Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-09 / 6. (1044.) szám
3 Szombat 1926 jairaír 9. Egy levett felirat / Irta: Groó Géza dr. A Prágai Magyar Hírlap újévi száma óta uj megjelölést visel a homlokán. Az eddigi felirat: „A szlovenszkói és ruszinszkói szövetkezett ellenzéki pártok politikai napi- lapja“ helyébe uj került: „Független politikai napilap". Állapítsuk meg elsősorban, hogy az előbbeni feliraton már régen átcsaptak az idők eseményei, a felirat nem volt más, mint sokaknak talán szemet szúró kint felejtett cégtábla, melynek gazdái már külön- külön boltban árulnak. És bár ez igaz legyen is és bár a legegyszerűbb valóság, hogy ahol nincsenek szövetkezett pártok, o,tt azoknak közös politikai napilapjuk sem lehet s igy a jelennel ellentéteset hirdető feliratot le kellett venni a lap homlokáról: mégis úgy érzem, hogy kegyelet nélkül eltéptünk ma már egy — sajnos — holt szálat, mely még csak nemrég egy élő idegszál volt mindannyiunk szivéhez, amelyen keresztül nem hallottunk mást, csak a magyar szivek magyar dobbanását. Úgy érzem, hogy kegyelet nélküli kezekkel egy sort huztunk át ismét néhai jó Petrogalli Oszkárunk végrendeletében, bátorságot merítve talán abból a szomorú tényből, hogy abban a végrendeletben már amugyis alig van egy épen hagyott sor. Úgy lehelünk azzal a most letörölt felirattal, mint a siratók, akik nem hiszik, hogy meghalt a kedves halottjuk, nem hiszik mindaddig, mig látják a halottat, a ravatalt, csak akkor döbbennek a valóságra, mikor már szétszedték a ravatalt, csak akkor hiszik, hogy megváltozhatatlanul elföldelték azt, kinek halálában hinni nem akartak. Hiszen nem kétséges: a P. M. H. az uj felirattal sem fog mást irni, mást hirdetni, mint amit irt és hirdetett a régivel. Nem kétséges, hogy épp úgy szolgálnia kell az egyetlen végcélt: a magyar gondolatot, mint ahogy szolgálta eleddig. Marad minden szlo- veqszkói magyar részére az, ami eddig volt s másképp ez el sem képzelhető. Nincs változás a programban, csak éppen: mintha a magyar pártok rég kimúlt szövetségének már a ravatalát is szétszedték volna. Ez az érzés adja az alkalmat annak megállapítására, hogy a magyarságot képviselő két testvérpárt közeledése és megvolt' szövetségének helyreállítása érdekében nem történik az, amit a szlovenszkói magyarság elvár, sőt félős aggodalommal kell megállapítani, hogy a külső jelek szerint inkább a múlt teljes likvidációjától kell tartanunk, melyet nyomon követ a jelenlegi állások merev, kevésbé barátságos elhatárolása. A magyar nemzeti párt vezérének a választások utáni, ismételten elhangzott nyilatkozatai, karácsonyi felhívása úgyszólván visszhang nélkül marsídtak. A kér. szociális párt elnökének némi reményt nyújtó szavai után kiáltó csendesség állott be. Vártuk a politikai életben szokásos újévi megnyilatkozásokat, melyekből megállapítani reméltük, hogy az elénk gördülő uj esztendőnek nincs fontosabb feladata, mint összehozni az elváltakat, megkovácsolni legerősebb fegyverünket: az egységet. Hitet, bizodalmát vártunk egyelőre legalább a szavakból, hogy hittel, bizodalommaí várjuk a jövőt. Hitünk egyetlen forrása: az egységes önmagunkban rejlő erő — úgy látszik — még elérhetetlen mélységben rejtegeti számunkra a reményt. Nem elég, ha fájó szívvel meg kell értenünk, hogy a magyarság útja ma nem lehet egységes, mert parancsoló kényszerűségek külön útra terelik az anyaország magyarját, külön utat járatnak a Bánát, külön utat Erdély magyarjaival s hogy nem ezekhez, vezet a mi utunk sem? Nem elég, ha tehetetlen megadással látnunk kell a külön utakra szorult magyarságnak külön-külön való hatalmas erőfeszítését s az ezzel járó s elkerülhetetlen energiafogyasztást, pocséklást? És amiként mindezt meg kell értenünk, úgy nem tudjuk s nem is akarhatjuk megérteni: miért kell az elágazó utálton haladó magyarságnak az egyes utakon még egymással is szembefordulva viaskodnia, miért kell a még megmaradt energiáját saját harcaiban eltékozolva, energiavesztetten az utón meg- állania s olcsó prédaként karmaiba buknia annak, aki ellen elsősorban kell a harcot felvennie? Maradhat igy még erőnk az alkotó munkához, a kiszabott, kinnal járható utón az előrehaladáshoz? Hát igazán nem tudnak együtt haladni az egy utón haladók? Jószándéku emberek nem tudnák megcsinálni még egyszer azt, ami nehezebb körülmények között már egyszer megvolt? Történt valami olyan, amiért nincs feledés vagy megbocsátás még a nemzet érdekében sem? Ezekre a kérdésekre vár a szlovenszkói magyarság sürgős, nem negatívumokat indokoló, de pozitív cselekvést jelentő válaszokat úgy az egyik, mint a másik oldalról. A P. M. H. az uj felirat alatt sem szolgálhatja jobban a magyarság ügyét, mintha ezeket a kérdéseket tárgytalanokká, feleslegesekké teszi s hidat épit a két testvér- pártnak a testvéri egység megteremtéséhez. A P. M. H. azzal, hogy szükségszerűen levette a homlokáról a régi feliratot, nem változtatott ugyan programot, csak megtoldotta programpontjainak számát eggyel, nevezetesen azzal, amely szerint egyik legégetőbb és legfontosabb feladata oda törekedni, hogy a régi feliratot mielőbb újra homlokára írhassa, úgy hogy a feliratot a mindannyiunk által követelt tények is igazolják. A koaliciő potemkiniádával akarja orvosolni Szlovonszkút Hl Is az a „szlovenszkói bizottsági" — Ankétéinek, blzottságos- dif rendeznek, közben leépítik Szlovenszkó iparét Prága, január 8. Mint a napisajtóban olvashatjuk, a koalíciós nagyságok elhatározták, hogy a szlovenszkói kérdést egyszer s mindenkorra elintézik s ebből a célból megalakítják a szlovenszkói koalíciós párti törvényhozók bizottságát. Akit a koalíció bűvészeinek szemfényvesztő játéka még elkápráztat, az bizonyára azt képzeli a fentebb említetthez hasonló hírek olvasásakor, hogy a szlovenszkói „államalkotó" képviselők most összeülnek a bizottságban s addig nem kelnek fel a zöld asztaltól, amig Szlovenszkónak minden bánatát nem oszlatják el; ide tartoznék a szlovenszkói magasabb adókulcs leszállítása, az állampolgársági kérdés rendezése, a nyugdíjasok kérdésnek végleges elintézése, az iparnak és kereskedelemnek ugyanolyan támogatása, amilyenben a cseh ipar részesül. Ha valaki csupán a felsorolt néhány speciálisan szlovenszkói ügyet gyorsan, kiadósán rendezné, annak bizonyára örök hálával volna kötelezve ez a szerencsétlen föld. Ha ezt a munkát a szlovesnzkói koalíciós képviselők akarják elvégezni,, ezzel örök érdemeket szereznek maguknak a mai és a jövő generációk szemében. Ámde sajnálkozással kell megállapítanunk, hogy sem a koalíciós kormány, sem a koalíció szlovenszkói képviselői egyáltalán nem viselik szivükön Szlovenszkó sorsát s a „szlovenszkói bizottság" megszervezése — ha erre egyáltalán sor kerül — egy hatásos bűvészmutatvány, egy felfújt semmi. Nagyon hangsúlyozzuk azt, hogy „ha a megszervezésre egyáltalán sor kerül." Méltán kérdezheti bárki, hogy mi a célja annak, hogy ezt a bizottságosdit a koalíciós lapok ennyire kiszínezték. Ennek is megtaláljuk az okát és célját Köztudomású, hogy a koalíciós pártok Szlovenszkón olyan vereséget szenvedtek, amilyenre az ellenzék legnagyobb optimistái sem számítottak. Ennek az eredménynek természetesen hire ment a külföldön is, melynek figyelme Szlovenszkó felé irányult. A nyugati hitelezők meglepődve látták, hogy a konszolidáció távolról sem olyan, amilyennek azt a külügyminisztérium propagandaszervei azt lefestették. Minthogy pedig a 'külföld figyelme nem szűnt meg, a hatalmonlevők gondoltak merészet és nagyot, hogy majd megmutatják, miként tudnak ők konszolidálni: ime, külön bizottságot szerveztek, mely egykettőre orvosolni fogja Szlovenszkó minden baját. Ha majd a külföldi közvélemény nem fog annyira érdeklődni Szlovenszkó iránt, a bizottság is szépen feloszlik, ha ugyan egyáltalán megalakul. önmagunkat tennők nevetségessé, ha egy ilyen bizottságnak közjogi abszurditását akarnék bizonyítani, ezért csupán arra utalunk, hogy ez a gondolat nem is olyan uj. Két vagy három év előtt a koalíció szlovenszkói képviselői már megalakították ugyanezt a bizottságot, melynek alakuló ülésén kívül több ülésezéséről bizony nem tudunk. Ha az uj, most alakítandó, bizottság legalább ennyit fog produkálni, minden esetre ez is nem várt eredmény lesz, amellyel azután már nagyon megelégedhetünk. A speciális szlovenszkói bajaink orvoslását azonban hiába várjuk ettől a bizottságtól, de ettől a kormánytól is. Rövid néhány hét alatt már a második szlovenszkói gyárnak Csehországba való költözéséről számolnak be a lapok. A szlovenszkói őslakos munkásság újabb századai kenyér és munka nélkül maradnak.. Ehhez a gyászos költözködéshez azonban egy szavuk sincs a kormányonlevöknek, mert ők csak bizottságokat, telepeseket, ankéteket tudnak szállítani Szlovenszkó számára, a munkaalkalmat azonban Prágába viszik. Amig az ilyen szomorú jelenségeknek a szemtanúi leszünk, addig nem tudunk hinni sem a szlovenszkói bizottság munkájában, sem a kormány jóakaratában Mert ha a mai kormányrezsimben csak egy gyüszünyi kis őszinte jóakarat volna Szlovenszkó iránt, a munkát egészen másutt s nem a tehetetlen bizottságok felállításán kezdenéVeronSIIal megmérgezte mafát egy beregszászi katonatiszt Kedélyes billiárdozás közben hirtelen összeesett — Szerelmi regényt keresnek a tragédia hátterében — „Cheréhez la fémmé" —A- P. M. H. tudósítójától — Sérvben szenvedők + Egyetlen biztos védelmet nyüjt a lágyék, here, comb és köldőksérvnél a ml tökéletesített rusónélkiill sérvkötőnk, mely éjjel te hordható Mindenféle bandázs operáció után. lógó has, gyomor- és anyaméhstilye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét Flanel! has-, hát- és meHmelegitő „Byslea” kötszernöz Braöslava, Duaa-a. 51. Árjegyzék fngyeo A vidék! felek még aznap effntézfetnek Beregszász, január 8. Kedden este hire terjedt Beregszászon, hogy Palkovszka főhadnagy megmérgezte magát. A hir annál nagyobb feltűnést feltett, mivel az öngyilkosság egyszerű ténye mögött egy regényes szerelmi történet szálai húzódnak meg. Palkovszka főhadnagyot Beregszászon nagyon sokan ismerték és ismerősei a legjobb véleménnyel voltak a szintpátikus katonatisztről A főhadnagy mintegy másfél év óta idillikus szerelemben élt feleségével, akinek első férje egy állatorvos volt, de amikor pár év előtt megismerte a főhadnagyot, beleszeretett és elvált első urától. Az első férj sokáig nem tudott beletörődni a válás gondolatába, továbbra is ragaszkodott volt feleségéhez, akit uj otthonában is többször meglátogatott. Mikor azonban belátta, hogy mindennek vége és a szakítás végleges, annyira a szivére vette az ügyet, hogy tavaly önmaga vetett véget életének. Palkovszka főhadnagy látszólag a legszebb békében és egyetértésben élt az asszonnyal és igy nem tudják megfejteni, hogy ő is erre az útra akart térni. Kedden délután szokása szerint a Royal- kávéházban tartózkodott és megitta rendes délutáni feketekávéját. A feketekávé elfogyasztása után pedig a billiárdhoz ment s kedélyesen billiárdo- zott. Játék közben egyszerre rosszullét fogta el, összeesett s már csak annyi ideje volt, hogy a hozzásietőknek azt mondhatta, hogy feketekávéjában Veronáit vett be. Eszméletlen állapotban szállították be a kórházba, de állapotában semmi javulás nem állott be s igy kihallgatásáról szó sem lehet. Mivel anyagi viszonyai is rendezettek, valószínű, hogy az öngyilkosságot mégis csak érzelmi okok idézhették elő. Felesége, akinek immár második férje vet véget önkezével életének, az öngyilkosság napján nem volt Beregszászon és csak éjjel, megérkezésekor értesült a tragikus esetről Az orvosok bíznak benne, hógy a főhadnagyot megmentik áz életnek, ./Benes is békét akar a Vatikánnal Prága, január 8. Kordács prágai érsek Svehla miniszterelnökön kívül Benes külügyminiszterrel is tárgyalt. A Cech értesülése szerint a csehszlovák kormánykörökben meg van a hajlandóság, hogy a köztársaság és a Vatikán között kialakítsák az őszinte, szolidáris viszonyt Benes kijelentette Kordács előtt, hogy az elmúlt hat év alatt még nem lehetett a viszonyt úgy rendezni, ahogy azt az állam, valamint a Vatikán szerette volna, most azonban nagyon is alkalmas az idő a végleges rendezésro. Az állam és a belföldi egyházi körök között ebben a kérdésben már teljes a megegyezés. Miniszteri petka Prága, január 8. A cseh néppárt olmützi lapja a tisztvise-* lök leépítésével kapcsolatban rámutat arra, hogy legeisősorban a minisztériumot kellene leépíteni. A cseh néppárt már egy kezdeményező indítványt is benyújtott a koalíciós pártoknak, amelynek alapján a minisztériumok számát 17-ről 10-re kellene csökkenteni, de ugyanekkor a tiz miniszteri tárcán kívül még öt politikai minisztériumot kíván felállítani. Ezzel 2—300 millió koronát lehetne évente megtakarítani. A politikai miniszterek, akik a pártok vezéreiből kerülnek ki, csakis személyi irodát tartanának fenn, kis számú hivatalnoki karral s ezeket az unifiká- ciós minisztérium épületében lehetne elhelyezni. Ezt a tervet Sramek miniszter dolgozta ki. Aj eddigi 17 minisztériumnak tízre való csökkentése semmiféle nehézségekbe nem ütköznék, mert általánosságban a pártok egyöntetűen hajlanak efelé. Sramek második javaslata azonban keresztiilvihetetlen s nem akar egyebet, minthogy a koalíciós pártvezér- séget miniszteri állás diszével lássa el és visz- j»za szeretné állítani a kormány leépítésével kapcsolatban a koalíciós pártvezérek düitatu- ráját Késik az állami tisztviselők fizetésrendezése Prága, január 8. Az állami tisztviselők fizetéséről szóló törvényt előkészítő koalíciós bizottság a napokban újból megkezdi tanácskozásait A fizetésrendezés fedezetéül elsősorban a cukoradót s a legnagyobb valósziniiség szerint a szeszadót is előirányozták. A javaslat végleges megszövegezése hosszabb időt vesz igénybe. A koalíciós sajtó mindamellett azzal vigasztalja az állami tisztviselőket, hogy a íizetésrendezés emiatt egyáltalában nem szenved késedelmet, mert a kormány Ígérete folytán a törvény január elsejével visszamenő hatállyal lép majd életbe. Kormánykörökben most azzal indokolják a törvény végleges szövegezésének késedelmét, hogy a Íizetésrendezés végleges lesz. Gyors munkát már csak azért sem lehet végezni, mert hiszen több mint háromnegyed- milliárdos összegről van szó. Veszélyben a leszerelési konferencia London, január 8. Mint ismeretes, a nép- szövetség februárra leszerelési előkészítő konferenciát tervez Genfbe s az összejövetelre meghívta az Egyesült Államokat és Oroszországot is. Amerika eljövetele kétséges még, de Coolidge hajlandó megbízottakat Küldeni a konferenciára, mely Locarnó szellemének méltó folytatása lenne. Nehézségeket most Oroszország támaszt. Amikor ugyanis Vorowskij orosz delegátust Svájcban meggyilkolták és a tettest fölmentettéK, Moszkva kijelentette, hogy egyetlen olyan nemzetközi konferencián sem vesz részt, melyet Svájcban tartanak meg. Mivel elégtételt mindmáig nem kapott ez az elhatározás ma is érvényben van s a szovjet nem hajlandó megbízottakat küldeni a Géniben megtartandó *eszerelés-megbeszéléshez. A Daily Mail szerint a kommunista propaganda ellen védekező Svájc is kitart álláspontja mellett, a genfi összejövetel általános jelentősége erősen ve- [ szélyeztetve van. ____ i XAÁÁÁAÁAAAAAAAAÁAÁAAAAAÁA Á'ÁXAÁÍÁ mindenki csak SaSpierifé és Tsa teftlsázlte vesz. ftratlsl&m RaánSCcsa a?. Taiefoa 1930 és 23SV ’ irtTyyyyvrwvimtry,?vyygwvvyyiyvt
