Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
Vasárnap 1926 január 10. ^M<^tA\ACfVAR.-HÍRTiAE 11 Négyszázéves a reformáció Kassán öárgult írások a kassai városi levéltárban — Az ellenreformáció idején is erősebb volt a református egyházközség, mint ma , Kassa, január eleje. Évről-évre jubileumokat ünnepelünk, nagy- jainkról emlékezünk meg, vágj' visszatekintünk történelmünk szomorú, vagy dicsőséges eseményeire, hogy tanulságot merítsünk, kitartásra buz- duljunk és higyjünk a jobb jövőben. Csak nemrégiben ünnepelte az öt részre tépett magyarság a legnagyobb magyar költőnek, Petőfinek emlékezetét. A múlt esztendő újból két nagyszerű centennáriummal fokozta nemzeti érzésünket: a nagy mesemondónak géniusza melegített fel, majd a Magyar Tudományos Akadémia alapításának százados fordulóján áldoztunk Széchenyi teremtő magyar munkájának. Örvendetes centennáriumok voltak ezek, 1925 a magyarságnak is anno sanctója volt. De nem tennők helyesen, ha mindig csak a múlt dicső ragyogásával kábítanék magunkat és mellőznénk a nemzeti tragédiák centennáriumait. Évfordulóján minden magyar emlékezzék meg arról, hogy 400 esztendővel ezelőtt olyan katasztrófa érte a magyar nemzetet, amelyből csak másfélszáz év múlva volt feltámadás. 1526-ban, János fővételének napján, a mohácsi Csatamezőn porba hullott a magyar nemesség szi- ne-java, elpusztult a koronás király s a török hódoltság szörnyű korszaka következett. Hollós Mátyás után három évtizeddel Mohács, vájjon nem a nemzet bűnei idézték elő ezt a szörnyű sorsfordulást? Most, amikor politikai fantaszták újabb megpróbáltatások elé vitték a magyar nemzetet, minden magyarnak arra kell gondolnia, milyen részük volt a kalandosoknak a mohácsi katasztrófa fölidózésében? Még egy centennáriumra emlékeztetünk: 100 esztendeje annak, hogy a hitújítás szelleme magyar talajon gyökeret vert. Ennek a történelmi ténynek értékelése és méltánylása a történetirás feladata. Mi, a napisajtó egyszerű krónikásai megelégszünk azzal a feladattal, hogy ráirányítjuk a figyelmet erre a centennáriumra, hogy emlékeztessünk arra: Szlovenszkó legtöbb városában a protestantizmus négy évszázados múltra tekint vissza ebben az esztendőben. A protestantizmus a régi Magyarországon elsőbben Szlovenszkón talált talajra, ami ennek az országrésznek földrajzi fekvéséből természetszerűleg következik, hiszen legközelebb esik nyugathoz s Szlovenszkó iparral, kereskedéssel foglalkozó polgárai sűrűn fordultak meg Németországban, ahol elsőknek ismerkedtek meg az uj tanokkal. Természetesen pontos határvonalat szabni a protestantizmus elterjedésének nem lehet, mert hiszen Luther nem akart uj vallást, ő csak a korszellem jegyében az egyházat meg akarta reformálni főben és tagjaiban s követői, a Luther tanait valló papok, az egyház igaz szolgáinak tudták magukat. Csak 1555 után, amikor a Tridentinum kimondta az anathémát az uj tanok hívőire, vált élesen kétfelé a nyugati kereszténység útja. így hát az előtt nagyon sok katolikus lelkész vallotta magáénak Luther tanait s nem tudta, hogy tulajdonképpen szakadár. Csak akkor, ha a történelmi emlékekből működésűk irányát megismerjük, állapíthatjuk meg, hogy ez és ez a pap ujhitü volt-e, vagy sem? Bizony nagyon sok magasállásu egyházi funkcionáriusról, prépostról, apátról, püspökről is kiderül ilyesmódon, hogy szivében protestáns volt, amikor már két szin alatt szolgáltatta az Ur testét és vérét. Szlovenszkón a hitujitő mozgalomnak előkészített talaja volt, hiszen száz esztendővel Luther tanainak elterjedése előtt Szlovenszkó már a huszitizmus intenzív hatása alatt állott. Az uj tanok tehát gyorsan terjedtek. Történelmi pontossággal — ismételjük — ez a folyamat meg nem állapítható. Annyi . azonban bizonyos, hogy már 1521-ben Kassa városában fontos közhivatalt viselt egy lutheri szellemű ember, K o x János, akit a városi gimnázium igazgatására Lőcséről hivott meg Kassa város bölcs magisztrátusa. Amikor 1522-ben Robel János plébános meghalt, a kassaiak — Kox ajánlatára — a lőcsei Henkel Jánost hivták meg. Véber János főbiró Engelbrecht Mihály tanácsnokkal 12 lovag kíséretében három szekérrel ment Lőcsére a megválasztott lelkész meghívására. Henkel fogadtatása Kassán diadalmenet volt. Működése pedig — bár a katolicizmus alapjairól le nem tért — az uj szellemben folyt le. Éppen ezért Henkel Jánost kell tekintenünk Kassa első protestáns lelkészének. Luther eszméiből elfogadott és hirdetett annyit, amennyit a korszellem megkövetelt, óvatosan, szerényen működött s mindenki szeretetét kivívta. Hírneve messze szállott s 1523-ban Mária királynő udvari papjává hivták meg. Diszes állásával azonban elégedetlen volt s a város tanácsa mindent elkövetett, hogy visszanyerje. 1526 liusvétja után tehát visszatér Kassára s négyszáz esztendővel ezelőtt vonul be a protestantizmus szelleme a királyi városba. Nem feladatunk, hogy ennek a ténynek részleteit bőven ismertessük, a kassai városi levéltár sárgult papírjai értékes dolgokat mondanák el ezekről az időkről. Az első igazi és öntudatos protestáns lelkésze Kassának Dévai Bíró Mátyás volt, aki 1531-ben foglalta el hivatalát. Bizonyos azonban, hogy a reformáció Kassán az 1526. esztendőre nyúlik vissza, Kassa városában az uj tanok mély gyökeret eresztettek. Rövid évek múlva a reformációnak legalább 6000 lelket kitevő egyházközsége volt. A protestantizmus pedig mindig előkelő szerepet játszott a nemes város életében. A lutheránus és református egyháztörténelem sok szép emléke fűződik a kassai egyházakhoz. Ma pedig? A református egyházat az uj idők hatalmasan megrendítették. Hiszen magj'ar vallásnak hivják a református hitet, hívei a háború előtt a magyar középosztály sorából kerültek ki. 1919-ben sok magyarnak mennie kellett Kassáról. A református egyház híveinek birtokállományából legalább öt ven százalékot elveszített, Lelkipásztora, a kiváló képességű Révész Kálmán püspök, egy ideig még ott maradt a nyájnál, azután uj munkaköre délre szólította. A né- muló harangok mellé Gönczy Gábor állott őrnek s lángoló buzgalmának, kiváló képességeinek tulajdonítható, hogy a nj'áj nem oszlott széjjel, a kassai református egyháznak ma is 3000 hívője van s ha taglétszámban veszített is, nem vesztett semmit, sőt emelkedett belső erőben, a vallási élet intenzitásábanA nyelvi ellentétek a lutheránus egyházat is megbontották. Ma már különváltan él a szlovák s a magyar hitközség — Greguss Gusztáv lelkész vezetése alatt. A négyszázesztendős kassai protestantizmus a centennárium alkalmából bizonyára megemlckszik az egykori „zord idők“-ről s a jelen szenvedéseiben a múlt tanulságaiból merit erőt és hitet, hogy teljes harmóniában a többi keresztény egyházzal, ápolja a krisztusi szellemet s az igaz nemzeti érzést. Letartúztatták a besztercebányai kémiroda főnökét Szenzációs kémkedési bűnügy n hadtestparancsnokságon — Vrba kapitány és három más tiszt előzetes letartóztatásban Besztercebánya, január 9. (Saját tudósításunk.) Jelentette a P. M. H., hogy karácsonykor a 10. csehszlovák katonai hadtestnek besztercebányai parancsnoksági irodájában ismeretlen tettesek föltörték a pénztár szekrényt s több fontos katonai iratot loptak el. A katonai parancsnokság épülete a város főútvonalához közel fekszik, éjjel-nappal a katonai rendőrség őrszemei figyelik s idegenek csak alaos igazoltatás után juthatnak be az épületbe. Ezért mindjárt fölvetődött a gyanú, hogy a lopást csak katonai személyek, vagy azokhoz nagyon közelállók követhették el. A katonai körök nagy csendben nyomoztak s a nyilvánossággal igyekeztek elhitetni, hogy a betörés alkalmával csak pénz és néhány jelentéktelen katonai irat veszet el. Valójában azonban más, sokkal fontosabb okol játszottak közre,, amelyek a katonai parancsnokságot a legnagyobb hallgatásra késztették. A napokban Besztercebányára érkezett a nemzetvédelmi minisztérium kiküldöttje, Svatek Milos ezredes és az államrendőrség legügyesebb detek- íivjeivel személyesen folytatta le a nyomozást. A napokon át végzett kihallgatások szenzációs eredménnyel jártak. Tegnap reggel letartóztatták a katonai rendőrség és kémiroda vezetőjét, Vrba csehszlovák kapitányt és még három tisztet. Az ügy nagy föltünést keltett a városban és bár illetékes helyről hivatalos jelentést ezideig még nem adtak ki, általában az a véleménj', hogy nagyarányú kémkedési ügj-ről van szó. „Adják meg az egy millió koronám...“ Kínos botrány egy kassai cscmegeüzletben — Egy fiatal elmebajos özvegy egy milliót követelt a tulajdonostól r— A P. M. H. tudósítójának telefonjelentése —* Kassa, január 9. Különös botrány játszódott le ma Kassán egy csemegeüzlet helyiségében. A délelőtt folyamán egy csinos, feltűnően jólöltözött fiatal hölgy állított be a csemegeüzletbe és a tulajdonos után érdeklődött. Mivel a tulajdonossal nem tudott azonnal beszélni, idegeskedni kezdett s rendkívül izgatott hangon követelte, hogy adják meg neki tartozásukat. A személyzetnek és az üzletben lévő vevőközönségnek azonnal feltűnt a fiatal hölgy izgatott és különös viselkedése. A tulajdonos udvarias hangon kérdezte meg a hölgyet, hogy mivel szolgálhat, a a hölgyet azonban a csititő hang még jobban felingerelte és most már erős hangon kiáltozta: — Adják meg az egy millió koronámat. Egy millió koronát akarok! Mikor látta, hogy követelőzése hiábavaló, dühönge- ni kezdett. Azonnal látták, hogy elmebeteggel van dolguk és rögtön értesítették a mentőket, akik pár pillanat alatt megérkeztek, s a közben összecsődült tömeg előtt magukkal vitték a szerencsétlen fiatal nőt az elmegyógyintéztbe. Itt megállapították, hogy Schtcarz Margit 23 éves elvált asszony. A beteg a kórházban pár óra alatt magához tért, azonban az esetről bővebb felvilágosítást nem tudott adni. Harakiri a kassai ligetben A kassai javítóintézet volt felügyelője öngyilkosságot követett el — Súlyos hassérüléf-seí akadtak rá a ligetben Kassa, január 9. Borzalmas öngyilkosság történt tegnap este a kassai vasútállomás közelében fekvő Szokol- ligetben. Este nyolc órakor a Szokol-ligetben szolgálatott teljesítő rendőrőrszem hangos jajveszékelésre lett figyelmes. Elindult a hang irányába s a Szokol-liget közepén a földön fekve borzalmas vértócsában egy sebesült férfit talált. A szerencsétlen ember hasa több hatalmas késvágással volt felmetszve és sebeiből állandóan ömlött a vér. A hangos jajveszékelés pár pillanat alatt óriási embertömeget csőditett a vérben fetrengő férfi köré. Azonnal mentőkért telefonáltak s értesítették a rendőrséget. A megérkező mentők megállapították, hogy az illető öngyilkosságot követett el, egy hatalmas késsel felvágta a hasát, azonban az öngyilkosság eme Japánban otthonos, legborzasztóbb módja, a harakiri, csak részben sikerült, mert az öngyilkos erősen kövér ember lévén, a vastag zsírpárna megmentette a beleket és a nemesebb belsőrészeket az éles pengétől, mely csak részben tudott mélyebbre hatolni. A kiszállott rendőrbizottság megállapította, hogy a szerencsétlen ember Stapek Ferenc vasúti munkás, a kassai javító intézet volt felügyelője. Az öngyilkost nem tudták kihallgatni s igy tettének oka ismeretlen. Eszméletlen állapotban szállitottátk be a kassai kórházba, ahol rögtön megoperálták. Az orvosok remélik, hogy a szerencsétlent sikerül az életnek megmenteni. Nizsnij-Novgorod — Losonc ... Séta ©gy téli vásáron — Sok az áru, kevés a pénz — Amikor az eladó és a vevő összeverekednek — „Nem én, a fiam , . nyan 600—1000 korona, igen szép süldőket lehet venni 300—400 koronájával. Mégis — a felét visszaviszik, nem kelt el. Kevés a pénz, ma sokan örülnek, ha kenyérre telik. A ser- lésölés, — pláne a városi szegények között — maholnap luxusszámba megy. A tehénvásár is épp oly erőtlen. Kétezer koronától ötezerig igazodnak az árak. Annál olcsóbb az ökör. Sovány igásökör párjáért 6— 7 ezer koronát kínálnak, az egész vásárban Benedek István vilkei gazda ökrei érik csak el a tízezer koronás árat. Igaza hogy büszke is lehet rájuk a gazdájuk. Losonc a békeévekben főként ló- és gyapjuvásárairól volt nevezetes. Majd minden földrajzkönyvben tanulhatta az ember. Ma a lóvásár nagyon hanyatlik, egyrészt, mert Magyarország lótenyésztő vidéke el van zárva az itteni piactól, másrészt, mert a változott gazdasági viszonyok mellett csak az egészen jómódú emberek nevelik a lovakat, nincs úgysem, aki az árat megfizesse értük. Most négyezertől tizezerig kelnek el a selymesszőrü állatok. Egy pár igen szép muraközi csikóért ötezerhatszáz koronát fizettek. Éppen a felét annak, amit négy évvel ezelőtt kellett volna egy pár ilyen csikóért fizetni. A marha- és lóvásáron igen lanyha volt az üzlet. Igaz, sok kereskedő járja mindig Losoncot, dé ugylátszik, inkább csak informálódni, mint venni jöttek ez alkalommal. A békeévekben Losonc valóságos Nizsnij Novgorodja volt a felső vidéknek; ma, bár a mai vásárok arányban majdnem hasonlók a régiekhez, még sincs meg az eleven, lüktető élet és különösen nincs meg a régi jó — pénz. Akiknek van is belőle, a Wertheim-szekrény- ben tartja s nem a vásárra viszi. Persze, — mint mindig ilyen alkalommal — most sem hiányoztak az epizódok. Egy ipolymenti gazdaember összeveszett a marhakereskedővel. Valahogy úgy történhetett, hogy a kereskedő ócsárolta a jószágot, vagy hogy a fizetés körül akadt valamelyes hiba, hát egymásnak kapaszkodott az eladó és a vevő, a körülállók nagy gaudiumára. — Csak a nyakát! — figyelmezteti őket egy pirospozsgás, „beállított" bácsi, — szorij- jad a nyakát, hogy a fajtája se maradjon! Már megvillant a kés is, amikorra előkerültek a rend jólöltözött őrei és bekisérték őket az őrszobára. Azt mondja elmenőben a gazda: — Csak egy kicsinyt hagylak vóna még rajta, elrántottam vóna a nótáját! Persze, nagy csomó bámészkodó ember követi őket, mig a sárban el nem unjak magukat és szét nem szélednek a szélrózsa minden irányában. ... Egy öreg szlovák is szalad nagy lelkendezve egy pár uj csizmával a kezében. — Bozse moj — lihegi gyors egymásutánban, — hová bújjak, hová bújjak. És hirtelen leguggol egy pár ökör mögé. Persze, lopott a csizma. Egy pár méterre? utána törtetnek a rendőrök és lefülelik az öreget Hiába takarta el magát, kiemelik a védőbástya mögül. — A fiam volt. A fiam lopta. Őt is fogják meg, — panaszkodik az ember, de ugylátszik, a fiú megueszelte a dolgot, mert elillant, mint a kámfor. S igy mit tehetett az öreg, ballagott szépen a rendőrök között, karján az áruló csizmákkal, amik bűnjel gyanánt fognak lógni a rendőrségen, mig a hivatalos eljárást lebonyolítják. Harsányi Mátyás, a csendőrből lett kör- hintás egy kapualjban kenyeret és péksüteményt árul. Reszkető kezében megcsörrennek az apró koronák, amikor perfektuálja az üzletet egy-egy falusi asszonnyal. Egyedül a rőföskereskedők nem panaszkodhatnak. Minden üzletbe valóságos kálváriajárás folyik. És künn, a vásártéren szerzett nehéz ezresek vászon- és szövetfélére váltódnak. . . . Amint az ember a sáros utcákat rójja akaratlan is kétség fogja el: vajha olyan nagy e valójában a ma nyomorúsága, milyennek mondják. íme, sokezer ember hány millió koronás forgalmat csinál ma ebben a városban. És aztán . . . ... ott ülnek az utca két oldalán, szép sorjában a koldusok, kezek, iábak nélkül, verklivel, harmonikával. S gyéren telnek a zsíros kalapok. Mégis nagy a nyomorúság és a sokezer ember pár millió koronája ma úgy felszippan- tódik, mint egyetlen koldus kalapjában a tizes huszfilléresek . . . Farkas István. DYNAIK0L legjobban bevált az összes explóziós motorok részére. Mindenütt kapható. OOOOOOOOOOOCDOOOOGX'- -OOOOOOGOOOOGOO Hó- ós sMóK javítása, vizmentesség garantálva, nem ragasztott, hanem vulkanizált gummiheggesztéssel, Vulkán Cipőipar-vauul aiuai. Brafisiava, Ropabliü-plalz 22. Ne sajnáljon pár korona portókiadást, mert a Centi cégnél való javítás által sok pénzt takarít meg! ííö2vetückelyek minden városban kerestetnek | GOOQÖOOOOQOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOü Losonc, január eleje. Nyakig érő sárban, lassan szitáló esőben íyüzsögnek az emberek. Wellsi mesékbe illő, antasztikus tömegbe keveredik itt az ember 59 állat, beszéd és bőgés. A Herzog-féle szeszfinomitó mellett van i hatalmas piactér. Elől a disznó-, azután a narha- és lóvásártér. Rengeteg a felhajtás minden állatban, íizott disznóért kilónként 7.50—8.50 koro- lát fizetnek, gyönyörűen hízott sertést lehet 1000—1200 koronáért venni. Anyadisznó sóvá-
