Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-30 / 24. (1062.) szám
6 messatsamarsü 1926 január 30 Sz011ll)<lt c. f,iáv ;. juk illetékes helyi csoporttal közük s viszont onnan kapják az őket illető figyelmeztetéseket és kitalálásokat. A helyi csoport. 2. Minden ipari és kereskedelmi gócponton a párt iparosai és kereskedői a vidéki tagok bevonásával közösen helyi csoportot alkotnak, mely egy elnökből és egy titkárból és 3—4 tagból álló tanácsot választ, mely a helyi csoport ügyeit vezeti; az egyes tagok által hozzáintézett közléseket megbírálja s a szakosztályi irodának továbbítja, a helyi viszonyokból folyó észrevételeit, kívánságait saját kezdeményezésére is ugyancsak közli a szakosztály irodájával, általában képviseli a saját vidékének érdekeit. Miután a helyi csoport a legfontosabb szerve az egész szervezetnek, különös gond fordítandó a vezetőség megválasztására. Azért ajánlatos, hogy a titkári teendőkkel lehetőleg a párttitkár bízassák meg, mert igy állandó az érintkezés a csoport és a párt helyi szervezete között. 3. A szakosztály irodája, melynek élén a szakreferens vagy ügyvezető áll. A szükséges segédszemélyzettel feldolgozza a hozzá a helyi csoportoktól beérkezett anyagot s természetük szerint arra felvilágosítást ad, vagy az elintézés helyére illetékes megbízottnak továbbítja azt, esetleg interpellációs anyagnak megküldi az országgyűlési képviselőknek, illetve az erre kijelölt képviselőnek. Figyelemmel kiséri a szakirodalmat, a miniszteri rendeleteket és törvénytervezeteket, melyek tartalmát hozzászólás, felhasználás céljából a lap utján vagy szükség esetén külön értesítés, esetleg körlevél vagy felolvasás formájában közli a helyi csoportokkal- Megfigyeli a szállítási lehetőségeket s általában figyeli a piaci viszonyokat, hogy idejében értesíthesse a lap és a helyi csoportok utján a tagokat. Kezdeményez és kidolgoz megvalósítható eszméket, melyek a magyar iparosok és kereskedők előnyére szolgálhatnak, illetve érdekvédelmükre szükségeseknek látszanak. Szaktanácsokkal támogatja a tagokat és helyi csoportokat. Általános érdekű ügyekről ismertető felolvasásokat készít, melyeket a helyi csoportok közt köröztet Személyes érintkezés révén összeköttetést képez a helyi csoportok között, azok, valamint az országos szaktanács között. Referál a szaktanács ülésén. Szerkeszti a szaklapot és a napilapokat is ellátja szakközleményekkel. 4. Az országos szaktanács, mely 2 elnökből és 12—16 a kongresszus által választott tagból áll, évente legalább egyszer, de szükség esetén többször is ülést tart és irányítja fő vonásokban az egész szakosztály működését. MegjelÖü, hogy egyes törvénytervezetekkel szemben mily álláspontot foglaljon el a szakosztály. Dönt országos érdekű ügyekben- Megállapítja a szakosztály költségvetését és fedezetről gondoskodik. Összeköttetést tart fenn más ipari és kereskedelmi alakulatokkal. Szükség esetén tagjai közül 2—3-at megbíz az állandó vezetéssel, kik mint permanens bizottság a szaktanács nevében működnek. 5. Országos iparos és kereskedő kongresszus csak szükség esetén hivandó egybe és minden helyicsoport két megbízottból áll. Megválasztja az országos szaktanács tagjait és határoz minden oly ügyben, melyet a szaktanács eléje utaL Ércbányáink krízise A bányatulajdonosok szövetsége emlékiratot adott ki, amelyben számadatokkal mutatja ki a hazai bányák kritikus helyzetét, akkor, amikor hasonló termékeket importálunk. A külfölddel szemben való versenyképtelenségünk okai a magas vasúti fuvardijak és az állam által igen magasra szabott robbantószerárak. Direkt vasúti dijszabás a közép európai államok között Bukarestben tárgyalások folynak Románia, Németország, Ausztria, Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia megbízottai között arról, hogy nem lehetne-e ezen államok között direkt vasúti tarifát létesiteni. A nyolc órai munkaidőt a tulajdonosra is kiterjesztik? A munkaidőt szabályozó törvény a munkást és alkalmazottat eléggé védi a munkaidő meghosszabbítása ellen. De hogy ez az üzlet tulajdonosára is kiterjesztessék, az ellen minden erőnkkel tiltakoznunk kell. Hisz ez nem egyéb, mint a személyes szabadság megsértése a szociálpolitika szép neve alatt. Ha a tulajdonos dolgozni akar nyolc órán túl, miért ne tehesse azt? Nem lehet az állam érdeke, hogy az emberekből a munka- kedvet és szorgalmat erőszakkal kiölje egy hangzatos szép frázis kedvéért. A szociális biztosítás áldemokráciája Sziovenszkoi az előkészítő bizottság negyven tagja közt egyetlen egy ember képviseli. — A bizottsági tag bármikor elcsapható A Bohémiában olvastuk nemrég a következőket, melyek olvasóinkat is bizonyára érdekelni fogják. A munkások betegség, rokkantság és aggkor elleni biztosítása, melyet röviden szociá- üs biztosításnak szoktak nevezni, ismét előbbre haladt egy lépéssel, illetve a legelső lépés megtörtént a megvalósítása felé. A szociális ügyek minisztere kinevezte az előkészítő bizottságot A 40 tag között mindössze kettő szlo- venszkói s ezek közül is az egyik feltétlenül csehországi illetőségű. Hát Szlovenszkót ebben az előkészítő bizottságban csak egyetien egy hely illeti meg? Még érdekesebb az a tény, hogy a kinevezési okmánnyal együtt a kinvezett tagoknak egy miniszteri rendeletet is kézbesítettek (7420. III. D. XI/5. 925. sz.), mely a bizottság ügyrendjéről szóL Ezen rendelethez igen sok szó fér. A 2. §-ban az foglaltatik, hogy a szociális ügyek miniszterének joga van bármikor ezt a kinevezést visszavonni, vagyis ha ellenkező véleményen mer egy bizottsági tag lenni, akkor elcsapható, különben pedig — tehát ha jól viseli magát — ezen megbízás 1926 június 30-án jár le. Ezen bizottság tagjai közül a miniszter kinevez egy szükebb bizottságot, melynek tagja 1 elnök 3—3 tag a munkaadók és munkások részéről és azonkívül 4 szakember. Ezen szükebb bizottság készíti elő a tárgyalási anyagot a teljes ülés részére, mely negyedévenként legalább egyszer hivandó össze. Ha megfontoljuk azt, hogy ilyen igazán nagy hc.iderejü tárgy megbeszélésénél nem jut szerep minden érdekelt csoportnak, nagy aggodalommal kell fogadnunk az ilyen előkészítést. Tizenegy jól kiválasztott ur, akikben a szociális ügyek minisztere kellően „megbi- zik“ készíti elő az egészet s azután a 40 ur egyszerűen áment mond rá, mert ha merészelné nem azt tenni, ott van a 2. paragrafus j és az illető helyén már más tag ül, aki job-! ben fog vigyázui a — helyére. És végre is az nemcsak a szociális ügyek miniszterének az ügye, de a mienk is, igy mi is szeretnénk ahhoz hozzászólni, különböző érdekcsoportok, akik ott nem leszünk képviselve. Hogy a dolog még demokratikusabb legyen, a tagok a tanácskozás összes fázisairól teljes titoktartásra vannak kötelezve, hogy az érdekeltek még idő előtt, vagyis amikor még lehetne valamit tenni, valahogy meg ne tudják, mit határoz róluk s nélkülük a szociális ügyek miniszterének bizottsága. Ezen titoktartási kötelezettség annál átlátszóbb, mert az előkészítő bizottság egész munkája csupán informattiv jellegű s a szociális ügyek minisztere azután is csak a saját beWása szerint határoz, hogy elfogadja-e az igy előkészített anyagot részletekben, vagy egészben, vagy teljesen visszaveti. A bizottság elnöke köteles az államnyelvet használni, tehát egyenesen tilos más nyelven érintkezni a bizottsági tagokkal, még akkor is, ha azok az államnyelvet esetleg nem bírnák oly mértékben, hogy ne szoruljanak rá valamely kisebbségi nyelv használatára. Igaz, hogy a bizottsági tagok már úgy vannak összeválogatva, hogy ez a kérdés ner is merülhet fel s igy ez a szükségtelen rendelkezés csak arra jó, hogy kidomborítsa azt a demokráciát, mely a miniszter intézkedésein mint vezérfonál végigvonul. Ha még azt vesszük figyelembe, hogy ez egy teljes autonómiával biró intézmény előkészítése akar lenni, .úgy igen nehéz egy gazdasági irányú szaklap szokásos objektív stílusát megtartani. Ilyen esetben a toll Önkéntelen élesebbet fog. Pedig, kérem, ez komoly, sőt szomorú valóság, csak a népjóléti miniszter mutatta meg, hogy jó élclapirő is J tud lenni. Hát nevessünk legalább a pénzün- I kért, úgyis elég drágán fogjuk azt megfizetni. A sziovenszkoi uj ipartörvény bajai Junius elsején, tehát több mint félesztendővel ezelőtt lépett hatályba az uj ipar- törvény és még mindig a legteljesebb mértékben benne vagyunk abban a káoszban, melyet az uj törvény a megfelelő előkészítés hiánya folytán természetszerűleg előidézett. Aki sziovenszkoi kereskedőkkel és iparosokkal összekerül, az nap-nap után hall panaszokat, melyek ezzel a zűrzavarral függnek össze. Komoly, jelentékeny gazdasági érdekeket sértő sérelmek ezek és a legtöbbje csak a hivatalos körök közömbösségének következménye; egy kis jóakarattal röviden és könnyűszerrel eliminálbatók volnának. Csak két ilyen jellemző bajjal óhajtunk most foglalkozni. Az egyik az uj ipar törvénnyel rendszeresített ipartársulatok ügye. Az uj ipartörvény megszünteti a régi magyar ipartestületeket és helyükbe, lényegesen kibővített hatáskörrel, kerületi ipartársulatokat létesít, melyekbe mindenki tagul köteles beállni, aki iparigazolvánnyal bír, tehát nemcsak iparosok, hanem kereskedők, sőt külön csoportban ezek alkalmazottjai is. Az ipartársulatok hatáskörébe tartozik egyebek között az uj iparengedélyek véleményezése is, valamint sérelmes iparhatósági rendelkezéseknek illetékes fórumhoz való megfelebbezése. Az ipartársulatoknak koncedált ezen jogok adják meg az iparosoknak és kereskedőknek a lehetőséget, hogy érdekeiket megvédelmezhessék. A régi ipartestületek likvidálására és az uj ipartársulatok megalakítására a törvény hathónapi időt engedélyezett olymódon, hogy az átmeneti állapot már a törvény kihirdetése napján, vagyis 1924 október 10-én lépett hatályba és elrendelték, hogy a megalakulás előmunkálata és az uj ipartársulatok végleges megalakítása 1925 junius elsejéig, vagyis a törvény életbelépése napjáig teljes befejezést nyerjen. A hat előkészítési hónap elmúlt, a törvény 1925 junius elsején életbelépett, sőt azóta újabb hat hónap múlt el s egész Szlo- venszkón és Ruszinszkón alig van közigazgatási kerület, ahol a társulat, már végleg megalakult volna és törvényszerűen működne, de hihetetlenül sok azoknak a kerületeknek a száma, amelyekben még egyáltalában semmi sem történt. Ezekben a kerületekben vagy megvan még a régi ipartestület és tehetetlenül vegetálva várja, hogy felváltsa az uj szerv, vagy egyáltalában nincs már semmi. Különösen furcsa helyzetbe kerültek a kereskedők és azok eddigi egyesületei, a kereskedelmi testületek, melyek működésűk köréből kikapcsolták mindazokat az ügyeket, amelyeket az uj törvény az ipartársulatok hatáskörébe utal és vagy egészen megszűntek, vagy társadalmi egyesületekként, tehát csak amolyan kaszinófélék alakjában élnek. Ezek azután, akármilyen élénk tevékenységet fejtenek is ki, azt a hivatást nem teljesíthetik, amit az uj ipartörvény az ipartársulatoknak szánt, nem lehetnek a törvény gyakorlati alkalmazásánál tagjaik exisztenciális érdekeinek védelmezői és a nagyon sokszor szükséges védelem teljesen hiányzik. Mert az ipartörvény ipartársulatok nélkül is életbe lépett, az első- és másodfokú iparhatóságok teljes mértékben folytatják hivatali tevékenységüket, adnak ki például uj iparengedélyeket, csak ipartársulat nincs, amely ezt a hivatalos működést törvényszerűen támogatná, kiegészítené, mely megakadályozná vagy kieszközölné uj engedélyek adását olyan esetekben, amikor azt a törvény és a közérdek másképp kívánná. Máris rengeteg azoknak a gyakorlati eseteknek a száma, amelyek igazolják, hogy 'az egyedül illetékes ipartestületek meghallgatása nélkül hozott iparhatósági határozatok és elintézések tévesek és igazságtalanok és sokszor pótolhatatlan kárt okoznak. Ezeknek az. uj ipartársulatoknak a késése még egy különös, bosszantó és káros következménnyel is jár. A régi, több évtizedes ipartestületeket és kereskedelmi egyesületeket, nemcsak azért, mert a régi magyar érában alakultak, hanem főleg azért is, mert tagjaik természetszerűleg magyarok, az uj államalakulatban „idegen", „nem kívánatos" intézményeknek tekintették és ha valahol most csak két cseh kereskedő és ugyanannyi iparos telepedett is le, ezeknek első dolguk volt a meglevő, esetleg több száz tagot számláló, régi egyesületeket semmibe se véve, hangzatos címmel külön csehszlovák egyesületet alakítani és nem volt nehéz nekik a hatóságokat félrevezetni és magukat komoly egyesület-számba • vétetni, sőt aknamunkájukkal és Jégből kapott denunciálásaikkal sokszor tudtak lojális, tisztességes iparosoknak és kereskedőknek kellemetlenségeket és kárt okozni. Az uj ipartörvény véget vetne az ilyen visszaéléseknek, mert cs^k egy törvényes szerv fog létezni, a törvény alapján megalakult ipartársulat és azt teljes jogú, törvényes intézménynek kellene elismerni az esetben is, ha magyar jellegű lesz a tagok magyar nemzetisége folytán. Az uj ipartársulatok késése tehát csak bosszantóan hosszabbítja meg az ilyen álegyesületek életét és alkalmat ad a további visszaélésekre. A másik baj, amivel foglalkozni óhajtunk, az uj ipartörvénynek az italmérési engedélyekre vonatkozó rendelkezéseire vonatkozik. A régi magyar törvények alapján ital- mérési engedélyek kiadása a pénzügyigazgatóságok hatáskörébe tartozott azon a címén, hogy ilyen iparengedélyek ügye szorosan összefügg a szesztörvénnyel. Az uj ipartörvény az italmérési* engedélyek kiadását is a másodfokú iparhatóság, vagyis a zsupá- ni hivatalok hatáskörébe utalja. Itt tudni kell, hogy a sziovenszkoi régi italmérési engedélyek röviddel ezelőtt általános revízió alá kerültek és annak eredményeként igen sokan, akik évtizedeken keresztül birtak ilyen joggal, a legkisebb ok nélkül elveszítették italmérési. engedélyüket. Az a sok korcsmáros, aki utolérhetetlen szorgalommal küzdve a megélhetésért, a korcsmája mellé, mellékfoglalkozásul, egy kis szatócsüzletet is összedolgozott, egyik napról a másikra elveszítette a főüzletét s az italmérési engedélyt, helyette valami legionista kapta meg és neki csak a magában teljesen értéktelen szatócsüzlet maradt meg. Hiába járt fühöz-fához, hiába kért, követelt, senki sem tudott rajta segíteni: évtizedes exisztenciája elveszett El lehet képzelni, hogy ennek az italmérési engedélyreviziónak teméntelen koldusa minő fellélegzéssel fogadta az uj ipartörvényt, bizton remélve, hogy a közigazgatási hatóság nem tudja majd megtagadni a kérését, uj engedélyt ad majd neki. Adott is. Az uj törvény életbelépését követő legelső napokban özönével érkeztek be a kérvények és sokan boldogan vették át az engedélyt, hogy újból hozzáfogjanak a régi mesterséghez. Sőt azok is, akik a zsupáni hivataltól rendes italmérési engedélyt nem tudtak elérni, kaptak a kerületi hivataltól, egyszerű bejelentésre, amint azt az uj törvény előírja, simán, könnyen, zárt edényben való árusítási engedélyt, ami ugyan nem sok, de mégis több a semminél, mert legalább a kis boltban, a kutimász meg a cérna mellett mást is lehet árusítani. Csakhogy korai volt ám az öröm, mert a pénzügyőrség hamar kisütötte, hogy ezek az engedélyek nem érvényesek, a közigazgatási hatóságoknak nincs joguk ilyen engedélyeket kiadni, legalább is addig nem, mig az uj ipartörvény áltállá közigazgatási és pénzügyi hatóság között előidézett visz- szás helyzetet egy kormányrendelet nem tisztázza. Újból megindult a lótás-futás Pon- cius-tól Pilátusig, egy darabig folyt a polémia az érdekelt hatóságok között, de végül, természetesen, a fináncok győztek és az engedélyek a kútba estek. S ez igy lesz mindaddig, mig a kormányrendelet meg nem jelenik. Azóta sokszáz szegény ember sziv- szorongva várja a megváltó rendeletet. Várhatnak, a kormánynak egyelőre más dolga van. íme a két főbaj, amelyen kívül van még egy sereg hasonló. Mutatóul ennyi is elég. Tanulságosan meg lehet állapítani ebből, minő egyszerűen és biztosan lehet megnyomorítani a legüdvösebb intézményeket is. A rendszeren és a jóakaraton múlik minden. Sokezer szegény ember nevében ajánljuk ezeket a dolgokat az ellenzéki képviselők figyelmébe. Állásközvetitésv Tagtársaínk figyelmét felhívjuk arra, hogy előfizetőinknek ezen rovatban állásközvetítésre vonatkozó hirdetést évente négyszer díjtalanul közlünk, hogy iparos, kereskedő és alkalmazott tagtársaink megtalálhassák egymást. Katonai cipöszállitások A katonai cipőszükségletet 60%-bán a kisiparosok szövetkezetei és 40%-ban a nagyipar szállítja, miután azonban a kisiparosok olyan árakon, mint a nagyipar szállítani nem képesek, a különbözeiét a „Zentralkorrespondenz" szerint saját, alapjából megtéríti a kisipari szövetkezeteknek. Ezen különbözeiét direkte a tagoknak fizetik ki. Megfontolás tárgyát alkotja jelenleg, hogy ezt a különbözeiét a szövetkezetek kapják s az összegből gépet szerezzenek s igy emeljék a kisipar telje,sit.6- és versenyképességét. Mi erről csak a Zentralkor- respoudenzből értesülünk.
