Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
„Őrzők, vigyázzatok a vártán!" A nagy magyar lapok karácsonyi üdvözlete a Prágai Magyar Hírlap részére Prága, karácsony este. őrzök vagyunk a vártán, akik a magyar életre fönn vigyázunk. Az északi magyarság legnyugatibb őrszeme. Figyelő füllel hallgatjuk a magyar étet érverését, a magyar tömegek minden rétegének szive dobogását és őrző szemmel figyeljük körülöttünk a napok történelmében az uj idők jeleit. A hírek szárnyán szórjuk szét a lelkek megtermékenyítésére a magyar gondolatot, magyar érzést és magyar akaratot. Acéltolla] álljuk Észak- Nyug.at előőrsén a magyar harcot s az újkor ideges ritmusú uj nyelvén mondunk „végvári dicséretet14 a mai vég'harcok hőseiről. Őrzők vagyunk, őrt állunk a letiport kisebbségi magyarság politikája, kultúrája, gazdasági, ipari, kereskedelmi és társadalmi életének minden megnyilvánulása fölött A nemzeti igazságosság, a társadalmi méltányosság, az osztály- különbség nélküli magyar testvériség, az emberi jogok küzdő zászlaja alatt harcolva, idegenben élő előretolt őrse vagyunk az egymilliós sz'lovenszkói kis magyar nemzetnek. Hírszerző, őrtálió, vigyázó őrse. És karácsony van. A rajvonalra és a táborőrsre csend borul: Isten békéje, karácsonyi béke. Odahaza most gyújtják a csillogó karácsonyfák kicsi gyertyáit. A falvakon most csendül meg a harangszó, most gyulnak ki örőirnrepeső fényben a magyar házak ab- lakszemci s a gyermekszivekben most csilingelnek a hit láthatatlan csengettyűi. És a rajvonal magányába üzenet jött. Otthoni bajtársak, a magyar újságírás nagy vezérei karácsonyi üdvözletét küldenek ide, hitet, buzdítást és elismerést- Nekünk, a magyar kultúra fiatal prágai előőrseinek ez a kedves, megható, önkéntes hazai köszöntőszó a legdrágább karácsonyi ajándékunk. S ujulí lélekkel, erősödött hittel álljuk híven majd tovább az üzenetet, a magyar parancsot: Őrzőik, vigyázzatok a vártán! 'A magyar újságíró, aki idegenben méltán képviseli nemzetét, faját, nyelvéi és kul- turáját, minden tiszteletet megérdemel. Nehéz föladat ez, mert temérdek törvényes és j törvénytelen akadály állja útját. De a szomszéd államok magyar újságjai, köztük talán elsősorban a Prágai Magyar Hírlap, nemcsak zsurnalisztikái, de történelmi küldetésük magaslatán állanak, amiért méltán illeti meg őket a magyar nemzet elismerése. Örömmel és büszkeséggel állapítjuk meg, hogy a magyar zsurnaliszta kemény, szívós harcos, aki nem hagyja magát. Pedig j meglehetősen korlátolt téren kell erejét ki- j fejteni — az ügyész, a hatóság hamar rácsap! —, vigyáznia kell minden szavára és gondosan meg kell válogatni harci eszközeit. A magyar újságíró látta, hogy a világpolitika- j bán micsoda gyalázatos módszerek diadal- s maskodtak, látta, hogy nemzetét milyen orvul döfték le, de most már azt is látja, hogy az ilyen módszerekkel elért vívmányok, eredmények nem tartósak és előbb-utóbb az igazságnak kell győzni. A népek szeme meg- nyílik, lelkiismerete ébredezik, nem a politika, nem a diploríiácia müve ez, hanem a napfényen kibontakozó igazságé. A magyar ujságiró tudja, hogy nem előítélettel, elfogultsággal, hazugsággal és rágalommal kell dolgoznia, hanem az igazság fegyverével. Ezzel használ legtöbbet annak a magasztos küldetésnek, melynek szolgálatába szegődött. Mindig szeretettel és izgalmas érdeklődéssel követjük prágai magyar kollégáink hatalmas küzdelmétCsajthay Ferenc, ’ J h Budapesti Hírlap főszerkesztője. "i— Prágán keresztül meghatott szívvel üdvözlöm a magyarokat, akik honfitársaim voltak. Hadd mondjam nekik, hogy a magyar írók, költők és művészek számukra is dolgoznak s munkájuk gyöngyöző serlegével őket is megkínálják. A költészet és a művészet nem ismer határokat és mégsem követ el határsértést. Kóbor Tamás. A Prágai Magyar Hir!ap-nak a legnagyszerűbb hivatás jutott osztályrészül, amelyet magyar újság valaha egyáltalában teljesíthetett. Ezt a föladatot sem egy párt, sem egy osztály, sem egy felekezet, sem semmiféle érdekszolgálat, sem könyv, sem szónoki agitáció, sem művészet és irodalom külön-külön be nem töltheti. A Prágai Magyar Hirlap-nak egymagában kell egyesítenie mindezeknek lelkét és hangját és egyetlen cél érdekében: hogy ébren tartsa és megerősítse a szloven- szkói és ruszinszkói magyarságban a nemzeti öntudatot, az egymásrautaltság nagy gondolatát és erősítse ezt a gondolatot szlovák, rutén és német testvéreinkben, akiknek velünk egy sors jutott osztályrészül. ■■Ahhoz, hogy ezt a föladatot megoldhassa, nem elég sem a publicisztikai, sem az újságírói fölkészültség. Nem elegendő a legnagyobb szellemi és hivatásbeli arravalóság sem, ha mindezek mögött nem áll az önzetlenségnek és eltökéltségnek az a mértéke, amely a részérdekek fölé tudja emelni. A Prágai Magyar Hirfap-ban meg van ez a lélek s eddigi pályafutása bizonyság reá és azok az eredmények, amelyeket a nagy cél szolgálatában elért. Nem tudok egyebet kivánni Önöknek, mint hogy tartsák fönn továbbra is ezt a szellemet s ugyanazzal a lélekkel, amellyel elindultak, haladjanak tovább a négy évvel ezelőtt megkezdett utón. Egy ilyen célnak és egy ilyen eltökéltségnek minden akadályon keresztül előbb, vagy utóbb győzedelmeskednie kell, mert az akarat minden. A világ is akaratból lett! Miíotay István, a Magyarság felelős szerkesztője. Most egy országhatáron keresztül beszélgetünk egymással, itteni és ottani magyar újságírók — a magyar gondolat azonban, amelyért valamennyien élünk, nem ismer országhatárt, vízumkényszert, nem ismeri a „legtöbb kedvezmény44 elvét, a magyar kulturgondolat birodalmában nincsenek többségi és kisebbségi jogok, itt csak egyenjogú polgárok vannak, egy joggal és egy kötelességgel: ragasz :odni a magyarsághoz. Azt a tollat, amellyel a Prágai Magyar Hírlapot írják, ugyanannak a magyar géniusznak, sastolláról hasították le, min. amelyről a mienket, ez a teli a magyar kultúra integritásának ozhnbóluma és nem csorbulhat ki soha. Az ujságbetiíknek milliónyi kis láncán, amelyek az itteii és az ottani magyar tollak nyomán kovácsolódnak, összefonódik az egész magyarság — olyan lánc ez, amelyet nem szabad, de nem is lehet szétszakítani soha. Odaát súlyosabb a magyar ujságiró munkája, mint itt. mert azonfelül, amiért mi itt csatázunk: ott még külön a magyar nyelv szabadságáért és jogáért is kell harcolni és ez már nem pálya, ipar, művészet, vagy kenyérkereset, hanem hivatás, amelyért szenvedni is — hivatás. Ezt a hivatást mindennap elölről kel] kezdeni, mint ahogy általában mindennap elölről kezdődik az újság élete is, az újság: a saját ha:tyudalával jön a világra mindennap, de ez a hattyúdal különösen odaát ébresztődal is. Az újság önmagát falja föl, minden egymásra következő nappal, mint ahogy az idő fölfalja a gyermekeit. Hatása azonban a tovatűnő pilla na: szárnyán is halhatatlan, aminthogy halhatatlan a magyar kultúra is, amelyet képvisel. És a magyar kultúrának az európai civilizáció életében ic csak konstruktív tendenciája van, — a béke, az igazi béke tényezője volt mindenha a magyar kultúra, a magyar Újság és a magyar könyv'- és a kiegyenlítődésekhez ma sem a magyar kultúra lerombolásán, hanem a magyar kultúra erejének érvényesülésén, szabadságon és diadalán keresztül vezet az ut. Ezt az utat kell törnünk valamennyiünknek, minekünk itt és Önöknek ott — még pedig nem csak ünnepnapokon, hanem a legszürkébb hétköznap legszürkébb pillanataiban is. Budapest, 1925 karácsony, Miklós Andor, az Az Est faszerkesztője. Mini a kis gyermekek a játék faházikókat, úgy dobálják a nagy gyerekek, a politikusok. össze-vissza az országokat, nemzeteket. Hadd mulassanak, ha nekik ez gyönyörűség. Az emberiség tiszta érzelme, tudása s igazi krisztusi szeretete azonban játszva lépi át a határokat s nem engedi, hogy béklyókba verjék szárnyaló érzéseit. A karácsonyi szeretet ünnepén is minden igaz embernek ösz- szefonódik a keze: országon, határon túl találkoznak gondolatban mindazok, akik együtt akarnak dolgozni, egymás mellett, vállvetve a boldogabb, szebb jövőért. A múlt nem a miénk, a szebb jövőbe vetett hitünktől azonban nem foszthat meg senki és semmi. Ágai Béla, az Újság főszerkesztője. A magyarok harcát ezer esztendőn át elsősorban az tette győzedelmessé, hogy ez a nemzet, amely Keletről támadva jött és a Nyugat védője lett, nagyszerűen tudta forgatni a kardot. Ma elsősorban attól függ a mi diadalunk, hogyan tudják forgatni a tollat azok, akik a magyarság nagy céljainak és nagy igazságainak védelmére a sorstól elhivattak. Valamikor járta a frázis, hogy szóval nem lehet háborút nyerni. Nekünk meg kellett tanulnunk szörnyű tapasztalatok után, hogy igenis győzni lehet a háborúban szavakkal — a legvitézebb fegyverek s a legkitűnőbb katonák fölött is. Mert a világnak ezi a rettentő nagy háborúját, amely végül is a magyar nemzetet a trianoni bilincsekbe ver- e, szavak, — hazug, de szépen hangzó frázisokkal nyerték meg. Akik az Eszmét hirdetik, akik az igaz, megváltó és megszabadító szavakat Írják, azoknak tolla fölér az ismétlő puskák, ágyuk és tankok minden gyilkos erejével. A gondolat, amely e tollak hegyéből kiszökken, lassan, de biztosan ellepi a világot. Mélyebbre fúródik a legnagyobb romboló lövegűé’ és magasabbra száll a legharcosabb repülőgépnél. A lélek pedig, amely vallja és hirdeti e Betlehem „És monda nekik az angyal: Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely leszen minden embernek" ... — Lukács, 2. 10. Dermedt álmu zordon éj van; e’pihent a messze város, Balga gondok ©gyötörték, néha mégis íölpiheg. Égi karok szent zenéjét süket íül nem érti meg. Pedig gyúiad már a csillag, hivó tündérfényt sugároz. És a barlang aj.ajánál forró, titkos tűz ragyog. Ég z csillag; ezredévek mindörökíől erre vártak. Ezt hirdette prófétáknak éjben dörgő szózata; Dávid sarján uj, megvál ó bimbót hajt a rózsafa. Szivek húrján láng-vonóval angyalkezek muzsikáltak Égre zengő, haláltipró, diadalmas glóriát. És a dal, mint győztes tavasz friss fuvalma szállt a télbe, Mámorosak lettek tőé jámbor, hívő pásztorok. Jönnek, jönnek Betlehembe; a Gyermek csak mosolyog. Mennyi pásztor: minden ember erre tart húsz század éve. Idő és a tér eiosziik s jár a végtelen menet. Fagyos szikla, durva jászol a királynak palotája, Ide jön az, kit az élet bősz hulláma elsodor. Ide lángol enyhe csöppértkinzó bánat és nyomor. A világot elözönlő zuhatag a könnyek árja. Kérve, zúgva, fenyegetve mennyet, földet ostromok Jönnek, jönnek; az egyik nép szabaditó hadvezért várt, Messiást, kinek kardjától félve re Jen a pogány. Más igazság lett a vérből odaíönt a Go’gotán: Szeríeszálló szent varázsa megtört minden büszke Cézárt És a cirkusz rőt porondján fölragyogott a kereszt. Hamis bölcsek, álprófé-ák itt akarnak alkudozni Emelt fővel jár a vétek, sütött szemmel az erény, Mellét veri gőgös gazdag, térdet hajt a bús szegény. Sárba fullad a liliom, hiába kezd illatozni. Tülekedik a Hazugság és a Gyermek könnye hull. Megkorbácsolt páriáknak széímarcaiigolt ökle lázad. Holtíes elten, tört sziveken tobzódik a hatalom. Égő, szikkadt embersorson kacag bűnös vigalom. Róka’elkek csel vetése lett a tiszta, szent alázat. Szemforgató tánca kering feléd Betlehem. Mézes-mázos szólamokkal jönnek cliíra hódolatra. Angyalkaron tulharsog a Má nak léha dahama. Nem ha’latszik az eltiport jóság bízó, halk szava. S mégis, mégis: lm Igékre mozdul most a Gyermek ajka Lélek indul Betlehemből s mindenütt van Betlehem. Lélek kell; nem önző vágyak csóvás, véres forradalma. Nem test és nem durva ösztön, eszmegyilkos rut anyag. Nem temető, hol a rózsák folyton-folyton hullanak. Lüktető piros szivekből magasodik Isten ha’ma: Ismét fakad hófehéren minden áldott gyöngyvirág. Ezredévek elsuhannak, lánca tör száz gyötrelemnek, Elmerülnek a homályban eszmék, harcok és korok. Ám a csillag most fs ragyog és jönnek a pásztorok. Békesség az embereknek mindörökre, hiv a Gyermek. Minden éjben kigyul egyszer győztesen a Bet’ehem. ölvedi László. I”15 KARÁCSONY 49251 l A RRÁGAI MAGYAR HÍRLAP ÜNNEPI f»IEIIEliEE?E I i 11 ««l ■ ■ ■ ■ - - -------------------- ■■■ ~— - ■■ ■ ■ ---- . -=^r..:=r-r~-r-."rrr:—1- . M ► j ^TT?7T?TTTfTTTTTTTT77?77Y7TT7Y7TT7fTT?TTtrYTYTTT?TT7Y7fTTy7T77TTTT7Y7?YTT77T77YTTVTTTTTTT?Y77TT77TV?TTTYTTTTTY7TTYT7T7T7fTTTY/TY77TrrTTYY?TT7YYTT7T?VVTTTY7YTVYYTVTTT7V7VYT7Yr??TVTTYVVVT7YVYYY7YTVY'?
