Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-18 / 40. (1078.) szám

1926 február 18. Csütörtök. ______ ^5^<?MMA<xfe\R-HÍfeT.AR ______________________________ 3 a- IUI. HTBBHWWB J.H IJWIBMBBaWBnWWIWIWWWWMKgnWWMWBaiBMWgSB^jaOI A frankhamisításhoz Németországból hozták a gépeket és a papirost Schullze önként jelentkezett a berlini! rendőrségen Fedos* Miklós két interpellációja Fedor Miklós nemzetgyűlési képviselő Bárdiovskyné született Dömény Irén strajnai lakos nyugdija tárgyában interpellációt adott be a pénzügyminiszterhez. Az óvónő 1910 óta Strajnánban működött. Az államalakulás ide­jén átvették és letette a fogadalmat. 1922-ben, mikor az óvodák a legtöbb helyen megszűn­tek, őt is várakozási állományba helyezték fele fizetéssel. 1925 március 1-én nyugdíjaz­ták 13 évi szolgálattal 3129.84 korona évi nyugdíjjal és 3206.10 korona drágasági pót­lékkal. Nyugdijat azonban a mai napig nem kapott A vezérpénzügvigazgatóságboz irt, de onnan válasz mai napig sem jött. A tanfel­ügyelőtől szóbelileg kapott annyi felvilágosí­tást, hogy tényleges szolgálatából 1919— 1922-ig 10.990 korona túlfizetése van és amig az a nyugdijából lefizetve nincs, egyetlen fil­lér nyugdijat sem kap. Ugyancsak interpelláicót nyújtott be a nemzetvédelmi miniszterhez Hermann Ottó késmárki katonai rokkant nyugdíjas rokkant­sági nyugdija tárgyában, aki 20 évi katonai szolgálattal a tényleges katonai szolgálati idő alatt elveszített jobb lába után havi 115 ko­rona rokkantsági segélyt kapott 25 éven ál egészen 1924. év november végéig. Ekkor be­szüntették azért, mert mint volt adóhivatali tisztviselő havi 66.66 korona nyugdijat kap. Nevezett azótá eyvik kérvényt a másik után küldözi a különféle hatóságokhoz, de ezt az ügyet, a demokrácia díszére, nincs, aki elin­tézze. Briand kijátsza a szenátust a kamara ellen Páris, február 17. Mint ismeretes, a francia miniszterelnök sikert ért el a kamarában, mely megzavarta a kormánynak a bizalmat Ez a siker azonban még nem jelenti, hogy a kamara az adó­kat is mind el fogja fogadni, sőt egyeseket, me­lyekből a kormány nem csinálhatott bizalmi kér­dést, el is utasitott Beavatott körök szerint Briand most úgy segít magán, hogy a ka­mara ellenében a szenátusban fogja kierő­szakolni a kormány szanálási tervének elfogadását. Francia politikai körökben most sokat vitatkoz­nak arról, hogy milyen helyzet áll elő, ha a sze­nátus elfogadja, a kamara pedig elutasítja az egyes adónemeket. A kérdés abban rejlik, vájjon ebben az esetben a kormány megmaradhat-e ál­lásában. A Quotidien fölszólitja a szenátust, hogy ne kövesse a miniszterelnök céljait, mert ha ezt mégis megteszi, könnyen egész léte kockán fo­roghat. A nép ugyanis módot talál arra, hogy a jövőben meggátolja törvényes testületének kinul­lázását és igy a szenátus hatáskörét tetemesen meg fogja szűkíteni. Wupeifu döntő győzelme Kínában Peking, február 17. Wupeifu marsai napról- napra nagyobb sikereket arat. Csapatai tegnap elfoglalták Honant. Csuangfang tábornok, aki az angolbarát marsai szövetségese, proklamációt intézett a népéhez, melyben kijelenti, hogy Kí­nában újra az 1912. évi alkotmány van érvény­ben, s az öszes későbbi alkotmányok megsemmi­sítendők. Duhaj tormosi legények összeszurkálták a bírót és fiát Farsangi mulatság két súlyos sebesülttel — Há­rom legényt letartóztattak Nyitra, február 17. Hétfőn éjjel farsangi táncmulatság volt a Nyitra szomszédságában levő Tormos község korcsmájában, amelyre a környékbeli falvakból is sok vendég jött át. Éjfél előtt betoppant a mu- latozók közé Sztranák István, aki most Nyitrán teljesít katonai szolgálatot, Civán Pálnak a tor­mosi bíró fiának kíséretében. Mikor az egyenru­hás vendég belépett a korcsmába, Bielik János tormosi legény, a nyitrai megyei kórház ápolója, felkapott egy szódásüveget és azzal han- dabandázva, kiutasította a korcsmából a ka­tonát. Sztranák erre szó nélkül távozott. Krejcsi János, Sztranáknak egyik ismerőse, rosszalását fejezte ki Bieliknak durva viselkedéséért, amire Bielik Krejcsinek rontott és úgy vágta földhöz, hogy esz­méletét vesztette, azután két társával együtt ütle­gelni kezdték a földön fekvő Krejcsit A biró fia, aki kívülről szemlélte az ese­ményeket, amikor látta a verekedést, atyjáért kül-. dött. Civán István biró idősebb fiával azonnal a korcsmába sietett, hogy lecsendesitse a virtuskodó legényeket. Mikor a biró belépett a helyiségbe, Bielik egy sörös üveget vágott a fejéhez. Az üveg szilánkjai súlyos sebeket ejtettek a biró fején és .arcán és fiának nyakát is megsebezték. Az őrjöngő Bielik kését is kirántotta s a biró ar­cába szúrta, aki vérbeborulva esett össze. Fia erre atyjának segítségére sietett, mire Bielik és társai őt is összeszurkálták. Az egyik támadó késének hegye beletörött a fiú testébe, úgy, hogy azt ope­ratív utón kellett eltávolítani. ' A csendőrség a három virtuskodó legényt le­tartóztatta. A biró állapota súlyos, fiáé azonban életveszélyes. Budapest, február 17. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A Pesti Napló jelentése szerint tegnap este szembe­sítették egymással Gerő Lászlót és Rába Dezsőt. A szembesítés a franciák jelenlété­ben történt. A lap szerint sikerült tisztázni, hogy a frankhamisításhoz szükséges gépe­ket a müncheni térképészeti intézet közve­títésével szállították Budapestre. A mün­cheni intézet a gépeket egy kölni gyárban szerezte be. Valószínűnek tartják, hogy a bankjegyhamisitásnál felhasznált papiros is ugyanonnét származik. A szembesítés eredményéről a franciák táviratilag értesítették a Kölnben nyomozó Douoet francia rendőrfelügyelőt, aki az uj adatokat felhasználja németországi nyomo­zásában. Az este folyamán kihallgatták még Ná- dosyt is s a franciák nála is a gépek és a papiros eredetéről érdeklődtek. Nádosy ki­jelentette, hogy a frankhamisítás németor­szági összeköttetéseiről semmit sem tud. Schultzét megszöktették Berlinből Berlin; február 17. A berlini rendőrség megállapította, hogy Schultzénál az elmúlt Budapest, február 17. A nemzetgyűlés mai ülésén a mentelmi bizottság nevében Dabasi-Halász terjesztette elő a bizottság jelentését Vázsonyi Vilmos mentelmi ügyé­ben. Kijelentette, hogy a bizottság kihall­gatta Vázsonyit és átvizsgálta a főkapitány­ság jegyzőkönyveit és megállapította, hogy az inzultus alkalmas a képviselőnek parlamenti bizottsági működésében való megfélem­lítésére és megakadályozására. Ezért kéri a nemzetgyűlést, hogy az igaz­ságügyminiszter utján az ügyet a biróság elé tereljék. A nemzetgyűlés ezt elfogadja. Ezután R a s s a y Károly nyújtja be in­terpellációját, amelynek szóbeli indokolásá­ban kifejti, hogy a frankhamisítás a nemzet életét gyö­kerében támadta meg. Trianon óta nem volt ekkora szerencsétlenség. Azt hiszem — mondotta —, hogy ez ügyben ma újra szemben áll a haza és keresztény­ség gondolata. Megdöbbenéssel látom, hogy a hazafias keresztény gondolat az állam fő személyével is játékot kezd. Amikor ezt a kérdést az utcán akarják érvénye­síteni, ez ellen a leghatározottabban szembe kell szállnunk. Az utca kezde­ményezése mindig veszedelmes. Először úgy értesültem, hogy Bethlen politi­kája mellett készülnek tüntetni. Később azonban értesültem, hogy csupán a kor­mányzó mellett fognak tüntetni és memo­randumot nyújtanak ót a miniszterelnöknek. Az ország bel- és külpolitikai, valamint gaz­dasági helyzetére nézve az ilyen felvonulá­sokat katasztrofálisaknak tartom. Az első utcai összeütközés gazdasági életünk halálát jelentené. Kérem a miniszterelnök urat, nyugtassa meg az országot és a közvéleményt, hogy semmiféle utcai megmozdulást nem engedé­lyez, hanem az ügyet a törvényes fórumok előtt intézteti el. (Általános helyeslés.) Utána P a k o t s József hasonló szel­lemben interpellált. Majd Kiss Menyhért kérdezi a miniszterelnököt, hogy mikor rendelik el a népszavazást Magyarország végleges államformája fölött. Bethlen István gróf miniszterelnök felolvassa az idevonatkozó törvényt, mely szerint a nemzet az eddigi államformát válto­zatlanul megtartja és a király személyé­nek kérdését későbbi időre halasztja. Majd Kiss felé fordulva kijelenü, hogy ha ezt a törvényt olvasta volna, akkor nem in­terpellálna. A miniszterelnök válaszát tudo­másul veszik. Payer Károly szintén a tüntetés ügyében inter­pellált és azt állítja, hogy a vidéki hivatali főnökök hetekben egy eddig ismeretlen — valószí­nűleg magyarországi — férfi járt s infor­málta őt a magyarországi eseményekről. Schultze az idegennel való tárgyalás után szökött meg Berlinből. Jelentkezett Schultze Berlin, február 17. A berlini rendőrség bűnügyi osztályán ma délelőtt önként jelent­kezett Schultze Artúr, akit a magyarországi frankhamisitási affér kinyomozna során mint az egyik főértelmi szerzőt oly sokat emleget­tek. Kihallgatásakor elmondotta, hogy 1923 őszén mint a budapesti államnyomda egyik osztályának vezetője ismerkedett még V/m- dischgraetz herceggoi, aki őt a frankhamisí­tás céljaira megnyerte. A herceg, Schutze val­lomása szerint biztosította őt, hogy tisztán po­litikai akcióról van sző és megemlítette előtte Nádosy főkapitány nevét is. Minthogy azon­ban Schultze hamarosan tudomást szerzett ar­ról, hogy a hercegnek nincs elég eszköze az állítólagos politikai akció végrehajtására és egyéb akadályokat is látott, ezeket csakhamar közölte Windischgraetzzel. Ennek csak az volt a következménye, hogy a hamisítók bizalmat­lanok lettek iránta és csaknem úgy bántak vele, mintha fogoly lett volna. 1923 novembe­rében azután sikerült megszöknie. felszólították tisztviselőiket a felvonulásban való részvételre és szabadjegyeket is osztogattak. A kormányzó személyét senki sem akarja az ügybe belekapcsolni, de az ilyen tüntetések őt is vonatko­zásba hozzák. A népnek az ügyhöz semmi köze. A magyarországi munkásság és polgárság elitéli a frankhamisítást. A kormány felelőssége az ügyben meg van állapítva. Bethlen István miniszterelnök mindhárom in­terpellációra rögtön megadja a választ — Az interpellációkban említett fel­vonulásról sem a belügyminisztériumhoz, sem hozzám semmiféle bejelentés nem ér­kezett. Csak éppen a szociáldemokraták ré­széről, tehát éppen azoktól, akiknek kép­viselői tiltakoznak, jött jelentés egy felvo­nulásról. Nincs tudomásom róla, hogy hiva­talosan presszionáltak volna valakit a tünte­tésben való részvételre. Mindig elleneztem, hogy a politikát az utcára kivigyék. Ilyet nem fogok soha­sem engedélyezni, még kevésbé kor­mány melletti tüntetést. A nemzetgyű­lés fog dönteni, hogy a kormány felelős-e az ügyben. Másképpen áll azonban a dolog, hogyha a magyar társadalom azon alkalommal, ami­kor a külföldön súlyos vádak hangzottak el a legfőbb magyar hellyel szemben, nem lehet-e abban a helyzetben, hogy az államfő iránti bizalmát és hódolatát bebizonyítsa. A társadalom ezt méltóságteljes formában megteheti. Ha a túloldalról azt hangoztat­ják, hogy az államfő személyét a politikai ügyekbe nem szabad bevonni, úgy teljesen egyetértek ezzel. Kérdem azonban a ma­gár közvélemény előtt, mi voltunk-e azok, akik az államfő személyét a politikai kérdé­sekbe belekapcsoltuk? Nem. Éveken ke­resztül folytatták a propagandát itt a parla­mentben és a sajtóban és ennek gyümölcsei ma teremnek meg a külföldön. A felelőssé­get ezért határozottan visszahárítom azokra, akik részéről a gyanúsítások éveken keresz­tül elhangzottak. Megállapítom, hogy semmiféle titkos kezek engem nem akadályoztak meg az igazság és a rend­őrhatóságok munkájában. Megállapítom, hogy soha senki sem követelte azoknak a fötetteseknek elfogatását, akik ma börtönben ülnek. Tehát Payer állítása ellentétben áll az igaz­sággal. A külföldön súlyos támadások történ­nek az államfő személye ellen és ismét­lem, hogy a képviselő uraknak — itt a baloldal felé mutat — nagyon könnyű volna ezeket a támadásokat a külföldi lapokban lefnjni. Payer közbekiált: Ez az ön aljassága! (Viharos felháborodás az egé*z házban. A Bethlen zajos jelenetek között visszautasította az ellenzék támadásait Rassay Interpellált Vázsonyi mentelmi jogának megsértéséről Valódi Zwack-féle ff Unicum ff Medicina B andy „Depey” crém likőr Nemes égetett pálinka Málnaszörp Monopol-rum 5040 szállítja elsőrangú minőségben Verefniflte Spfritns- n. Likör- todustrle Akticngcseílschaft Mahr.-Östrau, Bahnhoístr. i04, Tel. 196. képviselők helyükről felugrálva tiltakoznak a kijelentések ellen.) Urbanits Kálmán és Hedry Lőrinc izga­tottan gesztikulálva indulnak a szociál­demokrata padsorok felé. Propper és Payer is felugranak helyükről és kévésén múlik, hogy az izgatott képviselők között tetlleges- ségre nem kerül a sor. Vass József és Kara- fiáth állnak az izgatottan hadonászók közé és a lárma oly óriási méreteket ölt, hogy az elnök kénytelen az ülést felfüggeszteni. Szünet után a miniszterelnök tovább beszél: Azt akartam mondani, hogy a külföldi szociálde­mokrata lapok, elsősorban a franciaországi lapok intéznek olyan támadásokat az államfő személye el­len és éppen a magyarországi szociáldemokraták azok, akik ezekkel a külföldi elvbarátaikkal fenntartják az összeköttetéseiket, tehát a legegy­szerűbben visszautasíthatták volna a vádakat. Ez azonban a mai napig nem történt meg. Lapzártakor Bethlen még mindig beszél. Magyar bál Komáromban — Saját tudósítónktól — Komárom, február 17. A komáromi magyar bál ma már nem egy város helyi jelentőségű mulatsága, ha­nem messze vidék magyar társadalmának találkozó helye. Ezidén is összegyűjtötte a magyar kisgazda-, földműves- és kisiparos- párt szine-javát és kiemelkedő eseményévé lett a rövid farsangnak. A Vigadó termében már 9 órakor hul­lámzott a magyar diszbe öltözött leányok és fiatalemberek serege, amely festői látványt nyújtott a zöld girlandokkal és aratókoszo- rukkal gazdagon feldiszitett teremben, melynek emelvényén a párt vezető tagjai és magyar diszbe öltözött feleségeik ültek. Ott láttuk köztük Füssy Kálmán, Holota János dr. és Koczor Gyula nemzetgyűlési képvise­lőket feleségeikkel. A komáromi szekeresgazdák komoly és méltóságteljes magyar öltözetükben a vilá­gos színekben pompázó női ruhákkal szem­ben érdekes kontrasztot alkottak. A bál fél 10 órakor nyílt meg, amikor a cigányzene- kar rázendített a Rákóczi-induló hangjaira és ennek tüzes ütemeire Ötven szebbnél- szebb magyar diszbe öltözött hölgy vonult be a terembe Füssy Kálmánná, Jaross An- dorné és Koczor Gyuláné vezetéséveL Szivet megdobogtató látvány volt ez, a hölgyek tarka csoportjában elvegyülő ko­moly, fekete atillák és kék menték. Nagy feltűnést keltettek Ackermann Mária, Apa- gyi Annuska, Ankás Teréz, Füssy Kálmán­ná, Joó Leonka, ifj. Koczor Gyuláné, Nagy Mária ruhái, de valóságos műremek számba ment Jaross Andorné kézihimzésü fehér se­lyem magyar ruhája, amely csak emelte tu­lajdonosa ragyogó és hóditó megjelenését. A felvonulás után csárdásba kezdett a cigány; a magyar táncok voltak a táncren­den túlnyomó számmal és a divatos, mo­dern táncokat száműzte a rendezőség. A bá­lon mindvégig forró hangulat és fesztelen jókedv uralkodott. Szünóra alatt a három legszebb magyar ruhás hölgyre szavaztak a jelenlevők és Joó Leonka, Jaross Andorné, Ackermann Mar­cika értékes és szép emléktárgyat nyertek. A rendezőség élén Kalicza Sándor s Csukás Lajos főrendezők buzgólkodtak a bál fényes sikerén, mely reggel 7 órakor ért véget a legpompásabb hangulatban. Befüonfék csfarépSscR már most ültetésre alkalmasak: Egysrérü 1 drb Ki 1'40, teljes virágú 1 drb Ki !'60, gioseinea 1 drb Ki 2’20, amaryllis tűzpiros 1 Jrb Ki 4’50, georgina kert! 1 drb Ki 2—4-től feljebb. Ezenkívül mindenfele virighogvmákat és kipróbált magvakat sza .‘.'t a legolc-óbb «rcn B. PetEk é* , Tilts maBkergákedó. Praha I Mik iláijká fr 1 \ Árjegyzék ki-yen, i Staromésfská Kavarna : | és Pst-Dsí Bar Jazz — Tánc — Saxofon.

Next

/
Thumbnails
Contents