Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-30 / 24. (1062.) szám
Szombat 1926 január 30 ■W.jmBB»W^.I.BWW^^WB5»»^CWFCTOTa Szövetkezzünk! A háború előtt a kisiparosok erősítése végett az őket elnyomó gyáriparral szemben a magyar állam közős termelőszövetkezetek létesítésére törekedett és rendszerint államsegéllyel közös termelőszövetkezetekbe tömörítetté az iparosokat. Az államsegély gépek adományozásában, vagy forgótőke évi részletekben való folyósításában, esetleg nyersanyag rendelkezésükre való bocsátásában állott Ennek ellenében megfelelő helyiségről, munkaeszközökről kellett gondoskodniok, kikötött számú munkást és tanoncot foglalkoztatniok. Igen sok szövétkezeíet alapítottak, azonban hosszabb életű ezek közül csak kettő lett s a kettőből is csak egy érte ineg azt a kort, amely a további és végleges fennmaradása iránt minden kétségei kizár. Ismételten volt alkalmam tapasztalni a korai kimúlás okait s éppen ezekből kifolyólag sikerült a helybeli kereskedelmi és iparkamara boldogult titkárával, Holesch István dr.-ral vállvetve ezt az egy szövetkezetei a nehéz időkön átsegíteni. A szövetkezetek gyermekbetegségei, veszedelmes voltuk sorrendjében, a következők: 1. Minden tag csak vezetni akar, de dolgozni egyik sem. 2. Mértéken túl való nagyban-kezdés. 3. Drága adminisztráció. A két utóbbi igen gyakran onnan ered, hogy az elsőt óhajtják elkerülni s önkéntelen esnek bele a másodikba, vagy harmadikba. Az egyetlen szövetkezet, amely felnőtt korát elérte és megérte a szabadba való kiültetés korát, szintén átment az elsőfajta betegségen, de annak lefolyása elég enyhe volt, miután a két kirendelt orvos nem éppen enyhe módszere megadta a vezetésre kiválasztott tagtársnak azt a tekintélyt, amely szükséges a helyes vezetéshez s igy, amikor az első mandátuma lejárt, újra megválasztották ügyvezetőnek, mert meggyőződtek, hogy a bele helyezett bizalmat megérdemli. Ezzel a szövetkezet túljutott a krízisen s csak egy-két apróbb gyengélkedést kellett még kihevernie, hogy tizedik életévének betöltése után szabadjára ereszthető legyen. A mai gazdasági viszonyok általában, de különösen a történelmi országok erős gyáriparának versenye, a kisbankok takarékbetétgyüjtésének megvonása által lehetetlenné tett hitel nyújtása, parancsolóan szorítja az iparosságot, de a kereskedőket is a szövetkezésre. Elsősorban szükségesnek látszik a szövetkezés azért, hogy kellő hitelt nyújthasson tagjainak, másodsorban azért, hogy egyes vállalkozásokra alkalmi társulásokat hozzon létre és ehhez hitelt nyújtson. Továbbá azért, hogy beszerző és később értékesítő szövetkezeteket létesítsen s végül, de csak, ha már a tagok a szövetkezeti életre kinevelődtek, azért, hogy közös termelőszövetkezeteket létesítsen s ezeket finanszírozza.' 1■ . . Ezen célok helyes szolgálata mellett az adminisztrációnak a lehető legolcsóbbnak kell lennie, hogy az ne terhelje nagyon a tagokat és ne vonjon el nagyobb összeget az eredeti céltól. Ha az előbb elmondottakból a megfelelő tanulságot leszűrtük, bizonyára sikerül a helyes utat- módot megtalálni arra, hogy életképes szövetkezeteket létesítsünk, amelyek csakugyan azt a célt szolgálják, amely érdekében életre hívták. Addig is kérjük azokat, akik e sorok Írójával egy nézeten vannak, hogy gondolkozzanak a módokon és közöljék nézetüket e helyen, hogy mire a szövetke- zetlétesités szüksége konstatálható lesz, amit mielőbb remélek, akkor a már kialakult, kész terv gyorsan megvalósítható legyen és ne raboljon még időt a terv elkészítése. A kormány is készül egy, az iparosok hiteligényeit kielégítő szövetkezeti szervezet létesítésére. Azt is ígérik, hogy ez a jövő évben már működését megkezdi, de jelenleg még csak véleményezés céljából van a tervezet kiadva. Mipden esetre figyelemmel kell kísérnünk ennek megszületését s ha idejére elkészül és az egyforma elbírálás alapján mi, magyarok is részesülünk onnan hitelben, úgy örömmel fogjuk azt üdvözölni. Sajnos azonban, hogy az eddigiekből következtetve, azt kell hinnünk, hogy ez ismét csak a sovén cseh politika céljait fogja szolgálni, nem nekünk való lesz s igy magunknak kell majd ezt is megteremteni. Mindenesetre figyelemmel fogjuk kisérni ezt az állami alapítást s közölni fogjuk e helyen észrevételeinket. A csehszlovák kereskedelmi politika következményei Magyarország ás Sziovenszkó gazdasági kapcsolataira Irta: Tarján Ödön. A házalókról Bár vannak indokok, amelyek a házaló kereskedés fentartása mellett szólnak, természetesen csak egyes speciális szakmában, például egyes vidék népiparának értékesítése céljából, azonban általában a kereskedők érdekében tiltakozni kell a házaló kereskedelem mai kezelése ellen. Városainkat szinte elárasztják az idegen házalók s kereskedőinknek meglehetős károkat okoznak. Ezek nagy része olcsó vasúti jeggyel utazik azon a vasúton, amelynek magas fuvardíjait sehogy sem lehet leszállittatni, mert abból a szlovenszkói iparnak és kereskedelemnek volna haszna. Kívánatosnak tartanók a házalói igazolványok felülvizsgálását s azok kiadásának megszigorítását olyképpen, hogy csupán az illető vidék kereskedői érdekképviseletének hozzájárulásával lehessen azon a vidéken háza Iá si engedélyeket kiadni, vagy érvényesíteni. All ezen kívánság különösen arra, hogy a csehországi igazolványok Szlovenszkón csak abban az esetben bírjanak érvénnyel, ha az illetékes kereskedelmi kamara is azt véleményezi. Ezek az urak sem a vásári rendet, sem a vasárnapi munka szünetet nem respektálják s igy eljárásuk legnagyobb részben tisztességtelen versenynek minősítendő. Amidőn a világháború befejezése után Csehszlovákia illetékes tényezői az uj állam kereskedelempolitikájának irányt szabtak, félreismerték úgy a köztársaság, mint a csehszlovákiai termelés részére tekintetbe jöhető piacok helyzetét és teljesen nibás alapokon indultak el. A háborús termelésről a békeviszenyok- ra való áttérés, az egész Európában mutatkozó nyersanyag és készáruhiány azt a meggyőződést váltotta ki a köztársaság vezető köreiben, hogy a keresletet évek hosszú során át nem lehet kielégíteni s ezen körülményből tévesen azt következtették, hogy Csehszlovákia hatalmas nyersanyagforrásaival és iparával döntő befolyást fog gyakorolni Európa gazdasági életére. Teljesen figyelmen kiviil hagyták a múlt minden tapasztalatát, nem gondoltak arra, hogy a hatalmas csehszlovák ipar a forradalmat megelőző időkben egy nagy fogyasztási piac szükségletét elégítette ki, mely ezen iparnak 80 százalék erejéig való foglalkoztatását biztosította s csupán a 20 százaléknyi kivitel részére kellett piacot biztosítani. Csak későn vették észre, hogy az arány a belföldi fogyasztás és a kivitel között megváltozott és a legfontosabb termelési ágakban a belföldi fogyasztás 20 százalék, mig a kivitel ezen iparágak teljes foglalkoztatása mellett a belföldi fogyasztás négyszerese. Annyira súlyos volt a vezető gazdaság- politikusok tévedése, hogy a háborúban bevezetett forgalmi korlátozásokat minden elképzelhető módon fokozták, sőt a gazdasági kérdések kedvező elintézéséből politikai fegyvert kovácsoltak. Lemondtak a földrajzi fekvésüknél és a régi összekötettésüknél fogva is természetes piacokról és sok esetben rosszakaratot tanúsítottak az utódállamok gazdasági érdekeivel szemben, mert azt hitték, hogy azon összeköttetések, melyeket nyugaton részben az áruhiány, részben a valuta ingadozásából versenyképességük következtében létesítettek, függetleníti őket a régi fogyasztó piacoktól. Ezen tévhit annyira áthatotta az illetékes köröket, hogy 1919 és 1920-ban sok esetben megakadályozták olyan gyártmányoknak az utódállamokba való kivitelét, melyekből itthon ötszörös tulprodük- ció van, csak azért, mert az illető államok nem tudtak a kiviendő cikkekért értékes kompenzációkat adni. így tiltották meg a mezőgazdasági gépek és szekereknek Magyarországba való kivitelét Az áruhiány azonban nem tartott sokáig, mert a háború elszegényítette Európa népeit, mindenki kénytelen volt redukálni igényeit, a fogyasztás mindenütt megcsappant és rövidesen még ott is, ahol a legkevésbé számítottak rá, a széntermelésben elhelyezési nehézségek kezdtek mutatkozni. Soha helyre nem hozható kárt okozott Sziovenszkó gazdasági életének a tudatlanságból és hatalmi elvakultságból folyó intézkedéseknek sorozata, mely megakadályozta azt, hogy Sziovenszkó ipara és kereskedelme a háború befejezését követő időkben a kedvező konjunktúrából kivegye részét. Ekkor kezdett mutatkozni, hogy mit jelent az, hogyha a legfontosabb gazdasági érdekeinket megkérdezésünk nélkül intézik. 1920 junius 30-án a prágai Wirtschaftsbeirai tanácskozásán először követeltem Sziovenszkó részére a gazdasági minisztériumokban külön szervek létesítését, melyeknek vezetését a viszonyokkal ismerős szakképzett tisztviselőkre kértem bízni. Javaslatomat egyhangúlag elfogadták, de soha többé nem foglalkoztak vele. Kereskedelmi politikájában a csehszlovák köztársaság, bár az első kereskedelmi szerződéseknél a legtöbb kedvezmény elvi álláspontjára helyezkedett, mégis ezen szerződések tulajdonképpen a hazai termelés érdekeit magas vámokkal óhajtották szolgálni. Később egyes államokkal, igy Franciaországgal, Olaszországgal, Ausztriával és Lengyelországgal vámtarifa-szerződést léte sitettek, de nagyvonalúsággal, mely a régi íogyasztópiacok visszaszerzését célozta volna, a mai napig nem találkozunk. Az évek múltak, a történelmi országok fejlettebb és kedvezőbb viszonyok között élő ipara könnyebben tudott termelésének uj piacot biztosítani, Sziovenszkó azonban gazdaságilag teljesen lerongyolódott. Mikor a hibás politika következményei mutatkozni kezdtek, a köztársaság vezetőinek agyában megszületett a hírhedt gazdasági csodabogár, a dezindustmli- zálás gondolata. Nem arra törekedtek, hogy az emberöltőkön át szorgalommal és takarékossággal megteremtett értékeket kihasználják, hanem azok elpusztításából csináltak kormányprogramot. Sziovenszkó külkereskedelmi adatait csak azon államokra vonatkozólag lehet megállapítani, melyek, mint például Magyarország, külön statisztikát vezetnek a szlovenszkói áruforgalomról, vagy amelyek származási igazolványt követelnek a behozatalnál, mint ezt Franciaország teszi. Magyarország Csehszlovákiából az ittem statisztika szerint 1921-ben 211.86, 1922-ben 191.57, 1923-ban 110.44 millió aranykorona értékű árut vásárolt. Ennek ellenében a Csehszlovákiába irányuló magyar kivitel 1921-ben 43.91, 1922-ben 82.43, 1923-ban 54.67 millió aranykoronára rúgott 1923-ban Sziovenszkó részesedése a magyarországi kivitelben 290 millió cseh koronát tett ki, melyből fára 140 millió, textilárukra 60 millió, vasércre 11 millió, vasárukereskedelmi szerződés mielőbbi megkötésének követelése. Azon rendszabályok, melyeket Sziovenszkó termelése részére a kormánytól követelünk, csak akkor jelentenek részünkre valódi értéket, lia sikerül Csehszlovákiának Magyarországgal kedvező kereskedelmi szerződést kötnie. Vájjon remélhetjük-e még nálunk is a józan ész diadalát és megérjük-e, hogy a politikát a gazdasági érdekekre alapítsák és ne a gazdasági érdekeket dobják oda politikai ábrándok martalékául? Értékpapírok árfolyamingadozásainak beszámítása a jövedelmi adó kivetésénél Eddig úgy tudtuk, hogy a vállalatok birtokában lévő értékpapírok, tehát a hadikölcsönök is, árfolyamveszteségei a jövedelmi adó kivetésénél csakis akkor hozhatók levonásba, ha ezen értékpapírok szigorúan az üzemi tőkéhez tartoznak, amint ezt az idevonatkozó törvény 170. §-a is mondja. Ezen hitünkben megerősített eddig a legfelsőbb bíróság döntése, mely még szigorúbban határozza és gépre 15 millió, papírra és bőrre 6 millió, ] üvegre és vegyszerekre 5—5 millió esik. A Ma- i gyarországba irányuló 713 millió cseh koro- ; nányi kiviteli összegnek tehát 40 százaléka ; jutott Szlovenszkóra, de ennek az összegnek csak a fele esik iparcikkekre, mig a másik fele a fakivitelre számítandó. Ugyanazon években a történelmi országok 210 millió értékű textilárut, 118 millió értékű szenet és 41 millió értékű vasat és gépet szállítottak Magyarországba. Magyarország és Sziovenszkó gazdasági kapcsolatait nem szabad a pillanatnyi helyzet szempontjából elbírálnunk. A csehszlovák köztársaság kedvezőtlen geográfiai alakulata a szlovenszkói termelést jórészben még akkor is a magyarországi piacra utalja, hogyha a tervezett tranzverzális vasutak kiépítése által a helyzet a mainál lényegesen jobbra fordulna. Sziovenszkó ipara részére a Magyarországgal való kapcsolatok felvétele egyenesen lét, vagy pusztulás kérdése. Minden nap idővesztesége megnehezíti helyzetünket. v Az eddigi csehszlovák kormányoknak Magyarországgal szemben tanúsított rosszindulata és a kereskedelmi politika terén fentebb vázolt magatartása nagy mértékben fokozta azon magyar törekvést, mely a belföldi ipar fejlesztésével a behozatalt minimumra óhajtja korlátozni. Az a hatalmas fejlődés, melyre Magyarország gyáripara az elmúlt hét esztendőben rámutathat, szomorú perspektívát jelent Sziovenszkó iparának. Egyrészről Magyarországban az iparfejlesztés állami támogatása a magas behozatali vámok és részben a fontosabb fogyasztó piacokkal, például Jugoszláviával megkötött kereskedelmi szerződés, másrészről nálunk a dezindustria- lizálás, az elzárkózás politikája a gazdasági téren és a szlovenszkói ipar agyonnyomeri- tasa, a lelkiismeretlen vasúti politika és az adóknak az elviselhetetlenségig való fokozása által. Mi sem természetesebb tehát, hogy amig nálunk az állam gazdálkodásával megnyilvánuló pazarlás és különösen Sziovenszkó érdekeinek háttérbe szorítása elvonja az üzemi tőkét és napról-napra nehezebbé teszi a termelést, addig Magyarországon az ipar hatalmas fejlődést mutat. A termelés értéke például Magyarországon: 1913 1922 Vas- és fémiparban 252.586 201.079 Gépgyártás 226.280 103.935 Elektromos áramfejlesztő telepek 25.023 17.205 Kő, agyag és üvegipar 70.874 39.944 Fa- és csontipar 41.418 32.601 Bőr- és sörteipar 44.951 43.996 Textilipar 82.243 115.911 Ruházati ipar 24.805 22.982 Papíripar 10.692 4.006 Élelmezési cikkek 695.424 577.219 Vegyészeti ipar 124.501 82.894 Sokszorosító és müipar 42.604 17.476 A termelés értéke aranykoronákban: 1641.401 1259.248 Vagyis az ipari termelés 1922-ben ezen statisztika szerint elérte a békebeli termelés 77 százalékát ugyanakkor, amikor Szlovénmeg ezen értékpapíroknak a beszámithatás esetében való könyvelési címét, amikor kimondja, hogy az értékpapírok árfolyamveszteségei a jövedelmi adó alapját képező jövedelemből csak akkor hozhatók levonásba, ha azok a könyvelésben mint áruk“ szerepelnek. Az elbírálásnál teljesen közömbös, mily célból, vagy okból szerezték be azt Vagyis a fentiekből az következik, hogy ha az iparos, vagy vállalkozó kaució végett, vagy egyéb célból vásárolt értékpapírjai árfolyamán veszteséget szenved, ezen veszteség jövedelméből a valóságban nagyon is levonásba kerül, de mert a kincstárnak úgy előnyösebb, a jövedelmi adó kivetésénél nem vehető figyelembe, tehát adóját egy nem létező jövedelem után vetik ki. Ennek ellenében mit tapasztalunk azon esetben, amikor egyes vállalatok mérlegében értékpapírok árfolyamemelkedése nyereség gyanánt szerepel? Ebben az esetben nem keresik a 170. § szerint az értékpapír hová- tartózóságál, sem azt, hogy a legfelsőbb birósági döntés szerint, mint „áru“ szerepel-e, hanem ugyanazon törvény 159. §-ának 3. bekezdésére, illetve a 165. §-ra való hivatkozással, ezen nyereséget nagyon is hozzászámítják a jövedelmi adó kivetési alapjához, vagyis az önjövedelemhez. A 159. §. 3. bekezdése szerint a vagyontárgyak értékemelkedése a jövedelemhez számítandó a jövedelmi adó kivetésénél, ha az értékemelkedés egy kereseti vállalat üzemében, vagy égy spekulációs üzletben keletkezett. . Egy ismért esetben á kifogást a II. fokú kivetőbizottság is elutasította, hiába magyarázta a kiiogást emelő, hogy ez nem vonatkozik rá. Sőt egy, másik esetben az indokolásban egész világosan kifejezték, hogy az értékpapírok eladásából keletkezett nyereség is beszámítandó a jövedelmi adó kivetésénél a kivetés alapját képező jövedelembe, mert az a vállalat, mérlegében mint aktíva szerepel. Vagyis itt nincs semmi szükség arra a szigorú könyvelési cimmeghatározásra. Miért? Mert a kincstárra nézve igy előnyösebb. Miután az igazság csakis egyféle lehet, viszont igazságnak kell lennie, ez a kétféle gyakorlat tehát nem állhat meg egyszerre. Vagy részesedik a kincstár a jövedelmi ac|ó kivetésénél az értékpapírok árfolyamemelke- dese által elért nyereségben, de akkor részesedjék az esetleges veszteségekben is; vagy pedig csak azon kivételes esetekben részesedhetik a nyereségben, amidőn elfogadhatónak tartja az árfolyamveszteségeknek a jövedelemből való leírását. Különösen érdekel ez mindenkit a hadiköl- csönkötvények értékének leírása kapcsán. Felhívjuk olvasóink figyelmét a fenti körülményre azzal, hogy vizsgálják át eddig is rájuk rótt jövedelmi adókivetés alapját ebből a szempontból. Amennyiben ezen anomáliákat észlelnék, tegyenek ellene kifogást, mert előbb-utóbb mégis csak sikerül az igazságot kiharcolni, még akkor is, ha az a kincstárra nézve nem kedvező. szkó ipara általánosságban kapacitásának 25 —30 százalékát is alig tudja kihasználni. Pedig nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a Magyarország és Csehszlovákia, illetve Sziovenszkó közötti kereskedelmi forgalomból egyáltalán nem következtethetünk a reális lehetőségekre. A magas vámtételek, illetve a folyó év január elseje óta Magyarországon is fennálló behozatali korlátozások akadályozták a két állam közötti forgalomnak természetadta kifejlődését. Szlovenszkónak ma nincs égetőbb gazdasági problémája, mint az egész köztársaság gazdasági éleiére is elsőrendűen fontos magyar — A Magyar Nemzeti Párt rimaszombati ipari szakosztálya megkezdte működését. A január hó 22-én megtartott szaktanács ülésén az elnöki jelentés már több tag sérelmének ügyében való eljárásról számolt be. Ezen a gyűlésen elhatározták, hogy felhívják Sziovenszkó iparosságát az igazságtalan adókivetések ellen való tiltakozásra és párton kiviil felhívják az iparos és kereskedő osztályt tiltakozó né.pgyülés megtartására. A pártiroda minden nap délután veszi fel a helybeli tagok panaszait s azt a szükség szerint rendelkezési helyére juttatja. A kerületi munkásbiztositó pénztárak a havi fizetéses alkalmazottak járulékának kivetésénél majdnem mindenütt a 31 napos hónapokban 31 napra számítják a járulékot. — A legfelsőbb köz- igazgatási biróság ezzel szemben 1924. évi junius 6-án hozott 915. számú döntvényében kimondta, hogy havi fizetéses alkalmazottak járuléka 31 napos hónapokban is csak 30 napra számítható. — Amennyiben tehát valamelyik pénztár ezután is rosszul számítana, kifogásolni kell a számítást. A fellebbezés fórumai: ,8 napon belül a pénztár vezetősége, 15 napon belül az ). fokú iparhatóság, 1.5 napon belül a népjóléti minisztérium, 60 napon belül a legfelsőbb közigazgatási bíróság Prágában (a számla késhetni ériétől számítva'. A. fellebbezésben célszerű lesz a fonti döntvényre hivatkozni. 7
