Prágai Magyar Hirlap, 1926. február (5. évfolyam, 26-49 / 1064-1087. szám)

1926-02-02 / 26. (1064.) szám

WAVSAT-MA^ATt-HfPT. JVC. mm iMiFfiii imi iTifi 1926 február 2 Kedd kodnak. Nyugtalankodnak az elcsehesités J veszedelme miatt, lázonganak az adók szőr- j nyü súlya folytán, siralmas éneket zengenek a kipusztitott országrész láttán, háborgó in­dulat kél bennük kultúrájuk elsorvasztása következtében, emésztő tűz számukra a bol- sevizmus réme, amelyet a kormány művészi kezekkel hizlalt fel, zápor mossa az arcokat azon demokrácia szemléletén, mely az enyém és a tied között sem tesz különbsé­get és szívesen koldussá tesz ezreket, csak azért, hogy úrrá tehessen másokat. Igen, Trianon még kicsi falatnak bizo­nyosodott. A kormányzás eme művészetét messzebb határokra kellene kitolni. Hiszen tulnan a határon milliók áhítoznak már az­után, hogy a Balkán ezen magasabb kor­mányzói szisztémája, a szellemi és anyagi téren való tönkretevés, velük szemben is mihamar, de mennél hamarabb alkalmaz­tassák. Ne csodálkozzék senki rajta, ha iróni- kusan írunk, akik a szeges ostorokat eleitől fogva a testünkön érezzük és ha elitéljük a cseh sajtó emez uszításait, hiszen elég volt a mi szenvedésünk, a mi fizikai és szellemi büntetésünk. Nem akarjuk, hogy valaha azok is megismerjék, akik ott laknak a tá­volban, akik a mi vérünkből való test­véreink. De jaj, ha már testvérről van szó, mon­dok még valamit. A cseh sajtó bűnén nem csodálkozom nagyon. Az önzés vak, nem lát, buta, nem gondolkozik. De mit mondjak a magyar nyelvű, úgynevezett magyar sajtó­ról, amely a bűnt általánosítani, vagy leg­alább a kormányzatra fogni éppen oly kész és friss volt, mint a cseh sajtó. Mit mondjak azokról a magyar nyelvű újságokról, akár tulnan Írták őket, akár itt nyomták ebben az országban, amelyek minden erejükkel azon fáradoztak, hogy az egyesek bűne minél többekre vessen árnyékot. Jól tudták, miért indult meg a cseh sajtó részéről a rágalom- hadjárat, tudták, hogy ez az esemény igen alkalmas az ország elvesztésére és volt lel­kűk, lelkiismeretük beleállni a koncertbe. Országos nevű emberek, honatyák nem átallották cikkeket Írni Csehszlovákia terü­letén megjelenő magyar nyelvű lapokba, melyeknek az volt a tenorja, hogy a bünháló- zat a legmagasabb helytől kezdve messze elágazó. Mért nem állanak hát elő a bűnö­sök? Ez az, mikor valaki egy országot is kész volna elveszteni, hogy egy óráig mi­niszter lehessen. Ez még a legnagyobb btin. melyet ez a csúnya eset kitermelt. Carmen Sylva írja valahol a következő sorokat: Az ostoba előretör, hogy láttassék. Az okos félreáll, hogy lásson. Ez a bünügy a gonosz ostobáknak egész tömegét vetette a felszínre, hogy most már egészen igazi mivoltukban szemléljük őket. Jó lesz e nagy eset kapcsán levonni a tanulságot annak a szegény szenvedő Ma­gyarországnak is. Jó lesz tudnia, kik a ba­rátai, kik a halálos ellenségei? De a tanul­ság talán mi ránk nézve, itten lakó magya­rokra a legborzasztóbb, hogy mi akaratun­kon kívül egy oly állam kebelébe soroztat- tunk be, melynek egyik népe, vagy hogy mi se essünk az általánosítás bűnébe, illetőleg annak politikai tényezői pokoli gyűlölettel viseltetnek mindenkivel szemben, aki ma­gyar. Tehát ugy-e bár, mivelünk szemben is, akik itt őslakók vagyunk, ha magyarok va­gyunk is. Rettenetes lecke ez számunkra. Tüntetés a fejedelmek ellen Potsdamban Berlin, február 1. Potsdamban, a német mon- archisták főfészkében, tegnap a fekete-vőrös-arany- szövetség nagyarányú tüntetéseket rendezett a volt fejedelmek végkielégítése ellen. Ez a tüntetés egyike volt a legnagyobbaknak, amelyek évtizedek óta Németországban történtek. Több ezer ember Vogel volt udvari káplán lakása elé vonult és csak a rendőrség tudta megakadályozni, hogy a papot, aki néhány nap előtt, Vilmos excsászár születés­napján heves monarchista beszédet mondott, ne bántalmazzák. ■g- Sérvben szenvedők + Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here. comb és köldöksérvnél a ml tökélete­sített ruzőnélkflll eérvkölönk, mely éllel ts hordható Mindenféle bandázs operádé után. lógó ha*, gyomor- éa anyaméhsűlye. désnél Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- nell has-, hát- éa mdlmelegltó .Byolea'itötszerliftz Briflslaw. Dui-a. 91 Árjegyzék tegyen A vidéki felek még aznap eüatézfetnek caoiMonstMpmirHrTinm^ A kormány kiadja a nyelvtörvény végrehajtási rendeletét Prága, február 1. Parlamenti tudósítónk értesülése'' szerint a kormány még a parla- j ment összehívása előtt, Szovjetoroszország de jurc elismerésével egyidejűleg, ki akarja j adni a nyelvtörvény általános végrehajtási rendeletéit. A rendelet egyes pontjait a szo­ciáldemokraták követelései alapján módosító tták. A kormánynak ugylátszik nagyon sür­gős a nyelvrendelet kibocsátása, nehogy a n emzeti kisebbségek még újabb jogait legyen kénytelen a legfelsőbb közigazgatási bíróság elismerni. Szovjetoroszország elismerése A Pravo Lidu írja: Szovjetoroszország de jure elismerése a döntés stádiumába érkezett. Már ma jelenthetjük azt, hogy a két ország kölcsönös elismerése a legrövidebb időn belül várható. A döntés még a parlament összehívása előtt megtörténik. Briand francia miniszterelnök­akciót akar indítani a dunamenti államok Locarnóia érdekében Bécs, február 1. (A P. M. H. bécsi tudósitójától.) Diplomá­ciai körökben Briand francia miniszterelnök nagyszabású és nagyfontosságu tervbe vett akciójáról terjedtek el ma hírek. Eszerint Briand a budapesti frankügy elintézése után felhívást fog intézni a dunamenti államok kormányaihoz, hogy Locarnó mintájára igyekezzenek ga­ranciális egyezményt kötni egymással és a kölcsönös követelések le\\ető honorálásával a feszült viszonyt meg­szüntetni. A francia miniszterelnök eredetileg ka­rácsony táján akarta akcióját megkezdeni, de az időközben leleplezett frankhamisítás kö­vetkeztében elhalasztotta tervének kivitelét, mivel belátta, hogy a frankügy által előidézett atmoszféra nem alkalmas a higgadt tárgya­lásra és az összes feleket kielégítő egyezmé­nyek megkötésére. Ha azonban a frankügy Budapesten ki­elégítő megoldást nyer, akkor Briand minisz­terelnök alkalmat fog keresni arra, hogy a legnagyobb nyilvánosság előtt kifejezze elis­merését és bizalmát a magyar kormány iráni és egyben megkezdje akcióját a dunai álla­mok Locarnója érdekében. Diplomáciai körök­ben lianosulyozzák, hogy az elismerő és bi­zalmi nviltkozat előfeltétele az, hogy a ma­gyar kormánynak a frankügyben tanúsítandó további megaíartása valóban kielégítse a fran­cia kormányt. sz. p. Englis pénzügyminiszter elkészítette az uf adóreformjavaslatot 300—400 mSlliö deficit fedezetéről kell a parlamentek gondos­kodnia — Áprilisban a parlament elé kerül az adóreform Prága, február 1. Parlamenti tudósítónk jelenti: A koalíciós bizottságok tárgyalásai alkalmával Svehla dezavuálta Nősek belügy­minisztert. Nősek ugyanis kijelentette, hogy a lelkészek fizetésrendezését még a régi kor­mány tárgyalta egy minisztertanácson, vala­mint a régi koalíció tizesbizottsága is foglal­kozott ezzel a kérdéssel. Svehla ezzel szemben azt állítja, hogy nem emlékszik arra, hogy a régi minisz­tertanács vagy a desitka a lelkészek lize- tésrendezéséröl valaha is tárgyalt volna. Svehla kibúvó magyarázata élénk meg­ütközést keltett a cseh néppártban, mert Nő­sek határozottan állítja, hogy még a szociál­demokrata Markovics minisztersége alatt dolgozta ki az iskolaügyi minisztérium ezt a javaslatot A tisztviselők fizetésrendezési javaslatát a koalíció politikai bizottsága pénteken vég­leg megszövegezi s ugyanakkor Englis pénz­ügyminiszter is részletes jelentést tesz arról, hogy a 650—700 millió koronás fizetésrende­zést milyen módon és milyen adókkal akarja fedezni. Englis pénzügyminiszter a bizottság utol­só ülésén bejelentette, hogy az uj adóre­A stepp-táncosnő Irta: Szekula Jenő. Boldogan melengette sötét blúza alatt a szerződést: mig a vonat zugó sebességgel vitte a már virágba borult rétek és sötét, itt- ott tarka havas foltokkal borított hegyeken keresztül. Stepp táncosnő volt, magyar lány, pesti tánciskolákban tanult ki, — de zenedét is végzett, — magas, karcsú, szőke nő, csak tizenkilencéves: Bizay Piroskának hívták. Sötétszinü egyszerű öltözékében, rövidrenye- sett fiús hajjal, mig fejét hátratámasztotta a magas bőrülésen, mégis úgy festett, mint va­lami angol artistanő. De ma először megy külföldri útra: egy vándor orfeum-trupp, az olasz Riviéra egyik kies fürdőhelyére szer­ződtette. Negyvenhat órai gyötrő, fáradtságos uta­zás után a stepp-táncosnő megérkezett ren­deltetési helyére. Azonban csakhamar kese­rű csalódás érte. Csak kétszer léphetett föl, — meglehetősen üres és elhanyagolt nézőtér előtt Harmadnapra az igazgató megszökött, sorsára bízva kisszámú társulatát Szerencsére Bizay kisasszonynak maradt annyija, — hogy a hazautazásra nem lehetett gondja, — sőt gonddal és beosztással még ar­ra is jutott, hogy egy-két hetet itt tölthessen. Elhatározta, hogy itt marad, Itália meleg, kék ege alatt és kezdődő tüdöcsucshurutját fogja kikurálni. Tetszett neki a vidék. Kora nyárelő volt, a magas partokon fehlr ágaikkal kábultan in- i tegettek távoli kéklő szirtok felé az olajfák. A stepp-táncosnő először látta most a tengert, a futó habokat, az égnek fehér madarait, — és nézésükkel alig tudott betelni. Csak az bosszantotta, hogy a nők tulságo- Egyszerű tubájá­ban valóságos hamupipőkének érezte magát közöttük. — Szürke, megtépázott hazai verébfióka én — sóhajtotta álmatlan éjszakákon dide­regve. Mit keresek én egzotikus vidékek gyö­nyörű és színes madarai között? Egy este lekerült a sötét tengerpartra, ahol magányos ->zirtek merengtek a fehér ti­tokzatosságban Ttt még lámpa sem égett, csak sötét punpányok árasztották szét ózonos leheletüket. Mátrának kőből faragott szobra őrködött a vizek világa fölött. A lány most hangosan sírta el bánatát. — Te kőasszony, - - aki vigyázol a ha­lászra, mig távoli hullámok fölött mereng, — és véded a hajót, — ó add meg, add nekem. A ruhám legyen fehér shantung, lábamat óvja ezüstszínű selyem, sötét tusszor legyen a köpenyem. Arany re tikült is adj nekem. Jó leszek és áhitatos szivü és ha szépen ki- öltöztesz, mindennap a templomba fogok járni. Már hangosan beszélt, szinte kiáltozva. Mint aki elpanaszolja bánatát a víznek, az éj­nek, a köveknek, a szélnek. Tudta, hogy egyedül van és ez megnövesztette bátorságát. Pedig nem volt egyedül. Egy öreg ur ült az elhagyott pádon, vén és világjáró különc, már hetvenéves, magyar és felvidéki ember: Sánci Albertnek hivták. Rengeteg vagyonnak az ura. — Szegény kicsike, — gondolta — telje­síteni fogom minden kívánságát. Az ember amúgy is kevés jót tehet. De titokban dolgozott. A stepp-táncosnő ne tudja meg soha, ki volt a jótevője. A sze­gényes szobában, ahol a kisasszony lakott, a milliomos megvesztegette a szobalányokat. A lány ruháiról titokban mértéket vetetett. A litfcácÁt Eáíiafeft küldötte gaadag rendelések­lator ilasáü-Prfe Ulieliifr Iriu formjavaslatot már elkészítette s azt áp­rilisban beterjeszti a nemzetgyűlésnek. A reform következtében 300—400 millió deficit hárul az állami gazdálkodásra s a parlament feladata lesz — jelentette ki Englis pénzügyminiszter — hogy az erre szükséges fedezetről gondoskodjon. A kormány és a koalíció nehéz feladatok előtt áll, mert hiszen ezt a deficitet csakis ál­talános adófelemelésekkel lehet fedezni. Ért­hető tehát az is, hogy miért jelentette ki Englis már többizben, hogy az adóreform nem adócsökkenést, hanem csak adőrendezést jelent. Hlinkáék magyar-német osztályt szerveznek Pozsony, február 1. Pozsonyi tudósítónk jelenti teleionon: Jólinformált politikai körökből arról ér­tesülünk, hogy a szlovák néppárt a közel jövőben a magyar—német kisebbségnek a pártba való be­szervezésével foglalkozik. E célból a szlovák nép­párt külön magyar—német osztályt állít fel. A Cseh a választási törvény reformját sürgeti « Prága, február 1, Kordács prágai érsek lapja a választási reform szükségességéről ir cikket. Rámutat arra, hogy az 1918-as forradalom után a leg­több országban uj választási törvényt állítot­tak fel. Az uj választási törvények biztosí­tották az egyenlő választójogot s a csehszlo­vákiai választási törvény uj módosításával lehetővé tette azt, hogy egy pártnak legalább egy választási kerületben kell az egy man­dátumhoz szükséges szavazatokat elnyernie, hogy a második skrutiniumban is man­dátumban is mandátumhoz jusson. A Cech azonban a köztársaság választási törvényét hi­básnak találja és hangsúlyozza, hogy a választási törvényt feltétlenül meg kell változtatni. A képviselők személyi értéke ugyanis teljesen lecsökkent és ma a képviselő úgyszólván alkalmazottja a pártnak. Szükséges még megváltoztatni a tör­vényt azért is, mert a pártoknak egyáltalában nincsenek alapszabályai és mégis sokkal na­gyobb befolyásuk van, mint bármely más alapszabályokkal biró tekintélyes egyesüle­teknek. Ezzel kapcsolatban még az egyesületi jogokat is reformálni kell. A jelenleg ér­vényben levő törvények szerint politikai egyesületnek tagja csak az lehet, aki betöl­tötte 24-ik életkorát, de már 21 éves korában jogában áll képviselőt, indirekte minisztert, sőt köztársasági elnököt is választani. Ugyan­ilyen választójoga van a nőnek is, aki nem le­het semmiféle politikai egyesületnek tagja. A Cech éppen ezért szükségesnek tartja a vá­lasztási törvény újabb reformját. kel. A fürdőhelyre megérkezett Poiret egyik ügynöke is. Cipészek, szabók, kalapdiszitőnők dolgoztak éjjel-nappal, hogy a szürke stepp- táncosnő néhány hét alatt ragyogó tündérkis­asszonnyá változzon. Mikor Piroska kisasszony egy este haza­ért, meglepetve maradt állva a küszöbön. Szo­bája tündérraktárrá változott: selymek, tollak és kalapok. Gazdag és kábító színek, miket csak a szabómüvészet, a divat, a tomboló nyár gazdag fantáziája ki tudott eszelni. Az asztalon aranytarsoly, benne valóban nagy kincs: körülbelül húszezer dollár bankjegyek­ben és aranyakban. — Mi történt? — kérdi riadtan. Elhitették, hogy egy öreg nő járt itt, aki a lány amerikai nagynénjének adta ki magát De a nénike egyelőre titokban kíván ma­radni. —Valóban él Amerikában egy távoli ro­konom, mondotta a gépirólánv, merengő arc­cal. Nagy nő lett a kis, elhanyagolt táncosnő­ből Haját jákóval locsolta, átköltözött egy előkelő szállodába és autót bérelt. Legendás hírek környékezték karcsú és törékeny alak­ját. Már ő volt a fürdő legünnepeltebb szép­sége. Még Sáncinak is tetszett, aki titkon les- kelődét! utána. — Szép és kedves nő, — gondolta a vén ember. Mi volna, ha feleségül venném. Meg is szólította egyszer piroskat a par­ton. De ennek a szive egy ifjú arisztokra­táért volt már földöntúli lángolásban, szó nélkül faképnél hagyta az öreg urat. Sánci fejcsóválva bámult utána. — Élőbe kellett volna megism.erked- [ nünk, — mielőtt kiöltöztetteni volna, — ro- i begte saeöl lemondással. 2

Next

/
Thumbnails
Contents