Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-30 / 24. (1062.) szám
8 sassal1926 U»«S' 3« Szombat Az adók esedékessége 1. Állami egyenes adó esedékes az összes pót- adókkal együtt negyedévenként előre, azaz: január 1-én, április 1-én, julius 1-én és október 1-én. Kamat nélkül fizethető az esedékességtől számított 6 (hat) hétig, vagyis: február 12-ig, május 13-ig, augusztus 12-ig és november 12-ig. 2. Tőkekamatadó azon tőke után, mely pénzintézeteknél van elhelyezve: a) negyedévenként kifizetett kamatokért, esedékes március 31-én, június 30-án, szeptember 30-án és december 31-én; legkésőbb azonban 15 nappal az esedékességtől számítva; b) azon kamatokért, amelyek tőkésítve vannak, azaz kamatoskamatokért, esedékes félévenként és pedig január 31-ig és julius 31-ig. Ha az év folyamán csak egyszer van kamatcsatolás, akkor január 31-ig, legkésőbb pedig 15 nappal az esedékesség lejáratától számítva. 3. L osztályú kereseti adó esedékes azonnal, vagyis a házaló adó nyugtájának kiadása előtt. 4. I osztályú kereseti adó azon iparosoknál, akik az e) és f) pontok alá tartoznak, esedékes félévenként és pedig április 1-én és október 1-én, legkésőbb azonban 6 (hat) héttel az esedékesség napja után. 5. Hadmentességi dij esedékes minden év október 1-én, legkésőbb 6 (hat) héttel az esedékességtől számítva. 6. Fegyveradó azonnal esedékes, vagyis a fegyveradólegitimáció kiadása előtt. 7. Vadászati adó színén, vagyis a vadászati jegy átvétele előtt. 8. Vagyondézsma adónak 15 százaléka, illetve legkevesebb 500 korona, vagy ha az egész összeg kisebb 500 koronánál, akkor az egész 30 nap alatt esedékes a fizetési meghagyás kikézbesítésének időpontjától. A másik rész 6 (hat) félévi részletben törlesztendő. Ezek közül az első a fizetési meghagyás kézbesítésétől 4 hónap múlva esedékes. 9. Forgalmi és fényüzési adó negyedévenként fizetendő, vagyis minden év január 1-én, április 1-én, julius 1-én és október 1-én, tehát kamat nélkül február 11-ig, május 12-ig, október 12-ig és november 11-ig. Ha az esedékesség napja vasárnapra, vagy ünnepnapra esik, akkor a következő hétköznap az esedékesség határnapja. Ha valamely adó nincs előírva a folyó évben, akkor az előző évi előírás szerint fizetendő. Kereslet Kanada: Bútor- és üvegáru. (14751/1925.) — Hollandia: Málnakonzervek. (14820/1925.) — Lett- land: Textiláru. (14724/1925.) — Svájc: Kacsa- és ludtoll. (14731/1925.) —- Olaszország: Selyem-, gyapjú-, len- és trikóáru. (14752/1925.) — Németország: Bányafa, gömbfa, papirgyáx’táshoz való és egyéb, különféle célokat szolgáló fa. (14898/1925.) — Dánia: Világítóeszközök bronzból. (14903/1925.) — Albánia: Zománcozott edény. (14899/1925.) — Németország: Zománcozott tárgyak kórházak részére. (14890/1925.) — Anglia: Pamutfehérnemü. (14893/1925.) — Textiláru, kötöttáru. (14893/1925.) — Lettország: Szövőfonál minden színben. (14976— 1925.) — Délszlávia: 8670 m. könnyebb és 12.100 m. nehezebb posztó. (14981/1925.) — Dánia: Bőr- enyv. (14934/1925.) — Németország (Magdeburg): Marhabőrök. (14902/1925.) — Délszlávia: 4000 darab cső lokomotivok számára, 434 darab kerék- abroncs, 10.000 kg. fehér rongy tisztításra és 300 kg. rongy fényesjtésre. (14977/1925.) — Olaszország: Asztali üvegnemü, gazdasági gépek. (14955— 1925.) — Lettország: 200—275 oszlop elektromos világításra Rigában; fémcsövek. (14978/1925.) — Anglia: Üveg- és aluminiumáru, gyufa, * üvegek jácinthoz. (15018/1925.) Az iparosság hitelszükséglete A P. M. H. január elsejei számában a kisiparosság hitelszükségletéről olvastunk egy alapjában véve jó.szándéku cikket. A cikkirő azonban csak általánosságban szól hozzá a kisipari hitelszükséglethez. Sajnos, az iparosság helyzete, az ipar belső élete olyan, hogy nagyobb hitelre nem tud berendezkedni, mert az az ipari üzem, amelyik kamatos pénzzel dolgozik, már a pusztulás felé halad. Másrészről a kisiparos legnagyobb részben a kisebb exisztenciáju kereskedőktől vásárol, akik maguk is jórészt hitelből tengetik üzletüket, igy nagyobb vagy hosz- szabb lejáratú hitelnyújtásra erőtlenek. Míg azonban a kereskedőnek meg van az az előnye, hogy gyakran kamatmentesen tud forgatni 50—60 vagy több százezer korona értékű árut, illetve annak értékét, az iparos, ha évente 5—10 ezer korona árut vásárol hitelbe, vagy éppen kamatra kölcsönbe vett pénzzel, jól szedje össze az eszét, hogy ki ne csússzon alóla a talaj. A kereskedő állandóan nagy cégektől vásárol és ha a gazdasági leromlás miatt önhibáján kívül csődbe jut, még mindig megmarad tisztességes embernek, ha legalább 30—40 százalékra kiegyezett. Az iparos azonban, ha egyszer megbukott, örökre elvesztette a hitelét. Csak ennyit bevezetésnek. Már most nézzük csak, milyen lehet az iparos hitelszükséglete. Szerintem a kamatos hitel a mai magas kamatlábbal egyenesen megélője az iparoeéletnek és valójában csak az üzleti áruhitel a megfelelő segítség, ami nincs lejárathoz kötve, mert akkor lehet törleszteni, amikor éppen árul valamit az iparos. Mert a kamatos hitel egyetlen eset- j ben sem hoz annyi jövedelmet, hogy azzal dolgozni lehessen. Csak ha volnának megfelelő olcsó kamatlábbal dolgozó hitelszövetkezeteink, azok jöhetnének számításba, de semmi más banküzlet nem alkalmas a kisipari élet talpraállitására. Próbáljuk meg azonban számokkal keresni az igazságnak megfelelő valóságot. Egy kiskereskedő felvesz 10 ezer korona 12 százalék kamatos kölcsönt, ezért vásárol árut; tegyük fel, hogy az üzlet normális menetű és a törvényesen megengedett 20 százalék haszonnal dolgozik. Az árut eladja egy hónap alatt, keres rajta kétezer koronát. Három hónap alatt keres hatezer koronát, ebből j fizet három hóra háromszáz korona kamatot, keres tehát ötezerhétszáz koronát. Egy asztalos iparos felvesz 9 ezer korona 12 százalékos kölcsönt, ebből készít három hálószobaberendezést. Kiad: keményfára 2400 K-t puhafára 900 99 vasalásra 450 99 üvegre, tükörre 900 99 egyéb anyagokra 150 99 munkabért 4200 99 baleset bizt. betegsegélyzö 150 99 negyedévi kamat 300 99 Összesen; "9450' k-7 Tegyük fel, hogy a három hálószoba bútort eladja három hónap alatt 3600 koronájával s kap érte 10.800 koronát, fizet 2 százalék forgalmi adót, ami 240 koronát tesz ki, vagyis keres három hónap alatt 210 koronát. Eddig nem számítottuk sem a kereskedőnél, sem az iparosnál az üzleti rezsit. Ha ezt is hozzávesszük a kiadásainkhoz, megállapíthatjuk, hogy a kereskedő nem sokat keresett, az iparos pedig a kamatok fizetésére felvehet újabb kölcsönt. Sajnos, ez a számadás áll csaknem minden iparra, amiből egészen bátran megállapíthatjuk, hogy az iparos kamatos pénzzel sohasem fogja felvirágoztatni üzletét. Az iparoson leginkább csak az egészséges és hitelt nyújtható kereskedelem segíthetne. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az iparos egyáltalában ne éljen a hitellel, ne vegyen fel kamatos pénzt, mert bizony ezer esetben szorul rá a hitelre és sokszor van rá eset, amikor a drága kamatos pénz is, ha nem is gyarapodást, előrehaladást, úgy legalább valami vegetálást nyújt. Mindenesetre, ha már hitelre szorulunk, üdvösebb volna módját találni annak, hogy olcsóbb hitelhez juthatnánk. Erre pedig csak egy mód lehetséges: hitelszövetkezetek létesítése, melyek némileg egyensúlyozzák a túlságosan üzleti szellemű bankok- ráciát. Telek A. Sándor. Első számunk Ma, midőn első számunk nyomdafestéket1 lát és- kedves olvasóközönségünk kezeihez jut, egy kis helyet kell szentelnünk ez újszülöttnek s egyben magunknak, hogy el-, mondhassuk, miként képzeljük a jövőt, hogy megmondhassuk, mily célokért született ez az újság és mit akar jelenteni mindnyájunk részére. E lapot mi a magyar kisiparosok és kiskereskedők lapjának szántuk. Benne megtalálja mindegyik az őt érdeklő dolgokat, de fog találni a nagyiparos, a nagykereskedő is közleményeket, melyek érdeklik. Ezen hasábokon nem óhajtunk nagystílű közgazdasági fejtegetéseket, magasan szárnyaló nemzet- gazdasági vagy politikai cikkeket adni, hanem csak a magyar kisiparos és kereskedő szempontjából nézve akarunk hozzászólni a mindennapi kérdésekhez és közlünk mindent, ami őnekik hasznos lehet. A lap össze fog nőni az iparosok és kereskedők érdekeivel s épp ezért bizton reméljük, hogy a szivükhöz is hozzá fog nőni és saját lapjuknak fogják tekinteni. Iparos és kereskedőtársaink gyakran fel fogják keresni oly közleményeikkel, melyekről azt hiszik, hogy hasonló foglalkozású magyar kartársaikat is érdeklik. Ne tessék megijedni attól, hogy eddig nem igen írtak és igy talán a kellő formába nem tudnák önteni gondolataikat. A közvetlen, természetes gondolkodású irás feltétlenül visszhangra is talál hasonló érdekű és hasonló gondolkodású sorstestvéreknél. Mi lesz tehát újságunk célja? Az, hogy a magyar kisiparost és kereskedőt magyar nyelven informáljuk mindazon ügyekről, melyek őket anyagilag érdeklik. Hozzá fogunk szólni minden az ipart és kereskedelmet érdeklő törvényhez és törvénytervezethez, meg fogjuk ezeket ismertetni olvasóinkkal, felhívjuk figyelmüket az egyes részekre, melyek ránk hátrányosak vagy előnyösek. Közölni fogjuk az adók befizetésének határidejét, azok kiszámításának kulcsát, hogy mindenki tisztában legyen a maga terheivel. Közölni fogjuk a szállítási lehetőségeket, hogy a magyar iparos és kereskedő is résztvehessen a pályázatokon. Foglalkozni fogunk a szállítási tarifákkal. Figyelemmel kisérjük a szakirodalmat, hogy abból az olvasóinkat érdeklő tanulságokat leszűrjük és az uj eredményeket készen adjuk elébük s megkíméljük őket attól, hogy idejüket elforgácsolják. Közölni fogjuk a minket érdeklő bírósági ítéleteket, hogy ebből a joggyakorlatra következtethessünk. Támogató és tanító jó barátja akarunk lenni a ! magyar iparos és kereskedő osztálynak. Nem akarunk e hasábokon semmi olyat, ami szétválaszt bennünket, sőt inkáb csak azt, ami egyesit. Bár szilárdan magyar nemzeti alapokon | állunk, de ugyanakkor a nemzetek egyetértését építő demokráciát hirdetjük, mert ez a legerősebb összekötő kapocs. Nemzeti álláspontunkkal nem más nemzetiség ellen foglalunk állást, hanem csupán a magunkét védelmezzük és a mieinket erősítjük. Az, hogy magyarok vagyunk és azok akarunk maradni, nem tekinthető államellenes cselekedetnek s annak az ideje már lejárt, amikor nyelvünk használata is már irredentizmus volt, vagy j legalább is annak akarták némelyek minősíteni. Ezt a jelszót irtuk fel zászlónkra: „Dolgozzunk" s ez az elv lesz mindig iránytűnk. Olvasó közönségünktől csak azt kérjük, hogy ne sajnálja a fáradságot velünk dolgozni s nekünk segíteni, mint ahogy mi is csak olvasóinknak kívánunk segíteni és akkor két- ; hetenként megjelenő lapunkból esetleg egy uj | napilap fejlődhetik ki, amely aztán igazán erélyesen szolgálhatja a kitűzött célt és meg- j hozza az anyagi áldozat erkölcsi és anyagi ka- | matait. Olvasóinkat most csak arra kérjük, előlegezzék addig bizalmukat, amig azt tényleg kiérdemelnünk sikerül. Reméljük, hogy ezt nemsokára el fogjuk érni. Az iparosok 50 százaléka foglalás és árverezés alatt Losoncon kitüntetést érdemlő módon működik az adóprés, illetve az expozitura feje, Romány ur, aki , ugylátszik, érdemeket akar szerezni. Vájjon mit akar elérni? A bőriparosok összesen 78-an vannak, ezekből 30 ellen foglalás van folyamatban és nyolcná árverés. Ebből talán az következik, hogy ezek az iparosok renitens adóletagadó pc gárai az államnak? Dehogy, csupán az expozitura főnöke óhajt érdemeket szerezni. Az iparosok forgalmi adóját ■ a legőszintébb becsületességgel felesketett szakbizottság állapítja meg, de az expozitura vezetője ezt nem veszi figyelembe, hanem önkényesen annak három-négyszeresére „emeli“ az iparos évi forgalmát s ezen összeg után adóztatja meg, amit az ellető azután nem hogy ■nem akar, de nem bir fizetni. A mód a következő. A forgalmi adóvallomást kiállítják magyar becsületességgel és beadják. Néhány hét múlva újra kapnak kiállítani való adó vallomást s akkor szaladnak a fent nevezett úrhoz: — Hisz mi mái- adtunk be vallomást. — Az nem elfogadható, én nem hiszem el, hogy igazat vallottak. — Tessék ellenőrt állitani. — Az nem az én dolgom. Egy hét múlva 100 korona büntetést ró ki rájuk, mert nem adtak be forgalmi adó vallomást. Azután jön a foglalás és végül azt gondolnók, az árverés. Addig talán még esetleg megmenthetnék holmijukat, hisz nem igen van pénze venni senkinek. De nem igy Romány ur. összecsomagoltatja a kis bútort és az iparos szerszámait és elviszik a közraktárba, ott addig marad, amig Romány urnák tetszik, vagy amig valaki szabad kézből meg nem veszi. Engedejmet kérünk, hát mivel keresse meg az iparos kenyerét, meg az adóra valót, ha szerszámjait elviszik!? Ezt még a „magyar zsarnokság" idejében sem merte ‘■emmHéle b*sáskodó tisztviselő megtenni és |n a „szabad de mokrata" repüblikának j egyik tisztviselője űzheti ezt Feltesszük és reméljük, amig felettes hatósága meg nem tudja. Vizsgálatot kérünk, mert ha ez az ur meg- torlatlanul űzheti ezen kisded játékait, akkor azt kell hinnünk, hogy egyenesen az iparosság kiirtására szemelték ki, már pedig ezt ilyen leplezetlen formában még erről a soviniszta kormányról sem merjük feltenni. Ez.t sokkal szebb módon lehet csinálni, az irtó szer csendben működik legjobban s a csoma-t golásra nem is halálfej van írva, csak any- nyi: „Bat‘a“. A vizsgálathoz szívesen szol-i gál okmányokkal a losonci bőriparosok bármelyike. Ha beigazolódik, hogy minden szavunk igaz, úgy azt követeljük a felettes liató^ ságtól, hogy ezt az urat .azonnal ültesse oly helyre, ahová való és ahol senkinek nem árthat. Felebbezés joga a felet megilleti, mondja erre valaki. Igen, él is ezzel a jogával, de a bizottság által mérsékelt adó helyett, hogy hogyan nem, a régit írják újra elő és még a felebbezés alatt végrehajtást vezetnek ellene. Hát a magyar ember számára nincs igazság e földön? Mind éhenhalásra van kárhoztatva, az is, aki csendben, szorgalmasan dolgozni akar? Mégsem merjük hinni, hogy ez egészen igy volna. De éppen ezért vizsgálatot kérünk. Ipari szakiskoláink hivatásáról Eddig úgy tudtuk, hogy az egyes ipari szakiskolák célja kiváló munkásokat, előmunkásokat ős szakmájukban alaposan képzett iparosokat nevelni az által, hogy azon időt, amelyet a tanonc háziteendőkkel, ide-oda küldözgetéssel tölt, a szakiskola olyan ismeretek megszerzésére fordit- latja tanulóival, amelyeket egyes műhelyekben nem állna módjukban megszerezni. A műhelyek tulajdonosai műhelyükben mindennapi kenyerüket keresik meg, igy a helyi viszonyoknak szükségleteit elégítik ki készítményeikkel, vagyis rendszerint sablonos, egyforma munkát végeznek, már csak azért is, mert a begyakorlott munka mellett kevesebb fáradsággal többet lehet keresni, mint a ritkán előforduló s igy nehezebb feladatokkal. Az ilyen műhelyben felnevelkedett tanonc egyoldalú lesz. Hogy legalább az értelmesebb része magát szélesebbkörü ismeretekben képezhesse ki, a ta- noncévek helyett szakiskolát látogatott s onnan kikerülve, keresett segéd s néhány évi gyakorlat után jól képzett önálló mester, művezető, vagy előmunkás lett belőle. Ha valamely iparosnak mégis olyan munkája akadt, amelyet akár gyakorlatának, akár berendezésének hiányos volta folytán nem állott módjában helyesen elkészíteni, vagy. ha azon munka nagy precizitást, vagy .jnüvészi érzéket kívánt meg s nem bízott erejében — akkor elment a szakiskolába. Ott előtte, hogy ő is megtanulja, a tanulók elkészítették a kívánt darabot a műhely vezetőjének utasításai szerint. Azzal a biztos tudattal vitte azt haza, hogy a munka jobban el nem készíthető, mert látta azt a nagy gondot, amelyet rá fordítottak, igaz, hogy sok időbe került s ha ezen munkaidőt meg kellett volna fizetni, nem is, keresett volna rajta. De itt nem az volt a cél, hogy keressenek, hanem az, hogy tanuljanak. Az anyag és szerszám használatáért csekély, dijat fizetett ugyan, de ez sokkal olcsóbb volt, mintha maga készítette volna el. így volt ez valaha és jól volt ez igy. Mit tapasztalunk azonban ma? Nem is beszélve arról, hogy milyen szempontok a mértékadók a felvételnél, azonnal érezhető, hogy ez az iskola nem tanító és segítő jó barátja ma az iparosságnak, hanem nagyon is csúnya versenytársa, mert akárcsak a csupa tanoncokkal dolgozó műhely, olcsón vállal munkát s ezzel az iparosok kenyerét veszi el. Elvállal bármilyen munkát és akárki hozza is azt, olcsón vállalja, hisz nincs kiadása rá, a gyermekek elkészítik, az üzemköltségeket az állam fizeti és adót nem fizet. Hogy ez a mimka bizony messze áll attól, amit egy szakiskolától várhatunk, ahhoz meg vagyunk szokva. Lehet, hogy ez a hiba az iskola jelenlegi szervezetében rejlik. Lehet, hogy a vezetőség a hibás. Ezt csak akkor lehetne megállapítani, ha tudnők, hogy az igy szerzett jövedelmet mire fordítják. Ha a tanulók jólétének előmozdítására s egyéb iskolai költségekre, úgy a bűn a minisztériumot terheli. Ha azonban nem ilyen célra fordítják a jövedelmet, hanem egyébre, úgy még nagyobb a bűn, amely most már az iskola vezetőségét is terheli aszerint, amilyen célra i fordítja azt. Az iparosok rovására állami iskola nem versenyezhet. Hogy ez most igy van, súlyosan elitélendő hiba. Nagy baj, hogy az a szakiskola, amelynek a jövő iparosgeneráció, de egyúttal a meglevő iparosok tanítása és nevelése volna feladata, inkább más egyébbel foglalkozik. Hogy mást ne említsünk, ott van a „Sokol“ sport- és tornaegylet főhadiszállása, ahonnan a cseh sovinizmus politikájára neveli az ifjúságot, ott talál tanyát mind ezen egyletnek városunkat meglátogató tagja, ott készül ilyen olcsón ezen egyesület torna- és sportfelszerelése. Ez már aztán igazán nincs jól. Nem hisszük, hogy egy józan és törvényeket becsületesen betartó kormány ilyent soká tűrhet. Azt kívánjuk, hogy adják vissza a mi tanitó jó barátunkat: a szakiskolánkat és vigyék el a konkurrens iskolát, amely „sokolistákat" nevel a mi garasainkon. Besztercebánya, január hó. Képviselet Finnország: Bőr, cipőipar és bútoripar részére. (14749/1925.) — Anglia: Vasáru. (14750/1925.) — Belgium: Vas- és fémcsövek. (14729/1925.) — Uj- Zélancl: Textiláru, fémára, zománcozott áru. (14727/1925.) — Anglia: Porcellán- és zománcozott ára, üvegáru. (14893/1925.) — Svájc: Palackok borra és likőrre. (14845/1925.) — Hollandia: Táblaüveg. (14841/1925.) — Anglia: Üvegáru, ..oaiúuco- zott edény, gyapjú- és pamutkelmék. kötöttáru, zsebkendők, abroszok, pamutáru és kezlyük. (15032/1925.)
