Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-31 / 25. (1063.) szám
6 ACvrte^H mi? at> 1926 január 31 VclSclTllcip ■■emgnawBssrowgttwiHMuiiMmsaiP^^ yaflMBSBsaagEggBEaea-•.öísaK.. \as8agia»^;?feeaPí»^aia«asKfcaatwa«fe.^.»--j meglepően kevés —, az már csak kiegészítése előbbi müveinek, néha ismétlésé is; egész irodalmi felfogása változhatátlanul készen voii már 40 éves korában. Ifjabb éveiben sokat dolgozott, de pályája. második felében termékenysége nagyon megcsappant. Nehezen dolgozott, i'urta, faragta mondatait, nem tudott addig megnyugodni, amig mondanivalójának a legpontosabb, legszebb és legvilágosabb fogalmazását meg nem találta. Veleszületett finom nyelvérzéke és művészi ösztöne mellett ez a lelkiismeretesség a titka kires stilmüvészetének. Általában a gondosságot nagyon fontosnak tartotta az irodalomban is és haragudott, hogy ez a szellem kiveszőben van az irodalomból. Amit a maiak Írnak az mind csupa rögtönzés, — szokta kedvetlenül mondani. Aranynak a lelkiismeretességét épp agy olyan nagyra tartotta, mint bármely más nagy tulajdonságát. Irodalmi műnél sohasem érte be az egyes részletek szépségével, neki az egész szépsége kellett, a művészi koncepció, a teljesség. Nem sokat adott az úgynevezett géniális íellobbauásokra, általában a genialitás szónak az ő szótárában egy kis gyanús hangzása volt, a szertelenséget, az egyenetlenséget jelentette. Az ő poétikája szerint a költőnek fantáziáját, ösztöneit alá kell rendelni az ész ellenőrzésének, meggondolással kell követnie az inspiráció hivó szavát. Senki jobban, mint ő, nem érezte a kimondott s főleg a leírt szó felelősségét. Egy fiatal hallgatóját, aki ' zsurnaJisztásko- dott is, elitélte a bíróság sajtóvétség miatt. „Úgy kell magának — mondta Gyulai —, mért nem gondolja meg, amit ir.“ Az újságoktól is azt kívánta, hogy amit Írnak, olyan lelkiismeretesen járjanak uiána, mint egy tudós a maga dolgának. Ő még az újságírás egy patriarchalisabb korában nevelkedett fel, amikor még nagy eseményekről is, mint például a lipótvárosi bazilika kupolájának bedő- lése, csak másodnap adtak tudósítást a lapok. A modern újságírás gyorsaságra, az információk azonnali közlésére alapított lázas tempóját ő felületességnek, sőt lelkiismeretlenségnek tartotta. Pedig nagy újságolvasó volt és szeretett az újságban olvasott dolgokról vitázni. Az uj irodalom jelenségeit is figyelemmel kisérte még öreg korában is, bár nem sok öröme telt bennük, — irodalmunk nem olyan irányban fejlődött,' ahogy ő szerette volna. Ezért nem sok jót tudott mondani az uj írókról. Mikszáth Kálmánról például talán csak egyszer irt, akkor is egyik jelentéktelenebb könyvéről és Igen lesújtóan. Ö teljesen Arany János, Kemény Zsigmond, báré Eötvös József eszmevilágában élt s ami azon túl volt, azt nem szerette, nem érzett véle semmi kongenialitást. ítélete mindarról, ami ezek után a nagyok után jött, nem volt egészen alaptalan, hiszen ő erős és helytálló szempontok szerint Ítélt, de egyoldalú volt, nem alkalmazott elég sok szempontot és elfogult is volt, különösen olyan irodalmi jelenségekkel szemben, amelyek a zsurnalizmusnak az irodalomba való benyomulását mutatták. Mint maga is mondta egy versében, nagy pártember volt mindig s mint erős meggyőződésű ember, szilárdan állott pártállásfoglalása mellett,. Nem volt objektív kritikus, amennyiben kritikáját pártszenvedély, a maga álláspontjának egyedül érvényességéről való meggyőződés irányította és nem méltányolta a másféle álláspontok jogosultságát, de objektív kritikus volt annyiban, amennyiben mindig csak tárgyi szempontok vezették. Erős harcosa volt meggyőződéseinek s erős karakter, körülbelül a legerősebb a magyar irodalomban. Egyszer esti sétám közben a Muzeum-köruton láttam, az akkori Műegyetem (ma egyetemi filozófiai fakultás) épülete előtt. Ott állt az utcán, Szilágyi Dezsővel. A két híres disputáié összekerült és vitatkoztak. Mintegy egy óra múlva visszakerültem ugyanoda, ők már nem voltak régi helyükön. Két házzal odább, a Sándor-utca sarkán vitatkoztak tovább. Vájjon mikor ért aznap haza Gyulai, Sándor- utcai lakására? parlamenti helzete is szilárdabb volt és a parlament nem ülésezett Briand parlamenti helyzete most erősen megrendült A jobboldalra úgy látszik már nem igen számíthat, már csak azért se, mivel a jobboldaliak nem hajlandók újra madárijesztőnek használtatni fel magukat a baloldali pártok ellen. Viszont a baloldali többség is el van most határozva, hogy döntő harcra kényszeríti Brand-t. Ha Briand ebből a zsákutcából is kijut, akkor megérdemli, hogy a „világtörténelem legnagyobb parlamenti taktikusa" cimmel illessék. Az első lépése mindenesetre ügyes volt: a pénzügyi javaslatok tárgyalása előtt kijelentette,, hogy a kormány nem ragaszkodik a saját javaslataihoz; elfogad minden annál jobb javaslatot. Ezzel elérte azt, hogy egyelőre nem kerül sor a kormány javaslata feletti szavazásra és igy időt nyert; különben egész bizonyos, hogy leszavazták volna, amit minden áron el akar kerülni. A kormánynak ilyetén helyzetében a szocialista párt meglehetős erős nyomást gyakorol Briandra a frankügyben. A rohamot francia részről a „Quotidien“-nek egyik szerkesztője vezeti, akinek külpolitikai kérdésekben a szocialista pártban nagy befolyása van és aki a magyar emigránsokkal állandó összeköttetést tart fenn. Briandnak természetesen esze ágában sincs, hogy a magyar üggyel is gyengítse amúgy is gyenge parlamenti pozícióját s igy nem lehetetlen, hogy az ő kártyájában a magyar kérdés is egy filkót jelent, amelyet alkalomadtán lecsap a parlament tribünjeié. A teljes igazság kedvéért azonban meg kell jegyeznem, hogy az utóbbi napok eseményei a kérdést kissé elmérgesitették, úgy hogy, a frankügy tclán már több mint egyszerű figura a francia kormány külpolitikájában. Meg vagyok azonban győződve, hogy az incidenst a két kormány simán elintézheti. Ebhez szükséges, hogy mindkét ország közvéleménye és sajtója megőrizze hidegvérét és ne adjon hitelt minden riasztó hírnek, vagy uszításnak. Élet a hófehér hegyekben Ski-riport a gömöri hegyekből ■ m m M0riení“i étterem és borozó Braiislava, Palac&y-íér 34. ss. | 8 A vidék találkozóhelye — Hideg, § meleg konyha — Bel- és külföldi £ nyitott és palackborok D Pincehelyiség! Naponta koncert! .5 a ■ a a Telelőn: 8357-VI. Telefon: 8357-V1. Baltiéi Restaerail azelőtt Carlton Prága 1., Prevazafcká 3. na Musfktmál. PSteETt&i Mc. Mindennap délután 8 órától este 8 óráig koncert. — Este 0 órától kabaré. Szoüat! öemeieí! SzM Msnst! Nyustya, 1926. január. Téli fagyos reggel. Fázósan baktatunk a jéggé fagyott országúton, a szürkés felhők mögött csak mint ígéret: próbál előbujni a nap korongja. Egyelőre homályos az ég, az erdő, a fák s mint pótfelhő, gomolyog a Rimavölgyén végig a likéri és a ha- csói három gyár hosszú kéményeinek barna füstje. S aztán, ahogy az útról Jetéi*ve, a dombra mennénk: felkötjük a hosszú ski-deszkákat s fá- zós kézzel markoljuk meg a támogató botot. Startolunk. Egyhangú csendességében a domboknak csak a deszkák csúszó, sikló hangja hallatszik, sisteregve ropogtatja a havat. Lassan rakjuk egymás mellé a lábunkat s a deszka görbe orra, hol egy apró zsombékot ver szét, hol pedig árva bokrocskáról pergeti le a havat.. Feljebb azonban már alaguttá borulnak össze a fák, a súlyos nagy hótömeg mélyen hajlítja meg ágait a bükknek, fenyőnek s sziszegve csúsznak odébb, valahányszor nem hajolva le eléggé, a hó mind szvette- rünk kigombolt nyílásába, nyakunk közé hull hidegen. Méla, árva csönd. Lélektelen hallgatás. Mindenütt két szin uralkodó csupán: a fák barnasága s a végtelen fehérség. Ott, ahol nyílttá válik szét a kilátás s a szomszéd hegyek panorámája is elénk tárul: a mély kéknek valamelyes csadaszóp, bánatos változata borul harmadiknak a szinek hegemóniájába. Egy-egy tétovázó nyúl lábnyoma, egérkék apró léptei látszanak s egy hosszú, kacs- karingós egémyom végén, műit mementó: ott görcsoldóik össze megfagyottan maga a szürke jószág is. Elvétette szegényke hazafelé az utat. Sehol madár, egy dalszó egyetlen cinegén kivül, aki bánattal teli zörrenti meg a galagonyabokrot. Már mennünk is alig lehet. Egyre merede- kebb, egyre csuszásább s olykor négy-öt sikertelen próbálkozás, fetrengés, kínlódás és csontropogta- tás után sikerül csak valamelyest is feljebb kerülni a meredek hegyi utón, ami nem is ut talán s a megszokás mondatja annak. A sürü bokrok, le- liajló fák mindegyike újabb akadályt, újabb nyak- bazubanó havai jelent, minden egyes meredek emelkedés újabb kínlódást. Deszkáink kegyetlenül csúsznak visszafelé, oldalt hágunk kis kapaszkodókra, izzadva, küzködve, csakazértis megújuló dühös elszántsággal. Lassan dél felé jár az idő. A nap előmosolyog a gyűlölködő felhők mögül. Meleg van nagyon. S a hegy déli oldalán elénk tűnik a Rima völgyének csodaszép panorámája.: kék és fehér színekből. Szinyecz, a Tresztye, a balogi, pokorágyi hegylánc, a Vashegy: le egészen a Bükkig s a Mátráig. A havas, téli levegő egészen közel hozza a képet, feleannyira látszik csupán a távolság. Most már a terep változatosabb: lesiklás is esik, majd újabb kiizködés felfelé. Aztán az egyik fordulónál elénk tűnik célunk egyik része: egy klenóci birtokosparaszt tanyája. Hatalmas komondorok ugranak nekünk, azoknak a komondoroknak vad dühével, alak éjjel vaddisznót kergetnek és nappal nem látnak félévig embert az egyetlen gazdájukon kívül. Kijön a gazda, posztócsizmás, halinás > öreg bacsó. Szemét kezével ellenzi, úgy néz ránk csodálkozva. Leinti kutyáját, megbámulja sokanemlátott hosszú deszkatalpainkat, könyök-kesztyűinket, aztán mikor szemével és emlékezetével gondolatban kihámozott mindeme téli járulékokból, örvendve nyújtja a kezét. Megismert. Nyáron is jártunk már erre, egy szeles júliusi napon. — Hozta Isten! — kiáltja örömmel s vígan tessékel befelé az ajtón. A nyílt kémény alatt tűz pattog. Nagy vörös dunna, vörös párna vetetlen az ágyon. Lezárt, ablaku, megáposodott szagu nagy parasztszoba. Az ablakban két árva muskátli, egy neveletlen macska: ezek azok az élőlények, akivel az öreg egész télen együtt lakik. Friss viz nagy kupákban, fűrészek, balták, száj-azkenyér, avas szalonna s egy ócska kalendárium. A mestergerendán taplóba szúrt árak s egy száraz mókus, — belét kivette a gazda, fejét csontig lerágta a moly, — a mókus belsejében pedig egy csorba borotva, hogy ne rozsdásodjék. Mert ha feljön olykor az asszony, meg kell borotválkozni még a hegyekben is érte— Avult gunyáju öreg bácsi, hallgatagon kaparja össze tea alá a tüzet. így, a hegytetőn is kifizetne bennünket a ládafiából kemény ezresekkel azonban, mert földbirtoka úgy a kétszáz hold körül jár, ami erefelé nagy szó s juhainak, marháinak száma igen növeli tekintélyét odalent a faluban is. Meg is indul a beszélgetés. — Mit csinál itt egyedül? — Cccc! — sziszeg lelkesedve, — volna itt dolog három emberre is! Juhokat ellátni, tehenet etetni, fát vágni, havat elsöpörni, hogy vízért mehessek. Ja jaj, bozse moj, — fohászkodik, — van dolog, csak győzzem. — Egész télen igy egyedül?* — Néha feljön az asszony, kenyeret süt a kemencében, elmondja, mi hír van a faluban, meg beszélgetünk. — Nem unatkozik? Elismerem, ez nagyon kultur-kérdés volt, szégyellem is, hogy kimondottam, de olyan természetesnek tartottam magam részéről, hogy eszembe se jutott, mást kérdezni hirtelen. De ő összehúzta a szemét, elnézett a földre s nagyon erősen mondta: \ — Ezt itt nem lehet csinálni... Dolog van! — Nagyon szép itt magánál. Szép hely, szép hegy, szép kilátás ... Erre ő int egyet, mert nem érdekli a dolog: — Szép, szép ... Szokták mondani az urak, akik ide jönnek. Nekik szép. A faluban ilyenkor jobb. Nem is csoda, ha igy beszól, hisz. gyermekkora óta itt él, annyira megszokott dolog neki, mini RotschLldnek a gazdag mód. A városi ember im- pulziv természete ilyenkor mindig belebicsaklik a begyen élők örök flegmájába. Két lelkiség találkozik' itten... Közben felforr a teaviz, az éhes macska fogyasztja a kenyérhójakat s az öreg is szalonnázni kezd egy ócska, madzagon függő bicsrkkal. ■ Kint pompásan süt a nap. A tea erőt ád még egy kapaszkodóra. A ház fölötti nagy tisztásra iparkodunk, ahol aztán teljes az .élvezet a kilátást illetőleg is, meg a változatos lesiklási produkciók. Telemark-fordulások és különböző stemmelések elvégzésére is. Amint följebb-följebb küzködünk, mindinkább tágul, a horizont: az Alacsony Tátra mögül, apró cukorsüvegek dugják ki fejüket, fehér és kék csu- csocskák, amik végre egy teljes csipkeszerü, finom, fogazott együttessé alvadnak össze s előttünk a Tátra, a lomnici-csucstól a Krivánig. Balra tőle a' liptói havasok, előttünk az Alacsony Tátra, a méltóságos Királyhegy, a nyugtalan Gyömbér, a meredek Murányi-fensik, a Fábova, a Kakas, az egész Gömör-Szepesi érchegység, majd a más oldalon a mi hegyünknek, az Osztrovszki-Vepor- hegységnek folytatása. Sítalpaink mély nyomokat, barázdákat vonnak az ideális portiéban. Mély, nagy hó! Púba esés esik rajta. A kutyák lent állandóan ugatnak, a nap mint egy reflektor szórja szét a sugarait. Lent, a rengeteg messziségben vonat fütyül. Ott a kultúra, itt a vad természet. Aztán lejebb kerülünk. Vad szerpentinekben keresztezzük a meredek hegyoldalt, erdőben, sziklákon, farönkökön, jeges vízmosáson, bukdácsolva, összeszurkálva, ereszkedünk lefelé. Egyikünk-má- síkúnk nagyot nyekken, ahogy valami váratlan akadályra bukkan, vagy tüskés bozót közé keveredik. Nincs egy kis szabad hely ezen a leszállón. Félhomály a Rima völgyén. Vigyázva kell haladnunk. A bacsói magnezitgyár lámpái már kigyultak s egy elkeseredett erőfeszítéssel, végre kisiklunk oz országútra. Finish! Szombalhy Viktor. Egy magyar mérnök szenzációs találmánya a rádió terén Budapest, január 30. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Kubik József budapesti fiatal magyar gépészmérnök a rádiótechnika terén szenzációs találmányt készített. Kubik feltalálta az antemia nélküli rádiót. Találmánya az úgynevezett hangszürő lampenna készülék, amely miniatűr volta mellett is nagy teljesítményekre képes. A fiatal magyar föltalálót máris számosán keresték fel ajánlataikkal. Egy angol rádióérdekeltség 10.000 angol fontot, kínait fel neki találmányáért s egyben meghívta Kubik mérnököt Londonba, hogy az ottani rádiótársaság laboratóriumában dolgozzon. Mivel egy magyar társulat is tett a mérnöknek ha* soidó ajánlatot, Kubik még nem határozott, hogy kinek adja át értékesítés végett találmányát. Bányarobban ás Illinois államban Benton (Illinois) január 30. A városban óriási bányarobbanás történt. A szerencsétlenül járt tárnából eddig öt halottat és bárom súlyos sebesültet hoztak ki. Valószínűnek látszik, hogy ezek a katasztrófa összes áldozatai. A kitűnő biztonsági intézkedések 1100 bányász éleiét mentették meg. Szép kabarédalok: Asszonyom, a tavaszt. Ha eljönne hozzám. Hinta-palinta. Kis Madmazell. Mint a hulló csillag. Óh jöjjetek ti behunyt * szemű esték! Szerelem elszáll. Tegnap még azt hittem stb. Nagy választék kiadóhivatalunkban. — Orosz dalok magyar szöveggel: Bajkál. Ne sirj. Nadesdea. Szellők szárnyán. Tavaszi álom. Volga-keringö. Volga-dal. Xénia Fedorowua. Kaphatók kiadóhivatalunkban. & ccchsjr/.owisk köizJíáJ’saságS fökéjjwlselet Prága II , Nérodnl tP. 10. Vczcrké:v/is<Jelek: Reichenberg, KarJsl^ad, Brünn, Pozsony, Kassa. „DUNA11 Általános Biztosító R. T., Becs. Szakmák: Tűz, betörés, szállítás,^ég-. üveg-, gép törés, általános baleset és élet- adó és járadékbiztosítások. 1 A fraisk-ügy Parisban Briandot erősen szorongatják a szocialisták — Beszélgetés egy előkelő francia kormánypolitikussal — A P. M. H. tudósítójától — tarts, januar öü. Egy francia politikus, aki a kormány politikáját közelről ismeri, tudósitónknak a következőket mondotta a frankügyre vonatkozólag: Hogy a magyar közönség helyesen lássa a francia kormánynak legújabb állásfoglalását a frankhamlsiÁ. •. ügyben. u;dni kell, hogy ez a kérdés az események folytán erősen belejátszik a francia belpolitikai életbe Nem szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy a Briand-kormány parlamenti helyzete hónapok óta állandóan kritikus. Briand, aki tudvalevőleg nem ragaszkodik a halalomhoz, más körülmények között már régen lemondott. volna. Most azonban minden áron ei akarja kerülni, hogy a parlamentben leszavazzák és igy újabb kormánválságot idézzen elő. Miért? Egyszerűen azért, mert meg van győződve, hogy Franciaországnak most feltétlenül rendeznie kell pénzügyi helyzetét. A parlamentnek, ha törik-szakad is, meg kell szavaznia az újabb adóemeléseket, melyek léikül a budget egyensúlyát helyreállítani lent lehet. Ha ezt. keresztül tudja vinni, ak- eor valószínűleg Washingtonban is sikerült a franciáknak az adósságok kérdési ben megegyezni, esetleg kölcsönt is kapni s ezzel a 'rankot és Franciaországot megmenteni. El- enben Briand joggal fél attól, hjgv egy íjabb kormánykrizisbe a frank katasztrofálisan belebetegszik és az infláció elkerü'helet- enné válik. A baloldali parlamenti többség igyanis olyan pénzügyi javaslatot dolgoz ki, unely egyrészt az adótöbbletet csak egy év nulva könnyítené a kincstár terhét, másrészt negijeszti a nagytőkét, amely külföldre me- lekül. A helyzet tehát az, hogy Briand olyan parlamenti többségre kénytelen támaszkod- ii, melyek ellenére, sít részben saját mi-1 lisztereinek felfogása ellen kormányoz. így minden kérdés, amely a francia kül agy belpolitikai vonatkozásba kerül, első- orban taktikai kérdéssé válik és abból a zempontből Ítélendő meg, hogy a kormány >arlamenti helyzetét elősegiti-e, vagy nem. gy történt ez a franküggyel'is. A francia kor- nány a kisantant első rohamát szilárdan áll1 s simán elutasította. Ekkor azonban Briand
