Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-11 / 230. (973.) szám
Vasárnap, október 11. 3 ■oenieMaodiTku -. cv*** szabb ideje folyik is. Az állami vasvárak a vizsgálat során (kiderült bűnösökkel szemben a legszigorúbban fognak eljárni, a bűnösök elveszik megérdemelt büntetésüket. Dvorzsáik vezérigazgató kijelentette még, hogy a visszaéléseik nem oly mértékűek, mint azt a napisajtó beállította. Miskolc, október 10. Tegnap a rendőrség Kolozsvári János diósgyőri főüzeinvezctőt őrizetbe vette, mert alaposan gyanúsítható lopással és hűtlen kezeléssel Hasonlóképpen eljárás folyik a Markup-testvérek ellen. Trencsén, október 10. A Trencsén melletti Nemesány községben megtették az előkészületeiket Pavelka Jozefina holttestének exhumálására. Az exhumáláskor, mely a bizottság megérkezése után fog megtörténni, Bazantot a rózsahegyi fogházból a ne- mesányi sírhoz hozzák. Nemesány községi elöljárósága a hulla gyors eltemetését és a hatósági intézkedés be nem válását azzal magyarázza, hogy az erősen oszlásnak induló hullát azonnal el kellett földelniök. Pardubitz, október 10. A nyomozás teljes pontossággal megállapította. hol járt Bazant augusztus 18-án történt elutazásától szeptember 17-ig, amikor Ryha Bozsena ellen merényletet követett el. Augusztus 18-án kerékpáron indult el Sa- farik Máriával s azt mondták, hogy tizennégy nap múlva visszajönnekAugusztus 31-én Bazant visszajött és szeptember elsején a pardubitzi állomáson beszélt Pavelka Jozefina Ferdinánd nevű testvérével, akinek azt mondta, hogy Prágába megy. Jozefina ugyanezen a napon tűnt el. Szeptember 3-án Pardubitzba érkezett a Trencsénben feladott két kerékpár- Troppauba ugyanekkor jött meg Mária koffere. Szeptember 7-én és 8-án Bazant és Jozefina a írencséni Tátra szállóban laktak. A szállodai személyzet a fényképek után visszaemlékezett rájuk. 9-én tűnt el Jozefina. Bazant 10-én Brünnben volt. 17-én követte el Ryha Bozse- i na ellen a merényletetEgy szép asszony Kassán' őrzött titokzatos aranytömbje tartja izgalomban Szlovenszkó rendőrségét Mese a korcsmárosleány és a herceg hadlflörtjérö! — Egy kassai ékszerboltból a mára- marosszigeti fogházba vezetnek a nyomok — Negyvenezer csehszlovák koronát ér az ékszer — Egy román pénzügyminiszter lopta az elkobzott klenódlumot? ' — A P. M. H- tudósítójától — Kassa, október 10. Az alábbi érdekes történetet egy szürke, mindennapos kis eset indította meg. Az egyik kassai ékszerüzletbe beállított egy bájos uriasszony. Ridiküljéből egy tömör, hatalmas aranydarabot vett elő s eladásra kínálta. — Tízezer cseh koronáért vettem, annyiért oda is adom — mondtaAz ékszerész gyanút fog Az ékszerész megvizsgálta az aranyat és gyanúsnak találta. Észrevette, hogy nem közönséges ékszer. Formája és díszítő ornamensei arra mutattak, hogy egykori tulajdonosa gazdag mágnás lehetett. Az ékszerész leültette és mialatt az asszonyka szórakozottan tépdeste csipkekendőiét, értesítette a rendőrséget. Pár perc múlva detektív érkezett az üzletbe és udvariasan felszólította az asszonyt, kövesse a rendőrségre. Először önérzetesen védekezett, sőt hetykén rátámadt a tisztviselőre: — Semmi közük hozzá, honnan van. Vettem és kész- Követelem, hogy bocsássanak el innen. Én nem loptam, uriasszony vagyok, engem az én vidékemen mindenki ismer. Elveszik az asszony aranytömbjét Elmúlik egy óra és az asszony még mindig sértődötten utasította vissza a kiváncsiskodást. íwwwbwww—w—■ i ■ ii iiiiKiawBMiifflaa’MBrai — Azonnal eresszenek el, mindjárt indul a vonatom, haza kell mennem. — Mondja meg, honnan szerezte ezt az ékszert — válaszolt flegmatikusán a tisztviselőAz asszonyon hirtelen görcsös zokogás vett erőt. — Szüleimnek korcsmája van R. ruszinszkói városkában. A környéken él egy ismerős erdészcsalád. Az erdész egyszer vadászat után kapta egy főúri vendégtől — tni megvettük tőle négyezer cseh koronáért — Az asszony vallomása nehéz dilemma elé állította a rendőrséget. Végül úgy határozott, hogy az asszonyt elengedi ugyan, de az ékszert lefoglalja és megindítja a nyomozást. Elővigyázatból azonban fölvette az asszony na- cionáléját: az ékszeres hölgy Stefancsik Aurél, egy romániai pénzügyi íö- tisztviselö felesége volt, akinek szülei egy ruszinszkói kisvárosban laknák.4 kassai ékszerészek szerint hercegi pecsétnyomó az arany A rendőrség a legerélyesebb nyomozást indította a fejedelmi ékszer származási titkának megfejtésére. Az ékszerészek és ötvösök egyértelmüleg megállapították, hogy a mintegy negyvenezer cseh korona értékű ékszernek a napi használatban elő nem forduló, különös rendeltetése volt: hercegi pecsétnyomó lehetett, vagy egy nagyértékü, arannyal rakott bot fogantyúja. Pár nap múlva a rendőrség megkereste az illetékes ruszinszkói csendőrparancsnokságot, állapítsa meg, igaz-e, hogy az asszony által megnevezett erdész adta-e el az aranyíömhöt. Rövidesen megérkezett a válasz: az asszony nem mondott igazat. Az eddig nagyon is prózai bűnügy ezen a ponton lírába csapod át. Az asszony szigorú felszólitást kapott: vallja be az igazat, mert a hatóság félrevezetésének súlyos következményei lehelnek. A megrettent asszonyka kétségbeesetten védekezett: — Beismerem, nem volt igaz, amit mondtam, nem lehettem őszinte, mert akkor el kellett volna inondanotn ■ . . El kellett mondania, amit akkor elhallgatott, de amit szorult helyzetében most mégis csak bevallott. A második mese 1915-ben volt. Tomboltak a háború fúriái. A kis kárpátaljai ruszin falvakban nyüzsgött az osztrák-magyar ármádia. Margitka 17 éves volt, még nem ismerte az életet. Egy sáros, girbegurba községben nagyot dobbant a kis ruszin Hamupipőke szive, amikor egy eleven herceget sodort falujába a háború. Egy fiatal herceg... huszárkapitányi uniformis ... A kis kocsmáros lány szerelemre gyulladt és a hercegnek is tetszett a könnyű hadiflört. Most előkerültek a féltve őrzött levelek az Haj sza Európán végig három pesti csekktolvaj után Hamburgban elloptak egy tízezer dolláros csekket, Becsben beváltották s Budapesten mulattak — Egész Európában keresik a szélhámosokat — A P. M. H. tudósi tójától — Budapest, október 10. Szeptember elején Hamburgban Krizsa- novics Antal, Böhm Tibor és Salgó Béla budapesti fiatalemberek ellopták Rolla W. Watt sanfranciscól bankár tízezer dollárra szóló hiteleievelét A First National Bank csekkjével a Wiener Banikverein innsbrucki fiókjában felvették 650 dollárt, majd Becsben Böhm, aki Rolla W- Wattnak nevezte magát, 6000 dollárt vett fel. Alighogy az előkelő szélhámos eltávozott a bankból, megérkezett a sürgöny, melyben a saníranciscói bankár letiltja a csekk kifizetését, mely tolvajok kezébe keült- A nyomozás megindult. Este kihallgatták Salgó szeretőjét, aki elmondotta, hogy a két fiatalember járt ná'la ugyan Pesten, de délután elutaztak Bölhm után a bécsi vonattal. Mfoden európai államban körözik a pesti szélhámosokat. A diósgyőri panamákat zárt ajtók mögött tárgyalták a kereskedelmi minisztériumban — A P. M. H. tudósítójától — Budapest, október 10. A diósgyőri vasgyár kipattant botránya nagy feltűnést keltett nemcsak Miskolcon és Diósgyőrött, hanem a kereskedelmi minisztériumban is. Tegnap délelőtt szakadatlan tanácskozások folytak a kereskedelmi minisztériumban Waflkó Lajos kereskedelmi miniszternél- E tanácskozáson Dessewffy államtitkáron kívül résztvett Dvorzsák Hubert, az állami vasgyárak vezérigazgatója is. Ezek a tanácskozások szigorúan zárt ajtók mögött folytak le. Dvorzsák Hubert vezérigazgató távozott elsőnek a tanácskozásról, aki az érdeklődőknek kijelentette, hogy a vizsgálat folyamatban van. Elismeri, hogy kétségtelenül történtek bizonyos visszaélések, ezekről az igazgatóság már jó ideje tud és a vizsgáját ebben az irányban már hoszjót, aztán zsupszti, a nagy hálót rávetette a a bivalyra. A bivaly erre nem számított, megrettent. Ijedelmét csak fokozta, hogy Kárász Jani nem elégedett meg azzal, hogy a hálót egyszerűen rádobta, hanem, — hogy a fogás biztosabb legyen —, a hátára is ráugrott. Mindez persze egyetlen pillanat alatt történt. De a fura eseményre a bivaly sem volt rest. felugrott, nagyot bödült aztán a hátán a hálóval és a megrémült legénnyel futni kezdett a vak sötétségben. Janiban még a vér is meghűlt. A villany- cikkázásnál meg-meglátta az ijesztő fekete állatot, szentül azt hitte, hogy maga az öreg ördög hátán ül, aki hal képében most azért kisértette meg, hogy elevenen a pokolba vigye. Ezt a meggyőződését csak fokozta, hogy hálóba úgy belekeveredett hogy — bárhogyan is akart — sehogy sem tudott leugrani a bivaly hátáról, amit persze megint arra magyarázott, hogy az ördögök fogják. E felfedezés oly hirtelen jött és úgy megzavarodott tőle, hogy rettenetében torkaszakad- tából kiabálni kezdett: — Segítség! Segítség! A nagy lármára a halászok felébredtek. — Mi az? — neszült meg Pintér Ádám, — Valakit ölnek! Állapította meg aztán. ; Azzal kiszaladt az éjszakába. Az éjszaka azonban olyan sötét volt még mindig, hogy egy lépésre se lehetet látni. Addigra a gulyás is megérkezett. — Mi történt? — kérdezte lihegve, mert teljesen kitikkadt a sebes iparkodásban. Én nem tudom, — pislogott Pintér Ádám, — Valami szaladgál mintha ló dobogna, oszt emberi hang meg segítségért kiabál. Az egyik legény lámpásért szaladt a révészházba s mikor végre a lámpást meggyujtották, csak akkor tárult elibők a furcsa látomás. Sok időbe került, mire a megvadult bivalyt elfogták s a félhalott legényt leszálitották a hátáról s kikeverték a hálóból. Hanem aztán a halászok nagyot nevettek. Kárász Jani igen elröstelte magát, a halászoktól még azon éjszaka megszökött, két álló hónapig a Duna felé se ment, nehogy eszébe jusson a nagy hal. De gondolom, a bivaly is megfogadta, hogy máskor megválogatja az időt, mikor menjen le a Dunára, langyos fürdőt venni. Egyszerűség Sírok, nevetek néha, Én nem vagyok probléma. Szeretet vagyok, hűség, És tiszta egyszerűségSzelíd kékszin a tintáin, Nincsen rikító mintáin. Én nem vagyok divatlap, Nem hódolok divatnak. Egy gomb vagyok a mellen, Megvédjek szél s fagy ellen. Ha akarod, lefejthetsz És ha tudsz, elfelejthetsz. Falu Tamás.-- ■—|B——■ --Sz üret Irta: Egri Viktor. Idén későn jött a vénasszonyok nyara. A tarlókba rég beleszántott az eke vasa, a magvető is elhintette az uj kenyérre valót, csak a rnély- sikon hajladozik egy sereg leány a répa közt — egy halom zöld levél, egy halom répa az utjok mentén s fenn a dombon serény kezek az érett szőllőt gyűjtik hasas puttonyokba. A tetőről nézem a barnatestü présházak közt szüretelőket. Valamerre a domb mögött nyulat űznek a hajtok és olykor puska dörren a csendben. Nyugaton hűlni, sápadozni kezd a nap és a lanka alján gyűrűző patak remegő ezüstje halott mozdulatlanra vakul . . . Egy láthatatlan harang vecsernyére kondul és a munka meg-megáll. Sietve jön az est. Már indulnom kellene, hűvös szél kerekedett és az ut idegen, de valami különös érzés fogva tart és maradok/ A völgy felől monoton bugással repülőgép I közeleg és homályba vesző szárnyakkal elsuhan felettem. Berregése a!ig-alig hallható, mikor a i domb mögött fegyver ropog. Jeladás a hajtóknak, gondolom . . . Milyen különös ez a csend, az áimos berregés és a hirtelen fegyverzaj! ... A muskotályszőllö gerezdjéről mind letéptem a hamvas nagy szemeket és ami a kocsánon marad, parányi akár a gyöngy, édes és kemény. Az izük eszembe juttat valamit. Tűnődve állok és nézem az emelkedő fehér párát, mikor megint dörren egy puska és a gerezd kihull a kezemből. Most már emlékszem. Minden szó és mozdulat feltámadt bennem. Régi és különös, véres szüret emléke----------♦ A háború derekán volt. Vagy már valamivel később . . . Igen, tizenhétben volt. Szüretidőben. Akkoriban épp eső vonalban voltunk és éjnek idején hozhatták csak a szakácsok a menázsit. Reggelit, ebédet és vacsorát egyszerre. A levest és a feketekávét még forrón nagy tartályokban, a húst üres homokzsákban. Egy fél kenyér hozzá. Ezt aztán mind meg kellett enni, nehogy reggelre lába keljen a maradéknak. Ilyen vacsoraebéd után Anda Mihály jön hozzám és a tenyerén két fürt szőllő. Felkönyöklök a kaverna szűkös faheverőjén. — Hát ezt honnan szedted? Csomagod jött? . . . Igaz, most szüretelnek odahaza, — mondom és mohón a szőllő után nyúlok. A fiú szeme hamisan rámvillan. — Nem tudja, önkéntes ur? ... A vonal mögött tele a domb szőllövel. Már ekkor fel is ugortam. Ennek fele sem tréfa. Éjjel jöttünk ide, napközben nem jó a fejet kidugni, a felhányt föld és a sok homkzsák különben is eltakarja hátra a kilátást, igy aztán nem láthattam. Persze, Anda a konyhán járt, egy ember nappal is csavaroghat a futóárkokban és láthatta, hogy szőllőben vagyunk. Rázom a hadapródot. — Ébredj, Kálmán! Nesze, itt egy kis szőllő. Néhány pillanat múlva üres a fürt. — Most aztán igazában megéheztem egy kis szőllőre, — mondja Kálmán barátom és hagyma után nyúl az iszákba, hogy hamarább feledje a csemege izét. — Csomag jött? — kérdi ő is. Ketten újságoljuk a szenzációs felfedezést. — Gyerünk szüretelni, — határozza ei sebten. Még csak a hadnagynak szól, nehogy azt higyjék: dezertálni akarunk. A hadnagy egy mozdulattal jelzi, hogy részt kér a szüreti áldásból, aztán indulunk. Hasmánt tekerődzünk vagy kétszáz lépést, olykor átsétál rajtunk a fényszóró nappali világossága és némán meglapulunk 3 rögön. Fáradt golyók süvítenek a magasban Vagy talán mellettünk is. Ez most igazán lényegtelen. Kicsit hátborzongtató a hely: Hátul egy kápolna romja, tető nélküli házak merev sziluettje, de már látszik néhány venyige. Múlt esztendőben még ápolhatták a szőllőt, idén csak úgy vadon termett, ritkás a fürt, kicsi a bogyó, de mézédes és jóizü akár a muskotály. — Megírom még ma haza. milyen vígan szüretelünk, — mondom és a fényszóró sétáló fényében átnézek a szomszédba. Hát ott is kuksol 3 tőkék közt néhány sápadt kavernalakó. Átintegetünk, ők meg vissza. Még danolnak is . . . Anda már a sapkáját is teleszedte, elnyujtózil a földön, karót rak a feje alá és percek múlva elnyomja az álom. Kálmán hozzámcsüszik. — Nem jó ez a nagy csönd, nem tetszik. — ümget. — Te még zöld vagy, de meglásd maholnap olyan zenebona lesz itt, hogy csoda ha hírmondó marad belőlünk. — Ne bolondozz! — nézek rá kétkedve, de' a szőllő a torkomon akad. Először fordul belén a gondolat, hogy bizony a halál portáján vagyunk és már rángatom a fejem, amint elsüvit felette egy golyó. A távol sötétjét sustorgó tiizkardok szelik át és mély jajgató dörej visszhangzik Félelmetes! Aztán csend, nagy csend. — Ezt én már jól ismerem, — folytaja í kadett. Négy offenzívat megúsztam baj nélkül az egyikben benmaradok. Innen nem szabadu senki. Az se, aki ma hazamegy. Uj arcot itt sose látsz, mindig a régi összefoltozottakat. — És mi? — vetem közbe elszontyolodva. — Titeket meg éppen otthon hagyhattak volna! . . . Mit tudsz te az életből, fin! Ha te is itt maradsz, mire voltál akkor? 3. kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA A.AAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAilAAAAAAAAAAA----' \ Menyasszonyi kelengyék áruháza j I ,—\ Saját készitményü finom férfi j\ fehérnemű, asztalj \ ^ térítők és mindennemű lenára j \ Árusítás nagyban és kicsinyben j Trencsénlb© viszik Baiant©! A napokban meg lesz az exhumálás — Bazant Trencsénben a Tátra Szállóban lakott Paveíka Jozefinával — A P. M- H. tudósítójától —
