Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-23 / 291. (1034.) szám

fj[ jf I AJjhuPMw M, W IV. évi. 291. (1034) szám Szerda » 1925 tteccmher 23 mjffl >jF llbkáÉllL Előfizetési árak belföldön: évente 300, JsÉSr Ajgb ,m ^ félévre 150, negyedévre 76, havonta S J$W dffl ^ ^BW1^fiSEaiJIMPfy éSF^ 26 Ké; külföldre: évente 450. félévre ÉsW JyM <f™£> —/Kf iy 225, negyedévre 115> havonta 30 Kí­KjJ^uíGW^M‘ftíRÍAP íssss 'k» |||f <<tfSL ^SmL ^ hivatal: Prága, II., Pánská ul. 12/UI. ^*■*■■1!^gy00r - Sürgönyeim: Hirlap, Praha. i #*íorens*ftdf és íftus&inszkói fzdvdftesetí £fíen*éftiSáxtoft pof Jt&minisxixatSr & & szerkesztő: &zurá33tfi jCttsxíó Setéi ős szerkesztő- Gát Kstvám Szerda • 1925 december 23 fifcll ©isfilclóial feleződött be ai Cf parliiicüS mannája Az ellenzék Svehla és Franké vád alá helyezését indítványozta — Jurigáiéi megvonják a szót — A koalíció elfogadta a kormány nyilatkozatát Prága, december 22. A képviselő-ház éjszaka egy óra után a kormánynyilatkozat fölötti vitát befejezte és az elnök szavazás alá bocsátotta. A kormánynyilatkozatot 159 szavazat 117-tel szemben elfogadta. Az esti ülés élénk képet mutatott és nem volt mentes a különböző pártok közötti összetű­zésektől sem. Uj embernek mutatkozott be Chvalkov- sky cseh agrárius képviselő, Svehla ke- gy-ence, aki régebben Csehszlovákia washing­toni követe volt. Kifogásolta az ellenzék ré­széről, hogy egyetlen ellenzéki szónok sem gyakorolt tárgyilagos kritikát a kormánynyi­latkozattal szemben. Kiemelte, hogy olyan kis államnak, mint amilyen a köztársaság, a kvalitásával kell kiemelkednie. A németek parlamenti demonstrációjára Schoppenhauer szavaival válaszol, aki az irta: — „A németeknek különleges hibájuk az, hogy azt, ami a lábuk előtt fekszik, a felhők­ben keresik*1. A németek nem látják hogy rrV mindent érhetnének el, ha reális követeléséit:-' kel állnának elő. Necsas tegnap éjszaka ugyancsak fel­szólalt és beszédében az első szótól az utol­sóig olyan vádakat emelt az agrárius párt ellen, amilyeneknél keményebbeket még az ellenzék sem mondhatott volna. Vádolta az agráriusokat, hogy az állam iáját párthiveknek potom áron adták el. Vádolta Hodzsáékat, hogy valóságos Stambulynsky uralmat vezettek be Ru­szinszkóban. Felemlítette, Ungár Márk esetét, aki Ro- zsypail alkormányzó intézkedésére felrobban­totta a zsidók egységét és így 100.000 szava­zattal megfosztotta a zsidókat attól, hogy mandátumhoz jussanak. Kifogásolta Svehla eljárását, aki négy koalíciós párt tiltakozására még csak választ sem adott. A mai helyzet Ruszinszkóban teljesen tartha­tatlan. Föltétlenül egész uj alapra kell Ruszinszkó közigaz­gatását fektetni. A képviselők arra betódultak a terembe. A koalíciósok a miniszteri padsor előtt gyülem- lettek össze, az ellenzék pedig a padsorokban foglalt helyet. Jnriga felolvasta az ellenzéki javaslatát, amely Svehlának és Franké volt miniszternek vád alá helyezését kivánja. Amikor Ma- lypetr elnök figyelmeztette Jurigát, hogy beszéljen a tárgyhoz, Juriga az elnöki tribün felé fordulva ezeket mondotta: „Ne csilingeljen olyan sokat, én azt fo­gom felolvasni, amit én akarok!" Erre Mafypetr elnök megvonta tőle a szót. Az ellenzék erre valóságos pergőtűzzel támadta a kormányt, sőt a házelnököt is. A magyar képviselők közül különösen Füssy, Korláih, Koczor és Holota dr. vet­tek részt az ellenzék éjjeli obstrukciójában. Nagynehezen csillapodott le az ellenzék s végre szavazásra került a sor. A kormány- pártiak é-s az egész kormány az ellenzék óriási lármája közepette megszavazták a kormány­nak a bizalmat. Ezzel az ülés végétért. Maly- petr elnök kellemes karácsonyi ünnepeket kí­vánt a képviselőknek s bejelentette, hogy a házelnökség a legközelebbi ülést Írásban fogja összehívni. „J& cseh nép vérmérséklete nem alkalmas a fascizmus bevezetésére*4 Korláth Endre dr. a belpolitikai helyzetről s a cseh faseista veszedelemről Amiről Svehla nem beszél (fi.) Prága, december 22. Svehla miniszterelnök programja sok min­denről szólt, csak éppen azokat a problémá­kat kerülte el óvatosan, amelyek az allam polgárainak egy nagy részét a legközvet­lenebbül érdeklik. Egy szóval sem nyilatkozott arról, hogy az uj kormány miképpen képzeli a nemzetiségi kérdés megoldását és igen szűkszavúan intézte el Szlovenszkó és Ru- szinszkó autonómiájának nagy kérdését is. A szlovenszkói problémára a kabinet el­nöke mindössze annyiban célzott, hogy ki­látásba helyezte a nagymegyei törvény ál­tal tervezett zsupai szövetség életbelépését, de azt sem záros határidőn belül, hanem csak akkorára, ha majd a történelmi országokban is bevezették a nagymegyei rendszert A zsupák szövetségéről ismételten kifejeztük abbeli véleményünket, hogy mi ebből a pót­autonómiából nem kérünk. Nekünk igazi autonómiára van szükségünk, olyan autonó­miára, amely Szlovenszkónak külön ország- gyűlést, külön végrehajtó és külön bitói hatal­mat biztosit. Örömmel állapítjuk meg, hogy nemcsak a szlovák néppárt és a két magyar párt, de — amint az Smerál beszédéből ki­tűnt — a kommunista párt is ilyen széleskö­rű autonómiára gondol, vagyis Szlovenszkó lakósságának túlnyomó többsége nem ért egyet a miniszterelnök ur által nagykegyesen kilátásba helyezett zsupaszövetséggel. f;pp oly kevéssé elégedhetünk meg a kor­mányprogram ama részével, amefy Ruszin­szkó autonómiájára vonatkozik. A kormány ugyan megígéri, hogy az állam alkotmá­nyának és a békeszerződéseknek zsinór-! mértékéhez fog igazodni, ámde tudjuk, hogy egy prágai ígéret mint jelent a gyakorlatban. A saint germaini szerződés már hat évvel ez­előtt garantálta Ruszinszkó autonómiáját és majdnem ugyanannyi idő telt el azóta, hogy a szerződés rendelkezéseit ünnepélyesen be- cikkelyezték a köztársaság alkotmányleve­lébe, de az eddigi kormányok, amelyeknek ugyancsak Svehla volt a legfőbb patrónusa, a' kisujjukat sem mozgatták meg Ruszinszkó autonómiája érdekében. E téren nemcsak, hogy haladást nem észleltünk, hanem egye­nesen visszafejlődésről kell beszülnünk, mert Prága centralizmusa az elmúlt esztendőkben annyira befészkelte magát ezen a területen, hogy még az a kevés is elsikkadt, ami kez­detben — legalább jelképileg — az autonó­miára emlékeztetett. E centralizáló tendencia nem állott meg az egész terület autonómiájá­nak teljes mellőzésénél, hanem a közigazga- fási önkormányzatot is megbénította. Míg Szlovenszköbau legalább a járásokban és nagymegyékben a nép választott képviselői­nek módjában állt a közigazgatás ellenőrzé­se, addig Ruszinszkóban megyei önkormány­zat nincs, sőt a városok autonómiáját is föl­függesztik. Jellemző például szolgál az ung­vári és beregszászi képviselőtestület műkö­désének felfüggesztése. Nem szép szavakat, de tetteket várunk a kormánytól. Erélyes és sürgős tetteket, amelyeknek szükségességét eléggé megokolja az, hogy a lakosság rövid idő alatt immár másodszor nyilatkozott meg ünnepélyesen biztosított jogainak megvaló­sítása mellett. Kisebbségi jogokról,, kulturális autonó­miáról, a nemzetiségi kérdés megoldásáról a kormány nem óhajt nyilatkozni. Rosszul te­szi, mert a csehszlovák állam léte és jöven­dője függ attól, hogy miképpen tudja azt a sokféle nyelvet beszélő lakosságot az állam keretein belül kielégíteni. Ausztria szomorú sorsa elrettentő például szolgálhat mindazok­nak, akik a merev centralizmus szellemében a cseh nép képére akarják formálni az egész államot. Mig azonban' Ausztria az egyes ko- ronaországok önkormányzatán keresztül né­pei számára mégis lehetővé tette azt, hogy nemzeti egyéniségüket, individualitásukat ápolják és fejlesszék, addig a csehszlovák Prága, december 22. A képviselőház legutóbbi ülései idején Prága utcáin megmozdultak a feketeingesek s egymás után két napon is izgalomban tartották a cseh főváros közönségét. Ebből az alkalomból felkerestük a magyar nemzeti párt törvényhozói klubjának az alelnökét. Korláth Endre dr. képviselőt, aki a feltett kérdéseinkre az alábbiakban volt szives válaszolni. Milyennek látja képviselő ur a belpoliti­kai helyzetet az uj parlament megalaku­lása után? — Amint az uj kormány eddigi tényke­déseiből llátjuk, mindenre el van szánva, —■.■M.ji^iTnuwwTrnriBi mm i köztársaság kormánya egyetlen céljául az uniformizálást, a neincseh nemzetek elcsehe- sitését és a bürokrácia hatalmának kiterjesz­tését tekinti. Szomorú jele az időnek, hogy ugyanakkor, amikor az uj kormány megala­kulásáról folytak a tanácskozások, a kisebb­ségi tisztviselők egész sorát bocsátották el állásából. Ne higyje a kormány, hogy a húrt a vég­sőkig lehet feszíteni. Az uj kabinet bemutat­kozása olyan koncert keretében folyt le. amilyenre a régi osztrák Reichsratban is ke­vés példa volt. A szlovákok a „Hej slováci**, a németek a „Deutschlahd. Deutscbland iiber a!les“ elének!ésével tüntettek nemzetük jo­gainak elismerése mellett és a két nép kép­viselői kölcsönösen megtapsolták egymást, hogy rögeszméjét, a nemzeti állam gondola­tát minden eszközzel továbbra is keresztül­hajszolja. Hogy a kormány eme törekvése mennyire fog eredménnyel járni, az termé­szetesen az ellenzék magatartásától függ. Ha az ellenzék kicsinyes pártpolitikai célokat feláldoz és egyedüli céljának a jelenlegi vég­zetes kormányzati rendszer megbuktatását fogja tekintem, akkor legalább is lehetetlen­né teszi az erőszakosságok további folyta­tását és rákényszeríti a kormányzatot, hogy szálljon le a nemzeti állam gondolatának a paripájáról s olyan politikát folytasson, amellyel egyrészt autonomista törekvéseket, másrészt kisebbségi igények teljesülését ér­jeléül annak, hogy egymás törekvéseit he­lyeslik és támogatni fogják. (A magyar Himnusz bizonyosan azért nem csendült föl a Rudoifinum termében, mert imádságos me­lódiája nem illett volna bele a nagy zűrza­varba.) Nem ejtik-e gondolkodóba a kormányt ezek a jelenségek? A parlamenti események hallatára meg­mozdult a prágai utca és tüntetéseivel terro­rizálni akarta az ellenzék képviselőit. Ámde az állam sorsa nem Prágában fog eldőlni, ha­nem lent a perifériákon, ahol a magyarok, szlovákok, németek, ruszinok és lengyelek millióinak szivébe egy olyan program van bevésve a. .Ny nem azonos azzal a másik programmal, amit Svehla miniszterelnök ur kormánya nevében előterjesztett. vényesülni engedi s ezzel nyugodtságot te­remt a köztársaság kormányzatában. Hogy melyik áldozatra szánja rá magát a kormányzat, attól függ tulajdonképpen a jövendőbeli kormányzati rendszer iránya. De ha csak az egyiket vagy a másikat elégíti ki, azzal még nyugodt­ságot nem teremtett, mert úgy az auto­nomista törekvések elhanyagolása, vala­mint a kisebbségi jogok nemteljesitése elég gyujtóanyagot fog még meghagyni, mely állandó izgalomban és örökös fe­szültségben fogja tartani a köztársaság jövő életét. — Az ellenzéknek a követelések ér­vényesítésében becsületesen szolidárisnak kell lennie, mert akár az egyik irányzat, akár a másik irányzat hagyná cserben jelen­legi fegyver társait, az feltétlenül megerősí­tené és hosszú időre úrrá tenné a jelenlegi igazságtalan és erköLstelen kormányzati rendszert. Igaz ugyan, hogy az az irányzat, amely jelenlegi fegyvertársait cserben­hagyná, saját váiasztóközönsége előtt lejá­ratná a kormányzatnak behódolt ellenzéki csoportot, de ez egyelőre olyan hibát és olyan bűnt jelentene a köztársaság ellenzéki választó köz ;ségé szemben, amely hosszú ideig, a legközelebbi választásokon megnyilvánuló népitek tig, mcgboszulatlanul hagyná az elkövetett turpisságot. — Már a választások előtt szó volt arról, hogy tartani kell a cseh fascistáknak a közel jövőben várható erőszakos fellé­pésétől; a prágai utcákon, a múlt napok­ban lefolyt tüntetések igazolni látszanak a fenti feltevést Mi a véleménye e:;o vonatkozólag képviselő urnák? — Látásom szerint a cseh faseista ter­rortól nincs okunk félni, mert a cseh nép vérmérsékletét nem tartom alkalmasnak arra, hogy egy ilyen ias- cista rendszert következetesen keresztül­vezessen. De ez egyébként végzetes hiba lenne egy ilyen túlnyomóan nemzetiségekből össze- alkotott államira, mint amilyen a csehszlovák köztársaság, mert hiszen a cseh íascizmusnak természete: követ­kezménye lenne a szlovák, a német, a ruszin s a magyar fascizmus és ezáltal a perifériákon —- bármilyen nagy is volt a telepítés az elmúlt hét esztendőben — az ott lévő cseh tisztviselők a legvesze­delmesebb helyzetbe kerülnének. —• Nem hoz zavarba egyes soviniszta képviselőknek a parlamentben tett kiroha­nása sem, akik például minket magyar kép­viselőket Budapestre küldözgetnek, mert hiszen ha inagukbaszállnak és jól meggon­dolják a dolgot, be kel hogy lássák, hogy mi nem passzióból, hanem az ő akaratuk folytán kerültünk a prágai parlamentbe és hogyha el kellene mennünk innen, akkor csak népünkkel és földünkkel együtt mehetnénk el, amit pedig — azt hiszem — ők akarnának a legkevésbé. Mi ezekre a soviniszta képviselők .'.Ital eszközölt kirohanásokra csak hasonló közbe­szólásokkal adtuk meg a választ, vissza­utasítjuk támadásaikat mondván, hogy ha adónk, amelyet bőven fizetünk és gyerme­keink, akiket ellenkezés nélkül küldünk katonának, jó nekik, úgy akkor legyen tü­relmük a mi követeléseink meghallgatására és legyen lelkűk a mi jogaink megadására. Mi komolytalannak tartottuk volna, hogy e közbeszólásokra hivatalosan válaszoljunk a parlamentben, miért népünk érdekében cé­lunk — amint azt klubelnökünk is kifejezte — hogy komolyan kivegyük részünket a munkából és még az éretlenségeket is lenyel­jük egyszer-egyszer nemzetünk boldogulása reményében.

Next

/
Thumbnails
Contents