Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-29 / 271. (1014.) szám
/ POOBKUmoi Vasárnap, november 29. Szögeket vert mondákét ssseissébc Borzalmas öngyilkossági kísérlet Nagyváradon — Egy megtébolyoiioíí hadiözvegy a szemén kérésziül akarja bezúzni agyát — A P. M. ft levelezőjétől — Nagyvárad, november 28. Minden képzeletet röiüímüló borzalmassággal akart véget vetni életének tegnap Nagyváradon egy szerencsétlen román asz- szony, a 30 éves Kimpian Györgyné. Az ura valahol az Isonzó tájékán esett el s azóta az özvegy búskomorságban éli. Tegnap bejött Nagyváradra és olyan erővel jelentkezett nála az életuntság, hogy az öngyilkosságnak .a harakiri vérfagyasztó borzalmainál is rémesebb módját választotta. Elővett két tizenöt centiméter hosszú szöget és azt öklével beverte mind a két szemébe. Az első szög a bal szemét zúzta át teljesen, de a szemüregen fül nem tudott beljebb hatolni, úgy, hogy az agyat nem sértette meg. Ezután nagy gyorsasággal a jobb szemének irányította a másik szög hegyét, de a velökbevágó éles fájdalomtól már nem volt elég ereje ahhoz, hogy a szemgolyó szivárványhártyáját átüsse s igy a szög a szem sarkába csúszom, miközben az asszony ájul-' tan összeesett. A szemészeti klinikán azonnal műtétnek vetették alá. A bal szemét el kellett teljesen távolítani, de a másikat az orvosi beavatkozás megmentette. A férje utáni búb állattól megháborodoit asszony sírva panaszolta ei az orvosnak öngyilkos szándékának okát: — Üldöz mindenki, rám se néz senki. Minek nekem élni?... Uram nincs már, más férfi nem kell. Gondoltam, ha mind a két szemem kiütöm, hát meghalok ... Eperjes — Presov Képek Eperjes közeimülíjábót és jelenéből — Levél a szerkesztőhöz — Eperjes, november 28. Kedves Barátom! Tegnap vett leveledb_n arra szólítasz fel, írjak valami jellemző erej. írást a lapod részére Eperjes múltjáról és jelenéről. mert már régen nem hallottál hirt erről a te kedves városodról, a publikumod se olvasott róla régen. Mát, édes Barátom, ez nagyon könnyű és nagyon nehéz feladat! Nanyon könnyű, mert mi, akiknek a tél dere már megütötte a fejünket, jóformán csak a múltakból és a múltaknak élünk: agyunk, szivünk, fantáziánk a múltak szépséges képeivel van tele — ezekből levetíteni egy párat igazán könnyű feladat. És nagyon nehéz, mert Vergilius szerint „iníandum iubes renovare dolorem" — kegyetlen fájdalmat ujittatsz m g a lelkűnkben. És „talia fando quls temperát a lacrimisr“ Ezek elmondása közben ki tarthatná magát vissza a könnyektől — mondja Aeneas, amikor Didó felkérte, hogy meséljen nekik Trója pusztulásáról. Hiszen Eperjesnek, ennek a Tarca- parti Athénnek olyan szép és verőfényes volt a múltja és olyan szomorú a jelene, olyan kilá.ás- talan a jövője —- kulturális szempontból! * Régen nem voltál Eperjesen, ugy-e? Van vagy öt esztendeje. Emlékszem rá, ott ülclögd- tünk a fekete Sasban, gyöngyöző hegyaljai mel- ] lett bodor füsiíelhőket eregetve busulgattunk. Lelkünk hangulatát szinte elleste a cigány és húzta a szebbnél-szebb régi magyar nótákat, utánuk a ropogós csárdásokat. És mi sóhajtoztunk dudolga ttunk, talán még a lábunkat is igazgattuk a csárdás alá. Ma rná ra Fekete S sban, a Ber- gerben nincs cigánzene. „Dámska kapcl!a“ húzza a rád nézve idegen nótákat, egyik a hegedű, ével másik a szép szemével igyekszik benned művészi hajlamokat fel költeni, de a magyar lelkedet ezek hidegen hagyják. Más a nóta — a világ is más azóta... Farkas Sándor bandája szétzüilö t a Maxi valahol Késmárkon vegetál. A régi cigánynak. híres cigánynak a szó szoros ért.lraé- ben nincs otthona. Hideg éjszakákon, ütött-kopoít ruhában dideregve ténferegnek egyik lebujból a másikba, hogy néhány fülért keressenek, legyen másnap mit enni a rajkóknak. Arcukról eltűnt a cigányt jellemző örökös derűs mosoly, a nyomor könnyei szántanak barázdákat rajtuk ... Szomorú dolog ez, édes barátom, nagyon. Eljöhet az idő hogy a magyar nótának se lesz otthona Eperjesen... Pedig az nagy baj lesz! — Látod, kedves barátom, jobb lett volna, ha az Írásod helyett magad jöttél volna el. Nem vittelek volna se a Gellértbe, se a Bergerbe. Hanem egy szegényes de nagyon meleg, LnFrn helyre, aho! becsület s. derék emberek járnak össze nap-nap mellett. Sohase politizálnak, hanem idehozzák a lelkűk buját, a szivük melegét, a humoruk drága kincseit és felmelegszenek egymás mellett. Sohase bántanak senkit, egymást legkevésbé... És szeretik egymást. És beszélgetnek, tréfálkoznak, néhanéha nótázgatnak is — igy felejtik el a mindennapi élet ezer gondját, baját .. S ott aztán bizonyára megkérdezted volna tőlem •<— úgy, mint azelőtt mindig — mi az újság a politikában, a kollégiumban és a Széchenyi Körben. Hiszen a három közül forgott Eperjes egész lelke. Vármegyeház, kollégium és Széchenyi Kör. És én aztán meséltem volna neked mind a háromról. És tudom. hogy szavaimat a te újságírói fantáziád szebb képpé alakította volna, mint amilyent ez a fogyatékos Írás fog formálni. De hát nem jöttél — és én kénytelen vagyok írni. * Legjobban fogsz csodálkozni amit az elsőről írok: tudniillik politikai tekintetben, hogy úgy mondjam, határozottan javult a helyzetünk utolsó ittléted óta. Emlékszel rá, akkor a zsupáni székben Ján Brezny, az útlevél ügyosztályban Dimitrij Sobin, a rendőrkapitányiban Richard Brunner ült! Gyönyörű trifólium! Ján Brezny, a szolid, ak‘ olyan előzékenyen bánt a magyarokkal, hogy minden találkozáskor önkéntelenül eszünkbe jutott Garay verse: „Szól ajkiró! a gőg: pöldig boruljon térdetek, ti vétkes pártütők!“ D'mitrij Sobin, a lágyszívű, akinél a hivatalnok és az idő szoros kapcsolatban voltak — lévén az idő pénz s aki olyan könnyen és olyan szívesen adott a magyaroknak „lau?pass“-t s aki é ellen szenF- mentalizmusnak tartotta, ha a szülő m g akarta látogatni külföldön lakó gyermekét vagy a gyermek a szülőiét. És Richard Brunner — a megértő, aki olyan sokszor akarta megértetni velünk: .Sic habén kein Recht hier zu leben, verstan dán9 Ich werde Sie ausweisen, versíanden?“ És aki keresve kereste a magyarokkal a minél sü übb találkozást — azért kellett egyeseknek mind n héten, másoknak minden nap jelentkezni — a rendőrségen. Ma? A zsupáni székben Sláv;k György dr. egy előkelő, intelligens, jómodoru européer, a járási főnök Gaílay Vladimír dr., egy komo'y, higgadt, a törvények alapján álló munkás tisztv'selő és a rendőrség vezetője Stavonka László dr., egy a szó szoros értelmében vett kedves úriember, akinek nemcsak ajtaja, de szive is nyitva van a polgárok előtt nemzetiségi különbség nélkül, akinek az az álláspontja: védeni az állam érdekeit és tiszteletben tartom mindenkinek a meggyőződését, külsőleg rendet, a lelkekben békességet akarok teremteni. És mondhatom neked, kedves barátom, nyíltan és őszintén, hogy ez a három ember el is érte a célját- Eperjesen rend és békesség uralkodik. * Kérdezősködő! a kollégium felől? Én is azt felelhetném a hazátlanná vált AeneasszaJ: hogy .fuimus Troes, fűit Ilium“. Csak voltunk trója ak, csak volt Trója 1“ A csaknem 300 éves ősi kollégium, a magyar kultúrának, a nemes liberalizmusnak, tudományoknak ez az egykor szilárd vára romokban hever. Négy tanintézeléből csak egy van meg, a főgimnázium, magyar osziá ya ennek is csak egyetlenegy van még: a nyolcadik. Az utolsó. Sohase éreztem ezt oly szivfacsaióan, mint az idei deprekación. Jogászkorodból még bizonyosan emlékszel erre a fölemelő szép ünnepélyre: október 31-én, a reformáció diadalünnepén a kollégium tanári kara és ifjúsága együtt járul az Ur asztalához. Emlékezzél csak vissza 10 —12 évvel ezelőttre. A szépséges evar.g61.kus templomban ünnepi hangulat. Az oltártól balra ül 36 kollégiumi tanár, jobbra a teológusok és jogászok, szemben a gimnazisták, a kóruson a tanitó- képzősök. Az orgonán Becht Józsi művészi keze játszik, a kóruson Kapi Gyula dirigálja a nyolcvan tagú énekkart, az oltár előtt az aranyszáju Korbély Géza hirdeti ihletett ajakkal az igazán megtérő bűnösöknek az Isten bocsánatát. Száz, meg száz arcon meghatottság, a Keczer Andrások vértanus önérzete, bizakodás, amikor felharsan a diadalének: „Erős vár a mi Istenünk11. És az idei deprekación? Az oltártól balra hat tanár ül, jobbra tíz növendék... Az arcokon csüggedt bánat, a szemekben a bizonytalan jövő aggodalma, a templomban nyomasztó csönd, az ajkakról fájó sóhajok szakadnak fel... Az utolsó magyar depre- káció. És zeng az ének szomorúan, lágyan: „Fogyton fogy napjaim summája .. .** * Mit írjak neked a Széchenyi Körről? ,Tuit“. Az alapszabályokat a prevrat után módosították, felküldték a teljhatalmú minisztériumba, a minisztérium a kör működését felfüggesztette, helyiségeit lepecsételíette, a kör vezetősége panasszal fordult a legfelsőbb közigazgatósági bírósághoz, ■t8 Sérvta szégyenük « Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. 2 tiere comb és köldőksérvné! a mi töké.ete- 5 sitett rugónélküli sérvkötönk. mely éjjel is i hordható Mindenféle bandázs operáció után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- K (lésnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét Fia- ú nel! has-, hát- és melimelegitó a J Visa4' kíterMz Bralisíam Bnna-a. 51 I Árjegyzék ingyen g A vfdékl felek még aznap elintéztetnek & j H Gj ermebbocsik. | székek, ágj ak, I ’tW **$£2* legnagyobb IÍÍÍ választékban : böSISmI tata, unna i * Xj Kór’eta „H“ áriesrvzpket irta: Rácz Pál, A paraszt lezárta ébenfa Íróasztala redőnyét. Kripta volt az. Szellemek kriptája, mely körűi lomha bőrfotelek, drága plüsök és kincseket érő szobrok meztelen teste őrködött. A nehéz, kovácsoltvas cs llárból szemet vakító villanyfény fugárzott szerte a gazdagságtól terhes legénylakásban. Még az ablakokon is művészi csipke omlott el, mint valami hideg, de az éjszaka sötét lovagjába szerelmes üvogleányon. A paraszt fehér selyernsált kanyaritott a nyaka köré. A szekrényből kiemelte köny- nyü letöltőjét és belebujt. Magas volt és izmos. A testének szögletei voltak és izmainak kötele mindig feszülten tartotta össze törhetetlen csontjait. Haja, rn'ntha aeélszáükből lett volna és nyaka a fehér gallérban veresen, izzott vére kohójában. A vastag szőnyegben elvesztek dongó lépései s csak a küszöbön Roppant széles cipő- talpa. Keze érintésétől a vTanycsillár fénylő lelke elszállt és a paraszt kilépett a langyos éjszakába. Előtte terjengett a város. Az c’szaka csábjaival csalogatva, de a paraszt áhitón indult el a sötétség felé, mintha az aszfalton hameurozó villanyfény űzte volna. Már k‘nt járt a város vegén a városházak között, ahol az eresz a kalapját horzsolta. A poros utcán sötét emberek imfco- b/ogtak. Hol beszéltek hol sü fogtak. A tornácokon és a kapuk előtt gömbölyű leányok ernyedtek el a mesterlegények karjai kozö t és a repedt harmómkának kertngőjchez kínosan köhögött az öregsjp. A paraszt pillanatra megállt a sötétben. Valaki az egyik kapuból kilépett cs feléje tartott. — Itt van a nagyságos ur? — igen. én vagyok. — Jöjjön már. régen várjuk. A paraszt belépett a kapun A kies’ udvaron rezedáidat kószált. A földes tornácon két felismerhetetlen alak szótlankodott. A paraszt hozzálépett az egyikhez és kézivil- lanylámpájáva] az arcába világított. Mosolyra repedt száj fölött felejtheteTe- nül szép két szem szaladt huncut hunyorba a fénytől- Aztán a villany elaludt és a mosolytól kettévált ajkakra rá apadt a paraszt szája, míg a szőke lia:koszoruban trónoló leámyfej a paraszt karján vonaglott— Vártál? — Alkonyat óta. A sötétben megszólalt a másik alak. — A nagyságos urnák sok dolga lehetett Ezt egy ziháló mellből vámszorgó gyönge hang mondta. A leány édesanyja, ak; a tornácon ült és imát mormolva élvezte a nyári éjszaka titokzatos örömeit- A lábánál egv szeplős, sáppadt fiú kuporgod. Ritka csenű- haki nem állta a fésűt és tizennégy esztendejéből csak a betegeskedés lá'szott. A paraszt a tornácra telepeded. A leány hozzábnjf mint a kandallóhoz. A férf; forró leheleté elkábitotta és a tiszta, 5zmos leány- 'est elnvult a térde oszlopain. — Hol voltál egész nap? — suttogta ragaszkodón a leány. A paraszt az éjszaka tündérjátékát nézte '■z ezüdnetlyes égen. — Hogy hol voltam? Az üzleteim után ár’ani. Az élettel viaskodtam. Meg’á'ovada i a barmaimat, az ismerőseimet. Pár órán át kimért voltam és kánéban il1 e^eimes. Kezet "sokohatn parfőmös as^zo"vöknek. aVknek manikűrös uram korömtiiVrök csillognak. Mondtam nekik szépeket és okosakat, A székkel nem méltányolták, az okosakat nem dtetfék... Aztán irtani-.. Kokat ir+am, nrg este 1 oíi és én me<r«7akf<dmifc->*f?mi s/e’leurűmtö1 'mmn nr V>öH<mi aki vppam: magam, a ma- 'rnmé és az én v’lá.owrié. A irány keble ncijUszüit az egyszerű •’di'> ni, tt: — Meg az etiv^m,.,. A paraszt a leány haHK'’ harapott. — M(ng a fed te okos !<!$ szműoni... — De azért én sem értettem múld. amit Uniondo tál. Mert mondottál olyanokat, amiket nem is nekem szántál- Gondolkodjál csak? A paraszt nem felelt. Az éjszaka nyarga- lászó szellernparipáin ismét visszakényszeredett abba a nappali világba, ahonnan most ki- sonrpolygottLát.a maga előtt azt az előkelőséget, ami csak formákból áll, minden tartalom nélkül és érezte annak a környezetnek elpuhitó gőzét- ami elernyesztett benne minden akaratot. Valahol egyszer, mikor már lázadoz- tű kezdett a béklyók ellen, félrevonult, hogy széles tüdejét teleszivja romlatlan levegővel, agy függöny mögött állva, halottá a társaság ,'gyik előkelő tagjának őszinte megjegyzését: — Ügyes, gzdag, szép ember, csak paraszt... Kár, hogy mégiscsak paraszt... Ezek a szavak akkor nem fájtak neki, csak visszakergették leikét a múltjába, amelyet kincs erőlködéssel igyekezett eltemetni, hogy soha ne kisértse őt. Ekkor azonban mégis v’sszamenekült oda és látta maga előtt a kicsi, kajla falusi házat, melynek szabad konyhá.ián rozsé világolt ilyenkor esteliden és a rőzse föiött három lábú vason füstös cserépfazékban duruzsolt a haluskaviz. A hátsóházban ilyenkor sercegő lámpa- fénynél tengerit morzsoltak mert a malacok hangversenyt ríttak az őlak odtűban. A szé’es udvaron a kút körül fehér szőrű jámbor tehenek élvezték a zöld bélü vályú friss vizét és ő mezítláb, kislngben lovagolt a tornácfán és kócostorral ütötte az eresztékben kotyogó tornácöszlopot. — Nye te, nye-. Gyüal... Aztán jött az Iskola. A tanító felfigyelt rá, mintha k'neset lelt volna a falusi porban. Ez volt az oka, hogy odahagyta a gólyafészkes házat és vízhez, sárhoz szokott lábára cipőt erőszakoltak, ürgére gallért kanyaritottak. nyakába nyakkendőt kötöttek és a haját mindennap rnegfésülték. Aztán elébe árult a város, ismeretlen csodáival. Lelke f’cánkolt még kissé hogy visz- szaszabadukon az Uten '•■zép tcrmiiszHéhe. de ilyenkor arcába vágódott ap'ának szúrós zöld szeme, a múlt a városba’övet feléje fordult: — Akkén ecak. hogy haza gyere . , . És az öreg paraszt szúrós szeme, mint kísérteties lidércíény vezette öt beljebb a a nagy világ társadalmi életébe. A tanulságán ás tehetségén keresztül eljutott a pénzig el a kényelemig, el a pozícióig, de az emberek, akik mindig megérezték rajta a szűz föld energiáka: fejlesztő lebecsüli illatát, egyetlen szóval választották el maguktól: — Paraszt... Akkor este kilépett a függöny mögülIjedtségtől még sáppadt arcok néztek rá. Azt hitték, hogy ez az izmos paraszt most ökölbe kapja kezét és szétüt a kényes urak között. Azt várták, hogy pillanatra megjelenik e nagy darab emberben a falusi virtus korcsmái gőgje és a pillanatok pergő múlásával már örültek is neki, hogy ez a paraszt mindazt, amit oly kitartó ökleléssel kierőszakolt magának a társadalmi élet terén, most egyetlen, durva, paraszti ütéssel összezúzza, hogy soha többé hasznát ne vehesse. A paraszt azonban kiegyenesedett. .Az igaz föld néma méltósága lengte körül- Bátor arcára hazug mosolyt álarcozottt és az uraktól tanult finomkodással hajolt meg a társaság előtt, hogy v:sszavonüljön. Akkor éjszaka volt az, hogy a nagy ember lelke sebe felfakadt és lelke /éré jótékonyan folKdogált el a szemén keresztül. Hirtelen feszi .o vágyat érzett ismét az elhagyott falu után. A földszagu házikók közé vágyódott, ahol a kerítés mellett ifjú életek fonják még az egyszerű boldogságláncot, hogy. egész a sírig kitartsonEkkor történt, hogy egy este a fényes város ragyogó belseje helyett a sötétségnek vette útját. Mikor kint volt a város végén ahol az élet faíusVá egyszerüsült, valahonnan elébe toppant a bo'dogság. Szőke volt és felejthetetlen szemű. Olyan mint a szép álom. amelynek nincs vége- Okos és igaz. >gyszerii és ragaszkodó ez a leány, aki nem ’-érdez és nem felel, csak szeret. Az öregasszony rekedtes hangja felslpolt nögöttilk. — Késő van már. aludni kén menni. A leány megvonagloít a szódán ember ölében- Megdörzsölte szemét és föl kacagott: Weta:ÍS8^l. í | Táltos: 8357-fl. azelőtt Carlton Priia l, Prwaíiis&é 3. m MM. i€€. Mindesmap dálatáB 3 őrétől est© 8 óráig koncert, — Este 9 órától kabaré. Szafieá nemeset! Szalad £»así! i
