Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-26 / 47. (1085.) szám
1926 február 26. Péntek. 7 Naiunx esúzesek, Orosz- i országban farkasorditó hideg Prága, február 26. Néhány kellemes tavaszi nap után Közép- e európában beborult az égboltozat, megeredt a az eső és vigasztalanul csorog nyakunkba. A a meteorológiai intézetek nem nagyon kedvest ző időjárással kecsegtetnek, amennyiben je- »f lentéseik szerint a mostani esős időszaknak a végét előre nem lehet látni, csak annyi bizonyos, rendkívüli tartós lesz, í habár nagy esőzések nem is igen fognak elő- í fordulni. Mindazonáltal sokhelyütt arra a ve- i szedelemre kell elkészülni, hogy a korai tavaszi esőzések miatt árvíz veszedelem is fenyeget. A mostani esőzéseknek oka a következő: Az Atlanti-Óceán felett széles kiterjedésű depresszió van, amelynek középpontja az Is- laní szigete felett elterülő mélynyomásu terület Ennek a mélynyontásu területnek oly nagy terjedelme van, hogy határzavarai egész Nyugat- s Középeurópában érezhetők. Az eső- zési terület kiterjed egész Angliára, Franciaországra, Németországra és Csehszlovákiára is. A néhol mutatkozó pillanatnyi derűt könnyű nyomásemelkedés okozza, amely azonban hamarosan megszűnik és igy nem tud előidézni radikális időváltozást. Ez az állapot a következő héten is el fog tartani, de a hőmérséklet a nyugati és délnyugati légáramlások miatt aránylag szelíd lesz. Középeurópában az általános hőmérséklet délben 9—10 fokot mutat Nyugat- és Középeurópávai ellentétben Keleteurópában aránylag igen nagy hidegek vannak. A tegnapi napon Északoroszországban Leningrád környékén 36 fok hideget mértek, mig Moszkvában a hőmérő tíz fokkal siilyedt a fagypont alá. A repülés hatása az emberi szervezetre Nagy magasságban elhomályosul a gondolkozás! képesség — Néhány repülobajnok érdekes megfigyelése A legutóbbi marokkói háborúban a francia és a spanyol hadsereg sebesültjeinek legnagyobb részét repülőgépen szállították a tüzvonaltól távolabb eső hadikórházakba. A sebesültszáliitásnak ezzel a módjával már a háború alatt Is megpróbálkoztak s különösen olyan helyeken vették hasznát, ahol megfelelő közlekedési utak hiányában a sebesültszállitás egyéb módja nehézséget okozott és sok időt igényelt volna. A háború után a francia, az angol és a spanyol hadsereg gyarmati harcaiban mindenütt megtaláljuk a seb- sültszállitó repülőgépeket, amelyek a sebesült- . szállító antők mellett a modern egészségügyi csapatok előirt közlekedési eszközeivé váltak. A betegszállító repülőgépeket a háborús alkalmazáson kívül is felhasználják sok esetben súlyos betegek szállítására, sőt arra is volt már eset, hogy halottat vitt a szárnyas Szent Mihály lova. Sürgős operációk esetén az orvosok is gyakran igénybe veszik a repülőgépet. Különösen a kiváló orvostanárok, akiknek minden perce egy-egy emberi élet megmentését jelentheti. Az orvosi tudománynak azonban nem csak üyen vonatkozásokban vannak kapcsolatai az aviatikával. A repülésnek az emberi szervezetre gyakorolt hatása az orvosi kutatás számára érdekes, uj terrénumot teremtett. Az ezzel kapcsolatos megfigyelések már eddig is néhány érdekes megállapításra vezettek, amelyek valaha talán az orvosi gyakorlatban is felhasználhatók lesznek. Különösen a nagy sebesség és a nagy magasság az a két tényező, amely a repülésnél az emberi szervezetre befolyással van. Főképen a legújabb Í magassági és sebességi rekordok tették aktuálissá ezeket a problémákat és vetették fel azt a gondolatot, melyik az a sebességi, illetve magassági határ, amelyet túllépni esetleg még akkor sem szabad, ha annak műszaki szempontjából egyébként nem volnának akadályai. Williams amerikai reI pülőhadnagy, midőn két esztendővel ezelőtt 390 kilométeres óránkénti sebességgel a Pulitzer Trophyt megnyerte, néhányszor túlélésén tette meg az előirt fordulókat s ilyenkor szinte önkívületi állapotba került — saját bevallása szerint. Ugyanilyen zavarokról panaszkodott Dooliltle is, a Schneider-serleg ezidei nyertese, aki az egyik ilyen éles forduló után csaknem teljesen eszméletlen maradt. Az efféle pillanatnyilag fellépő zavarokat az idézi elő, hogy amikor a pilóta a forduló közben a gépet bedöti, úgy, hogy testének hosszanti tengelye a vízszinteshez képest lényegesen elferdül, a centrifugális erő következtében a vér a fejéből más testrészeibe tódul, úgy, hogy az agyban ezekben a pillanatokban vérhiány áll be. Amerikai szakértők azt tartják, hogy körülbelül 500 km. az a sebességi határ, amely az emberi test épségét komolyabb veszéllyel nem fenyegeti. Jelenleg 486 km. a sebességi világrekord, amelyet néhány háttel ezelőtt állított fel a fentemütett Williams hadnagy. A repülés magassága még komolyabb hatással van az emberi szervezetre, mint a sebesség. A francia magassági repülők alkalmasságát egy nagy üvegbura alatt szokták kipróbálni, ahol a különböző magasságnak megfelelő ritkaságu levegőbe helyezik el a megvizsgálandó pilótát. Átlag hét kilométer az a magasság, amelyet oxigén fejlesztőkészülékek nélkül elérhet az ember. Azontúl csak mesterséges oxigénszolgáltatással lehet felfelé haladni. A 14—36 koliraéter fölé való emelkedés pedig oxigénkészülékkel sem lehetséges az alacsony légnyomás miatt. A magassági világrekord ezidőszerint 12.066 m. (Felállította a francia Calllzo 1925-ben.) A levegő ritkasága a gondolkodásra is nagy befolyással van. 6—7000 m. mag;- .'ágban a számsorokat nem birja az ember hiba nélkül lemásolni. A gondolkodási képesség annyira elgyöngül, hogy nyolc számjegyből álló számsorok leírásánál nem veszi észre az ember, hogy hol hagyta abba a másolást és egy másik számjegy közepén folytatja. Előfordult, hogy aki a földön egy költeményt kívülről tudott. 7000 m. magasságban egyetlen értelmes sort sem volt képet leírni belőle, a- helyett összefüggéstelen szavakat irt a nála levő papírlapra. Mesterséges oxigénlégzés mellett a leírás kifogástalanul sikerült ! A betűk és szótagok megkétszerezése —Váz 1 ti. n. perszeveráció — már mintegy 6000 m. | magasságban jelentkezik. Az egyik kísérlet alkalmával az ntas 6000 m. magasságban azt irta az ; előtte levő papírlapra, hogy jól érzi magát, jól tud , gondolkozni. 7000 m. magasságban még mindig jól ; érezte magát és írni is tudott, de már nem vette ! észre, hogy a „Schvierigkeit" szót 12 szótngunak irta. Botránnyá dagad a 20 áwel ezeif elveszett munkácsi zsidálány ügye Mi történt 15 és 20 érvel ezelőtt? — Hogyan Ítélt a kir. ügyészség? — Újból kísért a 20 évvel ezelőtti ügy — Izgalomban a ruszin szkói zsidóság — Egy szerkesztő és egy ügyvéd utegi botránya — A P. M. H. tudósítójától. — Munkács, február 25. Stégman József egyszerű textiláru kereskedő volt Munkácson. A háború előtt nem volt jómódú, mindösze annyit keresett, hogy családját tisztességesen eltartsa. 1908 uyarán nyaralni ment a család a Munkácshoz közel lévő Zánykára. Egy napon azután borzasztó szerencsétlenség érte a családot, eltűnt, elveszett a szülők körülbelül hat éves legkedvesebb gyermeke: Perl, Piroska. A szülők fájdalma és kétségbeesése gyermekük elvesztése miatt határtalan volt, az anya a gyötrődések miatt súlyos beteg lett s csak alig lehetett megtartani az életnek. — A gyermek ettünéséí természetesen jelentették a hatóságoknak, magas jutalmat tűztek ki annak részére, ki megtalálja az eltűnt gyermeket, vagy nyomra vezet. Megindult a keresés. A kitűzött jutalom ösztönzésére minden verchovinai falu lakói keresték a gyermeket, mert előbb azt gondolták, hátha játék közben elkóborolt a kis leány az erdős hegyekben és aztán eltévedt, nem tudott hazatalální. Minden kutatás eredménytelen maradt, a kis Stégman Piroskát nem sikerült megtalálni. A cigányokat gyanúsítják gyermeklopással Hogy-bogy nem, o gyanú a kóbor cigányokra terelődött Akkortájban kóbor cigányokat láttak Záflyka körül járni és mivel a falusiak körében még mindig azt tartják, hogy a cigányok gyermekeket lopnak, most is azt biresztelték, hogy Stégmanék kis lányát a cigányok lopták el. A nyomozás ebbe az irányba terelődött. Az egész ország területén elrendelték a cigányok fokozott mérvű ellenőrzését. Átvizsgáltak minden eigánykaravánt a csendőrök, megnéztek minden cigánygyermeket, hogy megtalálják az ellopottnak mondott Stégman Piroskát a cigányoknál. Állítólag megtalálják az elveszett gyormeket 1910-ben a nyomózó közegek Balogh Gábor, Horváth Róza, Krausz Ferenc és Krausz Mária kóbor cigányokat valami lopás gyanú miatt letartóztatták. A cigányoknál találtak egy kis leányt, kit Krausz Ferenc és Krausz Berta a magukénak mondottak, a kis lányt Krausz Annának, cigányul Mucinak hívták. Gyanús lett a gyermek- A cigányok nem tudták bizonyítani, hogy hol és mikor született, meri a cigányok mint minden más hivatallal, úgy az anyakönyviezetőséggel is hadilábon állottak, csak a karaván igyekezett nagyhangon állítani, hogy az igen is a Kranszék gyermeke. A cigányoknak természetesen nem adtak hitelt, annál is inkább, mert a közvélemény felizgatott fantáziája felismerni vélte Krausz Annában az elveszett Stégman Perit. Stégman József és felesége is minden áron szerették volna megtalálni elveszett kis lányukat és szerették volna, hogy csakugyan az ő gyermekük legyen az, kit a cigányoknál találtak. A cigányokat gyermeklopással vádolják A cigányok ellen gyermekrablás miatt vádat emelt a beregszászi ügyészség és megindult a hatalmas per, hogy Krausz Anna Muci Stégman Perl Piroska-e vagy sem. A cigányokat letartóztatták, Krausz Annát a munkácsi gyermekmenhelyen helyezték el, majd a munkácsi rabbinátus vette magához és mindenképpen igyekezett megbizonyosodni affelől, hogy zsidó-e a gyermek vagy sem. A rabbinátus azonban a vizsgálat után nem merte zsidónak mondani a gyermeket. A szülők is magukhoz vették, próbálták a másfél év előtti időkre emlékeztetni a gyermeket, azonban minden hiábavaló volt, a gyermek semmire sem tudott emlékezni. Úgy látszik azonban, hogy a szülők Krausz Annát annyira szerették volna a maguk gyermekének megtartani, hogy a gyermek a Stégmanéknál való tartózkodás után hosszabb időre, mikor már ismét a gyermekmenhelyen volt, újabb valomásában homályosan olyanokat mondott (talán megszerette a Stégmanék becézését és visszavágyott a jő sor se r), melyek felkeltették ismét a hatóságok gyanúját s a nyomozás újabb, szélesebb mederbe terelődött. Zilah, Debrecen, Szatmár, Segesvár rendőrségét is mozgósították anak megállapítására, hogy mikor és mennyi ideig tartózkodtak a vándorkomédiás kóbor cigányok ott s lehettek-e a nevezett időben Zánvka körül. A kis lány a munkácsi rendőrségen 1911 január 3-án tett. vallomásában, már azt állította, hogy őt igenis elrabolták. Panaszkodott, hogy a cigányok rosszul bántak vele, Segesváron kezét ki is csavarták, ami neki igen fájt. A cigányok azonban megmaradtak eredeti vallomásuk mellett, hogy Krausz Anna az ő gyermekük és Krausz Anna, valahányszor szembesítették a cigányokkal, mindig az ő javukra vallott. Szakértő vélemény A bíróság, hogy az ügyet teljesen tisztázza, or- vosszakértőkkel megvizsgáltatta Krausz Annát. — Kupferschmidt János dr. kir. törvényszéki orvos a leányt tisztán cigányeredetilnek mondotta. Ugyanezt a szakvéleményt adta Nuszer Lajos dr., a messzeföldön híres orvos, a munkácsi közkórház és gyermekmenhely igazgatója. A felizgatott ortho* dox zsidóság azomban inkább kész volt az orvosokat antiszemitizmussal megvádolni, mert cigánynak mondották a gyermeket, illetve mert szerintük a „gyermeket nem akarták antiszemitizmusból visszaadatni zsidó szüleiknek". A munkácsi ízt. hitközség akkori kiváló elnöke, Weinberger Ernő, hogy teljesen tisztázza az ügyet, Török Aurél dr.-t a világhírű budapesti antropologust kérte fel szákértői vélemény adásra. Az Ítélet A bíróság ítéletét a gycmekrablési perben határtalan érdeklődés előzte meg. A zsidók százai állottak a bíróság épületének kapuja előtt, várva a tárgyalás részleteinek híreit. A tárgyaláson ismételten kísérleteket tettek arra, hogy a gyermeket emlékeztessék esetleges zsidó voltára. Beszélgettek vele, a beszélgetésbe egy-egy zsidó szót kevertek, de a gyermek nem reagált a szidó szavakra. A bíróság szerint a gyermeknek „ama tartózkodó magaviseleté, melyet a kezdő nyomozás alatt tanúsított, ugyanennek ama határozatlansga, amely a felismerési eljárás során részéről észlelhető volt, a gyermek ingadozó s nagyrészben megcáfolható vallomása, a betanítás színezetét árulta el és ez tette szükségessé az antropólogiai vizsgálat igénvbe vételét". Az izgalom, mely az égés? ügyet kísérte, akkor érte el tetőpontját, mikor Török Aurél dr. megvizsgálva a gyermeket, a Stégman családot, a Balog és Krausz cigánycsaládokat, beterjesztette megcáfolhatatlan szakértői véleményét. A vizsgálat s ennek alapján a vélemény kiter- jeszkedett a megvizsgált egyének általános testi jellegére, a bőr színére, szájára, az orr és fülek alakulására, a haj és szőrzet makro- és mikroszkópiái jelenségére, az anyajegyekre, a hangra, a fogazatra, a test arányaira és mindezek egybevetése után a legtelsejebb határozottsággal azt a véleményt terjesztette elő, hogy Krausz Anna, az állítólagos Stégman Perl Piroska nem ssidóeredetü, nem tartozik ti Stégman családhoz. Nem lehet Stégman József keresett leánygyermeke. A Krausz család minden egyes tagjámk a faji és testi jellegét öleli magában s a Krausz Ferenc és Krausz Mária gyermeke. A bíróság szerint „e határozott antropológiai vélemény, amely a tudománynak minden eddig rendelkezésére álló eszközein épült fel, a terheltek ellen eddig fenállott gyanú alaposságát meggyen- giti, miután pedig a terheltek ellen fennforgó gyanú most már alaposnak nem vehető, a terheltek ellen a vizsgálati fogságot megszünteti s őket azonnal szabadlábra helyezi, a kir. ügyészség a vádat elejti. A vitás gyermek az ítélet jogerőre emelkedése után, amennyiben a sértett Krau&z József a vád képviseletét át nem veszi, kiadandó szüleinek, Krauszóknak". Stégmanék nem emeltek magánvádat, a gyermeket kiadták a gyermekmenhelyből Krauszóknak, kik sietve távoztak a nekik kellemetlen vidékről. A rabbinátus pedig elrendelte, hogy Stégman üljön sivét, tartson gyászt, mert gyermeke minden bizonyossággal örökre eltűnt. Az Ítélet után a meggyötört szülők kezdtek megnyugodni, kezdték feledni a fájdalmat, mely őket gyermekük elvesztése miatt sújtotta. Annál is inkább volt ok a megnyugvásra, mert a nyomozás folyamán az egyik zánykai vizzuhogó mellett tolóitok . . gyermekjátékszer maradványokat, melyeket az elveszett Stégman Piroskáénak ismertek fel és igy közeli volt a lehetőség, hogy a kife lány a zuhogóba esett s ki tudja, hová lett, hol akadt meg teteme. Tizenöt ér mólra állítólag megkerül az elveszett gyerek A szorgalmas* Stégman József a háborúban megvagyonösodott. Csak családjának javáért dolgozott, megnyugodtak a nagy csapásban s nem gondoltak arra, hogy nehezen beheggedt lelki sebük ismét fel fog szakadni. December elején egy eigánykaraván vonult át Munkácson. A cigánykaravánt látta egy munkácsi asszony, ki valahogy érintkezésbe került a cigányokkal ós minden mellékgondolat nélkül állítólag azt mondotta az egyik cigány asszonyra; ni, ez Stégman Peri... A hír, hogy az elveszett Stég- mnn Perit látták Munkácson, fülébe jutott az Élet ciraíi munkácsi lap szerkesztőjének, aki lapjában közölte a szenzációs hirt, emlékezetbe hozta a múltat és érintkezésbe lépett Stégmanékkal is. Stég- rnanék természetesen most 16 esztendő múlva ar, ítélet után semmiképpen sem akarták vállalni a cigányasszonyt gyermeküknek, hiszen semmi ok és semmi bizonyiték sem szólt amellett, hogy a ci- gányaeszony, ki állítólag azonos a 16 évvel ezelőtt lefolyt nagy perben szerepet játszott Krausz Annával, csakugyan az Ő majd húsz évvel ezelőtt elveszett gyermekük. A lap azonban ne.m hagyta ennyiben a dolgot, majd minden számában hangoztatta, hogy „a cigányasszony az a halott, aki feltámadt", hogy a szülők kegyetlen szivüek, mert nem akarják a magukénak elismerni. Felhívta a zsidóságot, a rabbinátus!, hogy szolgáltasson igazságot, kötelezze Stégmnnékat gyermekük visszafogadására. A eíkkek a zsidóságot lázba hozták és a higgadtan, okosan gondolkozók hiába figyelmeztetlek arra, hogy abszurdum az egész beállítás, nem lehet, hogy minden komoly bizonyiték nélkül egyszerre csak rá lehessen fogni a eigánvasz- szonyra, hogy az az elveszett Stégman Perl. — Stégmanékat természetesen egészen beteggé tette a jég elfeledi, csak a szülői szívben sajgó szomorú ügynek felújítása. Állítólag fel is keresték a ei- gányasszónyt, ki a hir első előkerülése után ismét semmit sem akart tudni a dologról. A cigáuyasszony Munkácson. Uj vizsgálat indnl A múlt héten azonban a eígányasszonyt, aki Beregben kóborolt, behozták Munkácsra és a munkácsi lap rendkívüli kiadásban számolt be arról, hogy a vagyonossá lett Stégmanék elveszettnek hitt gyermeke Munkácsra jött szüleit, igazságát keresni. A cigányasszonyt a lap szerkesztője először a rendőrségre vitte, ott kihallgatták az asszonyt, majd a fabbinátushoz kocsiztatták, a kocsit százakra menő zsidókból álló tömeg követte, A cigányasszony kérte a híres munkácsi főrabbit, hogy tegyen igazságot ügyében. A főrabbi kijelentette, hogy össze fogja hívni a rabbiíanácsot a személyazonosság megállapítása ügyében. A cigány- asszony, ki most Weinrieh Stanislau vándorkomédiás és köszörűs felesége, állítólag a főrabbi előtt most felismerte apjának Stégman Józsefet. A munkácsi lap sürgeti a személyazonossági eljárás, majd a nagy per megindítását és azt állítja, hogy Stégman Perl esete világra szóló jogtalanság, vérttagadó bűntény, mely csak azért nem került napfényre 16 esztendővel ezelőtt, mert akkor a vallási bizottság Összefogott a régi rezsim korrupt rendszerével. E kitétel Munkácson általános felháborodást keltett, mert Munkácson mindenki tudja, hogy micsoda határtalan elővigyázatossággal é* lelkiismeretességgel folyt annak idején ennek ar, ügynek bírósági eljárása. Botrány az elveszett gyermek ügyéből , A cigányasszony visszament férjéhez, várva a vizsgálat megindítását, az ügynek azonban már is óriási botrány lett első következménye Munkácson. Stégman József jogi tanácsadójául a rá nézve oly kínos ügyben már hónapokkal ezelőtt B. M. dr. munkácsi ügyvédet kérte fel. A szenzációra éhes szerkesztő hétfőn délután Munkács egyik legfor- galmasab részén bizonyos dolgok felől kérdést akart, intézni B. M- dr.-hoz, ki azonban kijelentette, hogy csak illetékes közegek előtt fogja a kívánt fel- világositást megadni. Erre az atléiaterraetü szerkesztő kétszer arcultitötte az ügyvédet, majd a sárba taszítva rugdosta és a nagyszámban Összegyűltöknek alig sikerült elválasztani a verekedőket. B. M. dr. ügyvéd a következőképpen adja elő az utcai botrány keletkezését: „Kb. két hónappal ezelőtt felkeresett ügyfelem Stégman József és előadta, hogy egy péntek este felkereste őt valaki Az Élet e. hetilap szerkesztősége részéről és 5000 koronát kért tőle. Ha nem ad, akkor az Élet periraktálni fogja az egész gyermekhistóriát. Siégman uem volt hajlandó a I kívánt 5000 korona kifizetésére, ekkor az illető el- ; ment, de nemsokára visszajött s előbb 3000 majd j 2000 korona hallgatási dijat kért Az Élet részére. Stégman megtagadta. Én helyeseltem Stégman eljárását és azt mondottam neki, hogy nem is szabad adnia, mert ha adna, egyrészt a gyanú ellene szólna, másrészt fejős tehénnek tekintenék. — Az esetet elmondtam két munkácsi újságíró előtt s rámutattam arra, hogy mennyire ierüllötl a ni* i szinsskói újságírás. Az Élet szerkesztője ezt, ugv látszik, meghallotta és ezért támadott meg az utcán, mikor én vele nem akartam szóba állaní. Az utcai utenálás miatt a nevezett szerkesztő ellen megteszem n hivatalos lépéseket." Az Élet szerkesztője aljas, vórjázitó rágalomnak mondja a zsarolási hirt. Mikor a hir fülébe jutott, áronnál kérdőre akarta vonni R M. dr.-t, aki azonban kifért a felvilágosítás előd. A rágalom erre annyira felizgatta, hogy felindulásában iri- zultAlta ‘az ügyvédet. Krausz Anna alias stégman Per! ügye egyre jobban foglalkoztatja a ruszin szkói zsídó-ágot. várják » fejleményeket, melyek már is botrányos cetekre engednek következtetni.
