kis és nagy hölgyeknek ruhagondjait itt Párisban, látja, ahogy az egész kis életük egyetlen fejtörése egy ilyen „igazi" rongy valamelyik nagy szalónból, látja ezt az izgalmat, energiát, okoskodást, spekulálást, amit „solde“-napokon fáradhatatlanul kifejtenek, önkéntelenül is valami halvány tiszteletet kezd érezni a branche iránt, ami ezt az izgalmat ebből a nemzetközi publikumból kiváltja. Ez a társaság, ami tervezőkből, szabókból, festőkből, rajzolókból, gyárosokból és „művészekből" áll össze s mint valami titkos diktátorok, évről- évre misztikus parancsokat közölnek népeikkel, földalatti szálakkal igazgatják világrészek asszonyainak nyugalmát és nyugtalanságát — összezsúfolva három párisi utcában irodáikból parancsokat küldenek Londonba, Newyorkba, Pestre, Berlinbe, San Franciscóba — s egy idő múlva befutnak Drecollnál az engedelmes távirati megrendelések Bukarestből és Temesvárról, Csí- kágóból és Bécsből — s fizetnek tizezreket ! s rendelnek és marakodnak — az ember leveszi a kalapját és elcsodálkozva kérdi, I hogy talán mégis van valami komoly ebben a dologban? Vagy nem lenne más az egész spekuláció, mint egy lélektani törvények alapján felépitett nagy svindli? . . . Akkor, isten tudja, mégis igazuk van a franciáknak, ha nem engedik az asszonyaikat a parlamentbe. j Egy ilyen szalónban mesélték a múltkor, hogy az egyik divatszalón a rue Cam- bonon — „Chanel" — rekordot állított fel az árakban. Egy fehér estélyi ruháért, ami tele volt üveggyémántokkal, elkért 25.000 frankot Meg is kapta. Egy amerikai hölgy vette meg . . . Amerikában lehetnek képviselők az asszonyok? A nyelvtörvény végrehajtási rendelete IV. RÉSZ. Záróhatározatok XVIII. fejezet. Az államnyelv kötelező használata különös esetekben 99. cikk. 1. Ha a közérdek követeli, hogy a köztársaság államnyelve használtassák (1. cikk, 2. bekezdés.) a politikai hatóság azon eseteken kivül is, amelyekről az előző bekezdések rendelkeznek, kötelességükké teheti, hogy ott, ahol testület vagy más személyek, valamint nyilvános hirdetmények utján közzétesz- nek vagy pedig a lakosság használatára fölirások- kal jelölnek meg egy ingatlant, vagy más dolgokat, amelyek közhasználatra vannak szánva, ezen hirdetmény vagy megjelölés az állam nyelvén is történjék és emellett megállapíthatja az államnyelvü szövegnek elrendezését és elhelyezését. 2. Ily intézkedések ellen emelt panaszokra és az eljárásra megfelelően érvényes a 96. cikk. 3. A község nem tilthatja vagy nem tagadhatja meg a hirdetmények kifüggesztését vagy kiragasztását azon okból, hogy az államnyelven van Írva vagy nyomtatva. 4 Az 1. bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a folyóiratok hirdetményeire, megjelöléseire és közleményeire, általában a hirdetésekre éz üzleti reklámokra XIX. fejezet. Ruszinszkó 100. cikk. 1. Mig Ruszinszkóra nézve a nyelvkérdés saját országgyűlése nem fogja szabályozni, rá nézve is érvényesek ezen rendelet határozatai. 2. Ruszinszkó valamennyi bíróságánál, hivatalánál és szervénél orosz (kisorosz) nyelven lehet beadványokat benyújtani és ilyen beadvány e nyelven tárgyalandó és intézendő el. Az államnyelv mellett e nyelven is megjelölendők a hivatalos épületek és kiadandók a hivatalos hirdetmények. 3. Az orosz (kisorosz) nyelvű beadványokat Ruszinszkó valamennyi önkormányzati hivatalánál és közjogi testületénél el kell fogadni és az államnyelvre érvényes feltételek mellett e nyelven is el kell intézni. Üléseiken és tanácskozásaikon mindig használni lehet e nyelvet és e nyelven előterjesztett javaslatoknak és indítványoknak a tárgyalás tárgyát kell képezniük. Amennyiben az önkormányzati hatóságok és közjogi testületek külső megjelöléséről és hirdetményeiről van szó, az orosz (kisorosz) nyelvet is lehet használni ugyanazon feltételek mellett, amely mellett az államnyelv használtatik. 4. Azok az állami hivatalnokok, akik a megyei és szolgabirói hivatalokban látják el a közigazgatást, az állami hivatalnokra érvényes előírások alá esnek. XX. fejezet. A rendelet életbelépése 101. cikk. E rendelet a kihirdetés n ■ életbe és végrehajtásával megbizatnak gyi, igazságügyi, pénzügyi, ipar és kereskedelemügyi, közmunkaügyi és közegészségügyi miniszterek. Jóslás a természettudományban 1L Olcsó modellek Irta Márai Sándor Páris, februárban. ,Solde chez Patou . . .“ Az egész csak ennyi, egy diszkrét sor a napilapokban. Csak a cég neve változik: néha Drecoll, vagy Lanvin, vagy Worth. Ez a szerény, ez a jelentéktelen sor Párisban minden nőnek izgatottságot jelent, álmatlan éjszakákat, spekulációt, koránkelést, sorbaállást, verekedést. Ez a diszkrét sor a napilapokban annyit jelent, hogy a párisi nő hu- szonnégyórára elveszti érzékét család, kötelesség, szórakozás, élvezetek iránt. Ha Pa- quin kiírja a Journalba, hogy három nap múlva „olcsó napokat" rendez, akkor a párisi nő korán felkel, odamegy Paquin háza elé és sorbaáll. Várja, hogy beeresszék, hogy közelengedjék, hogy szóbaálljanak vele abban a paradicsomban, ami egy ilyen Patou, egy ilyen Worth, egy ilyen Drecoll. Nemrég Patounak voltak „olcsó napjai". Valakinek, aki kivül áll, tehát egy férfinek nehéz megérteni ezt az izgatottságot s főleg ennek az izgatottságnak egyes nüanszait. Ezenfelül veszedelmes, céltalan és Ízléstelen lenne az egyik híres párisi divatszalón kreációit fölébehelyezni egy másik híres párisi divatszalón kreációinak. Annak, aki kivül áll ezen az érdeklődési körön, egyformán imponálnak Patou és Drecoll. De vannak Párisban körök, én nem tudom, hogy hol, nem tudom, hogy miért, szóval vannak körök, talán a föld alatt, vagy a felhőkben, ahol emberek élnek, akiknek az ilyesmi fontos: s akik esküsznek rá, hogy mostanában „csak" Patounál és Lanvinnél érdemes Párisban női ruhát vásárolni. Az Isten tudja, miért éppen Patounál és Lanvinnél. A többi éppen olyan híres, mint ez a kettő, éppen olyan cifra, vagy egyszerű, vagy színes, vág színtelen, és főleg éppen olyan nevetségesen drága. Vagy olcsó? Nem tudom. De lehet az is, hogy olcsó. Patou például egyszerű ruhákat csinál, Lanvinnek meg több fantáziája van. A ruhák darabja 4—6 ezer frank. Aznap, mikor Patounak volt olcsó napja, véletlenül elmentem a rue SL Florentin mellett. Reggel nyolc óra volt. Patou háza előtt két párisi rendőr verekedett egy elvadult és mindenféle mivoltából kivetkezett amazonhordával. A tömeg egészén a rűe de Rivoli sarkáig kígyózott, ahogy Bécsben a mészáros előtt álltak a háborúban az asszonyok egy karéj husért, úgy álltak a rue St. Florentinben reggel nyolc órakor, frissen kifestve, echt és hamis bundákban libasorba a párisi családanyák, hogy egy olcsó modellt vehessenek. Mikor a kapu kinyilt, ordítani kezdtek, mint a fúriák. A sarkon állt egy csapat ember, franciák, akik a hivatalokba siettek. Az egyik, egy idősebb ember, a fejét csóválta és ezt mondta: "És ezek akarnak képviselők lenni." Amennyiben nem vásárol az ember, olcsó és tanulságos szórakozás valamelyik solde-napon, mikor a nagy szalónok kiárusítják a szezonról visszamaradt modelljeiket, föllátogatni egy nagy párisi szalónba. Idősebb francia urak előszeretettel kultivál- ják az ilyen olcsó napokat. Drecoll, Paquin csodálatos termeiben ilyen napokon mindig áll a sarokban egy csapat ál-férj és ál-barát, akik nem vásárolnak és nem vitatkoznak, csak néznek. Szép, ezüstfejü francia fla- neurök kedves szórakozása az ilyen nézés, ami csakugyan érdekes látvány és megéri a pénzt, ha az ember nem vásárol. Ilyen napokon, amikor ezek a hordák megrohanják a szalnóokat, nem állanak öltözőkabinok a hölgyek rendelkezésére. Aki mit markol, azt próbálja, nyilvánosan, a nagy tükrök előtt, a közös szalónban. Van egy szalón, Jennynek vagy hogy* hívják, ott láttam egy ilyen próbát. A nők megrohanták a szalont, nagy asztalokon kiteregetve feküsznek ezek a piszkos, szakadt, feslett, fantasztikus rongyok, amiket a/mannequinek már százszor hordtak, fel- és lehúztak, bemutattak és be- piszkoltak, ezek az „eredeti modellek", miket a kis párisi fogorvosné egyszer látott Murát hercegnén az operában . . . ezek a „kreációk", ezek a találmányok, itt egy arany rongy, ott egy ezüst csipke, a többi meztelen és a közepén egy kis prém, ennyi az egész ruha. Hát ezért tépik magukat. Amellett nem is olyan olcsó egy ilyen lehordott, lekopirozott, összeizzadt rongy, amit a mannequinek már eldobtak — jobb cég elkér az ilyen „ruhákért" 700, 800, 1000 frankot is. Igaz, hogy eredetiben a tízszeresébe is belekerül. Ezért olcsó nap az ilyen. Ezért a habzó szájak, a verekedés, ezért tépik egymás kezéből a modelleket. A kiszolgáló kisasszonyok ilyen napokon szóhoz sem jutEzen a címen egyik múltkori számunkban foglalkoztunk a természettudományi jóslatok azon csoportjával, melyek az asztrológia (csillagjóslás), asztronómia (csillagászat) és a geológia (földtan) körében fordulnak elő. A földrengések megjóslása Az ember természetében rejlő dolog, hogy leginkább az őt fenyegető veszedelemről szeretne jóeleve értesülni, ősidők óta elemi erejű, rettegett veszedelemnek tartja az ember a földrengést. Nem csoda tehát, hogy a próféták jóslataiban oly nagy szerepe van a földindulásnak. Ennélfogva az is érthető, hogy a mai kor, a „preventív rendszabályok" embere mindenáron tudni szeretné, vájjon tudományos komolysággal meg lehet-e előre állapítani a földrengés bekövetkezését? Ezzel a kérdéssel a legbehatóbban az európai nevű magyar geofizikus, Köves- 1 i g e t h y Radó dr. foglalkozott. Kőves- ligethy szerint a közelgő veszedelmet elméletileg feltétlenül föl lehet ismerni, de már a földrengés helyének és idejének kijelölése csak igen tág határok között lehetséges, úgy hogy gyakorlati értéke ennek a megállapításnak nincsen. Kétségtelen, hogy m a még a megoldás nem érett odáig, hogy gyakorlatilag használható eredményt nyújthasson. De viszont, ha meggondoljuk, hogy a földingás sokkal gyakoribb természeti jelenség, mint azt a köztudat ismeri s a valóságban a napnak majd minden órájára jut egy- egy földrengés, ez a gyakoriság magában véve is biztosítja az előre való bemondás kérdésének a közel jövőben leendő megoldását A legújabb évkönyvek szerint ugyanis 4000—5000 földrengést jegyeznek föl éven- kint. S ha meggondoljuk, hogy a földrengések tanulmányozásának szolgálatában már ma is a mi érzékeinknél negyvenszerte érzékenyebb műszerek, a szeizmográfok állanak — kétségtelen, hogy már mostani eszközeinkkel is igen nagy megfigyelési anyagot gyűjthetünk össze s már ebből is lehet bizonyos következtetéseket levonnunk. Mind a műszerek, mind pedig a megfigyelési hálózat tökéletesedni fognak ennek pedig egyszerű következménye az lesz, hogy eleintén csak néhány órával, később napokkal, sőt hónapokkal is előbb lehet majd a földindulást jelezni. Jóslatok a tűzhányókról A földrengések előre való bemondásának kérdéséhez a tűzhányók működésének előre való jelzése szervesen hozzákapcsolódik. Hiszen a földrengések egyik gyakori fajtája éppen az, amely vulkáni kitörésekkel kapcsolatban szokott fellépni. S miután a katasztrofális méretű vulkáni kitörések rémségei a tűzhányó lábánál nyüzsgő emberrajt páni félelemmel szokták eltölteni s a tömeg ilyenkor a végítélet napját látja elérkezettnek, megértjük, hogy ennek a ter- ! mészeti jelenségnek is mór régen keresték a jós-kulcsát. Persze a tudósok közül sokan szenzáció-éhségből gyakran vakmerő jóslatokat kockáztatnak meg. Csak néhány évvel ezelőtt jósolta be egy amerikai geológus, hogy a nagy magyar alföld peremén a vulkánok egész sora nyílik meg, amely mindent* elpusztít A kitűzött terminus jó két esztendeje elmúlt, de bizony a vulkánok nem jelentkeztek. A múlt évben pedig Beregszász környékének egyik hegycsoportjáról jósolták meg, hogy hamarosan - tüzet fog okádni. Ennek a jóslásnak meg egyenesen ravasz üzleti háttere volt, hogy a megijesztett gazdák olcsón adjanak túl szőllőiken. A kitörések előre való bemondása már ma sem mondható utópiának. Az összes működő és kialudt tűzhányók alapos vizsgálata során a kitörések törvényszerűségének ki kell domborodnia. Halvány körvonalakban már ma is látunk bizonyos összefüggéseket egyes vulkánok kitörései között s a kitódult anyagon kimutatható, hogy a mélységben A és B vulkán is ugyanegy vagy más-más medencéből táplálkozik-e. (Folytatjuk.) dilettáns Magyarul műkedvelő. Kedveli a müveket. Műveli a mükedvelést. De nem hivatásból, nem hivatásosan. Csak vasár- és ün-napokon, — amint maga mondja. Amikor azonban „mükedvel", azok az órák neki ün- és vasárnapi órák. A műkedvelő valami művészetet kedvel. Igaz, hogy ez a kedvelés csak amolyan „mü“-kedvelés. Nem természetes. Minden kedve mü-kedv. No de hát azért műkedvelő. A műkedvelő borzasztóan kedveli azt, amit mü- kedvelésből üz. S ez a borzasztó. „Sziujátszik", vagy „festészkedik", „hegedüzik", vagy zongori- zál", „szobrászol", vagy „irogat", ő ugyanis soha nem ir, csak irogat. Nem azért költ ő, mert költő, hanem azért, hogy költőnek tartsák. Mindenért rajong. A műkedvelő tulajdonképpen nem is műkedvelő, hanem mürajongó. Olyany- nyira, hogy ez a rajongás nála már mesterkélt mü- rajongás. Mindig tudja, miért érdemes és hálás rajon- gani. Minden jó rajongani valót kisajátít magának. Rajong a szépért. Rajong a jóért. Rajong az igazért. Rajong a keresztrejvényért. Rajong a mayongért. De legesleginkább magáért a rajongásért. & Továbbá jól tud fölháborodni. Mindenen fölháborodik, amin fölháborodni illemes, célszerű, előnyös, hasznos és szokásos. A fölháborodást egyenesen müked vetésből műveli. A műkedvelők fölhá- borodása emiatt rendszerint amolyan szokványos és szabványos müfölháborodás. A műkedvelő nagyon finnyás. Csak az üveggyöngyösen színes szép szavakat szereti, csak a rikítóan édeskés színeket, csak az édelgően sallan- gos szép zongorafutamokat. Az istenért sem mond valamit egyszerűen. Ha azt kellene írnia, hogy Ypszilon ur hangulatosan ir, akkor ezt ilyesformán fejezi ki: Ypszilon himes tolla alatt az érzelmek pillangó szárnyú, hangosan csicsergő és mükedve- sen tarajzó aranycsermelye az ábrándok árnyas érdéin és illatos mezőin virágosán tovacsillentyüzve andalítja el a nyájas olvasó lelkét. És ellenállhatatlanul imádja a pontokat. A három pontokat... A helyesírásban néha pontatlan, de a három pont kirakásában mindig pontos... A grófné például fölsóhajtott... Három pont. . Vájjon mit rejthet ez a három pont?... A grófné sóhajában a három pontnak titokzatos szfinxe rejtel- meskedik ... Sejthető és nem sejthető... Gondolható és nem is gondolható. De gondoltaié .. Rejtelmes ... Rémes ... Titokzatos... Iszonyú .. Három pont... Olcsó hatás ... De hatás... Erről a három pontról ismerheted föl a dilettánst. A műkedvelő mindig azt csinálja, amit már mások csinálnak. Mindig mást miméi. De amikor mást akar mimelni, az rendszerint rosszul sikerül neki. Néha saját magát is mimeli. Ez még kevésbé szokott sikerrel járni. Amikor más akar lenni, akkor mindig önmaga s ha saját magát akarja adni, akkor mindig valaki más. Ez a dilettánsok eredendő tragédiája. A műkedvelő csak ünnepi órákban „alkot". Kizárólag a múzsa jelenlétében. Mig a zsenik ízléstelen profánul öltözködve lebzselnek a művészet szent csarnokaiban, ő csak ünnepi és ihletett órákban, saruit levetve, minden köznapiból, sőt emberiből kivetkőzve, angyali lélekkel lép az események üdvhonába, ahol áhitat honol. Ő csak ilyen megáldozott, megszentült lélekkel ül le már Írni, de akkor is csak ideális témáról, mert ez a leghálá- sabb, mert ezzel nemcsak gyönyörködtet, hanem „közművel" is. Szépet, jót, igazat, erkölcsöset unatkozik ki magából és a végén megelégedetten veregeti meg a saját vállát, hogy, ime, ő most milyen nemes és hő kebel, milyen derék egy honleányző, milyen hasznos és önzetlen polgára a mélyentjsz- telt társadalomnak, mint olyannak, milyen hű fia a hőnszeretett tájnak és vidékének, milyen kegyele- tes öntözője a honfilélek legszebb virágjának, az irodalomnak, milyen jó csősze és sáfárja az erény valamennyi rózsáinak az illemek és erkölcsök kertjében stb. Azért csempész be erkölcsvirágokat az írásaiba, hogy aki az Írást lecsepüli, azt viszont ő az erkölcsvirágok becsmérlőjének kiálthassa ki Különben a műkedvelő, az ihletett óráit leszámítva, egészen normális embér. Csak az n baja, •hogy azt. hiszi, neki valami művészetet mindenáron művelnie és kedvelnie kell. És azt hiszi, hogy valamit valóban művel és kedvel. Pedig csak ..mükedvel". '^kedvelő.
