Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-20 / 289. (1032.) szám
Vasárnap, december 20. || MAGYAR VASÁRNAP Hl JU A PRÁGAI MAGYAR HÍRLAP IRODALMI MELLÉKLETE ||J A kisebbségi fiatalság lelke A kassai fiatalság Renaissance kultur- egyesül etének estélyén elhangzott komoly prológusból, melyet G y ö r y Dezső, az Ismert nevű költő tartott, közöljük az alábbi részleteket, melyek alkalmasak annak megvilágítására, hogy a kisebbségi magyar fiatalság miként fogja föl a ma problémáit, A fiatalság minden idők legnagyobb problémája volt az élni akaró közösség számára. De még soha annyira fontos nem volt, mint ma. Bevezetésül ki kell jelentenem: a mai társadalom nem érti a mai fiatalságot. Ez a nernértés súlyos szakadékok veszélyét idézi fel. Mert a jövő mi vagyunk: a mai fiatalság. A fiatalságot régen igy osztályozták: A huszonnégy éven felüliek és a huszonnégy éven aluliak. Ma máskép kell osztályozni. Ma így kell osztályozni; a háborús fiatalság és a háború utáni fiatalság. A kettő között óriási különbségek vannak. A középen — én is azok közé tartozom — állnak azok, akiket nem sújtott agyon a háború villáma, csak egy kicsit megkóüntott: mi csak az utolsó évben voltunk katonák, A háború borzalmas acéítengerében és a rá következő forradalmakban a háborús fiatalság elvesztette minden ideálját, minden hitét és minden energiáját. Lelki roncsok a háborús fiatalok;-vénebbek mint az öregek. Tudósabbak. szenvedeííebbek, rettenetes serege az öldöklés rokkantjainak. Csak egyet hisz: hogy uj élet Jön, jobb, szebb az ö szenvedéseiknek kfáradt özönéből. — Háború utáni fiatalság pedig úgy nőtt fel vadon egy borzalmas vérzivatarban mint a mezei virág: senki sem törődött velük és gyermek- lelkűk uj színek forgatagával döbbent az élteire. Ö mások Ők, mint ti. mások ők. mint mi és mások mim apáik. Ez tény, letagadhatatlan tény s aki ezzel nem számol, az nem láthatja a mai problémák lényegét az nem tud orvosolni Korfordailó van: uj fiatalság nő fel, a világ vajúdik és uj vezérek, uj hitek teremnek. $ Ma is korfordulót élünk. Ez ad színt, tartalmat és rendeltetést a mai ember minden cselekedetének. Ma aszerint kell mérni az embert és minden emberi tettek és szándékot, mennyiben tudja elősegíteni a fejlődést és megrövidíteni a korforduló elkerülhetetlen lelki és anyagi krízisét. Ez a mai korforduló talán még nagyobb mint a reneszánsz. Uj tartalom születik, szinte észrevétlen itt közöttünk, a városokban és a falvakban, mindenütt, ahol két ember összejön és elég őszinték a bajok beismerésére és elég erősek a jobb akaratra. Uj tartalom születik s ehhez' uj forma keli. Az ur bor mindig szétveti a régi tömlőt. Az a jó gazda, aki az uj bort uj tömlőbe tölti. Egyedül á fiatalság lehet az. amelyik megtudja teremteni az uj élet uj formáit, az a fiatalság, amelyik tisztán látta a háborút. És van hite az uj konzekvenciák levonására. A háború egy nagy kor, az emberiség egy hatalmas és monumentális épületének összeroppanása volt. És az összedőlő épület maga alá temetett minden régi ideált. A világ gazdasági, politikai, vallási és erkölcsi téren uj formák után sovárog és uj megváltást v-'r. Mi, a mai fiatalok, érezzük a korforduló jeleit és meg akarjuk tenni kötelességünket az uj kor kibontakozásában Mi megundorodtunk a vértől és a háborúból, mi nem tartjuk boldogodnak a mai gazdasági életformákat és tudjuk, hogy a jövő azokat újakkal cseréli föl. A rádió és a repülők korszakában mi érezzük a szociális igazságok előretörő szug- gesztiv erejét: ' az ember közelebb jött az emberhez az egész világon és a egész világon a fiatalságra várnak a jövő felépítésének feladatai.„ Mi undorodunk a társadalom mai erkölcsétől. irHy a titokban bűnözést szentesíti és tragédiákat tragédiákra termel. Mi tudjuk, hogy a kommunizmus és a sovinizmus extrémításai egyetlen közös ideált szolgálnak s ez az ideál ezzel a szóval jellemezhető: harc a hatalomért. Hatalom pedig mindig erőszakot jelent. Mi undorodunk minőén ember ellen támadó erőszaktól. •é* Az öregeket és a fiatalokat legjobban egy dolog választotta el mindig egymástól: az öregség igénytelen a fiatalsáp pedig Igényes. Ez elől n nagy törvény alól mi se vadunk kivétel, mi is igényesek vagyunk Fiatalok vagvunk és ideálokat akarunk. Haladni és fejlődni akarunk: az uj étet uj formáit akarjuk. De a mi ideálunk már nem a hatalom ideálja: a ini ideálunk a teljesítmény ideálja: egyéni alkotás a népért és az emberiségért. Az erőszak és a háború gyűlölt előttünk, mert a pacifisták ellenségeinek tétele, hogy háború az erősek kiválasztódása, megdőlt Láttuk, hogy ezer derék ember halt meg és ezer silány maradt életben. Mi uj ideálokat akarunk és a szellemi teljesítmények szerint értékelünk. Velünk megdőlt Forell híres tanítása is, hogy az átlagember a szülők osztálya országa és a napi sajtos zintelen kópiája. Mi nem vagyunk a régi ideológiák és a régi tanyások színtelen kópiái. Mi kisebbségi fiatalok vagyunk és tudjuk, hogy a hatalmi ideál a kis népek halálos ítélete. Mi azt valljuk, hogy a népeknek nem számbeli, de szellemi gyarapodásra kell törekedniük. Egy nép életében nem a kvantitás, hanem a kvalitás a döntő tényező. Mi a kvalitást elébe helyezzük minden kvantitásnak, mert a mi ideálunk a teljesítmény, az alkotás a szellem ideálja. Mi a tudomány, a kultúra és a művészet mindenek felett álló szupremáciáj 't hirdetjük az élet értékel között Mi a föld, mi az étet és az emberi szellem dicséretére vagyunk itt. Felmerül most már az a kérdés, hogy hogyan képzeljük el a magyarság és az emberség, illetve a magyar kultúra és az emberi műveltség viszonyát. Erre is kész a feleletünk: mi európai műveltséget akarunk a magyarságnak, de magvarrá átgyurva. Magyar szellemű, magyar lelkű átköltésben akarjuk a minden emberek univerzális kultúráját. • Mi vagyunk a jövő és mi vagyunk az élet. Akármit is beszélnek és akárhogy is fenekednek: a fiatalság a jövő! Az elkövetkezendő étet és a világ a mi képünkre fog átformálódni. Ez az átformálódás, tudom, harcot jelent. De bennünk van hit ehhez a harcihoz. És a hit világokat dönt meg, hogy újakat teremtsen. Ezt az alkalmat választottam ki, hogy kibontsam a haladni akaró kisebbségi magyar fiatalság előtt a fiatalság zászlaját: a kisebbségi géniusz nevében, mely közelebb visz a kialakulóban lévő uj ideológia faló. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy hitvallást tegyek a szíovenszkói magyarság előtt ezen az estén keresztül a kisebbségi magyar fiatalság és a magam hitéről, az elkövetkezendő jövök hitéről, amely harcot hirdet minden lelki és testi elnyomás ellen az emberi haladás, az élet és értékei: a tudomány a kultúra és a művészet érdekében. $ Hiszek az életben, a szegények és az elnyomottak igazában. Megértek mindent és semmi sem közömbös előttem. Állni kell a sarat. Kicsiségem, meghurcolt etetem, össze- roppantságom is támadó erőm: teremtő szimbólum. Akár a népemé: egyforma sors. Hiszek a kisebbségi géniuszban. Találkoztam vele. azt mondta: Ezt a népet szét- dárabolták. de a részek uj életet kezdtek. Uj mentalitásuk gazdagító erő. A próbát kiáll- játok, legyetek emberek az én embereim: Szeressétek az elnyomottakat Tegyetek ugv, ahogy akarjátok, hogy veletek is tegyenek. Legyetek tik minden lelki és testi kifosztás legerősebb ellenségei. Ti tegyetek a legszélesebb emberi szolidaritás, a leggazdagabb lélek, legszebb humanitás, a leglehetőbb szabadság, legtöbb jog. legbátrabb becsület. S ahogy ti ilyen kisebbségi létekre tesz- J fok szert ezt a telket plántáljátok át az egész magyarságra. Ti Szlovenszkón, Erdélyben, vagy a Vajdaságban — az összmagvars^g 8 Európában: egyformán kisebbség vagytok. Uj élet kell a magyarságnak. Na>gy magyar reneszánsz. Akkor megválthatjátok a világót Uj messiást adhattok az emberiségnek, a földi élet messiását. A jövő messiását. Ezt jelenti a kisebbségi géniusz. Hiszem és vallont. És prédikálom szóban, cikkben, versben. Küldetése van a magyarságnak Európa népei között Küldetése van a kisebbségi magyarságnak az összmagyarság előtt. Küldetésem van a kisebbségi magyarok között. Küldetésem van: parancsom: utam. Nem alkudhatom. Nagyon kell szeretnem és nagyon kell gyűlölnöm. Szeretem a magyarságot, a becsületet és az emberek földi szabadságát, szebb, jobb és gazdagabb emberi étetet. Gyűlölök mindenkit, aki ennék ellensége. Teljes férfi, értékes magyar és ember akarok lenni. ü= Ameddig a mi fiatalságunk ennek a szellemnek vezérlete alatt áll és ezt akarja győzelemre vinni, addig nem keli féltenünk az emberi haladást és a magyar jövőt. i „Tripes d*0r“ Irta: Mára! Sándor n Fáris, december. Fernand Crommelynck uj darabja, amit nagy sajióbukás mellett mutattak be a Comé- die des Champs Elyséesben, vígjáték a vígjátékról. A „cocu magnifique“ világsikere után a fiamand író megengedte magának azt a luxust, hogy kifigurázza a figuráit. Cromrnc- lynck figurái mindig egyfélék. Adva vau egy vidéki művész; s hangsúlyozva mindakettő: a vidéki is, a művész is. Egy álmodozó ember, aki egy kissé idegbeteg s egy kissé paraszt, egy kissé költő s egy kissé asztalos, vagy lakatos, vagy „Le Sculpteur des Mas- ques“ — szóval mesterember is, költő is, idegbeteg is. Ez a nagy figura, aki körül fiamand falusi figurák forognak. A mesterembereket, ezeket az ő furcsa, intellektuális kézmüvószeit szereti, dédelgeti Crommelynck; még egy figurát szeret, akit egy darabjából sem felejtet ki: a félkegyelmű legényt, a falu bolondját, a gyermek és a bolond keverékét, aki az igazat mondja. Crommelynck belga komédiás családból való; apja, nagybátyja komikus színészek voltak, s a darabjaiban minden nehéz és fülledt irodalmiság mellett, ami sokszor terhesen literáíis hangulattá! önti le a jeleneteket, vau valami a bábszínház-tréfából is, az örök, a legfinomabb vásári humorból, a Bohóc és a Halál verekedéséből. Crommelynck nagy költő: minden \ isszhangzik benne, s fáradhatatlanul rezeitek Néha elfeledkezik a konstrukcióról és nyílt szmen álmodni kezd. Hangosan álmodik, s ilyenkor csodálatosan szép, egyszerű és nagy líra buggyan föl a darabjából — „Tripes d‘Or egyetlen háromfelvonásos alkalom ilyen álmodozásokhoz, ami a párisi színpadon nem divat. igaz, hogy némi joggal nem divat; a színpad végre is nem dobogó, ahol lírai verseket szavalhat órákhosszát egy színész, a színpadnak kérlelhetetlen törvényei vannak, amiket tisztelni kell, különben elkerülhetetlen az összeütközés velük. De Crommelynck ezeket a törvényeket jól ismeri; a vérében vannak, „mesterember44 ő is és „költő44, mint a hősei, pontosan tudja, miről van a drámában szó, ismeri a komponálás minden misztikus követelményét. Néha mégis elengedi magát; a mesterember elfeledkezik a munkáról és a költő kötetben verseket közöl a színpadról velünk. „Tripes d‘Or“, ez annyit jelent, mint arany- belek, vagy arany zsigerek A bohózat végső párkányain mászkál ez a komédia, halálmeg- vetessél tornázza föl Crommelynck a szituációt a tréfának egy életveszélyes peremére. Minden pillanatban reszketünk, hogy a groteszk megfeszül, felpattan, s az idegeink: már nem tudják ezt a humort követni, ezt az átkozottul józan görbe tükröt, ezt a humort a humorról, — a feszültség tukiugy, a dráma figurái mulatságos és színes disznóhólyagok, de ha a szerző még egy kis levegőt fu belé- iük, felpukkadnak. Ez a félelem végigkíséri az előadást, (ami feledhetetlen és intelligens.) Crommelynck Harpagonja, a költö-mesteremI ber Hormidas, s a félkegyelmű Muscar (Louis ion vet egyik legjobb szerepe) olyan színesek, mint egy bábszínház két tarkára mázolt figurája: az arcukon két ökölnyi piros folt s a szemöldökük koromfekete. Hormidas Azeílet várja, a titkos szerelmest, egy életen át; mikor aztán egyszer eljön, s hangosan kopog Hor- niiáas ajtaján, annyi év után, annyi várakozás után, annyi boldogtalanság és vágy után eljön Azelle és kopogtat, — Hormidas megijed a boldogságtól, ami eljött, ami fogható, aminek arca van, — megijed és nem nyitja föl előtte az ajtót. Ez a szép és kissé régi Iára erősen ki van építve Crommelynck darabjában, s drámain hat. Az „Arany belek44 Hormidas belei — aki örökséget csinált, s a pénzsóvár rokonok, a kapzsi világ elől orvosa, a kaján barát tanácsára megeszi titokban az aranyat, i csöppenként belekeveri az ételébe, s fölfalja az irigy és kapzsi világ elől a kincset Ennek ; a sok aranynak Hormidas beleiben természetes következményei vannak, amiken egy hordó Hunyadi János se tud már segíteni; az orvos kijelenti, hogy Honnidast csak egy mentheti meg: ha valami olyan tréfás dolgot ’átaa, amitől nevetésre lenne kedve, — a nevetés majd megmozgatná ezeket az aram-Vándor Rácserdítek kódorgó gondolataimra bosszúsan, vastagon s elhajtom őket a tiltott mezőkről: istent-ébező ígazság-szomjazón a tilalmasban leptem most is őket. Rémes hideg bőg és maró sötétség farkasai aesarkodnak az útnál: kétfelól ez a két nagy kevély ármány leselkedik és préda után kapdos... Lefagy a pásztor gyönge rozmaringja, Az a láng, ott: az acél est mögött az — otthoné, (be lágy) s az a másik odébb: az meg tán az — övé. Csak egy keserves hosszú éjszaka az út hozzá s haza. De nem ereszt a hit: hiszek s fagyoskodom. Györy Dezső. További Vaksi szemükkel csalfán ránk kacsainak rongy felleg fátylán verői a Napnak, s ml dermedt lábbal lépünk botorkálva, míg baljós árkok Ikránkba harapnak. Rossz szívünk unott, nehéz kintornái zsibbadt agyunkba tompán nyekeregnek, jaj mélyen sülyedt éveink sarába dús terhe hosszú Remény-szekereknek. Kis csiílagiénynél betíizgetve sorsunk rőt Árnyak vásznán titkunk felkaparjuk, de újonc Alkony éjro^amra sürget és úgy sajnálnak kuvikcsörü varjuk. Kenyerünk hullait ba’átezagu morzsát, a hangunk jajszó s örömért s’kol oz. a könnyünk ^harmat s kacajra n^m szárad, csak hűit ábrándunk reszket föl a Holdhoz. Am életutunk titkos éitelére hiába Ijeszt száz Ördög és büntet: Mert Szent-Dénesek vagyunk s hónunk balján tovább visszük bús leütött fejünket! .. Sebesl Ernő,
