Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-18 / 40. (1078.) szám

2 1926 február 18. Csütörtök. nem akarja azt. Magyarországnak felajánlja a nyugodt együttműködést és a jó szomszéd­ságot. Kivánja azonban, hogy Magyarországon rend uralkodjék és olyan kormány legyen, amely ezt a rendet Magyarországnak, szom­szédainak és Európának érdekében helyreál­lítja. Hiszi, hogy a magyar kormány a teljes igazságot napfényre hozza és minden vétkest példaszerűen megbüntet. Ez lesz a garancia arra is, hogy a jövőben ilyen esetek nem fog­nak megismétlődni. A középeurópai garanciapaktum Majd igy folytatja: — Készek vagyunk minden pillanat­ban arra, hogy Magyarországgal közép- európai garanciaszerződést kössünk és ebben a népszövetségnek ugyanazt a sze­repet juttassuk, mint a nyugati szerző­désben. Készek vagyunk arra, hogy en­nek a politikának azonnal bizonyitékát adjuk, amint ezt Magyarország akarja. Fenyegetőzés az intervencióval 'A pénzhamisitási ügy eredményeiből fog megmutatkozni, hogy mit kell tennünk a mi pénzünk és a mi káraink kikutatásának érde­kében. Ebben a tekintetben fentartjuk magunk­nak a szabadságot, hogy adott pillanat­ban azokat az intézkedéseket megtegyük, amelyeket a magyarországi állapotok is kívánnak. Fentartjuk magunknak a nem­zetközi fórum előtt való esetleges eljárást is, ha közvetlen elégtételt nem kapunk. — Hisszük azonban, hogy közvetlenül meg tudunk egyezni és az egész ügyben nem kerül komoly incidensre a sor. Egyelőre a magyar hatóságokkal kapcsolatban vagyunk és tárgyalunk ezekről a kérdésekről. Minde­nekelőtt azonban nemzetközi garanciákra van szükségünk, hogy ilyen setek a jövőben meg ne ismétlődjenek. A budapesti sajtó Benes beszédéről Budapest, február 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Magyar Hírlap Benes csehszlovák külügyminiszter tegnapi parlamenti beszédével kapcsolatban azt Írja, hogy magyar szempontból a Benes által felkínált paktum nem jelentheti a tria­noni szerződésnek Magyarország által való újabb szankcionálását, hanem inkább azt, hogy Magyarország számára újabb határ ál­lapíttassák meg s az ország a paktum követ­keztében egyéb könnyítéseket is kapjon. — Akármilyen csúnya eset itthon és a világ szemében a frankhamisitási botrány — jegyzi meg a lap —, olyan hatását is ta­pasztalhatjuk, hogy ezzel kapcsolatban be­szélni kezdenek a trianoni békeszerződés tarthatatlanságáról. Technikai obstrukcióva! lenesbe fojtották a szét A szlovák néppárt nem vett részt az ellenzék obstrukréjában — Svehla és Hlinka tárgyalásai — Benes beszéde teljesen elve­szett a fülsiketítő lármában Fedor Miklóst három ülésnapra kitiltották A képviselőház tegnap esti ülése ismét egy frontba állította a német és magyar el­lenzéket a kormány ellen. Az ellenzék har­móniáját csupán az gyengítette, hogy a szlovák néppárt teljesen távoltartotta magát az ellenzéki küzdelemtől. Már napokkal ezelőtt azt írták a cseh la­pok, hogy a szlovák néppárt egyelőre, amig a kormányba nem lép, semlegesen fog vi­selkedni, azaz nem fogja támogatni . sem az ellenzéket* sem pedig a kormányt. Ez a teg­napi plenáris ülésen tényleg be is követke­zett. Amikor Malypetr az ülést megnyitotta, feltűnt, hogy azon Svehlán kivül Sramek cseh néppárti miniszter, Hlinka és több szlovák néppárti képviselő nem volt jelen. A szlovák néppárt többtagú bizottsága Hlinkával az élén az ülés megnyitásakor a miniszterelnöki szobában tanácskozott Svehla miniszterelnökkel Sramek jelen­létében. A tanácskozások egyelőre csak informatív jellegűek, de a miniszterelnök tovább tárgyal majd Hlinkáékkal. Ezt megelőzően Hlinka pártjának egyes tag­jai Hodzsa miniszterrel is tanácskoztak. Értesülésünk szerint itt elsősorban az egyházi kérdésekről, különösen az uj egy­házi határokról volt szó. A képviselőház tegnapi ülésén, amely iránt óriási volt az érdeklődés, az elnökség megválasztása volt a legkényesebb kérdés. Az agrárius Malypetrt 212 szavazatból összesen csak 152 szavazattal választották meg elnöknek, mig 35 jelenvolt képviselő üres szavazólapot dobott az urnába. A ma­gyar nemzeti párt a német-magyar szö­vetség legutolsó tanácskozásán szabad ke­zet biztosított magának az elnökválasz­tásra és ennek tulajdonítható, hogy Szent-Ivány 4 szavazatot kapott. Az alelnöki választások ugyanazt az eredményt hozták, mint az ideiglenes válasz­tás alkalmával, vagyis alelnökök lettek: Szla- vicsek nemzeti szocialista, Stivin szociálde­mokrata, Dostalek cseh néppárti és Spina dr., a német-magyar szövetség elnöke. A különböző bizottságok megválasztása alkalmával a magyar nemzeti párt is be­került két bizottságba és pedig Szent-Ivá- ny József a mezőgazdasági bizottságba, Koezor Gyula és Füssy Kálmán képvise­lők pedig az ipari és kereskedelmi bi­zottságba. A parlament tegnapi ülése nagy viharok között indult, amelyeket egyrészt a kommu­nisták idéztek fel, akik nagy zajjal Szovjet- oroszország elismerését követelték, másrészt pedig a házelnökség azzal provokálta az el­lenzéket, hogy az újonnan fölszerelt parla­menti őrséget felállította a karzatokon. Ez még Cech dr.-t, az idős és komoly német szociáldemokrata vezért is annyira fölinge- relie, hogy padját verdesve kiabálta: „Ez nőm demokrácia, hanem rendör- állam“ — s követelte a parlamenti őrség eltávolítá­sát. Az ülés további folyamán azonban csend lett s a konlició soraiban már azt hitték, hogy az ohstrukció ezzel befejeződött. Azon­ban erősen tévedtek, mert amikor Benes külügyminiszter a szószék­re lépett, hogy a koalíciós pártok által a magyarországi frankaffér ügyében be­nyújtott sürgős interpellációra válaszol­jon, nemcsak a német és magyar polgári pártok, hanem a német szociáldemokra­ták és kommunisták is fülsiketítő lármá­ba kezdtek. A nagy zajból ki lehetett hallani Krei- bich kommunista képviselő szavait: — Mi van Szovjetoroszország elismerésé­vel? A német nemzeti párt padsoraiban pedig azt kiáltották: — Mi van a nyelvrendelettel? Ne beszél­jen a frankafférről, hanem arról, hogy hogyan nyomják el itt a nemzeti kisebbségeket! Jung képviselő: Beszéljen az európai közvélemény meghamisításáról! Füssy: A szlovenszkói viszonyokról be­széljen, az sokkal fontosabb. A nagy lárma közepette Fedor Miklós kereszíényszocialista és Füssy Kálmán magyar nemzetipárti képviselő éles szó­váltásba keveredett a cseh szociáldemok­ratákkal. Fedor Miklós, a padsorok között állva, ismételten szlovákul közbeszólt. Ostry cseh iparospárti képviselő erre Fedor felé kiabált: Nem szégyeli fiiagát szlo­vák létére Magyarországot védelmezni? Fedor: Azért védelmezem Magyarorszá­got, mert az egész országot nem lehet egye­sek bűnténye miatt elitélni, másodszor, mert a szlovákoknak Magyarországon megvolt leg­alább a tisztességes kenyerük s ti még ettől a kenyértől is megfosztottátok őket. Hladky cseh nemzeti szocialista: Te is kaptál a hamis frankokból? Fedor: Én nem, hanem ti eleget kapta­tok a spirituszpanamából. Prokes cseh szociáldemokrata: Azért bo­csátottak el az iskolából, mert megtagadtad szlovákságodat és részegeskedtél. Fedor a sértésen jogosan felháborodva egy csomag képviselőházi nyomtatványt Prokes felé dobott. Erre Ostry iparos- párti képviselő egy alaposan megtömött súlyos aktatáskát hajított Fedor felé. A táska Fedor gyomrát találta és lába elé esett. Fedor felindulásában fölkapta a táskát és ugyanabba az irányba dobta vissza, ahonnan az feléje jött. Az akta­táska Moissner cseh szociáldemokrata képviselő arcát érte. Erre nagy tumultus támad, a kormány- párti képviselők Fedor felé tolakodnak, azon­ban a termetes Füssy azonnal Fedor elé ál), a német képviselők is köréje csoportosulnak, végül Szent-Ivány, Koezor és Füssy segítsége vei visszaszorítják a cseheket. A nagy lármában Malypetr elnök indit- ! vényt tett Fedor Miklósnak három ülés ről való kitiltására s az indítványt a több­séggel megszavaztatta. Az elnök egyoldalú eljárása nagy vissza­tetszést keltett az ellenzék körében, miután a sértést és a támadást kormánypárti képvi­selők kezdték. Fedor azonnal az elnökhöz sietett és bejelentette tiltakozását és az őt ért sértésért elégtételt követelt. I Az elnök inegigérte ugyan, hogy vizsgá- * latot indít és a bűnösöket megbünteti. Azonban sem Prokest, sem pedig Ostrvt nem utasította rendre. Az elnök végül elrendelte, hogy a terem- rendezők vezessek ki Fedort. A németek erre megakadályozták a rendezőket abban, hogy Fedort a teremből kivezessék, de Fedor Mik­lós az erőszaknak engedve, eltávozott az ülés­teremből. Az esetről Fedor Írásbeli panaszt is adott be az elnökhöz s bejelentette men­telmi jogának megsértését. Ezzel azonban még közelről sem ért vé­get a lárma. Benesnek és a koalíciónak Magyarország ellen tervezett demonstrá­ciója teljes kudarcba fűlt s nemcsak a magyarok, hanem a németek, sőt a né­met szociáldemokraták és kommunisták is egyaránt támadták a kormányt. Benes beszédéből úgyszólván egy szót sem lehetett hallani, de annál erősebb volt az ellenzéki képviselők lármája. Knirsch német nemzeti szocialista Maly­petr felé kiabált: Utasítsa rendre a politikai hamisítót ott fönn a szószéken. Kalina német nemzeti párti: Miniszter ur, amit itt felolvas, az már mind benne volt a Stunde-ban. Koberg: Mibe kerül a Stunde? Krebs: Kinek beszél? Vagy talán Gajda nevében beszél? Luschka: Ne beszéljen külföldi hamisítá­sokról, hanem beszéljen inkább a belföldiek­ről. Wenzel egy nagy papirtölcsért szája elé tartva: Minden svindli, fuj,, le vele! A rendreutasítások közben csak úgy röp­ködnek. Benes az ellenzék állandó füttye, trombi­tálása, kerepelóse közben fejezte be beszé­dét. A macskazene mindaddig tartott, mig Benes helyére nem ért. Utána az elnök be­jelentette, hogy a vitát csütörtökön kezdik meg Benes nyilatkozata felett s ezzel az első ülés véget ért Tiz perccel később még egy formális második ülés volt, amelyen a javas­latokat kiosztották az egyes bizottságoknak. A következő ülés csütörtökön délelőtt tiz órakor lesz. itatnak Ausifria külpolitikájáról Osztrák válasz Mussolininak — Békülékenyhang — A déltiroli affér elintézettnek tekint­hető Bécs, február 17. Az osztrák nemzeti ta­nács főbizottságában Ramek dr. szövetségi kancellár egy szociáldemokrata interpelláció­ra válaszolva, rendkívül fontos nyilatkozatot tett a déltiroli kérdésről. Abból indult ki, hogy az utóbbi hónapok az egész világ számá­ra a hatványozott külpolitikai aktivitás hó­napjai voltak. Ausztria is részt vett ebben az aktivitásban, de egyetlen kérdés sem oko­zott oly nyugtalanságot a köztársaságban, mint az olasz miniszterelnök kamarai beszé­dében kipattant déltiroli kérdéskomplekszum. Olaszország területén 225.000 német él s az olasz kormány annakidején ünnepélyes Ígére­tet tett, hogy liberális kisebbségi politikát fog velük folytatni. 1923 óta azonban a felső Etsch vidékén súlyos elnyomatás vette kez­detét s ez az elolaszositás magától értetődően nagy idegenkedést okozott a német államok­ban. Róma azt állította, hogy N émetország és . Ausztria olaszellenes sajtókampányt indí­tottak, pedig ka tényleg izgatottabb han­got mutatott a német sajtó, ez csak en­nek az elnyomatásnak volt következnie- nye. A német államok épp, azért tulajdoníta­nak nagy fontosságot a déltiroli németség helyzetének, mert sehol egy más államban nem hangoztattak oly nyiltan, hogy asszimilá­ciós politikát követnek, mint Olaszországban. Ausztriában soha senki sem uszított Olasz­ország ellen s mi baráti viszonyban aka­runk élni Rómával, soha szándékunk nem volt a Felső Etsch vidékét jegy ever es mó­don visszahódítani? mert ámbár a scint- germaini békeszerződést nem tartjuk igazságosnak, mégis elismertük azt és kö­vetni is fogjuk, de nem engedjük, hogy egy uralkodó faj tudatosan fölszivja né­met testvéreinket. Ha valaki a német nép kultúrájáról beszél, akkor ez végigdübö­rög a Dunától a Rajnáig, az Oderától az Elbáig s ezért foglaltunk mi is állást Mus­solini beszédéhez. Tudjuk, hogy tartózkodással kell visel­kednünk az idegen államokban történt ese­ményekkel szemben, mert nem is ellenőriz­hetjük objektiyen az olt történteket Ezért a szövetségi kormány mindig sajnálta, ha egyes elemek elragadtatták magukat és harcias szavakat hallattak. Most is arra törekszem, hogy a bojkottot, amely távot áll a hivatalos köröktől, mérsékeljem s az olaszellenes han­gulatot lehűtsem. Amikor Mussolini kamarai beszédét a szenátusban korrigálta és érdek­lődő követünket is megnyugtatta, nálunk is elintézettnek tekintették az ügyet. Arról szó sincs, Rogy Olaszország a brenneii határt meg akarja változtatni, ezt maga Mussolini kije­lentette s ezért nincs okunk a további nyugta­lanságra. A kancellár ezután rátért a többi külpoli­tikai kérdésekre, igy az osztrák-csehszlovák döntőbírósági szerződésre. Megemlítette, hogy a hónapokig tartó csehszlovák-osztrák tárgya­lások befejezés előtt állanak. Az angol domíniumok Németország mellé állnak A népszövetségi tanácsot Németországon kivül csak Spanyol- országgal bővítik ki — Luther kancellár vezeti az első német népszövetségi bizottságot — Nem lesz cefemóstia a fel­vételnél London, február 17. A Daily Telegraph diplo­máciai tudósilója beszámol arról az angol kabinet- tanácsról, amelyet a locarnói krízis megbeszélésére hívtak össze. Az ülés legfontosabb momentuma Amery gyarmatügyi miniszter beszéde volt, amely­ben kijelentette, hogy Déiafrika a legerélycsebben tiltakozik a nép- szövetségi tanács kibővítése ellen. De nemcsak Déiafrika, hanem a többi domínium is azono­sítja magát a lokföldi kormánnyal. A népszövetség gépezetén csak akkor szabad vál­toztatni, ha már a világ minden állama képviselve lesz Genfben és teljes súlyával részt vehet a refor­mok intézésében. A domíniumok különben is mel­lőzésnek érzik, hogy a népszövetségben nem törőd­nek kellőképpen velük és egyéb nemzeti csoporto­kat minduntalan előnyben részesítenek. Ugyancsak a Daily Telegraph diplomáciai tudósítója jelenti, hogy a legújabb kompromisszumos ajánlatok sze­rint » Lengyelország megkapja az állandó tanácstag­ságot, viszont azonban o rajnai megszálló sere­geket újból tetemesen csökkentik, hogy ezáltal a német birodalmat kiengeszteljék. Az is valószínű, hogy Berlin a közeljövőben jegy­zéket intéz az antanthatalmak kormányaihoz, mely­ben tájékoztatja a szövetségeseket arról, hogy mi­ként fog cselekedni, ha a tanácsot tényleg kibőví­tik. Anglia különben is attól fél, ha idővel a nép- szövetségi tanács többségének véleménye is elégsé­ges lesz a háború, vagy béke kérdésének eldönté­sére, akkor Anglia véleményének ellenszegülve is elhatározhatnak lényeges dolgokat Genfben. Eddig ugyanis a tanács egyhangú Ítéletére volt szükség, s egyetlen tiltakozás lehetetlenné tette a tervezett akciókat, viszont azonban a tanács tetemes kibővü­lése esetén egyhangúságra sohasem lehet kilátás s igy be kell vezetni a többségi döntést. A munkáspárt tegnap este ülést tartott, ame­lyen igen fontos határozatokat hozott. A. párt az alsóházban okvetlenül ki fogja jelenteni, hogy me­legen üdvözli Németország belépését a népszövet­ségbe s támogatja a birodalom jogos kívánságát a népszövetségi tanácstagság elérésénél. Tiltakozik azonban az állandó tanács további kibővítése ellen, mert ez eltérést jelentene a locarnói úttól. A Times berlini tudósítója föltűnő jelentést közöl. Stresemann dr. német külügyminiszter a je­lentés szerint igen lehangolt, mert Briand és Cham­berlain nem tartották szükségesnek, hogy Német­országot, mint a harmadik locarnói partnert, tájé­koztassák arról a megbeszélésről, amelyet Paris­ban az állandó tanácstagságok számszerű emelésé­ről folytattak. Berlin, február 17. Sir Eric Drummond népszö­vetségi főtitkár berlini megbeszélései befejeződlek. Ma már csak formális tárgyalásokról van szó. A né­met külügyminiszter és a genfi főtitkár elhatároz­ták, hogy iNíémetország fölvétele egyszerűen, minden különös ceremónia nélkül történik meg. A népszövetség márciusi ülésszakára nagyobb berlini delegáció megy le, amelyet valószínűen maga Luther dx. birodalmi kancellár i'og ve­zetni. Később az állandó megbizatí Stresemann dr. külügyminiszter lesz. E technikai megbeszéléseken kivül magátóléríctő- dően szóba került a népszövetségi tanács kibővíté­sének problémája is. Az elmúlt napok lázas, euró­pai tanácskozásainak végeredményét Berlinben úgy látják, hogy Spanyolország tnnácsiagsá£ot kap, do a többi jelölt nem. Ámbár ez a bővités is kellemetlen Németországra nézve, mert Primo de Ki Vera nem a legbarátibb vi­szonyban él a birodalommal, mégis sokk. 1 kedve­zőbb, mintha Lengyelország került volna a ta­nácsba. Valószínű, hogy a tanácstagságok kérdését még nem intézik el a márciusi ülésszakon, csak ha Né­metország fölvétele megtörténik és számos techni­kai nehézséget ^küszöböltek, valamint ha a biro­dalom képviselője már benn ül a tanácsban.

Next

/
Thumbnails
Contents