Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
\ 'Twnciysz ats> cjJtft>t< * *T> 1926 január 10. Vasárnap Szlovenszkó rendezetlen egyházi viszonyai A sziovenszkói érsekség ügye — Janíausch és Csárszky püspökök is Bubnicsóval azonos szövegű kinevező dekrétumot kaptak — Előbb konkordátumot kell kötni RómáTal, azután rendezni keli az egyházi birtokkérdést s csak utána jönnek a személyi kérdések Kassa, január eleje. A múltkoriban Szlovenszkó sajtóját az a hir járta be, hogy Bubnics Mihály rozsnvói apostoli adminisztrátor-püspök lesz Szlovenszkó érseke. Szlovenszkó katolikus uépe fellélegzett: végre rendezni fogjáik Szlovenszkó egyházi helyzetét is a Szentszékkel. Sajnos, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy e reménykedés minden alap nélküli, még messze állunk a sziovenszkói érsekség felállításától; előbu ugyanis fel kell állítani az érsekséget s csak utána lehet majd betölteni! Mire alapították Szlovenszkó napilapjai a katolikus társadalom szivében reményt keltő hírüket? Egyedül arra, hogy Bubnics Mihály rozsnyói apostoli adminisztrátor-püspök római kinevező dekrétumában benne van, miszerint Bubnicsot nemcsak az apostoli adminisztrátor korlátozott jogkörével, hanem a rendes rezidenciális megyóspüspök jogkörével ruházták fel. Róma ugyanazon jogkörrel ruházta fel tehát Bubnics püspököt, mint aminővel egy megyéspüspök rendelkezik, hogy egyházmegyéjében nagy felelőssége tudatában szabadon intézkedhessen s ne legyen korlátozva addig sem, mig Róma és Prága valamiféle konkordátumban megegyeznek s a püspökségeket rendes megyéspüspökökkel lehet majd betölteni. Ebből a római leiratból teljességgel nem lehet azt következtetni, hogy most már egészen biztosan Bubnics püspököt nevezik ki Szlovenszkó érsekévé, hiszen szőról-szóra ugyanolyan kinevező iratot kaptak már előbb Janíausch dr. nagyszombati és Csárszky József kassai apostoli adminisztrátor- püspökök. Hát mikor fogják végre rendezni Szlovenszkó egyházi helyzetét? Ki lesz Szlovenszkó első érseke? Vájjon a jelenlegi megyéspüspöki jogkörrel felruházott apostoli adminisztrátor-püspökök a rendezés után jelenlegi helyükön megyéspüspökökké lesznek kinevezve? E kérdéseket lépten-nyomon hallja az ember, anélkül, hogy azokra biztos és megnyugtató választ tudna adni. Mikor fogják rendezni Szlovenszkó egyházi helyzetét? Teljesen bizonytalan, de nincs kizárva, hogy már a közel jövőben. A ; prágai kormány végre be fogja látni, hogy | figyelembe kell vennie a köztársaság 70 százalékát kitevő katolikus hithü s Rómához feltétlenül ragaszkodó népének jogos kíván-' ságát s a rendezés elől ki nem térhet. Az j ember csodálkozik, hogy Benes külügyminiszter nem akarja tudomásul venni, hogy Róma oly hatalom, mellyel még ezeréves országoknak s azok kormányainak is számolnia kell. Hodzsa, aki sűrűn járja Sziovenszkói, maga is kénytelen volt annak belátására jutni,! hogy a katolikusok viszonyát Rómához különösen a megyéspüspökök kinevezését és az egyházi birtokok kezelését illetően Rómával föltétlenül rendezni kell. Reméljük is, hogy ha a sziovenszkói néppárt, Srámek cseh néppártja, a kimondottan keresztény pártok, minő a magyar és a német kér. szocialista párt s az összes többi pártok katolikus képviselői katolikus választóik nyomása alatt együttesen fellépnek a prágai parlamentben, feltétlenül többséget alkotva, rákényszerithetik a kormányt a köztársaság katolikusai jogos követelésének teljesitésére: a Rómával mielőbb megkötendő méltányos s mindkét fél részéről elfogadható konkordátumra. Szlovenszkó katolikus világát talán még jobban érdekli, hogy a Szentszék kit fog Szlovenszkó első érsekévé kinevezni a konkordátum megkötése után? Itt azután tényleg csak jósolni lehet, de biztosat mondani egyáltalában nem! Egy a biztos azonban, hogy a prágai kormány a konkordátumkötés tárgyalásai alkalmával a maga részéről a fősulyt a főpapok kinevezésének mikéntjére fogja helyezni, igy főleg a sziovenszkói püspöki kar vezetőjére, a sziovenszkói érsek személyére. Az első érsek minden valószínűség szerint Szlovenszkó jelenlegi püspökei közül fog kikerülni s valószínű az is, hogy a prágai kormány csupán presztízs kérdéséből kifolyóan kifejezi majd óhaját, hogy az ő hozzájárulása nélkül, szigorúan az egyházjog szerint, egyedül a római Szentszék által kinevezett apostoli adminisztrátorok egyike-másika más egyházmegye élére kerüljön, mint amelyiknek az élén most áll. Az örök Róma pedig a személyi kérdést csak másodrendűnek tartja. S igy lehetséges, hogy a Róma és Prága között megkötött konkordátum után Csárszky püspök a nagyszombati egyházmegye élére kerül esetleg Pozsony székhellyel Szlovenszkó érsekévé, Jantausch püspök pedig az exponált kassai egyházmegye élére jut. Külső jelekből következtetve ugyanis úgy a római Szentszék, mint a prágai kormány nagy bizalommal és megértéssel vannak Csárszky püspökkel szemben. Szlovenszkó katolikusainak csak egy óhaja van, hogy a prágai kormány mielőbb keresse Rómával a megegyezést, kössön a római Szentszékkel konkordátumot s ezzel Szlovenszkó rendezetlen egyházi viszonyait végre rendezze, ennek keretén belül adja vissza az egyházi birtokokat azok jogos egyházi birtokosainak, a kinevezett sziovenszkói főpapoknak, hogy azok az egyház és az állam javára mindenesetre áldásos munkásságukat teljes mértékben teljesíthessék. Fekete Géza József dr. Az uj sziovenszkói inkvizíció: a nyugdíjaztatás Január eleji utazás Szlovenszkón — Mit látott egy francia ujságiró gyetlen eset Néhány kirívó, keSzlovensskó, január eleje. Mi ez? Mint valami sátáni grimasz húzódott végig Szlovenszkón most újévkor az uj rém a legrettenetesebb, a iegkegyetienebb, meiy a kisgyermekek elől elveszi a kenyér- falatot és a férfiak markából kicsavarja a munkái. Ez a gyilkos, a méregkeverő, az átok és a vigyorgó halál a ’panzionálás — mondta múltkor valaki nekem — s tényleg, mint középkori véres inkvizíció kegyetlenül, csak a szent nacionalizmust hirdetve vonul végig a mi földünkön, az őslakók földjén, ez az idegen, gúnyos törvény, ez az életelvágó, ez a kinevetése minden fikarcnyi jognak, minden demokráciának. És hol? „Európa legdemokratikusabb államában". Az ember összeroskad s gyáván kezd nem hinni az igazságban, amikor ezt a paradoxont, ezt a nyugdíjaztatási manővert és ezt a demokrácia hirdetést úgy egyszerre, egy szemszögből kénytelen észrevenni. Láttam. Egészséges, fiatal emberek kezéből, akik dolgozni akarnak, akik félénken igazán nem gondolnak másra, csak reszketve a garasra, amiből kenyeret vásárolnának, akik szlovákok, jó, régi, igazi, szerény szlovákok s akiket most, azért, mert bölcsőjük nem ringott a cseh mezőkön, egyetlen tiran- nus gesztussal nyomorba kergetnek. Miért? A demokráciáért? Kábító — De részleteket! Adatokat! * Egy párisi francia ujságirókollégám. akivel még annakidején valahol a Pánijukon környékén ismerkedtem meg, véletlenül Prágába került. Francia ragaszkodás: meglátogatott. El volt ragadtatva Prágától. — Ez a város épül és fejlődik a legnagyszerűbben Európában. Az állami paloták szinte a földből nőnek. A villamosok jók. Mennyi auió! S a hivatalokban milyen luxus. Minden vadonatúj, kényelmes, pazar. Klubfotelek, szép, tágas termek, perzsaszőnyegek, előkelő, jómódú urak mindenütt, — nálunk Franciaországban bezzeg szerényebben élnek a közhivatalok. Sok az ócskaság; iit minden vadonatúj és csillogó. S a hadsereg! Ezek a repülőgépek, ezek a tankok és ágyuk, ezek a fess, zörgőkardu büszke tisztek! — Szomorúan hallgattam a francia újságíró lelkesedését. Ő csak ezt látja. Csak a vado- natujságot és a luxust. S megállapította, hogy nagyszerű lap a Prager Presse s kitünően fizet a Gazette de Prague. Sokáig beszéltem vele, magyaráztam a vadonatujság eredetét s azt, hogy hol spórolják meg a pénzt ezekre a klub- • fotelekre és Havanna-szivarokra. Január elsején pedig leutaztunk Szloven- szkóra. E napon sokezer embert bocsátottak el az államszolgálatból. Sokezer embert gyilkolt meg a demokratikus állam. * Ahová jövünk, mindenütt felzúdulás. A francia kezdi érteni, hogy honnét a pénz a prágai fotelekre. Kezdi érteni, hogy ki vesz éhen miattuk. Egy orvosnál ülünk. Egyszerű munkásember jön be. Látjuk, hogy ivott, de a részegsége nem örömmámor, hanem bús és kétségbeesett. Később könny szökik a szemébe. Orvosi bizonyítványt kér, kell az argentínai útlevélhez. — Miért megy el? — kérdezem az erős, tagbaszakadt szlovákot. — Kidobtak a vasúttól. Napidijas munkás voltam. A családdal jól megéltem. Elsején kidobtak. Megyek Amerikába. Itt hagyom a családomat, el fognak pusztulni. Én is elpusztulok. S ittasan káromkodik egyet, de a szeme könnyes. Amikor dülöngve kimegy, mintha a halál vinné. Ránézek a franciára. — Gyilkosság — mormogja. * Úriember, felvigyázó egy fatelepen. Szorgalmas, egyszerű napszámosi munkát végez tulajdonképpen. De mondják, amióta a telepen van, iszik, mélabus. Sokkal jobb napokat látott. Főszolgabíró volt húsz évig. — Ma végre megjött a nyugdíjaztatásom. Az ügyemet végre elintézték — mondja fáradt mosollyal — doktor ur, mit gondol, mennyi nyugdijat kapok? Számitgatok. Huszévi főszolgabiróság, gondolom. — Körülbelül ezernyolcszáz koronát. — Hogyne! Ide nézzen! Csekket mutat. Havi nyugdíj 187 korona. Nem vették át, a régi magyar béketörvények szerint nyugdíjazták. A volt főszolgabíró föikacag és a zsebébe gyűri a csekket. Nem is köszön, amikor elmegy s botjával teljes erejével rávág egy farakásra. Megmagyarázom az ügyet a franciának. — Gyilkosság — mondja. * És igy tovább. Egy fiatal állami orvost nyugdíjaztak, mert a felesége magyar. Egy másikat, mert már hatvan éves. De miből éljen? Egy öreg kórházi főorvos augusztus óta nem kapja a nyugdiját. Most, január elsején tudatták vele, hogy mellékkeresete van, amiért is nyugdija felét levonták visszamenőleg .Ez a levonás pedig augusztustól mostanáig tartott. Közben az öreg ur elvesztette provizórikus kis „mellékjövedelmét" s nyolcvan évével tehetetlenül — éhezik. — Haljon meg — süvölti a prágai inkvizíció-demokrácia s az urak kényelmesen süppednek be a vadonatúj bőrfotelekbe. — Egy másik szlovák kilenc éve vasúti hivatalnok. Január elsején a „restrinkciókuál" kitették. Sírva könyörgött, hogy helyezzék vissza, hisz anyját és két nővérét tartja el. „Hja, spórolni kell", — mondták neki. És másnap kinevezték utódját. Sovány, szűk, pápaszemes prágai fiú. Sohasem látta még Szlovenszkót, apja államhivatalnok. Tetszett neki az uj hely. Mindjárt az első nap mulatott egyet örömében uj „állomáshelyén". Egy másik vasutast is kidobtak. Cim: öreg, nem bírja a munkát. Az Istenért, könyörgött, ha már én nem dolgozhatom, legalább a fiamat vegyék be, hadd keressen ő a családra. — Hol a fia? — kérdezték. — Katona Königgriitzban. — Mikor jön vissza? — Másfél év múlva, ha leszolgálja idejét az állam szolgálatában. — Addig nem várhatunk — volt a válasz. És igy tovább. A régi nyugdíjasoknak elvonni a pénzt, fiatal őslakosokat kidobálni s helyükbe a győző gőgös mozdulatával idegen, tapasztalatlan, más mentalitású fiatalokat hozni, rendes dolog. Most, január elsején érte el tetőpontját ez a kegyetlenség-furor. A fönti példák egyetlen kis sziovenszkói városkában történtek, de mindenütt igy van. S mindenüvé jönnek az idegenek. Felöltik csiholó í'^ti lakkcsizmáikat, vagy beülnek a szép hivatalok bőrfoteljeibe és törődnek is ők azzal, hogy ezért a „haladásért" mások éhenhalnak. Rendes, álatlános jelenség, mindenki tud róla, mindenki érzi. Mint valami középkori despota élet-halál rendelkezései, úgy hatnak Szlovenszkón a prágai demokrácia parancsai. Most, január* elsején mindenki felzudult s nem hiszem, hogy volt valaha korszak, melyben egy nép nagyobb elkeseredéssel nézett volna kormányára, mint most az anyagi létében cinikusan megtámadott sziovenszkói lakosság teszi. * A francia újságíró látja és érti: — Most már tudom, miért akar Szlover- szkó autonómiát — mondja — most már értem Prága gyors gazdagodását is. Az összeharácsolt pénzből tényleg lehet büszke és mutatós palotákat építeni. Nem lehet jogállam az, ahol senki sincs biztonságban s ahol a nyugdíjas nem tudja, kap-e a jövő hónapban még pénzt! Végezetül megmutatunk neki egy nyugdíjazó iratot. Aki kapta, becsülettel, tisztességgel szolgált fontos, humanisztikus állásban harminchat évig. Az iratban egyetlen elismerő sző sem. Ellenben egy bekezdés, mely igy hangzik: „Ha a nyugdíjas be nem jelenti azonnal mellékjövedelmét, (hogy levonják nyugdijából) büntetendő cselekményt követ el és szigorúan megbüniettetik". Tehát elismerés helyett gőgös fenyege- tődzés. Szomorú dolog. A finom francia ekkora tapintatlanság és ízléstelenség dáttára végleg felháborodik: „Nálunk ez igazán nem fordulhat elő" — mondja. így megszomoritani azt a pillanatot, amikor a kenyeret elrabló sötét dokumentum, az uj inkviziciós kínzó eszköz megjön! Néhány buzdító, jóleső szó helyett — a büntetőtörvénykönyv! A francia újságíró elutazott Párisba. Remélhetőleg szóvá teszi, amit itt Szlovenszkón a nyugdíjaztatás körül látott. Megígérte és mi várjuk! — Megszüntették egy magyar falu postáját. Komáromi tudósítónk jelenti: Csilizradvány községben beszüntették január 1-én a postahivatalt; Balony községben létesült postahivatal és ez négy községnek bonyolítja le a postai forgalmát. jr SZAPPANNAK. % ffl? MOSSA A KEZEI! «§ te SZA PAMN.V. íf 1* MŐSSA A TESTÉT J# | MIÉRT NE MGSKÁ A FOGAIT IS? SS Próbálj* meg csak a a f I | í 1 FOGSZAPFANT I J MELYKETfAZSZE JSAZAnKPÍÍÍM&! | || MiíJBEJ’CYY KAPHATÓ. Jr Ver. képv. CSEHSZLOVÁKIÁBAN; PKAHA I., U Ifi LINKARTSKÁ 2. |í I Éhgyomorra fé! pohár || M Arágyat, i ^ II rí W í M ® kellemes tónfet SCHBIDTHAUER-féle í*^ - ysÜeUXLJnJ *^SSi és nmrs&aksdvei biztosit | Azz eiemm tféveszstferadtt Össze másfaMa §«®scEfsIaael. jj
