Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-29 / 271. (1014.) szám
Vasárnap?, november 29. Az állandó Dizoilság korogni vltáSfi Barátságos viszony Németországgal és Oroszországgal, az ellenzék kívánsága — Németországot és Oroszországot ki keli kapcsolni a nemzetközi politikából, hajtogatják a cseh soviniszták — „Megmozdultak a kisebbségek" Prága, november 28. A parlament állandó bizottsága tegnap délután tartotta másodük ülését, amelyen Be- nes locarnói expozéja fölöt megindították a vitát. Az első szónok Spiegel dr. német demokrata volt, aki hangoztatta, hogy Csehszlovákiának alaposan meg kell változtatnia Németországhoz való . viszonyát. Hibáztatja, hogy a kisebbségvédelem a döntőbírósági szerződésből kimaradt. Smerál dr. kommunista azt kérdezte Benestől, hogy mikor és milyen feltételek mellett fogják Szovjetoroszországot de jure elismerni. Kijelenti, hogy szó sem lehet arról, hogy Oroszország a népszövetségbe belépjen. H aj n dr. nemzeti demokrata nem tartja helyesnek, hogy Locarnóban Németországot a nemzetközi politika teljes jogú faktorává tették. Sajnálja, hogy Csehszlovákia és Lengyel- ország nem kapott garanciát a keleti határokra. Felszólította Benest, hogy a nép- szövetségnél hasson oda, hogy a jövőben a kisebbségi panaszokkal ne zaklassák állandóan a legfelsőbb fórumot. Végül á'lást foglal Szovjetoroszország elismerése ellen, mert szerinte a csehszlovák kivitelt Oroszországba a mai viszonyok mel’ett iis biztosi ani le he . Spinadr. német agrárius nagyhatású beszédében rámutatott arra, hogy Locarnó szelleme a békét sugározza, amit azonban itt bent az országban egyáltalában nem érzünk. Itt olyan események mennek végbe, amelyek egyenesen arcul ütik Locarnó alapgondolatát. A választások megmutatták a nemzeti kisebbségek erejét. A kisebbségek megmozdultak s ezzel a kormánynak, úgy a belpolitikájában, mint a külpolitikában számolni keli. B>enes válaszában kijelentette, hogy Csehszlovákia a jövőben éppen úgy fog a leszerelésért harcolni, mint ahogy eddig harcolt a békepolitika érvényesüléséért. Ezután Spiegel dr.-ral polemizált és kijelentette, hogy a németeknek bent az országban van a helyük, nem pedig a határon kívül és újból hangoztatta, hogy a köztársaság kisebbségeinek a kérdése nem érdekharc, hanem a kormányzásban és a köz- igazgatásban való részvétel jogainak érvényesítése. Külpolitikai szempontból semmi akadálya nincsen annak, hogy a szovjetet el ne ismerjék. Locarnó nem jelent frontot senki ellen sem. Hogyha Oroszország ugyanabba a lélektani hangulatba kerül, mint amilyenben ma Németország van, akkor vele énp-n úgy fognak tárgyalni, mint Németországgal. Ezután Magyarországról is említést tett ás hangsúlyozta, hogy a magyar közvélemény túlnyomó többsége tudatában van a locarnói szerződés nagy jelentőségének. Végül ama kívánságát juttatta kifejezésre, hogy éppen úgy, amint az európai politikában a locarnói egyezmények révén uj korszakhoz jutottak az államok, ugyanez következzék be bent az országban is. Ha éber figyelemmel kisérjük a szomszédokat, azt Sá*iuk, hogv ttündenü** ?é- pésröl-Iépésre haladnak előre az állam felépítésében, ugyanebben a szenemben kell tehát a mi politikánkat is tovább folytatni. Tomasek elnök ezután berekesztette az ülést A lagosz'Av hővel ns^üliőiewelél szolgáiéval kOldone Ue a foflKAiiDa Megoldódott a Vatikán és Délszlávia közti viszály — A balkáni diplomácia legújabb botránya Vajdasági tudósitónktól — A régi Mrnitmartre Paris, novemberben. A régi Montmartrei kezdik lebontani. Sok öreg francia ember a szivéhez kap erre a hírre. De sok külföldi is, aki szerteszórva a világon, valamikor ebbén a városban s a városnak ebben a negyedében volt fiatal. Ahogy az öreg budaiak azt hiszik, hogy a Tabán lebontott öreg házait nem tudja pótolni semmi, úgy hiszik öreg franciák, hogy egy szép napon vége lesz Párisnak, ha a Mont- martre csákány alá kerül- A világ kicsi és az emberek érzékenysége és fájdalma az elmúlás fölött mindenütt egyformán kényes. Csakugyan nincs szomorúbb, mintha meghal egy öreg utca. Él Parisban egy sereg ember, akik sárga eugos cipőkben sétálnak délelőtt a Tuileriák kertjében s akiknek egy ilyen öreg utca jelentette a békét, a fiatalságot s minden mást, ami feltétlenül szebb is lehetett, mint az Eiffel-torony, vagy az Ismeretlen Katona sírja. A Montmartre már régen nem a bohémek negyede, se az apacsoké. A bohémek, a régiek, kihaltak, vagy átköltöztek a Mont- parnassera, szarukeretes pápaszemet viselnek és sokat dolgoznak, hogy meg tudjanak élni, mert a bársonymellényre már egy korcsmáros sem hitelez Parisban. Az apacsokat agyonlőtték ’ a háborúban, vagy leszerződtek belügyi nyomozóknak. Az egész Montmartre-romantiika dögrováson van és abból él, hogy önmagát parodizálja. S most lebontják a görbe utcákat is. Nem marad más, csak a Móniin Rouge, ami vitorlájának négy tüzes szárnyát minden meggyőződés nélkül repíti az éjszakában, s a modern bérházak, ahol angolok laknak, akik fontban fizetik meg a talmi hangulatot. Egy híres montmartrei kabaréban ezt láttam: a pincér kifogástalan frakkban szolgálta fel a százfrankos pezsgőt, de a vakító fehér ingmell fölé egy vörös apacskendőt kötött a nyakába, hogy a vendég mégis a pénzéhez jöjjön. Körülbelül ezt teszi ma az egész Mont- martre: minden higiéniával berendezett lokálokban mondain szórakozásokat szervíroz drága pénzen, de a nyakába apacskendőt köt, hogy mégis érdekesebb legyen a dolog. A „Lapin agile“ ez a legrégebb és legfurcsább párisi kabaré, ahol az öreg házinyul még minden este fölrakja vörös bársonysapkáját és harminc év előtti chansonokkal szórakoztat egy estélyiruhás közönséget, éppen olyan svind15, mint a Chat noir vagy a Vache enra- gée. De ez nem árt a Montmartre hírének, mert a Montmartre tudja azt. hogy amikor csal és apacsromantikát szimulál, akkor ép- penolyan echt, mint volt, mikor igazi apacsok állták el a kabarék bejáratait. Csak most éppen azt tudja róla mindenki, hogy csal; ennek az időnek ez az attrakciója és a stílusa. £ Különben a montmartrei szórakozás csak a Moulin Rouge körül zajlik éjjelenként; a görbe utcák, amik száz és száz lépcsővel visznek fel a magasba a Sacré Coeur kupolájához, idegen életet élnek és semmi közük ahhoz a pezsgős és jazzbandos társasághoz, ami esténként ellepi a Piacé Blanche és a Placc Pigalle között az utcákat. Itt fönn a magasban ezekben a piszkos és szűk utcákban még pipájukat rágják egyes csökönyös festők, a korcsmában avignoni bort mérnek és Mimi reggelenként fehérneműt akaszt ki száradni a pad’ásablakba. Mimi, akit hivatalosan is megválasztottak, polgári nevén Mar- celle Lebefure kisasszony, a montmartrei köztársaság, a Commune Libre határozatából ő most egy évig minden montmartrei művészek múzsája. Láttam M’mit egy padlás- ablakban, galambot tartott az ölében és szörnyű neveletlenségeket kiabált le az ünneplő tömegnek. Ez a montmartrei köztársaság csö- könvös kitartással védelmezi kiváltságait, amik ma se. azelőtt se állanak egyébből. nmVbogv a hegves és görbe államterület kisebb korcsmáiban az e'nök vonakodik kifizetni a borát. Maurice Halié az elnök ebben az évben. * í A régi malmok, ahol esténként az őrömet örökölték, tétlenül állanak a bomlado- zó házak között. Öreg papok gyalogolnak az utcákon, az egész Montmartrenak valami kegyes, nyugalmas illata van, mintha penzióba küldtek volna errefelé ímndenkit. Egy-két év és bérpaloták épülnek fel a félemeletes, bomladozó házak helyére s Cook leszerződteti az utolsó bohémet. Az angolok bevették a Montmartreot, a malmokat elvifetik a kert- jokbe a kaliforniai hölgyek: a Móniin de la Galeffenek az a hire, hogy már alkusznak is rája. Márai Sándor. JKiéwt nem va&uj méú « tiafoc*- rimftfian, ntUh&v itt o fiel«ca? Szabadka, november 28A délszláv kormány és a Vatkán közli diplomáciájában eddigelé páratlan eljáráson hogy az egész félreértésen, és a vatikáni szerb követ ordító tapintatlanságán fordult.meg. Jovanovics Vasza, az uj követ ugyanis ,a diplomáciai érintkezésnek legelemibb illem- szabályaival sem lehetett — úgy látszik — tisztában, amikor a szokásos személyes bemutatkozás és a megbízólevélnek személyes átnyujtssa helyett az akkreditáló okmányt a követség! szolgával küldte el a bíboros államtitkárhoz. Az államtitkár anuyTa meglepődött a diplomáciában eddigelé páratlan eljáráson, hogy a szolgával fö bontat’anul küldte vissza a megbízólevelet. A rosszhiszemű Jovanovics ahelyett, hogy hibáját személyes bocsánatkéréssel korrigálta volna,, Rózsahegy, november 28. (Saját tudósítónk teleíonjelentése.) A Hlinka szlovák néppártjában szervezett szakszervezetek tegnap délután népgyülést tartottak Rózsahegyen. A gyűlésre mintegy ötezer főnyi tömeg gyűlt egybe. Mindenki Izgatottan tárgyalta az elmúlt napok rózsahegyi eseményeit s a hatóságok is a legszélesebb körű rendszabályokat foganatosították, hogy a nagy tömeg izgatott hangulatának zavargásba való kitörését megakadályozzák. Egész szakasz csendőrség száüotía meg a gyűlés környékét, hogy a veszedelmes pillanatban adott jelre hamar közbeléphessen. A gyűlés eleinte csendesen folyt le. Culik, rózsahegyi szakszervezeti elnök nyitotta meg a gyűlést a szlovák himnusz eléneklése után. Majd Labay dr., országos szakszervezeti elnök, nemzetgyűlési képviselő beszélt a párt programjáról Utána Sámuhel iglói párttitkár szónokolt. A tömeg csendesen, nyugodtan hallgatta a szónokokat. Csak itt-oít hangzott közbe egy-egy éljen az autonómiára, Hlinkára s a szónokok egyes erőteljesebb kitételére a ..ki a csehekkel, Szlovenszkót a szlovákoknak" jelszó. A gyűlésen magyarázatadás végett másodszor is egy alárendelt személyt, a délszláv követség titkárát küldte el, akit azonban Gasparri természetesen nem fogadott. A jugoszláv követ erre azt a jelentést küldte kormnyámak, hogy őt a Vatikán fu- migáija. Megindult a szerb lapok rágalom- hadjárata a Vatikán ellen. A lapok kizárólag a Vatikánt okolták a helyzet elmérgesítésével s oly ildomtalanságokra vetemedtek, hogy egy polgári szerb lap egyenesen leszem- telenezte a bíborost. A belgrádi külügyminisztériumban nagy megrökönyödést keltett, mikor a Vatikán hivatalos lapja, a Osservatore Rornauo meg;rta a követ jelentésével egészen ellentétes tényállást. A külügyminisztérium erre sietve megtette az intézkedéseket, hogy a Vatikánnak elégtételt adva helyreállítsa a békés diplomáciai v;szonyt. résztvevő Skiöák járási főnökre is csak elszórtan repültek a gúnyos megjegyzések. Ekkor Iépeti a szónoki emelvényre Csajov- szky, a Hlinka-párti szakszervezetek országos főtitkára s beszédében már cles kritika alá vette a kormányközegek és a hatóságok szlovenszkói munkáját, A járási főnök többször mérséklésre figyelmeztette a szónokot, de Csavojszky a tömeg lelkesedésétől feltüzelve még merészebb kifejezéseket használt különösen az utóbbi napok eseményeivel kapcsolatban s éles kontroverziát kezdett a nácelnikkel. A tömeg is mind hangosabban s erősebb gunyszavakat kiáltott Skicák járási főnök felé. óriási lárma keletkezett. Csavojszky tovább beszélt, a tömeg ordítozott s a nagy lármában a náöelnik feloszlatta a gyűlést. Természetesen ezt senki setn hallhatta s az ötezer főnyi tömeg nem oszolt szét. Erre a náöelnik egy intésére a csendőrgyiirü puskatussal és gummibotokkal megrohamozta a tömeget. Az erős argumentum hatására, amely egy Ideig kaotikus tumultust okozott s többen könnyebb természetű sérülést is szenvedtek — rövid tíz perc alatt a gyűlés színhelye megtisztult s csak a szomszédos utcákban izgatottan tárgyaló egy-két embercsoport mutatta még, hogy itt valami történt. A gyűlésen résztvevők közül néhányat előállítottak a rendőrségen, de a jegyzőkönyv fölvétele után ismét szabadon bocsátották őket. Egész este sűrű csendörjárörök cirkáltak a városban. Az események nagy izgalmat keltettek a szlovák néppárt erős végvárában, mert olyan hírek is keringtek, hogy a rózsahegyi postafőnök nyugdíjazási esetéhez hasonlóan a királyiehotai szlovák állomásfőnököt is hirtelenül nyugdíjazta a vasutügyi minisztérium. ’ A Lidové Noviny jelentése szerint Krno, pozsonyi szlovák postafönök is megkapta a nyugdíjazási dekrétumot. „A gyá§2o»Sé poharak" Rimaszombat, november 27. A gömörmegyei múzeum Tompa-szobájában őrzik őket. Tizenkét egyszerű, minden művészi érték nélküli, talpas metszett poharak- Csupán két egyszerű betű van 11-re rávésve. •. j T. L. — T. M. — L. J. — B. A. — Cs. J. — K. J. — K. A. — Ny. S. — S. S. —Sz. S, — V. j. A tizenkettedikbe azonban a tulajdonosának a neve egészen be van vésve: Csermák Judith. Lévay József születésének száz éves fordulója aktuálissá s érdekessé teszi a poharak történetét. Miskolcon az Avas alatt lakott a múlt század ötvenes-hatvanas éveiben Tóth László takarékpénztári tisztviselő és felesége, a nagyrnüveltségü, szellemes Csornák Judith. Melegszívű, vendégszerető emberek. Irodalom- és művészetpártolók. Nem csoda, ha házuk találkozója lett az akkor Miskolcon s a környéken lakó mteHektueleknek. Elsősorban pedig Lévay Józsefnek s tanári kollégáinak, mint Sólymossy Samu, Vágó József, Kun Ábrahámnak, kik mind a négyen a miskolci ref. főgimnázium tanárai voltak ez időben. Állandó vendége volt a háznak — ha egy- egy k’s időre magát családi köréből, sok betegsége közt kiszakíthatta — Tompa Mihály is. Á társaság barátságuk s összetartozan- dóságuk emlékére ajándékozta meg a ház asszonyát e poharakkal. S barátságos ösx- sze jöveteleiken mindig mind a tizenkét pohár fel volt téve. hogy jelképesen távol maradt gazdája közöttük van így is — s kőéintottak a távol maradtak egészségére. Aztán múltaik az évek. És minden összejövetelen kevesebb lett a jókedv. S több az üres pohárAmikor 1868 nyarán a Tompa Mihályé is örökre gazdátlan maradt, Lévay József a „Gyászoló Poharak4* cimii versét irta meg. Ettől kezdve ereklye volt csupán a boldog idők emléke. Mikor 1917-ben Tompa Mihály születésének századak évfordulóját ünnepeltük, Lévay József közbenjárására s kívánságára átadta megőrzésre özv- Tóth Lászlóné Csernák Judith, a göinörmegyei múzeum Tompa-szobájának. Ma is megvan még az a szelet papír, amelyet reszkető kezével 1917 március 9-én maga Lévay József jegyzett föl. A poharak egykori gazdáinak nevét. 1. Tóth László, 2. Tóth Lászlóné, 3. Csernáík István, 4. Tompa Mihály, 5. Lévay József. 6. Bódogh Albert, 7. Kraudy József, 8- Kun Ábrabám, 9. Nyilas Samu, 10. Sólymossy Samu, 11. Szobránczi Samu, 12. Vágó József. Élőnek, utolsóul a 12 közül maga Cser- nák Judith maradt. 1918 nyarán beszéltem először és utoljára vele. A Lévay József temetése napján. Az Avas alatt, virágos udvarból léptein be feliérfüggönyös szobájába. Rezedáidat. finomság áradt az első percben felém. S egy magas, töréknye, ősz ’liaju, szép szemű öreg asszony állt előttem. A szobában fehér kötött terítős kerek asztalokon sok-sok, édes illatú, nyári virág, hervadó rózsák bód’tó illata és ok-sok rezeda- És még sokkal több könyv. Diszkötésben mind-máid. Amikor észrevette, hogy a könyveket nézem, fölemelt közülük egynéhányat s átadta nekem. Arany, Tompa, Szász. Gyulai munkáinak első kiadásai s dedikált példányai voltak mind. Valamennyi a nála töltött boldog órák emlékére. Gyulai pláne — a hideg kritikus — ismert könyvének: Nők a tükör előtt —. gyémántkiadását egy meleg hangú verssel dedikálva küldötte meg neki. A kis szoba s ennek levegőié megértette velem, miért nem tudott innen elszakadni soha Lévay József. A. Rózsahegy mis mindig forrong A néppárti munkásszakszervezetek viharos népgyülése — Puskatusos, gumibotos csendőrattak
