Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-26 / 20. (1058.) szám

5 K dd 1926 január 26 Objektív cseh lapvélemény a frankaffér mondvacsinált szenzációiról Nincs jogalapja a beavatkozásnak — A nem­zetközi politika feladata a megegyezés Prága, január 25. A cseh sajtó a frankhamisítás leleplezésének első percétől arra törekedett, hogy a frankhamisí­tást nemzetközi ügynek tüntesse fel, amellyel a legfelsőbb nemzetközi fórumnak, a népszövetség­nek is foglalkoznia kell. Élesen támadták a Prágai Magyar Hírlapot, amikor állást foglaltunk a cseh sajtó harcmodora ellen s kifejtettük, hogy néhány meggondolatlan ember és kalandor tetteiért egy egész nemzetet nem lehet felelősségre vonni s a magyar igazságszolgáltatásiunk megvannak az esz­közei arra, hogy a bűnösöket elitélje. Kezünkbe került most Bechyne vasutügyi miniszternek heti folyóirata, a Nova Svoboda, amely a heti glosszák rovatában foglalkozik a frankhamisitási afférral és álláspontunkat teljes egészében megerősíti. Ez az első cseh újság, amely higgadtan fejtegeti a frankaffért s a többi között ezeket irja. A magyar frankhamisitási affér nemzetközi jellegéről nálunk még mindig^ különbözőek a vé­lemények, jóllehet az első nap izgalmai már el­múltak. Sok mérvadó körben"* arra törekszenek, hogy ezt az ügyet nemzetközi jelentőségűnek tüntessék fel, ezek a körök a frankaffért a béke veszélyeztetésének állítsák be, ennek alapján azt várják, hogy a népszövetség közbelépjen. A pénz­hamisítás büntette azonban minden állam saját törvényei szerint büntetendő és a többi államok nem befolyásolhatják azt, hogy az állam mikép­pen büntesse meg a bűnösöket. A mindennapi ta­pasztalat mutatja, hogy ilyen bűntények napiren­den vannak és előfordulnak másutt is. A pénzhamisításért, ha az politikai jellegű is, nem vállalhat felelősséget az állam más államok­kal szemben. A beavatkozást sürgetőknek legelső- sorban be kellene bizonyítani, hogy az állami szervek nem teljesítették kötelességüket és az ál­lam kormánya is kompromittálva van az afférban. A csehszlovák hivatalos körök s a kormány is is­mételten kijelentették, hogy a Bethlen-kormány- nyal szemben bizalommal vannak. A népszövetség intervenciója nem valósítható meg, legfeljebb arról lehetne sző, hogy az államok a pénzhamisítás megszüntetése érdekében egy­más között egyezzenek meg. A frankaffér ezt a politikai tanulságot hozza, de nem ad alkalmat a nemzetközi közbelépésre. fiotílÉLE'T­A legfelsőbb közigazgatási bíróság döntvé­nyei szlovenszkói adó- és illetékügyekben Pénzügyi igazgatás. I. A pénzügyminisz­ter jövedelem-, vagyon- és hadinyereségadó- kivetési bizottságokat létesíthet oly hivata­los körzettel, mely körzet több közigazgatási járást ölel fel. II. A legfelsőbb közigazgatási bíróság nem vizsgálhatja azt, hogy az adó­kivető bizottság helyesen volt-e összeállítva, a tagok személyes képességét illetőleg (18589-25. sz. döntvény). (Praejud. Boh. 1044 fin.) Utólagos adókivetés. Ha a jövedelem- adó a már helytelen kivetés alapján újból alacsony összegben lett kivetve, az elévülési határidőn belül utólagos pótkivetésnek van helye, még ha uj körülmények nem is jön­nek figyelembe (19310-25. sz. döntvény). Jövedelmi, vagyon- és hadinyereségadó. 'A törvény nem irja elő, hogy a jövedelmi adót kivető bizottságban az összes iparágak­nak képviselve kellene lenniök. Vagyondézsma. Az 1920. évi 309. számú törvény 55. §-a 6. pontja 7. bekezdése a dézsmát fizetőnek a törvényben felsorolt feltételek esetén jogigényt nyújt a fizetési határidők meghosszabbítására (17157-25. sz. döntvény). Fogyasztási adó — általános italadó. Az 1919. évi 533. számú törvény 8. §-a II. szakaszának 1. pontja szerinti általános ital­adóval való megadóztatás számára nem elég a gyümölcsnedveknek előállitási ténye és nem iparszerü kimérése vagy eladása ki­csiben (18404-25. sz. döntvény). Számlailletékek. A magyar illetéktarifa 84 B. 2. tétele szerinti, több önálló — bár mechanikailag összefűzött lapból álló szám­lák után az egyes lapokra eső illetéket kü- lön-külön kell megfizetni (18253-25. számú döntvény). Pénzügyi jogi eljárás a legfelsőbb köz- igazgatási bíróság előtt. A járási közigazga­tási bizottság hivatalnoka nincs feljogosítva a járásnak mint panaszosnak a képvisele­tére (18407-25. sz. döntvény). — Hány lakosa van Budapestnek? Budapestről jelentik: A december végén megejtett népszámlálás adatait most dolgozzák föl. A végleges eredményt még nem tették közzé, de a statisztikai hivatalban azt az információt adták, hogy Budapest lakosai­nak száma nem érte el a remélt egy milliót, mert körülbelül 955.000 lelket írtak össze. Budapestről hz utóbbi években sokan költöztek el vidékre és hiányzik a békeidőkben Pesten tartózkodó mint­egy 16.000 főnyi katonaság is. Az ipari pangás több ezer munkást üldözött el a fővárosból. A koalíció fél a parlament egyOehívésától A Ceské Slovo szerint az ellenzék nem jogosult a tisztviselő­törvényt tárgyain! Prága, január 25. A parlament összehívása még mindig tel­jesen bizonytalan. A koalíció sajtójának egy­általában nem tetszik a német szociáldemok­rata pártnak a parlament azonnali összehívá­sára vonatkozó javaslata. A Ceské Slovo és a Lidové Noviny szerint az ellenzék azért akarja a parlamentet összeliivatni, mert is­merni akarja a kormány terveit az építkezés­re és az állami tisztviselők fizetésrendezésére vonatkozólag. Az uj kormány bemutatkozása­kor Svehla kormánynyilatkozatában részlete­sen kifejtette kormányának munkaprogram­ját, ezt azonban az ellenzék nem hallgatta j meg, hanem obstruált. Most egyszerre mun-j kakedvet kapott, ami nem jelent mást, mint­hogy ismét lehetetlenné akarja tenni a kor-1 mány és a koalíció munkáját. A Ceské Slovo | még azzal is érvel, hogy a koalíciónak csak húsz szavazattal van többje, mint az ellenzék- í nek és mégis a koalíciónak kell dolgoznia.j Igaz — irja a lap — hogy az ellenzéknek jo-1 gában áll kritizálni s elégedetlennek lenni, de ez nem jelenti, hogy pozitív munkát ne vé­gezzen. A koalíció a tisztviselők fizetési ja­vaslatán dolgozik s ezt a parlament első ülé­sén beterjeszti. A Ceské Slovo szerint egyedül a koa­líció illetékes erről tárgyalni, mert ő alkotja a parlament többségét. Ezekre a naiv érvelésekre ismét csak az­zal válaszolhatunk, hogy a koalíciós bizottságokat illetékes faktoroknak senki sem tekintheti, mert sem az alkotmányiörvény, sem a házszabályok nem ismernek sem 12-es, sem pedig 24-es koalíciós bi­zottságokat. A javaslatokat tehát a parlament által j megválasztott bizottságoknak kell letárgyal- j niok, amelyekben az ellenzék is képviselve j van- Ez a módszer, amellyel a koalíció ma is ! dolgozik, csak azt bizonyítja, hogy a kormány és a koalíció nem tartja be ígéretét, nem változtatta meg par­lamenti módszerét, hanem továbbra is saját hatáskörében és teljesen tör­vénytelenül akarja elintézni a parla­ment munkáját í igy természetes az is, hogy az ellenzék to­vábbra is tétlenségre van kárhoztatva, mert hiszen egyáltalában nem nyílik alkalma arra, hogy a törvényjavaslatok előkészítő munká­lataiban résztvéhessen­Fölemelték a bucsi csekkcsaíók büntetését Darayt négy esztendei, Schiefert két és félévi f egyházra Ítélte a pozsonyi tábla Pozsony, január 25. (Pozsonyi tudósítónk telefonjelentése.) A pozsonyi Ítélőtábla Dr- bohlav dr. elnöklete mellett ma délelőtt tár­gyalta a bucsi félmilliós postacsekkcsalók felebbviteli ügyét. Másfél évvel ezelőtt a bucsi postahiva­talnál nagyarányú postacsekkcsalásra jöttek rá, amellyel az államot csaknem félmillió ko­ronával megkárosították. Az azonnal megin­dított erélyes nyomozás kiderítette, hogy a tettesek Daray László, volt magyar főhad­nagy, Schiefer Adolf elbocsátott budapesti rendőrtisztviselő, Korányi Emil ügynök és Bokros Sándor voltak, akik üzelmeiket már hosszabb ideje űzték. A csalást úgy követték el, hogy a bucsi postahivatalnál egymás cí­mére küldtek postacsekk utján kisebb össze­geket, majd a csekken az összeget nullákká' és a megfelelő százasokkal nagyobbakra ke­rekítették ki. A tetteseket hamarosan elfogták és a ko­máromi törvényszék a múlt év augusztusában ítélkezett felettük. Daray Lászlót 2% évi, Schiefer Adolfot 1% évi, Korányi Emilt 6 hónapi, Bokros Sándort pedig 7 hónapi fegy- házra, illetve börtönbüntetésre Ítélte. Az ítélet ellen annak idején az ügyész és a védők is felebbeztek. így került az ügy ma délelőtt a pozsonyi táblához, ahol csak ^Daray László jelent meg fegyliázőrök kíséretében, daróc fegyencruhá- ban, mert társa, Schiefer Adolf súlyos tüdő- bajjal a komáromi rabkórházban fekszik. A mai tárgyaláson Herr táblabiró ismer­tette magyar nyelven az iratokat, majd Pék államügyész mondta el vádbeszédét A bünte­tés felemelését kéri. A posta képviseletében, amelynek az eddigi megállapítások szerint 354 ezer korona kárt okoztak a csalók, Láng íelder Jaromir postafelügyelő volt jelen. Az iratok ismertetése s a vád- és védő­beszédek ehlangzása után a bírák egy órás tanácskozásra vonultak vissza. Ezután kihir­dették az ítéletet, amely szerint Daray László büntetését 4 esztendei fegyházra emelték fel, Schieferét pe­dig két és félévi fegyházra és a köztársaság területéről való kiutasí­tásra ítélték, a többi tettestársak büntetését a tábla helybenhagyta. De- liktumukat a tábla csalásnak minősí­tette. Az ítélet ellen az ügyész és a védők újból felfolyamodással éltek. A védelem a bizonyí­tás kiegészítését kéri. Áruló vércsöppek a komáromszentpéteri pince falán Dőcziék ellen egyre gyűlnek a bizonyítékok. — Újabb házkutatás az elhagyott házban j s pineében Komárom, január 25. A komáromszentpéteri pince véres rej­télye még a mai napig sem teljesen tisztá­zott. A letartóztatásban lévő Dóczi család ellen egyre gyűlnek a bi­zonyítékok de a tettesek mindmáig nem kerültek elő. Sült József dr. ógyallai járásbiró, mint a törvényszéki vizsgálóbíró megbízottja, az elmúlt héten újból kiszállott Komárom- szentpéterin és a legaprólékosabb gonddal házkutatást tartott a Dóczi-család falusi la­kásán és a szőllőhegyi pincében, amelynek közelében lévő dögtéren tudvalevőleg a sze­rencsétlen megfojtott rokkant hulláját meg­kapták. A Dóczi-ház most teljesen lakatlanul áll, őrzésére senkisem vállalkozott és min­denki messze elkerüli. Az újabb házkuta­tás a rokkant meggyilkolásának ügyében itt nem vezetett újabb eredményre, hiszen Dó- cziék letartóztatása csak kedden történt meg és1 igy a hétfői napon az összes áruló nyo­mokat megsemmisíthették. A házban azon­ban tolvajkulcsokat találtak és az udvaron végzett kutatás is meglepő eredménnyel járt, a trágyadomb felhányása után a domb alatt fedett pincére bukkantak, amely azonban most teljesen üresen áll. A lakás és udvar tüzetes felkutatása után a hatósági személyek újból kimentek a szőllőbe. Itt most már fontosabb nyomokat találtak. A présház ajtaja mögött van egy kis- rakott tűzhely és annak a környékén a fal teli van fecskendezve vércseppekkel. A konyha asztalán is sűrűn találtak vér- cseppeket. A nagyobb cseppeket a gyilkos­ság után lekaparták a falról, de a kisebbek ottmaradtak és Dóczéék, hogy az áruló nyo­mokat eltüntessék, a falnak befecskendezett részéhez deszkákat támasztottak, A vizsgálóbíró a vércseppekből több darabot összegyűjtött és ezeket vegyvizsgá- lat végett azonnal beküldötte az Országos Vegyvizsgáló Állomáshoz. A felső borházből a pincébe vezető lépb csőn is kaparás nyomaira bukkant a ható­ság. A vizsgálat most már teljes erővel ha­lad és a régebbi titokzatos és még felderí­tetlen bűnügyekre is kiterjeszkedik, úgy­hogy rövid időn belül szenzációs eredmé­nyekre lehetünk elkészülve. — Olcsóbb lett a magyar posta. Budapestről je­lentik: A pengőszámitás bevezetésével, amelyet a gyakorlatban a posta kezdett meg, lefelé kerekítet­ték a tizedeseket s igy a magyar posta olcsóbb lett. Az uj levéldijszabás szerint egy levél 16 fillér, le­velezőlap 6 fillér, egy táviratszó 6 fillér lesz. Az uj díjszabás március elsején lép életbe. Bécsi levelek ''flovenszkó — Becsben Bécs, január. A Bauernmana egym Könyvkereskedésének, a „Buleum“-nak van egy hátsó szobája, ahol időn­ként kiállításokat szoktak rendezni müveikből a bécsi képzőművészek. Ebbe a kis kiállítási terem­be a minapában bevonult — Szlovenszkó. Arról már nagyon sokan és nagyon sokat vi­tatkoztak, hogy vájjon van-e szlovenszkói magyar irodalom, — arról azonban, hogy van-e szloven- szkói képzőművészet, lényegesebben hevesebb szó eseti. Pedig van. És amikor az ember végig­nézte Lesznai Anna képeit, melyek most tétettek ki közszemlére a Bauernmarkton, éreznie kell, hogy az, amit látott, tiszta igazi művészet és emellett határozottan, karakterisztikusan szloven­szkói művészet. Lesznai Annának a neve nem ismeretlen a magyar közönség előtt, — ez a csodálatos asszony, aki a maga sokoldalúan nagyvonalúságában, a renaissance művészeihez hasonlít, sokat alkotott már, ami maradandó értéke a művészetnek. A ré­gi, Ady-korabeli „Nyugat“-okban lágyan asszonyt és markánsan művészi versek alatt gyakran le­hetett Lesznai Anna nevét olvasni. Később a meseiró Lesznai Anna puha, anyás hangon mesé­ket mondott, szines, álomszerű meséket — a gyermekeknek. Éltkor már lassan kibontakozni kezdett az iparművész Lesznai Anna is, aki könyv­illusztrációkat, asszonyi kézimunkákat csinált és ezekben a kis iparművészeti alkotásokban egy uj művészet bontogatta a szárnyait, mint valami erót^us madár. És most itt Bécsben a festőmű­vész Lesznai Anna jelent meg: egy kis termet megtöltött a maga bizarr, exótikus képeivel és a festőművész Lesznai Anna éppen olyan érték, mint a költő, az irő, vagy az iparművész. Sőt ta­lán nagyobb és talán a festészet az a művészet, amelybe leginkább tudja beleadni önönmagát. Különös képek Lesznai Anna festményei, — mikor nézi őket az ember, úgy érzi, hogy egy uj világ bontakozik ki a szemei előtt, egy világ, ame­lyik még eddig alig-alig nyert művészi kifejezést: Szlovenszkó. A falut festi meg Lesznai Anna, az élő, valóságos falut, kiérzi ennek sajátos életét, bizarr városi ember számára, exótikus ritmusát —• és ezt éreztetni is tudja. Formába tudja kénysze­ríteni, képbe tudja tömöriteni a megfoghatatlant: az embert, a társadalmat, a közönséget, — a falut. Szlovenszkó néz le a falon lógó képekről és a kis színfoltokból megérezzük: ez ember, ez él. Élet van a képben és ahogy ezt az életet Lesznai An­na látja, láttatja — az művészet, teljesen letisz­tult, teljesen elvonatkoztatott mü%részet. És itten nincs semmi modorosság, semmi „idegen hatás". Igen: mindenki hatott Lesznai Annára, aki valaha ecsetet fogott a kezében, aki valaha művé­szi formába öltöztette az érzéseit. De ez a hatás nem volt más, mint ébresztés: egy igazi Lesznai Anna ébresztése. És nem lehet, nem szabad skatulyázni, nem szabad megállapitásokta tenni, hogy — ez ex- presszionizmus vagy futurizmus vagy primiti- rizmus. Mert nem izmus és nem iskolai az, amit Lesznai Anna csinál, hanem élet és kár el­méletekkel szürkiteni ezt a lüktető, eleven éle­tet. Igen: élet, ritmikus, igazi valóság. És Lesznai Anna megérezte az igazi ritmust. Ebbe beleolvad minden: az emberek, az állatok, a házak, a me­zők, a hegyek, — minden. Egy harmőnikus egész minden kép: tiszta harmóniája a vonalaknak és tiszta harmóniája a színeknek. Minden kép sűrített élet, — szinte elképzel­hetetlen mennyi minden van egy-egy kisdarab vászonon, melyet Lesznai Anna festett. Minden részlet, minden szöglet beleszól a kép harmóni- kus ritmusába és minden részletnek, minden szögletnek megvan a maga külön mondanivalója. Nincsenek fölösleges vonalak és nincsenek fölös­leges színek, — mindennek megvan a maga hatá­rozott „miért“-je, „mondanivalója". És mikor az ember látja ezeket a képeket, akkor — dacára a képek tiszta íestőiségének — megérzi a képek mögött Lesznai Annát, a költőt. A költőt, aki teremt, aki alkot és aki a maga hal­latlan gazdaságában valósággal tékozolja ön­magát. Meg kell érezni, hogy mennyire lélekből ugrott önkénytelenség az egész művészete, mely­ben nincs eltanultság, nincs modorosság, nincs esztétizálással előre megállapított irány vagy cél. És' ez a mesterkéletlenség talán az az erő, mely megfogja az embereket, akik végignézik, magukba szívják ezeket a képeket. Mert igenis megfogja őket: erre nem az a bizonyíték, hogy már alig van kép a kiállításon, amely elé nincs odabiggyesztve a „Verkauft" cédula, — hanem az, hogy ezeket a képeket nem lehet elfelejteni. Megmaradnak, felszívódnak az emlékezetébe, mint a mesék, amelyeket gyerekkorában hallott. És talán ez a legjobb jellemzése is Lesznai Anna művészetének: mesél... Igen: mesél akkor is, mikor a szlovák falut állítja elénk, a falut a maga imádságos tót. parasztjaival, egészségszinü házaival és a hazatérő csordával, — de mesél akkor is, amikor sohase látott fantasztikus állatokat, virágokat állit elénk, melyek minden exótikumuk, minden bizarrságuk dacára élnek, — akkor is, ha sohasem volt is igazán élő mintájuk. Jarno József. Cigányzene! KitünS borok ti A „Kreuzel Kaller“-Ö2n (Nckazanka) OIcjó vacsorái Magyar konyhát

Next

/
Thumbnails
Contents