Prágai Magyar Hirlap, 1925. november (4. évfolyam, 247-271 / 990-1014. szám)
1925-11-24 / 266. (1009.) szám
KtM, worembef 24. 3 elnöke Herriot lenne, vagy ha sikerül egyéb középpártokat is bevonni, ami föltétlenül kivánatos volna, Aristide Briand. Páris, novemiiber 23. A lapok kimerítően tárgyalják a P amiévé-kabinet bukását. A nagy pártatlan orgánumok egyedüli kivezető útnak a nagy koncentrációs kabinet megalakítását látják, melynek élén Briand állana, a rendkivül fontos pénzügyminiszteri székre pedig Nogare kerülne. A Journal szerint maga Painlevé is Briandot ajánlotta utódjául. Briand azonban a jelenlegi körülmények között nem mutat nag yhajlandóságot a miniszterelnökség vállalására. A történelmi országokban befejezték a tanítók létszámcsökkentését Prága, november 23. A közoktatásügyi minisztériumban a létszámcsökkentő bizottság a múlt hét folyamán három ülést tartott, amelyben véglegesen összeállítottak azon tanítók névsorát, akik a 286. sz. törvény értelmében elbocsátandók Cseh-, Morvaországban és Sziléziában. Ezzel a tanerők leépítése a „történelmi országban14 teljesen befejeződött. Szlovenszkó és Puszi nszkó tanerőinek elbocsátása azonban még vígan folyik tovább. Mussolini be akar vonulni Ausztriába Bécs, november 23. A Morgen jelentést nózöl, mely szerint Dimghoffer, a képviselő- ház alelnöke, egy nagynémet párti összejövetelen kijelentette, hogy Mussolini Ellenbogen képviselő olaszellenes beszéde miatt ultimátumot intézett az osztrák kormányhoz. Az olasz kormányfő állítólag igen energikus hangon beszél a jegyzékben és megfenyegeti Ausztriát a diplomáciai viszony megszüntetésével, kijelentvén, hogy ha nem tesznek eleget követeléseinek, 60.000 íascista azonnal átlépi az osztrák határt. Ez az egyelőre ellenőrizhetetlen híradás óriási felháborodást keltett Bécsben. Róma, november 23. Az olasz szabad- kőmives páholyok nagy mestere, Torrigiáni, elrendelte az olaszországi szabadkőműves páholyok végleges feloszlatását. A Nagy Orient a szabadkőmives alapszabályok értelmében továbbra is megmarad, csak nyilvános működést nem fejt ki. Az uj egyesületi törvények szerint olyan titkos páholyokat alakítanak Olaszországban, melyek az ország törvényeivel nem kerülhetnek ellentétbe. l Dr. Rorfivka j ezelőtt Dr. Hausmann szanatóriuma I TeMr Prága I!., Legerova 61. Teí?i£*: j .«»OB*B«asBHaBHBSBOBi*ssa»BnBBsnaanüaBB*isaanaisi*k. esac.r.<í •.w-^-j3feo..3te’.8«-aaaagss» jgaaESiaurawiffiiH^tiHiiiiiigg Jugoszlávia nogg engedméngehre hallandó Maggarországgal szemben Konkrét javaslattal fordul a magyar kormányhoz uj kereskedelmi szerződés kötése érdekében? — „Előzékenységet44 akar tanúsítani a kisebbségi kérdésben — Garanciákat kér az állítólagos irredentizmus ellen Budapest, november 23. A „Nemzeti Újság44 Írja: A jugoszláv sajtó már hosszabb ideje foglalkozik a Magyarországgal kötendő kereskedelmi szerződés gondolatával. A vezető belgrádi sajtóorgánumok — állandóan felszínen tartják a kérdést és igyekeznek a közvéleményt megnyerni ebnek a tervnek. Ami a kérdés politikai oldalát illeti, hangsúlyozzák, hogy Jugoszlávia a maga részéről nagy engedményekre volna hajlandó a Magyarországgal való barátságosabb viszony létesítésére, mivel Jugoszlávia inkább a Balkánra támaszkodik és ezért szeretne Európa felé szabad kezet nyerni. A jugoszláv kormány már ki is dolgozta azt a konkrét javaslatot, amellyel a magyar kormányhoz fordul. Jugoszláviának hármas követelése van: 1. Biztosíték arra nézve, hogy Magyarországon nem folytatnak irredenta propagandát. 2. Vámkedvezmények, különösen élőállatok behozatalára. 3. Könnyítések a Csehszlovákia felé irányuló átmenő forgalomban. Evvel szemben a jugoszláv kormány kész Magyarországnak felajánlani, hogy a kisebbségi kérdésekben elözékenyebb magatartást fog tanúsítani, bizonyos ipari cikkek vámját mérsékli és szabad utat biztosit Magyarország számára a jugoszláv kikötőkhöz. Ehhez szükség esetén még tarifáiig kedvezmények is járulnának. Jugoszláv részről remélik, hogy a magyar kormány nem zárkózik el ez elől az ajánlat elől és rövidesen sikerülni fog a két állam közti mai aránylag feszült viszonyt a kereskedelmi szerződés megkötése által enyhíteni, vagy éppen barátságossá fenni. A centralizmus alkonya Ssiowensikőn A cseh sajtó aggodalma Szlovenszkó ellenzékisége miatt — „Á szlovák választók többsége igazat adott a ludákoknak és kommunistáknak* Prága, november 23. A csehek csak a választások meglepő eredményeibö'i döbbennek rá a valóságra, mennyire lejáratták a centralizmus gondolatát Szlovenszkón. A prágai sajtó most utólag élénken meaculpázik s uj orientációt követe*! a szlovenszkói viszonyok alakulásával szemben. A légionárius Národni Osvobozenj többek között ezeket írja: A győzök és legyőzőitek számlálják szavazataikat s az újságok arról írnak, mennyi többséggel győzött a kormány és milyen eredményt ért él az ellenzék. Azonban be kell ismerni, hogy az ellenzékre nézve jól záródtak le a választások1 legjobban pedig a Hlinka vezetése alatt álló szlovák néppártra. A kommunistáik is meg vannak elégedve, az ő győzelmüket szintén Szlovenszkó segítette elő. Statisztikailag ugyan azt fogják kimutatni, hogy a kormánykoalícióra leadott szavazatok száma mégis nagyobb, mint az ellenzéké, azonban nagyon hibás volna ilyen megállapításokkal megelégedni. Ma Szlovenszkón a többség ellene fordul mindennek, ami a Morván túlról jön s ennek oka abban rejlik, hogy a csehek nem törődtek a szlovenszkói közélettel. Prágában csakis azokra az emberekre adtak valamit akiket Szlovenszkón államalkotóknak tartottak és harcoltak mindenki ellen, akik: a szlovák nemzetért, a szlovák fajért és szlovák országért való harc jelszavait hangoztatták. A légionárius lap azt Írja, hogy Szloven- szkón nem javult a helyzet, sőt egyre rosszabbodik, Prágában továbbra is az a régi felfogás marad érvényben, hogy a cseh politikusok ne törődjenek a szlovák üggyel, hanem azt a szlovákok maguk között intézzék el. Szlovenszkó kulturális s gazdasági kérdése a köztársaság ügye. Nagy hibák történtek abba:1 az irányban is, hogy Szlovenszkó legsürgősebb ügyeinek elintézésénél a szlovák törvényhozók a régi parlamentben semmi pozi tiv munkát nem végeztek. Szlovenszkón ma nagy harcot vívnak a csehek ellen. „A csehek azért jöttek, hogy Szlovenszkói kizsákmányolják, hogy a hivatalokban az állásokat elfoglalják stb.“ ez ma a szlovenszkói kortesnófáknak és cikkeknek tenorja. A legionárus lap azt ajánlja, hogy éppen ina mutassák meg a csehek, hogy mindez nem igaz, hogy a cseh munka Szlovenszkón nem akarja a szlovákok kenyerét elvenni. A kommunisták a cseh kapitalisták szlovenszkói gyarmatosítását szidták. Ma a szlovák választók többsége igazat adott a ludákoknak és kommunistáknak. Vájjon milyen következményei lesznek ennek ugy politikailag, mint gazdaságilag? - kérdi a Národni Osvobozeni. De a férfi hallgatott. A gyerek szaladni akart a hang felé. — Maradj — kiáltott rá a férfi és kemény, erős kézzel markolta karját. IV. Valami villant a fenyves messzi sötétjében. — Már jön! Már jön! — örült a gyerek. A férfi melléi szorongatta a kiújult gyűlölet. Sötétlő szemmel nézte a közeledő villanást. Egy lány jött. A gyerek boldogan szaladt felé: — Itt vagyok! A férfi csak nézte, amint boldog megtalálásban egymásra kacagtak. A lány lehajolt és kedveskedő kézzel cirógatta a fiú arcát. Aztán haragudni próbált, de a feltalálás öröme meglágyította a. íeddő szavakat: — Te haszontalan! Hát szabad ilyesmit csinálni? Ugy megijesztettél! Mért mentél el mellőlem? — Nem akartam messze menni, de aztán n-em találtam vissza. Igazán, hidd el, nem akartam messze menni! Aztán eltévedtem és sírtam és féltem. Aztán jött a bácsi és akkor már jó volt... — és a férfi felé mutatott. A iány csak most vette észre. Felegyenesedett, felément. Kinyújtott kézzel. A férfi csak állott. Félszegen. Nem tudta, mit csináljon. De arca sötét, komor volt. A lány eléje állt. Kinyújtott kézzel: — Köszönöm, hogy vigyázott az öcsémre! —- és mikor kinyújtott keze még mindig kézfogás- talanul meredt a férfi elé, akkor tiszta szeme csodálkozva belebámult a férfi vad arcába. A férfi arca megvonagiott ettől a tiszta nézéstől. De nem szólt semmit. A lány bizonytalanul ismételte: — Köszönöm ... — és keze leesett. És mert a férfi még mindig hallgatott, megfogta a kis fiú kezét: — Menjünk haza, öcsi! De a gyerek a férfi mellé ment: — Szeretnék még itt maradni — mondta kérőn. ............ A férfi csodálkozva hajolt a gyerekhez: — Itt akarsz maradni? —- kérdezte. — Csak egy pár napig — kérte a gyerek —, olyan jó itt! — Hát maradi! — mondta a férfi. A lány ellenkezni akart. — Itt marad! — mondta a lánynak a férfi nagy határozottsággal. — Nem bánom — felelt a lány. — De vigyázzon rá nagyon! Két nap múlva érted jövök — mondta a gyereknek, aztán megcsókolta és elment. A férfi meg szótlanul bámult utána. V. A két nap hamar műit el. A férfi mint egy gyerek, ugy játszott a kis fiúval. A hátán lovagoi- tatta órákig, megengedte azt is, hogy ráüssön, ha lassan ment. Fenyőtobozokat szedett, botot faragott, mindent megcsinált, amit a gyerek akart. Néha fellángolt benne a lenyelt gyűlölet, de a gyerek csilingelő nevetése, kedves hangja mindig győzedelmeskedett. A két nap hamar múlt el. És a lány eljött, hogy elvigye a gyereket. A gyerek búcsúzott a férfitől. A férfi meredten állt. Valami nagy köd szállott rá. Homályosan hallotta a fiúcska bucsuzkodó szavait, homályosan érezte, hogy egy csöpp gyerekkéz cirógatja hatalmas, kemény öklét. Hogy egy édes, puha gyerekszáj melegíti komor, vad, hideg arcát, ködösen hallotta a lány köszönő, vá- rosbahivó szavait, ködösen látta, hogy mennek lassan elfelé, a fiúcska visszaint és mennek, mennek a fenyőerdő néma komorságán, a fekete csenden keresztül, mennek a napsugárba, világosságba, szép zajba, életbe. És ő egyedül maradt. VI. És o egyedül maradt. És a köd leszállt szeméről, két bizonytalan, szeméből folyó cseppben. Mikor érezte, hogy hideg arcát forróra szántja a két csepp, akkor fcltoporzékolt benne a leszorított düh. Öklét rázta az elmentek után és száz szitokkal szkíta magát,* hogy nem bántotta őket. Aztán lecsapta magát a földre és a fák csendjébe üvöltötte bele siró dühét. Az erdő pedig néma maradt, a fenyők részvétlenül meredtek a magasba. Hej! egy lombos erdő most szivére borulna, ezer édes suttogással, madárdal 'csattogná körülötte a vigaszt és napsugár csókolná le a fáradt könnyeket. De igy . . . Napokig járkált még komorabban, mint eddig, de járkált szüntelen, mint börtönbe zárt. Szivét rágta a vágy: utánuk menni: nem haraggal. De esze felparancsolt gyűlölettel akarta kitépni ezt a vágyat. Káosz volt benne és körülötte. Ellentétes gondolatok és érzések vibráltak benne és körülötte. S a végén már nem bírta: — Hiányzik nekem az a gyerek! Hiányzik nekem, mert ... — itt elakadt gondolata, csak eddig a mértig ismételte vagy százszor Ls s aztán csak nagysokára merte csak hozzátenni: — Hiányzik, mert . . . szeretem! — s miikor bizonytalanul kimondta ezt a szeretetek amit a kis gyerek nyitott elvakult szivében, akkor felzuhogott benne az évek óta eltemetett szeretet. Hatalmas forrósággal tört fel ez benne. Évekig parancsolta el magától a szereteíet s most egyszerre rázuhant az évek gyűlöletes ürességében felhalmozott szeretet, amelyhez hosszú ideig nem nyúlt, nem akart nyúlni. És most hagyta vég igeim leni magán a szeretetnek ezt a hatalmas tüztengerét. Szerette a gyereket, szerette a lányt is, szerette az erdőt, a sziklát, a mélyi országutat, szerette az életet! Először csak szeretett. Aztán remélni kezdett, hogy van még másutt is szeretet; lám, hisz ő évekig gyűlölt, aztán most mégis szeret. Aztán szerette volna hinni, hogy igen, van még szeretet. Aztán kezdte remélni, hogy megtalálja ezt a hitet. De ha meg akarja találni, akkor keresnie kell. Hát elment keresni. Keresni a hitét. Jorga le akarja csukáiul a román kormány tagjait Kinos incidens a lengyel képviselők tiszteletére adott teaestélyen — A P. M. H. tudósítójától — Bukarest, november 23. A lengyel képviselők bukaresti látogatása alkalmából vasárnap tea-est volt a külügyminisztériumban. A megjelentek között ott volt Jorga Miklós is, aki a lengyelek előtt megemlítette Vacaresti városkát, ahol tudvalévőén Románia hírhedt börtöne van. — Hol van Vacaresti? — kérdezte érdeklődőén egyik lengyel képviselő. — Itt, közel a fővároshoz — felelte Jorga — most börtön, ahova, ha kormányra jutok, be fogom zárni ezeket — s a kormány jelenlevő tagjaira mutatott. Más verzió szerint ez a jelenet a pátriát'ká tus épületében történt s amikor Bra- tianu miniszterelnökkel közölték, hogy mit mondott Jorga, feliháborodva így felelt: — Miért nem mondták Jorgának, hogy itt van a közelben a tébolyda, otjt helyet kaphat. Az incidensnek súlyos következményei vannak s a kormány tagjai Jorgát őrültnek deklarálják. Csak a szociáldemokrata párt ellenzi a német nagykoalíciót Berlin, november 23. A német néppárt központi elnöksége ma pártnapot tartott. Stresemann dr. nagy beszédet mondott a politikai helyzetről, majd a párt határozatot hozott, amelyben Locarno mellett foglalt állást és elítéli a német nemzetiek viselkedését. — A demokrata Montagspost a néppárt központi elnökségének határozatában azt látja, hogy a párt hajlandó belépni a nagy koalícióba. Mivel a centrum kasseli pártnapján már elhatározta ezt a lépést, az egyetlen párt, amely szembehelyezkedik az uj konstellációval, a szociáldemokrata párt marad. Valószínű azonban, hogy a közeli napokban ezzel a párttal is sikerül megegyezni. A franciák felkoncoltak egy áruz rablóbandát Damaszkusz, november 23. A Reuter- iroda jelentése szerint a francia csapatok Klechától keletre egy 700 főnyi rablóbandára akadtak, amelyet fölkoncoltak. A francia csapatok vesztesége 30 halott. A druzok egyik fővezére, Hasan Chardad, súlyosan megsebesült ebben az ütközetben. Damaszkuszba n teljes a rend. 4444444444444444444*44*44444444444444*4*4<>444<>44 Cigányzene! Kitűnő borok A „Krétaiéi Síeiier“-Den (Nekazanka) Olesó vacsora! Magyar konyha *•4*44444*4444*444*4 44444**444444*444444*0 VII. Elment. Elhagyta a sötét, hideg, néma fenyő- erdőt, gyűlöletének évekötai tanúját, hazáját. Elment. A világos, meleg, zajos erdőbe. Ahol lágy takarót borított a földre a fü. És amint állt a napsugárban, melegben, énekben, felujult emlékében nagy gyűlölete, Megszégyenülten hajtotta meg kemény, ke- vély derekát és belesirta az erdő szépségébe nagy önvádoló panaszát: — Gyűlöltem és nem szabad gyűlölni! Rossz voltam és nem szabad rossznak lenni! Haragudtam és nem szabad haragudni! Ölni akartam és nem szabad ölni! Nem szerettem és szeretni kell! Gyűlöltem és nem szabad gyűlölni! — Gőgös, meghajolni nem akaró fejét mélyen beletúrta a földbe és sírástól forró arcát vigasztalva hűsítette a harmatos fü. Aztán szivébe szállt a béke és felállt és csillogó szemmel itta a. rég nem látott szépségeket. Szétvetette karját, mintha magához akarná ölelni a szépséget. És gyűlölettől megtisztult szája fenséges mag- niíikátta.1 köszöntötte a megérkezett Szereteíet: — Magasztalja az én lelkem az Urat, mert megtaláltam a Szeretetet! Magasztalja az én lelkem az Urat, mert megtisztított a megtalált Sze- retetben! Aztán továbbment. Messziről barátságot integetett felé egy kis ház fehér fala, egy kis kert fehér virága, fehér illata. ) Gyors léptekkel közeledett a ház felé. A kert felé. A kertben a lány foglalatoskodott. Amint észrevette a közeledőt, a kerítéshez ment és várt. A férfi megállt a kerítés mellett. Másodszor hajtotta meg kemény derekát, most egy lány tiszta homloka előtt. És mélyen meghajolva mondta: — Megjöttem . . . A lány szeme napsugarasan ragyogott és nézett rá ragyogásba szaladt szemmel, mosolyok szájjal és boldogan nyújtotta felé fehér kezét. És a férfi mélyet hajolt, a fehér lánykézre.