Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-01 / 247. (990.) szám

▼asárnap, aoveflife®? !, SPld(fAlJÜ(ÍMR7FlRTAP dalát mutatom föl, vagy a másikat. Mind a kettő­iben. amint felfelé fordítom, van igazság és mind­egyik ellen lehet ellenérvet találni- Ez is csak olyan, mint az élet legtöbb komoly vitás dolga: mind a két félnek igaza van a vitában és egyik­nek sem lehet teljesen, általánosan igaza. Föltét- len igaza, mint mindig, a géniusznak van. Ha Shaw középszerű lélek volna és mint ilyen Írná azokat a gyöngédtelcn dolgokat az angolokról, egészen jogos volna ellene a felháborodás, mert Írása nem volna egyéb, mint- alantas rendű pam­flet. De mivel Shaw kiváló szellem, aki mindem fel tud emelni a tehetség magasabb szférájába, amihez hozzányúl, joga van azt írni, amit akar. Az angol nemzetnek sokkal nagyobb dicsőségére válik, amit ő ir* akármilyen rosszul bánik is írá­saiban az angolokkal, mintha kevésbé ragyogó müvekben az angol tökéletességet és dicsőséget ünnepelné. Egy nemzetnek ugyanis az a leg­nagyobb dicsősége, ha géniuszokat termel ki magából. Az a furcsa a világ dolgaiban, hogy nemcsak az a fontos, nem is mindig az a legfontosabb kér­dés, hogy: mit csinál, hogyan csinálja, hanem az- hogy ki csinálja- A kultúra örök mondatában az alanyon van miniden hangsúly. A keresztónyszociallsta tábor választási felvonulása A párt képviselőházi és szenátusi jelölései — Sziillő elnök Ersekujvárót! programbeszédet mondott \l IDŐ SUBÁBAN Irta: Schöpflin Aladár Bemard Shaw is megkapta a magáét: nem most először és nem is utoljára az arcához vág­ták a hazafiatlanság csúf vádját. Egy angol iró egész könyvben akarja ezt bizonyítani és bizo­nyítása nyilván sikerülni is fog annyiban, ameny- nyiben sokan lesznek, akik hinni fognak bizonyí­tékaiban és hazafiatlannak fogják tartani a Szent Johanna szerzőjét. Az angol közvélemény ismerete nélkül is biztosra lehet venni, hogy na­gyon sok angol ember van, akiknek bántja az ér­zését Shaw szabadszááusága, amellyel kíméletle­nül leleplezi nemcsak az angol társadalom, hanem az angol népjellem hibáit is, szatirikus kedve, amely szereti magát kiélni az angol hagyomá­nyok és szokások kicsúfolásában, respektust nem ismerő fölényessége, mely keresztüllát minden presztízsen. Bizo-ny, ismerjük el, akik sok szép órát köszönhetünk Shaw művészetének, hogy ha angol ember szerepel idegennel szemben a da­rabjaiban, rendszerint nem éppen kedvezően van beállítva és Shawtól minden messzebb vám mint hegy propagandát csináljon honfitársai erényei­nek- Szabad-e ezt, illik-e Írónak, hogy ilyen kí­méletlen legyen nemzetével szemben? Nem minden kényesség nélküli kérdés ez, mert érzések, előítéletek, babonák színezik s az alapja az a természetes emberi ösztön, amely kényelmetlenséget támaszt az emberben, ha olyan dolgokat emlegetnek a nyilvánosság előtt, amelyek hiúságát sértik. A szűk családi körben Is vannak dolgok, melyekről „jobb nem beszélni*1. Maguk között, bizalmasan, ha kell, szóba hozzák néhanapján, de ha valamely családtag a nyilvá­nosság elé lép velük, ' akkor haragusznak és a család árulójának tekintik az indiszkréció elkö­vetőjét. Mindenki azt szeretné, ha maga és csa­ládja csupán a fényoldalaival állna a világ elé fordulva. Meg kell csak figyelni, hogyan állnak az emberek a városligeti torzító tükör előtt: megzavarodva, kényelmetlen érzéssel, de nem egészen jókedvűikből nevetve. A hiúságnak, vagy mondjuk szebb szóval, az összetartozók szolida­ritásának ez az érzése megvan a szélesebb egy­ségekben s különösen kifejlődve a nemzetekben is. Ha ezt külföldi sérti meg, az is sérelem, ha hazai sérti meg, annál rosszabb­Ezzel szemben áll az irodalom, az iró joga a szabad szólásra és kötelessége az őszinteségre. Szabad ezt kívülről korlátozni? Szabad-e ezt magának az írónak korlátozni? Szabad-e az Író­nak elhallgatni, amit maga körül elmondásra ér­demeset megfigyelt? Szabad-e az általa felismert vagy felismertnek vélt igazságot megmásítani? Nem tartozik-e a hivatásához, hogy tükröt tart­son nemzete elé, amelyben az megismerje a saját valódi képét? Nem kötelessége-e akár torzító tükröt is tartani oda, hogy a hibák annál éleseb­ben láthatók legyenek? Az irodalom a nép lelki- ismerete és micsoda lelkiismeret az, amely a kel­lemetlen dolgokat elhallgatja? Bemard Shaw esetében két súlyosbító körül­mény is van. Az egyik, hogy az ő szava nem ál! meg az angol határokon, bármi szélesek is azok, hanem a kivételes tehetség és kivételes presz­tízs rádióján elhall a tszik mindenüvé a világon. Sőt a brit szigeteken kívül még nagyobb iránta az érdeklődés, mint odahaza, ő ma a csekély- számú nemzetközi orákulumok egyike s igy, amit az angolokról és az angol nemzetről mond* az kétszeres rezonanciát kap az angollal ellenséges fülekben is. A másik, hogy ő tulajdonképpen nem vérbeli brit, hanem ir származású és igy a ven­dégjog bizonyos nemét élvezi az angol irodalom­ban. Nem kellene-e neki csak annál jobban ügyel­ni, hogy meg ne sértse az angol nemzet érzé­kenységét? A világhír azonban kötelez- Akinek akkora a tehetsége, hogy az egész müveit emberiség föl­figyel rá, annak felül ke!! emelkednie a kicsinyes hiúsági szempontokon, még ha egy nemzet hiú­sági szempontjai is, és magasabb, emberi per­spektívából kell néznie a dolgokat- A saját nem­zeténél is felsőbb kritikai fórum áll felette: az emberiség. Es hogy irlandi családból származik? Attól még lehet teljes jógii angol és különben is az ireke* még kiméletlenebbül szokta kigunyolnh mint az angolokat. A Shaw szellemének lényegé­hez tartozik a teljes elfogulatlanság minden kö­telékkel, minden kegyes képmutatással és a dol­gok körül lerakodott minden frazeológiával szemben. , m Éppen ez az elfogulatlanság a baj. Az ember lehet elfogulatlan idegenekkel szemben, de nem azokkal szemben, akiket szeret, akik hozzá tar­toznak és akik joggal tartanak igényt az 5 sze­retetteljes elfogultságára. Micsoda szeretet az, amely nem elfogulatlan? Nem emberséges dolog-e az, ha valaki annyira szereti a nemzetét, hogy csak a szépségeit, a jótulajdonságait, a dicsősé­gét és nagyrahivatottságát látja? Szeretem-e azt, amiben nem tudok gyönyörködni, amit részben vagy egészben nevetségesnek látok? De ha valaki természeténél fogva szatirikus? Ha úgy van a szeme beigazitva, hogy mindenütt, legközelebbi közelében is meglátja a furcsát, fél­szeget, nevetségest? A szatírának legbőségesebb forrásai azok a dolgok, melyek az ember közvet­len közelében vannak- Hogy lehet szatírát Írni arról, amit az ember csak messziről, homályosan lát? Mindig volt szatíra és műidig lesz és a sza­tirikus mindig a környezetéből fog táplálkozni. Vagy nincs jogosultsága a szatírának — pedig ugy-e hogy van? — vagy meg kel' engedni, hogy saját környezetét, adott esetben a nemzetét sza- tlrizálja. Ezt tették miniden nemzet nagy szatiri­kusai és ezt is fogják tenni az idők végezetéig ... Még nagyon sokáig lehetne igy folytatni az érem ide-oda forgatását, hogy vagy az egyik ol­Az országos keresziíényszocialista párt tegnap nyújtotta be választási listáit. A je­lölőlisták névsorát — a nagyszombati kivé­tő,lévői, amely lapzártunkig még nem érke­zett mag — az alábbiakban közöljük: Képviselőház ÉRSEKÚJVÁR: 1. Sziillő Géza dr. föld- birtokos, Bacsfa; 2, Jabloniczky János dr. ügyvéd, Pozsony; 3. Gregorovics Lipót espe- resplóbános, Jóka; 4. Alapy Gyula dr. hírlap­író, Komárom; 5. Nagy Péter földmunkás, Süíy; 6. Jedlicska Gyula iparos, Nyítra, 7. Frank Rudolf gazda, Felsöjánok; 8. Városik Károly munkás, Pozsony; 9. Nágel József gazda, Dénesd; 10. Srenker Lajos iparos, Dunaszerdahely; 11. Frasch József iparos, Léva, KASSA: 1. Fedor Miklós tanitó, Lőcse; 2, Fleischmann Gyula dr. főtitkár, Kassa; 3. Polák Gyula dr. ügyvéd, Kassa; 4. Baksay Dezső dr. ügyvéd, Rimaszombat; 5. Késő Já­nos kisgazda, Doboruszka; 6. Bartók István munkás, Kassa; 7. Bucbner Béla iparos, Kassa. EPERJES: 1. Dobránszky János espe­resplébános, Sóvár; 2. Pásztor András kis­gazda, Enyicke; 3. Hajtinger János esperes- plébános, Öles vár; 4, Kolozsi József iparos, Eperjes; 5. Ványai István munkás, Kassa; 6. Gazdag András, Bazó; 7. MItró András fökt- mives, Garancs; 8. Kozma András iparos, Nagymihály; 9. Pa’ásthy Béla dr. ügyvéd, Gálszécs; 10. Haíykó István földmives, Ha- rapkó. BESZTERCEBÁNYA: 1. Muliczky Ist­ván szíjgyártó, Besztercebánya; 2. Bandzsala József dr. bankigazgató, Garamszentkereszí; 3. Bauer József tanár, Aranyosmarót; 4. Pus­kás István ref. lelkész, Zólyom; 5. Tonhaizer Ferenc hivatalnok, Körmöcbánya; 6. Pálya Lázár kisbirtokos, Szentantal; 7. Kálin a Já­nos kisgazda, Berencstalva. LIPT ÓSZENT MIKLÓS: 1. Tvrdy Jenő dr. ügyvéd, Zsolna; 2. Mihalik Pál földbirto­kos, Ratkó; 3. Hupka Mihály munkás, Prak- falva; 4. Lehoczky Ábris kisgazda, Káposzta­Koíozsvár, október 3Í. Saját tudósítónk telefonjak.: li.,:: A sza- mosvölgy vonalon, Kolozsvár és Deés kö­zött tegnap kolozsvári nacionalista főiskolai hallgatók a zsidó inasokat inzultálták és súlyosan bántalmazták. / diákok erőszakos fellépésének igen különös előzményei voltak. Bgcsa község egyik román föl db irtoké sánál jogerős bírói Ítéltet alapján tegnap végrehajtást akartak eszközölni. A földbir­tokos, hogy a végrehajtást megakadályozza Kolozsvárra utazott és ott 36 román nacio­nalista diákot fölbórelt, hogy a végrehajtásra utazó vásárlókat útjukban visszatartsák. A diákokat előzőleg Kolozsvár egyik vendég­lőjében megetette és megitatta, úgyhogy a vonat indulásaikor a diákok jó része már kissé illumioált állapotban volt. Víg hangu­latban szállt fel azután az egész társaság a falva; 5. Szignarovics Károly iparos, Sztodo- iin; 6. Marschaikó Elemér dr. ügyvéd, Ig!ó. TURÓCSZENTMÁRTON: 1. Síricz Jó­zsef gazda, Klenóc; 2. Brogyányi Gyula gaz­da, Handiova; 3. Schnürer Ignác munkás, Handiova; 4. Melisko Kálmán gazda, Pri- vigye. Szenátus ÉRSEKÚJVÁR: 1. Grosschmid Géza dr, ügyvéd, Kassa; 2. Eranctecy Lajos kanonok, Nyitra; 3. Kreibieh Károly iparos, Pozsony; 4. Keresztury József ref. esperes, Nagygéres; 5. Dosztál Jakab iparos, Komárom; 6. Fran- kovics Dezső iparos, Jászó; 7. Csernyák Izi- dór iparos, Léva; 8. Wirth Gyula építész, Kassa; 9. Takács Vince gazda, Somorja. EPERJES: 1. Magyar József tisztviselő, Eperjes; 2. Szalonna György kisgazda, Kat­ii óc; 3. Ziegelbrier Károly iparos, Eperjes; 4. Kerekes János munkás, Kassa. LIPTÓSZENTMIKLÓS: 1. Bothár Sán­dor dr. ügyvéd, Besztercebánya; 2. Teschler Antal dr. orvos, Igló; 3. Lányi Gyula dr. ügy­véd, Aranyosmarót; 4. Kravianszky József munkás, Korompa; 5. Bránszky József nyug­díjas, Selmecbánya; 6. Skoda Emil órás, Besztercebánya; 7. Szontágh Ágoston ev. esperes, Szepesváralja. TURÓCSZENTMÁRTON: 1. Franz Jó­zsef, Handiova; 2. Richter Leó igazgató, Nagyszombat; 3. Schwarz István dr. ügyvéd, Privigye. Á keresztényszociaissta párt érsekuivári értekezlete Érsekújvárt tudósítónk táviratozza: Pén­teken este 8 órakor tartotta a kereszténys-zo- crafeta párt érsek újvári értekezletét a Tár­saskör nagytermében. Az értekezletet ölvedi János igazgató nyitotta meg, aki lendületes beszédben hívta föl a keresztény társadalmat arra a kötelezettségére, hogy a keresztény- szcíalista párt zászlaja alá álljon, Sziillő Géza dr. országos elnök mondott ezután nagy be­szédet, amelyben körvonalazta programját. Poór Ferenc fölszólaüása után a gyűlés be­zárult. vonatra, ahol botrányos jeleneteket rendezett. \ diákok valamenyi utest léig. roltatíá’r majd a zsidókra támadtak. Léb Józse- fet botjukkal úgy elverték, hogy karját és lábát eltörték, Golcs Mihálynak pedig’ hordái'í zúzták be. Számos utas szen­vedett kisebb-nagyobb sérülést. Mikor Deésre befutott a vonat a diákok a felszálló zsidó utasokat kidobálták. A rend­őrség tehetetlenül nézte a nacionalista diá­kok garázdálkodását és nem tudott segíteni a kárvallott utasokon. Az erdélyi zsidóság körében nagy iz­galma: okozott a román nr dónál is dákok újabb garázdálkodásának híre és erélyes lépéseket terveznek az illetékes hatóságok­nál az ilyen és hasonló erőszakosságon: megakadályozására. A sakk világbajnokainak találkozása Moszkvában Prága, október 31. A sakkvilág szenzációs esemény küszö­bén áll: november elején Moszkvában kez­detét veszi a nagy méretekben előkészített nemzetközi sakkverseny, amelyen 11 kül­földi nagymester mérkőzik a tiz orosz baj­nokkal. A verseny tehát, miután huszon­egyen vesznek rajta részt, húsz fordulós lesz, vagyis húsz napon át tart, mert a ver­senyen naponként egy fordulót bonyolítanak le. A verseny tehát, a résztvevők számát tekintve, felülmúlja az 1922. évi londoni tor­nát, amelyen 16 mes ter játszott, sakk beli je­lentőségét tekintve pedig eléri az 1924. évi newyorki versenyt, mert Moszkvában is ép­pen úgy, mint Newyoirkban biztos induló s a verseny favoritja Lasker, a régi és Capa- blanca az uj világbajnok. A moszkvai versenynek csuk egy szép­séghibája van: Aljechin, a zseniális orosz nagymester nincs az indulók között. Ha az ő részvéteiét sikerült volna biztosítani, akkor olyan páratlan sakk eseményben részesültünk volna, ami a sakktörténelemben határkövet jelent. Aljechin hétizben volt nemzetközi mesterverseny első díjasa s a tavaszi baden- badeni nagyversenyen olyan fényes formá­ban nyerte el az első dijat, hogy ma Alje- chünt kell az aktív versenyző gárda legkivá­lóbb tagjának tekintenünk és bár Newyork- ban Laskerre és Capablancára az első hely tekintetében nemi volt veszélyes és csak a harmadik helyre futott be, bizonyos, hogy most beleszólt volna az elsőség kérdésébe. Az ő távolmaradása lényeges vesztesége a moszkvai versenynek s különösen az orosz sakkozásnak, melynek kétségtelenül ő a leg­kiválóbb reprezentánsa. A verseny rendezősége mindent elkö­vetett, -hogy Aljecbint rábírja a részvételire. A szovjetkormány salvus conductust ígért, de a salvus conductusoknak a Hus-eset óta nem sok értékük van. Aljechin orosz cári ügyész és nagybirtokos volt, aki igaz, hogy a szovjetkormány útlevelével és engedélyé­vel hagyta el 1921-ben Oroszországot s a külföldön politikával nem foglalkozott, de sohasem titkolta antipátiáját a szovjetrezsim- mel szemben és a newyorki versenyen, ahol Bogoljubov a sarló és a kalapács jelképe alatt ült, az ö asztala felett a cári lobogó lengett, ami akkor némi diplomáciai bonyo­dalmat okozott. Azt sem vették jó néven, hogy felvette a francia állampolgárságot. De ha értéke is volna a szovjetkormány garan­ciájának, bizonyos, hogy Aljechin nem tudná azzal a hidegvérrel és lelkinyugalommal ját­szani, aminek megléte feltétlenül szükséges egy ilyen nehéz versenyhez. A külföldiek névsora Így alakul: Capa- blanca, Grünfeld, Lasker, Marshall, Réti, Ru- binstein, Sámisdi Sói elmarni, Tartakower, Tőrre, Vidmar dr. A nagymesterek koncern- jéből tehát Aljechmen kívül a magyar Ma- róczy s a jelenleg Dániában élő Niemeovics hiányzik érezhetően. Viszont igen örvendie- tes, hogy a versenyarénán nagyon ritkán megjelenő Vidmar dr. Moszkvában indul. A jugoszláv bajnok legutóbb az 1922. londoni nagymester-versenyen játszott és ott Capa- fa lanca meg Aljechin mögött a harmadik he­lyet foglalta el. Az oroszok gárdája rendkí­vül. eres és különösen Bogoljubov szól bele az első helyek kérdésébe. Ha Bcgoijubov eredményesen végez, akkor a verseny után az orosz sakkszövetség közte és Capablanca között páros mérkőzést hoz létre a világbaj­nokságért. Erre a célra 10-000 dollárt máris biztosítottak. A többi kilenc orosz játékos is igen nagy játékerőt képvisel, úgy hogy teljesen méltó ellenfeleik a külföldieknek. Az- oroszoknál a sakk mindig tömegkultúra volt s az orosz sakkozás vezetőpozieót vívott ki. A szovjet­kormány állami kezelésbe vette a sakkozást és szakszervezeti alapra helyezte. A kiváló sakkozókat sakk tan ároknak alkalmazza. Egyedül Leningradban 223 egyesület van 7000-nél több taggal s Moszkvában sakkaka- démiát tartanak íerrn a sakktanárok kiképzé­sére. A nagy moszkvai versenyt orosz nem­zeti versenyek előzték meg augusztus hó­napban, amelyeknek célja az orosz gárda ki­válogatása és előkészítése volt. A mester- versenyen az első dijat Bogoljubov nyerte, a többiek sorrendje: Löwenfisch, E. Rabino- wics, Wertinski, Duschotimirsky, Golthilf, Rimanowski, Iljin-Senewski, A. Rabinowics, Sergejew, Wilncr, Subarjew, Kubbel, Seles- new, Grigorjew, Kasperski, Sosin, Nenara- kow, Freimann, Kutusow Elképzelhetjük az orosz gárdának erejét, ha a nemzetközi vi­szonylatban is elsőrendű Selesnew csak a ti­zennegyedik helyet tudta elérni. \ Menyasszonyi kelengyék áruháza Saját keszitményü finom férti és női fehérnemű, asztal­terítők és mindennemű lenáru Árusítás nagyban és kicsinyben Honéi nscionoilsfa diákok snzoifáltak a kolozsvári zsidó utasokat Hogy akadályoznak meg egy végrehajtási a román nacionalista diákok — Két súlyos, s több könnyű sebesült s —I -■ imr*

Next

/
Thumbnails
Contents