Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-05 / 3. (1041.) szám

1926 jannár 5. Kedd bpwm» -j amurnem A kisebbségi kérdés és Locarnó Beszélgetés Hugelmann professzorral, az osztrák Bundesrat alelnokével. Bocs, január 4. (A P. M. H. héci'i tudósitójá- t ő L) Az 1926. esztendő előreláthatólag a locarnoi megegyezés jegyében fog lezajlani. Németország várható csatlakozása a Népszö­vetséghez teljesen uj helyzetet fog teremteni Európában. Az osztrák politikai élet tényezői ezért nagy figyelemmel kisérik a fejle­ményeket, amelyektől azt várják, hogy Ausztria mégis csatlakozhat majd Német­országhoz. A P. M. H. bécsi tudósitójának ma rendkivül érdekes nyilatkozatot van mód­jában közölnie Hugelmann Károly Gottfried dr. egyetemi tanártól, az osztrák szövetségi tanács (a felsőháznak, vagy szenátusnak meg­felelő Bundesrat) alelnökétől. Hugelmann professzor az osztrák politika egyik legkiválóbb alakja. Kitűnő jogtudós és mint ilyen, pártjának legnagyobb tekintélyei közé tartozik. Éveken át főszerkesztője volt a „Deutsches Volksblatt“ cimü egykori napi­lapnak, majd az összeomlás óta első alelnöke a szövetségi tanácsnak. A keresztényszocialista pártban az úgynevezett republikánus frakciót vezeti és ezért sokan Seipel ellenlábasának tekintik. Tény az, hogy a Németországhoz való csatlakozás kérdésében inkább a nagynémet néppárt programmját és taktikáját hirdeti, mint saját pártjáét. Hugelmann professzor a beszélgetés során a következőkben fejtette ki véleményét a locarnoi megegyezés várható következményeiről. — Az elműt esztendő legnagyobb eseménye kétségkívül a locarnoi szerződés, amelynek következményeként a német birodalom leg­közelebb belép a Népszövetségbe és pedig mint a népszövetségi tanácsban helyet fog­laló nagyhatalom. Ennek a készülő esemény­nek nagy jelentősége van nemcsak Német­országra, hanem a többi európai államokra is és ezek közül elsősorban Ausztriára. — Ausztria az összeomlás után elmulasztotta a Németországhoz való csatlakozás megvaló­sítását és igy a locarnoi szerződések nél­külünk jöttek létre. Ezért el kell ezeket fogadnunk és támogatnunk kell a német biro­dalmat, amelynek további politikáját Locarnó szabja meg. — Németország a népszövetségben aktív, politikát űzhet, ami természetesen nem zárja ki az elővigyázatosságot és okosságot. Német­ország a Népszövetségben nem csatlakozhatik egyetlen más vezető hatalomhoz, vagy ilyen által vezetett csoporthoz feltételek nélkül, Németországnak a Népszövet­ségben keresnie kell az érvénye­sülést, hogy maga is középpontja legyen egy olyan csoportnak, amelyhez nemzetileg rokon, vagy haslonlő érdekekkel bíró orszá­gok csatlakoznak. Mint egy ilyen csoport vezetője, a német birodalom fontos szerepet játszhat a népek életében. Az általa vezetendő csoport a többi csoportokhoz való viszonyát aszerint szabhatja majd meg, hegy ezek a csoportok milyen magatartást tanúsíta­nak a különböző követelésekkel szemben. — Németország legfontosabb népszövet­ségi problémája a kisebbségi kérdés, illető­leg a kisebbségek védelme. Németországnak nagy érdeke a kisebbségi kérdés rendezése, még pedig azért, mivel igen nagy számban élnek németek a legkülönbözőbb más álla­mokban. A kisebbségi kérdés megoldása azonban nemcsak német, hanem európai ér­dek. A német birodalom, mint a népszövetsé­gi tanács tagja, igen sokat tehet a kisebbsé­gekért és mint a kisebbségek ügyvédje mű­ködhet a népszövetségben. — A másik nagy kérdés, amelyet Német­ország a népszövetségben keresztül vihet, Ausztriának Németországhoz való csatlakozá­sa. Az antant még a gazdasági közeledés ellen is tiltakozik idegességből. Mindazonáltal okos politikával talán rá lehetne bírni az antantot, engedje meg, hogy Ausztria tanácsadói szava­Sérvben szenved -#» Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, here. comb és köldöksérvnél a mi tökélete­sített rngónélküll sérvkötőnk, mely éjid ts hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fla­nel! has-, hát- és mdlmelegitó JyWkötszerööz Braílslava, Buna-n. 51. Árjegyzék Ingyen A vidéki lelek még aznap elintéztetnek zattal résztvehessen a német birodalmi gyűlés­ben. Ennek megengedése nem ütközik bele a német birodalom alkotmányába, nem mond el­lent a békeszeTződés rendelkezéseinek, ame­lyek meg oltják a formális csatlakozást és elő­írják Ausztria önállóságit Az érdekes nyilatkozat befejezésekor Hugelmann professzor hangsúlyozta, hogy a locarnoi megegyezés csakis ezeknek a kérdé­seknek megoldásával tarthat majd számot ar­ra, hogy a hábu,'-i utáni idők legnagyobb bé­kemüvének tekintsük. Mussolini és Rivera után Pangalosz A görög miniszterelnök ünnepélyesen bejelenti a diktatúrát — A nagyszerű hadseregre támaszkodik — A diktátor első cselekedetei Athén, január 4. Pangalosz tábornok, akinek kezében pillanatnyilag a hatalom összpontosul, tegnap délután egy tiszti banketten, nyilvánosan kifejtette, hogy határozottan a diktatúra hive. Mussolini és Primo de Rivera példájára hivatko­zott, akik két sülyedő. országot megmentettek és naggyá tettek, majd önmagát nevezte meg, mint alkalmas görög diktátort. Kijelentette, hogy a nemzetgyillést, amelynek január 10-én kel­lett volna összeülnie, bizonytalan időre elna­polja és egyáltalán nem szándéka parlamenttel kormányozni. A Journal értesülése szerint Pangalosz egyedül a hadseregre támaszkodik. A diktátor kijelentése szerint az ország egy-két hónapon belül oly flottá­val fog rendelkezni, amely biztosítja az egyedural­mat a Földközi tenger keleti részén. A görög had­sereg pedig már most is a legerősebb és a leg­jobban fölszerelt a Balkánon. London, január 4. Athéni lapok szerint a gö­rög rendőrség az elmúlt napokban 400 kommunis­tát tartóztatott le az ország területén. A letartózta­tásokat a diktatúra kihirdetésével hozzák össze­függésbe. A kommunistákat az égéi tenger egy szigetére deportálják. Athén, január 4. A ma reggeli lapok hivatalos kommünikét hoznak, amelyben a miniszterelnök bejelenti, hogy a szenátus esedékes választását nem tartják meg. Lemondott A bejelentés szerint egyes pártok magatartásából kitűnik, hogy a választásnak politikai színezetet akarnak adni, amit pedig az ország jelenlegi kö­rülményei és a diktatúra kihirdetése következté­ben nem tűrhetnek. Ez okból a választásokat bi­zonytalan időre elhalasztják. A banketten, ame­lyet tegnap a köztársasági gárda Pangalosz mi­niszterelnök tiszteletére rendezett és amelyen a gárda parancsnokának pohárköszöntője után Pan­galosz is fölszólalt, elhatározták a diktatúra kihir­detését. Pangalosz többek közölt a következőket mondotta: A hadsereg 1909 óta, amikor az ország­ban megtörtént az első katonai forradalom, jófor­mán kizárólagosan intézte az ország sorsát. Neki volt köszönhető, hogy Nagy-Görögország megszü­letett. A parlamenti kormányzás volt az oka annak, hogy az országban belviszályok dühöngtek és Kisázsia elveszett. A viszályokat el kell kerülni az ország nyugodt élete érdekében s ezért okvetlenül a hadseregre kell bízni a vezetést. „Elhatároztam, hogy holnap­tól kezdve vállalom a helyzettel járó felelősseget és a hadsereg erejére és bizalmára helyezkedve, megkísérlem a haza megmentését." A miniszter- elnöknek szavai viharos helyeslésre találták a lisz­tek között. Este a gárda ünnepi föl vonulást ren­dezett a városban s mindenütt éltette Panga oszt s a diktatúrát. ir kormány Zankov helyébe Lljapcsev kerül — Csak személyi változásról van szó, a mai kormány­rendszer továbbra is megmarad Szófia, január 4. A király ma délután fogadta Zankov miniszterelnököt, továbbá Kulowot, a Sobranje elnökét és Lljapcsevet, a kormánypártok parlamenti klubjának vezetőjét. Zankovnak már hosszabb idő óta differenciái vannak a kormány­párttal. Hajlandónak mutatkozott ugyan arra, hogy á jelenlegi kormányt rekonstruálja, de kötötte magát Ká’rlov külügyminísztér3égéhez és Rüszév belügyminiszterségéhez. Mivel a kormánypárt nem szívesen látta e két minisztert, Zankov a tegnap délutáni audiencián beadta lemondását. Beavatott körök szerint ez a lemondás egyáltalán nem jeleht változást a bolgár belpolitikai rendszerben, a mos­tani kormánypártok továbbra is uralmon marad­nak s csak személyi változásról van szó. A király azonnal megbízta Lljapcsevet, mint a kormánypárti klub elnökét és a pártok bi­zalmi emberét, az uj kormány megalakításával. Valószínűnek vehető, hogy az uj kormánynak megalakítása nem ütközik nehézségekbe. Lljapcsevben Bulgária kiváló nemzetgazdász- miniszterelnököt kap. 1866-ban született, mint új­ságíró számos demokrata lapnak volt munkatársa. Egyike azoknak, akik a bulgáriai szakszervezeti mozgalmat annakidején intézték. 1908-ban Malinov kormányában pénzügyminiszter volt s miniszter­sége alatt történt meg Bulgária függetlenségének proklamálása. Tiz év múlva abban a kabinetben, amelyet ismét Malinov alakított és amely Radosla- vovot követte, ugyancsak pénzügyminiszter volt. 1918-ban ő irta alá a szalonikii fegyverszünetet. Szófia, január 4. Ma reggel nyflválío^ágra hozzák az uj. kabinet listáját Lljapcsev miniszterelnök és belügyminiszter lesz, Madsarov külügyminiszter, Burov pénz­ügyminiszter, Sztojan Danev igazságügymi­niszter, Molov közoktatásügyi miniszter. Vol- koy hadügyminiszter, Pulev pedig kereskede­lemügyi miniszter. A kormányválság a kormánypárt egységét egyál­talában nem bontja meg s maga Zankov volt mi­niszterelnök is hii támogatója lesz az uj alakulat­nak. A párt vezetői Zankovnak kifejezték köszöne tűket, hogy az ország legsúlyosabb idejében oly odaadással, energiával és körültekintéssel vezette az állam ügyeit. áz összes fóromon elbocsátott közalkalmazottak utolsó reménye A közigazgatási hatóság döntése ellen a rendes bíróságoknál jogorvoslással lehet élni — Folyó hó harmincegyediké az utolsó terminus — Akik elhalasztották a legfelsőbb bírósági panasz benyújtását, most perelhetik az államot Prága, január 4. Igaz ugyan, hogy a szlovenszkói és ru- szinszkói magyarság vezéreinek hétéves munkássága folytán az úgynevezett elbocsá­tott közalkalmazottak legnagyobb részei már megkapta nyugdiját, vagy legalább elvben elismertetett a nyugdijigényjogosultsága, igen sokan vannak azonban olyanok is, akik az összes fórumokon elutasításra találtak s a legfelsőbb közigazgatási bíróság is elvetette panaszukat s ezek tehetetlen kétségbeeséssel néztek a vigasztalan jövő elé. Az alkotmánytörvény százötödik parag­rafusa, valamint eme paragrafus végrehaj­tása céljából hozott, 1925 október 15-én kelt 217. számú törvény módot ad arra, hogy ezek a végleg eluta­sított alkalmazottak mégegyszer kísérle­tet tegyenek nyugdíjigényüknek bírósági utón való érvényesítése érdekében. Az alkotmánytörvény idézett paragra­fusa, amelyet egyébként a végrehajtási tör­vény első paragrafusának első bekezdése szószerint vesz át, a következőképpen hang­zik: „Mindamaz esetekben, amelyekben az erre vonatkozólag kiadott törvények szerint közigazgatási hivatal határoz, magánjogi igé­nyekről, az ezen határozat által érintett fél­nek jogában áll valamennyi jogorvoslati . eszköz kimerítése után az ezen igényekről hozott határozat orvoslását rendes birőság határozata utján szorgalmazni." Ez a rendelkezés azt mondja tulajdon­képpen, hogy 1 • a közigazgatási hatóságoknak magánjogi érdeket sértő határozataival szemben az érdekelt fél a rendes bíróságnál ke­reshet jogvédelmet. Csak egészen röviden utalunk itt arra a tényre, hogy a közalkalmazottnak a jogvi­szonya az államhoz kettős, még pedig köz­jogi és magánjogi; ugyancsak köztudomású az is, hogy ez a magánjogi kapcsolat éppen a fizetésre és a nyugdíjra vonatkozik. Ha tehát a közigazgatási hatóság kedvezőtlenül döntött a tisztviselőnek magánjogi igényéről, úgy ennek joga van most a rendes bíróság utján szorgalmazni jogigényének megállapítását. Az idézett — végrehajtási törvény — harmadik bekezdése kimondja, hogy „ha az igényt a közigazgatási hivatal részben vagy egészben elutasította, a föl azt megállapítási. vagy egész, illetve részleges teljesítés iránti keresettel érvényesítheti. A második paragrafus a keresetlevél be­nyújtásának a határidőit tartalmazza, ame­lyek azonban az elbocsátott közalkalmazotta­kat nem érdeklik, mert a mát itt elintézett ügyek számára külön terminus van. Az elin­tézés alatt á’ió s a jövőben elintézendő ügyeknél a keresetlevelei a közigazgatási hi­vatal végérvényes határozatának kikézbesi** tése napjától számított kilencven napon be­lül kell benyújtani. A keresetlevelet a polgári perrendtar* tás szerint tárgyilag és helyileg illetékes bí­rósághoz kell benyújtani. A negyedik és ötödik paragrafus a bíró­ságok számára adminisztratív jellegű intéz­kedéseket tartalmaz. Nagyjelentőségű a hatodik paragrafus, amely lehetővé teszi a már régebben elutasí­tott igények perlését; ez ugyanis a követke­zőket mondja: „Azokban az esetekben, amelyekben a közigazgatási hivatal az alkotmánytörvény (1920—121. számú törvény) életbelépésének napja után és a jelen törvény életbelépésé­nek napja előtt végérvényesen határozott, a keresetlevél, illetve az indítvány a jelen tör­vény életbelépése utáni továboi kilencven napon belül adható be a bírósághoz. A jelen törvény 1925 október 31-én lé­pett érvénybe, a régebben „végleg“ elutasított közalkal­mazottak tehát folyó hó harmincegyedi­kéig adhatják be a keresetet a bírósághoz. A törvénynek eme rendelkezése lehető­vé teszi tehát, hogy az elbocsátott közalkal­mazottak bíróság utján érvényesítsék igényű-, két. A szlovenszkói magyar színészet jubileuma 1 négyezredik előadás Prága, január 4. Holnap este négyezredszer tart előadást a reprezentatív szlovenszkói magyar színtársulat s a rettenetesen mostoha körülmények között eltöltött utóbbi évek után reméljük, hogy ennek a jubi­leumnak erejéből hatalmas uj lendület támad s a diadalmas magyar szó, a diadalmas magyar szín­darab ellenállhatatlanul megmarad a szlovenszkói magyarság számára. Mindnyájan tudjuk, mekkora akadályokat görditnek a szlovenszkói magyar szí­nészet elé. A kormány évi öt millió korona se­gélyt juttat a köztársaság színészetének, de ebből az összegből egyetlen fillért sem lát a magyarság, holott a magyar kisebbség számának és adójának megfelelően legalább hét százalék illetné meg. A színészet, amennyire nevelő, békítő, kellemes és politikamentes művészet, annyira jól esik a há­ború utáni bajok között élő embereknek, különö­sen a köztársaság nem sok örömben osztozó ma­gyarságának. Miért gáncsolni és elnyomni ezt a békés szórakozást? Sehol a világon nem tapasz­talt torlaszokat építenek a magyar színészet elé. A rossz idénybeosztás, több szlovenszkói város mesterséges elzárása a lét vagy nem lét kérdésa elé kényszerítik színészetünket, amelynek még a romániainál is mostohább sors jutott. Pedig a színészet művészet s Faragó ék prágai vendégszereplése megmutatta, hogy a magyar szR nészet is az. Sőt a csehek lelkesedése és rajongása után maguk a prágai hivatott fórumok is elismer­ték, hogy a csehszlovák színészet, elsősorban a szellemes és temperamentumos operett terén, so­kat tanulhat „a mi szlovenszkói magyarjainktól". Hát illő dolog meggátolni ezt a művészetet, mely­ben még a legsovinisztábbak sem találhattak „nemzeti" szempontból kivetnivalót itt Prágában? Azonban a kultúr terror sohasem szegheti szár­nyát a magyar szónak, ha szlovenszkói közönsé­günk kitart a színészek mellett. Sajnos, az utóbbi időben nagyfokú elfásultság tapasztalható a ma­gyar városokban és a vendégszereplő színészeket sehol sem támogatják kellőképpen. Elhisszük, hogy' az anyagi gondok, az életkörülmények nagy el- kedvetlenedést teremtenek, de éppen ezek az el- kedvetlenedések szűnnek meg, ha oly vehemens erővel kapcsolódhatunk be a magyar kultúra üdítő és emelő nívójába, mint azt a színház lehetősége megengedi. A színház szórakoztat és emel, elfe­ledteti a gondokat és büszkeséggel tölt, neveli, tartja, istápolja magyar nyelvünket és mindennél fényesebben bebizonyítja a magyar kultúra életre- hivatott magasságát. A mai jubileum alkalmával magyarságunkat ünnepélyesen fölszólítjuk színházaink támogatá­sára. Saját becsületünk, sőt nemzeti létünk is bi­zonyos mértékben ettől á támogatástól függ. Mért mekkora döntő érvet kovácsolhat a nemzeti állam abból, ha a magyar színészet a részvétlenség kö­vetkeztében elfonnyad. A jubileumkor csak hálánkat fejezhetjük ki Faragó igazgató és színészei iránt, hogy oly kitar­tóan és bátran, nívósán és lelkesedéssel, modernül és mindennel lépést tartva állották meg a helyü­ket a nehéz évek alatt. Köszönjük a szórakoztatást, köszönjük a felejthetetlen estéket, köszönjük, hogy megismertettek a tőlünk elzárt Pest legújabb szen­zációival s mi, prágai magyarok külön köszönjük, hogy oly diadalmasan mutatták be nemzetünk te­hetségének egy ágát itt, az idegenben. A négyez­redik előadás legyen csak kezdet, csak uj erőmén- tés és uj kiinduló pont. Jogi, ügyvédi vizsgáját most még Ma­gyarországon megszerezheti elfoglalisága háboritlansága mellett Dr. Siöivini dyisia ügyvád jogi sző m ir ári üid á b a n Budapest Dohány-u. 83. 2 _______

Next

/
Thumbnails
Contents