Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
^*AF«ASAriy AGYAR^IRLAIP'IROEíAIjWMEUjEKLETE *<. •J^anaaiámxaanmáurjsram■sara :■.. .TOGra^ramniusKiH^^ asraiBmsraasHRMEvvt’Hnawwywvematc'tt'wwroa^Era.w^:^arwra?Wí^x^^jroíl5íf<3a5!fflK5!CK'" <^W)f^7y?W^ixtsaKm5^ue$XjtiFfiQCe?(?5KZ!í'7^imi»^MI'!liWSHBnB8538& Oázisok Ha a Szaharában nem volnának oázisok, a legazörnyübb halállal száradna el a vándor emberkaraván élete. Ha az ember éleiében nem volnának oázisok, a legkínosabb halállal száradna el a lélek élete. Mert kell az oázis és kell a lélek. Boldogok, akik ennek a szükségességét még nem voltak kénytelenek a maguk szenvedéseiből megérezni, mert ezek a szenvedések a legrettentőbbek és ezekhez a vergődésekhez képest minden külső és minden testi fájdalom elenyésző csekély. Azok az emberek, akik lelkűk vég-_ telen utáni vágyánál keresik és hajszolják az örök értékek bujdosó ösvényét, gyakran érzik ezt a leírhatatlan fájdalmat: ezeknek a lelkében megvan Dante Paradicsomának magasztos öröme, de egyúttal megvan a dantei Pokol legalsó Körömijének égő borzalma is. Nem igen tévedünk akkor, ha azt állítjuk, hogy a mai emberiség, mely feljutott az emberi műveltség legmagasabb fokaihoz, lelkében annál mélyebb poklok kínjait viseli. És még kevésbé tévedhetünk akkor — hiszen magunkról beszélünk —, ha azt mondjuk, hogy a mai középeurópai embernél jobban még sohasem volt emberfiának szüksége életoázisra és lélekoázisra. Túl a gazdasági, politikai, osztály- és világnézeti harcok sodró és forró forgószelén, mindegyikünk keresi a megnyugvást, a megpihenést és a felüdi- tést, mert ahogy a mindennapi életben a testnek az álomra, úgy a léleknek is múlhatatlan szüksége van a felfrissülésre. S ahol ezt megtalálja, oda vágyik. Bármennyire is bele vagyunk kényszerítve abba, hogy telistele átfütsön a gazdasági, politikai, osztály- és világnézeti harcok parazsa, bármennyire is belesodortak különböző gyűlöletek és állásfoglalások lövész- árkaiba, mindig, mindezeken túl és mindezek dacára fellélegeztünk, mikor az emberi lélek és az emberi kultúra találkozott emberi lélekkel és emberi kultúrával. Ezért éreztünk mi, kisebbségi magyarok, örömet, amikor ezeket a harcokat egy-egy percre ki tudtuk kapcsolni a belsőnkből; mikor oázison pihenhettünk. Ezért éreztünk örömet, mikor Jorga Miklós, a romániai tudós-politikus, a kulturált békéjéről beszélt; mikor a román költő-politikus Goga Oktavián szobrot állított a magyar költő Adynak a csúcsai kertben; mikor a magyar színtársulat prágai vendégszereplése alatt ott láttuk a nézőtéren Prága közönségét; mikor a komáromi Jókai- centennáriumon a csehszlovák kormány is képviseltette magát. És ezért zúgott fel taps Faragó színtársulatának most, kedden tartott losonci estélyén a minisztérium kiküldöttének ama szavaira, hogy hitt és hisz a magyar kultúra erejében, akarja a kultúrák összebarátkozását és hogy őszintén kívánja a magyar kultúra boldogulását a csehszlovák államban is. Ha pedig a nemzetek közti ellentétek ilyen megszűnésén örülni tudunk, mennyivel inkább kell akarnunk azt, hogy magyar és magyar között is legyen oázis a kultúrában, a művészetben, ahol megszűnik a politika, megszűnik az osztálykülönbség és megszűnik a világnézet elválasztó ereje. Ez az irödalmi melléklet meg akarja teremteni a magyar kultúra egységét a lélekben és a művészetben. Nem akar osztály, világnézet vagy politika szolgálatában állni, csak kultúra szolgálatában, a magyar kultúra szolgálatában. Nem győzzük eléggé hangoztatni ennek a szükségességét. Nem győzzük eleget kérni a nagy közönséget és a magyarságot, hogy értse meg, mekkora döntő súlya van az ő életében ennek a lelki egységnek, ennek az oázisnak. Nem győzzük eleget magyarázni, hogy amikor irodalmat vesz a kezébe, ne keressen benne mást, mint a művészetet és az értéket. Ne keressen benne politikát, mert nincs benne é.s nem lesz benne politika. Nem tudjuk eléggé kihangsúlyozni, hogy annak a magyar kultúrának, amely hol jelszóként, t hol imádságként, de naponta hangzik el százezer ajakról, annak a magyar kultúrának csak akkor lehet a virágzását és fejlődését biztosítani., ha a múlt nemes értékein és hagyományain, a komoly értékek teljes tiszteletbentarfásában alkar tovább haladni, d,e megállás nélkül akar tovább haladni azok felé « magasságok felé, amelyeket nagyobb és szerencsésebb népek máris elérhettek. A szabad fejlődés törvényei alól nem vonhatja ki magát a kisebbségi magyarság j kultúrája sem, mert minden kultúra szerves élet. Életét veszélyeztetik, ha elvágják gyökerét, de életét veszélyeztetik akkor is, ba fejlődő ágait sorba le akarják vágni. Ha ezt megérti a magyarság minden réBndapest, január elején A budai Vár tövében, a hegybeépitett villák közt imponálóan, méltóságosan emelkedik ki R á - kosi Jenő pompás kis kastélya. Fárasztó, meredek ut vezet hozzá. A kastélyt több, mint három méter magas, komór terméskövekből összetett kőfal veszi körül. Aránytalanul kicsiny kapun jutok be a házba, amely belül már világos, lakályos, villaszerű. Minden fehér. Az ősz Rákosi csupa szívélyesség. A 84 esztendős aggastyán fizikai és szellemi frissesége bámulatos. Amint elém siet, amint barátságosan, keményen megszorítja a kezemet, amint kedves jo- vialitással, könnyed ötletességgel igyekszik elhárítani minden formális interjút, amint a beszélgetés során a visszaemlékezéseknél biztos memóriával, az érzékenyebb politikai kérdések taglalásánál gondos megfontoltsággal s tiszteletreméltó őszintesége mellett is a szükséges óvatossággal beszél, amint az őt legjobban érdeklő irodalompolitikai kérdéseknél lendületes temperamentummal debat- tál, de vigyáz, hogy ne lássék túlságosan öregesnek, maradinak, — mindenképpen a fizikaüag és szellemileg egyaránt ereje teljében lévő férfi benyomását kelti. Tizennyolcéves korában kezdi meg az újságírást, hamarosan megbecsülik a törekvő, sokat tanuló fiatalembert s pályája hatalmas lendülettel ivei fölfelé. Mint fiatalembernek hamarosan országos sikerei vannak, komoly, lendületes, rendkívül kicsiszolt vezércikkeivel s fiatal korában csupa szeretet g megbecsülés veszi körül. A tekintélye fokozatosan növekszik s eléri azt a legnagyobb fokot, amit magyar újságíró valaha elérti 50 esztendős újságírói jubileuma országos ünnep. De ezután a jelentős jubileum után is'tovább dolgozik s a Budapesti Hírlaptól megválva, a Pesti Hírlap vezércikkírójává lesz. Napról-napra szenzációt keltenek lendületes, fiatalos temperamentummal még- irott vezércikkei. Különösen az utóbbi időben, a frankhamisitási bünpörrel kapcsolatos, mély, befolyásolhatatlan igazságosságtól áthatott, izzó meggyőződéstől fütött cikkekben foglalkozik sorozatosan a magyar közélet legsúlyosabb s legszomorubb problémáival olyan tiszteletreméltó bátorsággal, aminek a magyar jövő kialakulása szempontjából döntő jelentősége lehet. Azt kérdeztem tőle, milyen jubileumokon ment keresztül hosszú, tartalmas élete során? A három legnagyobb érzés — Én, aki egész életemet a nyilvánosság előtt éltem le, nem szeretem a nagy, nyilvános ünnepel- tetéseket Sikerült keresztülvergődnöm az életemen minden jubileum nélkül egészen az 50 éves jubileumomig. Ez aztán nagyszerű érzéseket ébresztett bennem. Olyan érzéseket, amelyeket tán mindössze háromszor éreztem életemben. Először akkor, amidőn, mint ismeretlen fiatalembernek, első darabomat előadták a Nemzeti Színházban. Jellemezhetetlen az az érzés, amikor az töltötte el a lelkemet, hogy most itt állok a legelső magyar színház színpadán, előttem a legelőkelőbb, legválo- gatottabb magyar publikum s most ez a sok ember azt lesi, hogy mi a mondanivalóm a számukra. Az én gondolataimat, érzéseimet, szavaimat, dialógjaimat hallgatják... S amikor a jubileumomon megjelent az ország legtöbb születési és szellemi arisztokratája s nekem szólt minden szeretetteljes szavuk s az egész ország engem figyelt, engem hallgatott, akkor mindent éreztem, ami egy öregember számára a legnagyobb: az életem beteljesülését, a halhatatlanság érzése villant keresztül rajtam s az a boldogító érzés, hogy érdemes volt élni... Ilyen hirtelen megszálló, mély érzésem volt akkor, amidőn először jutottam Rómába, amikor ámuló szemekkel jártam Róma utcáin s nagy, belső izgalommal gondoltam arra, hogy ott járok, ahol Ciceró, Cézár, Brutus, Romulusz és Rémusz lábai taposták az utakat s átvillant a lelkemen Róma egész nagysága ... Nagy érzés volt... Újságírói elvei — Hogy mi irányított a pályámon? Az én el-" vem az újságírásnál mindig az volt, hog az újságírás az a mesterség, ahol az ember a legtöbb örötegében, akkor minden egyes megértés csak a mi kultúránk és a mi irodalmunk megerci- södésének és szabad kifejlődésének lehetőségeit biztosítja. Aki mást vár ezektől a hasáboktól, az csak az egyetemes magyar kultúra rosszakarója lesz. Mi gyökereinket a múltba eresztjük, de fejlődésünket széles jövő felé akarjuk kiterjeszteni; mi életet akarunk a magyar nép lelkének: a magyar géniusznak. met és hasznot hajthatja, ha becsületesen fogja fel a hivatását. Szerettem a békét, de a harc elől sem tértem ki. Részt vettem én már Deák oldalán a kiegyezés harcában s harcoltam a békés fejlődésért, amelyet csakis a kiegyezés hozhatott meg. Hogy ötvenesztendős ragyogó fejlődés után ez a tragédia várt a nemzetre, az föltartózhatatlan történelmi szerencsétlenség. A kiegyezés nagy problémája — Méltőságos Uram, az ötvenesztendős fejlődés után bekövetkezett katasztrófát nem lehet-e úgy értelmezni, hogy a történelem Kossuth Lajost igazolta? Mert föltételezhető, hogy a független Magyarország nagyobb békességben élt volna a nemzetiségekkel s nem ment volna bele a céltalan, katasztrófát hozó háborúba? — A történelem nem igazolhatta Kossuthot, mert ha 67-ben a nemzet nem egyezik ki, hanem fölveszi a harcot a dinasztia ellen, akkor a nemzet megkockáztatta volna azt, hogy a mai tragédia már akkor bekövetkezett volna. Ezzel szemben 50 esztendő csodálatos munkateljesítménye során erőt gyűjtöttünk, mert ha a maihoz hasonló katasztrófa az erőtlen 67-es Magyarországot érte volna, az a megsemmisüléssel lett volna egyenlő. „A hid“ — Ezzel a problémával nagyon tiszteletreméltó tapintattal foglalkozik Herczeg Ferenc uj drámája, „A hid“, amely ha Herczegnek, a drámaírónak, nem is a legsikerültebb alkotása, az erkölcsi értéke igen nagy. — Mi a véleménye a magyar újságírás mai helyzetéről? A magyar sajtó válsága — A magyar újságírás ma súlyos válságban van, mert az olvasóközönség jelentékeny részének elvesztése dacára, kétszerannyi újság van, mint a háború előtt volt. Ezek közt aztán pokoli verseny van, ami nem válik nagy tisztességére ennek a versengésnek. = Mi a véleménye Méltóságodnak a mai magyar irodalomról s igaz-e az, hogy az utóbbi időben, részben legalább, revideálta az Ady Endre iránti ellenszenvét? Ady Endre — Nem revideáltam — válaszolta hirtelen kissé indulatosan, mintha megvádoltam volna őt valami rosszal —, nem revideáltam, most is foglalkozom ezzel a kérdéssel s ma is azt mondom, hogy Adyban volt valami egy nagy költő egyéniségéből, de igen hamar elsülyedt a saját kora iszapjában. Ady ugyanaz volt a modern irodalomban, mint Károlyi Mihály az októberi forradalomban s Kun Béla a kommünben ... = Megbocsát, Méltóságos Uram — kockáztattam meg óvatosan —, a hasonlat csak részben találó. Mert Károlyi is, Kun Béla is elbuktak a maguk. forradalmában s utánuk reakció következett, — lehet-e mondani, hogy Ady is elbukott a maga forradalmával? — Igenis elbukott, — mondotta Rákosi nagyon lendületesen s izgatottan fölkelt fotelljéből és föl-alá sétált a szobában. — Elbukott akkor is, ha most divattá vált. = De lehet-e elbukásnak nevezni az ő sorsát akkor — kérdeztem —, amidőn egyénisége poézisa hatással van az irodalomban az egész mai korra? — Nem ő volt hatással a korára, hanem a kora volt hatással őreá. A kor idegessége, a kor dekadenciája nyilvánul meg írásaiban. = Vájjon nem költői hivatás-e, Méltóságos Uram, egy kor igazi arcát megmutatni a költészetben? — Hivatás, hivatás, — ismételgette és az íróasztalához sietve, egyik fiókból egy elmúlt heti „Az Est“-ből kivágott költeményt vett elő. — Hát lehet hivatás ilyen költeményeket imi, amelyet az ember nem ért meg. Ha a keresztrejtvény divatos is, a versrejtvényt nem lehet divatossá tenni. S fölolvasott egy finom, lágyhangu lírai költeményt, amelynek szerzőjét tónusáról, nyelvéről nem is volt nehéz fölismerni. Amikor befejezte, szinte kiáltva mondta: — 3 ezt nem Adj; irtaz hanem Babits Mihály, aki tudásban messze fölötte áll Adynak. Egy hallatlan nagy tudásu, értékes, komoly ember, aki ma egyik legjobb esztétánk. S ő ir ilyen költeményt. Hát értett Maga ebből valamit? ... Bátor voltam a versből egy egyszeri hallás után is megragadó, finom poétikus gondolatot kiemelni. Az ősz mester összehúzta szemöldökét, egy pillanatra elmélyedt a versben, aztán rámszólt: — Hát azért Babits Mihály, hogy poétikus gondolat is legyen benne ... ... Azután fölelevenitette egyetlen emlékét Adyval. Fönjárt nála, mielőtt Párisba ment, a Budapesti Hírlap szerkesztőségében és megállapodtak, hogy fog Páriából dolgozni a lapnak. Küldött is néhány nagyon ügyes, finom tárcát, amik meg is jelentek. „Amikor aztán egy érthetetlen versét félretettem, 6, úgy látszik, megsértődött és soha többé nem láttam ...“ A mai irodalom — Hogy kit sorolok a legjelentősebb mai írók közé, — ez nagyon kényes és általános kérdés, de hát én erre is megfelelhetek. Herczeg Ferenc súlyos egyéniség, Bárd Miklós, Varga Gyula, Hel- tai Jenő, Molnár Ferenc... Szabó Dezső is csodálatos, elementáris erejű iró, határozott tehetség, de én nem nagyon ismerem. Egyetlen regénye, amit olvastam: Az elsodort falu, jó regény, de azért nem szeretem az írásait, mert a keresett nyelvi erőszakosságai botrányos magyartalanságokra csábítják őt Szabó Dezső — Egyszer volt nálam, még a keresztény kurzus kezdetén. Kosztolányi Dezsővel együtt deputá- cióban voltak s felajánlották a Magyar írók Szövetségének a diszelnökségét s azt kérték, engedjem meg, hogy a nevemet a plakátjaikon szerepeltessem. — Amikor megkérdeztem, hogy mi a céljuk ezzel a szövetséggel, akkor Szabó Dezső felállt s az ő frázisos módján közölte velem, hogy ezentúl másként lesz, mint eddig volt. Ezentúl keresztény Írók lesznek és zsidó irók, keresztény újságok és zsidó újságok, — keresztény iró nem irhát zsidó újságba, zsidó iró nem irhát keresztény újságba ... — Amikor ezt szónokolta, én félbeszakítottam s azt mondottam, hogy én megöregedtem már, de én ilyen megkülönböztetéseket nem ismertem soha. Én ezzel nem azonosíthatom magam és bocsánatot kérek, de Maguk eddig mindig a zsidó irodalomból éltek s ne kívánják most tőlem, akit éppen az úgynevezett zsidó sajtó üldözött mindig, hogy én üssem agyon a Maguk zsidóit... — Azóta sem hallottam erről a szövetségről, de azt tudom, hogy Szabó Dezső már nem ily in- tranzigens többé, mig én ma is az vagyok, aki mindig voltam, becsülök és szeretek mindenkit, aki a magyar kultúrának becsületes munkása, akármelyik templomban imádja az istenét. = Méltóságos Uram, bár nem akartam politikai interjút, ma azonban nem lehet a frankhamisításról nem beszélni. A frankhamisítás — Sokkal nagyobb szerencsétlenségnek tartom, mint az árvizet, de arra talán jó lesz, hogy a hét esztendő óta hiába áhítozott kijózanodást megindítsa. Nincs okom titkolni, hogy én a fajvédők politikáját rendkívül károsnak tartom az ország nyugalma 8 fejlődése szempontjából. Nem védik, hanem veszélyeztetik a fajt. Csak őket oko lom azért, hogy a magyar közéletben sok titokzatos dolog játszódott le, amelyért a felelős személyiségek nem tudtak felelősséget vállalni. — A mellékkormányok rendszerével le kell számolni. S ennek az a módja, hogy amint Bethle1.] mondotta, a frankhamisitási ügyben kérlelhetetlenül, személyre való tekintet nélkül világosságot kell deríteni. Minden tisztességes embernek ma oda kell állania Bethlen István mellé, aki ígéri, hogy leszámol a fertőző machinációkkal. Ez, nekem úgy tetszik, az ő végső, elszánt, nyílt tusája lesz. — Ennek a dolognak az ország ekölcsi szanálásává kell lenni. Meg kell tisztítani a nemzet vérét egy hazug politika mérgétől. Az álmagyarok és álhazafiak napjának le kell áldoznia. Legyen vége a szélhámosságnak, amely kereszténységet hirdet gyűlölettel s hazafiságot bombavetéssel és bankóhamisitással... őszinte aggodalommal beszél az ország viszonyairól s leveleket mulat, amelyek szomorú dokumentumai a politikai morál sülyedésónek. Ezeknek az ismertetésére azonban nem hatalmazott föl. Befejezésül még a Prágai Magyar Hírlapról beszélt, amelyet figyelemmel kisér s nagy elismeréssel nyilatkozva róla, érdeklődött, annak az átalakulásnak a részletei iránt, amely a P M. H.-ban január elsejével bekövetkezett. Elbúcsúztam. Rákosi Jenő a legszivélyesebb házigazda szeretetreméltóságával kikisért az előszobába s ott a 84 esztendős s mégis fiatal aggastyán fiatal vendégének a kabátját akarta felsegíteni. Amikor persze élénken szabadkoztam, Rákosi meleg tekintetével rámnézett s azt mondotta: — Sohse szabadkozzék, öcsémuram. Nekem már József királyi herceg felsegítette a kabátomat s Deák Ferenc volt, aki azt mondotta, hogy „magyar ember kell. hocrv felsegítse a másiknak a kabátját,,, Sándor Dezső. Rákosi Jenő, irodalomról, politikáról és sajátmagáról nyilatkozik a P. M. H.nak ■*— A P. M. H. munkatársától — I
