Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
2 W4K<M!/V^AWAT^*HT1RT^T> 1926 január io. Vasárnap A rendőrség nem tpdta őket lefogni, mert közben Zágrábba utaztak. Most ebben az irányban újabb nyomozást indítanak meg Szlovenszkón. Fölujitják az ötszázkoronások ügyét Pozsony, január 9. (Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése.) A kassai törvényszéktől mr délelőtt hatalmas aktacsomó érkezett a pozsonyi törvényszékre, amelyben megkeresi a pozsonyi törvényszéket, hogy a fogházában fogva tartott Hausor Elemér iparművészt, volt magyar főhadnagyot hallgassák ki újból a hamis csehszlovák ötszázkoronás bankjegyek ügyében. Hausert tudvalevőleg néhány héttel ezelőtt csalás miatt ítélték el. Annakidején Hauser is bele volt keverve a bécsi bankjegyhamisi* iási afférba, amely miatt a katonai bíróság el is ítélte. Most, hogy a csehszlovák ötszázkoronások hamisításának ügyét újból elővették, Hauser a polgári bíróság elé fog kerülni. Windischgratz filmen Jól informált helyről azt az értesítést kaptuk, hogy Prágában egy konzorcium alakult, amely Windischgraetz élettörténetét filmre akarja hozni. A film utolsó felvonása a frankhamisitási botrány lenne. Librettistának a jelenleg Moszkvában tartózkodó közismert cseh-német írót, Egon Ervin Kischt szemelte ki a konzorcium. Az osztrák monarchisiák közösen dolgoztak Windi&chgrátzel Budapest, január 9. A Pesti Hírlap munkatársa beszélgetést folytatott Wolff ezredessel, az osztrák fekete-sárga vezérével, aki kijelentette, hogy kötelességének érzi a rendőrség figyelmét felhívni Windbxhgraetz herceg bécsi működésére. A herceg néhány hónappal ezelőtt Sclia- gerrel ég Teufel Oszkárral, az osztrák legitimizmus egyik pártjának vezéreivel, szoros kapcsolatban állott és hosszabb tárgyalásokat folytatott velük. A két politikus a múlt év októberében résztvett a budapesti magyar-román a.tti- szemita kongresszuson is és a/óta teljesen kampőskeresztes velleitásókat mutatott „Biztosnak tartom — mondotta Wolff — hogy Schager széleskörű és költséges agitácíóját, amely a legújabb hónapok folyamán fejlődött ki, Windischgraetz herceg finanszírozta. A legújabb letartóztatás Budapest, január 9. Kurz Sándort a Térképészeti Intézet jelenlegi vezetőjét ma reggel letartóztatták. Az a gyanú merült fel ellene, hogy ő is tudott a frankhamisitási üzel- tnekröL Brutus Irta: Szoknia Jenő. Sápadt szőke és ijedtarcu fiúcska volt. Kék szeme néha eszelősen meredt a levegőbe mintha rémek, vagy lárvák leselkednének a bokrok mögött. Az anyja menekülés közben szülte, — mikor pirosra festette az eget Róma környékén és a Janikulum magas kupolája fölött, a belháboruk és a polgári fölkelések lángja. Sylla vonult vérszomjas légióival Róma ellen és mindenkit kivégeztetett, akik ellene, vagy párthívei ellen vétkeztek. Brutus apja is futásban keresett menedéket, kísérteties s meddő harc után, miután csapatai elszé- ledtek a tenger felé vezető mellékutakon. De utolérte a végzet Elfogták és az országút közepén lefejezték. A fiú gyönyörű villában lakott, — azon az utón, amelynek alapkövei máig fönmarad- tak s a Vatikánt övező illatos rózsakerteket szegélyezik. Az anya magas, sápadt szőke asszony — Serviliának hívták — előkelő család lánya — húga volt a jeles és erényes Ca- to-nak, aki ebben az időben tarttta legszenve- delmesebb beszédeit a szenátusban. A nő heves és babonás szerelemmel csüggött egy előkelő római fiatalemberen: akit Julius Caesarnak hívtak. Mindenki nagy jövőt jósolt ennek a magas, barna római ifjúnak, — bár eddig még semmit sem tett, — csak fényes játékokat rendezett a cirkuszban, két kézzel szórta az aranyat — és pontifex maximus-szá választotta magát, — ugyancsak a pénze és befolyásos összeköttetései segítségével. Bíborba öltözött fiatal római matrónák lelkendezve versengtek szerelméért. Gőgösen és jéghideg arccal gázolt át a lángbaboruit női sziveken. A régi erkölcsök már hanyatlóbanvoltak, — a vad vérözön, amely a köztársaságra szakadt, meglazította a nők ellenállásának erejét, — híres családok eszményi szépségű lányai vad mohosággal tanulták el a hété ráknak és a Su- burra negyed festett képű hölgyeinek ledér szokásait. „ ... T)e csak egy nő volt, aki Caesart igazán A Temps vezércikke Páris, január 9. A Temps csak ma foglalkozik először behatóan a frankhamisítással. Budapesti tudósítójának tájékoztató jelentésén kívül vezércikket is ir a botrányról s ebben élesen elitéli Windischgraetz gonosz müvét. Megállapítja, hogy a pénzhamisítás nem politikai gondolat érdekében, hanem a személyes meggazdagodás céljából történt. Rámutat arra, hogy Bethlen István miniszterelnök a politikai pártok vezetői előtt határozottan kijelentette, hogy a bűnösök üldözését könyörtelenül folytatni fogja s inkább lemond, de ebben nem enged. Bethlen őszintesége kétségbevonhatatlan — Írja a lap. — Fontos, hogy a magyar kormány továbbra is megtegye kötelességét, nemcsak azért, hogy az ország jó hírnevét megőrizze, de saját konszolidációja érdekében is. Az ellenzék Bethlennél Bethlen István miniszterelnök ma délben féltizenkét órakor magához kérette az ellenzéki pártok vezérembereit, akik már tegnap közölték vele, hogy elő akarják terjeszteni kifogásaikat és sérelmeiket egyrészt a fajvédő sajtó ellen, másrészt a frankhamisítás ügyében végzett nyomozásokkal kapcsolatban. A tárgyalás bizalmas jellegű volt. Mindössze annyi szivárgott ki, hogy a miniszterelnök kijelentette az ellenzék vezetőinek, hogy a vizsgálatot a legnagyobb eréllyel fogja folytatni. Miközben a miniszterelnök az ellenzék vezetőivel tanácskozott, megérkezett Pesthy Pál igazságügyminiszler és Marinovich főkapitány, majd félkettő tájban Rakovszky belügyminiszter Ezután megkezdődött az utóbbi napokban rendszeressé vált tanácskozás a miniszterelnök, az igazságügyminiszter, a belügyminiszter és Marinovich között. A hamis bankók sorsa A Magyarrszág értesülése szerint a rendőrségi nyomozás érdekes adatokat szerzett arra vonatkozólag, hogy mi történt a Térképészeti Intézetben a kinyomatott 25.000 hamis bankjeggyel. Megállapításai szerint 3000 rögtön hasznavehetetlenné vált. Ezeket mindjárt az intézetben megsemmisítették. Jankó- vichék 10.000 darab bamis ezerfrankost vitték magukkal diplomáciai pecsét alatt Hollandiába jhogy ebből 5000 darabot ott helyezzenek cl, a többit pedig Skandináviába szánták. Még körülbelül 300—400 darabot vittek el egyéb külországokba, úgy hogy közel 12.000 hamis frankról nem kapott eddig felvilágosítást a rendőrség. Ma délelőtt ennek tisztázására újabb kihallgatások voltak Win dischgraetz palotájának egyik alkalmazottja olyan vallomást tett, amely alkalmas a hiányzó hamis bankjegyek hováfordításának (i.»z- tázására. A vallomás szerint Windiochgraeíz herceg december 23-án este, amikor már folyt a nyomozás, dolgozószobája kandallójában meglehetős nagy csomagot égetett el. Külsőleg iratoknak lehetett tekinteni a csomagot, de most, amikor az alkalmazottak már tisztán látják az esetet, az a gyanújuk merült fel, hogy a herceg ekkor valószínűleg a még birtokában levő hamis bankjegyeket vetette tűzre. Negyven év után — vándorbot Irtat Palkóvich Viktor A komáromi járási hivatalnak 1925 december 15-én kelt 21.568 szám alatt hozzám intézett felhívásából arról értesülök, hogy idegen vagyok közsé- emben, hol 40 éve lakom és mint lelkész műkö- öm. Felszólít, hogy váltsak útlevelet és kérjek tartózkodási engedélyt, ellenkező esetben kiutasítanak. 40 éve tagja vagyok a képviselőtestületnek; három évtizeden keresztül tagja voltam a megyei törvényhatósági bizottságnak, több mint két évtizeden át tagja a megyei közigazgatási bizottságnak, három éven keresztül tagja a prágai nemzetgyűlésnek és nincs illetőségem? Hogy a járási hivatal mire alapítja ezen véleményét, nem mondja, egy szóval sem indokolja. Én pedig meg vagyok győződve, hogy nekem ülető- ségem Gután, tehát csehszlovák területen van; s ennek alapján a St. Germain en Layeben 1919. szept. 10-én aláirt külön szerződés I. fej. 3. cikke értelmében honosságom is, amit igazolni is tudok. A községi ületóség kérdésében az 1886. XXII. t. c. van érvényben. Ezen törvény 8. §-a szósze- rinl ezeket mondja: „A községi illetőség település által vagy anélkül is a községi kötelékbe való határozott felvétel által megszerezhető.** Tehát két módon, település vagy határozott felvétel által. A településre vonatkozólag a törvény 10. §-a ezt mondja: „Aki.... az uj községben négy évi" folytonosan lakik, ennek községi terheihez járul.... ezen I község kötelékébe tartozónak s az előbbi község j kötelékéből kilépettnek tekintletik, még azon esetben is, ha települési szándékát be nem jelentette.** Tehát ipso jure a 4 évi lakás és a községi terhelthez való hozzájárulás automatice meghozza az illetőséget anélkül, hogy a felvételt kérni, ebben határozatot hozni, vagy csak a települési szándékot bejelenteni kellene is. A határozott felvétel utján megszerezhető illetőség kérdésében a törvény disztingvál. Két eshetőségre intézkedik. Ha valaki négy évnél hamarább akar illetőséghez jutni, kérheti azt településsel kapcsolatban, vagy település nélkül. Az előbbi esetről a 11. § rendelkezik, utóbbiról a 12. §. A 11. § szóról szóra ezt írja: „Ha a települt azon község kötelékébe, amelybe áttelepült, fel akar vétetni, evégett az ülető községhez a 10. §-ban megállapított határidőn (4 év) belül is szóval vagy írásban folyamodhatikA A 12. § igy szól: „Ha a községi kötelékbe való felvétel település nélkül kéretik, e felett tavábbi felebbezés kizárásával a község határoz.** 1923. év őszén a prágai legfőbb közigazgatási bíróság 16.455/1923 szám alatt oly értelmű döntvényt hozott, hogy a 10. §-ban megjelölt feltételek teljesítésével „a más községbe elköltöző" személy abban a községben még ipso jure nem szerez illetőségei, hanem ebben az esetben mé£ hozzá kell járulnia az uj község kifejezeti akaratának is, hogy az ülető személyt felveszi polgárainak illetőségi kötelékébe. E felfogás, tisztelettel legyen mondva, a törvényből ki nem magyarázható; mert a község akaratnyilvánításának vagyis határozathozatalnak ott van helye, ahol az Uletőség kéretik. Hogy mely esetben van helye a kérelemnek, azt a törvény cx- pressis verbis megmondja. Ilyenek a 11. és 12. §§-ok esetei. De a 10. §-nál nem írja elő a törvény a kérelmet, sőt annak fogalmazása egyenesen kizárja a kérelem szükségességét. Az indokolásban elismeri a bíróság, hogy a 10. § egymagában olvasva megengedné, hogy ezeket a szavakat: „ezen község kötelékébe tartozónak tekintetik**, úgy kell értelmezni, hogy „e község kötelékében ületőséggel bíróvá válik." Azonban ezen értelmezés a bíróság szerint ellentétben állana ezen törvény egyéb rendelkezéseivel, nevezetesen a törvény 12„ 13., 14. szakaszaival. A törvény 10., 11., 12. §§-ait láttuk. Mindegyik külön tárggyal foglalkozik. A 10. § a település által szerezhető ületőséggel; a 11. § a településsel kapcsolatosan kért, a 12. § pedig a település nélkül kéri illetőség kérdéseivel. Ezek egymással nem ellenkeznek, egymás cirkulusait egyáltalán nem zavarják. A 13. § ezt mondja: „Aki a községi kötelékbe felvételűi, községi taggá válik.** A törvény nem mondja, hogy a törvény által, vagy a községi határozat által történt felvételt érti-e? Jogi elv: ubi lex non distinguit, nec nos distinguere debe- mus. Ha a törvény nem állit fel megkülömböztetó- seket, nekünk sem kell azokat felállítanunk. Tehát a felsorolt bármely módon történt a felvétel, a felvett községi taggá válik. Azt hiszem, ez a szakasz a tévedés forrása. Úgy látszik, a nagyobb részt idegen nyelvű tagokból álló bíróság, ülelve annak tolmácsa ezen szakasz alapján csak azokat tartotta községi tagoknak, kiket a község halározalilag fel- vett. Ez azonban — sit venia verbo —, szintén téves. Ha a bíróság figyelmeztetve lesz a következő szakaszra, nem történhetik meg a hiba. A 14. § szavai a következők: „A községek a kötelékbe való felvételért mérsékelt díjfizetést követelhetnek az esetben is, ha a felvétel a község kötelékébe a 10. §-ban megállapított módon történt.** Vagyis a törvény szavai szerint községi tagokká válnak nemcsak azok, akiket a községi halár rozat, de azok is, akiket a törvény vett fel. Vagyis felvételnek nevezi az illetőség elnyerésének mindkét módját. Ezekből következik, hogy a település bejelentésének és határozott kikérésének kötelezettségét a 10. §-ra kiterjeszteni a törvénnyel nem indokolható; sőt ismétlem, a törvény szavai ezt kívánják, midőn világosan kimondják, hogy „a község kötelékébe tartozónak tekintetik... még abban az esetben is, ha települési szándékát be nem jelentette." Bejelentés nélkül pedig határozat- hozatal nem képzelhető. Ez felel meg a négy évtizedes magyar joggyakorlatnak, mely mint a törvény hozója, legiüetéke- sebb annak magyarázatára. Szintén jogi axiómai Quisque verborum suorum optimus interpres. Saját szavainak kiki legilletékesebb magyarázója. Maga a parlament választási bizottsága 192i év tavaszán, midőn a nemzetgyűlésbe való behiva- tásom forgott kérdésben, beható vizsgálat tárgyává tette Uletőségem kérdését. Félévi puhatolás, kutatás, nyomozás és kihallgatás után ügyemet rendben- lovőnek találta és megküldte a meghívót. A járási hivatal felfogása a parlamenti bizottság felfogásával jön összeütközésbe, amely mégis talán, a legfőbb és Uletékes fórum. Miután maga a járási hivatal sem állit ja, hogy külföldi állampolgár volnék, olyan szankciódat nem is gyakorolhat velem szemben, amilyeneket egyenapsütésben. Ott túl, a szak utcatorkolaton látni a sűrű fekete tömé kel, -- amint vonulnak megriasztott végtelen hangyaboly módjára a terek és a piacok felé. — Mi történik itt, — kérdi riadtan. Egy kis lány, — talán már tizenkét éves, — kétszer akkora, mint Brutus, — átkiált hozzája. — Jó lesz, ha útra készülődtök, — meglehet, hogy menekülnötök kell az anyáddal. Brutus riadtan fut vissza a házba. Gyáva és félszeg fiúcska. Szive hevesen kalapál könnyű tunikája alatt. Bár olyan neve van, mint egy hősnek. Brutusnak hívják, — mint azt a vitéz férfiút, — aki elkergette Róma zsarnokát, — mégis mindig fél a kis szive most is csupa gond. Bevonul a házi szentélybe. Az oltár előtt sárga fénnyel ég az örökláng. A bárok deszkaszekrényéből őseinek viaszk-képei bámulnak rá. A háttérben Ops- nak,#— az ég isteni lányának szobra csillog. A gyermek térdre borul. Tógájának szegélyével betakarja szőke haját. Az istenek szentélyében nem illik födetlen fővel megjelenni. A gyermek lehajtja a fejét. Nagy, világos szeme könnyekkel telik meg. — őseim... ti halhatatlan istenek, rebegi.. Kis szive összeszorul. Tekintete megakad apjának viaszkálarcán. Kemény, nyers, katonavonások. Az egy harcosnak az arca. Akit áruló módon tőrbe csaltak és lefejeztek. Igen... most már tudja, miért imádkozik- hogy a szive ne legyen gyáva, — s izmai szívósak és kemények legyenek, — ha eljön a nagy idő, hogy kardot forgathasson és ledönthesse ő is a zsarnokot. — Ahogy az első Brutus cselekedte, — nagy névrokona, aki évszázadokkal előtte élt. $ Servilia is nyugtalan. Hivatja kedvenc rabszolgáját, aki a házi kincstárnoka, és —- exceptusa volt, nyiltarcu, gyorslábú derék fiú. — Szaladj a szenátusba. Vidd ezt a levelet Caesarnak. A levél csupa vad szerelmi ömlengés, már a megszóütása is: szerelmem, egyetlenegyem, boldogságom. De mindig írnia kell, ha szivének kiválasztott hőse nincs vele. Testestül, leikével mindig nála van gondolatban. A levél el is jut rendeltetési helyére. Forró és izzó hangulat... Cicero már másodízben szólal fel, de Caesar most nem figyel a vitára, merengve olvassa a szerelmes sorokat Észre sem veszi, hogy gyanakodó pillantások tapadnak rá. Kitől jött a levél? Mért olyan sürgős? Hátha ő is titkos segítőtársa Catilinának. Bele van keveredve az összeesküvésbe. De a legjobban Cato gyanakszik. Szeme gyilkos, sárga tüzeket lövel Fölugrik. — Ez a levél gyanús! — rikácsolja. Követelem, hogy Caesar mutassa be a szenátus tagjainak. Caesar mosolyogva nyújtja át a levelet — Nesze... olvasd. Cáto megismeri saját nővérének írását Még dühösebb. Hangja szinte szikrázik a haragtól. — Itt van boriszák, — mondja rikácsolva. Caesar mosolyogva hallgat. A vád ártatlanul érte. Csak ritkán és keveset ivott • A nap már hanyatlóban volt, mikor Caesar megérkezett Servilia házába. Magas fiatal férfi. Bő fehér gyapjukön- tösében, amely majdnem a földig ér, •— aranyos övvel, — gondosan fésült süni hajával, - majdnem asszonyos jelenség: még senki sem sejtette benne a jövő diadalmas hadvezérét Nagy ragyogó, szépmetszésü diószin szemében egy gyermek ártatlansága ragyog s a farkas szelid kíváncsisága. Servilia az átriumban fogadja. , Nyakán kincset érő gyöngylánc: Caesartól kapta ajándékba: az ára hatszázezer szesztercius. — Csakhogy eljöttél kedvesem! Megszakad a szivem a nyugtalanságtól szerette, s ez Servilia volt: Brutusnak az anyja. Az ifjú patrícius is, a halhatatlan MariusnaL unokaöccse széttéphetetlen rajongással ragaszkodott, a délceg, jószivü és elmés patri- ciusnőhöz. De ezen a délelőtt riasztó hírek terjedtek el Rómában. Láthatatlan, földalatt nőtt üsz- szeesküvés réme tartotta izgalomban a lakosságot. Megismétlődnek tehát Marius és Sylla uralmának szörnyű rémnapjia. Mikor ártatlan nőket mészároltak le, részeg katonák gyermekeket csapdostak a falhoz, előkelő polgárok pincékben kerestek menedékhelyet, kertek rejtekén, barlangok odvábán, — hogy legalább a puszta életüket megmentsék, ha már pénzük és vagyonuk elveszett. Valóban. Ez a gyönyörű tavaszi reggel, inig ragyogott a nap az'égen s szédületes meleg borult a villák és a kertek fölé, — lehet, hogy el fog sötétedni mire bealkonyul a felhőtorlódásban, nyilak záporában, — s a sötétség a jajveszékelés és a kétségbeesés éjszakája váltja föl. A nép tódult a fórumra, elárasztották a rostrum följáróit, hogy közelről hallgassák a szónokokat és a tribünök beszédeit. A szenátus is szakadatlanul ülésezik. Maga a köztársaság első consula fog beszélni, — Marcus Tullius Cicero, — állítólag dörgedelmes vádbeszédre készül Catilina ellen, — aki föl akarja dúlni a köztársaság békéjét. Előkelő urak gyaloghintóbán, — vagy gyorslábú rabszolgák által cipelt kényelmes hexaphoronban vonultak a szenátus felé. Nagyszámú klienseik és fegye ve rés rabszolgák kisérik őket. Bő tunikájuk alatt nehéz veretű kardokat rejtegetnek. A gyermek Brutus is kifut a házuk elé. A levegő friss és ózonos a mámorosán illatozó lyhnis és az üröm fanyar illatától. Fehérle- velü magas terpentikfák sütkéreznek a hő napon. Kerek kidlilt szeme mereven bámul kelet felé, — ahonnan a szenátus arany kupolái ragyognak és oszlopsoroktól szegélyezett templomai a halhatatlan isteneknek fehérlenek. A Tiberis szennyes habjai csillognak a
