Prágai Magyar Hirlap, 1926. január (5. évfolyam, 1-25 / 1039-1063. szám)

1926-01-23 / 18. (1056.) szám

PIkW Mal **ámunk „Nagyasszony".* . mellékletünkkel együtt oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke Független politikai napilap Felelős főszerkesztő: Felelős szerkesztő: Dzurányi László Gál István Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12, II. emelet. Telefon: 30311 — Kiadó? hivatal: Prágáik, Panská ül 12/III.—Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha jÜfcr. fe> Katonatragédiák — Egy bírói tárgyalás margójára — Elsárgult papírlapok vannak a kezem­ben, vérrel és könnyel Írott sorok mondják el egy magyar fiú katonaéletének és harminc- kéthónapos fogságának szörnyű kálváriáját. „Nótásan, jókedvvel ültem a vonatra, hogy megkezdjem Prága városában katonai szol- gálatomat“, kezdődnek a napló sorai. A nóta azonban csakhamar elhalkult, a jókedv fájda­lomba torzult, a müveit, intelligens fiúra ke­gyetlen napok virradtak. Mindaz a megaláz­tatás, ami csak az emberi méltóságot érheti, osztályrésze lett. A legalantasabb szolgai munkákat kellett végeznie, durva szidalmak érték napról-napra és mindez csak azért, mert magyarnak született, mert nem értette a szolgálati nyelvet. Azután beteljesedett a tragédia. Gyakorlat közben egy főhadnagy rárohant, csak a szibériai légiókban haszná­latos vezényszót üvöltött rá, melyet a szegény fiú legjobb szándéka mellett sem érthetett. Erre a főhadnagy a földre teperte és amikor a fiú felugrott és védőállásban tartotta maga elé töltetlen fegyverét, már el is volt hatá­rozva a sorsa; útja a liadbirósági fogházból a theresienstadti kazamatákba vezetett, ahol harminckét hónapot töltött keserves-rabság­ban. Ha a pör aktáit végigtanulmányozzuk, emberi szempontból megállapíthatjuk, hogy itt egy szörnyű tévedés történt, egy embert ártatlanul Ítéltek el és tartottak a legször- nyübb fogságban. Jogászi szempontból lehet vitatkozni az eseten. Jogászembereknek va­lóságos csemege lehet annak a mérlegelése, hogy amikor egy vérigalázott ember a földről feltápászkodik és a további inzultusok elől tenyerével, botjával, fegyverével,' vagy éppen azzal, ami a kezeügyébe akad, elhárító moz­dulatot tesz, ez a mozdulat öntudatlan reflex­mozgás, vagy tudatos védelmi helyzet volt-e? De amikor az emberi szempontot mérlegel­jük, emberségünket érezzük megalázva Cseh Béla földretiporásában és nemcsak mélysé­ges szánalmat érzünk a harminckéthónapos véres mártiriumon, hanem mélységesen fel is háborodunk, mert úgy érezzük, hogy Cseh Bélával véres igazságtalanság történt. Hiszen előre tudjuk az ellenvetéseket. A rübb eljárás s a fiatalember előéletének kellő tartani, a katonaság nem kisdedóvó, nem humanitárius intézmény, hanem a kötelesség- teljesítésnek és a fegyelemnek keserves is­kolája. A bírák pedig ott a magas emelvé­nyen szigorú törvények alapján ítélnek és a szolgálati szabályzat rendelkezéseihez tartják magukat. Cseh Béla tragédiája nem egyedülálló je­lenség. Nemrégiben egy szlovenszkói nagy garnizon tisztiiskolájában fordult elő hasonló eset. Egy intelligens német ügyvédet a kato­nai gyakorlótéren az egyik tisztje a leggorom­bább módon inzultált, amire az ideges ter­mészetű fiatalember letépte magáról vállsza­lagját. A tárgyaláson arra hivatkozott, hogy tettét beszámíthatatlan állapotban követte el. Tizenöt percnyi tanácskozás után meg volt a szentencia: háromévi Divisionsarest. Ennek a fiatalembernek a jövőjét is tönkretette a szigorú ítélet. Pedig egy kissé perrendsze- rü bbeljárás s a fiatalember előéletének kellő tanulmányozása esetleg döntő súllyal eshet­tek volna mérlegbe az ítélet meghozatalánál. Nem akarunk téves általánosításokba esni. Szerkesztőségünkbe napról-napra érkez­nek be magyar katonafiuktól levelek, olyan levelek is, amelyek szívből eredő hálát tol­mácsolnak egv-egy századparancsnok humá­nus gondolkodása iránt. Meg vagyunk győ­ződve róla, hogy nagyon sok tisztünk van, akik nem tesznek különbséget ember és em­ber között, hanem mindenkiben méltányolják a kötelességteljesitést, a jóigyekezetet. De ta­gadhatatlan, hogy a sovinizmus szelleme ka­tonai téren is még nagyban érvényesül és a katonaélet nehézségeit ez a szellem ezersze­resre fokozza. A katonai fegyelem felfogása is különféle lehet, más dolog a drill és ismét más a demokratikus fegyelem, amelynek alapja éppen az emberi méltóság megbecsü­lése és az igazságosság elvének érvényesi­! tése. A magyar katona idáig csak elismerést kapott, a magyar katona tehát megérdemli, hogy soha nemzetisége miatt bántódása ne essék és épp úgy bánjanak vele, mint cseh1 nyelven beszélő katonatársával. Az egyenru-! 1 ha uniformizál, tehát egyenlő elbánásban kell! részesíteni azokat, akik a köztársaság egyen-!; i ruháját magukra öltötték és állampolgársági! kötelességüket lelkiismeretesen teljesitik. A koaiioié megegyezett a szenátus elniségien A szociáldemokraták takarodója — Hruban dr. lesz az elnök Prága. ,január 22. Parlamenti tudósítónk értesülése sze­rint a szenátus elnökségének válsága a koa­líció kulisszái mögött csendesen elsimult. A szociáldemokraták ugyanis eredeti követelésüket visszavonják s igy ma már biztosra vehető, hogy a cseh nép­párti Hrubán dr. lesz a szenátus elnöke. A szociáldemokraták visszavonulásukat ma még takargatják, de ez már befejezett tény és azzal magyarázható, hogy az elnöki szék miatt a szociáldemokraták a nemzeti szo­cialistákkal is hajbakaptak. A szociáldemo­kraták hajlandók lettek volna olyképpen kompromisszumot kötni a nemzeti szocia­listákkal, hogy az első évben Soukup szo­ciáldemokrata szenátor legyen az elnök s a második évben a nemzeti szocialista Klo- fács következzék. A nemzeti szocialisták ügyes taktikájukkal azonban Klofácsot hoz­ták előtérbe, amiért a szociáldemokraták, b$gy komolyabb konfliktus ne támadjon a két szocialista frakció között, követelésüktől elálltak. Szovjetoroszországot még a parlament megnyitása előtt elismerik? Prága, január 22. A cseh szociáldemo­kraták végrehajtó bizottságának utolsó ülé­se Szovjetoroszország de jure elismerésének ! kérdésével is foglalkozott. A párt delegátu- ! sai kérdést intéztek Svehla miniszterelnök­höz, hogy milyen stádiumban van ez a kér­dés. A miniszterelnök kijelentette, hogy hajlandó Szovjetoroszországot még a parla­ment megnyitása előtt de jure elismerni. Ennek a kérdésnek elintézése a nemzeti demokratáknál még ellenállásra talál, de Svehla valószínűleg ezeket az akadályokat is elhárítja, úgy hogy Szovjetoroszország el­ismerése már biztosra vehető. Az ügyészség megkezdte a frankhamisiték vádiratának készítését Apponyí elismeréssel adózik Bethlen purlfikáló munkájának — A parlamenti vizsgáló bizottság megkezdte munkáját — Albrecht főherceg külföldre távozik Budapest, január 22. (Budapesti szer- . kesztőségünk telefonjelentése.) Beavatott | helyről nyert értesülés szerint az ügyészség a maga részéről befejezte már a nyomozást s most a frankhamisítás ügyében benyújtandó vádirat elkészítéséhez fogott hozzá. A Ma­gyar Hírlap szerint Stitz mérnök és Zadravecz püspök ellen is készül vádirat. A politikai rendőrség és a bíróság körében nagy megüt­közéssel. tárgyalták a Budapesten tartózkodó francia rendőrtisztviselők szerepét, akik az ügyészség nyomozási munkájába be akartak avatkozni. Nemcsak követelésekkel állottak elő, de bizonyos mértékben irányítani is akar­ták a nyomozást. Az ügyészségen — bár kész­séggel vették a francia hatóságok segédkezé- sét — természetesen visszautasítottak min­den beavatkozási kísérletet. Albrecht külföldre megy Budapest, január 22. A frankhamisitási I botránnyal kapcsolatban egyes lapok élénken j foglalkoztak Albrecht főherceg szerepével is. Bár a főherceg azonnal lemondott a TESz kormányzóelnökségéről és egyéb társadalmi és közéleti tisztségéről, neve különböző kom­binációkban állandóan napirenden volt a frankhamisitási afférról szóló különböző lap­jelentésekben. A Magyar Hírlap most Al­brecht főherceg közvetlen környezetéből ar­ról értesül, hogy a főherceg a legközelebbi napokban külföldre utazil^ kog£ teljesen tá­— Én csak a következőket mondottam, — folytatja nyilatkozatában Gömbös, — elle­nezzük a legitimista eszméket és a Habsbur goknak trónraemelését, mert függetlenek akarunk maradni. Legjobban nemzeti királyt szeretnénk, aki feltétlenül megóvná a magyar érdekeket. Albrechtét nem tekinthetjük tisz­tán Habsburg-sarjnak, mert anyja az Árpá­dok egyik ősi ágából származik. Őt tehát szinte tiszta magyar uralkodó családból va­lónak tartjuk. — Horthyról csak annyit mondottam, hogy ő protestáns; az ország lakosságának pe­dig 64 százaléka katolikus. így Szent István trónjára szintén csak katolikust lehet ültetni. De Horthytól ezen szándék különben is távol áll. — Az interjú többi része nem felel meg a valóságnak. Nem mondottam, hogy a há­ború előtti idők valamennyi hagyományával szakítani kell, hogy a nagybankokat meg kell semmisíteni. Úgyszintén az a nekem tulajdo­nított állítás is valótlan, mintha azt mondot­tam volna, hogy az államfő a mai kormány- *hoz való bizalmatlansága miatt bennünket bízna meg kormányalakítással. Ma tartotta alakuló ülését a parlamenti bizottság Budapest, január 22. A frankhamisítás politikai hátterének tisztázására kiküldött harminctagu bizottság ma tartotta alakuló ülé­sét, amelyen Zsitvay Tibor dr.-t választották meg a bizottság elnökévé. A jegyzőkönyvek vezetésével Erődy-Harrach Tihamért bízták meg. A bizottság első ülését hétfőn délután tartja meg. Az ülésekről hivatalos kommüni­kében fogják tájékoztatói a közönséget. A mondseei trónörökös-találkozó Paris, január 22. A francia lapok a ma­gyar frankhamisítással kapcsolatban rámutat­nak arra a trónörökös-találkozóra, amely az elmúlt hetekben a Mondsee partján folyt le s amelyen Albrecht főherceg is részt ott, „Rupprecht von Wittelsbach, Wilhelm von Hohenzollern és Albrecht von Habsburg” itt állítólag egy szerződést kötöttek, melyben rendelkeznek Németországról, Ausztriáról és Magyarországról abban az esetben, ha hata­lomra jutnak. Rupprecht lemond minden császári igényéről, viszont megkapja & „Ba- joroszághoz tartozó” német tart. mány.«kaf. Ausztriát a birodalomhoz csatolták volna oly kapcsolatban, mint Elzász-Lotharingia volt a háború előtt. A cél érdekében elhatározták, hogy a német fejedelmek Magyarországban Albrecht érdekeit fogják támogatni Ottó legi­tim királysága ellenében. Parisban a rendkí­vül fantasztikus hir, melyet Magyarországban és másutt is már több ízben megcáfoltak, nagy szenzációt keltett. Uj német demars a rajnai megszállás kérdésében Briand és Chamberlain találkozása, . London, január 22. Briand és Chamberlain, mint ismeretes, a közeli napokban találkozni fog­nak. A megbeszélések főleg a rajnai megszállás kérdésében a szövetségesekhez intézett német demars körül fognak forogni, melyet állítólag e hét folyamán egy má­sodik berlini jegyzék fog követni. Belgium hajlandónak mutatkozik, hogy leszállítsa megszálló seregének létszámát, francia katonai körök azonban semmiesetre sem hajlandók eleget tenni a német követelményeknek. A francia köz­vélemény is nagyon nyugtalankodik a német birodalmi őrség megnövelése mialt és kifogásolja a birodalmi rendőrség nagyarányú fejlesztését. Kölln vidékét, mint a legfontosabb sztratégiai pontot — Páris szerint — nem szabad a németek­nek kiszolgáltatni. volmaradjon a politikai és társadalmi össze­köttetésektől, amelyek többé-kevésbé a külön­böző kombinációk alapjául szolgáltak. Apponyi Bethlenről Budapest, január 22. Apponyi Albert gróf a Pesti Napló munkatársának nyilatko­zatot tett, amelyben kijelentette, hogy a frankhamisitási botrány politikai hátterének megvizsgálására alakított parlamenti bizott­ság kiküldésével Bethlen nagy szimpátiát szerzett mindenfelé. — Ezidőszerint — mondta Apponyi, — nem látom azt, hogy Bethlen pozíciója belpo­litikai szempontból megrendült volna. Sőt személye most is olyan súllyal bir, hogy nél­küle a kibontakozást nem is lehet elképzelni. Gömbös nyilatkozik interjújáról Budapest, január 22. Az egész mai sajtó élénken foglalkozik Gömbös Gyula fajvédő képviselőnek a torinói Stampában megjelent feltűnő nyilatkozatával, amelyben számos mai magyarországi kérdést érint. Gömbös most helyreigazító nyilatkozatot adott a magyar sajtónak, kijelentve, hogy saj­nálja, hogy az interjút tegnap elsőnek hozó 8 Órai Újság nem fordult hozzá, mert azon­nal megmondta volna, mi az igazság. Meg van győződve róla, hogy az olasz tudósító félre­értette.

Next

/
Thumbnails
Contents