Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-04 / 224. (967.) szám
Vasárnap, október 4. íróink arcképcsarnoka 3. Fábry Zoltán az államadósságok egy évi kamatainak a fizetésére minden egyes lakosra 23.84 Korona jut egy évben. A régi történeti múlttal s igazán erős gazdasági alapokkal biró Olaszországban még félakkora összeg sem esik egy lakosra. Igazán „reprezentáló" külügyi képviseletünkre minden állampolgár 1.66 arany koronát fizet, inig az olasz nagyhatalom megelégszik oly diplomáciával, amely egy polgárra 46 filíérnyi megterhelést jelent. A hadügyi terhek 20.79 aranykoronával nehezednek egy-egy lakos vállaira, mig Olaszországban egy negyeddel kisebb ez a teher. Asztronomikus számokat látok a nyugdíjasok kiadásainál valamint a hadirokkantak segélyeinél is, a való életben pedig azt kell látnom, hogy a csehszlovák demokrácia és a nyugdíjasok ötszörös szanálásának nagyobb dicsőségére Szloveriszkón és Ruszinszkóban még ma is vannak köztisztviselői özvegyek, akik havi 26 korona ellátmányt kapnak s Krözusszámba megy közöttük az a szerencsés, aki havi 129 koronát kap. Amennyire a földmivelésügyi, valamint az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumok költségvetéseibe bepillanthattam, ott is csak azt kellett megállapítanom, hogy csak a druzsszívók utján a kormánynak szolgalelküen behódolok számára vannak hatalmas, felelőtlenül kezelt kövér alapok, de az őslakosság népiparának előmozdítására alig néhány száz korona akad, de az is titok még, hogy ezt a csekély összeget mely cseh agrárius szövetkezet fogja megkapni. A letargiában heverő iparunknak sem nyújt segitőkezet a kormány s az adóvégrehajtók most mérik az utolsó gyilkos csapásokat kereskedelmünkre is, amely hiába .várja a postai és vasúti tarifák leszállítását, mert csak emel a kormány s emelkednek a .vámok, szorul a béklyó iparunkra és kereskedelmünkre. Az elemi károkkal sújtott földműveseink sem laknak jól azokkal az ígéretekkel, amelyeket egy-egy kormányjavaslattal kaptak. De nem jut egy fillér uj útvonalak és vízmüvek építésére sem, sőt a meglevők karbantartására is annyi van előirányozva, hogy a valóságban nem elegendő 8—10 kilométeres útszakasznak a rendes kavicsolására sem, legfeljebb a kilométerkövek megmeszelésére. Gyakran szeretnek Önök arra hivatkozni, hogy a magyarajku lakossággal szemben azért oly mostohák, mert a magyarság nem tud beleilleszkedni az uj világrendbe. Lehet, hogy ez tényleg igy van, de ennek elsősorban a cseh kormányzat az oka, amely semmi áron sem engedi, hogy a magyar itt jól találja magát. A földreformmal, az ipartörvénnyel kiütik az őslakos szájából az utolsó darab száraz kenyeret is és azt is a hétpróbás „történelmi" hazafinak adják, az őslakos számára pedig elég tágas — Argentína, Kanada, no meg a huszti börtönpalota. Önöket a 300 éves osztrák „elnyomatás" alatt Bécs tejben-vajban fürösztötte, becézte, kedvükben járt s mégsem tudták elfelejteni az önállóságukat. Szlovenszkó és Ruszinszkó koldusbotra juttatott őslakosai sem tudják elfelejteni, hogy nem is olyan régen járta náluk a közmondás: ha nincs kenyér, a kalács is jó. Most nincs kalács, de még az adóvégrehajtó elől megmentett barna kenyérhéját is csak a keserű könnyek tengere ízesíti. A múlt évben még arra kértem Önöket a költségvetés tárgyalásánál, térjenek jobb belátásra s ne idegenítsék el maguktól teljesen Ruszinszkó és Szlovenszkó őslakosait. Ma már nincs kérő szavam Önökhöz, mert az előttünk fekvő költségvetés megszavazása lesz az Önök utolsó bűne, amelyet Szlovenszkó és Ruszinszkó népével szemben elkövethetnek s ezután elenyészik hatalmuk s jól megérdemlctt sorsuk éri utói Önöket. A költségvetést nemcsak, hogy nem fogadom el, hanem annak tárgyalása ellen is — a beszédem elején kifejtett okból — tiltakozom. I *#" Sérvüen szenvedők I rj Egyetlen biztos védelmet nyújt a lágyék, w. Q here, comb és köldöksérvnél a mi tökélete- h I sitett rugónélkiiH sérvkötőnk, mely éllel Is $ hordható. Mindenféle bandázs operáció ^ után, lógó has, gyomor- és anyaméhsülye- a désnél. Szabadalmazott lúdtalpbetét. Fia- o ncll has-, hát- és mellmelegitő d „Hya!ea“ kittszerüáz Bralislava, Ouna-a. 51. g Árjegyzék Ingyen S A vidéki felek még aznap elintéztelek d A németeknek vannak ilyen embereik. Fanatikusok és mégis higgadtak, szinte kimértek egy egész életen át. Hoftmansthal, Thomas Maim módjára évekig meghúzódnak tuskulánumokban. Brandes módjára agitálnak egy életen át a másolt igazában, sietős papjai az örökévalóságnak, dervisei egy művészi hitvallásnak, közben alig van idejük egy cigaretta sodrására, a kávéházat . . . azt pedig egészen nekünk hagyják, magyaroknak. És közben mulaszthatatlan kötelességüknek tartják legalább két évenként egy-egy testes könyvvel gazdagítani a különben is testes német irodalmat, amig a mi kávéháziaké zsenijeink elforgácsolódnak skiccekben. Talán ez is igazolja, hogy szemlélődés és élés két különböző fogalom és aki betűkben akarja kiélni mások életet az bojtos legyen a maga életében. Mindez pedig Fábryról jut eszembe, aki bizony bojtosé a maga életének, amig ugyancsak gyakran, szinte állandóan lázba hevíti a betűk élete. És ezért nem tudom elképzelni kávéház bújó városi embernek, holott élénk barna szemében még ott mosolyog az ideológiák közé tévedt diák. Stafázsként hozzá tartozik az a keret széles homloku, nyomott orrú, Arany János-feje köré az áhitatosan szép, gótikus stószi erdők, rejtelmes völgyek, a lankákon megbújó elhagyott tárnák, ahol egykor serény munka folyt a körötte nyüzsgő mánta szorgalom, amiből kiszakadt betegen is csodálatraméltó munkabírása ... És ott marad mögötte, bárhova szakadjon: a generációk szorgalmán épült polgári nyugalom és békesség csendje, amely átöleli a szép, csillagdiszes, vörösfalu kúriában. Peiadan regényeknek szokott ilyen hőse lenni: edzett szorgalmú nagyapák és szülők fia, akire hirtelen árvaságban rászakad az örökség, akire minden sarokból fáradhatatlan munka emléke riasztgat, de ki a józan polgári munkák felé finomodott és nem méregethet a lecsendesült boltban, akire barátságtalanul integetnek a gondviselő nélkül * VI. A P. M. H. cikkére és körkérdésére beérkezett válaszokból közöljük az alábbiakat. — Egyben ismételten felkérjük azon egyesületek vezetőségét, akik még nem jelentkeztek, hogy kérdéseinkre rövid idő alatt küldjék be hozzászólásukat lapunk szerkesztőségébe! VI. Flache Gyula (Besztercebánya) hozzászólása A P. M. H. kezdeményezésére szőnyegre került kérdés közelről érdekli a magyar képzőművészeket is- Remélhető, hogy az akadémikus hozzászólások gyakorlati kísérletekhez is impulzust szolgáltatnak. A kérdés fontosságával mindenki tisztában van. De hogyan lehet ez, hogy praktikus megoldáshoz még nem jutott senki? Az általános társadalmi bizalmatlanságot a helytelen utón való vezetés szülte. Ez az oka a kulturális érdektelenségnek is. „Bár tény, hogy a nagy háború utáni Európa kulturális felvevőképessége nagy visszahatást mutat, nem egészen kézenfekvő az a sta.gnáció, mely a szlovenszkói magyarság társadalmi életében mutatkozik. Az el- szakitás után bizony nem maradt itt egy-két tekintélyesebb politikuson kivtil olyan érték, mely a teljes bizalmat élvező nemzetközi szignaturát magán hordta volna. Nagyjában hasonlít a helyzet a 48-as szabadságharc utáni letargiából ébredő egyetemes magyarság helyzetéhez, mikor is csak a külföld produkálhatott nagy magyarokat." A cikk aztán részletesen foglalkozik a politika és a kultúra viszonyával a legutóbbi hét esztendő folyamán, azt fejtegetve, hogy a politika a pártok akcióinak támogatása mellett kevés figyelmet és anyagit fordított a pártokon kiviil álló társadalmi kulturális mozgalmakra. „Akárhogy is van azonban, tény az, hogy a társadalmi és kulturális együttest pártpolitikai alapon nem lehet megteremteni. Véleményem az, hogy ha mindjárt a pártok összesúgó is adja a kulturszerveket, azoknak csakis a háttérből szabad működni, de minden agresszivitás nélkül- Minden, még pártegység szempontjából kifogásolható kulturális, vagy társadalmi megnyilatkozásnak is jóakaratu támogatójává kell lennlök s a személyi ellentéteket ki ken küszöbölni. maradt földecskék és az egykor sok vendéget és vidám vasárnapi dáridókat látott úri szalon piros huzatos fotelljei felett megértő szomorúsággal és megbocsájtó roszalással néznek le a józan arcú ősök ... És amig rákorhad generációk nehéz építménye, ő elréved egy virág szépségén, elduruzsol egy légiesen finom verssor taktusán . . . Csodálatos, hogy ebben az emlékekkel riaszt- gató, tradicionális, bazsalikum szagu környezetben is olyan emelkedetten européerré tudta felverekedni magát. Mert européer a szó legszentebb, legtisztább és legtiszteletreméltóbb értelmében. Az elcsendesült kúriát szinte riasztó telt- ségben megrakta könyvekkel, lépést tart a világvárosok esztétikájával, a stószi esték csendjében átérzi a berlini tánclokálok hangulatát és a párisi irodalmi szalonok pezsdiilését. És a fiatalok között is ő áll legközelebb az uj problémák felé siető németek ujjongó felnyujtozásá- ban. A szaggatott, tömény és elfúló mondatokban, amiket szinte lázban vet papirra, egy átfogó és egyetemes esztétika nagy vonalai bontakoznak ki. Mi, magyarok sohse voltunk gazdagok nagy kritikusokban. A zsurnalisztákból szerkesztői kegyből kritikussá avanzsált riporterek csak épp úgy egy bizonyos újságírói szaknak hitték és kezelték, mint bármely más reszortot, még nagy kritikusainkból is hiányzott a Ker-i vagy Diebold-i koncepció és főleg predesztináltság. Igno- tusban megvolt a Brandes-i agitativ készség és kitartás, de sok tekintetben épp kritikusaink elsekélyedése eredményezte, hogy irodalmunk nagyon is franciás, könnyed és kávéházi sínekre tévedt . . . Nekünk alapos, hites és árkon bokron hivő kritikusokra van szükségünk és erre éppen F-ábryban van meg az Ígéret ... De sietnünk kell eléje, amig — hogy Gustav Freitag példázatával éljek — az éles penge meg nem emészti a gj'önge hüvelyt . . . Lányi Menyhért. Meg kell csinálni a magyar kultúrintézmények egységes frontját. Miután egyesületi alapon nem lehet, meg kell szervezni gazdasági formában. A kassai és pozsonyi kulturszervek működése nem érezhető a városokon kivül. A napilapok sem nevelhetnek társadalmat. Legsürgősebb és legfontosabb volna egy abszolút tekintélyű kulinrfórum megteremtése." Itt a hozzászólás konkrét formában tesz javaslatot egy kuturrevü felállítására. Mivel tudtunkkal e hiány pótlására már komoly előkészítések folynak, nem akarjuk, hogy a tervek kereszteződjenek. Végül városaink szerepét bírálja a hozzászólás, azt fejtegetve, hogy „az áldozatkész Komárom" és a mozgékony Losonc" a magyar kultúra szempontjából értékben nem állnak mögötte sem „Pozsony gyanús splendid isolati- onjának", sem „Kassa reklámhecceinek.“ A fórum megteremtésénél nem veszélyes, hogy az izgága elemek lehullanak és kimaradnak„A lényeg az, hogy végeredményben együtt ragad egy egymást megértő általános érdekeltséggel biró csoport, mely alapját vetné egy abszolút tárgyilagos és nivós kritikai és társadalmi fórumnak. Amig ez nem alakul meg, addig minden szervezkedés csak helyi, vagy pártjelentőségü próbálkozás marad." Hozzászólás a faluból Néhány szót az első kérdéshez. A falut tartom szem előtt. Átszervezendőnek vélem az egész1 eddigi egyesületi életet. Sokféle cimii és célú egyesületünk volt. Kaszinó, Olvasókör, Iparoskor, Gazdakör, Ifjúsági Egylet, Legény Egylet, meg tudom is én hányféle Kör és Egylet. Valamennyi helyett egyet kellene létesíteni: a Magyar Közművelődési Egyesületet. Ez volna hivatva pótolni az összes eddigieket. Tagjait négy csoportra kellene osztani: ifjak, lányok, férfiak, asszonyok csoportjára- Az egyes csoportoknak külön ösz- szejövctclci volnának a hétnek meghatározott napjain- Minden csoport n maga igényeinek és szükségleteinek megfelelő vezetésben és irányításban részesülne. Előadásokat tarthatnának a pap, a tanító, az orvos, a jegyző, a gazdatiszt. Mindenről, ami belevág a falusi nép életébe. . Teremtsük meg a magyar élet reneszánszát! Miért nem alakulhatott ki eddig teljes tekintélyű irodalmi és kritikai fórum? A szlovenszkói magyar képzőművészek egyesületének igazgatója szigorú bírálatot mond a inai viszonyokról — Magyar kultúrát a falvakba is! Amit tudni szükséges és hasznos. Sajnos, falusi népünk elég maradi. Nehezen érti meg, hogy az ilyesmi most életbe vágó módon szükséges. Nehéz volna előteremteni a Népház megépítéséhez és berendezéséhez szükséges pénzt- De ennél is nehezebb aztán a már létesült Egyesületet fen- tartani és tovább vezetni- Különösen faluhelyen, ahol legtöbbnyire csak a papra és a tanítóra szakadna a vezetésnek minden gondja és munkája. A paptól idegenkednek, a tanítót nagyon leköti az iskola. Az eszme maga szép, de sok a nehézség, az akadály. De ha nem próbálunk meg minden lehetőt magyar falusi népünk művelődésének előmozdítására és faji öntudatának ápolására: lemaradunk, sőt néhány évtized múlva elfogyunk. K. P. A szörnyű lovas Fekete ménen vágtat egy lovas, Az utat vad taktusban marja. Rá mord felhőből sötét hó havaz, S a magános lovasnak nincsen karja. Zabolátlan, kaníáríalan lova Szilaj vaksággal zúg az útgerincen. Sodorja irgalmatlan tétova . . . És a szegény lovasnak lába nincsen. ‘ És a szegény lovasnak szája van csak, Örült fájdalma önmagába mar. S mig oldalt erdők, városok rohannak, Vadul ordít: „Magyar vagyok! Magyar!" Oláh Gábor. A pesti fiam Én még ittam a Marosból. Szememben Benn páráll még havasunk ködös kékje, ismert sziklák, fenyvek őrt állnak bennem, Ismert rét selyme zsong ujjam hegyébe. . . . Téged itt síkok, városok dajkálnak, Havasi kiirt benned át nem rian, Mások benned a vizek, ködök, árnyak, Leszel eléggé majd az én fiam? Sziklás ösvény nevelte a lépésem, Úgy fogok lépni bárhol is, mindvégig, Visszájára markolom föl a késein, S az eltett bosszú bennem holtig vérzik. Te síkon jársz, a lépést könnyen váltod, Szád máskép ejt már pár szót, mint a szám. Más nap süt itt, más lesz nappalod s álmod, Az én fiam maradsz-e igazán? Bennem még liheg menekültek éje. A megtört falunk, megtapodott sírok, Negyvennyolc: még aggok könnyes beszéde, Nekem nem: muzeum s történetírók. Bennem még .kiszórt hamvak kavarognak, Csontjaimban égnek a századok. Benned, oh fiam, ök mind halványodnak, Jaj, lehetsz-e az, aki én vagyok? Tán zengöbb, lengöbb zászlóként bomlasz ki, De selymedből egy szentkép kifakui: Hét vár, félhold . . . Benned meg fog szakadni Erdély; Erdély a fiamból kimúl! . . . S iöldborzolódva és halálra válva Fogok egy nap busán hökkenni rád, Mint idegent szagló vad, ha meglátja idegen falka közt az ö fiát . . . Bodor Aladár. BŐM ¥©« Pm® a tfádavské násw. §5. (Lützovova sarok). jjsPuha fonna selyem- * szallaggal beszegve. Puha forma dupla ^ hajtásos karimával. ® Gombaforma kemény karimával, díszítés koronával. Darubja- Garantált valódi S BŐRKALAP AHfenti négy faconban, raktáron 1 vl barna, rózsaszín, zöld, kék szürke és lila színben. komplett.
