Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)
1926-01-26 / 20. (1058.) szám
1926 jauuár 26 Kedd rEsagEíasasaBi^aw K^ii^^nmaiáüMsatss^autíh»saím Sofor nsisóMPragaUtieliiviriiJ Englis i@Iapf@st@ a mull évi fiktív költségvetést Svlagy riadalom a koalíciós berkekben — Az egyensúlyt csak adóemeléssel lehet helyreállítani nát eredményezhet, a 400 millió koronát pedig olyképpen akarja megszerezni, hogy a cukoradói métermázsánként 60 koronával felemeli. A cukornak gyári ára ma 440 korona métermázsánként, ebből az államnak 124 korona jut. A cukoradó növelését úgy gondolja !a pénzügyminisztérium végrehajtani, hogy az ; eladásra kerülő cukor árát kilogramonként í húsz fillérrel fölemelik. Ebből még mindig | csak 200 millió koronát szerez, a hiányt ' még a szeszadónak literenkint három koronával való felemelésével, valamint a vasúti j személytarifa felemelésével akarja pótolni. Englis pénzügyminiszter még a vám- | tarifákat is fel akarja emeltetni, különösen a gyarmati áruknál és a müselyeínnél, ami természetesen kereskedelempolitikai szempontból nagy nehézségekbe ütközik. De még igy is hiány marad fenn, amelynek fe- I dezetére a banküzletekre, a reklámokra és i ehhez hasonló dolgokra kisebb adókat akar j kivetni. A beígért adóreform tehát az adók leszállítása helyett újabb, megnövekedett adókat jelent. | A koalícióban azért nem tudnak a parla- j menti munkával előrehaladni, mert Englis fiktiv számokkal nem akar dolgozni és felelősségre vonja a hibás gazdálkodásért a régi minisztereket. Parlamenti körökben már azt is hiresztelik, hogy Stribrny nemzet- védelmi miniszter ismét lemondással fenyegetőzik. A Národni Osvobozeni vasárnapi i számában azonban megcáfolja ezt a hirt. A ; költségvetés hibái igazolják az ellenzéket, amikor a régi kormányt, elsősorban a kormányelnököt és Franké minisztert vád alá J kívánja helyezni. Svehla és Franké felelő- í sek azért, hogy a költségvetést 28 millió koroua aktívával irányozták elő, mig a valóságban több mint 800 millió passzívát kellett volna kimutatniok. PBmmmmmmBmmaammassmHmBBmBmBsmKmsaBBm Mittelhauser tábornok Marokkóba megy Mittelhauser francia tábornokét a francia kormány ismét előléptette. A „Národni Politika értesülése szerint a tábornok a marokkói frontra megy, ahol egy hadtest parancsnokságát veszi át. Mittelhauser távozása egyes körökben nagy feHiinést kelt, mert ' újévkor, amikor az elnök Syrovy tábornokot nevezte ki vezérkari főnöknek Mittelhauser helyébe, a francia tábornokot a hadügyminisztériumba osztották be. Hivatalos helyről Mittelhauser tábornok végleges távozásáról még nem adtak ki jelentést. ra, ő az egész helyőrség parancsnoka lett. Élet és halál ura. Aki a maródi, otthonma- radt snájderokat és kompani-suszterokat ugyancsak megegzecirozta. — Kerle, da vird mán són sviccen. Ilyenkor csontos, sánta lován benyargalászta az egész várost, belekötött az utcaseprőkbe, a harangozóba, mind a két rendőrbe. — Aufmisen, lumpige gszölsaft! Ha hazajött a garnizon, ő csendesen ki- poroszkált hozzánk a pusztára, istállóba kötötte lovát és — rendet kezdett csinálni. Előbb az apámmal. Aztán a cselédséggel. Besprehungot tartott és azonnal inspicirozni kezdett. A szénapadlástól a tejes pincéig. Egyszer az udvar közepén akkorát ordított, hogy a galambdúc leesett és majdnem a fejére zuhant. Egyszer meg az öregebbik pulykakakasunk úgy felbőszült az ugráló vörös orrára, hogy hudri-hudri, ő is nekiugrott és majd a szemét csípte ki. — Ezt a dögöt pedig levesbe kell főzni, — kommandirozta megrémült anyámnak. Apám csendesen sodorintott a bajuszán: — Úgyis vén már ... vau is fiatalabb ka- kaskánk. Hát nem bánom, ha már igy megsértette kedves vendégünket. Holnap vágjátok le. De Rinaldó szétvetette a lábát. Olló! Vágjátok le! Az nincsen úgy. Érted! A nyakát kicsit nyisz-nyesz megnyi- szálui, akár* egy csirkének. Uonnervetter! Azt egy cseléd nem is tudja. Pulykának az egész feje mérges, barátom! Nézd, milyen dia! Azt egészen le kell vágni! Tövétől. No alszden! Még pedig nem konyhakéssel, hanem karddal. Kard-dal! Avanti! — Körülnézett és mégegyszer eldörögte, hogy: — Kaiddal! Apa csendesen mondta rá: — Hát vágd le, én ugyan nem bajlódom j vele. Rinaldó a pallósához kapott. Egyetlen | rántással kikapta és megvillogtatta a levegő- ! ben. — Álé! Anyám riadtan menekült a házba. Az őrnagy félelmetesen megsuhogtatta szablyáját és a pulykakakasra prüszkölt: , — Angard! Meghuppant és kardját a pulyka felé ka- uyaritotta: — Mert itt a tercgard mit sem ér ordította rá. •— Külső arcot vágni s ha ő terc- cei véd, ugyanakkor riposzt.. most előreug- rás — és teljes erővel odacsapni! így. Bumszt Tuss! S feje már a levegőben! A pulykakas mellett egy öreg, kendermagos tyuk szemelgetett. Az őrnagy ugrott, és a tyuk feje egye- dül-árván átrepült a pulykakason. — Megállj — kiáltotta atyám — ne bántsd a tyúkokat! De az őrnagy arca bíborvörös lángba borult. — PardonSzeme, mellyel a pulykakast célozgatta, szikrákat szórt. — Disznó —• ordította a pulykára és csikorgóit bele a foga. — Várj csak! Lábával rettenetest dobbantott: — Álé! A pulykakas ránézett... fólszeminel. Úgy oldalt. Rinaldó újra angardba ereszkedett és kettőt toppantott: Betyár, ez aztán tempóvágás lesz. mi? A kard belesuhintott a levegőbe. — Le a fejeddel!! És egy gyönyörű gácsér acélkék feje fel- cikkázott a levegőbe. ~~ Halt. Halt! — kiáltotta atyám. — Megállj! De a pulykakakas is megijedi és a kerti lépcsőn szaladni kezdett be a kertbe. A ribiszkebokrok ajá. — Nem úgy — bömbölte az őrnagy és a kakas után vetette magát —gyáva! Gyáva! Odasuhintott és egy kis jércike fej nélkül csendesen csak leült a középső lépcsőfokra. Nagy riadalom támadt a baromfi- i udvaron. Tyúkok, libáit, pulykák, kacsák visítva menekültek, de Rinaldó már a lépcső legfelső fokára pattant és a ribizkebokor alá menekülő pulykakakasra ordította: — Állj! Állj! Szorítsd hát vissza! Passzé! Egy gyögyörii vágás, felülről le és a bokrok alól kifutó pettyes gyöngytyuk feje fel! szállt és magában leült a ribizkebokrok leg- i tetejére. Mint a rubin ragyogott a napon. Ma- | ga a szürke gyöngytyuk döglötten a bokor i alatt maradt. Rinaldó üvöltött. A pulykakakas már egészen eltűnt a sűrű . bokorban. Az őrnagy kardjával észnélkü! döfött ; utána.-Ki kell piszkálni onnan. Azt a bitan- | got. Mert a guta mindjárt megüt! Szúrás is | megengedve! — És döfött, döfött bele a bokorba. Most hirtelen egy átszűrt tyúkot húzott, i ki a kardja élén. Lerázta s mór felülről kezd- | te össze-visszacsapkodni a ribizkebokrot. Azután hirtelen balkezével a szivéhez • kapott. Megingott és a kard kiesett a ke- i zéből. Atyám odasietett és felfogta. Arca egészen kék volt. Aranygallérja i szétpattant a nyakán, szeme üvegesen me- j redt az égre. — Térj magadhoz, te - kérte az atyám — Gergő, kedves Gergő, hát legalább állj meg. komám, lezuhansz... segítség! — Leszúrt — sóhajtotta Rinaldó és egészen oldalra dőlt. ilaj nélkül lefektettük a ribizke bokrok elé. m Halott, volt. 2 Mesxiér bíboros meghalt Brüsszel, január 25. Mercier bíboros szombaton hosszabb betegség után meghalt. ... A legyőzött, megszállt és agyonsareolt Belgium legigazibb hősének halálát jelenti a párszavas brüsszeli távirat. Desiré Joseph Mercier, Meeheln városának hercegérseke és Belgium prímása, többnapos szenvedés és hosszú betegség után, hetvenöt esztendős korában, örökre elhagyta hazáját, amelynek a megpróbáltatás súlyos éveiben vigasztalója, bátoritója és igazi pásztora volt. 1851-ben született Mercier, a Meeheln mellett fekvő kis Braine d'Alleud falucskában, ahol atyja, aki a maga korában elismert festőművész volt, már hosszabb idő óta egy kis kastélyban élt. Tizenkilenc éves korában belépett a mechelní papnöveldébe s négy évvel később ugyanitt szentelték fel. Pályája hosszú éveken keresztül Meeheln városához kapcsolódik. A megpróbáltatás és harc ideje 1914-ben kezdődött meg Mercier bíboros számára. Fal- kenhausen német tábornok hadserege két hónap alatt elfoglalta egész Belgiumot s a megszállás ötven hónapon keresztül tartott. A világháborúnak legvéresebb fejezeteit bizonyára a belga hadjárat szolgáltatja; a rettenetes „löwetti éjszaka", a felégetett falvak és összelőtt városok emléke még ma sem múlt el nyomtalanul Belgium felől. Kemény volt az idegen uralom, de nem volt kevésbé erős az általános ellentáUás, mellyel a nép ezt az uralmat fogadta. Politikusai, kormánya és urlkodója elmenekültek .hadseregének roncsai francia földön állottak, de a megszállás négy és fél éve alatt mégis egységes vezetés és egyetlen vezér parancsnoksága alatt szerveződött meg a kis ország erkölcsi ellenállása: Mercier bíboros vezérsége alatt, ő volt ; az, aki személyes szabadságának állandó ve-; szélyeztetésével harcolt Bissing és Falken- hausen német kormányzókkal a belga önállóság utolsó maradványaiért. 1915 újévén pásztorlevéllel fordult, a belga néphez, amelyben 1 kitartásra, hitre és további ellentállásra bűz-; ditja őket. E pásztorlevél nyomán az a pasz-' szív rezisztencia, amely a német hatóságok; csendes annektáló törekvéseit már eddig is i megnehezítette, egyszerre megkétszerező-: dött. Brüsszel katonai parancsnoka niár-már ‘ elfogatta a bíborost, utóbb azonban Vilmos császár határozott utasítására a Belgiumba rendelt német kormányzó letiltotta az elfogató parancs végrehajtását. Ebben az időben az egész világ Mercier bibornokra figyelt, olyannyira, hogy Vilmos császár külön sürgőn yi ben cáfolta meg a pápa előtt a bíboros Jetar- I tóztatásáról szóló híreket. A háború után Mercier bíboros hosszabb piopagandautra indult Amerikába, ahonnan többmillió frankot hozott haza az elpusztított ország újjáépítésére. 1924 áprilisában pedig nemzeti ünnepként ülte meg Belgium népe Mercier felszentelésének ötvenéves jubileu- i mát í a koalícióban kellemetlen meglepetést keltett. Az egyes pártok természetesen egymást okolják most az állami költségvetés hibáiért. A nemzeti demokraták azt írják, hogy Franké ur követte el a hibát, aki a költségvetés megállapításakor a vasút- és postaügyi minisztériumot vezette. A nemzeti szocialisták viszont a költségvetésért Becska volt pénzügy- minisztert teszik felelőssé. Az önámitásnak tehát vége, a koalíció sem idehaza, sem a külföldön nem dicsekedhetik többé az aktív költségvetéssel. A pénzügyi politika feladata tehát most nemcsak az, hogy a fizetésrendezéshez szükséges 700 milliós fedezetet megszerezze, hanem még a hiányzó 300 millió koronát is elő kell teremtenie az ezévi költségvetés számára. Hogy ezt a műveletet miképpen fogja végrehajtani, erre ma még nagyon nehéz feleletet adni. Svehla a kormánynyilatkozatban megígérte, hogy az adókat le fogják szállítani, a különböző vasúti- és vámtarifákat csökkentik s ugyanakkor, vagy legalább is közvetlenül utána, Englis pénzügyminiszter rendeletileg megszigorította a vámvizsgálatot, különböző adókat emeltek fel és újabban a pénzügyminiszter a cukor- és a szeszadó felemelését követeli. Englis már kormányba- lépésekor tudta, hogy az ezévi költségvetés, passzív s éppen ezért nem törődve kormány- elnökének ígéretével, minden vönáibn rendet akart teremteni az állam pénzügyi politikád jában s elsősorban az állami gazdálkodás minden zökkenése nélkül a 300 millió hiányt akarja megszerezni. A 700 milliós fedezetet — mint már jelentettük — az állami gazdálkodás terén bevezetendő újabb takarékossági rendszabályokkal és a cukor, valamint a szeszadó felemelésével akarja biztosítani. A takarékoskodás Englis terve szerint 300 millió koroPrága, január 25. j Amikor a régi parlament — feloszlatása előtt a költségvetést tárgyalta, megállapítottuk, hogy a kormány által beterjesztett és a koalíció által elfogadott 1926 .évi akti vköltségvetés csak fiktiv s a valóságban a költségvetésben 300 millió korona passzíva mutatkozik. Ezt a passzívát azzal leplezte a pénzügyminiszter, hogy külön beruházási költségvetést állított, föl s abban olyan aktív tételeket szerepeltetett, amelyek a valóságban egyáltalában nem léteznek. A koalíció sajtója nagy gaudiummal hirdette, hogy az 1926. évi költségvetés a köztársaság első aktív költségvetése. A választások után a pénzügyminisztérium vezetéséi egy igazán elismert pénzügyi szaktekintélyre, bízták, Englis Károly dr.-ra, aki most az állami tisztviselők fizetésrendezésének tárgyalásával kapcsolatban kellemetlen vallomást tett a koalíció bizottságai előtt. Sző volt ugyanis a fizetésrendezéshez szükséges 700 millió Leróna fedezéséről s Englis ekkor kijelentette. hogy a fedezetei már azért is nehéz megszerezni, mert az állami gazdálkodás múlt hibáit, amelyeket az 1926. évi költségvetésben elkövettek, jóvá kell tenni. A valóságban ugyanis ez a költségvetés nem aktív, hanem körülbelül 300 millió korona passzívát mutat. Englis pénzügyminiszter ugyanazt állapította meg, amit lapunk már a múlt év wgén leszögezett,-hogy tudniillik $ beruházási-költségvetésbe felvették a vasút- és postaügyi minisztériumnak olyan tételeit, amelyeket a rendes költségvetésbe kellett volna felvenni. A beruházási költség- vetés fedezetét ugyanis a hitelek biztosítják, azonban a két minisztérium szállítási tételeire sem belföldi, sem külföldi hitelt igénybe venni nem lehet. A pénzügyminiszternek megállapítása és leleplezése Sorsieggekeí . mindenki csak feaSpierik és Tsa MtMziSan vesz, Bratlsiova, Radnltnd al. Telefon 1933 és J50-3. ümmTTmfmmnvTTfffHTf? f A párbaj Irta: Miklós Jenő. Még ma is látom. Vastag, fekete bajuszát, a vérpiros száját, kékre beretvált csontos állát, bozontos szemöldökét és csaitogó fogait. Sertés, gömbölyű feje, mint tök a kerítő sen, a katonai aranygallér foszló, cikk- cakkján ült. Zengett az ég, ha nevetett. Dörgött, b? beszélt. És mindig kommandókban. Tenyerével csapkodta az asztalt, egy hörpmtósre ivott mindig ex, minden nyelés nélkül és ha í pusztát jártuk, széles pallós kardjával ug\ csörömpölt, mintha láncon ágyúgolyókat húzott volna maga mán. Tarajos sarkantyúja csinnadrattára szólt, bajusza, mint a varjú- szárny rezgeti a szélben, a szeme meg ugj 7illámlött ,hogy még a tehenek is szétter- oesztett kaptákban álltak meg előtte. Rájuk is kiáltott: — Bagázs. aló wájter! Marrrss! Apám nem szerette. Mert mindenbe belebeszélt. Belebeszélt‘l Beleorditott. Anyám reszketett tőle. De ö nagyon jól érezte magát nálunk és néha hetekre is otl maradt. A pusztát egészen felforgatta.- Ordnungg! - harsogta apámra és szétrobbantotta a békés cselédséget, ki akarta köttetni öreg kocsisunkat és a béresgazdának huszonöt nideraúfot ígért. Én csendes magamban Rinaldónak hívtam. Meri akkoriban nagyon hasonlított a füzetes, padlásra dugott rablóvezérhe*. Különben nem volt. rablóvezór. Nyugalmazott őrnagy volt. valami távoli rokon és egyébként egy ideig a szomszéd kis városka katonai numdé rdepójának kom marnia u.sa. A K. n. k.-egerekre vigyázol! és az eráris molyokat hajkurászta. De ha a garnizon kivonult gyakorlatok
