Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-05 / 276. (1019.) szám
] Szombat, december 5. körül körbe-körbe. Álmodjon Emese-., röpüljön a Turul... sírjon a tárogató.-. Csináljátok meg! A terveket művészhez rajzolja meg s a magyar leány és asszony tündér ujja, meleg szive adjon neki formát és lelket. S aztán gyújtsatok karácsonyfáikat közös szeretetve! s amit a két kezetek színűé, formába öltött, hordjátok aktja, csöngessétek be a fázó, rongyos kis éheseiket az utcáról, ahová kiverte a nyomor, adjátok oda nekik és mondjátok el: — Gyerekek, kis égi virágok, idehal- gassatok- A Hargita alján, a Körös és Kalota szögében, a Bácska aranykalászt ringató rónáin, a Balaton kék vize mellett, a Bakony tölgyei alatt, a Mátra suttogó erdei mélyén —• mindenütt azt a nyelvet beszélik, ami a tietek, az emberek keblében a betekkel egyforma testvérsziv dobog, úgy dalolnak, úgy szeretnek, ahogyan ti és hajh! — olyan kevés az örömük, miiként a milénk. Határok zárnak el tőlük, talán soha meg nem látjátok a székely kapuk zabáját, a Idrályvadászok büszke kúriád, sem Mezőkövesdet, mikor misére megy. De Jézus szerété te elhozta Neked az ő ajándékát, hogy megismerjétek általa testvéreiteket. Kicsi leány, szeresd a babádat, mert eleven mása valamelyik bo- gárhátu kis házban most ölti magára ünneplőjét, valahol a Sárközben vagy Csikország- ban, vagy a Bakony bélen és úgy szólítja Istent, ahogyan te szoktad. Az ingvállát ő íon- ta-szőtte, ez érv'rágós kötényét ö tnester- kedte. Dolgos, tiszta, dalos száju, olyan, mint te... Szeresd! Advent van. Messiást várunk •.. Magyar asszony. *<$CgCk«OgC*c§<a§cKiCgaKiQ^^ Önts erőt a lékünkbe, isten! Önts erőt a lelkűnkbe, isten! Erösits tneg, reményben, hitben, Hogy mindent, mindent elviseljünk. Bármily vihar zúg is felettünk! Adj kitartást és bátorságot, Milyent még a világ nem látott, S szemet, mely lát az éjszakában, Hogy tudjunk tovább bízni, bátran! Adj vas-szivet, mely soh'se reszket, Amely elbír minden keresztet, Hogy gyenge lábunk meg ne rogyjon, S hogy meg ne haljunk a porondon. Adj hitet, hogy szemeink lássák A felkelő nap ragyogását. S várjuk a mi óránk verését S meg ne öljön a gyász, a kétség. Rakovszky MenyhértOTTHON létét és agyondolgozta magát. Fáradt volt, pedig ma vig akart lenni. Ki tisztította fényesre hordott sötétkék ruhácskáját s örömmel konstatálta, hogy a tavalyi cipője egész uj lett, mióta megtalpal- tatta. Várt Figyelte a csengőt. Agyának, testének minden porcikájával figyelt. Mikor végre meghallotta, az ajtóhoz rohant. Csodálkozott, hogy Harry a taxiban ült és nem igyekezett magán segíteni mint eddig. Végre meglátta. — Harry! — Merev, kis Mercy! — Itthon vagy De jó, hogy már itthon vagy. Úgy vártalak. Vigyázz egy lépcső. — két lépcső, _ most a kövezet. Itthon vagyunk. Mesés időd vo lt, jól érezted magad? De Te nem vagy eléggé lesülve, nincs jó színed. Harry mi bajod van? olyan sápadt vagy? Ülj le itt vagyunk a kandalló előtt. Készítek teát . . . — Várj, mi van rajtad ma? — Ni szén megbeszéltül^, a rózsaszín. — Rózsaszín? _ Igen, de nem erős rózsaszín vagy pirosas. Olyan róz saszín, mint a kagylók belső héja, olyan meleg rózsaszín. Harry felállt. Felesége vállára tette a kezét. _Rózsaszínben vagy? És a cipőd? __ Megint egy uj cipő. Ugye tékozló vagyok? _De mért van a cipődön egy folt? — Harry!! — És a ruhád nem sötétkék? _ Harry- • a torkához Kapott, ne, az Isién szerelméért ne ijessz meg úgy! Édes. mondta hízelegve és rejtegetve önkéntelen reszketősét, te bátor vagy, <c cl tudod birni az ö'ömet. Mercy, én látok. _ >Jem. nem bírom. Tnl sok nekem. Már ne m tudtam remélni. Már elszoktam az örömtől. Már nem tudtam imádkozni. S lehajtott fejjel zokogni kezdett. Harrv. ne haragudj, én nem sírtam soha azóta. . mióta szükséged volt rám. De most tiem bírom. S egyszerre elhallgatott. _/Vir-rc’• nézz rám! Bes/'ü! Mi van veledt Vá ri Már tudok imádkozni. Rovatvezető: Kiss Endréné. A gyermeknevelés A női hivatás Ieginagasztosabb, de teg- felelő ss ég te 1 je sebb fejezete: az anyaság, a gyermeknevelés. — Az anyai hivatás már a bölcsőnél kezdődik. Ránk magyar anyákra kétszeres felelősség hárul, hiszen tőlünk függ, milyen lesz a jövő magyar nemzedék. A bölcsőben pihenő csöppség az idegeneknek nem .egyéb, mint egy sirórivó, gyámoltalan kis páré iiy. de az anyának mindene, egész életcélja. — Ha mi, a lét küzdelmeiben kimerült, elfásult magyar anyák, a bölcsőt ringatjuk, avagy a modern gyermekkocsit mozgatjuk, lelkünk elandalog a jövőben. Elképzeljük anyai szivünk büszke reményével, hogy itt szunnyadó gyermekünk van hivatva, hogy az idecsatolt magyar testvéreink támasza, nemzetiségünk védő harcosa, kultúránk dicsősége legyen. — Talán ép a mi gyermekünk fedezi fel a csodaszert, mely feloldja az ősi átkot: a széthúzást! A kis gyermek szive, lelke lágy viasz, mi anyák azt kényünk-kedvünk szerint idomíthatjuk. Tőlünk függ, hogy gyermekünk. Istenfélő, embertársát szerető, nemzetségéhez hűséges, törvényt tisztelő, kötelesség- teljesítő munkás polgár legyen, kiben mindenkinek kedve telik. — avagy isten tagadó, a nálánál szerencsésebb embertársát ádázán gyűlölő, nemzetet, hazát nem ismerő, törvényszegő, kötelességét nem teljesítő, mun- kátalan, az emberiség szennyfoltja! Egyetlen egy lény van. aki előtt a leghatalmasabb ember is meghajol, a romlott szív megnyílik, a megfagyott könny felolvad, az istentagadó imádkozó gyermekké válik, ez az áldott lény: az anya, az édesanya! Hogy ki kit tart nagynak, az mindenkinek egyéni ízlése és felfogása. Én a világ három legnagyobb emberének szent Ágostont, Mátyás királyi és Napóleont tartóin. Mindháromnak kiváló anyja volt. Az első szent Mónika, ki fiát, aki már az élet, a bűn fertőjében fetrengett, anyai szivének szereltével, hő könyörgésével, példájával, kimentette a fertőből, jó útra terelte. Az anya csodát müveit. — a tévedt ifjúból szent férfiú lett. — Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet, a magyar történelem kimagasló nőalakja, ki életének legdrágább kincseit, férjét, fiát, feláldozta a hazának, a nemzetnek. Fia: Mátyás király szivébe is belevéste a haza, a nemzet szeretetéf, mely egész uralkodását beragyogta. — Napóleon anyjáról, Bonaparte Letíciáról, Larry báró, az Insritut de Francé tagja i.gy ir: ..Napóleonnak naggyá kellett lennie, mert anyja is nagy volt.** Napóleont — mondotta — szűz Mária védelmébe ajánlottam s nem félek semmitől. Napóleon örökölte anyja mély vallásosságát. Igaz. hogy élete nagy munkája elvonta öt a hittől, de később szent Ilona szigetén Égy szólt: — Hittem és hiszek, mert egyedül a hit ad nekem erőt, hogy életem munkájának összeomlásán megnyugodjam. Igazi no vallás nélkül elképzelhetetlen. Olyan mint a csiszolatlan gyémánt: ragyogás nélküli. A keresztény nők vallásossága hálás kötelesség, hiszen felszabadulásukat, emberi méltóságukat a keresztény hitnek köszönhetik. Ha a vallástalan férfi elszomorít bennünket, ugyanakkor a vallástalan nő kétségbeejt. mert szépsége és műveltsége ellenére, csak egy pokoli rém, az ördög segítsége. Figyeljük meg Samassa érsek tanítását: „Szenvedésünkben, fájdalmunkban vigasztalásunk a vallás.*' Az anya a sors keserűségét megédesíti, ha Így szól gyermekéhez: Ha az emberek üldöznek, megértést az embereken túl keress magadnak. A hit egész életünkön át lm kísérőnk —. ott van a kezdetnél, az élet delén, a hanyatlásnál és a vérnél. A férfi az éRf viharában, a íétfentartás keserves küzdelmében mindent elfelejt, de gyermekkori imádságát, mit anyjával együtt mondott el, soha el nem felejti. Akinek vallásos édesanyja volt, az egészen romlott soha nem lesz, az élet fertőjében elmerülni nem fog. Gyönyörű Kiss Józsefnek az anvasziv- ről szóló dala. Meséje képfc’en, de szebb eszmét költemény még alig fejezett ki. Egy legénynek kedvese azt mondja, csak akkor fogja szeretni, ha anvia szivét elviszi neki. A legény megöli anyját cs rohan a szívvel kegyetlen kedveséhez. Futtában elbukik s a szív elgurul. Megszólal a szív sírva, panaszolva: Jaj! Nem ütötted meg magadat fiam? Nagyon sokan összetévesztik a nevelést a tanítással. A nevelés ne az iskola padjain kezdődjék, hanem úgyszólván a bölcsőnél. A csecsemő-gyermeknél a kötelesség- érzet és akaraterő fejlesztése és megszilárdítása kötelessége az anyának. — Kell, hogy a kötelcsségtudat uralkodjék a gyermek kedély- és érzelem világán, akkor az egész életen át meg fog nála maradni. Az akaraterő gyakorlását önmagán kell a gyermeknek megkezdenie és folytatnia egész életén át, mert. csak ekkor felen meg a sző valódi értelmének: „akaraterő", lm másokon gyakorolja azt a gyermek, az már akaratosság, mellyel másokat gyötör és erkölcsére és jellemére kártékonyán hat. A kötelességtudás és akaraterő képezi a I nevelés alapját, melyre az iskola a tanítás segélyével a képzettség épületét helyezi. 11a az alap nem szilárd, akkor az egész élet építkezése csak futólmmokra épitéá lesz, mely képtelen az élet viharaival dacolni. Az anyának a gyermek házi nevelésénél még egy fontos tennivalója van. Tanulmányoznia kell gyermekének hajlamait, veleszületett tehetségét, indulatait, — ezeket az édesanya kötelessége helyes irányba terelni — és csak ezek gondos figyelembevétele után kell és lehet pályaválasztásra gondolni. Mert egész életére elégedetlen lesz az, ki hajlama és kedve ellenére kerül valami pályára, míg aki eleget tehet hajlamának és a benne rejlő tehetségének, az sokszor kar- riért csinál, kiváló emberré lesz, hasznára lesz a köznek, de ha nem is lesz nagy ember, mindenesetre megelégedett lesz. Az anyák magasztos szeretete mellett, mely ősidők óta közmondásos, meg kell emlékeznünk a mai modern század szellemének szülöttéről: a „fine de siécle“-mamákró1. kik nagyon gyakran teszik tönkre gyermekeik egész jövőjét. Az úgynevezett „kis mama** szereti gyermekét őskori majomszeretettel, vakon, ösztönszerüleg. Vesz neki drága, szép ruhát, azt hiszi, ezzel betakarja a gyermek üres lelkét. — Megveszi korácsonyra a sok fényes játékot, de nem őrzi meg az aTa- nyalma. a fenyőág nimbuszát, mert szivéből hiányzik a hit, az áhítat. Gyermekei lelkének megnyilatkozását nem irányítja, mert nem ér rá, ezt rábizza idegenekre. S csak könnyeket ne lásson gyermekei szemében, még a megbánás könnyeit sem, mert ez nagyon felizgatja az ideges mamát, ranitók. alkalmazottak tegyenek a gyermek kedvére, tnég a doktor bácsi is olyan orvosságot írjon, ami tetszik a kis angyalnak. Az ilyen mama el sem tudja képzelni hogy az ő gvermeke kevé'bbé lehessen tehetséges, mint a másé, legfeljebb a tanárok „szekánsak**. igaztala-’ nők. Leányainak, már a 15—16 évesnek, drága ruhát, ékszert vesz s a helybeli és környéki mulatságokat sorbaiáriák Háziteendőkkel világért nem engedi foglalkozni őket mert a varrás felszáíkázza a bőrt, a portörlés rontia a kezet, a rántás szaga megérzik a ruhán. Ez a szerencsétlen nevelés szüli az elégedetlen, önmagukkal meghasonlott feleségeket. kik férjüket gyakran a bűn fertőjébe és az öngyilkosságba kergetik. Faludy, a XVIII. század ’egnagyobb magyar íróinak egyike már akkor sem volt megelégedve* a leányneveléssel. Nemes asszony cimii müvében igy panaszkodik: „A fiatal dámákat úgy nevelik, mintha csak testük volna és semmi lélek nem mozogna a kisasszonyban. Toll a z- zák. hímezik hizlalják, mindent kezére, kedvére adnak, semmire sem tanítják, semmiről sem fedőik, semmi büntető-eszközzel sem ijesztgetik. Hol pedig itten észre kellene venni az anyáknak, hogy jóllehet a piciny buba még nincsen érett ésszel, mindazonáltal vagyon nyers érzékenység benne, mehvre nézve, hol szépséges szóval és kedves ajándékokkal, hol fenyegetésre, minden .illendőségre és jóerkölcsre lehetne hajtogatni és szoktatni. — De amint mondom: a mostani nem édes-anyák leánykáikért nem agganak, hanem palotás módi pálca a1 alt nevelik, kézről kézre adják apolgatásra, ö’elgetésrc. nyalják, bársonyba takarják, a legkényesebb csemegékkel táplálják, azonközben francia ABC-t és mindenféle bírságokat vernek felébe. Mikor már csírázik és kiszinlik valami eszecske belőle, akkor sietnek vele a mama belső kamrájába, egyenesen a tükör eleibe leckére, mint és hogy kellessék vele tanácskozni. Oktatják azután toalett dolgába, mutatják annak eszközeit, mennyire legyen szabad nevelni orcáikon a pirost, hogv meg ne sokallják a szernek s mint kellessék ele- jétvenni, hogy a verejték le ne mossa és el ne árulja a. vendég szint, mi vizekkel lehet frissen tartani a bőrt. Felserdülvén, láncra és muzsikára hajtják: mikor már annak rendi szerint ropja és csossza a menüettet és a kottabetükön íel-alá tud valamicskét da- mini; mikor megtanulta, mint pittyengeti ajkait a többi, mint hunyorít ide is, amoda is, mint haboz módissan a legyezővel: vig örömét mutatja az anyja, fennyen dicséri érette és biztatja, hogv becsületet fog vallani a conversationban. Mindazonáltal, úgy mond, még két bűnt tapasztalok benned jó leányom, még vadacska vagy és igen szemérmetes; a jeles udvari dáma nehezen pirul, nem változik színében, nem vonogatja magát minden aprólékért, nem minden árnyékra tekint ijedelmesen.** Asszonytársaim! Ha ma Faludy az Úrasszonyról akarna regényt írni, higyjék el nekem. Könyve ismét dyen sebekről panaszolna. De nem csak a lányok, hanem a fiuk nevelésén is változtatnunk kell. — Már zsenge korukban a vallás és kötelességérzettel egyetemben beléjük kel! oltanunk a nő tiszteletét és becsülését. Az igy nevelt ifjú, ha uj otthont épít magának, az alapnál: a házasságnál nem fog választottjánál pusztán csengő , aranyat keresni, de a fősulyt az aranyszivre. az erkölcsre, szendeségre. vallásosságra. házias munkásságra helyezi. Senki nekünk meg nem tilthatja, tőlünk magyar anyáktól zokon nem veheti, ha fiainknak, kik az élet viharába kilépnek, az anyai bucsucsókkal szivükbe véssük; Fiam, légy a téged bekebelező állam munkás, törvénytisztelő, kötelességteljesítő polgára, de szerencsétlen volt hazádra emlékezzél hálás szeretettel, nemzetedhez légy hűséges, magyar testvéreidet védd és pártfogold, a magyar kultúrát terjeszd, fejleszd, nemesítsd. Őseid nyelvét tartsd fenn eredeti fajtiszta- ságában, úgy add azt át fiaidnak és azok fiainak, mert: nyelvében él a nemzet. S ha mi anyák igy neveljük gyermekeinket, eleget teszünk kötelességünknek és rendeltetésünknek. Magyar háziipar és iparművészet Most, hogy a nagy világégés után ráébredtünk arra, hogy az asszonyi kezek munkájára nagy és sürgős szükség van, legelőször egy virágos sziget integetett felénk s mi — most még — gyenge sajkánkat odakormányoztuk és rátaláltunk a magyar házi ipa rés iparművészet gyönyörű és hasznos kertjére, mit már-már elbontottak a hullámok. De még jókor érkeztünk s a színes tulipánok, az ágbogas szekfük, a drága, gránátalmák egész sora hivott bennünket, virág- haranggal szivünkbe csilingelték kötelességeinket s bájos, üde színeik megmutatták az utat a szép, színes Jövendő felé. Isten segítségével megértettük s minden magyar asszony szent lelkesedéssel álljon szolgálatába annak a gyönyörű munkának, hogy népművészetünk kincseit ismertessük, terjesszük, ápoljuk s megszerettessük A Nagyasszony teret nyit arra, hogy segítségére legyünk egymásnak, távoli vidékek ismerjék meg egymást, tanítsák egymást és a fonalak ne csak a kézimunkákat szőjjék- fonják, de összefűzik majd az egyformán dobogó asszonysziveket is. őszinte örömmel jelentjük, hogy e rovat vezetésére sikerült megnyerni Éder Elza ur- hölgyet, akinek mély tudása és nemes ízlése biztosíték arra, hogy mind az a szépség, amely a magyar szivek mélyében gyökerezve a magyar nők ujjal alatt virágba szökken, közkinccsé válik. Asszonytestvéreim, meleg szeretettel dolgozzunk, hogy kezünk munkája alatt viruljanak a magyar virágok ... Pécliyné. GYERMEKSZOBA A dió Szöllö — aljban vén dlóla, Hármasával csüng le róla — Didi-dodi, a dió . . . Kis egérke vágyva néz fel. Kapaszkodnék lábbal-kézzel; Jaj, de finom, ja, dfc jó! A rigó ott delel rajta És nagy vígan koppingatja: Kipl-kopi, kipi-kop. A csontburok nagyot koppan, Egyszer mégis összeroppan . . . Rlpl-ropi, rlpl-rop. Szól az egér: „Hej barátom! Vígan variak ott fenn látom: Ripl-ropl, ripi-rop. Míg nekem nincs egy diócskám, Rigó pajtás, maga jócskán Lipl-lopl. Hpi-lop.“ ,,Jut-marad Is magának ott. Hogyha nekem ötöt-hafot Dibi-dobl, ldedob.“ Szól a rigó: „Hol a zsákja?** Koppingatja, veri, vágja, Kipl-kopi, kipl-kop. Itt Is pottyan, ott Is pottyan. Az egér a zsákkal ott van: Hlpl-hopi, hipi-hop. Sárga rigó s kis egérke. Két jó pajtás, nevetgélve Llpl-lopl, llpl-lop. De egyszer csak a fö!d dobban Lépés haitik. egyre jobban: Tipl-topi tipl-top. Szól a rigó: „Jön a gazdám, Fogja zsákját, hanem aztán Hlpl-hopi, hlpl-hop „Megköszönöm nagyon szépet.. Tele van a zsákom épen, Rlpl-ropi, rlpi-rop.“ Rigó elszáll, jön a gazda Fnt az. egér be a gazba, Hlpl-hopi, hlpl-hop. Néz a gazda, néz a fára: Le kell verni nemsokára . . . Ripl-ropl, rlpl-rop. Hogv örül majd a sok gyermek, Mikor vígan diót vernok: Hlpl-hopi, hlpl-hop. Kersék János. 6
