Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)

1925-11-05 / 250. (993.) szám

V/ \J?£%űí%y/%I ------------'ZTT^ZII jj $g sí* ®ai*® félévre 150, negyedévre 76, havonta Jm 'Z®^ s0ISSS!&BUR^amimm& 26 Kö; külföldre: évente 450. félévre MŰ JtM ÉW _______ - /ÍW ■ W _ __ ___________ ______ 225, negyedévre 115, havonta 39 Ké. ff /i/t ts,/r*\r/w im> J-isTiT* T/gyn-«—«■ ~« m JW Jf Mff ÉÉ 0 Ma BS J^E0af J|g JSf mi Mf jár Szerkesztőség: Prága, U. Stépanská L _^áET jf m J& JW*W H ÉS m JS? M Mff Jií fi M jf .|IL, JlT fllfce 16/IIL Telefon: 30-3-49. Kladó­^B80^*9&r w JW&r ééSŰLS %# jj|| W<™&» |r1^ hivatal: Prága, l., UKová ullce 18. ^UnKOBBKBgsggggggg0^^ Tel.: 67-37. Sürgönyeim: Hírlap, Praha, jj fztovensx&ót és <Rusxtnsx&éi fxövet&exeti £ííénx£M &árto& pmtitifoai navifama Jtdmimisxtvativ föszevfoesztü &ZUMMwmmjb J€ószSósasesrföesaí® ■ ®ái 3ls#l>án Hét év után Irta: Fleischmann Gyula dr.* Kassa, november 4. 1919 novemberében, egy esős vasárnap délelőttiére hirdette a keresztényszocialista párt alakuló gyűlését Kassán. Munkások, iparosok, kereskedők, kispol­gárok és néhány intel'lektuell voltaik az első hallgatók, léptek be elsőnek tagokul a pártba, számszerint körülbelül 3500-an. Az első megmozdulás nem maradt hatás nélkül. Először a keletszlovenszkói városok­ban, azután a falvakban s végül a bánya- és gyártelepeken is mindenfelé megalakult a keresztényszocialista párt s az 1920-iki vá­lasztásokon már mint félig megszervezett párt lépett föl. Azóta terebélyes fává nőtte ki magát és az elmúlt évek bőséges anyagot fognak szol­gáltatni annak, aki egyszer megírja a szlo- venszkói ker.-szoc. párt történetét. Az előítéletek, rejtett és nyílt ellenségeik, rágalmak egész özönével kellett nekünk ezen idő alatt megküzdeni hivatalos és nemhiva­talos részről s csak vezetőink és párthiveink önzetlen, lelkes és odaadó munkája volt ké­pes a mindenfelől tornyosuló gátakat, akadá­lyokat; utunkbó] eltakarítani. Reánk fogták, hogy a nagytőke és nagy­birtok szolgálatában állunk. Elneveztek ben­nünket reakciós, klerikális hadnak. Vonunk saját véreink által meggyanúsított „nemzet­közi" szocialisták és voltunk a kormánykö­rök által üldözött, veszedelmes, ultrasovén „irredentisták". Megbocsáthatatlan bűnül rótták föl nekünk a „keresztény" előnevün- ket és azt, hogy baráti jobbot nyújtottunk a többi nemzetiségnek az évszázados baráti kapcsolatoknak további föntartására. Az in­telligencia egy része szabotált bennünket, mert lementünk a nép legalsó rétegeibe is és a nép között azzal uszítottak ellenünk, hogy az „urak pártja" vagyunk. A protestánsokat azzal próbálták elidegeníteni tőlünk, hogy „katolikus" párt vagyunk, mig a katolikusok között azt hireszteiíék, hogy nem vagyunk elég katolikusok. Az intrika, bujkáló rágalmak és hatósági terror ezer és ezer fegyverével próbálták megbontani a ker.-szoc. pártot az elmúlt hét év alatt. És mi történt? Minden nehézség, minden veszteség, minden támadás dacára, — a keresztényszo­cialista párt állandóan erősödött, fejlődött és tért hódított. Tért hódított, mert nálunk nem egyéni érdekek, és üzleti szempontok voltak a pártélet mozgatói, hanem a lelki, világné­zeti és faji szolidaritás Mert nálunk egyszerű földművesek, munkások, kispolgárok és elsősorban a ke­resztény asszonyok végeztek fáradhatatlan szervező munkát a városokban és a fal­vakban. Mert nálunk a keresztény hit és a nem­zeti érzés minden ember lelkében elválaszt- h ata ti an u 1 összelő rróttak. Mert a mai kor emberében a sok csapás és megpróbáltatás következtében egyre erő­södik a vallásos érzés, amely helyet követel az élet minden megnyilvánulásában és így a politikában is. A mai társadalomban egy aj választófal keletkezett, amely a vallásos és vallástalan embereket élesen elkülöníti egymástól. Az * A P. M. H. többször kifejtett elvi fölfogásá­nak megfelelően nem kíván egyoldalú pártpoliti­kát űzni, hanem — mivel úgy érzi- hogy úgy a Magyar Nemzeti Pártra, mint az Országos Ke- resztényszocialista Pártra egyaránt szükség van — mind a két pártot ott, ahol érdekeik azono­sak a közös nemzeti érdekkel, támogatni fogija. Tekintettel arra, hogy e helyen az utóbbi hetek­ben már több, a Magyar Nemzeti Párt program­ját ismertető cikk jelent meg, helyénvalónak ta­láljuk leközölni az Országos Keresztényszocialis- ta Párt célkitűzéseit ismertető fejtegetéseket is. — A szerk- , Hatósági terror a magyar pártok választási plakátiai és röplapjai ellen Kerületi főnökök és csendőrök merénylete a sajtó- és az agitáció- szabadság ellen — A belügyminisztérium a Központi Iroda tilta­kozására sürgős orvoslást- Ígért Prága, november 4, Szövetkezett ellenzéki pártjaink prágai Központi Irodájához ma Szlovenszkó több városából az az egybehangzó panasz érke­zett be, hogy egyes járási főnökségek és csendörőrsök a Magyar Nemzeti Párt és a Keresztény­szocialista Párt választási plakátjainak, röpiratainak és röplapjainak terjesztését akadályozzák. A csendőrőrsök pártjainknak a plakáto­kat és röplapokat terjesztő embereit súlyos büntetésekkel fenyegetik és mindenféle mó­don megfélemlíteni igyekeztek őket. A csend­őrök tör vény elemes túlbuzgóságukban addig mennek, hogy minden egyes röpiratnak és plakátnak az illetékes járási főnökség általi lebé­lyegzését követelik, A komáromi járási főnökség még ennél is többet követel. A Nemzeti Párt ottani ügyvezető elnökét beidézték és a plakátok s röpiratok ter­jesztésére vonatkozó zsupáni engedély felmutatását kívánták tőle. Miután az érvényes jogszabályok sze­rint a plakátok és röpiratok esetében is csakis az ügyészség általi utólagos sajtócen­zurának van helye, a kerületi főnökségeiknek és csendörőrsöknek nincs joguk a plakátok és röpiratok terjesztését akadályozni és nincs joguk lebélyegzéseket és zsupáni engedélye­ket követelni. A kerületi főnökök és csend­őrőrsök fenti erőszakoskodásai tehát tör­vényellenesek és mivel osaki-s az ellenzéki pártok ellen irányulok ezek, a kormánypárti hatósági terrorakciók minden ismérvét is ki­merítik. A Központi Iroda e törvénytelen ható­sági terroresetek ügyében azonnal inter­veniált a központi választási bizottság elnökénél és a belügyminisztérium illeté­kes referensénél s mindkét fórum előtt, nyomatékosan tiltako­zott a törvénytelenség ellen és nyomatéko­san kérte e hatósági attrocitásokat megszün­tető intézkedések haladéktalan megtételét. A belügyminisztérium a tiltakozást tudo­másul vette és az azonnali orvoslást a lég­ii aí ározo ttabban meg igé rte. A további ilyen és hasonló törvénytelen­ségek megakadályozása oéljából ismételten fölhívjuk pártjainknak a választási harcban résztvevő minden tagját, hogy minden egyes atrocitásról és terroresetről haladéktalanul értesítsék a prágai Központi Irodát. (Címe: Prága II. Pstrossova 1. III. Telefcnszáma: 122—44.) A francia toDbolűal ismét megmentette a baloldali hartellkorntáhut Painlevé nyilatkozata a ház előtt — Csak pillanatnyi sikerről lehet szó — A középpárt kikristályosodása, Briand nagy jövője Páris, november 4. A kamara tegnap éj-1 jeli ülésén, a második Painlevé-kormány be­mutatkozásánál, ugyanaz az esőt történt meg, minit július 9-én, amikor CaiEaux pénz­ügyi terveit csak a jobboldal szavazataival és a tulajdonképpeni kormánypárt egy ré­szének ellenére tudta keresztülhajszolni. Úgy látszik, a volt pénzügyminiszter taktikája is­kolát csinált s most Painlevé hasonló módon akarta megtartani kormányát, mint annak­idején Caiillaux tárcáját. Tegnap a kamara ülésének megnyitása előtt senki sem tudta még, vájjon Painlevé egyáltalán megteszi-e a várt kormánynyilatkozatot, mert a 104 ta­got számláló szocialista frakció Faure kép­viselő indítványára elhatározta, hogy nem szavaz bizalmat a kormánynak. Az utolsó pillanatban a szocialisták annyiban módosí­tották határozatukat, hogy nem „nemmel" ■szavaztak, hanem csak tartózkodtak a sza­vazástól. így Painlevé mégis kiállt a porondra, íöloivasta a kormánynyilatkozatot és bi­zalmat kért, amelyet a kamara 221 sza­vazatta! 189 ellen, 171 képviselő tartóz­kodása és passzivitása mellett, meg is szavazott. A még így is nagyon gyönge győzelmet a centrum magatartása tette lehetővé, mert például le Trocquer, Poincaré egykori mi­nisztere, társaival együtt a kormány mellé állt, hiába akarta a szélsőséges jobboldali Maginot visszatartani. Ugyancsak a kor­mány melllett döntött egy-két mérsékelt szo­cialista is, így például Paul Boncour. Renau- del és Auriol. A bizalom erőszakos megszavaztatása egyáltalán nem jelenti még a második Pain­levé-kormány stabilizálódását, mert a kor­mánynyilatkozat elfogadásából nem követ­kezik, hogy a jobboldal később is Painlevé mellett tör lándzsát, mig a szocialisták min­denképpen és határozottan a kormány ellen fognak fordulni. A bizalmatlanságra most is a pénzügyi politika adott okot s az a körül­mény, hogy a miniszterelnök nem Herriot tiszta kartelJpolitikáját folytatja, nem a va- gyonleadás mellett, foglal állást, hanem to­vábbra is csak adókkal akarja megoldani a gazdasági krízist, mint azt a nyilatkozat ki is mondja. A jobboldal azonosítja magát a kormány pénzügyi politikájával, viszont azonban nincs megelégedve a marokkói és a sziriai politikával. A kormánynyilatkozatot, amely fölsorol­ja a többé-kevésbé már ismert dolgokat: a pénzügyi helyzet adókkal való orvoslását, a marokkói háború gyors befejezésére való tö­rekvést, a sziriai újításokat, — fagyos nyu­galommal fogadta csaknem az egész kamara. Herriot, a kamara elnöke, bejelentette a föl- olvasás után, hogy 45 interpelláció érkezett. A miniszterelnök arra kérte a házat, hogy csak az általános kormánypolitikára vonat­kozó interpellációkat intézzék el, mig a rész­letkérdésekre vonatkozókat hagyják később­re. Ezután Cachin, a kommunisták vezére és Bérard, Poincaré volt közoktatásügyi minisz­tere szólaltak föl. A két ellenzéki szónok nem kímélte .a kormányt s a nyílt ház előtt kimon­dotta, hogy Pa pillévé mily nehéz helyzetben vain. A kommunista szónok szavait gyakran helyeselte a jobboldal, mig Bérardnek gyak­ran' a kommunisták is igazat adtaik. Ezután még Painlevé szólalt föl, aki válaszolt a két interpellációra s az ország jólétére, valamint a mély békevágyra hivatkozva, kérte a ka­mara bizalmát. Ezután történt a szavazás, amely — mint említettük — a jobboldal jó­voltából a kormány gyenge győzelmével végződött. A szenátus ugyanolyan hidegen fogadta a kormánynyilatkozatot, mint a ka­mara. A ma reggeli lapok igen pesszimisztiku- san Ítélik meg a helyzetet. Egyelőre nem tudni, vájjon Painlevé a tegnapi gyenge több­séggel hailandó-e a kormányzást tovább vál­lalni s a pénzügyi, meg a gyarmati problé­mák megoldásához hozzáfogni. A lapok rámutatnak arra, hogy a kor­mánynyilatkozatnak csak az a része váltott ki tetszést a kamarában, amely a locarnói szerződésre vonatkozik s amely a külpolitika sikereit vázolja. Ebből a kö­rülményből az következik, hogy ha a Painlevé-kormány nem tarthatja magát, igen nagy kilátásai vannak Briand mi­niszterelnökségének, mert a mai külügy­miniszter személye az egész országban tiszteletnek és szeretetnek örvend. elválasztás most történik és természetesen nem megy minden nehézség nélkül. Mert eszmék nélkül nincsenek és nem is lehetnek nagy társadalmi és politikai moz­galmak. Már pedig eszmék és eszmékért lel­kesülő tömegek csak nálunk és a kommunis­táknál vannak. A hét nehéz esztendő alatt sok minden történt a kül- és belpolitikában, ami a mi pártunkra is kihatással volt. A békeszerződések revíziója meghiúsult és nekünk befelé kellett erős munkához fog­ni, hogy népünk ellenállóképe-sségéit tökéle­tes szervezetekkel erősítsük az államhatalom i észéről jövő, egyre erősebb nyomással szemben. A kormány üldözési politikát foly­tatott ellenünk és minden követelésünk elöl mereven elzárkózott. Ez a ki fárasztási tak­tika vollt. Azután azzal próbált bennünket meggyöngiteni a kormány propaganda, hogy elhíresztelte, hogy a mi politikánk sereim i politika és irredentizmus. „Hagyjunk föl ezzel, igyekezzünk lojális alattvalók lenni és térjünk át reális politi­kára." Amíg az európai politikai konstelláció stabil, az erőviszonyokban lényeges eltoló­dások nem állnak be és a politikai faktorok ragaszkodnak a békeszerződések sérthetet­lenségéhez, addig a mi belpolitikánkban sem fog lényegesebb változás bekövetkezni és a kisebbségek sorsa változatlanul rossz marad. És addig a keresztényszocialista pártnak is csak egy a föladata. Minden lehető módon dokumentálni, hogy a mi államunkban a de­mokrácia és az egyenlőség csak fikció és a nemzetiségek megsemrhisitése terv szerint “folyik. Nekünk a belpolitikában további cllenál- lásrai, nem pedig behódolásra kell készül­nünk. mert a behódolás lemondást, az ellen­állás pedig, ha egyelőre áldozatos harcot, de később mégis csak jogaink elismerését jelenti. A jó történelem erre félreérthetetlenül oktat ki bennünket, csak forgatni kell. Mi mindent megtettünk népünkért, amit lehetett. Hét nehéz esztendőn keresztül dol­goztunk fáradhatatlanul népeinkért. A legne­hezebb időkben is kitartottunk és nem tér­tünk le az útról. A végzett munka után nyugodtan né­zünk a választások elébe. Döntsenek a vá­lasztók. döntsenek azok, akikért dolgoztunk. Mi úgy érezzük, hogy az elkövetkező időszakban talán még nagyobb szükség lesz a keresztényszocialista pártra, mint eddig volt. Hogy a választók hogy gondolkoznak, azt november 15-ike fogja megmutatni.

Next

/
Thumbnails
Contents