Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-20 / 289. (1032.) szám

Vasárnap, december 20. KS A szociáldemokraták kiléptek a magyar ellenzéki blokkból Budapest, december 19. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A demokrata ellen­zéki blokk tegnap este értekezletet tartott a blokknak mai formájában való megmaradása vagy uj alakulás létesítése kérdésében. A szociálde­mokraták részéről Farkas István képviselő be­jelentette, hogy bár a szociáldemokraták a teg­nap délelőtti értekezletükön a blokk megmara­dása mellett foglaltak állást, Szilágyi Lajosnak a nemzetgyűlés délutáni ülésén elhangzott be­szédét azonban kénytelenek olyannak tekinteni, amely lehetetlenné teszi a szociáldemokratáknak a blokkban való megmaradását. Vázsonyi és Baross igyekeztek a kedélyeket lecsillapítani és a blokknak minden körülmények között való megtartása mellett szólaltak fel, de Szilágyi, a blokk elnöke, Kétly Anna szociáldemokrata kép­viselőnő nemzetgyűlési fellépésével kapcsolatos parlamenti felszólalását nem volt hajlandó sem­miféle rábeszélésre sem megváltoztatni s vissza­vonni. Ezáltal az ellentétek a blokk egyes pártjai között még jobban kiéleződtek s bár a végleges feloszlásról még nem döntöttek, azt csak újból elhalasztották. Négy szovjet ügynököt fogtak el Budapesten Budapest, december 19. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelcntése.) A rendőrség ma hajnalban négy külföldi kommunistát fogott el. Hajnali félháromkor futott be a keleti pályaud­varra a bukaresti gyorsvonat, amelyet biztos ér­tesülés alapján számos detektív és rendőr várt. Alig állt meg a vonat, az egyik elsőosztályu fül­kéből négy elegáns fiatalember szállott ki, akiket a detektívek igazolásra szólítottak fel. Az utasok meglepetten néztek egymásra s jugoszláv útlevél­lel akarták magukat igazolni, de a detektívek felszólították őket, hogy a pályaudvar előtt vá­rakozó autón kövessék őket a főkapitányságra. Hetényi főkapitányhettes még hajnalban kihall­gatta őkeL A kihallgatás zárt ajtók mögött tör­tént s arról hivatalos jelentést eddig még nem adtak ki. Az Uj Nemzedék azonban biztos for­rásból ugv értesült, hogy az elfogottak a szov­jet ügynökei voltak, akik az újabb kommunista szervezkedés megindítása céljából jöttek Ma­gyarországra. Szélhámosság a független munkáspárt nevében Nyitra, december 19. (Saját tudósítónktól.) A Független Munkás­párt, mely a magyar nemzeti párttal együtt ment a választási küzdelembe, bűnvádi feljelentést tett a párt két kizárt tagja ellen csalás kísérlete, ok­irat- és bályegzőhamisitás, sikkasztás stb. címen a nyitrai járási hivatalban, mely az ügyet nyomo­zás végett már a csendőrséghez tette át. A párt végrehajtó bizottsága nyilatkozatot tett közzé a lapokban, melyben kijelenti, hogy a párt két volt tagja. Csernyák Antal nyitrai kő­művesmester és Csáp Ferenc volt városi dijnok a párt kebeléből kizárattak, mert a pártvezető­ség tudta nélkül zsaTolási szándékkal nagyobb összegeket akartak kicsalni a magyar nemzeti párttól. Az egyik nyitrai helyilapban Csernyákék eilen kizárási nyilatkozatot helyeztek el, melyet Csernyák, mint a párt elnöke irt alá. Mint megtudnunk sikerült, Csernyák a füg­getlen munkáspártban soha semminemű tisztsé­get nem viselt, annál kevésbé volt annak elnöke. Csernyákék kizárása november 21-én a Nyitrán tartott pártvezetőségi ülésen történt. A két ki­zárt párttag agitációs utiszámlák költségei címén igényt támasztott állítólag a magyar nemzeti párttal szemben, amelynek vezetői szélhámos ötlete fölött jóiziií kacagtak. A legmuiatságosabb az, ' hogy egyidejűleg a csehszlovák szocialista párttól is hasotoó jogcímeken több mint ötvenezer koronát akart kicsalni. Az „elszámolások" hem­zsegnek a hamis adatoktól, sőt a hitelesség lát­szatának kedvéért a munkáspárt bélyegzőjéről hamis másolatokat csináltattak és leveleiket ezek­kel a bélyegzőkkel látták el Csernyák már a választásokat megelőző időben, — vagyis kizárása előtt — mintegy há­romezer koronát vett fel a független munkáspárt­tól utikőtíség, napidij stb. címén mint agitátor s erről az összegről sem számolt cl. Csernyák egyébként régebben a szlovák néppárt tagja v-olt. Mikor tudomást szerzett a független munkáspárt zászlóbontásáról, befura­kodott a pártba, mire a szlovák néppárt Cser­nyákét kizárta kebeléből. Csernyák, ki minden­féleképpen biztosítani akarta magát, ugyanakkor a csehszlovák szocialistákkal, sőt a cseh iparos és kereskedő párttal is folytatott tárgyalásokat, melyek azonban eredménytelenül végződtek. A politikai ,.macherci“ betegségében szen­vedő Csernyák ellen a csend őrs ég a nyomozást megindította. fAAAAAAA£ A AAA AAAAAAAAAAAAAAAA.AA'ÁA Sorsjegyeket mindenei csak teyierik és fsa bankházában vesz, Drafiistava, RaC:ilCn6 ül. Telefon im és 236-;. (mrfTTTTrfTyYTTTTfTTTYTfT^fTfTTT Násftuniiiiárdof sikkasztott és Amerikába szokott a Pénzintézeti SáOzponi Ügyésze Budapest, december 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelen­tése-) Tegnap a pénzügyi .körökben nagy feltű­nést keltett, hogy a Pénzintézeti Központ veze­tősége azonnali hatállyal elbocsátotta áfásából Nemes Zoltán dr. ügyészét s ezt a határozatát összes osztályaival körlevélben tudatta. Az ügy háttere az, hogy az elegáns megjele­nésű és az első időben óriási munkabírásáról is­mert ügyvéd számos visszaélést követett el s a múlt héten hirtelen Amerikába távozott. Nemes Zoltán, aki a-z utóbbi időben közkedvelt és állan­dó alakja lett a főváros éjjeli életének, több pénzintézetnél váltókat helyezett el, amelyekre körülbelül másfél milliárd koronát vett fel s a váltókra rábamisitotta a Nagykátai SzőUőtelepek Moszkva, december 18. Evek hosszú sora óta egy 15 tagú rabló- gyilkos banda tartja izgalomban és rettegés­ben Orlov és Minszk vidékét. A banda 11 férfi és 4 női banditából áll, akik nem riadtak vissza a legvérfagyasztóbb gaztettektől sem. Megszámlálhatatlan azoknak az embe­reknek a száma, akik áldozatul estek a rabló- gyilkosok vérengzéseinek. Legutóbb egy kilenctagú családot irtot­tak ki a legkegyeílenebb módon. Nem kegyelmeztek a bölcsőben alvó csecse­mőnek sem. A szovjethatóságok ezen szörnyű rám- tett után elhatározták, hogy mindenáron le­számolnak a banditákkal. Moszkvából egy csapat titkosrendőr utazott le a vidékre, akik maguk mellé véve az ottani rendőrség embereit, hozzáláttak a nyomozáshoz. Két hétig tartó megfeszített munka után kiderítették, hogy a rablógyilkosok bűn- tanyája az orlovi görög-keleti templom tornyában van. A rendőrség kileste azt a pillanatot, mikor a banditák mind együtt voltak a templomtoronyban. A sekrestyést, aki cin­kosa volt a banditáknak, letartóztatták és azután benyomultak a templomba és megadásra szólították fel a banditákat. A felszólításira Eperjes, december 19. Csikorgó hideg. A nagy autóbuszt csilingelő szánok mellőzik: a téli Eperjes egy kis szloven- szkói Szentpétervárnak is beillene. De nemcsak az utcán, Eperjes belső életé­ben is felkészültek a télre: a hajdan pompás kulturéletéről hires város e télen se akar lema­radni; nagyban készülődnek a szezonra, színda­rabokat tanulnak, meghívókat röpií a posta neves művészeknek és bájos művésznőknek. Itt a kul­túráiét nem halt meg s még csak nem is alszik. Első utaim egyike, poéta embernél csak ter­mészetes is, a rajombeli bajtárshoz, Eperjes Író­jához vezet. És megered a szó, a vita, a tervez- getés: az én- zsebemből egy pár vers, a Sebes! Ernőéből egy dráma harmadik felvonása kerül elő. — Uj darab — mondja már a Berger asz­talánál. — Most fejeztem be. Mióta nagj/on hiszek irótársaimban és tehet­ségükben, nagyon érdekelnek a fellendülő szlo- venszkói irodalom legfrissebb alkotásai. A nyá­jas olvasó mosolyog és azt mondja, hogy: nem is tudom, mit mond, — mi azt mondjuk: élet. Elhatároztuk, hogy elmegyünk a csendesebb kóseréiba, ahol ilyenkor még cs'k gyülekezik a társaság. Úgy is lett. És olvastunk. A végén mi is mosolyogtunk. De a szemünk fénylett. Társaság jött. Átvittek megint a való Eperjesre. A Qellért- be mentünk. Az éjszakába lassan belenyulott a sok min­denről szótkeritő beszéd Közben csendesen húzta a hallgatókat a Müller-primás kitűnő bandája. Beszélgetés közben ráráfigyeltiink a hegedűre és akaratlanul is megszólalt a száj: — Ördöngős jól játszik az ördöngős szer­számon. Ilyenkor a „Virágos kenderem" járta. * Nehezen fogok hozzá: rossz a szomorúság­ról irni. Pedig erről akarok mostan. Hát belekezdek. A közepén. Eperjesen, a hires kultúrájú városban, ahol — minit az öregek mondogatták — minden mú­zsa szives-otthonos vendég volt, valami baj van a kis magyar gyerekekkel. Előrebocsátom nem világszemlélet! és ujitó keserűségről van szó. Csak arról, hogy uia Eperjesen vagy száz magyar gyerek él rt. szignóját, valamint édesapjának és nagybáty­jának aláírását. A fényűző életben ez a pénz is elfogyott s ekkor 40—50 milliós adóságokhoz fo­lyamodott, sőt az egyik pénzintézetnél 400 millió koronát vett fel hamis részvények fedezete mel­lett. Az ügyész, mikor már látta, hogy a hullá­mok összecsapnak feje fölött, készen lévő útleve­lével, — amint azt ma a rendőrségen Halmi Ele­mér, az egyik francia hajóstársaság cégvezetője bejelentette — Amerikába hajózott, ahova ma érkezik meg. Miután időközben Nemes ellen szá­mos feljelentés érkezett b a károsultaktól, a bu­dapesti rendőrség kábeltáviratiban értesítette az amerikai hatóságokat, hogy a part rászálló szél­hámos ügyvédet helyezze őrizetbe. hatalmas soríiiz volt a válasz. A feljárat lépcsőjénél álló rendőrfőnök és két de­tektív holtan esett össze. Heves tűzharc fejlődött ki, amely a biz­tos állásban levő gonosztevőkben igen ke­vés, de a hatósági emberekben annál na­gyobb pusztítást okozott. Két teljes napig szakadatlanul folyt a harc, míg végül is a haramiák fegyvergolyói tel­jesen elfogytak. Ekkor cltorlaszolták a to­rony bejáratát és a banditavezér félrevereíte a harango­kat, amint ^z temetésnél szokásos, A rendőrség emberei mindenáron élve akarták elfogni a gyilkosokat. Megdöngették a hatalmas tölgyfaajtót és felszólították őket, hogy dobálják le a toronyból fegyvereiket és adják meg magukat. A felszólításra a haramiák között nagy vitatkozás, majd dulakodás kele kezetí, mert a banda egy része meg akarta adni magát, iiogy megmeneküljön az éhhaláltol. A rendő -ök c1- ”-toyokkal döngették már a tölgyfaajtót, mikor egyszerre óriási robbanás rázta meg a faiakat és a templo^* rony a banditák­kal együtt a levegőbe repült. Hogy m: történt odabent azt örök titok fedi. Minden bizonnyal a banditavezér, hogy meggátolja társai kapitulációja1, bombát vetett és valamennyiíiket elpusztította. akik nem tudnak magyarul se Írni, se ol­vasni. Eperjesen a régi világban sok helyen oktat­ták a legfrissebb generációkat a magyar betű­vetésre. A római katolikus elemi, az evangélikus elemi, a görgkatolikus elemi, a neológ elemi, az orthodox elemi iskolákon kívül ábécét tanítottak az evangélikus képezde és az állami tanitónö- képző gyakorló iskoláiban is. Elég volt ennyi éppen. Aztán ezerkllencszáztizenkilenc óta meg­szűnt az ábécé és a betűvetés magyar oktatása az elemi iskolákban. Mindenütt, csupán az evan­gélikus elemi iskola hat osztályában hagyták meg a magyar tanítási nyelvet, ahol most mint­egy hetvenkét gyerek tanul. Itt azonban csak az evangélikus szülők gyermekei és az evangé­likus vegyes házasságból született gyermekek vehetők fel. így esett aztán, hogy felnőtt egv sereg magyar anyanyelvű gyerek, akik otthon magyarul imádkoznak, magyarul kérnek enni és koszotok meg az ételt, magyarul is játszanak ha- ragszonirádot • vagy körberókát, — csak éppen szegények nem tudnak irni és olvasni az anya­nyelvükön. Eperjesen hivatalosan 11.2 százalék a ma­gyarság száma. A köze! húszezer lakosú városban mintegy öt-hatezer magyar anyanyelvű lélek él. akiknek persze nagy része három nyelvet bír. De ennyi azoknak a száma, akik az otthonukban ezen a nyelven élik a beszédes életet. Körülbelül 800—1000 gyermek jár az ele­mi iskolákba. Ezek közül száz sincs, aki a ma­gyar ábécét tanulja. És bár sok családban oda­haza pótolták a szomorú hiányt, az a száz ma­gyar gyerek úgy került be a serdülő korba, hogy nem ismeri a magyar betűt. * Megdöbbentő eseteket hallottam. Akiknek a szivében kulturszeretet él — nem kell ide politi­ka sem, csak a kultúra sorsán való szomorúság -- azokban borzasztó, megriadt szójtátás ijedt fel a tényre, mert az élet friss döbbenettel életesiti meg a frázisokat: száz magyar gyerek nem tud magyarul irni és olvasni. Nem olvashatja Jókait, Petőfit senki. Nem olvashatja a magyar lapokat, nem érti meg a magyar történelem lapjait, nem is kell felsorolás. Mondták: — Több magyar tisztviselőt elhelyeztek innen Mint máshonnan is. A család itt maradt. — A családfő Mikulást küldött a gyerekek­nek és egy levelet: nem volt benne sok- valami annyi volt, ahogy az lenni szokott’ — Édes kis fiacskám, csöpp kicsi kis lányom, legyetek jók és szeressétek anyukát. Viseljétek jól magatokat, tanuljatok szorgalmasan, hogy örömünk legyen bennetek, édesanyukátoknak és nekem is, alti nagyon szeretlek, édes porontyaim, szerető apukátok. Valahogy ennyi. Az édes, régi örökegyszerü, de örök legdrá­gább szavak, az élet mindig uj, mindig megváltó bibliája, amik csak az ismerős betűk szerszámán át válnak az ismerős hanggá. A gyerekek nem tudták elolvasni az édes­apa írását és nem tudtak neki visszaválaszolni. Mondjam? Az „Anyuka" könnyezett, sze­gény. A gyerekek nézték, megzavarodtak, szegé­nyek. * Más: Az iskolában, emlékszem, iómagurknak is az volt a főpassziónk, hogy „ktteszíink" valakivel. Lehetőleg mindenkivel. A lehetőleg mindenkivel „kitevés" legjobb trükkje volt a legrégibb: a postás. Levelet küldtünk az ipsével: a levélben ez állott: — Csacsi a postás. Fontos üzenet volt. Ezt variáltuk ezerféle­képp. A gyerekek játszanak tovább. És ma a szlo­vákul tanító elfogja most is a levelet Ez áll rajta: Így: „samar, aky olvasaü" Minek ehhez kommentár. A sok „szamár­nak", aki olvassa, könnybe lábad a szeme. Mert, hogy is mondjam csak. — nem akarok szentimen­tális lenni — hát a vicc ott van, hogy a gyerek magyarul akart játszani, amikor megírta. És de­mokráciára nevelik. Joga van azon a nyelven játszani, amelyiken akar. Törvényben van ö ma­gyarul akart. Csak játszani. És még azt se tudta, hogy az élet is játék, játék életxe-halálra. Én is elolvastam a cédulát. Én is „szamár" vagyok. Majdnem elsírtam magam, olyan furcsa volt... gy. d. Vérengzés Dévényben a vasárnapi nmnkaszünet miatt Mikor a pékmester leszúrja a segédeit — Két súlyos sebesült, egy letartóztatás i — Saját tudósítónktól — Pozsony, december Í9. Dévényben véres esemény játszódott le tegnap éjjel. Payer Károly hentesmester és Vanek József pékmester tegnap este a dévényi korcsmában együtt borozott. Betért a korcs­mába Dubrovszky János és Duhácsek János, mind a kettő péksegéd, akik a mesterek asz­taléhoz ültek. Vanek pékmester italozás köz­ben szóba hozta, hogy vasárnap nem lesz péksütemény, mert nem szabad sütni. — Dolgozunk mi, ha külön megfizetnek! -- mondották a péklegények. Vanek emiatt úgy dühbe gurult, hogy egy borosfiaskót kapott föl és azzal akarta segédeit leütni. A korcsmabeliek lefogták a becsipett Vaneket. A segédek békében eltávoztak. Vagy tíz perc múlva követte őket a két mester. A koromsötétben egyszerre csak Payer meg Vanek utolérték a békésen hazaballagó segé­deiket és késsel támadták meg őket Dubrovszkyt halántékon és oldalba szúrták, Duhácseken pedig a nyakcsigolyájától a gége főig tartó szú­rást éjtettek. Mind a kettő vértől borítva összeesett és segítségért kiáltozott. A késői járó-kelők szedték föl őket és vitték a lakásukra, ahol Öhler dr. kötözte be rendkívül súlyos sérü­léseiket, ami után a pozsonyi állami kórházba szállították. A csendőrség még ma letartóztatta a két vérengző embert. Payert behozták a pozso­nyi államügyészségre. Még fenyegetőzött, hogy; „Ez valakinek az életébe kerül!" Az ügyészségen előzetes letartóztatásba helyez­ték. Vanek pékmestert a csendőrség szabad­lábra helyezte ugyan, de az eljárás főijük ellene. Mi szönwfwa JjfvMffi! A legfinomabb perzsaszőnyeg csomózó fonal, a legjobb minőségű alapfonal és beSzövő- fonat, tervrajzok és minden, a szövéshez szükséges kellékek kaphatók az szőnyegszövő intézetében. Bratislava. Dostojevského rád 27 ívolt Justi-sor) Tizenöt m&’óiyllkos szörnyű sorsa a templomtoronyban Egy banditavezér levegőbe röpítette társait Száz magyar gyéréit, aki nem tud magyarul írni és olvasni — Hiába ir nekik levelet az édesapjuk, nem tudják, mi van benne — A P. M. H. kiküldött munkatársától —

Next

/
Thumbnails
Contents