Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-20 / 289. (1032.) szám
9 _ Mai számunk 1© oldal mm$Jtywéi™ #il w —n|!32)sj,aiBvaséri>ap* 1925gí!Eeiaijer28 JT Előfizetési árak belföldön: éveote 300, p ........... ^ 'élévre 150, negyedévre 76, havonta ' B gggy 26 Ke; külföldre: évente 450. félévre- — » ___ Jif i|f in innom ii TOTii,,| m 225, ne£yedévre 115. havonta 30 Ke. Vt /fjiW^LpJ^jö w^/ímIn !oy^ **» *■» r Jm flr J|IPJ»F ÍSt jlF i|$7 Szerkesztőség: Praga. II., Stepánská P^ÉgS B JF |f 2W m JSF íW JF jSF IS Jt .# BL JF ulicc WIH- Telefon: 30-3-49. Kiadówr dStSxSk ^5®«aöS*L %W «'*“■'* «**»« ^S^iafflSssihivatal: Prága, II., Pánská ul. 12/DI. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. — Ji fzfovenszfcói és {Ruszinszkói tfzövet&ezcttíítenzé&i (fúzióik pofílifiai Jldminisxittaiiv tösxétbeaxtö: Stzueányi £úsxló SeleltSs sssee&esssí© ©á£ ‘Ssiváii A magyarországi szlovákok helyzete A csehszlovák külügyi propaganda és a kormány sajtó állandóan arra szokott hivatkozni, hogy a magyar kormánynak nem áll jogában a nemzetközi fórumok előtt fölpanaszolni a szlovenszkói és ruszinszkói magyarsággal szemben követett bánásmódot, mivel a Csonkamagyarországon élő szlovák kisebbség helyzete sokkal rosszabb, mint a csehszlovákiai magyarságé. Ezzel az önkényes állítással szemben ismételten rámutattunk arra, hogy a csehszlovák kormányköröknek ez az érvelése több okból nem fogadható el helyesnek. Nem fogadható el egyfelől azért, mert amikor a csehszlovák kormány aláirta a si. germaini szerződést, arra kötelezte magát, hogy a határain beliül élő nemzti kisebbségek jogait e szerződés alapján, tehát minden más állam kisebbségi politikájától függetlenül biztosítani fogja, — másfelől azonban azért is, mert a csonkamagyarországi szlovákok helyzete viszonylag 'sokkal jobb, mint a csehszlovákiai magyarságé. Ez utóbbi állításunk igazolására szolgáljanak az alábbi adatok. Vizsgáljuk meg először azt a kérdést, hogy mennyi a magyarországi szlovákok száma. Az 1920. évi magyar népszámlálás adatai szerint szarniuk pontosan 141.822 lélek. Csehszlovák részről ezzel szemben anélkül, hogy ezt bizonyítani tudnák — azt szokták állítani, hogy a magyarországi szlovákok száma körülbelül háromszázezerre tehető. Ha a csehszlovák külügyi propaganda any- nyira meg van győződve állításainak helyességéről, akkor hát miért nem fogadták el a magyar kormányuk azt az ajánlatát, hogy a magyar statisztikai hivatal nemzetiségi statisztikai fölvételeinek pontos, lelkiismeretes és gondos voltát hajlandó a nemzetközi statisztikai intézet bhálata és ítélete alá bocsátani, föltéve, hogy az utódállamok is alávetik magukat ennek az eljárásnak? E vonakodásnak oka csak az lehet, hogy a csehszlovák kormánykörök egyfelől tisztában vannak azzal, hogy a prágai külügyminisztérium propagandája állal terjesztett állítások nem felelnek meg a valóságnak, másfelől pedig joggal fél attól, hogy a pártatlan nemzetközi vizsgálat leleplezné azokat a módszereket, amelyekkel az 1921. évi csehszlovák népszámlálás az itteni magyarság számát mesterségesen leszorította. A föntemliiíett adatból tehát kitűnik, hogy a magyarországi szlovákok száma alig egy hetede a csehszlovákiai magyarság számának. Azonkívül figyelemre méltó az a különbség is, hogy mig a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság zöme zárt nyelvterületen lakik, addig a csonkamagyarországi iótság szét van szórva az ország különböző területein. Mindössze négy megyében él nagyobb számú szlovák: Békés, Pest, Csanád- Arad-Torontál és Komárom-Esztergom megyékben, ahol 52.386, 27.699, 12.553 és 10.320 lélekkel az összlakosság 16.9, 2.4, 7.5, illetőleg 6.2 százalékát teszik ki. A lakosság 10 százalékát tehát mindössze egy megyében haladják felül és egy megyében sem érik el a 20 százalékot. Ha a járásokat veszik alapul, mindössze két járás van (a szarvasi és a nagylaki), ahol a lakosság egyötöd részénél több szlovák lakik. Végül említésre méltó az a különbség is, hogy mig a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság hosszú évszázadok óta él mai telepedési területén, addig a magyarországi tótok túlnyomó többsége csak a XVIII. század folyamán telepedett le a Nagyalföíd rónáján. Ismeretes, hogy a csehszlovák nyelv- törvény értelmében a magyarság csak azokban a járásokban bír kisebbségi jogokkal, ahol arányszáma 'elülhaladja a 20 százalékot. Ha Magyarország olyan alapon szabályozná a hatóságok nyelvhasználatát, mint Csehszlovákia, úgy a magyarországi szlovákoknak csak az említett szarvasi és nagylaki A leszerelés és a vifágűdalöbirúság proülémáfa Amerika bizonytalan magatartása — Az előkészítő konferenciát február 15-re hívták össze Washington, december 19. A szenátusban tegnap került tárgyalás alá Amerika vi- lágbirósági részvételének problémája. Len- root szenátor volt a problémának első szónoka. ő a részvétel emellett foglalt állást, az utána következő szónok azonban, Bórák szenátor, már erősen ellenezte a tervet. Kifejtettet, hogy a világbiróság csak a népszövetségnek egyik intézménye s amíg az Egyesült Államok ellentétes viszonyban áll a nép- szövetséggel, szó sem lehet a belépésről. Utalt a moszüli helyzetre, ahol a döntőbíróság ugyancsak a népszövetség szájaize szerint cselekedett. Boraih csak a következő három föltétel alatt hajlandó elfogadni a világ- döntőbíróságot: 1. A bíróság nem ítélhet meg katonai és gazdasági szankciókat. 2. Egyetlen olyan kérdésben sem foglalhat állást, amelyről nincs az alapszabályokban szó. 3. Amerika a belépésnél ismételten hangsúlyozza., hogy kitart az európai ügyekbe való be nem avatkozás gondolata mellett. Genf, december 19. A népszövetségi tanács főtitkársága közli azokat a meghívókat, amelyeket az Egyesült Államokhoz, Németországhoz és Szovjetoroszországihoz intézett a leszerelési konferencia megtartásának érdekében. Az előkészítő munkálatokat 1926 február 15-én kezdik meg Géniben. Az amerikai szenátus most tárgyalja a kérdést, de egyelőre még nem lehet tudni, mily álláspontot tanusit a konferencia iránt. Borah, aki az európai beavatkozás \agy ellensége, határozottan a részvétel ellen dolgozik. Kifogásainak egész listáját összeállította már s e listát elő is terjesztette Coolidge elnöknek. Ostromállapotot terveztek Berlinben A drágaság és a munkanélküliség katasztrófával fenyeget — A német nép felháborodása a szigor ellen — Siresemann életét a pártja is védi Berlin, december 19. A Vossische Zeitung ma olyan szenzációs jelentést közöl, amely Berlin egész közéletét mélyen megrendítette. A lap szerint tény az, hogy mértékadó körök a fenyegető drágasági és munkanélküli tüntetésektől való félelemben az ostromállapot kihirdetését tervezték Berlinben. Már napok óta beszél a közvélemény ilyen hírekről, de a Vossische Zeitung most határozott részleteket közöl a tervről. A belügyminisztérium, amelyet pillanatnyilag a birodalmi hadügyminisztérium adminisztrál, tényleg folytatott tárgyalásokat a kivételes állapotok szigorú bevezetéséről. A nyilvános rend birodalmi főmegbizottia, Kíinzel ezredes, összeköttetésbe lépett a porosz kor? Hiánnyal és mint fait accomplit állította a porosz belügyminisztérium elé .a birodalmi belügyminisztérium határozatát. A porosz kormány azonban, amelynek hivatása tulajdonképpen a berlini rend felügyelete, nem azonosította magát a birodalmi kormánnyal és a leghatározottabban tiltakozott az ostromállapot kihirdetése ellen. Csak ezek után mondott le a birodalmi kormány tervéről. A lap megjegyzi, hogy ha tényleg kihirdetik az ostromállapotot, ennek járásokban állana módjukban anyanyelvükön készített beadványokat a hatóságoknál benyújtani. A magyar kormány kisebbségi rendeletéi azonban tovább mennek és a községi hivatalokkal való érintkezésben is lehetővé teszik az anyanyelv használatát, ha az illető községben a kisebbség eléri a megfelelő számarányt. Már ebből is láthatjuk, hogy a kisebbségekre nézve a magyar jog kedvezőbb, mint a csehszlovák nyelvtörvény. Kulturális téren a magyar vallás- és közoktatásügyi minisztérium gondoskodott arról, hogy a szlovák ifjúság megfelelő anyanyelvű oktatásban részesüljön. . Mindenütt,, ahol legalább 40 szlovák iskolaköteles gyermek van, a szülők választása szerint a), b) vagy c) tipusu szlovák iskolát létesítenek. Az a) tipusu iskolában minden tantárgyat szloamk nyelven tanítanak s a magyar nyelv csak mint tantárgy szerepel. A b) tipusu iskolában a tantárgyak egy részét szlovákul, egy részét magyarul s egy részét szlovákul és magyarul tanítják. Végül a c) tipusu iskolában a szlovák nyelv rendes tantárgy, a lépésnek kiszámíthatatlan következményei lettek volna és esetleg újabb forradalomba vitték volna az országot, eltekintve attól, hogy a külföld előtt- katasztrofálisan rossz vért szültek volna a törvényellenes kényszer r e nds za b ály ok. Már maga az a tény is, hogy egyáltalán ostromállapotra gondoltak, igen kellemetlenül érintette a közvéleményt, mert ily nagyarányú rendszabályok szükségességének láttára a nép hajlandó elhinni, hogy az ország közgazdasági állapota valóban a katasztrófa felé közeledik. Berlin, december 19. A német néppárt birodalmi frakciója a birodalmi igazságügy- miniszterhez átiratot intézett, amely a Stre- semann ellen meginditott hajszáról számol be. Az írás többek között kijelenti, hogy az igazságügyminiszter bizonyára ismeri azokat a pamfletteket, amelyek leplezetlenül Strese- irann meggyilkolására szólítják föl a népet. A nyilvános rend érdekében ilyen foíbujtást nem szabad tűrni és az igazságügyminiszter kötelessége meggátolni az izgatást. A párt írása ezután idézi a legkarakterisztikusabb nyilvánosságra került uszító iratokat. Végül ;s megjegyzi, hogy a német néppárt igen hálás lenne a miniszternek, ha Stresemann életére jobban vigyázna és inkább igyekezne meggátolni a monarohista izgatást. ........................ " iMiinriíiriiHrnTHiiiTT™^ az irás-oívasást, továbbá a beszéd- és értelem gyakorin tokai szlovákul és magyarul, a hittant anyanyelven (tehát szlovákoknak szlovákul), a többi tantárgyakat pedig magyarul tanítják. Ez ellen a rendszer ellen senkinek nem lehet kifogása. A szülőket senki sem foszthatja meg attól a joguktól, hogy gyermekeiket tetszésük szerinti iskolába járathassák. A szülőknek ezt a jogát csak Csehszlovákiában n^m akarják elismerni, amidőn a szláv nevű, de magyar anyanyelvű gyermek'két szüleik kétségbeesett tiltakozása ellenére szlovák iskolákba kényszerítik. ' Rendkívül tanulságos adat, hogy Magyarországon három tanítóképző intézet gondoskodik arról, hogy a szlovák tannyelvű elemi iskolák számára a szlovák nyelvet kellőképpen biró tanítók képeztessenek ki. Ezzel szemben Csehszlovákiában egyetlenegy magyar tanítóképző intézet sincs, amely hiány mindmkább megérleli bennünk azt az aggodalmat, hogy a kormány pillanatnyilag ugyan még tűri a magyar elemi iskolákat, de a jövőben fokozatosan el akarja azokat sorvasztani azon a címen, hogy nincs elegendő magyar tanító. Az utóbbi eljárás becsületességéhez sok kétség férhet. Gyakran halljuk csehszlovák részről azt az érvelést, hogy mig az itteni magyarság részére hét középiskolát tart fönn az állam, addig a határokon túl élő szlovákoknak egyetlen egy középiskolája sincs. A helyzet csakugyan ez, ámde ezért nem a magyar kormány kisebbségi politikája a felelős. Két-három évvel ezelőtt a magyar kormány tudomására adta a szarvasi és békéscsabai evangélikus főgimnázium fönntartó testületéinek, hogy az eddig nyújtott államsegélyt a legnagyobb készséggel folyósítani fogja abban az esetben is, ha akár egészben, akár rész1 en a szlovák tanítási nyelvet vezetnék be. Ennek ellenére az iskolát fönfartó hatóságok úgy határoztak, hogy a szlovák nyelvet, csak mint fakultatív tantárgyat fogják bevezetni, de olyan kevés jelentkező akadt és ezek is lassanként elmaradoztak, úgy hogy a szlovák nyelv tanítását abba kellett hagyni. A békéscsabai állami leánygimnáziumban az iskoiaügyi minisztérium. a szülök tiltakozása ellenére is bevezette a szlovák nyelvnek oktatásait, de 185 tanuló közül mindössze 5 jelentkezett erre a tárgyra. Ez a nagy részvétlenség, sőt a szlovák nyelvű tanításnak a szülők részéről megnyilvánuló kifejezett- ellenzése világos bizonyi-ivka muak. bóiíy a ' szlovák középiskolák létesítésének nem a magyar kormány, hanem az érdekelt szülők az akadályai. Dióhéjban összefoglaltuk a magyarországi szlovákok helyzetét és kimutattuk,' hogy a magyar jog aránytalanul kisebb számuk ellenére is számos olyan lehetőséget biztosit nekik, amelyekért a millió lelket számláló csehszlovákiai magyarság hiába küzd. Kisebbségi jogaiknak fundamentuma nem a járás, de a község, ami egymagában véve is igen nagy előny. Mindenütt, ahol negyven szlovák iskolaköteles gyermek van, a szülők szabadon választhatnak három iskolatípus között, mig mi hiába követeljük, hogy terjesszék ki Szlovenszkóra és Ru- szinkóra is a történelmi országokban érvényes ama törvényt, amely szerint mindenütt, ahol negyven, a kisebbségekhez tartozó iskolaköteles gyermek van, kisebbségi iskolát kell létesíteni és szüntelenül harcolunk a kormánynak az ellen a törekvése ellen, amely magyar gyermekeket szlovák- iskolákba kényszerít. A magyarországi szlovák iskolák részére három tanítóképző intézetben képeznek ki tanítókat, minahmk el le rabén síiket fülekre talál az a követelésünk hogy a kormány gondoskodjék a magyar tanítók megfelelő utánpótlásáról. Az összehasonlítás tehát úgy közigazgatási. mint iskolai téren nem a mi javunkra dől el. Még szomorúbb eredményekre jutnánk. ha gazdasági helyzetünket hasoníita- nók össze a magyarországi szlovákokéval. Ott. is van földreform, de egyetlen egy szlovák birtokostól sem vették el a földjét nemzetisége miatt és arra sem volt eset, h y a békési szlovák községekbe magyar telepeseket telepi tettek volna le, vagy pedig, hogy maradékbirtokokat adtak volna magyar embereknek. Pedig alig két század múlt cl azóta, hogy ezen a földön szlovákok élnek és még sem jutott senkinek eszébe, hogy Hodza' példájára visszakövetelje tőlük ezt az áldok' termékeny földet. Arrasincs eset, hogy külön-1 böző kényszerrendszabályokkal fojtogatnák' a szlovák bankokat, vagy illetőségük meg-' fosztásával büntetnék az anyanyelvükhöz' ragaszkodó szlovákokat, avagy szlovák' tisztviselőket nemzetiségük miatt nyugdíjba, helyeznének. De ne szaporítsuk a példákat.1 Az utódállamok magyarságának panaszaitól ma már az egész világ visszhangzik, ellenben sohasem hallottuk, hogy a magyarországi szlovákok panaszkodtak volna a nemzetközi fórumok előtt helyzetük tarthatatlan-' sága miatt.
