Prágai Magyar Hirlap, 1925. október (4. évfolyam, 221-246 / 964-989. szám)
1925-10-28 / 244. (987.) szám
Szerda, október 28. A iíoalScié sliffllsia MssMai A ruszinszkói iparosokat és kereskedőket kormánytámogatásra csábítják Ungvár, október 27. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A választási küzdelmek egyik jelentősebb stratégiai lépését a ruszinszkói iparosok és kereskedőknek egy pártba való tömörítésével akarják megtenni. A mozgalom a Ruszin szhób a n letelepedett cseh iparosok és kereskedők köréből indult ki, akik itt iparuk folytatása mellett politikai missziót is teljesítenek. A mozgalomnak első jelei Nagyszőllősön mutatkoztak, de pár nap múlva már Ungvárira Is átcsaptak, ahol szintén csehek és a cseh érdekeket istápoló szlovák kereskedők állanak a mozgalom élén. Jelszavuk: a kereskedők és iparosok egyesítése, gazdasági és politikai érdekeiknek védelmére, szándékuk azonban nem más, mint az iparosság zömét kivonni a magyar pártok kebeléből és hamis jelszavakkal a kormánytámogatás érdekköréibe vonni. A pártalakitásra vonatkozó első értekezletet ma tartják Umgváiron. Szerencsére eredmény mem várható ettől az akciótól, mert minden iparos és kereskedő tisztában van azzal, hogy itt lelketlen agitáció folyik az ellenzéki magyar pártok ellen, hogy azoknak választási eredményeit gyöngítsék. JS fáéi s sjécccí Krispinidii úrhoz szól részvéttel a barátja: — Sajnálattal hallom, hogy a feleséged megszökött a sorfőrrei . • . — Nem baj. Úgyis el akartam csapni azt az embert. Az ázsiai utazó beszéli: — Indiában csodás kalandunk volt. Amint a dzsungelben haladtunk, egyszerre csak egy óriási boa emelkedett fel a talajról. Erre egy indus vezetőnk furulyát szedett elő, játszott rajta, a boa kisebb és kisebb lett, aztán egészen eltűnt. — Az semmi, kiált fel valaki- A minap a feleségemmel a vendéglőben voltam. Az asszony egy székre tette a boáját, senkisem furulyázott, mégis eltűnt a boa. <£ Két fiatalember beszélget: — Szereti ön azt a fiatal hölgyet, akit nőül akar venni? — No, -nem annyira szeretem, mint ameny- nyire becsülöm! — Becsüli? — Igen. Legalább két millióra! íróink egységes frontja A kisebbségi magyarságban az erők tömörülése szinte észrevétlenül párhuzamosan haladt. A politikai egyesítés sorakozó- jával egyidejűiéig kulturális téren is sorakozó történt. Az első etappe seregszemüé- jét örömmel adjuk az alábbi cikkben, mely kulturális életünk egyik komoly eseményéről számol be. A magyar kisebbség Csehszlovákiában fordulóponthoz érkezett. Győzelmesen hódit az egység felé törekvést jelző Magyar Nemzeti Párt demokratikus és liberális elgondolása. Az irodalom mindig meg szokta' sejteni a nemzet lelkében szunnyadó vágyakat. Az egység régóta vágy az írók szivében. Hogy be nem teljesedett, annak az oka csak arra vezethető vissza, hogy szűk viszonyaink teljesen elzártak bennünket az irók frontjának gyakorlati megalakitásátó!. Pozsony és Kassa azonban irodalmi kérdésekben is-jóval előbb külömbözött össze, mint a politikában- Hamarább is jutott az egészséges és kölcsönös tisztulás után vissza az egységhez, azok vezetése alatt, akik az egységet tartották szem előtt: demokráciát és liberalizmust az irodalom berkeiben is. * Az egység érzete már régóta meg volt. Az első kimutatható megnyilatkozás már e tavasszal kezdeményezést eredményezett: a losonci i r ó k o n f e r e n c A a régebben vajúdó terve merült fel Simándy Pál nemes koncepciójában. * A második etapp már teljes eredménnyel — bár csak elvi jelentőségű eredménnyel — járt. A kassai Kazinczy-Társaság százötven tollforgató e m bért vktt be tagjai sorába- Az elméleti eredmény kétségen kívül nagy volt: áttörték — egy kimondottan magyar és konzervativizmus felé hajló tekintélyes, elismert magyar egyesületben — a politikai elfogultságok frontját, hogy helyet adjanak a kultúra és irodalom berkében a tisztán kulturális és irodalmi elbirá-lásnak. Elévülhetetlen érdeme a társaságnak, hogy a világnézeti, osztály, vallási és politikai villongások idején Szlo- venszkón, az Ur 1925-i!k esztendejében volt egy elismert és hozzáférhetetlen magyar egyesület, mely ezzel a tettel kimondotta, hogy a kultúrában, irodalomban és művészetben a kulturális, irodalmi és művészi munka az egyedüli belépőjegy — s van egy hely, ahol világnézeti, osztály, vallás és politikai különbség nélkül minden magyar kezet foghat. Hivatalosan itt kerültek egymás mellé addig elválasztott és szétriasztott nevek és irányok. * Az egységes front gyakorlati megvalósulása addig késett, míg a fejlődő irányú légkör meg nem engedte a gyakorlati ö s z- szefogást. Mikor ősszel a Prágai Magyar Hírlap megnyitotta hasábjait, a kassai Kazinczy Társaság beválasztott tagjai előtt és az Írókat irodalmi és művészeti érték szempontjából vette csak elbírálás alá, a szellem végigsöpört Szlovenszkón és minden nehézség, minden zökkenő és minden erőlködés nélkül egyszerre azon vettük észre magunkat, hogy egymásután jönnek elhallgatott nevek, egymást követik legjobbjaink megszólalásai, a lap hasábjain elhelyezkedhettek mindazok, akik itt becsületes tollfor- gatók vagy tehetséges irók — azon vettük észre magunkat, hogy kész az i r ó k egység e s frontja. * Az irók dolgozhatnak és a közönség olvashat. Egy pályán indulhat meg a nemes verseny irányok és irányok, egyesek és egyesek között. Egyforma esélyekkel, egyforma közönség előtt, egy lap hasábjain. Egységes és kölcsönösen jóhatásu lesz ez a találkozás az irók és a közönség között. Csak a magyarság nyerhet vele. Az irók — akiknek egy-egy falattal több kenyeret jelent az írással megszolgált honorárium — kétszeresen nyernek a munkával. És ez a nyereség épp úgy kölcsönös az irók és a lap, mint a lap és az olvasók között is. Annak a lapnak a rovatai és irodalma, melynek hasábjain minden íollforgató újságírónk és minden tehetségesArónk egy frontban állva dolgozik s fogja tehetsége legjavát adni, klasszissal állunk a többi társ fölött. Megint csak a magyarságnak van nyeresége az összefogásból ás az irók erkölcsi és anyagi támogatásának kölcsönösségéből. És mikor ennek a tudatos, nemes és nemzeti értéktermelést és értékmegtartást jelentő munkának egyik etapp ián megállunk, lehetetlen meleg szívvel meg nem emlékeznünk arról a fórumról, ahol a most felsora- kozottak először tömörültek és szárnyat bonthattak, mert szabadságot adtak nekik: a „Kassai Napló" irodalmi mellékletéről, mely — ma látjuk és érezzük — múlhatatlan érdemeket szerzett a kisebbségi magyarság kultúrájának és irodalmának emelésében és fejlesztésében. * Ma itt látjuk egymás mellett e lap hasábjain az itt maradit magyarság legismertebb nevű iróembereát: P o z s o n y b ó 1: Kli- mits Lajos, Winberger- Vir ágh Anna ; É r- sekujvárról: Öbvedi László; Nagyszombatból: Egri Viktor; Léváról: Keltsék János és B. Zorkóczy Afcala (Pápaszem) ; Losoncról: Barkó István, Faikas István, Marék Antal; Rimaszombatból: Szombathy Viktor; Rozsnyóról: Tichy Kálmán, Madame sans géné; Kassáról: Jarno József, Lányi Menyhért, Sziklay Ferenc, Újvári Péter, Vécsey Zoltán; Stósz- r ó 1: Fábry Zoltán; Eperjesről: Sebesi Ernő; Nagy kapósról: Mécs László; Tárnáról: N.-Jaczkó Olga, U n g v á r r ó 1: Rácz Pál; Munkácsról: Tamás M hály; Prágából: Darvas János (Beje), Garami Ferenc (Kassa), Győry Dezső (Rimaszombat), Neubauer Pál (Vágui-hely), Szvatkó Pál (Nagyszombat), Vozári Dezső (Kassa) és a külföldön tartózkodó két kassai Grósschmid- testvér: Ember Tamás (Bécs) és Márai Sándor (Páris). És bátran ideszámíthatjuk ma már azokat a keveseket is, akik eddig még nem jelentkeztek a táborba, de akik velünk éreznek és akiket hívunk és várunk. * Hogy a magyar írók és magyar közönség találkozása e lap hasábjain munkát, fokozott közeledést és így kölcsönös kiegyenlítődést fog jelenteni, arra az elmúlt két hó- naipban elég garancia volt e lap hasábjain, amit sikernek könyvelhetünk el mindkét oldalon. A szeliemfejlődés, az írók egységes frontja termelést és értéket ígér, mert ez a szellem mér sikert és eredményt hozott, a névsor pedig önmga helyett beszél Sapienti sat •.. Győry Dezső. 5 MAGYAR | íöldmivesnek földet, < iparosnak ipart, seres- ► < kedönek kereskedelmei, hi~ > < vatafnoknak hivatalt s a mun- > ^ < kásnak munkát csak Szlovén< szkó autonómiája hozhat. > Á barométer Irta: Madame sans géné. Hogy ezt a történetet megérthessük: egy kicsit vissza kell pillantanunk a múltba. No nem nagyon messzire — csak négy vagy öt évre, mikor a „fordulat" minden áldásával ránk köszöntött s azután vagy betört a derekunk, vagy nem tört be. A. Balog famíliáé úgy látszik nem tört be, vagyis hogy csak félig. Legalábbis azt bizonyítja az az öt évvel ezelőtt elhangzott párbeszéd, mit Balog Bandi folytatott a feleségével egy hetivásári nap alkalmával. Balog Bandi nagy meglepetést vitt haza és ez egyszer talán büszke öntudat fűtötte a mellét, hogy az utolsó szó okvetlen az övé marad. Mert ha az asszony még erre sem hallgat el, akkor egyáltalán nincs' semmi, ami hallgatásra bírja. Ez a tudat kaján mosolygást csalt az arcára, ugy nyitott be a konyhába, honnan nem éppen barátságosan hangzott Balogné szóáradata: — Ha maga azt hiszi barátom, hogy abból a húsz koronából, amit kegyesen itthagyott, be tudom szerezni a hétre való élelmet, kifizethetem a fát és megtaipaltathatom a Bandi cipőjét, maga téved. És téved akkor is, ha azt hiszi, hogy ez a rongy, ami volt! már kosztüm, délutáni ruha, sőt estélyi toilette és most a pongyola hangzatos címét viseli, a bőrömre van nőve é? örökké fog tartani, mert már foszlányokba megy szét és • . . itt lélegzetet vett az asszony, hogy tovább folytathassa, de Balog merész elhatározással közbevágott: — És ha maga azt hiszi drágám, hogy én ezentúl egy rongyos fillért is adhatok, ükkor maga is téved, — egyetlenem. — Nem adhat? — Nem. — Miért? — Mert kirúgtak drágám. Olyan nemes ívben röpítettek, hogy észre, sem vettem már bent sem voltam. Balog elérte a célját. Az asszony tényleg elhallgatott . . . Olyan nagyon, hogy ezt már nem is akarta. Percekig tartott mig megszólalt: — Hát most mi lesz? — Ha én azt tudnám. Talán elmegyünk Magyarországba, ott csak akad valami— El tudna menni Bandi? — Ha én azt tudnám. Valahol csak kell valamit kezdeni. Ha itt nem kellek a magyarságom miatt, talán majd ott. — De én nem megyek. Érti, nem megyek. Én itt vagyok itthon és itt akarok élni. — Hát itt maradjunk, Ilonka? — Itt Bandi, itt. Majd meglátja, milyen kevésből megélünk. Ruhára alig kell költeni és hála Istennek, sok krumpli termett ez idén. És itt maradtak. Hogy miből éltek, csak az Isten tudta. Az emberek nem tudták elgondolni, mitől van olyan derűs jókedve Balognak és mi ad erőt Balognénak, hogy! olyan méltósággal hordja kopott ruháit, m:nt Cigy királynő a koronázási palástot. Hogy otthon csaknem napról-napra krumpli volt a tálban, alig is tudta valaki s ha tudta Is mit törődött veié, csak az ifjabb Balog Bandi soha jött néha. — Hej, csak egy nap múlna el krumpli nélkül, bizony királynak erezném magam. Egy nap azután felvirradt ez a csoda is Az állam nemes gesztussal egy évi fizetést utalt ki Balognak. Hinni sem akarták, hogy ez is megtörténhet. Balogné csak nézte az értesítést. Sóbálvánnyá meredten állt fölötte. A Bandi fin hangos hurrával verte fel a házat s az apja boldog mosollyal mélázott maga elé— Anyu, mit csinálunk annyi pénzzel? — lelkendezett a fiú. — Az is kérdés? Kifizetjük összes adósságunkat. — Muszáj? — Muszáj. — Mindenáron? — Persze, hogy mindenáron! — De hát miért? Hiszen akkor nem marad semmink. — Dehogy nem, te csacsi. Megmarad a lehetőség újabb adósságok csimálására. — Hát anyu, ez is valami. D$ azért mégis szerettem volna egy teljes tenmsz dresset— Az még futja. Sőt apunak is csináltatunk egy jóképű ruhát, — még talán én is varrathatok a selyem krinolinomból egy divatos kazakot, — ugy-e öreg? — Hogyne, — riadt fel álmodozásából Balog s a famii;a hármasban szőtte szép terveit tovább. — Bandi, — szólt Ilonka a férjének — szerkesszen sürgősen egy háliakivomatot. Miért? — Még kérdi? Azért, hogy ilyen jól spóroltak nekünk. Ha havonkint adják, sohasem jutott volna se hízott disznóhoz, se uj ruhához. — Biz igaz. De nem is ettem volna any- ' iiy.i krumplit. Juj, Ilonka, legalább egy hónapig színét se lássam. Lassan meg is valósultak a tervek. A Balog-fiút ugy kiölt őz tették, hogy rá sem ismertek a pajtásai, Balogné is visszaszerezte régi eleganciáját s az ura is levetette rojtosszélü kabátját Egy nap rejtélyes csomaggal állított haz.a s a fia érdeklődő pillantására titokzatosan intett az öreg Balog. Nagy izgalommal bontották ki a csomagot s mire lehullt az utolsó papír, ott csillogott előttük egy barométer. Balogné elképedve nézte: — Hát ez mi? — Barométer. Nem látja? — Nem vagyok vak; de minek? — Hogy az időt mutassa — Talán a maga elmebéli elváltozásának a fokmérője ez, hallja. Mintha nem volna elég akkor tudni, hogy rut idő van, mikor már a nyalkába csurog az eső. — Nem ért maga ehhez. Ebben a barométerben nem is az a fontos, hogy az időt mutassa. „ Hát mi? Hogy az ember a pénzét az ablakon dobálja ki? Hallatlan! — Mondom, hogy nem érti- Hiszen éppen ez az! Hogy végre, — egyszer haszontalanul'is ki lehetett adni egy kis pénzt. — Nézze, Ilonka, eddig, ha nagy keservesen megkerestem száz koronát, ugy-e, álmodni sem mertünk másról, csak arról, hogy a mindennapi meglegyen. Ha tudná, milyen althatatlan vágyat éreztem néha — valamit venni — olyat, ami nem föltétien szükséges; talán egy szál virágot, egy színes selyem- rongyot, — valamit, arni csak szép és semmi más — Látja, nem lehetett. S most végre elértem ezt is. Pénz volt a zsebemben és nem kellett a holnapi ebédre gondolni. Elmentem az ékszerész kirakata előtt s ott a szemlémbe csillant ez az aneroid. Tudtam, hogy csacsiság, mégis beszóltam érte. Ne haragudjon, Ilonka- Nézze, az a kis pénz elfogy csakhamar, — ezer helye van és olyan kevés — de ha vége lesz is, ez a barométer itt marad, mindig jó időt mutat majd, azt az időt, mikor nekem is volt fölösleges kiadásokra pénzem. — Nagy bolond maga, Bandi, de lehet, hogy igaza van — kacagott Ilonka és segített helyeit keresni az uj szerzeménynek. Balognak igaza lett. Már az uj adósságok korszakát élték s a barométer mindig jó időt mutatott. Zivatar volt, vagy ragyogó napsütés, lágyan suttogott az esti szellő vagy bömbölő orkánná fajlut, a barométer soha egy hajszálra sem tért el az — állandó jóidőt mutató számoktól: lehet, hogy azért, mert ezzel is bizonyítani akarta, hogy tényleg haszontalanul kidobott pénz volt az érte adott összeg, vagy talán azért, mert a jó időt nem külső befolyásokra építette,*1 de Balog Bandi rózsaszín életnézetére, melynél a legvadabb zivataros felleg is csak átmeneti bánhatnak látszott és zuhogó, szakadó zápor sem volt más, mint gyorsan tovatűnő penneteg. Ki tudja? Hátha vannak optimista alapon felépített barométerek is, vagy ha nincsenek, kellő környezetbe kerülve, azokká válnak, hogy segítsenek rózsaszín hazugsággal szépíteni a valóság vigasztalanul szürke hétköznapjait. mindenki csak 'öraísssi'a/öadnicnö al Telefon 1920 és 236 ___________
