Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-20 / 289. (1032.) szám
IO — Ábel, a Látó akkor azt mocdta: Sokan vagyunk már egy Barlangban- Építeni kell egy másikat. És engem elküldött a barlangból. — Én ezt a barlangot találtam, ahol most vagyunk. Idvezettem Nagymamát és a gyermekeket, de Éva mamat íc kézen fogtam. — Éva az enyém, mondta a Nagy Látó. —- Mi jogon? — kérdeztem. — Azon a jogon, hogy én nemesebb nemzedéket adok neki, szebbet, jobbat és okosabbat — Én pedig erősebbet és egészségesebbet, mert én erősebb és egészségesebb va- gyök! — Azt szeretném én látni — kiáltott 6 és kézbevette a Szent Lándzsát — Én kicsavarom a kezéből és megöltem. Kettes voltunk emberek és én megöltem. Gyilkos vagyok, gyilkos, gyilkos. — Nini, itt van Nimród bátyám! — kiáltja egy szőke fiú és m'nd körülugrálják az esz- kimómhás Vadászt, aki két farkast vet le a válláról — Nimród bácsi, igaz, hogy volt Éden? — kérdik a rajkók. — Milyen Édien? — Amiről a Nagypapa mesél A Meleg Világ. — Ejti, az öregeknek mind’g csak az a szebb, amit ők láttak. Szépítik a múltat. Nem igaz gyerekek. Én úgy emlékszem, hogy mindig ilyen volt a Világ. Hideg. Mese az egész Munkaszövetség A ma^yar nőmozgalóm jelentőségéről tanúskodik az az érdeklődés, mely a politikai és irodalmi körökben a magyar nők kezdeményezése iránt támadt. Szívesen tért nyitunk olyan hozzászólásoknak, mint az alábbi, mely a mi felfogásunktól eltérő nézőszőgből világítja meg a kérdéseket. Mikor először hallottam a szlovenszkói magyar asszonyok egyesülésének a nevét, egyetemi éveim legszebb gyürkőzéseimtől izzó napjai jutottak az eszembe. Közönséges diáksauyaruságok között, túlzottan sok irányba kényszeritett erőfeszítések dacára volt még annyi hiszékeny fiatal bátorságom, hogy reális jövő ökocómikus terveit szojjera, Főjem lefekvés után a közgazdaság- és pénzügytan sokezer ifjú értelem által át- einésztett tanulságaitól zúgott. Malthuzianista gondolatok tolongtak a trade uniónok hátán; Bmith Ádám Ricardot és szimpátikusan ióeszü társait pofozta bennem. A magyar életről tervszerűen bánkódtam. Olyan szuggeszíiven okfeitő és- kézzelfogható orvosságokat tartalmazó beszédeket fogalmaztam, mint amilyent az „Elsodort falu" megdobált hőse mondott a társadalom tipikus képviselői előtt. Nagyszerű energiáink ezekben a mentő igazságokról tanúskodó naiv tervekben szintén „Munkaszövetség“-ekben egyesültek mesebeli jövendőnk erőforrásává. Nem fér kétség hozzá, hogy ennek a jövőnek nem egy szála van a magyar nők kezében. Ezt a jövőt megmenteni vagy továbbeugedni a borzasztó utón nőink nem kevésbé fogják, mint térfiaink. És nem volna szabad egy percig sem elfelejtenünk, hogy ez az ut milyen hirtelen-pariba szakadt, milyen zuhaaitatóan a függőleges felé görbült alattunk. Munkaszövetségek alkalmas formáit kell megtalálnunk Gyönyörű volna, ha a nők hamarább megtalálnák, mint ml. Ml látszatra komolyabb igyekezettel keressük ezeket a formákat, de a véres komikum határait tapossa, hogy •mennyi alkalmas iát is kivágtunk már magú k alatt a temérdek alkalmatlan melletti A szlovenszkói magyar asszonyok ímmka- egyesülete sem volna magyar asszonyok szövetsége, ha ugyanez a veszély nem fenyegetné. Egy módon kerülhetik el ezt a vesz'lyt: Az önszántukból vállalt munkához két kézre iogott energiával kell hozzálátniok. Elsősorban legyenek a munkájuknak produktumai! Egyesülésük neve szép és komoly; akik választották, helyesen tapintották az érzékeny pontot. Munkaszövetség, munkaegvesület! — ez a szó a közgazdaságtan triviális tételei és említett szép ábrándjaim szerbit a gazdasági értékeket termelők egyesülését jelenti. Mert munka-e az olyan emberi mozgás, aminek nincs gazdasági értéke? Olyanok állottak tehát össze a munkaegyesületben, akik munkaképesek s akik azért fogják meg a munka két végét, mert munkájuknak eredményét akarják látni, mert a mimkaereórnény ok-ért kapott értékeket életük feníartására, később élet- standardjuk emelésére akarják fordítani. A Munkaszövetség tehát nem kész munka- eredményeket gyűjt vagy harácsol össze. Elsősorban nem is a kereskedelmi (s a jelen esetben csak tréfásszinü, de nem fö'ö'leges megjegyzés hogy nem is — a fogyasztás) útjait járja, hanem a termelő munkáét Csak eredményes munkáiénak a következménye, hogy értékesít is, forgalomba is hoz. A jószándék s a neheztelést is vállaló elszánt akarat mondatja velem végül; A Munkaszövetség nem szórakozik t A Műnk'szövetség nem jótékonykodik! (Mert, ha a szülő rongvos kis gyermekének ruhát vesz. üres gvnmrába ételt d ..jótékhnvsásr"- ot művelt! Már ped'g — lm igaz — 11 ven kö- tclcsségtcljcsitö szülőről, ió apáról és édesanyáról van szó jelenleg is!) A Munküfczövctség felelősségét érzi a helyzetnek. Tagjai nemcsak szabad idejükben végzik hivatásukat A Munkaszövetség nem gyűjt és nem hunyoréi és — igenis, ha a hátamon eldöng is a tiltakozás, de néhány szemben felgyűl az igazság látásának a fénye, tartom a hátamat! — a Munkaszövetség nem gyülésezik. A gyülésezést utálja s ha természetesen mégis összegyűl, ott má beszámol és megpihen. A nők munkaegyesülete cáfoljon rá arra a rossz viccre, hogy „kézimunka“-egyesület lesz. Mily kellemetlen ismételni, hogy komoly harangok zugnak felettünk! Mintha már nem is éreznek a veszedelemre iigyehneztető riadtságot a szavukban. A magyar anyák, hitvesek és nővérek talán kevesebb fásultság használhatóbb hallószerveivel figyeltek fel a figyelmeztetésnek is már-már akadozó hangjaira, araikor a szép egyesülésre elszánták magukat! Mutassák meg a férfiaknak, hogy mire képesek szeretetük korlátlan türelmével! Ne beszél tessenek magukról, csak akkor, amikor lesz máj mit! A nyíl tlevél járvány „szemtelen" egyenességével, de nehéz aggodalmak hidegrázásával is kérem őket, hogy teadélutánoknál, műkedvelői előadásoknál, téli kisvárosaink szokásos ügyeskedéseinél többet tegyenek! Ezek ugy's gyengén hoznak a konyhára. Ezek eredményeiből ugy's csak aszpirint lehetne venni, pedig a beteget a Tátrába kell küldeni! És talán a 'dlág összes ügyes ujjai által előállítható kézimunkákat úgyis kisorsolták már nöegyesületeink. Kétségtől m bizonyitékait adták a lehetséges teasüteményta- lok készítésénél kifejthető ügyességüknek is. Most a Munkaszövetség kozza össze komoly munkára széfforgácsolódó energiáikat! íjs Ha csak annyit tudnak megcsinálni, hogy raagukkészitette gyermekjátékokkal látják el a karácsonyi piacöt, már nagy összegekkel fognak rendelkezni. Ha csak tiz árvagyereket fognak dolgoztatni egy műhelyben, már jó üzleti vállalkozás lesz a birtokukban. A ház tipornak a modern gyáriparral is versenyezhető alkalmait kel! megragadniok. Az Iparművészetet eddigi, természetszerűen szűk kereteiből ők tudnák kilendíteni, ha készítményeiket közhasz'nálati cikkekké tudnák tenni. Az ördöggel is chnlorálhatnak. hogy pénzre tegyenek szert. Az ördög ügyes az ilyen dolgokban, tanulni lehet tőle! Ideérkeztünk hát! Mondjunk ki visszataszítóan prózai fogalmazásban, úgy, amint van: A szlovenszkói magyar nők munkaegyesülete any- nyit fog érni. amennyi pénze lesz! Ábrárdjnh'k már voltak fölösen! Alapszabályokat már annyit csináltunk, hogy egy jólmenő csokoládégyáir évekig használhatná őket csomagolópaplrosnak És ezek a vádak nemcsak a fétflak egyesületein" érvényesek. Nőegyesületünk is elég van már, csak szerencse, hogy ezekben eddig a tcadélutáu- fnndamentumot semmilyen nagyobb erőfesz:tések Igényeivel nem igyekeztek megtámadni. Most hát a Mnnkaegyesület mindezeknél több és komolyabb lesz-c?! Ismétel'ük egyetlen lehetséges alapszabály- pontjukat: Szerezzenek pénzt a szlovenszkói magyar élei megmentésére! Ismételjük a figyelmeztetést is: Csak gazdasági törvényeken alapuló, nagyarányú munka hozhat össze nagyobb összegeket! Ha pénzük lesz, hozzáfoghatnak a megfelelő helyekre juttatásához. Örök szégyene például az itteni magyarság szervezeteinek, hogy hét év alatt egyetlen ifiat sem küldtek a prágai egyetemre, aki reményi nyújthatott arra. hogy ott megtanulva az állam nyelvét s a tudományokban itteni rendszerek mellett kiképezve magát, a kisebbségi magyarság uj vezetőgenerációjának alkalmas tagja lesz! Pedig ilyen ifjú talán mégis csak van egy-kettő közöttünk?! A nők csináljanak ösztöndíjakat, együttes erővel gondoskodjanak fiaikról. El lehetne-e hirtelen számolni, hogy mi mindent cselekedhetnek, ha pénz lesz a kezükben? Felhívásuk szerint az irodalomról sem akarnak megfeledkezni, sőt „meg akarják menteni!" Erősnek kell lennem, hogy ne legyek keserű. És meg tudora állani, mert meggyőződésem, hogy szatírát írni most még nem szabad! Várni kell! Ha lesz itt magyar élet, örök törvények alapján az irodalom fogja megindítani. Meglátjuk, hogy Kazinczy korának az eseményeit megismétli-e kö- rfilöttünk a könyörtelen idő?! Várni kell s ha történik valami, szeretni és méltányolni kell azt. A fagyasztott Ész mindig-eiölegező mindenáron- való kritikájából nem kérünk már! A nők Szeressék elsősorban az itteni irodalmi törekvéseket. Vegyék meg a könyveket s ha van kétezer magyar Szlovenszkóban, álljon ösz- sze azzá a kétezer olvasóvá, akiket Márai Sándor kért a limitkor. Olvassák el az itteni irodalom terméseit mind és ne hallgassanak senk:re, hanem szeressék azokat az Írókat, akiknek at Írásai megtetszettek! Áldozzanak a szeretetük- ért, vegyenek minél több könyvet, most egy darabig ne menjenek idegenbe olvasnivalóért Egymás kielégítésének a lehetőségét olvasóközönségnek és íróknak a nrl kivételes helyzetünk kényszerítésére kölcsönösen kell megteremtőn ök Másképpen: ne akarják a nők „megmenteni" a szlovenszkói irodalmat. Különösen ne olyan irodalmi lappal, amit ők szerkesztenének! Ha lapot csinálnak, legyen előbb vázolt munkájuk szaklapja az. Ha igazán értékes írói egyéniség van közöttük, az a közeljövő nagy irodalmi lapjában is szóhoz fog jutni. Ismerünk jóleső női munkálkodást is a magyar irodalomban a Beniczkynék mellett. Talán a szlovenszkói irodalom is említhet egy ilyen nevet, aki Kaffka Margit érzékenységével buvárolliatja majd a férfiak számára hozzáférhetetlen területeket. Csak a mindent legyűrő provincializmusnak és áJmatag piszmogásnak vessünk véget minden viszonylatban. Darkó István.------------ í Oj ermekfeocslk, székek, ágyak, legnagyobb választékban .SIOlipÜvD. D."lUV Praha, Lncerna V Körien „1IU árjeevsíkoi /asárnap, december 20. Dal az életről — Darvas Jánosnak küldöm — Néha dalol és néha iái, De mlndlg-mindlg körbe iár, Ihaj, az Élet. Néha rabol és néha ad. De mlndlg-mindlg szent marad, Ihaj, az Élet Néha zsarátnok, óéba láng. De tnindlg-mindlg csak szilánk, Ihaj, az Élet. Néha tárt mezé, óiba fa!, De tnindlg-mindlg ő akar, Ihaj, az Élet Néha Tavasz és néha ősz. De mindig-mindig óira győz, Ihaj, az Élet PáH Miklós. Uj Auróra Irodalmi Almanach az 1926. évre. Jankovicb Maróéi! dr. és Dobai János dr. gazdag, váJtozaíós és értékes tartalmú évkönyve, az „Uj Auróra", Vörösmarty Mihály emlékének szentelve, immár ötödizben jelenik meg. Az ízléses kiállítású, 200 oldalas kötet a karácsonyi könyvpiacnak kétségtelenül legértékesebb újdonsága lesz. Az itteni irodalmi élet neves képviselői legjava alkotásaikká! sorakoznak az Almanach munkatársai közé. A nemes fajszeretettöi áthatott s a műit értékes hagyományait ápoló gyönyörű kötet a következő érdekes tartalommal jelenik meg; 1. Ajánlás. 2. Naptár. 3. Dobai János dr. (Pozsony): Előszó. 4. Jankovich Marcell dr. (Pozsony): Hajótöröttek üzenése. (Költemény.) 5. Dobai János dr.; Vörösmairty Mihály emlékezete. 6. Mécs László (Nagykapos): Rózsás . rádióm. (Költemény.) 7. Jankovich Marpell dr.: Az udvari bolond. (Elbeszélés.) 8. ölvedi László dr (Érsekújvár): Levéá a táborból. (Költemény.) 9. Vittnyódy Pál: A szibilía könyvei. (Elbeszélés.) 10. Tamás Lajos (Pozsony) kö’tői munkáiból: A magyar ég. — A száműzött eszme. 11. Aixinger László dr. (Pozsony): Augusztusi est. (Elbeszélés.) 12. Szeredai-Gruber Károly dr. (Pozsony): Három kis költemény. 13 Alapy Gyula dr. (Komárom); Istenítélet. (Elbeszélés.) 14. Páll Miklós (Pozsony) újabb verseiből; A vágy virága. — Szerelem. 15. Tichy Kálmán (Rozsnyó): Elégia 16. Kersék János dr. (Léva): Sóhaj a’ bujdosó után. (Költemény.) 17. Madame Sa-ns Géné (Rozsnyó): A Mancsa csizmája. (Elbeszélés.) 18. Mécs László újabb költeményeiből: Ha egyszer ... — Valakinek, mindenkinek, aki szeret... — Ének a csillagokról. 19. Nagy Árpád (Pozsony): őszi akkordok. (Elbeszélés.) 20. Wimberger Anna (Pozsony): Tavaszisten, Most elpihenté!, drága föld. 21. Bognár Cecil dr. (Komárom): Objektivitás a művészetben. (Értek.) 22. Jankovich Marcell dr.: Magyar virtus. (Költemény.) 23. Toiek A. Sándor (Rimaszombat): Vera regénye. (Elbeszélés.) 24. Ölvedi László dr. költeményeiből: Vágyak.— Minek éljek? — Zug a Vág. 25. Sziklay Ferenc dr. (Kassa): Janika. (Elbeszélés.) 26. Tamás Lajos újabb verseiből: Teritsd elém a lelked. — Megszorítom a kezed. 27. N. Jaczkó Olga (Torna): A megátalkodott. (Elbeszélés.) 28. Klimits Lajos (Pozsony): Az eget nézem. (Költemény.) 29. Rácz Pál (Ungvár): Kenyérevök. (Elbeszélés.) 30. Mécs László: Borkóstolás. (Költemény.) 31. Telek A. Sándor: Üzenet. (Költemény.) 32. Tamás Mihály (Beregszász): Flórián estéje. (Elbeszélés.) 33. G. S.: Álom. — A keresés. — Legenda. 34. ölvedi László dr. költői munkáiból: Lidérc- fény. — Futóhomok. 35. Torna István (Muzsla): Kidülő oszlopok. (Elbeszélés.) 36. Szőj Ferenc dr. (Komárom): A Jézuska rózsái. (Elbeszélés.) 37. Tamás Lajos újabb költeményeiből: Téli fohász. — Harcom a szavakkal 38. Marék Antal (Katalinhuta): Az áldott asszony. (Elbeszélés.) 39. Tichy Lajos (Pozsony): Katka és a török (Elbeszélés.) 40. Orpheus: A magyar költő hivatása. A munka két formában jelenik meg, szép vá- szonkötésben (20 korona) és könyvba-átok, könyvgyüjtők számára 100 darab számozott példányban. merített papíron, diszkötésben (50 korona). Vidékre külön 3 50 korona portó. u'ánvtSU tel 5 koronával több. Megrendelhet^ T 'k' litván dr címén: Bratislava, Grössling-utca 105 Egyetlen magyar család asztaláról sem szabad hiányoznia az itteni magyar Irodalom ezen értékes évkönyvének! Lelki rádió Szlvemböl-szfvedig két aranyfonál száll, A ml lelkünk halk, finom antennája. Átfut, kacag rajta száz meleg áram: Szivemtől Tehozzád; szivedre várva. Nem látja azt szem. nem hallja ember, Csak mi tadjuk. Titok. Nem érti senki, Mit mond a húr és mit súg a kagyló. (Oly jó, ha este meg lehet pihenni...) Ha szólok: szivedben rezzennek a vágyik. Ha Te szólsz: a lelkem vígan rezonái. Egyet szói csupán, űntalan: „Szeretlek I" — Szívtől a szívig, két aranyfonál. Nincs más beszédje. Programja csak egy, Ha szól. dalol, szaval vagy zenél: Én mégsem únom meg soha ba szól: — ^Szeretsz, kicsim?" — „Igen, szeretlek én!,,." Szombathy Viktor. Ima .**• Gábrielé D’Annunzio — Dombról a kertbe Jövet, tavaszestnek ködje ezüstként Terjengett körültünk erdők uszlopos útján. Titkos árnyak ölén már zengett a csalogánydal S rejtve nyíló virágoknak szánt illata szerte. Szótlan jött velem ő és én is néma maradtam, Köztünk csak kicsi rés, ezen át teste a testemet érte. Ám sem a hegy, sem a tó. sem az est. sem a távoli tenger Mélyén nincs szakadék, mely a kettőnk köztivel ér fel. Oh, te kanyargó út, mely minket a völgybe vezettél! Míg sürü árnyak ölén ipár zengett a csalogánydal, S rejtve nyfló virágoknak szállt Illata szerte, San Gandollo az est kristálytiszta legén át Küldte harangja szavát, csendes imára hlvólag. Álltunk mindketten s ö hirtelen (oh keze könnyed Mozdulatát még látom!) mellén vetve keresztet. Sápadt és remegő ajkával csendes Imát rebegett. Vaj* mit kért e fohász? Elfogott engem Is erre Buzgó áhitat és forrón szállt égbe imám most: Mária üdvözlégy! add ob szűz. hogy ne szeressen Többé engem, avagy haljon végre e lány meg! Irgalom anyja, ob vedd el tőle e szörnyű szerelmet, S tőlem, oh irgalom anyja, vedd el e kín poharát! Olaszból forditotta: Zoltán Vilmos.
