Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-20 / 42. (1080.) szám
4 1926 február 20. Szombat. Magyarázódások i. Okos-Fődi Jánost az egész falu a világ legokosabb emberének tartja. Kell lenni valaminek mégis abban, hogy a szellem maga- sabbrendüsége nem viselheti a materializmus fölényét. Okos-Fődi János ugyanis gazdag faluban szegény ember, akinek ezt és még sok más csúnya tulajdonságát kivétel nélkül mindenki elnézi. A falu általános érdekeinek szolgálatában áll. ö a sirásó, harangozó, a plébános ur mindenese, becslő, vámos, marhalevélkezelő és írásszakértő. Ő tudja a helyes címzéseket a levelekre. Ácsmesterséget tud. Minden nótát ismer, amely valaha magyar ajkakon elhangzott. Billentyűs trombitán tud zenélni. A csillagokról tud mesélni. Az a kelés, akit ő kikezel, többet fel nem támad. Okos-Fődi Jánosnak nincs pénze és előre szokott kérni. Ahol menyegző van kilátásban, ott a jövendő házépitkezés ácsmunkáira vesz fel előleget. Ahol súlyos beteg van, olt ellenszolgáltatás fejében azt a kötelező ígéretet teszi, hogy annakidején a cifrábbik harangozással fog kedveskedni az elköllözöítnek. J a- kács Jánosékhoz s a vén Kovácsnéhoz időnként azért állít be, hogy a következő kelésre kérjen előleget Ezeknek ugyanis mindig van kelésük. Hogy mégis feltámadnak a kelések? Igen, de mindig más jellegű kelések támadnak fel, sohase a régi jellegűek! Egyik mérges, másik lövés, a harmadik savanyu és igy tovább. Födi János egyfélét mindig ki- gyóayit, a többiről nem tehet. Örüljenek az illetők, hogy rossz vérüket a becsülethez szükséges mértékben ő mégis csak rendben tartja. Okos-Fődi Jánosról ezek után talán mondani se kéne, hogy nagyon iszik. Ehhez f it csak igazán. A sok tudomány, a sok előleg és rábeszélés úgy fut be Födi Jánosnak ebbe a rossz szokásába, mint föl-alá futó oatak a barlangjába. Ezt táplálja, ezt terebélyesül. Ám a viszonosság elvének szebb erősítését el sem lehetne képzelni, mint éppen ezt, amelyet egyfelől Okos-Fődi János sok tudása, másfelől toroköblögetési hajlandósága képeznek. Egyik a másikért van, abban bírja célját és tápláló erejét. Okos-Fődi János pixosarcu, jó humorú, szelid és komisz parasztember. De élvezet hallgatni, mert asztalnál ültében, szürcsös idogálás közben változatos tárgyakról elmélkedik. Elsősorban az állatokról szóló magyarázódásai kerülnek nyilvánosságra. Okos-Fődi János kritizáló szellem, aki az emberek megszokott mondásaiban is meg tudja látni az alapigazságtalanságokat Ezekről igy magyarázódik: „Egyik holló se vájja ki a másik szemét'*. Igen ám, mert nincs szükségük erre. Eddig még mindig volt ippeg elég zabálni valójuk. Az emberek gondoskodtak róla, hogy le- gvék! Annyit pusztítottak el mindig maguk közül, hogy a hollók abból kényelmesen lak- mározhattak. Ippeg elég volt még a gyomruk elrontásához is, mi az Ördögnek mentek volna az egymás szemének?! Márt nem mondogatjuk igy: Egy ember se vájja ki a másik szemét?! Azért, mert kivájja bizony, ha teheti. Biztosan nincsenek olyan jól ellátva, mint a hollók. Helyesen tehát igy kell mondani: Egy holló se vájta ki még eddig a másik szemét, mert még nem volt szükségük rá. így nem vicc hencegni. A tengeri utazó angolok se ették meg addig egymást, amig tartott a konzerva. Én magam se volnék bolond libamáj és köleskása közül a sárgábbat választani! — „Sok lúd disznót győz“. — Hát ez megint hogy lehetne? Ki merné állítani, hogy akár egy hadsereg liba is levenne a lábáról egy jó ártánydisznót?! Azt se tudnák, hogy fogjanak hozzá! Agyonnyomnák, vagy talán azzal a semmi csőrükkel szednék szét? Kiderül, hogy ez a mondás még nincs is befejezve! Sok lúd disznót győz — tulgágogni, tul- orditozni. A magyar nyelv is emellett tanúskodik; legyőzni, ezt értjük annak, hogy diadalt aratni, de a győzni szót igy szokták haszná-ni: Nem győzöm türelemmel, szóval, pénzzel stb. Kiderül, hogy ezt a mondást a csunyamód ordítozó emberek hatalmára kell érteni. Másképp nem juthatnak sikerhez, hat többen összefognak (egyedül egy gágogás még úgysem elegendő) és tulvisitozzák a szegény röfögő állatot Sok lúd disznót győz... Ezek a pontok helyesen ott kell, hogy legyenek utána. Mert sok lúd disznót győz tulgágogni, de nem legyőzni! — „Aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók**. — Megint a szegény szalonnaszál- litóra próbálnak árnyékot vetni. Már azt hallottam, hogy páruapos csecsemőgyermeket megettek a hizólc, de felnőttről nekem szembe ilyen szemtelen hazugságot senki se mert volna megkísérelni. Látható, hogy ezt megint meg egy politikus találta ki. Befeküdt egy C '-7-2ÍFJ. ... 'T.FTrSöüL A s zántóföldek és kertek csa'c azon egeiben adna kielégítő termést, ha a termelő összes vetőmag sz kséqleieil az EIHDY HRINER S Snhne Íto-Í" Mm II., RasIÍCkoíd tiiím. 7. szerzi beArjcgyr.ílc Ingyen! oooooooooooooooooooooooooooooooo r.agv láda korpába és eltemetkezett benne. A | disznók enni kezdték a korpát, a politikus a j nagy c-sámcsogástól észbekapott és meg szere- i tett volna lépni. Kifeszitette a láda oldalát és j kimászott rajta. A szaga ottmaradt s a disznók maguk is azt hitték szegények, hogy az embert is fölfalták. A vallatásnál ezért vallottak igy. A politikusnak nagyszerűen sikerült a dolog. Mindenki azt hitte róla, hogy megették a disznók, nincs már a föld kerekségén. Pedig élt és ettől kezdve saját példájára igen gyakran hivatkozott. Mindig azt mondogatta, hogy aki korpa közé keveredik, megeszik a disznók. —«li. — négy évszázad után uj megvilágításban Gyalokay fölolvasása a M. Történelmi Társulatban — Szapolyai késedelme nem volt szándékos — A veszteség „csak** tizennégyezer halott és eltűnt Budapest, február 19. A Magyar Történelmi Társulat a mohácsi vész 400. évfordulója alkalmából megbízta Gyalokay Jenőt, hogy a „Mohácsi ern- lékkönyv** számára Írja meg a csata történetét. Ennek a munkának összefoglaló eredményéről Gyalokay a társulat tegnapi felolvasóülésén számolt be. A tudós megállapította, hogy ez a csata tulajdonképpen az augusztus 20-ától 29-éig nap-nap után megújuló harcok sorozatának utolsó etapja, de egyúttal tragikus zárójelenete is volt. A magyar sereg állománya 24—25.000 fő, ágyúinak száma 85 volt, ezekből azonban csak 53 darab jutott a tüzvonalba. A török badséreg Mohács alá vitt három rendes hadtestje legfeljebb 55.000 fő lehetett. Ehhez járult még 20.000-re tehető, de jóval csekélyebb katonai értékű portyázó lovasság. A török ágyuk száma is legfeljebb 160 volt. A magyarok csataterve a legegyszerűbb, de a legkockázatosabb is volt: nekirohanni vaktában az ellenségnek, vagy sikerül, vagy nem. A siker eleinte kétségtelenül a mi részünkön volt. Mikor azonban az első magyar hadrend, a hátrálok üldözése közben, a török centrumban álló, mesterségesen fedezett és összeláncolt ágyukhoz és az ugyanott álló janicsárokhoz, valamint a tüzérség két szárnyára tett nagy lovastömegekhez ütődött, a támadásnak el kellett fulladnia. így járt a negyedórával később közbevágó, szintéu minden terv és számítás nélkül támadó második hadrend is. Harmadik hadrend, amely az elakadt támadásnak újabb lökést adhatott volna, nem volt. Elég hosszú ideig tartott elkeseredett és hősies küzdelem után beállott a fordulat. Minthogy sem megállal ni, sem előretörni nem lehetett, megkezdő- 1 döit a hátrálás. Eleinte csak kisebb rajok hátráltak meg, később nagyobb csapatok is, ! végül pedig átterjedt a futás az egész harevonalra, anélkül, hogy a törökök nagy, általános ellentámadásba mentek volna áh Gyalokay szembeszáll azzal a véleménnyel, hogy a döntést Báli bej és Khos- rev bej oldaltámadása idézte volna elő. Ez ellenkezett volna azzal a paranccsal, amelyet kaptak, hogy a döntést lesőhelyükön várják be, azután pedig gyors előretöréssel állják el a menekülők útját. Ezt is tökéletle- j uül hajtották végre, mert a magyar had- : seregből több mint 10.000 ember megmene- ; költ. Nem igaz eszerint, hogy 24.000 magyar holtteste borította a csatateret, mert a veszteség halottakban, menekülni nem tudó sebesültekben, foglyokban és eltűntekben összesen 14.000 fő volt. Az ágyutüz ingatta meg először a magyarokat. Ennek legfőbb oka az volt, hogy a harc a csata második fázisában alig tíz lépésnyire az ágyuk előtt folyt, úgy hogy a törökök ágyúi valósággal láng- vetőkként szerepeltek és akit a lövedék el nem talált, azt a lángnyelvek és a nagy gáznyomás pusztították el. Végül Zápolya János szerepét tisztázza a tudós. Sok történeti ró a vajda szándékosnak mondott késedelmében látja a mohácsi vereség egyik főokát. Gyalokay szerint Zápolya csak akkor érhetett volna idején Mohácsra, ha-, az inditóparancsot augusztus 4-ike elolt megkapja, de akkor is csak úgy. ha csak lóvasságot vitt volna magával. Ha azonban gyalogsága és tüzérséfre is volt, nem juthatott el 29-ikére a királyhoz. A nyelvtörvény végrehajtási rendelete II. RÉSZ Az önkormányzati hatóságokról, képviselőtestületekről és a nyilvános testületekről 73. cikk. 1. Saját szabályrendelettel biró városokban a polgármesternek és helyetteseinek az államnyelvet tökéletesen birniok kell. Ugyanezen kötelezettség vonatkozik a polgármesterre és a városi tanács tagjaira, akik a polgármestert azon városokban helyettesítik, amelyekre a saját szabályrendelettel biró városok előírásai vonatkoznak. 2. Oly községek, amelyek az utolsó népszámlálás szerint legalább 3000 lakóssal bírnak, kötelesek a rendelet életbelépésének napjától számított legkésőbb három éven belül a szolgálati szükséghez képest elegendő számú irodaerőt alkalmazni, akik az álamnyelvet szóban és Írásban bírják, legalább azonban egyet. Kevesebb lakóssal biró községek, amelyek csehszlovák nyelven érkezett beadványokat e nyelven kötelesek elintézni, hasonlóképpen gondoskodni tartoznak az iratoknak csehszlovák nyelven történő kifogástalan elintézéséről. 3. Ha vita támad arról, hogy valamely irodai erő ismeri-e az államnyelvet, úgy a másodfokú közigazgatási hatóság föladata ezen erő nyelvtudását elbírálni és erről dönteni. 74. cikk. 1. Olyan községekben, melyekre az előbbi cikk nem háritotta azt a kötelezettséget, hogy az államnyelvet ismerő irodaerőket alkalmazzanak, amennyiben nyelvi tekintetben kifogástalan állam- uyelvü elintézésről kell gondoskodniok, az állam nyelvén benyújtott beadványok esetén a következő alapelvek szerint kell eljárni: 1 Ha a polgármester a c sehszlovák nyelvet nem bírja, akkor átadja a beadványt az első, esetleg a második helyettesnek, vagy pedig a képviselőtestület valamelyik tagjának, aki az államnyelvet birja, hogy azt a tárgyalási nyelven tolmácsolja. Ha azonban a községi képviselőtestület tagjai közül 6enki sem birja az államnyelvet és ha más megfelelő és gyors módon hiteltérdemlő egyén segítségével sem lehet a beadvány fordítását a község valamely tárgyalási nyelvén beszerezni, úgy a polgármester a beadványt saját felelősségére legkésőbb 24 órán belül közvetlenül a felettes állami hatóságnak megküldi, hogy az gondoskodjék a fordításról a község tárgyalási nyelvén. Ez a hatóság a legsürgősebben, lehetőleg két napon belül gondoskodik a fordításról és azt az eredeti beadvánnyal elintézés végett visszaküldi a községnek. Ha azonban úgy találja, hogy a fent említett lehetetlenség nem áll fönn, úgy a fordítást megtagadhatja. A község a hatóságnak a fordítással felmerülő kéezkiadásokat megtéríti. 3. Az első bekezdésben említett községek a szükséghez képest megfelelően alkalmazhatják az előbbi bekezdés rendelkezéseit, hogy a 72. cikk 3. bekezdése előírásainak eleget tehessenek. 75. cüík. Ha egy, a 71. cikk 2. bekezdése szerint a kisebbség nyelvén benyújtott beadványról van szó és a községnek nincs oly irodaereje, aki a kisebbség nyelvét ismeri, úgy az e kisebbség nyelvén benyújtott beadvány esetén az előbbi cikk alapelvei szerint kell eljárni. 76. cikk. Az államnyelvhez tartozó azon személy, akj az előbbi határozatok szerint az elintézést máB nyelven kapta, kivéve azt az esetet, amikor a beadványt más nyelven nyújtotta be, az elintézést három napon belül megküldheti annak az állami közigazgatási hatóságnak, amely a községnek közvetlenül föléje van rendelve, hogy az államnyelvül fordításról gondoskodjék. Az ilyen fordítás sürgősen és oly esetekben, araikor határidő betartásáról van szó, azonnal elkészítendő és a félnek kézbesítendő. A községi hivataloknak a felekkel való szóbeli érintkezése 77. cikk. 1. A felekkel való érintkezésre vonatkozólag megfelelően érvényesek a 71. és 72. cikknek a beadványok átvételére és elintézésére vonatkozó határozatai. A lehetőséghez képest mégis mindig meg kell könnyíteni a hivatalos érintkezést a községi hivatalnál ama fél részére, aki a község tárgyalási nyelvét nem ismeri 2. Ha tekintettel a tényleges körülményekre ez nem volna lehetséges, úgy az a csehszlovák nyelvhez tartozó személy, aki a község tárgyálási nyelvét nem ismeri, a legközelebbi felettes állami közigazgatási hatósághoz fordulhat, mely a községi hivatal helyett .12 ügyet vele letárgyalja és a tárgyalás tartalmát a községi hivatallal megfej lelő elintézés végett közli. Ott, ahol községi vagy | körjegyző van, az ő segítsége is igénybe vehető. Egy Rembrandt-kép csodálatos történőié Bécstői Londonig Bécs, február 16. (A P. M. H. bécsi tudósítójától.) Egy londoni távirat a minap hírül adta, hogy egy újonnan felfedezett Rembrandt-kép 50.000 font sterlingért, vagyis 18 milliárd osztrák koronáért cserélt gazdát. A londoni jelentés Bécsben nagy feltűnést keltett, nemcsak a képért fizetett magas ár miatt, hanem inkább azért, mivel ez a kép néhány év előtt szenzációs per tárgyát képezte Bécsben. A kép 1916-ig Frünzel Artúr bécsi műkereskedő birtokában volt. Frünzel úgy vásárolta, hogy nem is tudta, vájjon valódi Rera- brandt-festmény-e. A képen rajta van ugyan Rembrandt aláírása és az 1639. évszám, azonban Fránzel nem volt biztos a dolgában és ezért megkérdezett több szakértőt, akik azt a véleményt adták, hogy a képet Rembrandt, vagy legalább is valamelyik tanítványa festette. Erre Fránzel 1916-ban felajánlotta a képet Lilienfeld Leó dr. ismert bécsi műgyűjtőnek. Lilienfeld szintén megvizsgáltatta a képet és az általa kiküldött szakértő úgy találta, hogy a kép Rembrandt iskolájából került ki. Érre Lilienfeld 12.000 akkori, tebát alig devalválódott koronáért megvásárolta a képet. Közel egy esztendeig Lilienfeld lakásában függött a kép, mig az amsterdami kéotár Bécsben tartózkodó igazgatója, Hofstede de Groot felületes megtekintés alapján azt a véleményt adta, hogy a kép nem valódi Erre Lilienfeld felkereste Franzel műkereskedőt és felszólította, hogy vegye vissza a kének Fránzel megtagadta ezt, mire perre került a sor. A tárgyaláson két szakértőt hallgattak ki. Az első Moll Károly tanár, festőművész volt, aki többek között a következő hivatalos szakértői véleményt adta: „A nekem átadott kép a drezdai galériában levő Rembrandt-önarckép másolata. A munka teljesen közepes, úgy hogy még Rembrandt valamelyik tanítványa sem festhette. Általában nem a XVII. századból való, hanem legkorábban a tizennyolcadik század végéről, valőszinüleg azonban még későbbről." A szakértő azután kifejtette a kép állítólagos óriási hibáit és véleményét azzal fejezte be, hogy csalási szándékból készített hamisítványról van szó. A másik szakértő, Artaria Dominik műkereskedő volt, aki még erősebb szavakkal bírálta a képet és csatlakozott Moll tanár megállapításához. Erre a biróság Fráuzelt kötelezte a kép visszavételére. A per Fránzelre nézve katasztrófális következményekkel járt. Üzlete, amely addig Bécs egyik legelőkelőbb mükereskedese volt, lassanként tönkrement, a vevők kimaradtak és Fránzel kénytelen volt műkincseit árverés alá bocsátani Három év - előtt egy műkereskedő meglátogatta Frünzelt és megvásárolta az árverésből visszamaradt tárgyakat igy az állítólagos Rembrandt-képet is. Ez utóbbit 25.000 papirkoronáért. Fránzel örült, hogy végre megszabadult a képtől, amely tönkretette egykor virágzó üzletét. Néhány hét előtt egy hir járta be a világsajtót, hogy egy angol kastélyban fölfedeztek egy eddig ismeretlen Rembrandt-ön- arcképet, amely minden tekintetben méltó párja a drezdai galériában levő képnek. Ezt a nemrég felfedezett képet vásárolta meg most egy londoni műkereskedő 50.000 font sterlingért, vagyis 18 milliárd osztrák koronáért. A fantasztikus árat elért Rembrandt kép azonos azzal a kénpel, amelvről Bécsben az amsterdami képtár igazgatója és két törvényszéke megállapították, hogy közönséges hamisítvány. A szenzációs londoni árverés után egyébként jelentkezett Hofstede de Groot amsterdami kép tár igazgató is és kijelentette, hogy Bécsben csak felületesen vizsgálta meg a képet és tévedett, amikor hamisítványnak minősítette. Az a kérdés, hogy a kép miként került Bécsből Londonba, még tisztázatlan az osztrák fővárosban, azonban nagy részvét uralkodik Franzellel szemben, ákit lelkiismeretlen szakértők teljesen tönkretettek. Jogászi körökben az ügy kapcsán rámutatnak arra, hogy a bíróságok tulnagy fontosságot tulajdonítanak legtöbbször megbízhatatlan szakértői véleményeknek és ezek alapján hoznak Ítéletet Csehsxlovák aranypénz 10.— koronán Imvi részletfizetésre kapható. — írón még ma ax alanti címre: m 1EIT M AIE H bankvállalat, im Prsha II., Spálená ulicr. í m KW SRS3 HEI CDS® 1W*' 0JG? 85GT VFSS RBB OBR ■ > CITY-BAU í l>rága II.a Vocllgleowa R Eredeti cigányzene - Bér kJ' t.n|o» prímás el1,-;; | | 6162 i^nckarával ■
