Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
Vasárnap 1526 január 10. mnw .1 ir •yr~ AZ ISO SODRÁSÁN Irta: Schöpfliu Aladár. Nehezen tudjuk megérteni a mai időket ős embereiket, mert a szemléletünk és észjárásunk még. a „békebeli". Valamikor beleidegződtúnk egy realisztikus szemléletbe és benne is ragadtunk máig, nem vettük* észre, hogy ez a realizmus ma már elavult, mert az idő nem realisztikus, hanem átcsapott a romantikába és ezen is túl a fantasztikumba. Ez áll az irodalomra, amely — alkotó munkásai még mindig bele vannak gyökeresedve a realizmusba, amely szülte őket, — nem tud át- szerelni a mai világ szemléleti módjaiba, stílusába és hangulatába és ezért elveszti a kontaktust a nagy világ-változást öntudatlanul érző közönséggel és még kevésbé tud átlendülni az élet mai fokozott élet-tempójába. Ez érezhető az egész világon. Legélénkebben érzik ezt a franciák, ezért van az a nyugtalan keresés, heves gesztus, uj mondanivalók és uj stílusok felé törekvés a mai francia irodalomban, amely már-már egészen megváltoztatja azt a képet, melyet a francia irodalomról alkottunk magunknak s amelynek lényege a hagyományok következetes továbbfejlesztése és a i'or- mulázás világossága volt, — egy a folyton változó tartalmat mindig állandó formai elvbe önteni igyekvő klasszicitás felé való törekvés. Hogy ma mennyire nincs meg ez a klasszicizmus a francia irodalomban, azt egész meggyőzően mutatják azok a reprezeuláns szellemek, akik leginkább rányomják bélyegüket az egész irodalmi szellemre, mint Amire Gide, vagy Marcel Troust. Annak, aki akár csali a naturalizmus stílusából élte át a francia irodalmi szellemet, ezek az írók szinte nem is tűnnek fel franciákul s annak, aki Zola, Maupassant, Daudet, Anatole Francé stílusán nevelkedett, ma uj francia stílust kell tanulnia, ha a moderneket élvezni akarja. Tartalmilag pedig folyton érezhető a tendencia, szemben a realizmus psychologizmu- sával (Flaubert) és a naturalizmus szociologizmu- sával (Zola), egy fantasztaság felé. Az angolok, akiket legkevésbé kapott ki a maguk észszerű kon- ceptusáből az 1914 óta beállott életváltozás —- ahogy az angolok szoktak mindig leghamarabb visszazökkenni a normális kerékvágásba —, kevésbé mutatják ezt a fantasztaságot, de hogy az ő életszemléletükben is beállott bizonyos nyugtalan vibrálás, azt mindennél jobban megmutatja olyan szellemeknek a minden angol tradícióval ellentétes érvényesülése, mint Shaw és Chesterton, két ellenkező pólus a mondanivaló tartalma dolgában, két érintkező szellem a kimondás izgalmas módja dolgában. A németek ellenben még realisztikus korukban is többé-kevésbé fantaszták voltak s ma egyre jobban kapkodnak a fantazma felé s erőtlenül, de tudatosan kapkodnak a levegőbe, abban a reményben, hogy meg tudják ragadni a mai idők egyenértékű formuláját. Nálunk, magyaroknál, irodalmi téren bizonyos kielégüleflenség vehető észre, az irodalom és a közönség közötti kapcsok meglazulása. amely abból származik, hogy összes számba vehető tehetségeink még a háború előtti időkből valók, háború előtti stílusokat igyekeznek átmenteni a mai időkbe és nem tudják, nem is akarják reflektálni a mai idők feszült izgalmát, A dolog lényege, azt hiszem, abban áll, hogy ma eltolódott, a határvonal a realitás és az irrealitás közölt. Száz olyan dolog van. ami tizenöt, évvel ezelőtt irrealitás, valószínűtlenség, fantasztikumszámba ment volna, ma meg szemünkkel láttuk, mint. valóságot. Nem is akarok szólni a háború irrealitásáról, amely napról-napra rácáfolt mindarra, amit eddig reálisnak, elképzelhetőnek tartottunk. Olyan csatákat, olyan ember- és anyagpazarlással, olyan tömegek részvételével, amilyeneket négy év alatt, napról-napra láttunk, a legmerészebb fantázia sem tudott volna, elképzelni. Ami 1912-ben, vagy 1913-ban regényírói fantasztikum volt, — mint például Conan Dovle elképzelése a jövő tengeralatti háborújáról, valósággá váltak, fantasztikusabb méretekben, mint ahogy a légüres térben dolgozó fantasztikus Író el tudta képzelni. Ki gondolt olyan kataklizmatikus állami változásokra, mint amilyenek a hábóru alatt Oroszországban és Közép- Európában végbementek? Legföljebb néhány ábrándozó. akiket, a háború előtt lemosolyogtak, vagy enyhe rendőri megfigyelés alatt tartottak. Ki tudott elképzelni olyan gazdasági kríziseket, olyan társadalmi eltolódásokat, amilyeneken mi keresztülmentünk? A valóság megelőzte és csúffá tette a fantáziát és realitássá tette olyan dolgokat, amelyeket a képzelet nem mert volna maga elé festeni. Lehet-e ilyen körülmények között csodálni, ha az emberek tudatában többé-kevésbé elmosódott az a demarkációs vonal, amely a lehetőséget és lehetetlenséget elválasztotta? Minduntalan találkozunk az utóbbi években és találkozunk ma. is olyan emberekkel, akik az élet. legtöbb vonatkozásában kifogástalan józansággal és észszerű Ítélőképességgel tudtak gondolkodni és cselekedni, de vannak bizonyos pontjaik, amelyeken a legképtelenebb fantasztikum férkőzik hozzájuk és az embernek megáll az esze, hogy mikép képesek olyan észszerűden és minden realitás nélküli gondolatokra és cselekedetekre, amilyeneket láttunk tőlük. Ezt mindenki láthatta és tapasztalhatta, aki összekerült egy ilyen fantasztával — és ki nem került ilyennel össze? Csak ez, aki maga is betege ennek a modern fantasztikumnak. Sokszor úgy tűnik fel, mintha az emberek egy része bűnügyi, politikai, vagy gazdasági fantasztikus regényeket, vagy mozidarabokat akarna megvalósítani. Elképzelhető-e más levegőben az olyan eset, mint ez a mostani fraxik- hanhsitási ügy? Iía én azt mondtam volna 1910- ben, hogy egy csomó intelligens, sőt kiváló intelligenciáin, lapasztali, az életben jártas, tények és helyzetek megítéléséhez szokott ember képes olyan I Of* óba -Ágra, hogy elárasztja a világot valamely álltam hamisított pénzével és nem gondol arra, hogy ez a művelet okvetlenül, matematikai elkerülhetetlenséggel még csirájában le fog lepleződni — azt mondták volna rám, hogy ha már fantasztikus lehetetlenséget beszélek, eszeljek ki valami észszerűbbet és hihetőbbet- Hiszen minden ésszel élő embernek be kell látnia, hogy ha valaki egy városban, .akár a legnagyobb városban is, elkezd ezerfrankosokat tömegesen beváltani, ez már a századik, vagy ötszázadik, de mindenesetre az ezredik frankosnál elkerülhetetlenül vei fog tűnni és gyanút keit, minden érdekeltet vigyázatra serkent. Csak két eset lehetséges: vagy kiderül a dolog már au első ezres beváltásánál, vagy kiderül később. Arról azonban, hogy ki ne derüljön, szó sem lehet. Józan eszü ember tehát ilyenre nem vállalkozik. Ellenben a fantaszta, nlri elvesztette bizonyos, a fantazmája vonalába eső irányban az Ítélőképességét, nem gondol a leleplezésre. Mert a fantasztát a helyes itéletü embertől az különbözteti meg, hogy a fantaszta, amint fantazmája érintve van, csal: egy irányban tud látni, abban, amelyet fantazmája mutat. A fantasztaság tudniillik egy gondolatnak, szándékos kívánságnak olyan tulten- gése, amely az illető számára lehetetlenné teszi a dolgok vaiószerüségének józan mérlegelését. Ilyen fantaszták nemcsak bűnügyi téren vannak ma, bár legnagyobb részük előbb-utóhb kap- csölatba kerül a büntető törvényekkel. Látjuk őket a politikában, ahol egész irányokat, pártcsoportokat kerít hatalmába a fantazma-járvány, — ebbe a rovatba tartoznak a modern kommunisták épp úgy, mint a szélső nacionalisták, vagyis a politika ma is két sarkpontjának szélső szárnyán állók. Látjuk őket a gazdasági életben, mint vakmerő tervek és koncepciók előbb-utóbb szélhámosságba kerülő lovagjait.. Látjuk őket mindenfelé, ahol a pányváitől megszabadult képzeletnek cselekvési tere van. Ha ma egy uj Balzac körülnézne a modem élet jellemző típusai között, egész bizonyosan a fantaszta [ típusát tűzné először tolla hegyére. Titokzatos rendőri nyomozás Ruszinszkéban A rizkeresit ünnep szenzációi — Házkutatások Ungváron, Beregszászon és Nagyszénáson Ungvár, január 9. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Viz- kereszt napján, mint a P. M. H. távirati jelentés alapján megemlékezett róla, nagy meglepetés érte Ruszinszkó ellenzéki pártjainak vezetőségét. Az ungvári rendőrigazgatóság nagyszabású akciót indított meg úgy a pártelnökök és titkárok, mint a pártok kötelékébe tartozó „Ruszinszkói Magyar Hírlap" és a „Határszéli Újság" szerkesztősége el’en. Szerdán délelőtt egyidőben indultak meg a házkutatások Ungváron, Beregszászon és Nagyszőllősön. A detektívek csoportokra osztva szállták meg a .,Határszéli Újság“ és „Ruszinszkói Magyar Hírlap“ szerkesztőségét és a szerkesztőség összes levelezéseit, valamint a két kiadóhivatal könyveit lefoglalták és a rendőrségre szállították. Ugyanebben az időben tartottak házkutatást Árky Ákos pártelnök lakásán, a pártszövetség központi irodájában, valamint a pártok titkárainál úgy Ungváron, mint a vidéken. Mindenütt könyveket és levelezéseket foglaltak le. A házkutatások után a rendőrség Arky Ákost a rendőrségre vezette elő, ahol déltől este öt óráig őrizetben tartotta. Hogy a rendőrségen milyen irányban hallgatták ki, arról mit sem sikerült megtudnunk. Ugyancsak őrizetbe vették Jaross Gyula kisgazdapárti igazgatót, akinek perecsényi lakásán szintén házkutatást tartottak. Jaross csak este 7 órakor szabadult a rendőrségtől. A nyomozás okát a rendőrség titkolja s ezért a legkülönbözőbb hírek vannak forgalomban, amiknek valódiságát nincs senkinek módja ellenőrizni. Beregszászról nyert telefonértesítés szerint a házkutatást ugyanebben az időben hajtották végre Bakó Gábor ár. kisgazdapárti elnöknél, akit a detektívek még ágyban találtak. A házkutatás következményei eddig még ismeretlenek. Nagyszőlősre maga Vohlidá! rendőrigazgató utazott ki autón, ahol Nagy Kálmán dr. volt kér. szoc. párti elnöknél tartott házkutatást. Ugyanebben az időben volt házkutatás Hokky Károly kér. szoc. párti főtitkárnál, aki jelenleg a kér. szoc. párt ideiglenes elnöke. A nagyszőllősi házkutatások közelebbi részletei hiányoznak. A közönséget érthetőleg izgalomban tartja a titokzatos rendőri nyomozás, melynek okáról remélhetőleg rövid idő múlva végleg lehull a titokzatosság leple és nyilvánosságra kerülnek a ruszinszkói vizkereszt ünnep szenzációjának kulisszatitkai. Négy havi fogházra Ítélték az érsekujvári lövöldöző rendőrt Ha'ris János gyilkosának büntetését egy évre fellüggesztették a nyiírai törvényszéken A tanuk terhelő vallomást tettek a rendőr ellen — A P. M. H. tudósítójától — Nyitra, január 9. A múlt év szeptember 16-án Érsekújváron — mind azt annakidején a P. M. H- jelentette — egy több tagból álló, illuminált társaság összeszólalkozott az egyik korcsma előtt. A veszekedés rövidesen verekedéssé fajult, mire néhányan rendőrért kiáltottak. A kiáltásra megjelent a helyszínen Jamuriska N. városi rendőr, akinek láttára elcsendesültek a verekedők. Az ittas Haris János azonban szembefordult a rendőrrel s rövid szóváltás után tettleg in- zultálta. A rendőr előrántotta revolverét és hasba,- lőtte Harist, aki súlyos sérülésével futásnak eredt, a rendőr utána futott és még egy lövést tett. Több szemtanú nyomukba eredt, s a Malom-utca sarkán utolérték őket. Haris itt összeesett és eszméletét vesztette, mire beszállították a kórházba, ahol megoperálták. Megállapították, hogy a lövés föl télien halálos, mert a hasban borzalmas pusztntást végzett. A szerencsétlen ember másnapra kiszenvedett. A rendőrt azonnal felmentették állásától s gondatlanságból okozott emberölésért eljárást indítottak ellene. Tegnap, január 8-án foglalkozott a bűnüggyel a nyitrai törvényszék Mészáros-tanácsa. A vádlott beismerő vallomást tett, azonban azzal védekezett, hogy lettét jogos Önvédelemből követte el, mert Haris megtámadta, arcul ütötte és kést rántott rája. Azt állitja, hogy az első lövést ijesztésül tette, s nem tudja, melyik lövés talált. A szerencsétlenséget Haris okozta fenyegető magatartásával. Kéri az önvédelem megállapítását és a felmentést. A kihallgatott tanuk nagyrésze terhelő vallomást tett. Szerintök a helyzet nem volt a rendőrre veszélyes, akinél gumibot volt, de ezt nem használta s rögtön az areuliilés után előrántotta szolgálati revolverét s az első lövés talált. A második lövést adta le a levegőbe. A kihallgatott Quitt Alfréd dr. orvosszakértő szerint a lövés feltétlen halálos volt. A biróság az ügyész indítványához képest elrendelte a tanuk megesketését, majd a perbeszédek elhangzása után a vádlottat négy havi fogházbüntetésre és száz korona pénzbírságra ítélte. Az ítélet végrehajtását azonban egy évre felfüggesztette. Az ítélet jogerős, mert az ügyész nem felebbezett, s az elitéit is belenyugodott az ítéletbe. Fascista törvények az olasz sajtó ellen Róma, január 9. A hivatalos lap ma közli azokat a törvényeket, melyeket a kamara a sajtó kérdésében el fog fogadni. Az egyes lapok vezetőit arra kötelezik, hogy lapvezéri minőségükben egyúttal felelős szerkesztők is legyenek. Kivétel csak akkor lehetséges, ha a lapvezér képviselő vágy- szenátor. Nem a prefektus, hanem csak a főállam- ügyész határozhatja el, hogy ki lehet egy lapnak vezetője. A prefektusok továbbra is megkapják azt a jogot, hogy. bármely lapot azonnal elkobozzanak, vagy betiltsanak, amint a közrend megzavarását és az államérdek megsértését látják benne. Róma, január 9. A Popoio di Fioma szerint a popolári párt parlamenti frakciója elhatározta, I hogy a kamara megnyitása után ismét megjelenik | a parlamentben. Bizonyos lapoknak az a jelentése, hogy- a pártot fel akarják oszlatni, nem felel meg a valóságnak. A német kormányalakítás nehézsége Berlin, január 9. A kormány megalakítására ; irányuló tárgyalások ismét a politika előterébe ke- * rültek. Lapjelentések szerint Hindenburg fogadta Luther dr. volt kancellárt, hogy megbeszélje vele a kormányalakítás lehetőségét. Dezignálás egyelőre nem történt. Ugyancsak az elnöknél voltak Stresemann dr. külügyminiszter, Braun, Qessler és még néhány miniszter is. Beavatott körök szerint i meg kell várni az egyes frakciók döntéseit, hogy ] a birodalmi elnök újabb lépésekre határozhassa | magát. ■ Bécsi levelek | — Katonásai — Bócs. január. A leíegyvérzett osztrák köztársaságnak ! alig van hat örege: néliányezer ember hordja | mindössze a csukaszürke, német mintára sza- | bott egyenruhát és ezf a rónán vezet ember is i súlyos terheket jelent a mindig anyagi zava- 1 tokkal küzködd Ausztria számara. Ez a had- j sereg lalán nem is azért van, hogy egy eset- legzetes specialitása: itt minden politikai I got, — ez a pár rosszul feiíegy vérzett ember i igazán csekély erőt reprezentálná egy esetle- j ges háború esetén, — hanem az államok már ! megszokták, hogy hadseregük legyen és er- I röl a rossz szokásról mindmáig nem tudott I letenni Ausztria sem. Az is lehet, hogy an- ' nak a rosszmájú megjegyzésnek van igaza, j mely szerint a fiatal osztrák köztársaság az- I ért szervezeti magának hadsereget, hogy — foglalkozást, megélhetési lehetőséget adjon néhány nuuiknaélküiinek, hiszen ezeket amúgy is neki kellene eltartania. Jiz a néhány századnyi katonaság azonban nem egyetlen fegyveres alakulata Ausztriának, mert ennek a határozottan pacifista szellemű országnak van egy érdekesen jellegzetes specialitása: itt minden politikai partnak van egy kis katonasága. A szociáldemokraták sorából rekrutálódotl az Arbei- terwehr, a deutsch-völkischek megalapították a Frontkámpfer-Bund-ot, a kackenkreuzlerek pedig ugyancsak formális katonai alakulatok felett rendelkeznek. Ezeknek a majdnem legális hadseregeknek egyenruhájuk van, sőt fegyverekben sem igen szűkölködnek, ' formális katonai gyakorlatokat tartanak és néha a változatosság kedvéért: egy kis verekedést is inscenálnak, — ilyenkor persze mindig győztesen kerül ki a küzdelemből a legerősebb osztrák haderő, — a rendőrség. A Bécsben székelő antant-bizottságok nem sokat törődnek ezekkel a szervezeien- lcel, mert tudják, hogy ez a pár ember nem jelenthet semmi veszedelmet a köztársaság szomszédjaira, — a rendőrség pedig szintén nem törődik velük, mert tudja, hogy ezek nem veszedelmesek a köztársaság számára, így hát nyugodtan játszhatnak katonásdit a különböző egyesületek. Igen: katonásdit játszanak és ez egészen természetes is igy. A háború egész nemzedéket nevelt magának és ez a nemzedék csalódottan látja, hogy a világ hatalmasai pacifista beszédeket tartanak ahelyett, hogy fegyvert adnának a kezébe. Tudós professzorok négy esztendőn keresztül nevelték háborúra diákjaikat, akik az iskolán kívül és mindenütt csak a háború dicsőítését látták, hallották. Négy esztendőn keresztül hősi daloktól visszhangzott egész Európa, az újságok öles vezércikkekben böfögték a végső győzelemig való kitartás gondolatát, — a pacifista gondolatot pedig hazaárulásszámba vették minden országok bíró-’ ságia. Természetes hát, hogy egy uj nemzedék nőtt fel. Egy uj -generáció, mely az iskolapadban nem arról álmodik, hogy alkotni fog, — hanem arról, hogy ő lesz a háború uj Napóleonja. Mikor pedig ez a nemzedék felnőtt, azaz elérte már azt a kort, amelyben kézbe lehetett volna már venni a fegyvert, — akkor a hadviselő felek megkötötték a békét és a hérosszá nevelt generációnak odakiáltották: legyetek orvosok, mérnökök, hivatalnokok, szabólegéuyek, vagy kubikusok! Ez az uj nemzedék gvámolatlanul állt az uj világ közepében: szuronyos püska helyett tollat és kalapácsot adtak kezébe, — a szerencsétlen fiatalemberek pedig nem tudták, hogy mit kezdjenek ezekkel a szerszámokkal. Nem tudtak belehelyezkedni az uj életbe: Foch marsall és Hofman tábornok voltak tanítómestereik, ezek pedig nem Locarnó szellemében nevelték őket. Európa hatalmasai túllőttek a célon: a háború nemzedékét neveltették fel tanítómestereikkel és nem gondolták meg, hogy milyen nehéz feladat, lesz megmagyarázni a „Deutsc-hland, Deutschland über alles" t éneklő fiatalembernek azt, hogy mindennél, fontosabb feladat az államháztartás mérlegének egyensúlyban tartása ős ugyanilyen nehéz feladat megértetni a gloiremámoros francia gyerekem berekkel, hogy „győzelem ide, győzelem oda, — a frank stabilizálása olyan fontos feladat, hogy ezért még a gioirbóí is érdemes feláldozni egy darabkát." Nagyon természetes hát, hogy ez az uj generáció nem tud beilleszkedni a béke gondolatvilágába és ha már nem lehet katona, — legalább katonásdit játszik. Ezzel lehet megmagyarázni, hogy kereskedősegédek, telekkönyvi Írnokok, kisbiva látnokok egyenruhát húznak és munkából szabadultén háborút játszanak. Európa valamennyi országában feltalálhatok ezek a szimptomák: egy kis háború az utcasarkokon, egy bekébe fojtott militarizmus, néhány egyenruhás siheder... Katoiiásdi! Játék? Betegség? Vájjon mikor fog végre kigyógyulni ebből ez a jó öreg Európa? Járná József. — Dércr nnifikáriós miniszter eskütétele. Dürer Iván dr. unifikációs miniszter nz alkotmány- j törvény 73. §-a értelmében január 8-án a köztársa- jsági elnök kezébe letette a hivatali esküt. 5
