Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-31 / 25. (1063.) szám
^^*A|DDArtAr2^A<y^DWTDr^D^TPOpAI]MlME.LLEKLETE ♦ < Az áldott Ady Halálának évfordulója alkalmából. 1. Áldott; mert a magyar Géniusz hordozói közül talán ő az első és eddig egyetlen, akinek megadatott, hogy költészete tökéletes kifejezése legyen önmagának. Talán nem is gondoltunk eddig erre a momentumra. Pedig nagy dolog ez. A jelentőségét csak akkor értjük meg igazán, ha megnézzük a többi teremtő magyar szellem sorsát. A legtöbb nagy magyar szellemnek az óletemüve torzó maradt; mert egyiküknek sem sikerült maradék nélkül fejezni ki önmagát. Ezzel szemben az Ady-tetőn bő terméssel szüretel tökéletes gyümölcsöket a magyar irodalom. 2. A magyar teremtő szellemek minden időben a kifejezés anyagával vivtak éktelen és a legtöbbször sikertelen küzdelmet. „Küzdelem a kifejezésért" — ez a magyar irodalomtörténet vörösfonala. Innen van, hogy nemcsak Katona és Madách tartoznak a „homo unius libri" kategóriájába, hanem rajtuk kívül még sokan mások: Vörösmarty a „Vén cigány“-ával, Arany János az „őszikéi“-vél, Arany László a „Délibábok hősé“-vel stb. És — haj — még többen vannak olyanok, akik nagy tehetség birtokában sem tudtak eljutni még az egy könyvig sem. Ady 10 könyve szokatlanul gazdag és tökéletes aratás a magyar mezőn. 3. Ady jutott el — egy hosszú évezred múltán először — valami sajátos magyar transzcendentálizmushoz. Egy jellegzetes és határozott világérzés szakadt fel benne, amellyel a dolgokat szemlélte. Az évszázadok óta vallástalan magyar lélek Adyban jutott el a valláshoz* amely nála sajátos mithlógiában talált kifejezésre. / .............. Ez az elrendelt és határozott attitűd, amellyel Ady a világgal szemben áll, segíti őt abban, hogy megélései a megfelelő és tökéletes művészi formát nyerjék el. Nagy elődei minden transzcendentális mélység h'jján vesztes harcot vivtak az önkifejezödés költői eszközeivel és módjával. 4. Egy másik mozzanat, amely a művészi kifejezésnek súlyos akadálya, a magyar lélek szerencsétlen összetétele. Arra gondolok, hogy a jellegzetesen magyar temperamentum idétlen egymásmellettiségben hordozza a túltengő értelem és a szintén túltengő érzelem képességeit. A magyar rendkívül értelmes (racionális.) Éppen eléggé ahhoz, hogy ne tudja átengedni magát fentartás nélkül művészi ösztöne hatalmának. De ugyanez a lélek éppúgy rendkívül érzelmes is. Éppen eléggé ahhoz, hogy soha el ne tudjon jutni higgadtan végiggondolt filozófiai rendszerekig. Az ilyen lélek hajlandó az iromba túlzásokra. Értelmessége könnyen züüik cinizmusba. S nyilvánvaló, hogy egyik lelkiség sem alkalmas maradandó becsű műalkotások termelésére. Itt megint éppen csak rámutatok arra, hogy Adyban ez a szélsőség szerencsés egyensúlyba jutott. S éppen azért az ő költészete találta meg először az adékvát művészi formát a magyar lélek élményei számára. És pedig a legtökéletesebb mértékben éppen érettsége tetőfokán: „A halottak élén" kötet verseiben. 5. Ady, az áldott költő, eleddig a legtökéletesebb kijelentése furcsa magyar lelkűnknek. Ady költészetében tudatosult eleddig a legpregnánsabb módon a magyar Géniusz. Matolcsy Miklós. fl szépségnek őre voltam Rút tövis szúrt életembe S utána, mint vér a sebből, Folyt haragom gerjedclme. Én a tövist nem bántottam. Nem tudtam, hogy Isten kedve A virággal elvetette. Csupán egy bogárért nyúltam. Bűnös testtel és falánkan Dúskált a lágy szirom-ágyban És lám, azért meglakoltam. Mert egy röpke pillanatra A szépségnek őre voltam. Tamás Lajos. Riválisának tartotta-e Ady Endre Babits Mihályt? — Beszélgetés Babits Mihállyal — A P. M. H. munkatársától Budapest, január vége. A körutat elhagyva, szűk, csupaárnyék utcákon keresztül odaérek az elé a ház elé, ahol Babits Mihály lakik. Meg kell nézni ezt a helyet: a modern magyar költészet egyik legtekintélyesebb alakja, a legnagyobb irodalmi folyóirat szerkesztője, a legelismertebb esztétikusok egyike, egyszóval a mai magyar kultúra egyik legnagyobb értéke a Józsefváros egy kis, fakó utcájában, öreg, primitív, háromemeletes bérház harmadik emeletén lakik. Lift nincs. Babits Mihály lakásán Kispolgári egyszerűség a lakásban, csak a költő keskeny, szűk dolgozószobája | sejtteti, hogy itt szellemi élet folyik. Zsu- | folt a szoba, az ablak előtt könyvekkel, iratokkal telerakott íróasztal, előtte írógép — a modern költő Írógépen költ —, a szobán hosszában végig a menyezetig emelkedő, hatalmas könyvtár. Sokezer könyv. Szemben ülök Babits Mihállyal, akinek feketeszemü tekintetéből csupa lágyság, jóság, szerénység árad. Semmi sincs benne a beérkezett irók egész világot magába foglaló nagyképűségéből, leplezett vagy leplezetlen primadonnáskodásból. Babits Mihály az életében is ugyanaz a mindig határozatlan, mindig kutató s mindig kincsekre bukkanó aranybányász, mint költészetében. Tiszta és nemes ember, igazi ember. Olyan halk volt. a beszélgetésünk, mint a lénye, a környezete, a lakása. A költő . . . — Zavarba ejt szinte — mondotta az ő jellegzetes, szerény mosolyával hogyha azt kívánja, hogy saját magamról beszéljek. Nem vagyok a barátja a személyi kultusznak. Ha keveset tudnak rólam, a személyi adataimról az emberek, hát annak talán én is oka vagyok. Sohasem helyeztem erre súlyt. A költőt, a lelkét a benső mondanivalója révén ismerjék meg. Ami fontos belőle, azt úgyis beleteszi az alkotásába- A többi ... a többi olyan, mint az elégett szén salakja . . . nem az anyag a fontos, ami ég, hanem a 1 á n g . . . — De viszont nem zárkózom el, ha kérdez. Szekszárdon születtem . . . Bólintottam a fejemmel, hogy hiszen ezt tudom a „Szekszárdon születtem" című verséből. A költő elnevette magát s tapintatosan figyelmeztetett, hogy nem én vagyok az első, aki neki tulajdonítani Karinthy Frigyesnek ezt a nagyszerű versparódiáját, mellyel az „így irtok ti . . .“-ben kariki- rozta ki Babits Mihályt . . . Zavaromban még a tinta is kifogyott a töltőtollamból s a Mestertől kellett ceruzát kérnem. S kaptam is egy picike egéríarok- hegyni ceruzát, mert Babits csak gépen dolgozik. Babits Mihály élete — Tehát 1883-ban születtem Szekszár- ; dón — folytatta a költő a mulatságos inci- i dens után —, apám táblabiró volt. ősi fami- j iia a Babits-familia, elődeim tradícióból j mind előkelő megyei tisztségeket töltöttek ! be, apám volt az első, aki a mindent felfaló j állam szolgálatába került. Pécsett jártam az I iskoláimat s ezek elvégzése után a családom szinte magától értetődőnek találta, hogy jogásznak megyek. Nekem azonban semmi kedvem nem volt ehhez a pályához s hamarosan dezertálva, tanárnak mentem. Első állásom a bajai cisztercita főgimnáziumban volt (én nem voltam persze cisztercita), majd Szegeden, Fogarason, Újpesten s végül Budapesten tanítottam. — Ezek a stációk nyomot hagytak — ha nem is a Petőfi-féle meztelenséggel —■ regényeimen, amelyek szinte végigvezetik az életemet A cisztercita-gimnáziumi korom a Tiinár Virgilben, az újpesti évek a Kártyavárban vannak megörökítve, N A harmadik németre fordított regény i — A Kártyavár cimü könyvem első német példányát épp ma kaptam meg. Ez a harmadik németre fordított regényem: a Storchkalif (Gólyakalifa) és a Dér Sohn des Virgil Tímár után a Kartenhaus. — Fiatal koromban, tanárjelöltkoromban soha nem gondoltam arra, hogy költő j legyek. Szorgalmas gyerek voltam s a tudományos pálya volt az ideálom. Tudós akartam lenni. Másként lett. Belekeveredtem a literaturába s innen kimászni nehéz- j — A tanárkodást is abba kellett hagy-! nőm. Nem lehet két urnák szolgálni. Pedig | szerettem ezt a hivatást is. Igaz, hogy bizo- { nyos értelemben az iró is tanár, mert tanít, I mert tudását, gondolatait, érzéseit átadja másoknak. Különben is nem minden esetben a magam akaratából hagytam abba a tanárságot. 1916-ban egyik pacifista versem miatt fegyelmi utón egy esztendőre felfüg- j gesztettek az állásomtól. Aztán rehabilitáltak, visszahelyeztek, de akkor már én kértem a nyugdíjaztatásomat. Amikor annak-; idején nagy feltűnést keltő „forradalmi" versemet, a Fortisszimőt megírtam, már nem voltam tanár . . . Nem kétséges, hogy Babits Mihály büszke arra, hogy az 1917-es esztendő békesóvárgását ő fejezte ki legelőször s a legerőteljesebben. Akkor sok üldöztetésben volt része. Fájdalom, a történelem őt igazolta.. Csodálkozva nézem őt. Bámulatos, hogy ennek a halkszavu, finom, érzékeny lelkű, törékeny embernek a hangját milyen vulkánikusán fortisszimóvá, milyen mártir- eltökéltté, milyen robusztus dobbanásuvá fokozta az igazság ereje . . . Ady Endre és Babits Mihály Azt kérdeztem: — Olyan sokan olyan sokat írlak össze Ady Endréről, csak iró ur hallgatott, pedig az irodalomtörténelem Babits Mihályt Aüv Endre mellett tudja a modern magyar költészet kiformálásánál. Milyen volt a kapcsolata Ady Endrével? — Mint ahogy magamnál nem tartom helyesnek a személyi kultuszt, úgy nem tartom helyesnek azt a túlzó erőlködést sem, amellyel halála után minden áron primadonnát csináltak a nagy költőből. — Én csak az utolsó 4—5 esztendőben kerültem szoros barátságba Ady Endrével, előzőleg nem volt alkalmunk erre. Még megismerkedésünk előtt levélváltás volt közöttünk, amely úgy kezdődik, hogy én a „Jövendőbben megjelent első versei alapján (1904-ben lehetett) elsők közt voltam, akik felfigyeltek erre az uj tehetségre. El voltam ragadtatva az ismeretlen fiatal költőtől s levélben üdvözöltem őt. Akkor barátaimat, Kosztolányi Dezsőt és Gábor Andort figyelmeztettem Adyra, de azok akkor még idegenkedtek tőle. Csak amikor az első nagy kötete — az „Uj versek" — 1906-ban megjelent, akkor lett általános a lelkesedés. — Abban az időben az én első könyvemnek az anyaga is együtt volt már, de nem a nyilvánosság előtt. Nem voltam hajlandó lapnak adni. Huszonkétóves fiatalember voltam, megbocsátható, hogy nagy szerénységemben azt tartottam, hogy az én verseim olyan jók, hogy azt úgysem értenék meg az emberek. 1907-ben Juhász Gyula akaratom ellenére közzétette a „HiiTap“-ban egyik versemet. Ezután már sűrűbben irtain s a Nyugatnak úgyszólván megindulásától kezdve munkatársa voltam, éveken keresztül Fogarasról. — Azt hiszem 1911-ben volt, hogy Pestre jöttem s Hatvány Lajos a lakásán bemutatott engem egy nagyobb ir ótár saságnak. Utólag tudtam csak meg, hogy ebben a társaságban Ady is ott volt, én azonban sem a fényképei alapján nem ismertem rá, sem pedig a bemutatkozásnál nem értettem meg a nevét. Kétségtelenül másképp, több figyelemmel viseltettem volna az irányában, ha tudtam volna, hogy ő Ady Endre. Hallom, hogy neheztelt annakidején reám^ hogy óa nem köze ledtem feléje s valahogy, az ő megszokása szerint, nem húztam alá a magavisel etem ben, hogy vele beszélek. így hát ismeretségünk félreértéssel kezdődött. — Ezután is több éven nem igen láttuk egymást. Meleggé a barátságunk a „Recita- tiv" megjelenésekor volt, amelytől látszólag nagyon el volt ragadtatva. Verset is irt ebből az alkalomból hozzám, nagyon szép verset. A két költő rivalitása Kényes kérdést vetettem fel: — Több helyen olvastam arról, hogy igazi barátság önök között azért sem lehetett, mert Ady Endre Önben riválisát látta s minden sikerét féltékeny figyelemmel kísérte. Tapasztalta-e, iró ur, ezt? — Én is inkább hallottam erről, mint tapasztaltam ezt. És soha nem is gondoltam ri- Valitásra. S nem tudom elhinni, hogy Ady gondolt erre ... — Sok mindent megértett az ember, ha Adyt jól ismerte. Ö — mint minden zseni — nagyon komplikált lélek volt s volt benne abból a primadonnáé természetből is, amihez esetleg kicsinyesség és féltékenység is tartoz- hatik. Ez igy brüszken hangzik, de a valóságban természetes volt, mert hozzátartozott ennek a nagy egyéniségnek a szinpompájához. — Itt tehát apró szempontok, megfigyelések nem jelentékenyek. A lényeg az, hogy I nemcsak rivális nem volt, hanem legnagyobb mértékben értette, érezte és méltányolta a dolgaim értékét s mindig lojálisán viselkedett. — Egyetlen egyszer volt egy félreértés közöttünk, ami átmeneti elhidegüléshez ve- i zetett. Még Fogarasról küldöttem a Nyugat- j nak „Arany Jánoshoz" cimü versemet, amely- ! ben néhány célzást tettem a modernekre. ■ Egyes kitételeket Ady magára vette, pedig nem reá vonatkoztak, hanem a környezetére, amelyet ő maga sem becsült sokra. Ady mégis megharagudott, sőt mindent elkövetett, hogy a Nyugat ne közölje a verset, ami azonban mégis megjelent. Ez volt tán a legnagyobb incidens, ami közöttünk volt. A mai magyar irodalom —- Mi a véleménye a magyar irodalom í mai helyzetéről? — Az a generáció, melynek magam is j tagja vagyok, rendkívül gazdag tehetségekben s eléri bármely európai nemzet irodalmi nívóját. Pedig én nem vagyok rajongó. A fiatal generációban is sok jóratörő ambíció van s igy nem vagyok pesszimista? Meg kell nézni a Nyugat friss Számait. Azt mutatja, hogy uj lendületet vett az uj magyar irodalom. Évekig panaszolták, hogy hanyatlott a Nyugat. Az irodalom hanyatlott. Most, hogy újra lábra kapunk, hogy újra megszólalnak igazi hangjukon az irodalom értékei, a Nyugat olyan nyugateurópai nívójú kulturfolyóirat, amilyen a fénykorában volt. —Mi a véleménye Szabó Dezső uj regényéről? — Nem olvastam. Szabó Dezső kétségte- i lenül kitűnő — szónoki s agitaliv tehetség, | azonban mint irót sohasem, szerettem. Persze |nem mondom, hogy nem tud. Tehetség, ere- ; deli egyéniség, de nem tisztán irodalmi tehetség. örökké kiforratlan. Babits uj regénye — Min dolgozik most, iró ur? — Uj regényen dolgozom, melynek ,.Ha- (Iálfiai" a cime. A kilencvenes években kez- ,dodik a regény cselekménye, amelyben a ' magyar lateinerosztály sülyedését irom meg | sok szubjektív anyaggal. A magam régi mi- 1 liőjét irom meg, amit ön reklamál nálam: a ' magam kialakulásának a lelki körülményeit próbálom tisztázni. Szóval a téma nagyon kedves nekem. — Egy család történetén belül erős társadalmi rajzot adok a háborút megelőző korból. Bár ez a regény befejezett, önálló, egész lesz, már most foglalkoztat, az a gondolat, hogy folytatom a témát a háború utáni időkig, hogy ennek az osztálynak az egész szomorú drámája benne legyen ... „... A feleségem .. Lassan besötétedett. A kis asztali lámpa kigyult s a fénye egész külöuös, érdekes megvilágításba helyezte a költő fejét. Egészen hátradőlt a karszékben s a menyezetet uéz- ve kutatott emlékeiben^ hogy a kérésemre
