Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-09 / 6. (1044.) szám

3 Szombat 1926 jairaír 9. Egy levett felirat / Irta: Groó Géza dr. A Prágai Magyar Hírlap újévi száma óta uj megjelölést visel a homlokán. Az ed­digi felirat: „A szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok politikai napi- lapja“ helyébe uj került: „Független politi­kai napilap". Állapítsuk meg elsősorban, hogy az előbbeni feliraton már régen átcsaptak az idők eseményei, a felirat nem volt más, mint sokaknak talán szemet szúró kint felej­tett cégtábla, melynek gazdái már külön- külön boltban árulnak. És bár ez igaz legyen is és bár a legegyszerűbb valóság, hogy ahol nincsenek szövetkezett pártok, o,tt azoknak közös politikai napilapjuk sem lehet s igy a jelennel ellentéteset hirdető feliratot le kellett venni a lap homlokáról: mégis úgy érzem, hogy kegyelet nélkül el­téptünk ma már egy — sajnos — holt szálat, mely még csak nemrég egy élő idegszál volt mindannyiunk szivéhez, amelyen keresztül nem hallottunk mást, csak a magyar szivek magyar dobbanását. Úgy érzem, hogy ke­gyelet nélküli kezekkel egy sort huztunk át ismét néhai jó Petrogalli Oszkárunk végren­deletében, bátorságot merítve talán abból a szomorú tényből, hogy abban a végrendelet­ben már amugyis alig van egy épen hagyott sor. Úgy lehelünk azzal a most letörölt fel­irattal, mint a siratók, akik nem hiszik, hogy meghalt a kedves halottjuk, nem hiszik mindaddig, mig látják a halottat, a ravatalt, csak akkor döbbennek a valóságra, mikor már szétszedték a ravatalt, csak akkor hi­szik, hogy megváltozhatatlanul elföldelték azt, kinek halálában hinni nem akartak. Hiszen nem kétséges: a P. M. H. az uj felirattal sem fog mást irni, mást hirdetni, mint amit irt és hirdetett a régivel. Nem kétséges, hogy épp úgy szolgálnia kell az egyetlen végcélt: a magyar gondolatot, mint ahogy szolgálta eleddig. Marad minden szlo- veqszkói magyar részére az, ami eddig volt s másképp ez el sem képzelhető. Nincs vál­tozás a programban, csak éppen: mintha a magyar pártok rég kimúlt szövetségének már a ravatalát is szétszedték volna. Ez az érzés adja az alkalmat annak megállapítására, hogy a magyarságot kép­viselő két testvérpárt közeledése és megvolt' szövetségének helyreállítása érdekében nem történik az, amit a szlovenszkói magyarság elvár, sőt félős aggodalommal kell megálla­pítani, hogy a külső jelek szerint inkább a múlt teljes likvidációjától kell tartanunk, melyet nyomon követ a jelenlegi állások me­rev, kevésbé barátságos elhatárolása. A magyar nemzeti párt vezérének a vá­lasztások utáni, ismételten elhangzott nyilat­kozatai, karácsonyi felhívása úgyszólván visszhang nélkül marsídtak. A kér. szociális párt elnökének némi reményt nyújtó szavai után kiáltó csendesség állott be. Vártuk a politikai életben szokásos újévi megnyilat­kozásokat, melyekből megállapítani remél­tük, hogy az elénk gördülő uj esztendőnek nincs fontosabb feladata, mint összehozni az elváltakat, megkovácsolni legerősebb fegy­verünket: az egységet. Hitet, bizodalmát vár­tunk egyelőre legalább a szavakból, hogy hittel, bizodalommaí várjuk a jövőt. Hitünk egyetlen forrása: az egységes önmagunkban rejlő erő — úgy látszik — még elérhetetlen mélységben rejtegeti számunkra a reményt. Nem elég, ha fájó szívvel meg kell ér­tenünk, hogy a magyarság útja ma nem lehet egységes, mert parancsoló kényszerűségek külön útra terelik az anyaország magyarját, külön utat járatnak a Bánát, külön utat Er­dély magyarjaival s hogy nem ezekhez, vezet a mi utunk sem? Nem elég, ha tehetetlen megadással látnunk kell a külön utakra szo­rult magyarságnak külön-külön való hatal­mas erőfeszítését s az ezzel járó s elkerülhe­tetlen energiafogyasztást, pocséklást? És amiként mindezt meg kell értenünk, úgy nem tudjuk s nem is akarhatjuk megér­teni: miért kell az elágazó utálton haladó magyarságnak az egyes utakon még egymás­sal is szembefordulva viaskodnia, miért kell a még megmaradt energiáját saját harcaiban eltékozolva, energiavesztetten az utón meg- állania s olcsó prédaként karmaiba buknia annak, aki ellen elsősorban kell a harcot felvennie? Maradhat igy még erőnk az alko­tó munkához, a kiszabott, kinnal járható utón az előrehaladáshoz? Hát igazán nem tudnak együtt haladni az egy utón haladók? Jószándéku emberek nem tudnák megcsinálni még egyszer azt, ami nehezebb körülmények között már egy­szer megvolt? Történt valami olyan, amiért nincs feledés vagy megbocsátás még a nem­zet érdekében sem? Ezekre a kérdésekre vár a szlovenszkói magyarság sürgős, nem negatívumokat indo­koló, de pozitív cselekvést jelentő válaszokat úgy az egyik, mint a másik oldalról. A P. M. H. az uj felirat alatt sem szol­gálhatja jobban a magyarság ügyét, mintha ezeket a kérdéseket tárgytalanokká, feles­legesekké teszi s hidat épit a két testvér- pártnak a testvéri egység megteremtéséhez. A P. M. H. azzal, hogy szükségszerűen levet­te a homlokáról a régi feliratot, nem változ­tatott ugyan programot, csak megtoldotta programpontjainak számát eggyel, nevezete­sen azzal, amely szerint egyik legégetőbb és legfontosabb feladata oda törekedni, hogy a régi feliratot mielőbb újra homlokára írhas­sa, úgy hogy a feliratot a mindannyiunk által követelt tények is igazolják. A koaliciő potemkiniádával akarja orvosolni Szlovonszkút Hl Is az a „szlovenszkói bizottsági" — Ankétéinek, blzottságos- dif rendeznek, közben leépítik Szlovenszkó iparét Prága, január 8. Mint a napisajtóban olvashatjuk, a koalí­ciós nagyságok elhatározták, hogy a szloven­szkói kérdést egyszer s mindenkorra elinté­zik s ebből a célból megalakítják a szlovenszkói koalíciós párti törvényhozók bizottságát. Akit a koalíció bűvészeinek szemfény­vesztő játéka még elkápráztat, az bizonyára azt képzeli a fentebb említetthez hasonló hí­rek olvasásakor, hogy a szlovenszkói „állam­alkotó" képviselők most összeülnek a bizott­ságban s addig nem kelnek fel a zöld asztal­tól, amig Szlovenszkónak minden bánatát nem oszlatják el; ide tartoznék a szlovenszkói magasabb adókulcs leszállítása, az állampol­gársági kérdés rendezése, a nyugdíjasok kér­désnek végleges elintézése, az iparnak és kereskedelemnek ugyanolyan támogatása, amilyenben a cseh ipar részesül. Ha valaki csupán a felsorolt néhány spe­ciálisan szlovenszkói ügyet gyorsan, kiadósán rendezné, annak bizonyára örök hálával vol­na kötelezve ez a szerencsétlen föld. Ha ezt a munkát a szlovesnzkói koalíciós képviselők akarják elvégezni,, ezzel örök érdemeket sze­reznek maguknak a mai és a jövő generációk szemében. Ámde sajnálkozással kell megállapíta­nunk, hogy sem a koalíciós kormány, sem a koalíció szlovenszkói képviselői egyáltalán nem viselik szivükön Szlovenszkó sorsát s a „szlovenszkói bizottság" megszervezése — ha erre egyáltalán sor kerül — egy hatásos bűvészmutatvány, egy felfújt semmi. Nagyon hangsúlyozzuk azt, hogy „ha a megszervezés­re egyáltalán sor kerül." Méltán kérdezheti bárki, hogy mi a célja annak, hogy ezt a bizottságosdit a koalíciós lapok ennyire kiszínezték. Ennek is megtalál­juk az okát és célját Köztudomású, hogy a koalíciós pártok Szlovenszkón olyan vereséget szenvedtek, amilyenre az ellenzék legnagyobb optimistái sem számítottak. Ennek az eredménynek ter­mészetesen hire ment a külföldön is, melynek figyelme Szlovenszkó felé irányult. A nyugati hitelezők meglepődve látták, hogy a konszolidáció távolról sem olyan, amilyennek azt a külügyminisztéri­um propagandaszervei azt lefestették. Minthogy pedig a 'külföld figyelme nem szűnt meg, a hatalmonlevők gondoltak me­részet és nagyot, hogy majd megmutatják, miként tudnak ők konszolidálni: ime, külön bizottságot szerveztek, mely egykettőre orvo­solni fogja Szlovenszkó minden baját. Ha majd a külföldi közvélemény nem fog annyi­ra érdeklődni Szlovenszkó iránt, a bizott­ság is szépen feloszlik, ha ugyan egyáltalán megalakul. önmagunkat tennők nevetségessé, ha egy ilyen bizottságnak közjogi abszurditását akar­nék bizonyítani, ezért csupán arra utalunk, hogy ez a gondolat nem is olyan uj. Két vagy három év előtt a koalíció szlovenszkói képvi­selői már megalakították ugyanezt a bizottsá­got, melynek alakuló ülésén kívül több ülése­zéséről bizony nem tudunk. Ha az uj, most alakítandó, bizottság legalább ennyit fog pro­dukálni, minden esetre ez is nem várt ered­mény lesz, amellyel azután már nagyon meg­elégedhetünk. A speciális szlovenszkói baja­ink orvoslását azonban hiába várjuk ettől a bizottságtól, de ettől a kormánytól is. Rövid néhány hét alatt már a második szlovenszkói gyárnak Csehországba való köl­tözéséről számolnak be a lapok. A szlo­venszkói őslakos munkásság újabb századai kenyér és munka nélkül maradnak.. Ehhez a gyászos költözködéshez azonban egy szavuk sincs a kormányonlevöknek, mert ők csak bi­zottságokat, telepeseket, ankéteket tudnak szállítani Szlovenszkó számára, a munkaalkalmat azonban Prágába viszik. Amig az ilyen szomorú jelenségeknek a szemtanúi leszünk, addig nem tudunk hinni sem a szlovenszkói bizottság munkájában, sem a kormány jóakaratában Mert ha a mai kormányrezsimben csak egy gyüszünyi kis őszinte jóakarat volna Szlovenszkó iránt, a munkát egészen másutt s nem a tehetetlen bi­zottságok felállításán kezdené­VeronSIIal megmérgezte mafát egy beregszászi katonatiszt Kedélyes billiárdozás közben hirtelen összeesett — Szerelmi regényt keresnek a tragédia hátterében — „Cheréhez la fémmé" —A- P. M. H. tudósítójától — Sérvben szenvedők + Egyetlen biztos védelmet nyüjt a lágyék, here, comb és köldőksérvnél a ml tökélete­sített rusónélkiill sérvkötőnk, mely éjjel te hordható Mindenféle bandázs operáció után. lógó has, gyomor- és anyaméhstilye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fla­nel! has-, hát- és meHmelegitő „Byslea” kötszernöz Braöslava, Duaa-a. 51. Árjegyzék fngyeo A vidék! felek még aznap effntézfetnek Beregszász, január 8. Kedden este hire terjedt Beregszászon, hogy Palkovszka főhadnagy megmér­gezte magát. A hir annál nagyobb feltűnést feltett, mivel az öngyilkosság egyszerű ténye mögött egy regényes szerelmi történet szálai húzódnak meg. Palkovszka főhadnagyot Beregszászon na­gyon sokan ismerték és ismerősei a legjobb véleménnyel voltak a szintpátikus katona­tisztről A főhadnagy mintegy másfél év óta idillikus szerelemben élt feleségével, akinek első férje egy állatorvos volt, de amikor pár év előtt megismerte a főhadnagyot, beleszeretett és elvált első urától. Az első férj sokáig nem tudott beletörőd­ni a válás gondolatába, továbbra is ragaszko­dott volt feleségéhez, akit uj otthonában is többször meglátogatott. Mikor azonban be­látta, hogy mindennek vége és a szakítás végleges, annyira a szivére vette az ügyet, hogy ta­valy önmaga vetett véget életének. Palkovszka főhadnagy látszólag a leg­szebb békében és egyetértésben élt az as­szonnyal és igy nem tudják megfejteni, hogy ő is erre az útra akart térni. Kedden délután szokása szerint a Royal- kávéházban tartózkodott és megitta rendes délutáni feketekávéját. A feketekávé elfogyasztása után pedig a billiárdhoz ment s kedélyesen billiárdo- zott. Játék közben egyszerre rosszullét fogta el, összeesett s már csak annyi ide­je volt, hogy a hozzásietőknek azt mond­hatta, hogy feketekávéjában Veronáit vett be. Eszméletlen állapotban szállították be a kórházba, de állapotában semmi javulás nem állott be s igy kihallgatásáról szó sem lehet. Mivel anyagi viszonyai is rendezettek, való­színű, hogy az öngyilkosságot mégis csak érzelmi okok idézhették elő. Felesége, akinek immár második férje vet véget önkezével életének, az öngyilkosság napján nem volt Beregszászon és csak éjjel, megérkezésekor értesült a tragikus esetről Az orvosok bíznak benne, hógy a főhad­nagyot megmentik áz életnek, ./­Benes is békét akar a Vatikánnal Prága, január 8. Kordács prágai érsek Svehla miniszterelnökön kívül Benes külügy­miniszterrel is tárgyalt. A Cech értesülése szerint a csehszlovák kormánykörökben meg van a hajlandóság, hogy a köztársaság és a Vatikán között kialakítsák az őszinte, szoli­dáris viszonyt Benes kijelentette Kordács előtt, hogy az elmúlt hat év alatt még nem lehetett a viszonyt úgy rendezni, ahogy azt az állam, valamint a Vatikán szerette volna, most azonban nagyon is alkalmas az idő a végleges rendezésro. Az állam és a belföldi egyházi körök kö­zött ebben a kérdésben már teljes a meg­egyezés. Miniszteri petka Prága, január 8. A cseh néppárt olmützi lapja a tisztvise-* lök leépítésével kapcsolatban rámutat arra, hogy legeisősorban a minisztériumot kellene leépíteni. A cseh néppárt már egy kezdemé­nyező indítványt is benyújtott a koalíciós pár­toknak, amelynek alapján a minisztériumok számát 17-ről 10-re kellene csökkenteni, de ugyanekkor a tiz miniszteri tárcán kívül még öt politikai minisztériumot kíván fel­állítani. Ezzel 2—300 millió koronát lehetne évente megtakarítani. A politikai miniszte­rek, akik a pártok vezéreiből kerülnek ki, csakis személyi irodát tartanának fenn, kis számú hivatalnoki karral s ezeket az unifiká- ciós minisztérium épületében lehetne elhe­lyezni. Ezt a tervet Sramek miniszter dolgoz­ta ki. Aj eddigi 17 minisztériumnak tízre való csökkentése semmiféle nehézségekbe nem üt­köznék, mert általánosságban a pártok egy­öntetűen hajlanak efelé. Sramek második ja­vaslata azonban keresztiilvihetetlen s nem akar egyebet, minthogy a koalíciós pártvezér- séget miniszteri állás diszével lássa el és visz- j»za szeretné állítani a kormány leépítésével kapcsolatban a koalíciós pártvezérek düitatu- ráját Késik az állami tiszt­viselők fizetésrendezése Prága, január 8. Az állami tisztviselők fi­zetéséről szóló törvényt előkészítő koalíciós bizottság a napokban újból megkezdi tanács­kozásait A fizetésrendezés fedezetéül elsősor­ban a cukoradót s a legnagyobb valósziniiség szerint a szeszadót is előirányozták. A javas­lat végleges megszövegezése hosszabb időt vesz igénybe. A koalíciós sajtó mindamellett azzal vigasztalja az állami tisztviselőket, hogy a íizetésrendezés emiatt egyáltalában nem szenved késedelmet, mert a kormány Ígérete folytán a törvény január elsejével visszamenő hatállyal lép majd életbe. Kormánykörökben most azzal indokolják a törvény végleges szövegezésének késedel­mét, hogy a Íizetésrendezés végleges lesz. Gyors munkát már csak azért sem lehet vé­gezni, mert hiszen több mint háromnegyed- milliárdos összegről van szó. Veszélyben a leszerelési konferencia London, január 8. Mint ismeretes, a nép- szövetség februárra leszerelési előkészítő konferenciát tervez Genfbe s az összejövetel­re meghívta az Egyesült Államokat és Orosz­országot is. Amerika eljövetele kétséges még, de Coolidge hajlandó megbízottakat Kül­deni a konferenciára, mely Locarnó szelle­mének méltó folytatása lenne. Nehézségeket most Oroszország támaszt. Amikor ugyanis Vorowskij orosz delegátust Svájcban meg­gyilkolták és a tettest fölmentettéK, Moszkva kijelentette, hogy egyetlen olyan nemzetközi konferencián sem vesz részt, melyet Svájcban tartanak meg. Mivel elégtételt mindmáig nem kapott ez az elhatározás ma is érvény­ben van s a szovjet nem hajlandó megbízot­takat küldeni a Géniben megtartandó *esze­relés-megbeszéléshez. A Daily Mail sze­rint a kommunista propaganda ellen védeke­ző Svájc is kitart álláspontja mellett, a genfi összejövetel általános jelentősége erősen ve- [ szélyeztetve van. ____ i XAÁÁÁAÁAAAAAAAAÁAÁAAAAAÁA Á'ÁXAÁÍÁ mindenki csak SaSpierifé és Tsa teftlsázlte vesz. ftratlsl&m RaánSCcsa a?. Taiefoa 1930 és 23SV ’ irtTyyyyvrwvimtry,?vyygwvvyyiyvt

Next

/
Thumbnails
Contents