Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)
1925-12-20 / 289. (1032.) szám
2 Vasárnap, december 20. 1 üilfarsíí téti@ sebei a parlamentben Koczor Gyula magyar nemzeti párti képviselő nagyhatású beszéde — A magyarság soha nem nyugszik meg jogai kisemmizésében Dngor-ifisáü-Priia-liiif-W. A három uj csehszlovákiai' népszövetségi liga Prága, december 19. A csehszlovák köztársaság német nép- szövetségi ligája közli: A csehszlovák köztársaságban eddig két népszövetségi liga volt: a csehszlovák liga és a német liga. Minden államnak öt szavazata van a ligák szövetségének teljes ülésén és ebből az öt szavazatból edig a cseh ligának négy, a német ligának pedig egy szavazata volt. A főtanácsban lévő három szavazat közül a csehek eddig kettőt kaptak, a németek ' pedig egyet. Az utóbbi időben három uj liga alakult a köztársaságban: a magyar liga, a zsidó liga és a Chelcicky-társaság, amelyet az Unió ugyancsak fölvett. A szavazatok elosztása igy igen nehézzé vált és a legközelebbi teljes ülésen az Unió el fogja határozni, hogy minden állam szavazatszámát ötről tízre emeli a teljes üléseken, mig háromról ötre a főtanácsban. A tíz szavazatot már jobban lehet elosztani s akkor a három most alakult csehszlovákiai liga arányszámálhoz mérten szintén szavazatot kaphat az Unióban. Az orosz kommunista párt tizennegyedik pártgyiilése Moszkva, december 19. Tegnap délután nyitották meg Moszkvában az orosz kommunista párt tizennegyedik pártgyülését. összesen 1253 delegált vesz részt e tanácskozásokon, akik 1,035-000 párttagot képviselnek. A legutóbbi kommunista pártgyülé- sen a kommunista pártnak még csak 736.000 tagja volt. A párt elnöksége 47 tagból áll, köztük Stalin, Rykow, Bucharin, Trockij, KaJinin és SokoLuikow. Az ülést Rykow nyitotta meg, mig a központi bizottság jelentését Stalin olvasta föl. ■% A lengyelek takarékoskodása Varsó, december 19. A pénzügyminiszter meghívta a sajtó képviselőit, hogy beszámoljon előttük az államháztartásban eszközölt praktikus csökkentésekről. 1926 januárjától az állami kiadásokat havi 40 millió zlotyval csökkentik. A második és a harmadik negyedévben a redukciókat még nagyobb mértékben folytatják. Az összes állami kiadásokat 1926-ban 1.400,000.000 zlotyra tervezik. A miniszter ezután bejelentette, hogy a Lengyel Bank kormányzósága alaptőkéjét fölemeli s ehhez a művelethez külföldi segítséget vesz igénybe. A külkereskedelmi mérleg az elmúlt félévben egyáltalán nem volt rossz. Júliusban a deficit még 86 milliót, augusztusban már csak 12 milliót tett ki, mig szeptemberben már 38, októberben 51, novemberben pedig 70 millió zloty volt az aktivaPrága, december 19. A parlament mai ülését déli féltizenket- tökor nyitotta meg Malypetr elnök. Szombat lévén, a koalíciós képviselők, ,a régi szokáshoz híven, aránylag csekély számban jelentek meg az ülésteremben, meg azután ma szavazás nem lesz, pihenhet a szavazógép. A napirend értelmében folytatták a kormánynyilatkozat fölötti vitát. Az első szónok, Lehnert, kijelenti, hogy amíg az önrendelkezési jogot ki nem vívják és meg nem kapják, minden cseh kormánnyal szemben bizalmatlanok lesznek. Krém ár a szloveuszkői pr©b!ámár<!P Utána nagy érdeklődés mellett kezdett beszélni Kramár dr. cseh nemzeti de- mokraíia. Nem tagadja, hogy pártjának a választások alatti veresége meglepetés volt számára, de azt a régi kormánytöbbség helytelen politikájával magyarázza. Nem foglalkozik részletesen a múlt hibáival, inkább azt hangsúlyozza, hogy mit kell a jövőben tenni. Nagy hibája volt a régi koalíciónak, hogy nagyobbrészt olyan kérdéseket intézett el, melyek egyes pártok érdekeivel voltak kapcsolatban, a fontos állami érdekeket érintő kérdéseket a mostani parlamentnek hagyták. A legnagyobb bűne volt. hogy nem intézte el az állami tisztviselők kérdését és az adóreformot W l n d i r s c h közbekiált: És a nemzetiségi kérdést! Kramár folytatja: Igen, ezt is, mert sajnos, nem adták ki a nyelvrendeletet. Hiba volt azonkívül a parlament korai feloszlatása is. De nincs megelégedve az uj kormány ösz- szeállitásával sem, bár örül, hogy az egyes resszortokaí fölcserélték a pártok között. Véget ke!í vetni a jövőben az egoista pártpolitikának és a struccpolitikának. Pdajd a szlovák problémával foglalkozik, amely szerinte az állampolitikai élet jelenlegi legfontosabb kérdése. Meg kell szüntetni az experimentumokat, mert — mondja — Szlovenszkón a kormánykörök az eddigi hét év alatt semmit sem csináltak, abban bizakodtak. hogy minden magitól is elintéződik. Kramárnak ezt a kijelentését számos szlovák köz beszól ás kíséri, melyek közül erősen felhangzik Fedor Miklós keresztényszocialista képviselő hangja: Dehogy nem csináltak! összecsőditetíék a csendőrséget és a rendőrséget és 25.000 spicli és finánc töltötte be Szlovenszkót! Kramár: Ausztriában nemcsak azér‘ küzdöttek a csehek az autonómiáért, hogy a nép jólétét biztosítsák, hanem a cseh föld önállóságát is elérjék. Ellensége ma is a centralizmusnak és az uniformizálásnak. Ezután a szlovák néppárt képviselőthöz fordulva, kijelenti, hogy az ő helyzetük most egészen más, mint azelőtt volt. A magyarok elnyomták a szlovákokat és elvették kulturális fejlődésüknek minden lehetőségét. Ma azonban Szlovenszkón a legtöbb iskolában már szlovákul tanítanak. Fedor közbekiált: \ tankönyveknek 99 s a tanerőknek is nagyon nagy százaléka cseh! fío! van hát a szlovák tanitás? Kramár: A szlovák és cseh nemzet különválása utópisztikus gondolat. A szlovák néppárt padsoraiban óriási hárma támad erre. Kramár: Csakis az egységes csehszlovák nemzet alapján lehet önállóságunkat megtartani. Juriga: Nem igaz’ Kramár végül Szlovenszkó gazdasági kérdéseivel foglalkozik, amire Juriga ismét közbekiált: A gazdasági kérdés annyi, hogy a csehek jól’akni jöttek Szlovenszkóba. A zaj általános lesz s a kommunisták "észéről is számos közbekiá’tás hangzik el. Kramár azonban a komunistákra egyáltalában nem hederit s folytatja beszédét. A néniét kérdést puszta nyelvi kérdésnek tekinti. Végül újból hangsúlyozza, hogv a kormánykoalíciónak föl kell hagynia eddig folytatott politikájával s ezentúl a pártpolitikai érdekek háríérbeszorításával pozitív állampolitikai munkát kell produkálni. Ruszicsszkőban idegenek vannak állami szolgálatban Utána N e u r a t h kommunista képviselő németnyelvű beszédében a nemzeti kisebbségek eddigi elnyomásáról beszél és élesen bírálja a cseh nemzeti sovinizmust. K r á 1 i k cseh ayárius a ruszinszkói helyzettel foglalkozik s különösen kifogásolja azt, hogy ott számtalan idegen állampolgár van még ma is állami szolgálatban. Fehivja a kormánykörök figyelmet erre a körülményre s követeli, hogy az idegen állampolgárokat, (Korláth közbekiabál: De tol* bajokat és csirkefogókat megtartanák), akik | az állami szolgálaton kívül más szabad híva- ! iást is űznek, bocsássák el és helyükbe munkanélkülieket alkalmazzanak. Majd a földreformról szól s itt újból kitört a vihar. Különösen a kommunisták vezetnek a lármában és az elnöki csengő hiába működik. A lárma Králik további beszéde alatt folyton tart. Koczor Gyula sziizbeszéde Utána Koczor Gyula, a magyar nemzeti párt képviselője kezdte meg beszédét. A magyar képviselők nagy éljenzéssel fogadták, ö pedig visszhaugos, éles hangjával a Kifosztott kert Üzentem a hóvirággal. Üzentem az ibolyával, Üzentem a rezedával. Üzentem a violával. Elüzentem rózsát bimbót, Itt egy se maradt... Van egy kertem virág nélkül, A szívem alatt. Falu Tamás. Vetélkedés Irta: Illés Endre. Délutánonként néha még aranypor csfl- lámiott a nehezen melegedő, októberi levegő- tea, de alkonyaira már köd ereszkedett a közeli hegyekről. Akkoriban tízéves voltam. Az apám egy nagy betegség után délen járt és én egyedül maradtam az édesanyámmal. Ahogy most visszagondolok erre a ködös, régi, felvidéki őszre, feltűnik, milyen sokat kódörogtam a házon kivül. A városi-kertbe bújtam, amely fenyőivel, ravaszkodó patakjával, sürü-sürti bokraival népes sétahely volt, nyáron, de most. a késő ő.sz nyirkos leheli etében, elhagyott, mdnt egy roskadozó kastély. Órákig elkószállam a Ka:alin-begy gondozatlan szerpentinjén, ahol IcgfclülrŐl zúgva süvített, néha végig egy hideg figyelmeztetés, zörgő falevelek sírtak a nyomában. Legszívesebben azonban szalánoi és kisör i Eöry Pál (de göncre Aba) kastélya körül sétálgattam és néha órák'g is elnéztem a kapu fölött büszkélkedő dmert: ma már csak egy vágtató ví őzre emlékszem. A kastély a város végén állt, közvetlenül a régi várfal megmaradt része mellett. Hatalmas, elvadult kert övezte, déli napsütéskor is homály fátyolosodon a lombok alatt. Ez az épület a magányával, a csendjével, a komorságával félelmes, csodás titoknak hullott ámuló, tíz évembe. Ketten lakták. Két Eöry: apa és fia. A férfi túl volt már az élet nyarán, a fia sápadt tiszavirág. Mindketten zárkózott, magányos lelkek: távol az élettől, távol a zajtól, távol az emeberektőL Az utca és a ház között, alacsony kőoszlopokra erősítve, vaslánc feszült. Félénken, elfogódva álldogáltam a súlyos, esetlen láncszemek mellett, amelyek egy külön világot őriztek. „Esténként két hegedű lágy, finom zenéje szállott kifelé. Én ámulva hallgattam. Apa tanította a fiát hegedüszóra. Néha hatalmas ivek, káprázatos színek is felszöktek az egy’k hegedű húrján. A tanító bizonyára elfelejtette, hogy a tanítványával áll csak szemben. És ezek az elfeledkezések jelentették talán az egész, asszonynélküli eletet. Odakünn bor- zongtam az ámulattól. Aztán újra csipogások jöttek. órákig álltam mozdulatlanul az ablak alatt, hallgattam a játékukat. Esténként, ha hazakerültem, jó sokáig nem tudtam elaludnk A titokzatos kastélyra gondoltam, az estébe szűrődő zeneszóra. S lassan' átmenekültem az álmokba. Idők múltán a csipogások egyre színesebbé váltak. Legközelebb pedig, amikor íz apa hegedűje ismét megfeledkezett magáról: a férfimagány fő'zengő fáldahnát remegve, de visszhangszerüen követte a fiú. A kát hegedűből két madár röppent fel s azután egyre gyakrabban szálltak egymás mellett, a távolság egyre fogyod köztük. Kipirult arccal, cllázasulva álltam ilyenkor kivül a nyitott ablak alatt. Testem didergőit a felindulástól. Most már nem igen tudom megérteni: miért is hozott engem akkor annyira lázba ez a tökéletesedő begedüjá- ték. Talán ködös ősz okozta, talán a titokzatosságra szomjazó gyermekiélek. Nem tudóm. Egy késő délután végre eljött az a különös alakú, furcsa felhő, melynek villámait már hetekkel előre éreztem az alkonyatok- ban lappangani. Egyszerre zendült meg a két hegedű, élesen és tisztán, mint két havasi kürt. Szálltak, röpködtek, játszottak a hangok. Enyeleg- tak, mint színes pillangók virágos kertek fölött. És busán harsonáztak, mint messzehuzó- dó, fekete erdőrengetegek a szélben. Nem tudtam többé megkülönböztetni őket. Egy percnyi csend támadt. Pihentek. Azután újra megindult a hangjáték. S ekkor egy gondolattal, egy villanással, egy lehetettel az egyik tisztább, kristályosabb. telibb volt már. Vártam ezt és mégis nregremegfem. Éreztem, tudtam, hogy a győztes a tanítvány lett. A fhi jobban tud hegedülni. Odabenn hirtelen megtorpantak, riadt, nagy csönd ereszkedett le. A Kis hegedöá'Hvány mellett két egymásra csodálkozó lélek vívhatta rémült, tapogatózó harcát. Nem bhiam magammal. Átugrottam az ormótlan láncot és ogv ugrással a földszinti ablak vasrostélyáig «zöktém. Megfő góztam a párkányban és ka LpáTó szívvel fgvc’tem befelé. Eöry a szoba közepén állt. tört kézzel tartóba hegedűiét. A f!u egy lila selyem- kendőt rendezgetett, a hangszerén, azután következőket mondotta: — Amikor a nemzetgyűlés első üléseit végighallgattuk, az abban történtek igazolják azt, amit hangoztattunk, hogy a köztársaság nincs a konszolidáció utján, lakosai nem megbékélt, megelégedett, hanem a centralizmus elnyomásától a végsőkig elkeserített emberek. Ezt még jobban megerősíti a miniszterelnök tir expozéja. A miniszterelnök ur csökönyösen kitart az eddig taposott utón, mely a csehszlovák nemzeti állam eszméjéből fakadt és a hibáknak őszinte beismerése, a jogfosztások becsületes jóvátétele helyett tovább folytatja az eddigi kötéltáncot, amelynek vége csak a halálos zuhanás lehet. Füssy közbekiált: Bár már látnám! A választások tisztaságáról és igazságosságáról beszélt, holott éppen az ő pártja fejtette ki Szlovenszkón a legnagyobb erőszakot. (H o 1 o t a: Ellopták a szavazatainkat.) Az a párt, amely esztendőkkel ezelőtt a nép- bolonditás fegyvereivel és a' lakosság erkölcsének megrontásával (Füssy: Lásd Békefi-Csánkyt) a börtönviselt emberek egész légióját szabadította Szlovenszkóra. (Fedor: Spiclik és agentprovokatőrök lepik el Szlovenszkót), hogy ezzel a csehszlovák agrárpártok többséget, az állameczmé-, nek pedig népszerűséget szerezzen. A foldfeirtokreform igazságtalanságai A miniszterelnök ur ugyanilyen köny- nyedséggel igyekszik a többi kérdés felett is átsiklani. Az expozé a földreformot mint szociális és nemzetgazdasági kérdést kezeli, azonban a biríokreform végrehajtásánál nemzeti szempontok, a magyarlakta vidékek el- csehesitése a cél, melyet a miniszterelnök ur a telepítések nagyobb méretű keresztülvitelével óhajt elérni. (Füssy: Maradékbirtokokat adnak Hodza családjának.) Sz!ávik szerint el keli venni a magyeriől a kenyeret Pozsonytól az Ipolyig ezer és ezer magyar íöldmjvelőnek vették ki a kenyeret szájából (Slavik agrárius képvisel”' ..magyarul: Jól teszik, úgy van helyesen! Füssy felel: Neked is keil maradékbirtok, mi?) Egymásra épülnek a telepesfalvak, melyek mindegyike vádló felkiáltójel pusztáikon, bizonyítéka annak a becsületnek, mellyel önök a békeszerződéseket betartani akarják. (Korláth: A holdban adják meg Ru- szinszkó autonómiáját.) A magyarság' el nem ze ti eni lését, megsemmisítését célzó munkájának leplezését nem tartja szükségesnek a kormány, hanem annyira megy szemérmetlenségében, hogy a földhivatal hivatalos lapjában Vozenilek dr. osztálytanácsos nyíltan is kifejezésre juttatja, hogy a nem szlovákok, vagyis magyarok, elenyészően csekély mértékben kap- v>a«nak földet (Hol óta: De adót fizetniük I ............. be tette a tokba. Még egy pillantást vetett rá és lecsukta a födelet, lecsettin tette a zárt, Fölpillan.ott. Az apja meg mindig mozdulatlanul állt. A szivem a torkomba szökött, úgy figyeltem a lassú mozdulatokat. A f'u teljesen kiegyenesedett. Fáradt, koravén teste az első győzelem büszkeségében lépett az apja elé. A hangja tisztán, határozottan csengett. — Á hegedűket el tesszük, apám. Várt egy pillanatig és ebben a csendben benne volt a szó: — Örökre! A férfi is felegyenesedett, de mozdulata fáradtság volt már. Az elmúlt egy-két perc alatt összetört. Érzékeny lelkének helyrehozhatatlan vereség volt az utolsó fél óra, Váratlan harc és bukás. Apa és fiú egymásra néztek, de azután félrefórdultak mind a ketten. — Igazad van! Ez volt az utolsó szó, amit hallottam. Azon az estén még soká álltam künn. csak későn kerültem haza. Az ősz nyirkos köde a mellemre szállt. Másnap ágyban maradtam. nem tudtam felkelni. Sokáig feküdtem betegen. Később újságolták csak, högy a két Eöry nemsokára az emlékezetes est után elutazott a régi kastélyból. Amikor jobban lettem, az édesanyám engem is elvitt délre, az apámhoz. Együtt maradtunk. S többé sohasem kerültem vissza a hegyes régi Felvidékre. Ennek a régi emléknek a két hősével sem találkoztam azóta, nem is hallottam róluk. Csak nha-néha járnak kísérten* 5 szomorú és borongó okTóberi délutánokon, mikor korán ereszkedik le a köd.
