Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-05 / 276. (1019.) szám
E2 Szombat december 5. ÍNAGY A S S Z ÓN y 1 j A P.M.H. KÉTHETENKÉNT MEGJELENŐ MELLÉKLETE » SZERKESZTI: PÉCHYNÉ BARTÓKY MÁRIA j Uj otthonból, uj köntösben A legragyogóbb gyermekkornak is vannak felhős emlékei s bölcsőnk talán egy kicsi házban ringott, azonban életünk delén s főként alkonyán, az emlékezés tündérujja eltüntet minden felhőt, kristály palotának látjuk a kicsi házat s szivünket boldog melegség önti el, ha rágondolunk. Most, hogy a tátraalji kis városból a nagy városba indulunk, a kicsi házból a nagy házba, szivünk összeszorul s mint a szép, uj életre induló gyermek, ki újból és újból átöleli anyja nyakát s néhány percet még az ölelő karok közt akar tölteni, honnan telve reménnyel, életkedvvel és mégis aggódón kutatva néz a jövő felé, úgy indulunk útra mi is. Hiszen, a kicsi házban születtünk! A nemes lelkesedés, a mély megértés, az őszinte áldozatkészség volt az, ami életre hozott És most innen kell búcsúznunk! Bár üde reménnyel, friss életkedvvel indulunk, mégis aggódó lélekkel, elfogódotí szívvel kutatjuk a ködboritotta jövendőt; megtaláljuk e mindazt, amit itt hagyunk? Az eszme, a gondolat, a vágy csupán kicsi csira voli, mi, a fogékony lélek szerető melegségétől növésbe szökkent s ápolgassuk, hog” a közöny el ne fagyassza, a hevps szavak le ne perzseljék a gyönge leveleket Telléry Gyula főszerkesztő nyitott ajtót leikébe fogadta az eszmét, szive melegével ápolgatta, míg annyira nevelte, hogy7 szerető szemek megláttak bennünket s készségesen sietnek segítségünkre, hogy minél szebbre, nagyobbra neveljük a sok asszonyszivben gyök eret-vert palántát Nehéz elengedni a baráti jobbot, mely mindig egyengette utunkat, nehéz megválni az őszinte baráttól, ki a minket érő kővel ejtett sebet meleg szavakkal gyógyította. Nehéz a válás pillanata s mikor utunkra indulva visszanézünk, szivünk elszorul s leperdülő könnyeinkben a hála, a szeretet, a nagyrabecsülés. sz'várványozódík. eTIléry Gyula főszerkesztő nyitott ajtót a sok, lelkes magyar asszony és leány előtt, barátságos, meleg testvéri találkozásnak adott helyet s most, mi, a sok forró asszonysziv szeretettel fordulunk feléje, szeretettel köszönjük ezt neki s utravalóul további barátságát, szeretőiéi kérjük. Az uj otthonban, uj köntöst kapunk. Azok, akik hívtak s akik az uj köntöst szabták nekünk, bizonyára szeretettel tették mindkettőt s tudják, hogy mi lélekben a régiek maradtunk. — Kitűzött célunk felé haGyermekeink valláserkölcsi nevelése a családban Sohasem volt annyira időszerű foglalkozni ezzel a kérdéssel, mint most. Még mindig a háború nyomorából következett forradalmak hatása alatt élünk, amit legjobban jellemez az a lépten-nyomon fölmerülő jelenség, hogy az emberek cselekedeteit, gondolkozását, lelkiéletét túlnyomórészt a kenyérért való elkeseredett harc irányítja. A vallás, Krisztus igazságait hirdető hit mindinkább kiszorul az emberek lelki világából, a szocializmus, a polgári erkölcstan, íe- Iekezetnéíkülíség hívei mindjobban szaporodnak, ezzel párhuzamosan növekszik a másik kilengés, spíritizmus. teozófia stb. követőinek száma. A magyar nő nagy és fontos föladata a puszta anyagiasságra alapított életfölfoigás és túlzó rajongásból keletkező miszticizmus ellen megtenni a maga kötelességeit, mert Krisztus evangéliumának tiszta és világos útmutatása. az idő változása dacára semmit sem veszített frisseségéből. Semmi okunk nincs uj értelmezésére, mert mélységes és mindenek felett való szeretet jellemzi, melyre a nagy időknek az emberre mért lelki és testi szenvedésében van a legnagyobb szükség. Csak a meggyőződéses és a szereteten alapuló hit tesz képessé mindnyájunkat a legnagyobb megpróbáltatások elviselésére és ez alkalmas egyedül arra, hogy a bennünk élő, bennünket a természet egyéb alkotásai fölé emelő magasabb lelki értékeket (haza- szeretet, nemzeti érzés stb.) megszilárdítsa. Fi mellett éppen a szeretet nagy törvényénél fogva akadályozza a gyűlölködésből fakadó vallási és egyéb villongásokat. Nem uj igazság az, hogy a krisztusi szeretet a legnagyobb támasza az emberiség békés együttélésének és hasznos munkájának. A magyar anyák missziót teljesítenek, amikor gyermekeik leikébe beleültetik már legkisebb korukban is a tiszta istenhit magját és azt fejlődésében mindig és folytonosan ápolják. Azért, hogy a szeretet gazdag terméséből merítsék a boldogságot, elégedettséget. Hogy képessé legyenek az élet nehéz küzdelmeinek elviselésére, a közhasznú munkára, türelemre más fölfogásu embertársaik iránt, könyörületességre az arra szorulókhoz, önfeláldozásra a nemzetért, családért és általában a fölemelkedésre minden nyers nya- giasságból. keletkező embertelen harc fölé. Még ha az itteni egyházellenes áramlat a aliáserkölcsi nevelést nem is nehezítené és az egyház és iskola ennek szolgálatában állhatna, akkor sem jutnánk célhoz a család segítsége nélkül. Ma sokszorosan szükséges és fontos, hogy a magyar anyák gyermekeik nevelésében mindennél nagyobb gondot fordítsanak a vallásos érzés ápolására és megerősítésére. Ezzel legfontosabb és egyszersmind a legszebb hivatásukat teljesítik, ha pedig ezt elhanyagolják, a legnagyobb bűnt követik el gyermekeik, nemzetük és embertársaik iránt. Szent-Ivány Józseíné. Adventi beszéd a magyar lányokhoz és asszonyokhoz Nemsokára megint gyertyákat gyújtanak. Apró lángu, ezerszinü gyertyát a szeretet fájára. Asztalt terítenek patyolat fehérrel és kirakják reá Jézus ajándékait. Csengőt ráznak és dobogó szívvel számlálják az örömhajtotta gyermaklépteket. lesik a csodálat fdfobbanását drága gyerme’kszemek- ben a boldogság párosságát édes gyermekszívekben. Legszegényebb, legszomorubb asszonya a kerek világnak, — magyar anya — lesz-e karácsonyfád a szent estére? Tudsz-e gyertyát gyújtani a szeretet fájára? Lesz-e öröme a lelked magzatjának, jut-e a szűkös erszényből ajándékra, vagy csak kicsit fehérebb kenyérre a koldustarisznyából? Legalább mára, a,z öröm, a béke gyönyörű ünnepére. Vagy, ahol még meleg a kályha, puha a fészek, fehér a kenyér, ott meggondoltátok-e,, mit tegyetek a patyolat abroszra ,a leihajló zöld ágaik alá? Gondoltatok-e arra, mi lenne a magyar gyerek Kgszebb ajándéka? Jutott-e eszetekbe, hogy jő volna egy családdá válni, minden magyar asszonyszivnek egy akarásban összedobbanni s szeretettel, szorgalommal, áldozattal együtt, egy hajlék alatt megformálni a kis Jézus ajándékait nemcsak a szived gyermekének, de minden magyar anyáénak. Messiást váró adventi napokon dolgozni közösen a babákon, képeskönyveken, játékkockákon. Tulipános kis mellre valókat horgolni. cifra szűrt kötni, ködmönkéket varrni, könyves tarisznyákat szőni, hímezni. Babákat öltöztetni a matyó leányok, a székely menyecskék, a göcseji szépek százszorszép ruháiba. Kis lovakra magyar csikóst ültetni, kirakókocká'kra a balatoni halászást, a ka- rácsonyi regősöket, a matyó lakodalmat, a pünkösdi királynét rápngálni. Sok kis szobát berendezni hiimes, magyar holmival. Babaszinpadokon fehér lovat áldozzon a táltos s a tüzet szüzek táncolják Fehér hazugságok Vioíett Qiürk angol novellája — M» van ma rajtad, édes? — kérdezte Hendry Marry lenézve a feleségére, mintha tényleg nézne Szelíd barna, vak szemeivel. — A kék ruhám, felelte Mercy elszántan. — Hm, szolt elismerőleg, mindig szerettelek kékben, jobban érvényesül mellette a hajad aranybárnája, mint bármely más szín mellett De csak ha az az árnyalat amit én elképzelek . . . — Az. édes az a szelíd, finom kék szin, amiből három ruhám is volt a nászutunkon. Emlékszel még? — Természetesen. De mondd, mi a csodát gépelsz már megint? Állandóan annál a varrógépnél ülsz! Mit varrsz ma? — Fehérneműt, felelte zavartan az asszony. — Halomszám lehet már fehérneműd! — Van is, de a divat mindig változik és — ugye szereted, ha jól nézek ki? — Szeretem, nagyon szeretem. Minden nap a. Te elképzelt alakoddal foglalkozom. Ez hiányzik nekem legjobban, mindennél jobban, hogy nem láthatlak, — s kinyújtott kezével tapogatódzva gyengédén megfogta a vállát — De Te édes . . . — Gyerünk sétálni. Jó? — vágott közbe Mercy élénken és erőltetett jókedvvel. — Abba tudod hagyni a varrást? — Hogyne, de csak egy órára. — Aranyos vagy. — Egy pillanat csak. mig cipőt váltok, — s halk hangon, tettetett szomorúsággal; látod, még egy uj cipő.’ — Milyen? — Egy szürke glacé — Még mindig olyan valószínütlenűl kicsi a lábad? — Azt hiszem még kisebb. Várj. hozom t botodat meg a kalaoodat Mikor visszajött gyerekesen nevetett _ Látod büszke lehetsz a kis WesV'dre Tetötől-talplg tökéletes vagyok. Milyen áldás, hogy szegény nagyanyó hagyott ránk valamit — és én olyan tékozló kis asszony vagyok. — Agyongyötörném magam, . ha azt kellene hinnem, hogy csak egyszerűen vagy öltözve, hát még kopottan! Az ilyen különleges szépségnek, mint a Tied, szüksége van a megfelelő keretre. Megállt, hirtelen felsóhajtott. — Es én itt sétálok veled az utcán és minden ember láthat és nézhet, csak én nem! — Ne Így, édes — jajdult fel Mercy fájdalmasan, — mi van veled ma? — Nem tudom. Panaszkodtam, bosszantottalak? tette hozzá aztán bűnbánóan. Bocsáss meg, de ma megint kutya rossz hangulatom van. Látni akarok. Mercy!’ Isten, miért teremtettél művésznek! Színeket akarok, formákat! Akarom látni mindennek' az alakját! — Ne, — kérlelte Mercy reszketve, — ne beszélj Így. Élsz és ez nekem mindent jelent. Nem pótolom én eléggé a szemedet? Nem irok le neked hűen mindent? És belefáradtam-e valaha a leírásba? — Nem, nem, téged nem okollak semmiért. — Tudom, de nem bírom, hogy boldogtalan légy! Nekem nem kell semmi, csak a te jóléted! — Elkényeztetsz. Hová tetted a barátnőidet? —Nincs időm a számukra. — De neked nem szabad magadat . . . De vagy nekem Te. — Nőm ió ne<ed az a sok varrás. Fgé,z életedet a varrógép és a konyha között töltőd. — Egész, pompásan főzök már. Mi? folytatta Mercy szokott vidámságával, mely annjme nem illett komoly szomorú arcocskájához. — Mesésen. — Az orvos a telkemre kötötte, hogy jól egyél és sokat légy a szabadban és — tette hozzá elégedett sóhajjal — hála Istennek, mindkettő meg van neked. — Azt hittem végünk van, mikor a látásom . . . mikor az történt. És jó lakásunk van. lő ruháink iókM eszünk. A nyugdijam smumi se lett volna, mind a nagyanyó pénzének köszönhetjük. — Úgy van, Add a karodat. Olyan szépen süt a nap . . , * — Az a kérdés, hogy hogy csináljuk'meg a dolgot az asszony tudta nélkül? — mondta Hendry Róbert a feleségének. — Nem lehet. — Meg kel! lennie. Ez a fiú elsőrendű szemorvos s alig várja, hogy Harryvel megpróbálkozzon. Persze semmi sem biztos, minden a véletlenen múlik. — Pedig annak nem tehetjük ki • Mercyt. Borzasztó lenne, ha most mikor kezd beletörődni a váiltoztathatatlanba, ilyen csalódáson menne át. Szegény kis elkinzott idegrendszere nem bírná ki. beleőrülne Mennyire feláldozza magát érte. Csak tudtunk volna előbb a. helyzetükről. — Úgysem fogad el semmit. — Rémesen néz ki, olyan gondtelt és fonnyadt. — Olyan mintha valami belső tűz sorvasztaná és milyen gyönyörű volt. Mi történt a hajával? olyan lakó. És azok a szörnyű ruhák! — Azt hiszem, nem sokat keres a íehér- nemüvarrássai. Nincs gyakorlata. Pedig mikor nála voltam, csupa végvásznak voltak körülötte. És milyen hidegen, nyugodtan kért. hogy a varrást ne említsem Harry előtt. És az a mese a nagymamáról. Borzasztó. Harry természetesen mindent elhisz s neki az elég. szegénynek. Azt hiszem soha más gondolata nincs, mint Harry. — Mikor teát készített, felhasználtam az alkalmat és beszélten Harryvel. — És? — Képzelheted. Mintha uj életet öntöttek volna bele az operáció puszta említésére, ö is azt akarja, hogy Mercy ne tudjon a dologról. Megkértem Tomol, hogy hívja meg Harryt néhány napra villájába a tenger mellé, — Mercy vei emegy. — Nincs hely, — Hát pedig Mercy nem ereszti el magában. — Ha látja, hogy Harry örül a dolognak, beleegyezik. Hiszen semmiért a világon eí nem rontaná az ő örömét. $ Jó! ismerte Mercyt. Minden ellenvetést elfelejtett. mikor látta férje örömtől sugárzó arcát Elég ritkán vo’t része ebben a látványban. — De hogy fogsz boldogulni magadban, úgy megszoktál engem. — Azt csak bízd rám, majd megszokja Tóm a kis gyengéimet. — Mercy mosolyogni próbált és örülni, de megint figyelmeztetés lett belőle: — Csak a lépcsőn vigyázz kérlek. — Mindig megszámolom őket. — És . . — Egy szót se többet. Mikor Róbert eljött testvéréért, Mercy újra elővette. — Vigyázz rá kérlek, tudom, hogy túl aggodalmas vagyok, de ti nem értitek úgy meg öt mint én. — Bizd rám, kis sógornő, nem lesz semmi baj. Esküszöm rá. Meg vagy elégedve? — mondta és tapintatosan bement a szobába valamiért, amit nem felejtett ott. Mikor a léptei elhaltak Mercy irtégegyszer megölelte Harryt — Isten veled. Mulass jól. Én itt foglak várni. — A rózsaszínű ruhádban. Jő? — Abban, abban. _ Az arcocskád is olyan lesz, a cipód, a harisnyád. Minden? — Igen. igen. De aranyos kedved van Örülsz, hogy megszabadulsz tőlem, mi? Vigyázz magadra. — Ktlencszázkilencvenkilencedik figyelmeztetés Itt a taxi. Isten veled. Pá ’ Ne augódj értem. Várni foglak. A rózsaszínben? — Abban. * A pár nap elmúlt. Mercy a kandalló mellett ült és várt. Fel akarta használni a Harry távol[adunk, kötelességünket teljesítjük s sok száz asszonytestvérünk azért kövei az uj : .thonba is bennünket, mert tudják, érzik, hogy hűek leszünk mindenütt és mindig ahhoz, mit az első lépésnél lobogónkra irtunk: „Szeretet és munka!“ Péchyné Bartóky Mária.
