Prágai Magyar Hirlap, 1925. december (4. évfolyam, 272-295 / 1015-1038. szám)

1925-12-17 / 286. (1029.) szám

Jt ^^»^|jj|» Előfizetési árak belföldön: évente 300, ■ r ^ félévre 150, negyedévre 76, havonta ^^®®®^ciSEggjg|^ggg^e^ J&&E&&& 26 Kő; külföldre: évente 450 félévre-w» .«»«* Jif W ^D^iesmafe*. MTV - U]J_ 1,,)CUL_ 225’ negyedévre 115. havonta 30 Kő. 7^/^n#^LD^##20 T/LT2 -oyes--zam-ara -2o kc W J®g OT J@r Jir Jwf Szerkesztőseg: Prága. IL, Stepánská ® J§T fájl jásjf i|||r Jjgr jÉíÉT j^r w|íű @f ir IflL J|p ulice 16/IIL Telefon: 30-3-49. Kiadó­'5^^^j|(pÍFr *űE8Ík^nÉtab fii «£$§& 'vwr8!W<&p '^mska ja hivatal: Prága, II., Pánská ul. 12/111. <SB^ — Sürgönyeim: Hírlap, Praha. >1 Szlovenszkói és (RussUnsxkói Szövetkezett £ítémxé&i (fúrtok politikai napilapja Jtdminisstwativ fősset ftessiő.• ÍOzurtimys JEászSó Selelős s*erftes*#ő ©ói 3stwán Szent-Ivány felelőssége és az én tévedésem Irta: Körmendy-Ékes Lajos. A Groó Géz.a dr. tollából ilyen cím alatt megjelent mai vezércikkre a válaszom csak annyi, hogy soha hiábavalóbb munkát még nem végzett Groó dr. ur, mint akikor, amidőn Szent-lványt az én . .gá nicsoskodásom1’ ellen védelmébe veszi­Én sohasem szoktam gáncsoskodni és sohasem szoktam gondolatokat, vagy pláne „kisded gyanúsításokat11 a szavak mögé rej­teni, ellenben mindig nyíltan meg szoktam mondani a- véleményemet. Most is ezt tettem. Szent-ívány uj koncepciójával szemben nyíl­tan elmondtam az aggályaimat. Ezeket meg is indokoltam. Hogy. igazam van-e, vagy nincs igazam, az más kérdés, amelyre a fele­letet csak a jövő adhatja meg. Magában a cikkemben kifejeztem és most is megismét­lem azon óhajomat, hogy bárcsak ne nekem legyen igazam. A cikkemet annak a szomorú látványnak a hatása alatt írtam, hogy a szlovenszkói ma­gyar pártok, az eddigi fegyvertársak össze­vesztek. Ez mód fölött fáj nekem, mert én hat évig az egység érdekében dolgoztam és ennek a célnak minden pártérdeket aláren­deltem. >A felelősség kérdésének 'fölvetésével. csak •azt akartain elérni, hogy az, aki az önalkotta közjogi intézményeinek — a közös és vezérlő- bizottság — véleményének a meghallgatása nélkül, a saját elhatározásaiból egy egészen uj politikai irányt kezdeményez, az érezze á felelősség súlyát, amely az ilyen fontos elha­tározásnak a nyomában jár és érezze azt is, hogy az ilyen lépés következményeként az addigi fegyvertársak között támadt ellenté­tek elsimítása érdekében a kezdeményező lé­pések megtétele annak a kötelessége, aki az ellentéteket fölidézte­Ezt a fölidézési pedig — nehogy újból iélreértessem — nem azon az alapon írom én Szent-Ivány terhére, mert ő volt az, aki a közös lista létesüiését megakadályozta — ebbe a kérdésbe én. a távollévő, nem szólha­tok bele —, de azon az alapon, mert bizonyos az, hogy ha a Szent-Ivány-féie koncepció — tehát az a bizonyos uj irány — meg nem szü­letik, akkor nem is kerülhetett volna Szent- Ivány József barátom abba a helyzetbe, hogy az uj és a régi fegyver társai között vá­lasztania kelljen. ö tehát olyan értelemben mindenesetre fölidézte az ellentétet, mint ahogyan a meny­asszony fölidézi a lakodalmat, mert hiszen az uj koncepciót ő hozta menyasszonyul a szlo- v'enszkói magyarság házába. Am Szent-Ivány — akivel azóta alkal­mam volt találkozni — szerelmes a1 meny­asszonyába, sőt büszke is reá. Isten adja, hogy sohase csalódjék benne. Én kívánom legjobban, hogy a nekem ellenszenves meny­asszonyból köztiszteletben álló magyar , nagyasszony11 le,gyen. örömmel megái lapíthatom, hogy a .cik­kem megírásával használtam az ügynek, mert mennél szélesebb körben tárgyalják azt, an­nál szélesebb körből fog f ólban gzani az óhaj, .sőt követelés, hogy a fölidézett ellentéteket el kell simítani. Nagy tévedés azt hinni, hogy csak azzal szolgálhatunk a mi ügyünknek, a magyar ügynek, ha mindig tömjénezünk, ha dicsérjük egymást. Szent-Ivány József megértette az én ál­láspontomat, mert tudta, hogy az aggályaim tiszta forrásból fakadtak és mi közöttünk ez ügyből a neheztelésnek egy paránya sem ma­radt. Vagyunk, akik voltunk, jóbarátok, akik egymás meggyőződését tisztelni tudjuk­Hogy vannak, akik pápábbak akarnak lenni a pápánál és miként Groó Géza ur is, a szavaim mögött keresnek ákisded gyanúsítá­sokat11, „gáncsoskodást11 s a jó Isten tudja, mit még. ez csak azért van, mert azok az urak nem ismernek sem engem, sem az én A pápa nagyfontossigu nyilatkozata a titkos konziszfériunton „A katolikus egyház fejének helyzete nem kedvez a társadalom egyetemében reá ruhá- rott legmagasabb tekintélynek11 — Borús viszony Csehszlovákiával és Jugoszláviával Róma, december 16. A P. M. H. rövid távirata jelentés alap­ján beszámolt a hétfői titkos ■ konzisztórium üléséről, melyről most a következő hivatalos jelentés számol be: XI. Pius pápa a titkos konzisztóriurnon bíborosokká nevezte ki Cerretfi párisi nun- ciust, Gasparri Enrico brazíliai nunciust, Verde Alessandrot, a rítusok kongregáció­jának titkárát, végül Odonnell Pat fickót, Ar- magh érsekét. A pápa ezután megtartotta allokációját a konzisztórium előtt. Örömét fejezte lei a Szentév sikere és ama sok vallásos megnyi­latkozás fölött, amelyek jelenlétében leját­szódtak s hivatkozott az egész világ nagy­szabású zarándoklására. A pápa hangsúlyoz­ta ezután, hogy számos állam kötött ebben az évben szerződést abban a békeszerető szellemben, amelyet Krisztus helytartói fi­gyelmükbe ajánlottak. Kifejtette ezután a Szentatya, hogy a nyilvános istentiszteletek rendben és ponto­san folytak még azokon a napokon is, mi­dőn azt a bűnös merényletet akarták végre­hajtani, amelynek még a gondolata is elszo­morítja, minthogy örömét fejezte ki és hálát adott az égi kegyelemnek azért, hogy a go­nosz szándékú merényletet elhárították. XI. Pius pápa ezután háláját fejezte ki | mindazért,: ami bizonyos idő óta az egyház érdekében történt, azonban hozzátette, hogy az a helyzet, amelyben a katolikus egy­ház feje van, nem kedvez a társadalom egyetemében reá ruházott legmagasabb tekintélynek. Utalt arra, hogy Krisztus vikáriusát csupán ama kapuk átlépésé­vel lehet fölkeresni, amelyeket ö maga nem léphet át és nem is keli átlépnie mindaddig, amig a mostani viszonyok fennállanak. Miután sajnálkozását fejezte ki Chile külön­válása és mexikói katolikus egyház állapotai miatt, utalt az Argentinjával, Csehszlovákiával és Jugoszláviával szemben fennálló viszony borús mozzana­taira. Hozzátette, hogy mindezekben az államokban nem tett egyebet, mint hir­dette és védelmezte Isten dicsőségét, ami szent joga a katolikus egyháznak. A pápa örvend annak a tevékenységnek, amelyet a franciaországi katolikus akció fejt ki a felsőbbfoku katolikus oktatás bevezetése : érdekében. Örömmel szólott végül a Bajor­országgal és Lengyelországgal való konkor­dátumok megkötéséről és bejelentette, hogy a jövő évben az egész világra kiterjeszti a jubiláns ünnepséget assisi szent Ferenc he­tedik centennáriuma alkalmából. Loucheur után a diktatúra! A francia pénzügyminiszter ismét kénytelen volt lemondani — Caillaux redivivus? — A nép elkeseredése — Doumer előtérben Páris, december 16. Előrelátható volt, hogy a pénzügyi bizottság döntő határozata után, amelyben visszautasítja Loucheur pénzügyminiszter szanálási terveinek két legfontosabb paragrafusát, a pénzügymi­niszter Caillaux módjára kénytelen lesz visszavonulni. Tegnap még arról volt sző, hogy Loucheur átrevideálja ajánlatát és így lép a pénzügyi bizottság elé. a Malvy képviselő elnöklete alatt tár­gyaló bizottság azé an elhatározta, hog: jelentéktelen módosításokkal nem elégszik meg és a kormány pénzügyi tervét alapjában véve helyteleniti. Erre más megoldás nem maradt, mint lemon­dani. Az éjjeli órákban Loucheur megírta lemondó iratát és elküldte Briandnak. Ebben a levélben kijelenti, hogy a pénzügyi bizott­ság megtagadta az együttműködést s ennek következtében ő levonja a konzekvenciákat. Elismeri, hogy pénzügyi terve áldozatokat követelt, de ma az ország helyzete követel áldozatokat. A pénz''gyi újjáépítést nem befolyásolhatják személyi kérdések. Hogy ne alkosson gátat a sürgős munkák előtt, inkább visszavonul, mert látja, hogy a 1 a- mara többsége nem azonosítja magát ter­veivel. Megállapítható, hogy a francia pénzügyi probléma lényege ma már elképzelhetetlenné teszi e problémának az egyes pártok pro­gramjai szerint való megoldását. A két szisztéma: a szociálist-' és a polgári között olyan jelentős ellentétek vannak s ez a két parlamenti rész annyira egyensúlyban van a kamarában, hógy megegyezésről sző sem leheti A jobboldali képviselők műidig meg fogják tudni akadályozni a baloldaliak világnézetéből fakadó pénzügyi rendezés törvénybeiktatását, a baloldal pedig elég erős, hogy a jobboldal koncepcióját semmisítse meg. Vagyon'leadás és adók, az infláció elkerülése és átmeneti infláció, ezek a nagy ellentétek. Egy-két szélsőséges francia lap már kö­veteli is, hogy a parlamenti kísérletezések primitiv politikai módszeremet, amely abból áll, hogy mindig kíméletlenül őszinte vagyok. És ez a primitiv módszer — higyjék el nekem — a múltban igen jól bevált, mert a szloven­szkói politika vezetői ecytől-egyig tudták rólam, hogy engem mindig és mindig a párt­érdekeken fölülemelkedő, az egység és har­mónia érdekeinek mindent őszintén és igazán alárendelő jószándék vezet. És én nem a politikai készültségnek, vagy, a kiemelkedő tudásomnak köszönhetem azt, hogy a szlovenszkói magyar politikában az első helyre kerültem, és azQn a helyen bi­zonyos súlyt képviseltem, de annak, hogy a beavatottak közül mindenki tudta, hogy az egységes irányt megalkuvást nem tűrő hatá­rozottsággal és becsületes igyekezettel szol­gálom. Nekem a legszebb elégtételt ebben a vo­natkozásban éppen Szent-Ivány adta, ami­kor azt mondotta, hogy a szlovenszkói ma­gyar pártok dolgai nem alakulhattak volna így‘és sohasem támadhattak volna ilyen el­lentétek, ha én ott lettem volna. — Sajnos, en már nem lehetek ott. De amennyire igaz, hogy senki sem pótolhatatlanképpen annyira kell, hogy akadjon valaki, aki az én primitiv módszeremet az én legprimitívebb politikai koncepcióm szolgálatában tovább folytassa. Ez a koncepció pedig csak abból áll, hogy ne veszekedjenek, de a vélemények és az ellen- vélemények nyílt kicserélése után, kölcsönös engedékenységgel, őszintén béküljenek meg azok, akik a sors rendeléséből arra vannak hivatva, hogy a sokat szenvedett szloven­szkói magyarságnak e hitványul gyalázatos históriai időkben, a megpróbáltatások eme legkritikusabb szakában vezérei legyenek. helyett hirdessenek pénzügyi diktatúrát, oszlassák föl a parlamentet és addig, amig a frank meg nem gyógyul, kor­mányozzanak rendeletekkel. Rámutatnak Olaszország, Spanyolország, Oroszország és a középeurópai államok mintájára, ahol mindenütt csak akkor sike­rült helyreállítani a megbillent pénzügyi hely­zetet, amikor diktatórikus módon kezelték azt. Az „Actiou Francais11 egyenesen ki­mondja, hogy Olaszországban a íascizmus emelte magasabbra a lírát, mint ma a frank áll s az áldatlan pártvillongások, a személyi kérdések előtérbenyomulásai, a frankot fölösleges és egy kis energiával meggátol­ható módon tovább taszítják az örvény felé. A lapok arra is rámutatnak, hogy a íakósság elkeseredése óriási s egyene­sen forradalmi jelleget ölt. A szocialisták köreiben pedig mindin­kább előtérbe kerül az a hangulat, hogy az ország helyzetére való tekintettel, igyekez­zenek akár puccsszeitién, akár másként ha­talmukba keríteni a kormányzást és ilyen módon hozzák be az egyenes vagyonlea- dást, ne törődjenek a polgári tömegek ellen­állásával s ha keli a proletárok ereiével lendüljenek uralomra. Ezek valóban forra­dalmi hangok és ha tekintetbe vesszük, hogy a nagy francia forradalom is hasonló pénz­ügyi nehézségekből keletkezett s az asszig- náták fokozatos elértéktelenedése korbá­csolta föl a néphangulatot, a jelen helyzetet rendkívül veszedelmesnek kell tekintenünk. Maguk a vezető vérfiak belátják, hogy ok­vetlenül öiktátori rendszabályokra van szükség, viszont azonban tény, hogy a francia nép nagy alkotmányérzéke ellen­kezik a teljhatalom rendelkezéseitől és to­vábbra is alkotmányos keretek között sze­retne maradni. Azután meg hiányzik is az erőskezü pénzügyi diktátor személye. Briand tegnap éjjel minden lehető pénz- ügyinlniszterjelölttel tárgyalásokat folytatott. A legnagyobb jelentőséget annak a hosszú beszélgetésnek tulajdonítják, melyet a miniszterelnök Csillauxval folytatott. Baloldali körökben úgy vélik már. hogy a volt pénzügyminiszter ismét visszatér, azon­ban ennél a véleménynél sokkal va1 íszinübb- nek látszik, hogy Briand Doumer szenátort, a szenátus pénzügyi bizottságának elnökét bizza meg a miniszterséggel. Szóba került még Bokanovski képviselő is. az ellenzék balszárnyának tagja, Poincaré hires pénz­ügyminisztere. Az éjszaka folyamán Briand érintkezésbe lépett Maraud radikális szená­torral is, aki 1921-ben, Briand kormányá­ban sikeresen működött együtt a mostani miniszterelnökkel. Páris, december 16. A Quotidien elinti lapon kívül egyetlen párisi orgánum sem hiszi, hogy Loucheur íemondása a teljes Briand-kormány bukását vonná maga után. A döntést ebben az ügyben a mai kabinet- tanács hozza meg. Loucheur utódjaként ma leg­inkább Dournert emlegetik. Mussolini találkozni akar Radiccsal Belgrád, december 16. Zágrábi jelentések sze­rint Bodnero olasz követ tudatta Rádiós István kultuszminiszterrel, hogy Mussolini igen szívesen venné, ha találkozhatna Radiccsal és megbeszél­hetnék vele a horvát és az olasz nép néhátn kö­zös üoArói

Next

/
Thumbnails
Contents