Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-25 / 292. (1035.) szám
4» Maianau. ma».«m—nawrr.»piMr-" i».>«. «jax-»»>nrrjcnr-r va»v> r*.r-r.n*?.rJ>ja |11 «■-» u-g.T4>.j^lrilra M Péntek, december 25. Kis riport a nagy szerétéiről Rozsnyó, december 23. Karácsony délutánján hatszáz gyermekszív örőrndobolása fog zörgetni a mennyei ajtókon és az örök ragyogásu égi könyvben Buibnics Mihály, az uj rozsnyói püspök nevét fogja fellapozni Szent Péter és beírja nagy, öreg betűivel: „A Megváltó születésének estéjén hatszáz sápadt gyermekarcra varázsolta az öröm rózsáit11 • • . Tegnap szivárgott ki az első híre, a zárdái paspökfogadó ünnepségen, ahol pöttömnyi, pufók arcú kis szereplők köszöntötték az uj „piitypök bátyit", hangos fenszoval, a legtisztább gyermekkor utánozhatatlan sugárzó bájával dalolva el kis mondókáikat: „Ityten hozott nálunk, édesz Füty- pök Bátyi." Innen, a gyermek-szivek rajongásától áöhevi- tefct légkörből szállott ki a hir: Bubnics Mihály karácsony délutánjára hatszáz szegény rozsnyói gyermek előtt nyitja meg székháza termeit, hogy ott őket megajándékozza. A hatszaz szegény gyermek kiválogatása mindenféle felekezeti vagy, nemzetiségi különbségre való tekintet nélkül történik. Mindegyik kis meghívott sorszámot kap a püspöki székházba lépésekor, minden sorszámnak egy-egy kis szeretetesomag felel tneg, mindegyikben pár kedves, hasznos apróság, s az a vidám riadalom, mellyel ezerkétszáz lábacska fog alárobogni a rezidencia széles, tompa döngésü lépcsőin, — ahogyan maid az apró vendégek egymásnak mutogatják, ki mit kapott, ahogyan majd fehéren villanó egérfogacskák jóízűen beleharapnak a finom elemózsiába, ahogyan ügyetlen u.jjacskák féltő szeretettel ölelik magukhoz a gyerimekvaiutálban kincsnek számi tó színes holmit, játékszert — ez a kép, ez a látvány feledhetetlen lesz. Somodat, a rozsnyói püspökség szlovenszkói birtokát, éppen parcellázzák. Az államnak erre a rideg gesztusára Bubnics Mihály, a nincstelenné tett rozsnyói püspökség ura, hatszáz szegény gyermek karácsonyával válaszol . • . A szivét nem parcellázhatják. Az a szegényeké, a híveié! Háború írta: Tamás Mihály. I. Az egyik, aki már anríinilitarista volt, mielőtt még szenvedeti { volna, így kezdte beszédét: — Fent Galíciában, valahol Halics körül húzódott az állásunk. Cudar vidék, nem hegy és mégse domb, csupa erdő, szántó, rét, falu, olyan sűrűn egymás mellett, mint tán sehol a világon, Mögöttünk lent az aljban egy kis lengyel falu, Delejov, reggelenként az asszonynép kihajtotta a libát, meg- étette a malacokat, mintha süketek és vakok lettek volna a körülöttünk hullámzó irtózat- tal szemben. Egyszer, amikor hátra kerültem valami kisbajjal, egy udvaron üldögéltem és elnéztem, hogy az asszony felindulás nélkül vette tudomásul, hogy egy libával kevesebbje lett az éjszaka. Valami kósza golyó megütötte. Kihúzta a dögöt a ketrecből, komótosan leült a tornácra, megtépte a tollát és még óvatosan el is pakkolta egy ócska párnahajba. Puha vánkosnak, az urának tán, Istenem — gondoltam — mikor fog a férfinép puha párnán aludni megint... Szürköllött már az ég, hüvöses, augusz- tusvégi este, jött éppen ránkfele, amikor hivattak. — Négy emberrel kimegy Tumirc alá, megtudja, hol ásták be magukat.... itt, a falu szélén... Az őrnagy térképet vett elő, azon mutogatta a helyet, ahová mennem kell. Tumirc szemben volt velünk, vagy ezer lépésre tőlünk, olyan satnya falu, mint a többi, arrafelé. —• Hét órakor indul szólt az őrnagy — elmehet. A szakaszomban egyszerre vége lett a jókedvnek, amikor megmondtam nekik, hogv négy ember jön velem. Valahogy úgy voltak vele, hogy anvg nem tud'ák. kit választok, mind irtózatos tisztán érezte, hogy őrá gondolok. Ezek a szenvedő szép embersze- inck!.... Feszesen állottak előttem, ahogv végigfutott a nézésem rajtuk mind a szemembe meredt a szemével és ha eevt\é! eerv pillanatra nn em'-'podtani. a nézése ni’ud- iárt a-földre hullott. A Könyvibarátok statisztikája Azt hiszed, kedves olvasóm — akit a cikkem cime el nem riasztott az olvasástól —, hogy a statisztika olyan unalmas számiboliházás, a legunalmasabb „tudomány", ha ugyan tudománynak is lelhet nevezni? Ne hidd. A számoknak nyelvük van, a számok beszélni tudnak, csak érten: kell a nyelvükön. * Nyár derekán indult meg a Könyvbarátok gyűjtő akciója. Kánikulában, ami maga rossz kezdetnek. Mindjárt az elején nieg kellett küzdenie az előítéletekkel. Ahelyett, hogy a nemes intencióin mozgalomnak szolgálatába szegődött volna mindenki, jöttek a politikusok, akik talán csupa jószándékbóü a hitelét rontották meg a szlovenszkói magyar irodalomnak,, a mozgalom alapjának és céljának' Jöttek a fészekbe piszki- tók, írói részről az árulók s rádupláztak a politikus tévedésére — rosszakarattal. Jöttek a kételkedők, akiket talán valami nagy csalódás fosztott meg a hitüktől. És mégis, mire télbe fordult a kánikula, mire beköszöntött a karácsony, 743 könyvbarát jelentkezett a hívó szóra. Ez nem végső szám ez még nem beszél, csak futtában kiáltja: „Nem hiszünk a ferde beállításnak, nem hiszünk a kételkedőknek, nem a rosszakaratúnknak, az elszakított magyarságnak kell az irodalom, tehát lesz is!“ A 743 számnál álljunk meg egy percre. Mit jelent ez pénzben kifejezve? Kb 1700 az évi 120 koronás előfizető s kb. 200 az ifjúsági sorozatra szóló 30 koronás- Együtt kerek számban 90.000 korona. Kilencvenezer korona forgótőke egy évben a szlovenszkói és ruszinszkói magyar irodalom megsegítésére! Azt hiszem, evvel lelhet már valamit kezdeni. Kik adják ezt a pénzt az irodalmunknak? Helyesebben: kiknek kell a mi irodalmunk? Egyelőre csak általánosságban vesszük sorra a városokat, vidékeket, anélkül, hogy bántsunk, szemrehányást tegyünk. Csak konstatálunk! A városok A városok között Léva vezet. Ez a kicsi, lelkes magyar városka 74 könyvbarátot állított csatasorba a közöny, fásultság ellen. Meleg magyar szív dobog benne, tudja mindenki, aki egyszer szemben ült vagy állt a közönségével. Utána Uttgvár következik 69 előfizetővel. A két nagyváros Pozsony (63) és Kassa (62) előfizetőjével nagy ugrás — visszafelé, mert ha az arányszámot vesszük, úgy hasonló lelkesedés mellett Léva és Ungvár teljesítményét 2—300 előfizető mellett lehetne elérni. Tovább még szomorúbb a helyzet. Munkács még elől áM 39, Igló 20 kiönyvbarát]ával, de Losonc ugyancsak hátul kullog az 6 3l emberével, Beregszász a 12-jévei, Komárom a S-ával. Ezeket alaposan lefőzte a kis Negyed (15) vagy Vágfarkasd szintén 15-tel. Érsekújvárt mindössze 7 a jelentkező, még Rozsnyó is eggyel fölötte áll. Guta, liuszt 15—15 könyvbaráttal szerepelnek, Rimaszombaton ellenben mindössze 5, Nagyszől- lősön egyetlenegy ember tartja érdemesnek a magyar irodalom ápolását. Hogy lehet ez? Bátyiban nem lenne annyi intelligens magyar ember, mint Késmárkon (12), kevesebb, mint Té- csőn (8), mint Nagyszombatban (8), vagy csak ugyanannyi, mint Stavnickán (5), Malackán (5), Taracközön (5), vagy a leszerelt, halálraítélt Ko- rompán (5)? A magyar arcbipelagus Aki a számokkal a szivén keresztül beszél, annak a számok könnyekig megható dolgokat mesélnek- A csehszlovák köztársaságot délfelé egy magyar partszegély köriti, mely ki-be ugrik csipkés tagozódással a szláv tengerbe. Azt hiszed, kedves olvasóm, itt a magyar világ vége? Tévedsz. Az után következik a magyar arohi- peiagus. Egy formális szigettenger. A mi bűnünk, hogy. ezekkel a kis magyar szigetekkel nem törődtünk. Talán tudni sem igen tudtunk róluk. Oda nem ment gyüjtőiv, senkinek tán eszébe sem jutott, hogy ott is vau magyar élet. Most megtudtam s megtudtam azt is, hogy ezeknek az árván maradt kis magyar szigeteknek sokkal nagyobb, fájóbb, sokkal forróbb a magyarságuk, mint az — aránylag — sokkal boldogabb partszegélyé- Őket nem hívni kellett, jöttek maguktól- Sorban, egymásután. Egyforma meleg szóval: „Nekünk a magyar szó nem hangzik a fülünkbe, csak a szemünkkel hallgathatjuk." „Csak ha magunk maradtunk, tanú nélkül, zárt ajtók mögött, magunk beszélünk hangosan, hogy halliuk is anyanyelvűnk édes zengését." Trencsén, Árva. Llptó, Túróé árva, hűséges magyarjai, ti vagytok a legbeszédesebb számok! Sem helyet, sem nevet nem Írok, hogy bajotok ne származzék a féltve őrzött maevar Ve-szta-tüz miatt, ápoljátok, őrizzétek továbbra is, talán lesz mód arra, hogy. ha másképp nem, a betűkbe öntött nyelvünk utján gyakrabban is — nemcsak a könju'cinkkel — hozzátok látogatunk! Akik nem tudnak előfizetni Sok szomorú írás is befutott az akció során. „Jó uram! Én nagy könyvbarát voltam. Más szórakozásom nem volt, mint a jó könyv. Megálltam. Megfosztottak állásomtól- Gyermekeim, magam nyomorgunk. Szobánk hitetlen. Száraz kenyérre is kevés a pénz. amit betegen, ősz fejjel, testben-lélekben megtörve két kezem munkájával keresek. Fáj a szivem, hogy nem áldozhatok 3 nemes célra, de nem leheti" — Hány ilyen levél van., Istenem, mennyi! Sorsjegy és könyv Szinte rösteiiem leírni, de kikiyánkozik . a toliamból egy ügyvéd ur nemes, „úri" gesztusa: ■“gaasscaBf-s„Gyüjtőivüket nem küldhetett: vissza, mert oiva- satlanul papírkosárba dobtam. Nálam már ez igy megy sorsjeggyel, gyüjtőiwel!" — Szinte látom a jogtudomány nemes bajnokát, milyen büszke rá, hogy igy kivágta a rezet! Isten éltesse, tábla- biró uram, igaza van. „A betű öl, sok beszédnek sok az alja." Kívánom, hogy váljék arannyá minden a kezében, mint — Midás királynak- * íme, igy beszélnek a számok- Szomoru-t, meghatót, vidámat, bosszantók, nevetni és süni valót. Kis falvakból, nagy városokból, jönnek, jönnek a számok, akiknek lelkűk van. Fájó lelkűit, lelkes leikük. És ebből a nagy lélekszállásbói születik meg a szlovenszkói és ruszinszkói magyar élet egyik legnagyobb tette, az irodalmi élet biztosítása. Sziklay Ferenc. Azon hölgyeknél. akik szalonokat, koncerteket, színházakat látogatnak, föl tétlen megkívánta tik a kifogástalan tiszta, üde és gondozott arc. Hölgyek, akik ezen főkellék elérésére törekszenek- forduljanak bizalommal az „!za“ legdiszkrétebb, legrégibb s a legmodernebb kozmetika! intézethez, ahol az összes arctisztátalanságot a leghatásosabban távoütják el. A lent megnevezett garnitúrák megkönnyítik a nb hölgyeknek a szerek megválasztását. Mindegyiknél pontos használati kioktatás mellékelve van. Mindennapi toilette-garnitura, amely az arcot simítja, fiatalítja, a szépséget emeli, bátran mondható/ hogy a legkényesebb kívánságnak is megfelel Ke 47.—, nagyobb garnitúra Kö 77.— Zsíros- pórusos, mitesszeres, fényes arcnak való szerek pontos kioktatással Eredmény mutatkozik már az első használatkor Kő 40.— Mellerősitő és fejlesztő garnitúra, melynek hatása csodálatos. Kő 77— Hajápoló garnitúra, ameiy a haj gyökereit erősíti s a hajat selymessé ás dússá teszi. Kd 77.— Karok, nyak, kebel fehérítéséhez szükséges garnitúra Ke 77.— ! Már nem kell ősz haj!! Újdonság l Hennával minden árnyalatot tehet elérni! Grand-toilettekhez szükséges apróságok kiken is kaphatók. !! Szokatlan olcsó árak !! Bárminemű speciális kérdésre is azonnal, postafordultával válaszolok. — !í Naponta postai szétküldés !í — ,-ÍZA" kozmetikai intézetből Bratisiava. Steianik u. 19, fiNem tudtam válaszolni. Sorsok, végzetek, életek mutatója volt aibban az időben egy felemelt ujj, mely egy testre mutat, egy kapásból kiejett név, melyre egy test rándult elére. — Turnr'cba megyünk, ki jön velem? Jobb szélen egy hosszú lengyel állott, idegen ezredből vetődött hozzánk. Kilépett a sorból, szinte kiugrott, — Megyek! — Jól van. Tovább... Tudtam, hogy a káplárom be akar zupáim, de nincs még kitüntetése. Ránéztem. Mintha dróton rántották volna, előre lépett. — Én is! — Jól vau. Tovább... Nincs tovább. Halálos csöndben, der- medt-meredten feszültek a testek. Jószántából senki nem jelentkezett. Vártam, aztán a káplárnak szóltam. — Válasszon ki két embert é.s hét órakor jelentkezzék nálam. Hiába, az ember gyáva: a káplárra toltam a kijelölés rettenetes súlyát. A tábori őrsig még vígan ment a dolog, a káplár valami nótát dudorászott, egy gyerekember jött velünk, beregi magyar, az meg a evibakot rágta, azután megállt és hosszú kortyokban itta a kulacsból a vacsora-feketét. A harmadik, idősebb fajta, hátul bandukolt, asztalosmester volt odahaza, a puskát is mindig úgy fogta, mintha gyalu lett volna. A lengyelt — most már tudom: Szaniszlónak hitták alig tudtam visszatartani, annyira sietett volna, mindig rá kellett szólnom, hogy maradjon hátra, mögöttem. Nyurga, száraz ember volt. hosszú, nyúlt ábrázatu, a többiek közt eltanult már valamit a magyar nyelvből. Nem volt fiatal már, de öreg se volt, az emberek külső formáiét szinte egyformává tette odakint a szenvedés, nem lehetett könnyen kitalálni, hogy ki mennyi. A káplár mellém húzódott. — Ez a marha tán a vesztét érzi, hogy úgy szalad. — Azután elkapta a Szairszló blúzát hátulról: — Ne siess, úgyis odaérsz, ha lassan mégy is... A lengyel dünnyögött valamit, nem értettük meg. A tábori őrségen túl már óva’o- san mentünk, földön fekve csúsztunk előre, az emberek kezükbe vették a fegyvert, úgy húzták maguk mellett. Lankás oldalon haladtunk .felfelé, csillagos-szép volt az este, túl a dombon kezdődőit a falu, Turmic. Néha egy-egy rakéta repült fel, olyankor elnyúltunk a fűbe, mint a fáradt eb. A lengyel mellém csúszott, suttogó volt a szava, a szemében az izgalom láza égert. — Menjünk arrébb... ott egy árok... ott jobb... ott nem látni minket. Elbámultam. — Honnét tudja, hogy ott árok van? A lengyel arcára fanyar mosolygás rándult, az éjszakában is láttam, hogy megvillant a fogsora. — Tudom, én ösmerem itt mindent... én ott lakni... ott ni, Tumircban... Mutató ujja előre meredt, félválla felemelkedett, úgy nézett a domtetőn túlra, a falu felé. Azt szerettem volna mondani neki, hogy menjen vissza jó ember, menjen, minek a meglevőhöz dupla szenvedés magának? De a hosszú Szaniszló akkor már oldalt csúszott, az árok felé és intett nekünk is, hogy kövessük. Most már ö vezetett minket, fürgén csúszott a keskeny árokban, gyorsan, hogy nem győztük követni, mintha a kezével valami titokzatos kötél végét fogná, amelyet ott fent, Tumircban göngyölítenek csomóba. A falu már elötünk sötétlett, de a falu előtt még az oroszok állása húzódott. Megálltunk és hasonfekve haliga tóztunk. Az oroszok vígan voltak., a nevetésük hozzánk is eljutott. Énekeltek és a nóíaszóba néha-néha benyilalott valami elszánt asz>- szonynép csiklaudó viháncolása. A káplár mellém csúszott. — Asszonyuk van a büdösöknek, hallja, kadét ur, hogy sikongat? Nyugalmas-szép volt különben az este, csöndes harctéri éj, amikor csak néha puffan egy-egy fegyver és néha villan egy-egy rakéta, ami nrnd együtt még érezhetőbbé teszi a csendet. Figyelni kezdtünk. Bent hátul, a falu túlsó végén lárma" leélt, kacagás, utána asszonynépek sikoltozása. Először csak egyfelől, azután egyszerre több Irányból is. így jött-: röhögés, kiabálás, sikoltás, utána nemsokára a felhagyott asszonyi ellenállás pillegő csöndje. A káplár megint megszólalt. — Menjünk vissza, kadét ur, mer* itt még kedvet kap az ember. Hirtelen őzaniszlóra néztem: gyorsan kezdett előre mászni, holott én nem parancsoltam ezt neki. Meglöktem a káplárt: Nézze csak! Tompa hangon szólt utána a káplár: — Hová mégy?... Szaniszló nem állt meg, hanem még görnyedne állt fel és jobban kezdte szedni a lábat. Tompa, fojtott Halt! hallatszvti, utána egy lövés dördült és Szaniszló felbukott A káplár lőtte le. .Azután, hogy a káplár hozzárohant, a vállára kapta és rohant vissza vele és hogy mi is visszarohantunk, mert az oroszok észrevették és poklok golyóit zúdították ránk: mindez egy pillanat alatt történt. Bent az árokban tette le a káplár Sza- niszlót. Csak súrolta a golyó a fejét, inkább csak elbódult. Amikor mellé értem, már magához jött, de még feküdt a földön. Melléje térdeltem. — Mi volt ez, Szaniszló? Rám fordította a szemét, hűséges, megtört két emberszem, olyan volt, mint a panaszos kisgyermeké. Nem szólt mingyárt. — Megismertem... enyém asszony... az 0 hangja volt... jól meghallottam... Másnap reggel kihallgatásra jelentkeztem az ezredesnél. — Hiába, dezertálni akart... itt: nincs pardon... — De ezredes ur, a felesége hangját hallotta... Az ezredes, aki tulajdonképpen jó ember volt és néha meg verset is irt — igaz: csapnivalókat — ridegen szálasodott elém. — Kadét ur, itt nincs család, nincs feleség, itt ellenség van Manulicher és... és., halál... Abtreten! Délután kettőkor halt meg Szan:szló. Az én szakaszomból vezényeltek ki hat embert. \ tüzet én vezényeltem, ez az ezredes extra kívánsága volt. A káplár a sortüz után elájult. Mert a káplár is a hat ember között colt. Ez meg az én extra kívánságom volt. Tichy Kálmán. Amalfir szOnyegszlvl flayelaélei A legfinomabb perzsaszönyeg csomózó fonal, a legjobb minőségű alapfonal és beszövő- fonai, tervrajzok és minden, a szövéshez szükséges kellékek kaphatók az B5€lri©nÉ4S szőnyegszövő intézetében. Bratísíava, Dostojsvského rád 27 (volt Justi-sor)
