Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)

1925-10-11 / 230. (973.) szám

Vasárnap, október 11. nyelvnek a használata. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy ha egy francia vagy ameri­kai polgár Csehszlovákiáiba jön és csehül nem ért, ne használhassa a német nyelvet. Az egészségügyi miniszter is felszólalt és különösen a fürdőhelyek lakásuzsorája ellen kelt ki, mivel azt hisszük, csak a für­dők bolsevizálását akarta jóelőre igazolni. A fertőző betegségek pontos statisztikáját még eddig nem lehetett összeállitani, a születés csökkenését pedig általános európai jelenség­nek mi nő siti. Parlamenti tudósítónk jelenti: * A szenátus költségvetési bizottsága ma délután két órakor elfogadta a iövö évi költségvetést. A koalíciós pártok felszólították a kor­mányt, hogy a legrövidebb időn belül ter­jessze be a tisztviselők fizetéséről szóló kor­mányjavaslatot. A mai ülésen Franké, Srba, Winter, Novak és Hodzsa miniszterek be­széltek. Hodzsa főleg Szlovenszkó és Ru- szinszkó állattenyésztésével foglalkozott. A ruszinszkói állattenyésztésre és szőlőterme­lésre sokkal nagyobb segélyt kell az állam­nak nyújtania, mint eddig. Lázadás Abd @1 Sírim fekete terrorja elEen Paris, október 10. A Petit Journal jelenti Marokkóból, hogy lázadás tört ki a benszülöttek között Abd el Krím ellen. Az állítólagos árulás miatt ágyú- torka elé kötött Mohamed Szolimán kivég­zése miatt tört ki a lázadás. Az ilyen bor­zalmas módon kivégzett volt külügyminisz­ter rokonsága támasztotta a lázadást és Abd el Krím nagy csapatokkal harcol a zendülők ellen. Primo de Píréra lemond a Hadsereg főparancsnokságáról Madrid, október 10. Itteni politikai kö­rökben erősen tartja magái az a hír, hogy Primo de Rivera diktátor a marokkói háború győzedelmes befejezése után lemond a had­sereg főparancsnokságáról és teljesen a poli­tika! életre adja magát A diktátor már nyilvánosságra is hozta ezirányu szándékait és a riífek ellen harcoló spanyol katonákhoz intézett kiáltványában, amelyben további hősiességre buzdítja csa­patait, bejelenti), hogy már nem sokáig fogja betölteni magas katonai pozícióját Hasonló értelemben nyilatkozott az „Information" munkatársának is. Arra vonatkozólag, hogy a jövőben milyen szerepet fog betölteni Spanyolország vezetésében, Primo de Rivera határozott válasz helyett kijelentette, hogy ez teljesen az uralkodó döntésétől függ. Hivei szerint Primo de Rivera bármilyen megbíza­tást is kap, még legalább három esztendeig fogja irányítani hazája politikáját. Szabó Dezső gyilkosokról beszél, akik életére törnek, hogy ellophassák uj regénye kéziratát „Mik koporsómat fogják vinni, tartóztassák Se őket, azok a gyilkosok" — Megrikatott nők Szabó Dezső éjféli előadásán Jaratausdi püspök valláselle­nesnek bélyegzi az agrárpártot Nagyszombat, október 10. Az agrárpárt, mint ismeretes, nagy gon­dot fordít arra, hogy a közigazgatás és isko­lák funkcionárusainaik segítségével .megerősít­se pozícióját Szlovenszkón. Legutóbb Hod- zsáék parancsára a roínlckár tanítók elhatá­rozták, hogy az iskolák államosítását követe­lik. Jantaiísoh püspök erre körlevélben értesí­tette a felekezeti katolikus tanítókat, hogy ehhez a mozgalomhoz nem szabad csatlakoz­tok. Az agráriusok sok tanítót jelöltek Szlo­venszkón. így a többi között jelölték Teplao- sky katolikus felekezeti tanítót is, aki a re­publikánus tanítói szervezet elnöke. Jantausdh püspök most hivatkozva püspöki jogaira, megtiltotta Teplanskynak, hogy olyan párt jelölistáján szerepeljen, amely kimondottan vallásellenes politikát folytat. Ha mégis jelöl­teti magát, akkor az engedelmesség megta­gadása miatt fegyelmit indít Teplansky ellen. Becska péizlfipiMsiier beismeri a deficitet A háromfajta számadatokkal operáló pénz­ügyi gazdálkodás — Fiktiv az aktív költség- vetés Prága, október 10. A szenátus költség- vetési bizottsága tegnap folytatta az 1926. évi költségvetés tárgyalását. Bee ka pénz­ügyminiszter az államadósságokról beszélt. A miniszter kijelentette, hogy az államadós­ságok mindennap változnak. Hogyha vala­mennyi államadósságot -összegezzük, úgy Srdinko képviselőházi főeladónak a szám­adatai: 29.754,483.824 korona helyesek, de hogyha csak a kontrahált államadósságokat te­kintjük, helyesek azok a számok is, amelyeket Horacek szenátusi főelőadó kimutatott. Ezek ugyanis 25.685,636.092 koronát tesznek ki. De még egy harmadik számmal is operál­hatunk oly módon, hogy az államadósságo­kat a különböző kölcsönök valutáris értéke szerint vesszük. Ezek ma teljesen eltérnek az akkori valutáris értékektől. Ezzel a számítással tényleg 809,802.732 koronás deficitet mutathatunk ki. Becka pénzügyminiszter tehát beismer­te azt, hogy ő maga sem tudja, mennyi adós­sága van az államnak, de elárulta azt is, hogy az aktív költségvetés csak fiktiv, a való­ságban ellenben passzív. Az ülésen Franké miniszter a nyelv­kérdéssel foglalkozott és kijelentette, hogy a vasútnál és postánál a legcélszerűbb egy Szabó Dezső tegnap előadást tartott a Zeneakadémián, amely az iró rapszódikus egyéniségének megfelelően, igen exotikus külsőségek között ment végbe- Az iró életét és müveit ismertette. Felovasta „Segítség!" című uj regényének vázlatát. Majd meglepetéssze­rűen azt állította, hogy egy titkos összeállás amelyben, fájdalom, jogászemberek is vannak, el akarja lopatni a „Segítség!" kéziratát amely a magyar zseni és a magyar paraszt tragédiáját tárgyalja. Két évvel ezelőtt — mondotta, — a Duna más;k partján meg akar­tak gyilkolni, de nem sikerült. Ha most meg­gyilkolnak, mindenki tudja majd, kik tették, mert nevüket már letétbe helyeztem. Akik majd a koporsómat viszik zokogva, azokat fogják le, mert azok a gyilkosaim. A félkiienctől éjszaka tizenkettőig tartó előadást Szabó Dezső közönsége feszült fi­gyelemmel hallgatta. Végül elíogödott hangon mondotta el uj regényének mottóját: Ki tanyája ez a nyárfás, Nem hallatszik a kurjantás, Vagy alusznak, vagy nem hallják Vagy talán — nem is akarják- Erre a szenzációs mottóra, amelyet az éj­féli órában Szabó Dezső extatikus mámorban szavalt el, a nők sírva fakadtak­Tisztviselőléfcszámapasztásra készülnek a kassai városházán Hogyan védelmezik a kommunisták és szo­ciáldemokraták a tisztviselők érdekeit? — 300.090 korona a nyugdíjalapra Kassa, október 10. (Kassai tudósítónktól) A városi közal­kalmazottak b.zottsága legutóbbi ülésében Kassa város jövő évi költségvetésével fog­lalkozott. A költségvetésben a rendkívüli tételek közt ötszázezer korona van előirányzat­ba véve a városi alkalmazottak nyugdi­jára. A keresztényszocialista bizottsági tagok élénken tiltakoztak a feltűnően magas összeg ellen és annak százezer koronára való csök­kentését indítványozták. A nagy tétel leple­zetlenül az őslakos tisztviselők ellen irányul, miért ennek felhasználásával mintegy nyolcvan őslakos városi hiva­talnokot szándékoznak elbocsátani, illet­ve kényszernyugdijazással eltávolítani a jövö év folyamán a város szolgálatából. A keresztényszocialista párt humánus indítványa azonban elbukott, mert a kommu­nisták és a magyar szociáldemokraták kép­viselői azzal az ürüggyel hogy nekik az egész költségvetés nem kell, tartózkodtak a szavazástól. Az ötszázezer koronás tétel benn is maradt volna a költségvetésben, de az egyik cseh szakértő csatlakozott az összeg mérsékléséhez, melyet utoljára is háromszázezer koronában állapítottak ! meg. így védik a kassai „magyar" szociálde­mokraták és a kommunisták az őslakosság érdekeit egy olyan bizottsági tárgyaláson, amelyen négy őslakos és csak két cseh volt jelen. Egyébként a 300.000 korona is legalább negyven tisztviselőnek az elbocsátását je­lenti. | Sérvlsen szenveilök *#» j ü Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék. 2 v here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- v sitett rugónélküH sérvkötőnk, mely éiid te « $ hordható Mindenféle bandázs operáció x £ után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- S * désnél Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- n § nell has-, hát- és meilmelegitö § | „Byslea“kfltss8rMzllretis!ava, Dnna-a. 51. | 2 Árjegyzék fngyen « A vidéki felek még aznap elintéztetnek 2 Üdv nektek győzők! ífiint őrült agyvelöböl kiröppent szörnyű fantom, bomlott malomként zajló idegzetű titán, íz uccakőre állok sziklához vágva lantom } nagy harsogón megfújom rézöbíü trombitám: Hdv nektek, akik ültök a diadalszckéren fe részegen daloltok a mámor-paripán! Ra kellett: hősi karral, ha kellett: árulással, ba kellett: koldulással, ha kellett: aranyon megvéve Lucifert is, ne cimborálna mással, (mit ér a kincs a népnek, kit mások járma nyom?!) — dolgoztatok a népért s ma diadalszekéren Hindöklik a Szabadság, a legszentebb vagyon. Üdv néktek győzök! Átok a rút pártoskodókra, hiú virtuskodókra, téglával mellüket verő szájaskodókra, vérük-pocsékolókra, nagy népi Célok hivó szavára vak, süket kakaskodókra, hárman kilenc felé futókra, kik békaegérharcban elveszték népüket! Üdv néktek, akik ültök a diadalszekéren! Rogyásig rakva jókkal arany szekeretek • . . Népem számára egyet, csak ezt az egyet kérem: fi is csinálja végig, amit ti tettetek! Tanítsa meg a járom, tanítsa meg az ostor: tanuljon tunya népem, tanuljon tőletek! Mécs László, Kárász jani nagy halat fog Irta: Nyáry Andor. A júliusi kánikula rettentő forrósásgal tik- iasztotta a nyári délutánt. Még szellő sem rez- tent, a Duna háta se boűrozott s a bíbicek lomha lustasággal gubbasztottak a zátonyban. Pintér Ádám, a vén halász, ingre vetkőzve feküdt a kunyhójába, Fordult egyet azután lagyot fújt. — Olyan meleg van, még aludni se lehet! Kárász .Jani akkor lépett be a kunyhó Olaján: — Ide bent csak megjárja, - - szólt lustán, — nanem odakint: L'gy pörköl a nap majd leveszi íz ember borit. A halászok nevettek: — Táti u te bőrödet is levette. — Csak akarta, - hircskedctt a legény. — Mikorra le vehet te volna, bedugtam a víz alá. A halászok könyökre emelkedtek. Csak akkor látták, hogy Kárász Jani ugyancsak kifo­gott a melegen. Ügy állt a kunyhóban, ahogyan a jó Isten megteremtette, hajáról meg kövér cseppekben hulldogált a Duna vize. — Megfürödtél? — Meg én! — Nem féltél, hogy elkap az ötmázsás har­csa? — tréfált az egyik legény. — Erre már Pintér Ádám is beleszólt a be­szédbe. — Nem harcsa a, te majom! — Hát micsoda? — Viza. — A legény még kezdő volt a halászok kö­zött, csak remrégen szabadult orosz fogságból, hát nem igen ismerte a halakat. Harcsát, csukát, pontyot, márnát, meg miegymást, amelyek a Dunában tanyáznak, látott eleget, de a vizának hírét sem hallotta. Mégis kérdezte: — Viza? ... Mi a? — Mi vóna, te mafla! Hal. — De miféle. — Olyan, sercintett Pintér Ádám, amilyent te még sohasem láttál. Kárász Jani figyelmes szemekkel hallgatta a magyarázatot. — Olyan hal, — beszélt tovább a halász —, hogy az csak a tengerbe van, oszt csak nagy elvétve kerül föl ide. De akkor oszt csinál is lakodalmat a halászok között. Janit nagyon érdekelte a dolog: — Miért? — húzódott közelebb a vén ha­lászhoz. — Hát azért, magyarázta Pintér Ádám, mert öt mázsásra is megnől s aki kifogja, egyszerre fog annyit, hogy fél esztendeig is clél az árán. A legény elgondolkodott: — Nem bántja az embert? — Olyan jámbor, akár a bárány. ÉJccaka idején kihúzódik a partra, a viz szélibe s ott hempereg, mint a kutya. Csak rá köll dobni a hálót, azonba már meg is van. De, íia meg- haragltják, akkor veszedelmes. Könnyen elviszi az embert. Jani szeme megcsillant, — Aszondom, olyant oszt jó vóna fogni! Jó ám, — fordult a fal felé Pintér Ádám, ’••• csakhogy olyan hal nem kerül mindennap a Dunába. Tíz esztendő is múlik mire egy akad. Azzal nagyot horkantott és elaludt. A halászlegényeket is elálmositotta a nagy meleg, ők is elszenderedtck. Jani egy ideig még a vizán jártatta az eszét, aztán ő is lefeküdt és ő is elaludt. Egész éjjel halásztak, fáradtak voltak; úgy aludtak, mint a bunda. Közben a nyugati égen nehéz felhők kere­kedtek, úsztak, pár perc alatt vastagon betakarták az eget s az éjszaka beálltával vágnivaló sötét­ség borította a folyót és a halászkunyhót. Az álmos levegő még mélyebb álomba hódí­totta a halászokat. Csend volt. A nagy sötétséget csak néha oszlatta pillanatra messze, a Kálvária-hegyen túl egy-egy villámsugár. A halászkunyhótól oldalt, a Duna partjától kissé távolabb a tehéncsorda szunyadt, kérődzött s a csorda szélén lomhán pislogott az uraság hatalmas bivalya. Nagy, fekete, szörös jószág volt, mintha maga az ördög bujt volna bele az alakjába. A felhős ég összeszoritotta a forróságot, fullasztó volt az éjszaka. Bivaly ur őkegyclme nem jól érezte magát. A #vastag bőrben szörnyű melege volt, fújt, for­gott, majd gondolt egyet, felállt, aztán lassú lomha lépésekkel elindut és egyenesen a Dunának tartott. Elhatározta, hogy ö biz nem kínlódik ebben a bolond kánikulában, belehever a Dunába, aztán csinálhat a meleg, amit akar. A halászgunyhó mellett lekanyarodott a Dunába, beleballagott a vízbe, leheveredett a langyos partosba, forgolódott, nyögött s ijesztő pcfája szinte ragyogott a hagy gyönyörűségtől. Kárász Jani nyújtózott egyet felült fekhelyén, öklével megturkálta álmos szemét, aztán akkorát ásított, hogy az álla majd az ölébe esett. Aztán felébredt. ~~ Ajha! — mondta bambán, de csúnyán megfeketedett a világ, mig aludtam. Négykézlábra állt, klnégykézlábolt a kunyhó ajtaján, hogy megnézi, miféle idő járja, hogy olyan igen veszettül sötét van. A kunyhóból kiérve felállt, zsebretette kezét, aztán nagy lomhán felbambálkodott az égre. A bivaly fordult egyet. A viz csobbant. Jani arra kapta a fejét. — A! — Figyelt, hogy majd a füle kagylója vált el a fejétől. A bivaly megint megfordult a viz szélében, a viz megint csobbant. Kárász ur összeráncolta homlokát — Mi lehet a? — A Kálvária felől villámsugár világított a Dunára. A legény szive megdobbant. A rőt villanyfénynél látott valamit. Valami nagy széles istentelen fekete valamit, amint a viz szélében hántorog, fürdik. Szive lázasan vert, lélekzete akadozott. A villanysugár ismét megcsillantotta a Dunát. Jani mégegyszer szemügyre vette a csobogó valamit. Nagyot nyelt, a szeme megvillant. — Viza! — súgta önfeledten. Semmi kétség! Jól látta a villanyfénynél. Ott csobiskol a partos­ban. Fekete, aztán nagy. Lehet öt mázsa. Most ment ki a viz szélibe, úgy amint az este Ádám bácsi mesélte. Gondolkozott, hogy mit csináljon? Először az volt a szándéka, hogy beszalad a kunyhóba, felveri a halászokat, hogy — Ádám bácsi! Qyüjjön kee hamar! A viza ott van a partosban! De aztán mást gondolt s a gondolatra édes büszkeség zsibbongott ereiben. Úgy határozta, hogy nem szól senkinek, hanem egymaga kifogja a ritka halat. Az asztán lesz valami! Olyan hire kerekedik tőle, hogy még Ráczalmáson is róla beszélnek a lányok. A gondolat pillantról pillanatra mélyebben íurakodott benne. Már azt is tudta, hogyan csinálja. Leakasztja a szögről a húsz öles kecsese- hálót, azzal odamegy a halhoz rádobja, azonban már készen is van. A sokrétű hálót nem szakítja el, ha csuda ereje van Is! A csizmáját levetette, hogy ne kopogjon. A hálót csendesen leakasztotta a szegről, aztán dobásra készen tartva, lassan, lábujhegyen, nagyon óvatosan elindult a csobogás felé. A bivaly nem törődött semmivel, az álmos éjszakában szörnyű nagy urnák érezte magát szuszogva fürdött s a langyos gyönyörűségnek teljesen odaadta magát. Jani gyerek ez alatt veszedelmesen közele­dett feléje s mikor rettentő szívdobogás közben egész közel ért hozzá, összecszcdtc minden ere*

Next

/
Thumbnails
Contents