Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-11 / 230. (973.) szám
Vasárnap, október lt almárium titkos fiókjából. Az asszony azt állította, hogy az ékszert a hercegtől kapraA herceg nem tad semmit A herceg most birtokán gazdálkodik. Bűnügyről lévén szó, készségesen nyilatkozott. Homályosan ugyan, de még emlékezett a szerelmes kisleányra, egy pár unaloműző óra emlékét is fel tudta idézni, de az ékszerre nem ismert rá. Sohasem volt az övé és a leány nem kapott ilyen ajándékot tőle. Most már aligha lehetett kétséges, hogy az ékszer származása körül valami nincs rendben. A férjre irányul a gyanú A szlovenszkói rendőrség nyomozásának útja iMárrnarossziget felé vezet, ahol vizsgálati fogságban ül az asszony férje, Stefancslk Aurél, az ottani pénzügyigazgatóság föpénz- tárosa, akit több tisztviselővel együtt hónapokkal ezelőtt letartóztatott a román rendőrség 300.000 lej elsikkasztása miatt. Letartóztatásakor azt mondotta, hogy a sikkasztott pénzt kosztba adta Tivadar István volt rahói főszolgabírónak, aki az összeget szerencsétlen spekulációval elvesztette, azután Rahó mellett az erdőben íőbelőíte magát. Mikor a főpénztárost őrizetbe vették és a nála talált 600 ezer lejt lefoglalták, felesége egy fillér pénz nélkül maradt a lakásban. Mikor a nélkülözések keserves napjai beköszöntőitek, az asz- szony átjött Ruszinszkóban lakó szüleihez es magával hozta az arany ékszert, melyet férjétől kapott, aki főpénztárosa volt a pénzügyigazgatóság- nak és akinek kezén könnyen megfordulhatott az ilyen elkobzott vagy letétbe helye- N zett arany ékszer. A kassai rendőrség tehát a romániai rendőrségnek küldi meg a lefoglalt aranytömb rajzát és az ottani hatóságokat kéri meg a nyomozás folytatására. Egyszerű versek séta után Folyópart Állok a parton: himbáló hullám öleli lágyan a partot Valahol ez már úszott előttem, vonzott, marasztott A lámpák csókja ugyanígy égett, ugyanígy bukdosott a hab Valahol én már ugyanígy voltam bátrabb, szabadabb Talán az Élbe, talán a Rajna, talán a pesti Duna Az este úgy hűli, bágyadtan, mintha ottan hullana, Tudom: a Pó, a Szajna, Ncva ugyanígy ring, vár,hiv, enyeleg És minden parton sikolt az asszony, dühös a férfi s sir a gyerek A világ oly szép, oly titkos, oly egy, — észbontón szinte már Hát minek kell itt világszemlélet* vér, vár, határ? Víz, kő, test, lélek — egy Élet része: vallom nagyon nagy áron Mért uszított hát az élet ellen papom, tanárom?! Kávéház Losonc vagy Kassa, Eperjes, Prága, Berlin vagy Hongkong oly ugyanegy Sok füst, kevés pénz, s a hamutálkán csak női a cigaretta-hegy A kávéházban férfiak és nők, csúnyák és szépek ülnek vegyest S álmokban ér, itt, akárcsak ottan, a dél, az éjjel, reggel s az est Egyformán vagyok elég jó költő, egyformán vagyok túl jól magyar Itten vagy ottan deszkába tesznek Így is vagy úgy is elég hamar Gyerekmesékben szerettetgették velem a szegény sok nincstelent Furcsa: az élet más mesemondó: a szegény bús rongy örökre lent S szegényen érzem: egy du-vágy hajtott érc-fantom gyermekei A vér osztályzó jakobinusa s a kereszt stréberei És mindegy, hogy melyik asztalnál irom le itten vagy ott: Hogy bizony én megértem Krisztust, hogy korbácsot fogott! Győry Dezső. — (A pozsonyi Toldy Kör előadó estéi.) A pozsonyi Toldy Kör pozsonyi ciklusának első estje e hó 18.-án vasárnap este 6 órakor lesz a primáspaloía tükörtermében. Az est műsora a következő: 1. Megnyitó beszéd mondja Jankovics Marcell dr. a Toldy Kör elnöke, 2. Liszt Ferenc és Pozsony, előadja Walla Frigyes, 3. Liszt Ferenc: Rigoletto parafrázis, zongorán előadja Zmertych Edit zongoraművésznő, 4. Tanka Viola szavalata (két Páll-vers, Szeredai Gruber Károly dr.: Kendi Zsuzsánna cipellője), 5. Liszt Ferenc XIV. Rapszódiája, előadja Zmertych Edit, 6. Kemény Lajos előadása: Művészétét Pozsonyban, 7. Tamás Lajos több saját költeményét szavalja. Az estre belépőjegy nincsen. Ruhatár kötelező. BJá&ráS ani& fefsz&fi&n&vafe. Kékkő, október ^el-eje. — Huncut Balassa uram a les ti szűcsöktől összevásárolta a piros bundácskákat, hogy megvásárolja velők a kékkői pironkodó ifjasszonyok szerelmét, Balassi Bálint uram fabrikálta magyar nyelven az első szerelmes verseket a lovagvár bástyám sétálgatva, — bizonyára holdvilágos nyári estéken. A „tekintetes vármegye" ezen részét a jó Isten is szerelemre teremtette s a kékkői menyecskék öregasszonyoktól tanulják el a régi vitéz, udvarbeli népség mindenfajta csinyte- vését, huncut históriáját. Most Modrtf Kamién a fölirás a helység- jelző táblán s az öt hegy között festői helyen elterülő mezővároska élénk gócpontja a szlovák Nógrád perifériának, egyúttal híres vásártartó hely, ahonnan százszámra viszik a testi, fcürmezői domboldalakon kövérre hízott juhokat és apró, gömbölyű tehénkéket a vasúti állomásokra. Ilyenkor autók berregnek a község lejtős utcáin s az utcagyerekek élénk ünneplése közben kászálódnak ki a szintén elhízott marhakereskedők. Egyszóval „város" ez a Modr^ Kamen, járási székhely, ahol már adóhivatal is van második esztendeje s oly pontosan írja ki az adókat s egyéb illeték eket, mintha ezerkilencszáztizenhárom- tól ott fungálna. (Tudniillik, azóta járási székhely Kékkő.) Most bizony szép épületben vannak a hivatalok, Almássy Dénes grófné kastélyában. Az állam vette meg — mint a P. M. H. is irta— borsós vételáron s ahol Balassi Bálint uram faragta líráit, ott most Vaclavkók és Pepikek labdáznak vagy bömbölik fel a völgy csendjét. Ez természetes valami. Amint a nemrég múltban olvastam, Szabó dr. szegedi egyetemi tanár szerint az emberek egy pár évtized múlva el sem tudják képzelni a mai társadalmi rendet... Tehát ez a dolgok rendje: a várudvaron csaszlaui menyecske mossa a gyerekru'hácskákat s közben du- dolgatja az Elbe-völgyi nótákat * A várudvaron az igazságra váró jó palócok és „tót atyafiak" pipázhatnak, némelyike csendesen ÜL egy-egy lépcsőfokon, de akadnak hangos csoportok is és a falu szociális reformokkal átitatott levegője legyőzi a Balassa-udvar különben áhitatosnak illő Nem felelek, pedig bánt ez a lekicsinylés. Valami csavarja a torkomat; azt hiszem, a szemem megnedvesedett. — De talán ez így jól van. Az ember elmúlik és minden megbékül, elsimul, — mondja lassan. Nem értem. — Rossz hirt kaptál otthonról? — tapogatózok kérdésemmel. Ö rám emeli komoly szemét és megfogja a kezemet. Talán ez a sajátságos éjszaka, a csendben is borzalmas staffázs tette, hogy nem a kiváncsi gyerekembert, hanem régi barátot látott bennem, akivel megoszhatta minden gondját. így tudtam meg tőle, hogy a háború elején megismerkedett egy leánnyal. Valami légies érzelem vodt eleinte, naphosszat kutatták egymás, lelkét, gondolatait és Ízlését. Könyvekről beszélgettek; — igy kezdődik minden szerelem, — az élet értelméről vitatkoztak, a férfi és a nő viszonyát fejtegették és rájöttek mindennek hiábavalóságára. Nyilván akkor még nagyon bizonytalanok voltak az érzelmeik. Egy estén megcsókolta a lányt. Azóta minden tisztázódott. Tavaly, mielőtt a frontra került, egy hétig az övé volt. Inkább boldogtalan volt vele a legszerelmesebb hetében is, annyira gyötörte őket a válás gondolata. — A menyasszonyod? — kérdeztem tétován. — Az-e vagy sem, az most nem fontos. . De ha meggondolom, nem nevezhettem annak . . . Mi vagyok most? Senki! ... És ha kikerülnék innen. Két évig tanulnom kel! és azután----------Ot thon éheznek . . . tudom, az anyja irta . . . Borzalmas dolgot cselekedtem . . . Te nem is tudod, mennyit kínlódik két magányos asszony ebben a világban. Pirinek kérője akadt és az anyja könyörög, érted ezt, könyörög, hogy álljak félre, beszéljem rá a lányát, mert igy nem élhetnek tovább! — Szereted? — vágtam a szavába. Kálmán nérnán bólintott. Az idő már éjfélre járt és a csodás csendben valami sikoltáshoz hasonló hang hallatszott. — Hát akkor nem értem, — szólok határozottan. — Nem értem, hogy éppen tőled kéri?! És hogyan állhatnál félre, lm szereted! — Látod, éppen azért, mert szeretem, mert nekem mindenem . . . Félre kell állnom! . . . Majd egyszer megérted ezt. Maga elé bámult és tenyerébe hajtotta fejét. • Megírtam mindent, ahogy jónak láttam s ahogy az anyja akarta ... De kettőnk között ez a boldogtalan hét és a távolság. Akkor csak szerettem, ma minden gondolatom az övé . . . nem vagyok ura magamnak. Akarom és mégis — Elhallgatott. És ekkor valamerröl egy véresre györtört hang sivitott, iszonyatos, már nem is emberi. Dermedten felfigyeltünk. — Hallod? Ott! — suttogta Kálmán és az árkon túl, a Wippach vizére ereszkedő alaktalan drótsövényre mutatott. — Tegnapelőtt egyórás pergőtűz után támadtak a sturmisták. Egy gépfegyvert emeltek ki az árokból, de két emberük ott maradt. Emlékszel, tegnap szanitécpatrul kutatott utánuk. Persze, eredmény nélkül. Egészen félreérthetetlenül újra sivitott ez a rémes hang. Az egyik eltűnt életben volt. Kálmán előrehajolt és rámnézett. Elszánt arcáról leolvashattam, hogy mit akar tenni. — Gyere! — mondta és előre kúszott. Be se várta válaszomat. A szivem a torkomban vert. Ez aztán csúnya história! ... De hát nem mutathatom, hogy inamba szállt a bátorság és nincs Ínyemre ez a kalandos vállalkozás. — Gyerünk! — keltegetem Andát és kúszunk a kadett után. Az árokban csak addig pihenünk, mig valahonnan előkerülnek a drótvágók. Aztán előre. Széthányt s-panyollovasok, összegubancolt drótok közt kúszunk. Az olló halkan kattog . . . Csend. Fényszóró seper végig a tájon. Három élő rög tapad a földre . . . Ott lenn, a folyóparton a drótok közt fekete tömeg mozog és alig húsz lépésnyire az olasz árok . . . Milyen furcsa, hogy az az ember még életben van, pedig minden percben ronggyá lőhették volna. Istenkisértés minden mozdulat, de Kálmán elszántan előre tör. őrület! — és mi kúszunk utána. Andára nézek; szuszog, liheg, a sapka kutyamód a szájában. Véres a kezünk, az arcunk s a zubbony csupa rongy. A sebesült meghallhatta, hogy valaki közeledik, fejét emeli, már csak halkan nyöszörög és egészen elhallgat, amint megérzi, hogy érte jönnek. Még eszénél van, hogy igy cselekszik , . . Kálmán int, hogy maradjunk vissza. Megbújunk. Kezem gépiesen földet kotor a fejem elé. Már csak pillanatok kérdése, hogy észrevesznek és .kattogni fog a gépfegyver . . . Csodálatos! Látni az árokban álló őrt, valakivel beszélget: csengő, meleg hangon Ha most megfordul és a mellvédre lép, mindennek vége! . . . Magain sem értem, \iogyan menthette ki a kadett azt az összelőtt lábú félholtat a rádiilt ' spanyollovas alól és miként cipeltük hátra az árokba. Kis földbucka alján zárta körül a drót, az a kupac tartotta fel a többi golyót. Az árokban Anda Mihály úgy tépeít-véresen a hadnagy elé áll — Itt a szőllő, hadnagy ur! — mondja. Hát csakugyan: két fürt muskotály piroslik a markában. Ott őrizte a sapkában az egész kaland alatt. • * Másnap este nagy postát hoztak. Kálmán barátom két levelet kapott. Soká forgatta, soká olvasta őket, elmélyedő komor arccal. Később láttam, hogy kendőbe törli arcát és a szeme ég. Hozzámentem, ő felnéz. — Na, pajtás, megyünk ma szüretelni? — kérdi furcsa hangon. — Maradjunk, — kérlelem, de ő nevet. — Talán félsz — egy kis hasfájástól? így aztán indulunk újra Ketten. Valamivel közelebb kúsztunk a szomszéd sziirételőkhöz. Éjfél előtt teleszedtük a sapkánkat. Egyszerre megint elkomorodik. — Azt hinné az ember, hogy ez az árok a pokol. Pedig milyen semmi ez az élet. Csak a haslövés borzasztó. A hálál az semmi! ... Az igazi bajok mégis otthon vannak. Valahogy sejtem az összefüggést a kapott levelek és hangulata közt. — Ki irt? — kérdezem. — Mind a kettő . . . Tiz nappal ezelőtt rnegirtam Pirinek mindent. Ne várjon tovább, ne áldozza fel magát, nincs értelme . . . Nem, nem soha, ő nem mond le: oz a válasz. És az anyja megint könyörög . . . Egy hét múlva szabadságot kell kapnom, jön a zászlósi kinevezés. Piri tudja és vár. — De hiszen mint zászlós elveheted, kapsz annyit, hogy megél. Aztán úgy mondtad, hog-v hivatalban van. ő is keres. Nem értem, mért komplikálod a helyzetet, miért látsz itt problémát? — Igaz, ilyen körülmények közt ne számoljon az ember a jövővel, éljen a mának. De én szeretem őt! Nem érted? Ha megmaradok és vége ennek az oktalan heccnek, mi lesz akkor? Feleség, gyerek egyetemi hallgató a dolgozó asszony nyakán, aki most tehetetlen anyát tart el . . . Hát nem érted, hogy szabadnak kell lennie! Igaz, nehezen lehet ezt megérteni, ha ö sem érti meg. A szomszédban szüreteink, visszamentek az állásba. Szinte nappali fényben ülünk a lankán, valamerre gépfegyver kattog ér, repülök szállnak csöndjét. A mai viszonyokról alkalmam nyílt beszélgetést folytatni Messa Gyula, volt va- dásztiszt, jelenlegi nagykürtösi földbirtokossal, aki többek között a következő szomorú, de egyúttal mulatságos dolgot is mesélte: A kékkői templom és plébánia kegyura az állam. A vallásalapitványból emelték a szlovák' Nógrád legnagyobb és egyik legszebb templomát. A paróchia azonban ellia- nyagolódott és most az uj tetőfedéshez öt koronával járulnak hozzá a szegény zsellér- emberek, mert Kékkőn, ahol 1700 katolikus hivő van, nincsen pap. Ghimessy Zsigmond dr., a nagymüve,ltségü és általánosan szeretett plébános távozása után nincs vállalkozó szellem, aki a szegény javadalmazásu és még igy is elhanyagolt plébániát átvegye. Sok a gazda a vallásalapitványi birtokoknál és a sok tatarozni való épület közül bizony csak legutoljára kerül sor a kékkői plébániára. ... Különben Kékkő városiasodig nemcsak azért, mert lakói büszkén mondogatják „a városba" megyek, hanem azért is', mert emeletes bankja hirdeti a csehszlovák tőke vállalkozó szellemét és uj vásárterét megirigyelhetné akármelyik igazi „városka" is. Ezeken kívül Ká-posztássy Gyula gyógyszerész velencei stílben épült emeletes villája is figyelmet érdemei. Az épület patakra van ép.tve erős alapboltozattal, a derék kék- kőiek nem nagy tetszésére, ugyanis attól félnek, hogy egy esetleges árvíz elsöpri a „kacsalábon" forgó palotát. Háború előtt már megkezdték a balas- sagyarmat—kékkői vasútvonal kiépítését és ha a szerencsétlen emlékű háború közbe nem jön, ma Kékkő értéke száz százalékkal emelkedett volna. így csak az apostolok szekerén, vagy a módosabbjai (kevesen vannak azok is!) igazi szekéren közelednek a szomszédos gócpontokkal. De, uram bocsásd — ez a szomszédos Losonc például 41 kilométer, a szomszédos Ipolyság ugyanannyi körül és Kékkő piaca, ipara nem tudja a nagy környéket kielégíteni, ezért van az, hogy a kékkői járás visszasüpped a népvándorlás korába, mert nap-nap mellett a szekerek hosszú tömege hord fel minden elképzelhető terményt Losoncra. ...öt esztendővel, vagy talán még többel ezelőtt még magyar nótákat énekeltünk a vár bástyáin; esti sétáinkon ott lebegett közöttünk a törökverő és a költő Balassa szelleme; a magyar nóta édesbus hangjait magával ragadta a szellő és vitte a kürtösi völgybe. De egy pár esztendő egy csepp az élet tengerében és ma nincs, aki mint vará- zsos talizmánt földobja a hangot a Balassák szellemének, nincs, aki imiádságos együttérzéssel elénekelje a kékkői vár fokára legjobban illő nótát: „őszi harmat után..." Farkas István. a fényszórókkal átkutatott magasban. A fehér fényben még sápadtabb volt Kálmán arca és a szája remegett. Aztán egyszerre, mint valami alvajáró, felkel, tág szemmel a vakitd fénybe bámul és kiegyenesedik. Mint a cövek áll mereven. — Ne bolondozz! — kiáltok rá, de ő nem moccan, csak a fejét ingatja és halkan mond valamit. Megrántom zubbonya ujján, mire hangtalanul elvágódik. Éppen elém zuhan, arccal egy tőkére Huzom megint. Most se szól. Nézem aa arcát: csupa vér. Talán a karó felsebezte. De i szeme nyitva: üveges. Rémülten felugróm: megfutok. De a félelen: és a bizonytalanság visszakerget. Rázom: meghalt. Az első halott, akit láttami Hajnalban benn van a tetem az árokban éj a hadnagy dorgál: — Szép kis mulatság! A te kisezüstődnek ii befütyült ez a véres szüret. Káromkodik. — Mindig bolond volt ez a Kálmán. A® mondták bátor és vakmerő: bolond volt. Az árok öreg bakái csöndesen diskurálnak j kadett ur bolond dolgairól. Bizony, bátor embei volt, nem ijedt meg senki árnyékától. Kicsit siket is volt a szegény, nem hallott ő soha golyót süvíteni a füle mellett. Talán ezért volt oly bátor Bennem lassan dereng valami. Ez a sói vakmerő cselekedet, — minő célja volt! A tegnap vakmerő kaland! . . . Valakinek utjából félre akart állni . . Az én szegény Kálmán baráton kereste és megtalálta a megoldást! N • Évek múlva abba felvidéki városba vetődtem, ahol Kálmán lakott. Ismerőseimnél menyasszonya után érdeklődtem. Ott élt. Aznap este láttam is. amint sötét ruhában átsietett a főutcán Vonzó, kellemes nőnek látszott, csak a szeménei szigora ejtett gondolkodóba. Ismerőseim mesélték, hogy tizenhétben elesett egy jó barátja. 0 vőlegényének mondta Már akkor akadt komoly kérője, de nem tneiv. férjhez. Máshoz se, pedig tiz kérője is vol azóta. Hideg természetű nő lehet. De okos éi sokra vitte a gyárban, ahol dolgozik. Az anyjj tavaly halt meg. Még öt gyászolja, vagy talál azt az elesett hadapródot Nem tudhatni hiszet azóta sose járt másban, mint sötétben. Mondják, az elet mindent eligazít. Nos, ncn mindent, gondolom. & A „tekintetes wnrssteg|ii®“ Nógrád szlovák részén — Balassi Bálint ud varában csaszlaui menyecske mosogat — Esti séták a kékkői lovagvár bástyáin
