Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-13 / 231. (974.) szám
Hindenburg a magyar nemzetről Émich Gusztáv magyar követ búcsúja Berlintől Berlin, október 12. Einich Gusztáv az eddigi berlini magyar követ bucsukihallgatáson Hindenburg köztársasági elnök a szokásos diplomáciai udvariasságot túlhaladó meleghangú beszédet intézett a távozó követhez. Megköszönte Einich búcsúszavait, melyekkel a tneghatalmazott miniszter kifejezte a német jövőbe vetett hitét Hindenburg a magyar nemzetről a következőket mondta: — A magyar nép is nehéz ufón jár. Kipróbált régi barátság, közösen átélt örömök és szenvedések, élénk kulturális és gazdasági kapcsolatok kötnek össze bennünket a magyar néppel s teljes csodálatunkat fejezzük ki az iránt az erőteljes és eredményes munka iránt, melyet a nemzeti ujjáépülésen a magyar nép végez. — Koronázza siker ezt a munkát és vezesse a közeljövőben hazájának teljes megerősödésére. Ezt szívből kivánom. — Öt eseményekben dús esztendőn át működött, Ön, mint Magyarország képviselője a német birodalomban. Amit ez idő alatt hazája szolgálatában és mint Németország melegszívű, megértő barátja a baráti kapcsolatok fcnfartása és megszilárdítása érdekében tett, Itt sohasem felejtjük el. Emicli Gusztáv tiszteletére a Locarnóban távollévő külügyminiszter képviseletében Köpke miniszter osztályfőnök bucsulakomát adott, melyen a német diplomáciai és politikai valamint a tudományos és gazdasági élet számos előkelősége megjelent. „Nacionalizmus Prága, október 12. Viktor Dyk, a költő politikus, akit már politikai körökben senki sem vesz komolyan — mint ismeretes — a cseh fascizrnus szolgálatába állott. E napokban egy fascista gyűlésen éles állás foglalt a németekkel való együttműködés gondolata ellen, mert ez szerinte' az állam nemzeti jellegét veszélyezteti. A légionárius Národni Osvobozeni ezzel kapcsolatban alaposan megleckézteti Dyket. Azt irja a többi között, hogy Vikor Dyk eddig minden mozgalomban részívett, amelyik a köztársasági elnök ellen megindult. Dyk a saját pártja ellen is intrikál és elfelejti, hogy politikájával legtöbbet a saját pártjának árt. Eél a kisebbségi kormánytól, mert az a német szavazatoktól is függ, fél a hivatalnok- kormánytól is, ha abban egy német helyet foglalna. Mindenütt a német ördögöt festi a falra. Ez a félelem azonban nevetséges — irja a lap — ezzel bebizonyítja, hogy a németek tényleg erősek. Az állam nemzeti jellegét még nem veszélyezteti, hogyha a németek egy kormányjavaslat mellett szavaznak, vagy ha egy német is lesz esetleg a kormányban. Ez érthető is — folytatja a lap. — Ha mi, csehek mindig csak azt hangoztatjuk, menynyire félünk a németektől, nem fogják-e azok utoljára azt elhinni, hogy ők az erősebbek? Dyket azonban ezekbe a végletekbe az ő nacionalista ábrándkergetése sodorja. A pam- íletista mondhatná: nacionalizmus az őrültségig. Milyen drága a parlament? A parlament szimbóluma a szabadságnak és demokráciának s mennél nagyobb a szabadság, annál fejlettebb a demokrácia és ennek természetes következménye, hogy az állampolgárok szabadságukért, azaz a parlamentarizmusén szívesen áldoznak. A mi parlamentünk nem olcsó intézmény. A képviselőház 23,684.927, a szenátus pedig 12,048.417 koronát emészt fel évente. Mindkét háznak egyéb kiadásai pedig 3,061-554 koronát tesznek ki- A képviselők és szenátorok ez összegből összesen 18,148.000 koronát kapnak, a hivatalnokok és alkalmazottak 1,549,741 koronát, a nyomtatványok másfél miihó koronába kerülnek- Az állampolgár azonban minden megjegyzés nélkül fizeti ezeket az összegeket, jóllehet a mi parlamentarizmusunk az álparlamentarizmus tipikus példánya. Üt párt, job- bán mondva öt ember dktaturája irányítja az egész parlamenti szavazógépet s a nagy ellenzék hiába dolgozik, hiába fárad, a parlamentben eredményt nem tud elérni, mert az csak arra való, hogy az öt ember parancsait “Végrehajtsa. Kedd, október 13. Mi utolsó hét Svehla nyilatkozni fog a belpolitikai helyzetről a parlamentben Prága, október 12. Újból megkezdődött egy parlamenti hét, anélkül, hogy a törvényhozók ismernék a munka programját. Egyes lapok újból azt állítják, hogy a hét folyamán mindkét házban véget ér a parlamenti élet, mások még mindig hisznek a koalíció belső megegyezésében és a parlamenti élet meghosszabbítását várják. A régi recept szerint most is, a kész megegyezés után, uj követeléssel állt elő egy párt, a nemzeti szocialista párt és újból a tisztviselők fizetésrendezését követeli. A de- sitka két napon át tárgyalt erről és szerdára alighanem elkészül a javaslat is. Értesülésünk szerint végre Svehla miniszterelnök is kilép eddigi diktátori elzárkózottságából és e hét folyamán beszélni fog a parlamentben a belpolitikai helyzetről. A nemzetgyűlés mindkét háza ma a késő délutáni órákban plénuimi üléseket tartott. A képviselőháziban az árvízkárosultak segélyezéséről szóló kormányjavaslatot tárgyalják se kérdésben felszólal Hodzsa földművelésügyi és Srba közmunkaügyi miniszter is. A szenátus ma este tárgyalni kezdi a költségvetési javaslatot, melyet a szenátusi költségvetési bizottság még szombaton elfogadott. Lapunk zártakor Horacsek szenátor, a költségvetési bizottság főelőadója még beszélt. A mai képviselőházi ülésről alábbi tudósításunk számol be: M Mzháressiiiil segélyezése a parlament elüti A költségvetés letárgyalása után a parlament mai ülése a legteljesebb érdektelenség jegyében kezdődött délután öt órakor. Az ülés előtt a parlament elnöksége tartott ülést, amelyen elhatározták, hogy a legközelebbi ülést holnap kedden, tartják déli egy órakor. A mai ülés tárgysorozatán az árvízkárosultak segélyezéséről szóló törvényjavaslat volt, amelyet Dubiczky, agrárius és Cerny cseh szocialista képviselők referáltak be ugyanabban a szellemben, amint azt már a szenátus elfogadta. Utána Hodzsa miniszter hosszú, unalmas beszédben, amely alatt a képviselők jó része ki-kiszállitigózott a folyosókra, fejtette ki a kormány terveit arra vonatkozólag, hogy hogyan akarja ezeket a katasztrófákat a jövőben megakadályozni. Majd Srba közmunkaügyi miniszter beszélt a folyók szabályozásáról és a hidak javításáról. Az ülés lapzártakor még tart. A genfi Kisebbségi Kengressztts munkaprogram! a Prága, október 12. A nemzetközi kisebbségi konferencia október 14-én kezdődik meg Genfben, a nép- szövetség tanácskozásainak színhelyén. A konferenciát tulajdonképpen a népszövetség ülésszaka előtt tervezték, hogy a konferencia határozatai esetleg a népszövetség munkájának is irányt szabjanak. A konferencia kitűzött programja: a kisebbségvédelem általánosítása, kollektivitásának elismerése és fontartása, a pa- naszefjárás megjavítása és elsősorban a kisebbségek nemzetközi megszervezése. Olyan követelések vezek, amelyek nem elsőizben kerülnek a nemzetközi fórumok elé, amelyeket periodikusan tárgyalnak a népszövetség szervezetei és az interparlamentáris unió kongresszusai s a kisebbségi politikusok és publiciszták állandóan felszínen tartják ezeket a kérdéseket. Hogy a kisebbségvédelem nemzetközi megszervezése milyen jelentékeny lépés volna a kisebbségi jogok biztosítására, azt riem kell hosszabban fejtegetnünk. A kisebbségi kérdés rendezése hozza meg Európa békéjét, erről ma már minden jószándéku politikus meg van győződve. A népszövetség politikai bizottságának vitája megmutatta, hogy a kisebbségvédelem általánosításától még igen messze áliunk, mert a legtöbb, nemzetiségekből összetett államok kormányánál ellenállásra talál. Reméljük, hogy a genfi kongresszus ebben az irányban határozott előrehaladást fog jelenteni. A szlovenszkói magyarságot a konferencián — amint megírtuk — Szüllő Géza, a keresztényszocialista párt elnöke és Flachbarth Ernő dr., a központi iroda igazgatója képviselik. Veszélyben Rozsnyó vízellátása A város közel húsz éves vízmüve maholnap felmondja a szolgálatot — A iav‘tusokhoz kér vényezeü államsegély egyre kési' — Fenyegető kilátások a télre — Tudósítónk jelentése — Rozsnyó, október 11. 1906 nevezetes esztendő volt Rozsnyó modern berendezkdésében. A főtér, ~a főutak s mellékutcák hálózata kereszttil-kasul volt szántva keskeny, mély árkokkal, feketére lakkozott vascsövek kötegei hevertek az árkok mellett, mint valami különös, óriásoknak való .spárga-csemege. Az árkokból ütemesen emelkedtek ki a napfényben villanó lapátok csákányok, szorgalmas ember-hangyanép fúrta a földet. A csöveket aztán elnyelték az árkok s felettük imitt-amott derékig érő kis vas- obeiiszkek jelentek meg, homlokukon büszke felírást hordva: „Rozsnyó város vízmüve." Hidránsok, utcai csapok. Zuhogva ontották a vizet, a magas rozsnyói völgy friss, üde vizét A régi jó öreg „kaszt“-ok pedig, a XVI. századból való, facsöves városi vízvezeték öntöttvas gyüitőmedencéh darabokra szedve tűntek el sok százados kötelességteljesitésük színhelyeiről, a főtér virágzó gesztenyefái alól, meg néhány utcából. Hajh, akkor nagyon büszkék voltunk: modern város vagyunk, vízvezetékünk van! Nem emlékszem, de majdnem esküt tennék rá: bankett is volt- Bankett akikor is volt, miikor a régi ev. gimnáziumot újjáépítettük s aztán egy rajzórán a fejünkre szakadt a rajzterem menyezete. Ma pedig ott tartunk, hogy visszasírjuk a kedélyes, pókhasu ,,kaszt“-oikat melyek mindég, biztosan, hűségesen adták a jóféle hegyiforráiS'Oik vizét, akár csak századok előtt, mikor még a „Wasserlatcr" gondozta őket. Ma a felső város jóformán viz liléikül vau. A megnyitott házi csapok szomorú sipi- tással mondják be tehetetlenségüket a bosz- szankodó háziasszonyoknak, a belső város emeletein is a pillanat szeszélyére van bízva a siker, a mélyen fekvő alsó városból is tudok esetet, ahol a háziasszony a máskor viharerővel zugó csapját félóraszámra otthagyja, míg egy kézmosásra való vizet gyűjt a mosdójába. Beszéltem a tüzoltófőparancsnokunkkal. Tőle hallom, hogy az a hidráns, mely három nagy emeletes épület: a kétemeletes kath. gimnázium, (ma laktanya), a papnövelde és a prem. reíidház között áll s melyről valaha, az uj gimnázium felépülésekor fogadásból át- vlzipuskáztak a két emeletes, hatalmas épület fedele fölött is, ma — három méter magasra hord, a r®ácsatolt tömlővel . . . A mondott épületek közül kettő zsindely- íedeles. Hogy mi történnék itt egy tűz esetén, arra jobb nem gondolni! Bajok vannak. Nagy és régi bajok. Az 1906-ban elkészült városi vízműnek mindjárt „születési hibája" volt, hogy nem szabták akkora igénybevételhez, amilyen rövidesen kialakult. A vízgyűjtő berendezés nem bírta ellátni az egyes kiterjedtebb csőhálózatot, öreg hiba volt a csövek nem kielégítő méretezése is. Rozsnyó egész völgymedencéje csupa vastartalmú. Vasas fürdőnk messze híres. A vízgyűjtő berendezés pedig éppen a vasas fürdő felett van. Nyilvánvaló volt, hogy a csövekber elkerülhetetlen lesz a vasleraikodás. Vagy megfelelő sodorról, a csövek gyakori átöbli- téséföl, vagy nagyobb keresztmetszetekről leghelyesebben: mindkettőről kellett volna gondoskodni. M^l ott tartunk, hogy .a vaslerakódások a csövek bclméretét egészen megváltoztatták, ' .csönketctfék, a csövek belsejében „bütykök" képződtek, mindezek a viz sodrát akadályozzák, befolyásolják a nyomást s egyre iiagyobbfokuvá teszik a lerakódást. Emellett a csövek tömítései is szivárognak már, maga a fővLzgyüjtő medence feneke is rossz, mindezek eredménye, hogy a felső- váras vízellátása jóformán hiányzik s csak időnként fungál, mikor az alsóváros fővezetékeit lezárják, hogy a felsőváros is vizet kaphasson. Ilyen körülmények közt a lakosság egy része a közeli kutak, vagy patakok vizére van utalva, ha házi szükségletét el akarja látni s hogy ez közegészségügyi szempontból mit jelent, azt nem kell bővebben részleteznünk. Tüzrendészeti szempontból pedig ugyancsak nagy veszélyeket rejt a mai állapot. A széles kiterjedésű városnak nagy területei vannak, melyek patakvízzel nem láthatók el tűz esetén s ha baj történik, hiába lesz a sok ambic;óval és áldozatkészséggel újjászervezett tűzoltóságunk: tehetetlenül fogunk állani a megvadult elemek előtt. Vízellátásunk a téli fagyok idején amúgy is évről-évre rosszabb. Ez idén kilátásaink már a lehető ’egszomorubbak. A javító munkálatokról — ha eddig meg nem kezdték — később már szó sem lehet s tavaszig nagyon sok keserű tanúsága lesz a szomorú ügynek, eltekintve attól, hogy a mostani zavarok okai addig is csak súlyosbodnakA városi irodában átnéztem az aktacsomót, mely kizárólag a vízvezeték ügyével foglalkozik. Jelentések, sürgetések, minisztériumhoz küldött beadványok vevényei, sok-sok hiábavaló erőfeszítés, mely mind zátonyra futott szent Bürokráciusz útvesztőiben, ahol — úgy látszik — éppúgy berozsdáltak, meglas- sudtak az ügymenet csatornái, mint a mi vízvezetékünk hálózatában. A városi vizmester már 1921-ben jelentette, hogy javítások eszközlése nélkül a vízmű 2—3 éven belül nem lesz többé üzemképes. Jóslata be is vált. 1922- ben a vízmüvek felügyelője, a mai városbiró adta be sürgető jelentését, melyben kereken megmondja, hogy a tapasztaltak alapján nem vállalhat felelősséget a vizirnü további üzemképességéért. A szak minisztériumihoz felterjesztett jelentések eredménye annyi volt, hogy szakértő kiküldöttek jöttek le, akik megállapították a jelentésekben ismertetett tényállás valódiságát. De 1921-től 1924-ig évek teltek, mig annyira jutott a dolog, hogy a város a beterjesztett költségvetés alapján a szükséges javításokhoz államsegély kiutalását kérhette. E szerint az 1924. évi költségvetés szerint a legégetőbben szükséges javítások fedezetére 350.000 koronára volna szükség. Ebből 150.000 korona erejéig a városnak kölcsöne van, a többi 200-000-re volna szükséges az államsegély. A javitómunkálatok lényege abban állana, hogy a csővezeték egyik szakaszát mintegy 900 méter hosszban kibővítenék, 123 mm-es csövek helyett 200 mm-eseket fektetve le, a felső 800 méteres szakaszon pedig a másik szakaszból kiemelt 125 mm-es csöveket fektetnék le a felső szakasz 80 mm-es csövei helyett. A javitómunkálatokra pályázat volna kiírandó, természetesen erről szó sem lehet addig, mig az államsegély ügye elintézve nincs. Az 1924-ben beadott kérvényt számtalanszor sürgette a város; a múlt hetekben a városbiró és első helyettese személyesen jártak fenn Pozsonyban a kérvény ügyét megsürgetendő s annyi eredménnyel jöttek haza. hogy a kérvény pártolólag lett felterjesztve a prágai közegészségügyi minisztérumhoz. Ami nekünk oly égetően sürgős, azt odafent, úgy látszik, annyira nem tartják fontosnak, hogy egy pártolóan felterjesztő záradék rávezetése is kerek esztendőbe került. Ha a végleges, kedvező elintézése holnap megjönne, már majdnem az is késő. A pályázat kiírása és lejárata idejéig biztosan megjönnek a fagyok és téli fagyban 1700 méter hosszú vizvezetékhá- lózatot kicserélni nem lehet. Az egésznek legszomonibb csattanója pedig az, hogy a szakértők véleménye szerint a fent részletezett javítás eszközlése mellett sem lehet garantálni, hogy a városi vízmű teljesítőképessége a régi fokra jut-e? Szóval csak amolyan foldozás, legégetőbb „első segély". Most hát igy állunk. Van egy drága kisdedünk, születési hibával, négy éves, krónikussá vált betegséggel, az orvossághoz nem tudunk hozzájutni s körülbelül biztos, hogy mire megkajuk, késő lesz, nem is lesz elég nem segít a betegen- Csoda-e, ha visiszasirat- juk a régi jó időket, mikor a „kasztok" termetes vasöble mindenkor bőven adta a Rákos forrásainak levét, ha visszasírjuk akár anno 1555-öt is, mikor a városi „feredőházba" is facsöveken csordogált a feredőviz? —y. IS S ■ 1 Dr. Boruvka 1 ezelőtt Dr. Hausraann szanatóriuma : Tisr-Moa II.. Lecíirova öl. r,au | " ___________________________________«,
