Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-29 / 271. (1014.) szám
Vasárnap, november 29. Hindeaburg ma doat Locaroó elfogadásáról Luther az elnöknél — A parlament utolsó szava. Berlin, .november 23. A iocarnói szerződést ma harmadik olvasásban is elfogadta a birodalmi gyűlés. Ma az első cikkelyt 300 szavazattal 174 ellen, a második cikkely, 278 szavazattal 183 .ellen, a végleges törvényt pedig 291 szavazattal 174 ellen fogadta el a ház. A szociáldemokraták, a demokraták, a centrum és a néppárt zárt sorokban szavazott a törvényjavaslat mellett, míg a bajor néppárt a második cikkely szavazásánál megoszlott. A gazdasági pártok közül a hannoveriek és a bajor parasztszövetség a középpártokkal szavaztak. Az ellenzék, mely az öt tárgyalási nap alatt élénken támadta a Iocarnói szerződést, a német nemzetiekből a. fajvédőkből és a kommunistákból áll. A fajvédők Ludendorfot, aki csak igen ritkán jelenik meg a birodalmi gyűlésen, táviratilag Berlinbe citálták a szavazáshoz. A kisebbség erélyes magatartásának az volt a következménye, hogy sikerült az elfogadás kétharmad többségét meghiúsítani A kormány győzelme ugyan nagy, de me-gsem kétharmad arányú, ami azonban nincs kihatással a törvény elfogadására. Miután a parlament tegnap elfogadta a iocarnói szerződést, Luther dr. kancellár ma délelőtt megjelent Lindeuburg birodalmi elnöknél és beszámolt a birodalmi gyűlés határozatáról. A legtöbb lap szerint valószínű, hogy íündenburg a törvényt aláírja A londoni német delegáció erre vasárnap este elutazik a német fővárosból. A Drisnű-ftorntáng cls# nehftscgei Caíllanx haragszik Pamievére, Paiialevé nem vállai tárcát — Loucheur pénzügyminiszter lesz — Ma délelőtt a végleges megalakulás Az állami tisztviselők remii- nerációja és a fizetésrendezés Prága, november 28. Egyes lapok azt a hirt közölték, hogy az állami tiszviselők december elsején húsz százalékos remuneráció* kapnak. Ezzel szemben megállapíthatjuk hogy nincs külön remunerációról szó, hanem csak a rendes karácsonyi pótlékről, amelyet a választási agitáció érdekében még november 14-ke előtt fizettek ki részletekben. Am a tisztviselők fizetésrendezését illeti, most a törvény szövegezésén dolgoznak s ezt csak azért nem tudták befejezni, mert egyes reszortminisztériumok még némi javításokat eszközölnek az eredeti javaslaton. Kramár Egyiptomba megy Prága, november 28. Már napok óta az a hir terjedt el, Prágában, hogy Kramár visszavonul az aktív politikai élettől. Értesülésünk szerint Kramár orvosi tanácsra egészségének helyreállítása céljából Egyiptomba utazik. Kramár úgy látszik követi, a francia tigrisnek, Clemenceaunak példáját és választási veresége után Egyiptomban vesz' íe! a harcot a tigrisekkel. Páris, november 28. Tegnap este úgy látszott, hogy Briand benyujthajta a végérvényes miniszteri listát a köztársasági elnöknek. Painlevé magatartása miatt azonban a minisztérium megalakítását ma délelőttre kellett halasztani. Briand tárgyalásai mindenütt nagy nehézségekbe ütköztek. A dezignált miniszterelnök azt szerette volna, ha a baloldali kartell mind a három áramlata, azaz Herriot. Painlevé és Caidaux is, résztvesznek az ui kabinetben. Caillaux azonban visszautasította a neki felajánlott tárcát, kijelentette, hogy abban a kormányban, melyben Painlevé is részt vesz, ő nem vehet részt. Briand erre a pénzügyminiszteri tárcát Pamlevétiek ajánlotta fel. aki azonban szintén visszautasította azt. Erre nem maradt más hátra, mint Loucheur megbízatása. Nyolc óra tájbtn már határozott lista kerülgeti a képviselők között, s ebben az összeá’Vácbar* Pamíevő r> bodíin-vmi- niszteri tárcát kapth volna meg. Minden rendben volt, amikor tíz óra felé Painlevé v’ssznMas’totta a haöügyimniszteri tárcái is. Erre az előzetes megegyezés felborult, s újabb tárgyalások váltak szükségessé. E tárgyalásokat csak ma délelőtt fejezhetik be. A szocialisták délelőtt manifesztumot akarnak kibocsátani, melyben a nép előtt igazolják magatartásukat, de egyelőre még nem sikerült a szöveg tekintetében megegyezniük, s a tanácskozások igen izgatottan folytak le. Napról-napra jobban mutatkoznak a szocialisták két szárnya közötti hatalmas ellentétek. Paul Boncour, a szocialisták mérsékeltebb •igának vezére, részt vesz Briand tanácskozásain s ebből is látni, hogy az ni miniszter- elnök mekkora jelentőséget tulajdonit a szocialisták támogatásának. A végleges miniszteri listát valószínűen ma délelőtt sikerülni fog összeállítani. Loucheur hajlamúnak mu- ra+knznH 3 púrügvmimszMiium vállalására s a pénzügyminisztériumba ismét beolvasztják a k51 Temetés’ mmszténnmot, ’neg a kincstárit is Ma cLHött 11 órakor Briand már kész listával jelenik meg a köztársasági elnök előtt. Snilc’ tudós a sv,"©'#®ifiké1 ssimigyar©%!Pél Hogy ítélik meg Svájcban a csehszlovák köztársaság kisebbségi politikáját? — A magyar önérzetes nép Prága, november 28. Több alkalommal emlékeztünk meg arról a méltán nagy feltűnést keltő, hatszáz oldalra terjedő tudományos munkáról, amelyben Has- singer Hugó dr. a baseli egyetem földrajz professzora, a csehszlovák köztársaság földrajzi, politikai és gazdasági keresztmetszetét rajzolja meg. A .Könyvben tek'n'élyes részt foglal el a nemzetiségek egymáshoz való viszonyának tanulmányozása és Hassinger a tudós alaposságával hordta egybe az egész rendelkezésére álló irodaimat, hogy megvilágítsa a csehszlovák kormány kisebbségi politikáját. A munka természetesen a legnagyobb súlyt a cseh és német nép viszonyának ismertetésére fekteti, de elég teríede’mesen terjeszkedik ki a szloven- szköí problémára is. Észreveszi Szlo- venszkó égető bajait, a nemzetiségi harcot, melyet a sovinizmus idézett fel és a gazdasági krízist, me*v a centralista gyarmatpolitikának a következménye. Csak egyetlen fontos probléma kerülte el figyelmét, melyet müvének második kiadásánál feltétlenül szem előtt kell tartania. A kormány nemzetiségi politikájának egyik legfontosabb fegyvere tudniillik az állam.po’gárságí kérdés kezelése. A kisebbségvédő szerződések teljes negligálásával Sz’ovenszkón és Ru- szinszkón a kormány 300.000 ember honosságát tette kétségessé s ez olyan tény. amelynek politikai, társadalmi5 és gazdasági következményei rendkívüli súllyal esnek a mérlegbe. A néprajzi viszonyok ^mertetésében csak nagyon k5s figyelmet fordit a magyarokra- Ezt irja mirólunk: A magyarok tulajdonképpen a síkság népe. mely ezer évvel ezelőtt telepedett meg a Duna és Tisza medencéjében és mint minden hódító nép a többi törzseket a hegyek közé szorította. M:vel az uj államalakulat a Duna medencéjéből és a Eelsőtisza vizterTe- -éből tekintélyes részeket kanyaritott le. igj határai alaposan benyúlnak a magyar síkságra, te1-át a zárt magyar települési terü’tt- re úgyhogy Szlovenszkóiiak és Ruszhiszkőnak déli határpásztáján a magyarok Pozsonytól egészen Nagyszolíős’g zárt nemzeti és nyelvi egységben élnek, amelyet a kormányzat hiába próbált telepítésekkel megbontani. A magyarság azonban a Duna és Tisza északi mellékfolyóinak mentén benyomult a szlovák telepterületre is és az Ipoly meg a Rima medencéjét, úgyszintén a losonci medencét jó részben magyarok lakják. A középhegyek lejtőin is legnagyobbrészben magyar telepek vannak. Szlovenszkó hegyi városaiban, továbbá különösen Kassán és Beszkidek és Erdős Kárpátok peremvárosaiban szintén nagy számban élnek a magyarok, akik a 19-ik században vándoroltak ide és a németeket és zsidókat is megnyerték a magyar kultúrának. Ezek a települési viszonyok magyaráznák meg, hogy a magyarok társadalmi tagozódása itt sokrétegű. A birtokososztályon kívül a magyar intelligenciát különösen a úztviselők és kiskereskedők képviselik, míg a nagykereskedelem és a nagyipar a magyar kultúrájú zsidóság kezében van. A magyarság zömét a mezőgazdasággal foglalkozók alkotják, nagy és kisparasztok, húsz százakká a magyarságnak pedig ipari és mezőgazdasági munkás. A magyar fajához szívósan ragaszkodó és erősen öntudatos faj. Az intellektüelljei erősen soviniszták, a. néptömegek azonban, melyeknek eddig kevés alkalmuk volt a politikai tevékenységre, élénken érdeklődnek a szociális és gazdasági reformtörekvések iránt. Ennyit ir Hassinger dr. a magyarság jellemzésére. Szempontjai között vannak ta- lálóak, de a rövidség, mellyel a kérdést kezelte, sok tekintetben felületessé teszi a reánk vonatkozó megfigyeléseit. Mindenesetre tanulságos megismerni, hogyan vélekednek m- rólunk, szlovénból magyarokról, külföldi Lidományos körök. Tausik kommunista képviselői szabadlábra helyezik Prága, november_ 28. A képviselőház elnöksége tegnapi ülésén Tausik képviselő letartóztatásának ügyével foglalkozott s az előzőleg beszerzett információk alapján Czech-dr. alelnök javaslatára felkéri az igazságügyminisztert, hogy rendelje el Tausik; képviselő azonnali szabadlábrahetyezését Himbán dr. alelnök javaslatára pedig elhatározták. hogy az igazságügyminisztériurnoí egyúttal arra is felkérik, hogy a Tausikra vonatkozó összes hivatalos iratokat a legsürgősebben küldje be. »Tausikot valószinü- leg még e napokban szabadlábra helyezik. — Kassai telefonjelentés szerint Tausikot ma dél'leőtt a kassai ügyészség fogházábó1 két detektív kíséretében, a Pilsen melletti boryi börtönbe szállították. A boryi börtönben volt fogva annak idején Baeran német nemzeti, képviselő is. Csak fi nem... Dalolni kezd a költő, ha tavasz van, inért madár lesz a költő a tavaszban. Madár, amelynek szállanl szabad, ha nap süt, vagy ha az eső szakad! S hallgatják öt a rétek és az ágak, a felhők és a gyönge kis fűszálak. Hallgatják őt a nap. hold s az egek — Csak ti nem halljátok öt: emberek! . . . Somlyó ZoltánLélek nélkül Irta: Berkes Imre Azt hiszem, már évek óta ültem a villamoson és alighanem éjjel volt. Én a hátsó kocsin foglaltam helyet s ott nem ült senki. Nem tudom, merre járt velem a száguldó kocsi. Egyszer kibámultam az ablakon és sötét fák árnyékai suhantak el szemem előtt, mint furcsa kisértetek az éjben. Lehet, hogy erdőben jártunk. Már nem emlékszem rá, hová akartam utazni, azt se tudom világosan, hogy kerültem a különös villamoskocsira* Rettenetes volt a kocsi zúgása, veszett zakatolása, amint féktelen iramban vágtatott, ismeretlen végállomása feléÉn akkor nagyon szerelmes voltam, talán azért ültem ezen a villamoson. Mint egész életemben cs minden elmúlt szerelmemben, most is gyenge, alázatos és gyámoltalan voltam ui szerelmemmel szemben is. Nagyon szerettem őt, tüzes és érzéki szemét, vágyó és izgató tekintetét, arcának finom selymét, szemérmes keblének büszke vonalait, de különösen csókokban elfúló hangjának szomorú és emberi mélységét, amelynél szebb, lázitóbb. csodásabb hangot én soha életemben nem hallottam. Nem beszélt sokat, de az igent és nemet, a sohát és talánt amelyben minden szenvedélye, akarata titkos érzékisége és perzselő vágya kifejezésre jutott olyan lesujtón és föl emelőén, olyan dacosan és ágyán míg senki nem súgta remegő telkembe. mint éppen ő. Azt hiszem kissé féltem is tőle. De most nem is ő rá gondoltam- Dgy álmom gyötört- Bosszantott és kinzott ez az álo-m. hogy újra eszembe jutott. Álmomban egy másik asz- ■ szonnyal beszéltem. — Nem értem, miért maradsz adós a fogorvosnak. Hányszor kértelek, hogy fizesd ki a fogorvost — mondtam neki — A Királyt kifizettem és a Radónak sem tartozom — felelte nyugodtan— Úgy? De a Pallósnak tartozol- Már évek í óta jársz hozzá s még nem fizettél neki semmit. — Ez igaz. De a Pallósnak nem fizetek, mert a Pallós a szeretőm. Ez az asszony tudniillik a feleségem volt. Olyan természetes hangon mondta, hogy a fogorvos a szeretője, mintha arról beszélgetett volna, hogy süt a nap. vagy esik a hó. Állmomban nem is haragudtam meg rá- Elnevezem magam- Hát ha a szeretője, akkor bolond volna, ha fizetne neki. És ekkor fölébredtem, Nem tudom, miért Jutott ez újra és újra az eszembe, tailán a nagy leszámolás miatt, amely elmaradt. Azt az asszonyt egyszer meg akartam ölni s akkor olyan szomorúan nézett rám, hogy megsajnáltam és nem öltem meg. De megöltem a magam leikét és lélek nélkül csavarogtam a nagyvilágban. Rettenetes, amikor az embernek lélek nélkül kell járnia s azt kell hazudnia, hogy van lelke. De minden hazug szó fölött ott őrködik a szem, ez a kíméletlen és mély biró, aki rácáfol a' hitvány szavak ürességére és sivárságára* Lehet, hogy ezen a villamoson kerestem a ielkemct. Itt a hátsó kocsiban egy nő volt a kalauz. Amolyan rideg, zordarcu, meddő asszony: a külváros valamelyik sötét odújából. Ilyennek láttam, amikor a Jegyet átlyukasztotta. Most ránéztem Ebben a pi'lanatban a perronon állt, letette a sipkáját s levette főiéről a női hajat. Egyet ugrott s ledobta magáról a szoknyát- Erősen rám bámu’t, ’átom-e. mit csinál? Feltépte a kocsi ajtaját s lelépett. Sötét, mogorva férfi volt, szé'esmellii vad tekintetű. A iegylyukn.sztó helyett revolver volt a kezében. Nem szólt semmit. — Ez megöl és kirabol engem —- gondoltául magamban ---, ez a szörnyű álkalauz. De mit kaphat tőlem? Semmit. Nincs nekem semmim a világon- Hogy fog ez bámulni, ha agyonlő és észreveszi, hogy-nincs lelkem, amely az ég felé szállna. Ilyen értéktelen zsákmánya még bizonyára sohasem volt. De a kalauz nem mozdult. És farkasszemeí néztünk egymással. Ekkor éles övés dördült el. — Segítség! Jaj! Jaj, engem megöltek! — Rendőr, rendőr, gyilkosság! — Fogiák meg! Utána! —■ Jaj! Meghalok • - . A villamos úgy állt meg, mintha az élet kiszakadt volna belőle. Megrázkódott és összeesett. A kalauz kiugrott a kocsiból. Egy nő holtteste feküdt-a síneken Iszonyú nyüzsgés és zaj tolakodott felém az éj mélységes öléből. Kit öltek meg? Ki a gyilkos? Nem érdekelt- Hiszen én nem tudok ölni- Többen átszaladtak a kocsin, sováriy- arcu. vókonyállu árnyak, honnan jöhettek? A kocsi hirtelen megtelt, aztán hirtelen kiürült. És künn tombolt, sikongott, ia-jongott az élet egy nő még párolgó holtteste körül. Jött egy rendőr, előtte egy finom csuklyáit: emberke, jól megláncolva. A villamos kialudt, de kívülről egy fáklya sötétvörös uszálya rácsapott a megláncolt ember sápadt arcára. Szép férfi volt. És olyan ártatlanul nézett körül, mintha nem ő gyilkolt volna néhány perccel azelőtt- A rendőr is nagyon enyhén bánt vele- Most újra világosság ömlött szét a kocsiban. A rendőr intett, elindultunk. Észrevettem, hogy valaki ül mellettem. Úgy látszik, a sötétben bujt mellém. Szorosan mellém lapult, kénytelen voltam ránézni. Csodálkozva nézegettem, mert nagyon hasonlított hozzám- Puha, szőke haja volt, kék szeme, halvány arca, erős orra- Igen mélyről nézett rám. észrevettem, hogy mégsem magamat látom, mert ennek a szeméből, mint egy pusztító üstökös, kilámgolt a lélek. A fülembe súgta: — Én ö'tem meg. nem az a másik. De el ne áruljon! Én vagyok a gyilkos. Megszorítottam a férfias, tiszta, jólápolt kezét. — Igén. meg kellett ölnöm. A feleségein volt és megcsalt- Éjjel zseniálisan kivallattam, most Ide kiesni tani és végeztem vele. Az éjjeli szekrényében egy táviratot és egy levelet találtam. Ostoba tökfilkókkal csalt meg. Egy birkaíejü műegyetemi hallgatóval egy hülye fogorvossal és ogy vidéki szamárral, a-ki az „egybeforrtuak“-at egy r-re! irta a levelében. Ha még két r-rél irta volna! Helyesli? — A gyilkosságot? — Azt. — Igen, igen, folytassa kérem. — Nem tudok egyebet- Szivén! őt teán— Es most hová készül? — Hazamegyek és lefekszem aludni, mert álmos vagyok. Hátradőlt és többet nem szólt. Én benső ragaszkodással vizsgálgattam az arcát, amelyen egy-egy vonaglás úgy cikkázott végig, mint a forróságtól fertőzött nyári éjben a bíbor vülám. — Ha.lgasson csak ide — súgtam a fülébe. — Kérem, én is elmondom önnek az én titkomat Szerelmes vagyok. — Hányadszor? — Nem tudom, lehet hogy most szeretek életemben először igazán— Nagyon szereti? — Végtelenül . . . Mondja, mit csináljak? " Halkan nevetett. — Nem tudja, mit csináljon? Akkor meneküljön! Kerülje el a lépését a szemét, az útjait a házát, a szerelmes tekintetét a szoknyája suhogását, a hangja muzsikáját Siessen! Meneküljön! Elkerülni! El kell kerülnie! Féljen tőle! Nem szabad • • . Nem szabad folytatni ... — ó, nem, nem, hiszen szeretem . . . — Éppen ezért . . • És mégsem tudja, mit csináljon . . . Menjen, bolond, bolond . • . Látja, én megöltem. És ön el se tudja kezdeni . •.. örült! Vagy pedig várjon csak, legyen okosabb, mint én, ölje meg, mielőtt elkezdte volna. Ez a legbiztosabb. _ Nem, nem . . • A villamos nagyot zökkent. Majdnem lefordultam a kemény pádról. — Végállomás — mondta a kalauz. Ránéztem. Ugyanaz az asszony volt aki a jegyet átlyukasztotta, amikor fölszálltam a villamosraA kocsi üres volt. — Végállomás — mondta újra álmosan és fáradtan az asszony. Leszálltam a villamosról. Sötét, téli est borult 3 tájra. Elindultam. A villamos a rákoskeresztúri temetőnél úHt. Sí
