Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-10 / 7. (1045.) szám
Mai számunk 16 oidal . 7. (1045) szám a Vasárnap ■ 1926 január 10 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre ICO, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. —Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mit kíván a magyarság vezéreitől? Irta: Szent-Ivány József. Bartal Iván ily cimü felhívása méltán megérdemli az elismerést, mert a magyar pártok megegyezését és a testvérharc megszüntetését követeli benne és mert ő egyike azoknak az embereknek, akik komolyan és meleg magyar szívvel fájlalják a szomorú eseményeket, melyeknek a választások folyamán a magyar közvélemény tanúja lehetett. Igaza van Bartal Ivánnak, hogy ma már — ha békét akarunk — nem kell rágódni a múlton. Csak természetes, hogy egy magyar ember sem vállalja szívesen az ódiumát annak, hogy a közös választási front nem sikerült, ellenben gondolkodni kell azon, mik a megegyezés lehetőségek Tehát: formája, elvi, tárgyi, személyi garanciái! Hetek óta ennek érdekében irok, dolgozom, mozgósítom indifferensebb politikai barátaimat és van néhány gondolatom, melyeket Bartal Iván felhívása után, úgy érzem, a nagy nyilvánossággal közölnöm kell. Mielőtt azonban ezt tenném, sajnosán kell megállapítanom, hogy a kereszlényszo- ciaíista párt felelős vezető tényezői részéről minden visszhang nélkül maradtak a nyilvánosság előtt tett kezdeményezéseim, ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy a megegyezés ügyét tovább ne szolgáljam. A megegyezésnek akadályai elvi szempontból nem olyanok, melyeket áthidalni nem volna lehetséges. Taktikai kérdésekben szintén meg lehet találni a megegyezés alapjait, olyannyira, hogy igenis számíthatunk tartós békére. De a béke és a megegyezés — meggyőződésem szerint — nem ezeken múlik s ha ez igy van, akkor még súlyosabb hiba, hogy a pártoskodásból származó ellentéteket tétlenül nézzük, anélkül, hogy az akadályok elhárításával komolyan foglalkoznánk. Az együttműködés az én meggzőződésem szerint kizárólag azon múlik, megtaláljuk-e az erre alkalmas formát, vagy mondjuk keretet. A pártszövetség nem bizonyult anuak és ezentúl sem lenne alkalmas több okból, leginkább azért, mert nem bir és nem bírhat azokkal a szankciókkal, amelyek például egy pártszervezet szabályaiban benne foglaltatnak és amelyeket gyakorlati értékkel ruház fel a köztársaság alkotmánya is. A lojális, párhuzamos működés, miután a két pártnak meg van a maga speciális hivatása is, egyszerű megoldás, de ha még oly rigorózitással volna is megalkotva a pártok közös törvénye, vagy e célra alkotott intézményei, a súrlódási felületek oly bőségesen adódnának, hogy ez az expediens a legutolsók közé tartozik. Az együttműködés legfontosabb kérdése mindig a jelölési arány volt, ámde bebizonyosodott, hogy ez is csak teoretikus értékű, mert addig van érvényben, mig valaki fel nem rúgja. Az együttműködésnek csak a formái, véleményem szerint, nem alkalmasak tartós béke létrehozására s csak egy megoldása marad, ez pedig a pártok fúziója. A gyakorlatban beigazolást nyert a Moldván túl és innen is, hogy a pártok disszidensei nem boldogultak, a pártokból kivált csoportok elbuktak. És hogy ez igy történt, csak részben múlott a párttöbbségek vezető munkáján, de inkább azon, hogy a mai pártok szervezeti kiépítése más, mint régen volt s ma nem a választásokra alakulnak és nemcsak a választásokon dolgoznak pártjaink, de folytonosan ott vannak híveink oldalán, segítséggel, tanáccsal. Vagyondézsma, földreform, házasságközveti- tés, válóper, mind megfordul a párt irodájában, ha szatíra jellege van is, mégis igaz, hogy a pártélet tartozékai ezek és a párthi- vek bizalmának kifejezői. Tudom, hogy a választási küzdelem ki- termélte az elvi ellentéteket a pártok között, de azt is tudom, hogy ezeket eliminál- ni könnyű feladat a Bartal Ivánok fejével gondolkozó és szivével érző embereknek. Tudom, hogy ma csaknem lehetetlen megtalálni a fúzió alapjait, de vájjon miért ne lehetne beszélni róla, mikor az egység gondohta él és, amikor szervezeteink fegyelmezettsége biztosíték arra, hogy a magyar nép és magyar intelligencia követni fogja az egység zászlóját. Bartal Iván jól látja a helyzetet, mikor azt mondja, személyi kérdések is közrejátszanak a pártoskodásban. Én annyit teszek hozzá, hogy legfeljebb tiz emberről van sző, akiket az egység gondolatának megnyerni — vagy pedig fé^eállitani kell és nem egy fél napot, de hetet szentelve a kérdésnek, megszületik Columbus tojása. Üljön az asztalhoz húsz Bartal Iván, beszéljenek egyszer róla olyanok, akik nem •rohantak a szélsőségekbe és nem fütik őket politikai aspirációk. Hajts tábornok a tizennyolcadik letartóztatott A budapesti francia követség szerint nem politikai és diplomáciai ügyről, kanem nagyarányú bűntényről van szó — Bethlen erélye Franciaországban a legjobb hatást keltette Budapest, január 9, (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Pénteken a késő esti órákban a fő- kapitányságra elővezették Hajts Lajos nyugalmazott tábornokot, aki már két hónappal ezelőtt a térképészeti intézetnek vo’t a vezetője s kihallgatása után őrizetbe vették. Hajts bevallotta, hogy tudott azokról a technikai munkálatokról, amelyek a frankhamisítással kapcsolatban a térképészeti intézetben folytak. Gerő László vo!t műszaki tanácsos ugyanis megmutatta neki a rajzokat. Hajts nagy érdeklődéssel szemlélte azokat s egyes színezéseket hibásnak talált. Ö adott azután utasításokat a helyes színkeveréshez. Nem anyagi előnyök szerzése céljából vett részt az egész akcióban — hangoztatja vallomásában — s ő is azzal védekezik, mint letartóztatott társai. Kiemeli, hogy utódja, a térképészeti intézet jelenlegi vezetője egyáltalában semmit sem tudott a hamisításokról, mert akkor vette át hivatalát, amikor a hamisítással már készen voltak s a gépeket eltüntették. Tizennyolc letartóztatott A budapesti ügyészségnek a frankhamisítássá1 kapcsolatban. eddig tizennyolc lakója van: Windischgraets herceg, Nádosy Imre, Hajts Lajos, Szortsey József, Gerő László, ' JfctM Dezső, Kováts, Olchváry Jenő, Wink• ler István, ifjú Andor Endre, Virágh Jenő, Parragh Ferenc, Hála József, Sprannring László, Velőfi Béla, Ágoston Géza, Sark Nándor és Kiss Lajos. Az utóbbi nyolt a térképészeti intézet alkalmazottjai, akik közül négyet tegnap este tartóztattak le.1 A francia detektívek újra Pestre jönnek Páris, január 9. Benois és Vidal, párisi rendőrtisztviselők, akik a frankhamisítás ügyében elősegítették a budapesti rendőrség nyomozását, ma újból elutaztak Párisból, hogy a nyomozás további során segítségére legyenek a holland, a magyar és !egujabban az olasz hatóságoknak. A francia rendőrség a hamisítással kapcsolatban még nem adott ki hivatalos jelentést a sajtó számára. A sajtó képviselőinek érdeklődésére csak annyi jelentett ki, hogy az eddigi nyomozás alapján megállapítható, hogy Franciaországban nem kerültek forgalomba hamis ezerfrankosok. A hamisítványok különben is könnyen felismerhetők, mert egyrészt papirosuk sokkal durvább, mint a jó bankjegyeké, viszont a nyomásban is több durva hiba fedezhető feL „Sem politikai, sem diplomáciai ügy, hanem nagy bűntény" A budapesti francia követség nyilatkozata Budapest, január 9. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Gaueriaud budapesti francia ügyvivő, aki Clinchant francia követ távollétében a budapesti francia követséget vezeti, a Nemzeti Újság munkatársának hosszabb nyilatkozatot tett a frankhamisításra vonatkozólag. Mindenekelőtt dementálta azt a fantasztikus hirt, hogy Franciaország a hamisitással kapcsolatosan szenvedett károkért négyszáz millió frank kártérítést követelt Magyarországtól. — Erről szó sincs — mondotta az ügyvivő. — Különben sem érti a mostani izgatott hangulatot, amely valószínűleg csak abból származhatott, hogy állandóan összetévesztik az egyes dolgokat. A frankhamisítás ügyében mindig Franciaországról beszélnek, holott az ügy nem a francia kormány ügy^ mert sem nem diplomáciai, sem nem politikai ügy, hanem teljes egészében a Banque de Francéra tartozik, amely pedig magánpénzintézet. Az intézet Budapestre küldötte egyik főellenőrét, Emmeryt, aki a maga hatáskörében részt vesz az egész ügy lebonyolításában. A vízumkiadás beszüntetéséről szó sincsen. A francia közvélemény teljes objektivitással ítéli meg a magyarországi eseményeket. Tudja, hogy itt sem politikai, sem diplomáciai ügyről nincsen szó, hanem nagyarányú bűntényről, amelyben a francia s a magyar rendőrség a leguagyobb egyetértésben, vállvetett munkával teszi meg kötelességét. Arra a kérdésre, hogy az eset leliet-e befolyással Franciaország és Magyarország jövőbeni viszonyára, az ügyvivő kijelentette, hogy mindenesetre sajnálatosak a történtek s meg tudja érteni a magyar közvélemény izgalmát, de nem szabad szem elől téveszteni, hogy az ügynek nem kell szükségképpen káros hatást gyakorolni a két ország további jó- viszonyára. Mindaddig, amig a magyar kormány mostani kétségtelenül igazságos,erélyes intézkedéseivel fogja megtenni a törvény által előirt megtorló lépéseket és kérlelhetetlen szigorral súlyt le a bűnösökre, semmiféle diplomáciai bonyodalom nem állhat elő. Mindenesetre a legjobb hatást keltette Bethlen miniszterelnök államférfiul erélye, amellyel egész biztosan érvényt fog szerezni a törvény betűinek. A prágai sajtó inszismáció! ' Prága, január 9. A félhivatalos Prager Presse, amely első perctől kezdve Magyarország ellen tendenciózus híreket közöl a frankhamisítással kapcsolatban, legújabban ; azt írja, hogy a csehszlovák kormánytöbbség körében is komolyan foglalkoznak a budapesti afférral. Különösen nagy figyelemmel kísérik — írja a Prager Presse — a német és magyar keresztényszocialista sajtót, amely hazafias momentumokra hivatkozással igyekszik elsimítani a dolgot. Kormánykörökben élénken kommentálják azt a tényt, hogy a szlovák néppárt hivatalos lapja, a Slovák szerkesztő®* sége a hivatalos jelentéseken kívül egyáltalában nem foglal állást az ügyben. A Prager Presse és társai gyanúsításaival külön cikkben foglalkozunk. Letartóztatás Nagymiháiyon A fascista 28. Rijen jelentése szerint Nagymiháiyon letartóztatták Holló dr. ügyvé- í det, Windischgraetz herceg ügyészét. A kihallgatás részleteit még nein hozták nyilvánosságra. A lap szerint azonban máris megállapítottak annyit, hogy Windischgraetz herceg tavaly júniusban és júliusban Kassán volt s decemberben néhány ezerfrankost felváltottak Kassán. Kassai tudósítónk ma délben telefonon jelenti, hogy a nagymihályi letartóztatásról Kassán mit se tudnak. Holló dr.-nál mindössze házkutatást tartottak. Az ügyvéd a vizsgálat alkalmával nem volt otthon. A házkutatást azért rendelték el, mert Holló hosz- szabb ideig ügyésze volt a letartóztatott hercegnek s hir szerint januárban találkoznia kellett volna vele. A kutatás nem járt eredménnyel A cseh sejtó felelőtlenül gyanúsít A Prager Presse Takács Menyhért nevét is belekeveri, akit Windischgraetz múlt nyáron meglátogatott. A tendenciós hírhez csak azt a tényt kell hozzáfűznünk, hogy Windischgraetz herceg a múlt év nyarán tényleg Kassán járt egy érettségi találkozó alkalmával s ekkor volt osztálytársaival együtt fölkereste régi tanárait, köztük a most elhunyt Szepesi Gézát és Takács Menyhértet is. Látogatása tehát puszta udvariassági tény volt. Ásta NiFsen és a ham/ ötszázasok A szenzációt hajhászó Ceské Slovo már minden bankjegybamisitást összefüggésbe hoz a frank-üggyel. Mai számában azt írja, hogy 1921-ben Prágában tartózkodott egy filmtársaság Ásta Nilsennel az élén. A filmszínészek vadonatúj ötszázkoronásokkal fizettek, amelyekről később kiderült, hogy hamisítványok. A színészek egy kéziharmóniká- bán tartották elrejtve a hamis bankjegyeket.
