Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)
1926-02-18 / 40. (1078.) szám
V. évf. 40. (1078) szám ■ C$ÍÍ?ől*tÖ&& » 1926 február 18 ^W’APHIMtAD Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha Benes (Sz.) Az utódállamok publicistái és politikusai sokat foglalkoztak már Benes államférfiul képességeivel. 1919 óta a legkülönfélébb megállapításokat hallottuk róla. A hét óv alatt sokféle politikai szituációban láttuk a külügyminisztert. Voltak csodáló! politikai művészetének, voltak szkeptikus szemlélők, s ezek csodálatosképpen leginkább a saját táborában vannak (Kra- mar). A hét esztendő elején az ő kezdeményezése dominált a munkájában, az utóbbi években mások adták föl neki a feladatokat. Tegnapi beszéde egy régebbi megállapításunkat erősiti meg. A külügyminiszter nagyon ért ahhoz, hogyan kell alkalmazkodnia és hogyan kell a kényszerítő körülmények hatása alatt kiváltott cselekedeteit megfelelően bevezetni, körülbástyázni és kiemelni az engedelmes diák szellemi világából. A frankaffér európai szenzáció erejével hatott az első napokban. Egyik fantasztikus Mr a másikat követte. A kombinációknak nagy tere állott rendelkezésre. Sugdolód- zás, a benfentesek ilyenkor nagyon megszaporodott száma a kisantant mozgósításáról, Magyarország megszállásáról is beszél. A szegény, agyongyötört magyarság ezernyi ellensége mind felütötte fejét. És mint a szennyesvizü folyó elöntéssel fenyegette a J nemzet vetését. Ebben a káoszban a külügyminiszter engedte, tűrte és talán akarta is félhivatalos sajtójának és külföldi propagandájának hangját, mig egyszer rá nem jött, hogy az azelőtt megbízható informátor eddigi rendszere az intrika színében tűnik fel és a mindenáron való szenzációkeresés hatása éppen ellenkező. Ekkor egy nyilatkozatában türelemre, óvatosságra és várakozásra intette lesipuskásait. Csak néhány napja jelent meg a temesvári konferencia bevezetése. Végleges béke Magyarországgal, területi engedmények, politikai okosságtól vezetett pacifikáló munka stb. A meglepetés erejére számítani nem rossz taktika. Ezt használta fel a külügyminiszter különösképpen akkor, amikor csak nagyon kevesen várták és amikor az j előzmények egészen más föltevést indokol- tak. A magasra fokozott fantáziát azután ha-! marosan lehütötte Ungvár. Benes előadása; az ungvári színházban. És a cseh sajtó által feluszitott és irányított cseh politikai közvélemény, mely már a Magyarország ellen forduló szuronyokat látta a februári napsütésben megcsillanni, a szokatlan toleranciát helytelenítette, megütközött rajta s ezért volt szükség az ungvári beszédre s annak pointirozására, hogy egyetlen négyzetmért- föld sincs veszélyben. Benes tegnapi expozéját tehát cseh ellenzéke zavarása nélkül mondhatta el. A sors különös szatírája, hogy ézt a beszédet éppen a szovjet itteni exponensei za- jongták végig annyira, hogy az ülésteremben senki nem hallotta. Azzal a külügyminiszterrel történt ez meg, aki a szovjet elismerését nagy cseh ellenzéke dacára állandóan felszínen tartja és megvalósítani szeretné. Az expozé a frankhamisítás ügyében megrendelt interpellációra adott válasz volt. Egy pikantériával bővelkedő és izgató kérdésről szólt és még nemrégen sokkal má- sabb húrokon játszotta volna el a kisantant szócsöve. De azóta Locarno szelleme telíti meg a politikai atmoszférát és igy, ha Benes az általa vezetett külföldi propaganda hangjával azonosítja magát, nem volna képes az európai közvéleményt megnyerni poBenes a szoEcolHamisltás miatt beavatkozással fenyegetőzik Indiszkréciókra alapított vád a magyar kormány ellen — Magyarország választhat: egyik kezemben kard, a másikban béke A külügyminiszter válasza a frankafférben beadott koalíciós interpellációra Prága, február 17. A parlament első ülésére a koalíciós pártok beterjesztették a régóta bejósolt interpellációt a frankaffér ügyében. Ez az interpelláció megrendelésre készült és alkalmat adott arra, hogy Benes külügyminiszter az európai nyilvánosság előtt újból a középeurópai konszolidáció megmentőjének és a béke angyalának pózában tetszelegjen. A külügyminiszter a kommunistáknak és a német nemzeti pártiak tomboló lármája között mondotta el expozéját, melynek csak egyes foszlányai jutottak a hallgatóság fülébe. A külügyminiszter sajtója ma teljes egészében hozza Benes fejtegetéseit, melyeknek lényegét a következőkben foglaljuk össze. Benes „nem avatkozik Magyarország ügyeibe*1 Bevezetőül Benes kijelenti, hogy teljes részletességgel ma még nem nyilátkozhatik. mert egyes kérdéseket az államérdekre való tekintettel el kell hallgatnia. Módját fogja ejteni azonban annak, hogy akkor, amidőn az ügy teljes egészében fel lesz derítve, a kérdésre visszatérjen. Megállapítja, hogy Csehszlovákia közvéleménye azért érdeklődik jogosan a frankügy fejleményei iránt, merd a frankhamisítás a csehszlovák bankjegyeknek 1919—1921 között végbement meghamisítását hozza emlékezetbe és a két ügy között az összefüggést föltétlenül fel kell deríteni. A kérdéssel foglalkozni kell, elsősorban azért, mert bűnügyi oldala mellett elsőrendű politikai vonatkozásai vannak. Kijelenti, hogy Magyarország belső ügyeibe nem akar és nem fog beavatkozni, a kérdéssel csak annyiban foglalkozik, amennyi a nemzetközi jognak és a politikai szükségességnek megfelel, a végleges és de- finitiv ítéletet fentartja a vizsgálat befejezéséig. így kell eljárnia, hogy a két állam közötti viszony ne romoljon, ellenkezőleg megjavuljon, ha az affér a dolog természeténél fogva meg is zavarta a két állam közötti kapcsolatokat. Az affér teljes felderítése azonban a két állam viszonyát csak megjavíthatja. A frankaffér története Ezután részletesen ismerteti a frankaffér fejleményeit, a hágai letartóztatástól a parlamenti vizsgálóbizottság működésének megkezdéséig. A parlamenti vizsgálóbizottság munkájára megjegyzi, hogy azok az indiszkréciók, amelyek a sajtóban megjelentek, súlyos adatokat tartalmaznak úgy a hivatalos körök politikai felelősségéről, mint a korábbi magyar pénzhamisitási kísérletekről. Mivel azonban ezek a hírek nem hivatalosak, végleges ítéletet ebben a kérdésben sem lehet alkotni. A vizsgálat jelenlegi megállapításai A kompromittáló tényeket három csoportba sorakoztatja: 1. Megállapították, hogy az afférban több kiemelkedő hivatalos tényező, elsősorban a volt országos főkapitány vett részt. Ez a tény az afférnak erős belső politikai jelleget ad. 2. Megállapították, hogy a hamisításokban társadalmilag és politikailag kiemelkedő | személyek részesek, akiknek vonatkozásai ] Albrecht főherceghez közismertek. Ezeknek a személyiségeknek a pénzhamisításban való részvétele rámutat arra, hogy a pénzhamisító | vállalkozásnak milyen belső és külső tenden- j ciája volt. 3. Megállapították, hogy a hamis bankjegyeket a pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló hivatalos katonai épületben, szigorú katonai fegyelem alatt álló egyének követték el. E pozitív tények mellett felsorakoztatja azokat az adatokat, amelyekre ma még nincs teljes fény derítve és amelyek a külföldi kapcsolatokra, a gépeknek, kliséknek, papirosnak beszerzésére stb. vonatkoznak. A parlamenti bizottság indiszkréciói A parlamenti bizottság működésével kapcsolatban uj tények merülnek fel, amelyeket a következőkben csoportosít: 1. Bethlen miniszterelnöknek Perényi báróval való levélváltása igazolja, hogy Bethlen 1925 októberében értesült a pénzhamisitási kísérletről és annak felderítését a főrészesre, Nádosy országos főkapitányra bízta. 2. A parlamenti vizsgálóbizottságban a csehszlovák bankjegyek hamisításáról is tárgyaltak és ezeket jelentékeny tényezők a frankafférral kapcsolatba hozták. Tartózkodó állásponton A francia kormány, mely elsősorban érdekelt, kezdettől saját utján jár. A csehszlovák kormány tartózkodó álláspontra helyezkedett, várja a vizsgálat eredményét és figyelemmel kiséri az affér fejlődését, tehát parallel jár el, anélkül, hogy a francia eljárásba beavatkoznék. Ebben a rezervált magatartásban állapodtak meg a kisantant államai. A szokolhamisitás Ezután a külügyminiszter részletesen áttért a csehszlovák bankjegyek hamisításának történetére, hogy megállapíthassa a két ügy közötti összefüggé-t, amelyet oedig saját beismerése szerint tisztán a sajtóba került indiszkréciókra, tehát tulajdonképpen mende mondákra alapit. Három ponttal támasztja alá fejtegetéseit: a szokolhamisitás ügyében Nádosy vezette és szüntette be a vizsgálatot; több magyar képviselő megállapította az összefüggést és végül a frankaffér ugyanabból a mentalitásból fakad, mint a szokolhamisitás. Miután az interpelláció főképpen a szokni afférra vonatkozott, mert hiszen Csehszlovákia mesterségesen előráncigált érdekeltsége ''saki.s ebben a pontban igazolható, Benes beszédének legnagyobb része a szokolhamisitás ügyével foglalkozottA frankaffér politikai oldala Ezután rátért a kérdés politikai oldalára. Megállapítja, hogy az afférba olyan személyek voltak bekeverve, akik kérlelhetetlen ellenségeskedéssel viselkednek a szemszed- államokkal és Franciaországgal szemben, akiknek a királykérdés megoldására saját terveik vannak, akik a középen répái uj rendet soha nem ismerik el és a konszolidációt mindenáron megakadályozni akarják. A külügyminiszter megállapítja azt is, hogy azok az erők, amelyek a hamisító társaság mögött állottak, nem olyan mérvűek, hogy Középeurópa békéjét közvetlenül veszélyeztethetnék. De az a mentalitás, amelyből a pénzhamisítás fakadt, ténybeli veszedelem, amelynek egyszersmiudenkurra véget kell vetni. A frankhamisitási afférnak a következő tények adnak nemzetközi politikai jelentőséget: 1. A pénzhamisítók rendszeresen arra akarták használni ezt a fegyvert, hogy a szom- s-zédállamoknak jelentékeny károkat okozzanak. 2. A pénzhamisítás elsősorban a szomszédok elleni külföldi propaganda céljait szed- gálta. A külügyminiszter 'kijelenti, hogy erre a kérdésre, ha szükség mutatkozik, később részletesen visszatér. 3. A pénzhamisítást otthon olyan politikai célokra használták, amelyeknek megvalósulása a nemzetközi helyzetre súlyos következményekkel járt volna. Ezek azok a szempontok, amelyeket a hami-sitók, mint hazafias motívumokat állítottak oda. A hamisítók olyan cselekményt követtek el, amellyel Magyarországnak a szomszédokkal való békés és nyugodt együttélését állandóan megzavarták és ezzel politikai bűnt is követtek el, mely a magyar népet súlyos szerencsétlenségbe sodorhatta volna. Támadás Apponyi Albert ellen Beszédének további részében újabb politikai momentumot hoz fel. Teleki és Apponyi grófok külföldi lapoknak szánt nyilatkozataikban a pénzhamisításért Trianont teszik felelőssé. Benes külügyminiszter nem akar Trianonról beszélni, ellenben Apponyi politikai hitelét akarja lerontani, amikor azzal vádolja, hogy a régi Magyarországon szisztematikusan folytatta a nemzeti kisebbségek Mártására irányuló politikáját. Azt hiszi, el fog érkezni az idő, hogy az egész nemzetközi nyilvánosság éledt megmutathatja, milyen politikus Apponyi. Az affér lebonyolítása után Bethlen miniszterelnöknek és Csáky miniszternek a békeszerződésre vonatkozó fejtegetéseire is visszatért. Megvádolja Apponyit, hogy azt a kényelmes politikát folytatja, amely nem akar háborút, de nem akar békét sem. Csehszlovákia békét akar a külügyminiszter kívánja, hogy a magyar nép erről tudomást szerezzen, amelynek jelentékeny többsége nem bűnös ebben a politikában és litikája, még kevésbé hatalmi céljai részére. Benes legnagyobb tulajdonsága az alkalmazkodó képessége és az, hogy az atléta ruganyosságával tud fellépni arra a pódiumra, amelyet az európai közvélemény részére kijelölt. dott, az nem a béke komoly óhajából fakad, de az európai közvéleménynek szól és demonstráció jellegével bir. Azért hát engedtessék meg nekünk a tartózkodás. Várjuk meg, hogy a nagy horderejű kijelentéseket a tettek követni fogják-e? Kérdés, hogy mennyire tudta meggyőz- | ni komoly békeszándékairól a nagy Nyugatot, kérdés, mennyire tudta visszaszerezni a • bizalmat a kisantant politikájának az európai közvélemény előtt — mi csak azt lát- j juk, hogy amit a külügyminiszter elmon-
